Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
W54 MÁJUS 23 IV A P C Ö 55 Nusszer Péter sztahanovista kubikos Termelőszövetkezeti levelezőink Írják Huszonhárom évvel ezelőtt, rru- 11 kor Pécsre jött, mint kőműves dolgozott. Keresete azonban olyan kevés volt, hogy abból csaladját nem tudta fenntartani. Elhatározta, hogy kubikos lesz. 1935-ben ■ a_ Víz- és Csartomaművekhez szegődött, utcai csatornahálózat építésénél kubikolta a földet. Azután ha- Wörosain ínségmunkás lett. Az 1937 "38—3í)-es években ő is beál'k a sokszáz munkanélküli közé. Két-há- napig is vént. hogy legalább ideiglenes munkát kapjon. Munkabérhez akkor sem jutott, csak bánót és krumplit kapott. 1942-ben Erdélybe ment és mint kubikos, fabarakk építésén dolgost Onnan visszatért Pécsre és a Tortyogónőil kútfúrásnál hordta a földet. 1949 őszén Komlóra ment a 49/1 vállalathoz, ahol azóta is. m,nt kubikos dolgozik. Nusszer Péterről van szó, aki ma ntór kétszeres sztahánovista kubikos. Először 1S>51 február 25-én, másod- szor pedig 1952 augusztus 31-én le't sztahánovista. Sokszázezer köbmé- för földet termelt már ki. Csak az nimúlt évben 8—9.000 köbméter volt a brigádjával együtt kitermel: föld. Most pécsi otthonában keressük föl, ahová hetenként egyszer-kétszer fön haza a komlói III-as aknáról, áz Attila-utca végén téglapiros színű házban lakik. Amerre csak né- 2űnk, mindenütt példás rend, ragyogó tisztaság. A falon három díszok- fövél és a zöld kredencen néprádió. Néprádió egy kubikos otthonában — fut végig a gondolat agyamon. A Pultban volt-e kubikos Ma,gyáros ragon, akinek otthonában rádió szólt? Legkedvesebb szórakozásom a fadiózás — mondja Nusszer Péter. A tűzhely mellett idősebb, sovány Asszony, a felesége szorgoskodik, föp.-vesz, vacsorát főz. Az ablak ^Özeiében fiatal, csinos asszonyka: Nusszer elvtárs leánya harisnyát stoppol, a láda tetején pedig az uno- .a, a kis Kővári Ilonka jáíszado- a .nagymama'' gombjaival. — Mivel tölti idejét itthon? — J^szem fel a kérdést. Nusszer Péter n^arettára gyújt, majd megszólal: , — Amikor egy héten, egyszer, vagy **tszer hazajövök, először is fele- egemmel megbeszélem a hét eseményeit. Azután fát fűrészelek, egy. [fölre való tüzelőt hordók be, vizet uozok az asszonynak. Igaz, mama? —. I»z. igaz — erősíti meg számi felesége, — úgy is kell. A fércek is segítenie kell otthon. , .— Azután eljái.szadozom kis uno- etnmal, 'az én kis Ilonkámmal. — Amikor azután már lecsendesedik a ház, a napi sajtót olvasom vagy levelet írok. Már négy éve vagyok rendszeres levelezője a „Dunántúli Napló'-nak. Ha földásástól fáradt a kezem, akkor is írok levelet a lapnak. — Hány levelet írt már eddig a szerkesztőségnek? — Számszerűit nem tudnám megmondani, de nagyon sokat. Akadnak egyesek, akik azt mondják, hogy nem érdemes levelet írni a sajtónak, mert a felsőbb szervek úgysem intézkednek a lapban megjelent levelek nyomán. Én a legerélyesebben harcolok e helytelen felfogás ellen, mert valahányszor levelet írtam a ..Dunántúli Napló'-nak — akár a komlói közlekedési állapotokról, akár az üzemi étkeztetés hiányosságairól, akár a jogosan megjáró, de ki nem fizetett munkabérekről, vagy bármilyen más problémáról — az mindig eredménnyel járt. A legérdekesebb az, hogy amikor leveleim nyomán már megmutatkoztak az eredmények, éppen azok dicsértek meg, akik előzőleg még azt han.gozta.ták: nem érdemes levelet írni. L • J-Jassan beköszönt a szürkület és Nusszer Péter a konyhából bevezet a szobába. Az egyszerű, régi stílusú bútorok között, feltűnik az ágy előtti szép sezlon. — Uj szerzemény? — Nemrég ve.tük 800 forintért — mondja büszkén. Most már erre is telik a fizetésből. — Mint kubikos, mennyit keres egy hónapban? — Ezerkétszáz, ezerháromszáz forintot — hangzik a kurta válasz. Eszembejut Móricz Zsigmond 1935 októberében Szentesen írott cikke, amely Rátkai Sándor kubikos „ban- davezérrőr szól. Ezt írja: „1880-ban kezdődött a -kubikos munka nálunk, az algyői munkákkal — mondotta Rátkai Sándor. — Abban az időben a napi kereset két és fél forint vöt*. Azután nagy tömegek mentek Boszniába. Morvába, Ausztriába, Németországba. 1925-ben még 8—9 pengőre ment a napi kereset, 1928-ban már csak 5—6 pengő volt. 1930-ban 4 pengőre esett. És mos.: 1935-ben 1.50—1.60 az egész. És az a baj kérem, hogy akkordba kell dolgozni, de rezsibe fizetnek.'1 jVT lyen nagyot fordult azóta a világ, mennyivel más most a kubikos élete. Nem kell kivándorolnia, megszűnt az ínségmunka, nem dolgozik éhbérért, szobájában rádió szól s ha kedve kerekedik, sezlo- non is pihenhet. Nusszer Péter megjegyzi, hogy Komlón már háromszor kapott prémiumé.:, egyszer 175, másszor 200, legutóbb pedig 100 forintot. Azután piros selyemmel bélelt kis dobozt vesz elő. Büszkén mutogatja a sztahanovista jelvényeit és azt a két érdemérme.:, amit Komló építéséért kapott. Büszke a.rra, hogy nemcsak ő, hanem fia is kétszeres sztahánovista. Ugyanilyen büszke, hogy a vezetése alatt álló kubikos brigád 8 tagja közül eddig már 5 sztahanovista. — Most arra törekszem, —mondja csillogó szemmel, — hogy brigádom összes tagjai sztahánovisták legyenek.. Erre minden remény megvan. Előveszi a munkateljesítménylapokat és mutatja a brigád ezévi teljesítményeit. Nézem a havi összesítést: januárban 186. februárban 205. márciusban 217, áprilisban pedig — a pártkongresszus tiszteletére tét. felajánlások eredményeként — 257 százalékot teljesített a Nusszer kubikosbrigád.-r- Mik a jövő tervei? — Az, hogy egy házhelyet szerezzek, és családi házat építsek, gyümölcsfákat ültessek és öregségemre baromfitenyésztéssel foglalkozhassak. — Majd hozzáfűzi: magam ásom meg családi házam alapjait... Pusztai József A villányi járás túlteljesítette beadási kötél ezettsdgét A villányi járási pártbizottság és a járási begyűjtési hivatal jelfenti: A villányi járás dolgozó paraszti-ága, termelőszövetkezeti tagok és ogyéni * gazdák a pártkongresszus napára az a’.ábbi győzelmi jelentést adjak hírül: valamennyi félévi beadási kötelezettségüket túlteljesítették! Sertésből terv: 32,787 kiló — teljesítés 35,321 kiló — 107 százalék. Vágómarha: 27,960 kiló — beadva 38,774 kiló — 139 százalék. Tojás: 10.147 kiló — helyette 10.509 kiló — 105 százalék. Baromfi: 5,347 kiló — beadva 6,432 kiló — 121 százalék. BESZÉLQETÉS AZ ÖTVÖSMŰVESZETRÖL Az ötvösség egyidős a födlek megmunkálásának föegism'- ésével és azóta, dogy a rézkor embere primitiv elgondolását bele- Kalapálta az első rézlemezbe, mint aranyszál húzódik végig az ember történelmén. A magyar ötvösművészet régebbi (föletü, mint a honfoglalás. Mint a honfoglalás korabeli sirok leletei mu- fötják, honfoglaló őseink Kiművelt technikát és Jellegzetes díszítő element hoztak magukkal az a?-siai őshazából: a palettát, griffmadarat, sajátos virágdíszeket. Főleg a Palmetta volt általáno- tön alkalmazott díszítőiem. Ezt igazolják a Szovjetunió-beli, permi, jhinusinszki, vorobjevi sír föletek, valamint a magyar sirleletek is, mint Például a benepusztai, förcali, bezdédi, galgóczi, Kzolvai tarsolylefnezek, jjosztcrédi szablyaveret, a öuuaszekcsői mellboglár, es még sok más feltárt emlék. — Gazdag anyagot Járt fel Baranya megyéden Dombay János mú- föum igazgató, az ötvös- diűvészet kiváló művelője ös szakértője. Nagy kár, . hogy más irányú elfoglalt [ága miatt felhagyott *r. 'ötvösséggel, ezért Jódy Pétert, Dombay igazgató fölkes tanítványát keres- [em fel, hogy megismerésen az ötvösművészet ‘itkaival. J.ódy Péter, a Janus Pannonius""Múzeum munkatársa, nem hivatásos °tvös, de elmélyült isme- röje, Pécsett jelenleg egye ÖÜH művelője ennek a sa- . látos iparművészeti ágnak A Múzeum Káptalanba 2. szám alatti épületében találom, ahol a pé- ösi Porcelángyár anyaga évek óta várja, hogy az illetékesek végre rendezzék a Múzeum épületének ügyét s a páratlan anyag nyilvánosságot kapjon. Az épület, mely Mátyás király korában épült, megilleti a belépőt. A kapu alatt, két oldalt, az őrség padkái ma is pihenéssel kínálják az arrajárót s a mennyezet hulladozó, meg szürkült mészrétege alól egykori ornamentális falfestmény kandikál ki, sej tetve nagy időket, elmúlt évszázadokat, itt járt, itt élt, azóta elporladt, elfelejtett embereket. Az irodában, mélységes csendben dolgozik Jódy Péter. Amit feljegyzek, csak töredéke a beszélgetésnek, de elég árra, hogy az olvasó belepillantást nyerjen az ötvösművészet titkaiba. Az ötvösség anyaga min den nemes és nem nemes fém: arany, ezüst, vöröses sárgaréz és ezeknek ötvözetei. A feladata: ezeknek dísz- és díszes használati tárgyakká való feldolgozása. Emellett felöleli még a zománcozást, drágakőfoglalást, fémberakást, vagy tausirozást, a niellót, filigránt, stb. A legegyszerűbb technikai eljárás a metszés, mely egyszerű metszőszerszámokkal történik. A tausirozás, magyarul fém berakást jelent, a cizelá- lás tulajdonképpen finom vésés, amikor a díszítendő tárgy felületét dolgozzák ki, felhasználják az áttört munkák díszítésére is. Idesorolható a fém esztergályozás is, mely mű velet ipari jellegű. Ismert a domborítás, vagy vertmunka. Ez a sima lemezek domborító, vagy tré- belő, illetve poncoló, vagy formázó szerszámokkal való alakítását jelenti. Ez mind hideg állapotban lévő megmunkálást jelent. A mintázásnál szurokból készült verőtőkét hasz nálnak, mely szurok, gipsz, gyanta és faggyú összeolvasztott keverékéből áll. Az öntés is egyik ismert eljárása az ötvösségnek, mely homok, agyag, vagy viasz formában történik. Utóbbit a kisebb tárgyak öntösénél alkalmazzák. Néhány évszázaddal ezelőtt nagyon kedvelt volt a filigrán, a vékony nemes fémszálakból összeállított dísztárgy. Ezt az eliárást főleg ékszerek készítésénél alkalmazzák. A legszebb és legértékesebb darabok keletről jutottak el hozzánk. A történelemelőtti népek tárgyai inkább dekoratív jellegűek és az ékszerek csoportjába tartoznak. Az emberiség fejődésével együtt feilődött az ötvösség is. Erősen fej lett ötvösművészete volt az egyiptomiaknak, görögöknek. etruszkoknak, rómaiaknak. A római birodalom összeomlása után fejlődik ki a népvándorláskorabeli népek ipara és ötvösművészete, köztük virágzásnak indul a honfoglaló magyarságé is. Virágkorát a XV—XVI. században érte el. A brassói, kolozsvári, gyulafehérvári és besztercebányai ötvös céhek remekművei messze külországokban is megbecsült mű értékek voltak, amelyekért arannval fizettek. Megjegyzendő, hogy a XV. századra egy keverék ornamentika alakul ki, de ez a folyamat nem új keletű, akkor indul el, amikor a honfoglaló magyarság kapcsolatba kerül a nyugattal. A török hódoltság kora hozza el hanyatlását, maid a XVIII—XIX. sz. divatja teljesen háttérbe: szorítja, míg a műit század ötvenes éveiben bekövetkezik a teljes hanyatlás, azóta sem találja a helyét. Ez nem jelenti azt, hogy az ötvösművészet megszűnt volna, mg is kiváló szakemberek művelik, azonban az anyagbeszerzési nehézségek nagyon megnehezítik és hátráltatják fejlődését, széles területen való elterjedését. holott most az ötvösség is megtalálhatná méltó helyét és újraélesztett dicső hagyományaival hozzásegítene az új, szocialista ötvösművészet kialakulásához. így például a sport soha nem látott virágzásnak indult hazánk ban. ezt vannak hivatva serkenti azok a nagy- és kisméretű serlegek, melyeket jutalomképoen ősz tanak ki a különböző sportversenyekben elért eredményekért, egyeseknek. vagy egyesületeknek Ezek felülete nagyszerű lehetőséget nyújtana az ötvösművészet számára. Éz azonban csak egy terület, emellett még számtalan van, csak jobban körül kell nézni. Kár, hogy szalad az idő. sajnálja az ember az ..'Ímenő perceket, mert jó érzés a napi feladatok köz ben meg-megállni, egy kicsit vissza is nézni, értéket keresni, olyan értéket. mely érték volt tegnap is, az ma és az lesz holnap is: dicső haladó hagyományokat, mert ■> magyar ötvösművészet gazdag tárháza -ennek. Dcbitzky István Vetesben és beadásban — trágyahordásban és növényápolásban elsők termelőszövetkezeti tagjaink! A baranyai termelőszövetkezetek nagy akarással küzdöttek kongresszusi vállalásaik teljesítéséért, hogy egyre gyorsabban valósíthassák meg a me zögazdaság fejlesztése nagy pro- grammját — saját gyarapodásuk, a nép jóléte biztosítékát. A pártkongresszus előestéjén a növényápolás nagy munkáival gyür- kőznek közös gazdaságaink. Most dől el a termés sorsa, most derül kt igazán — hol boldogul jobban a dolgozó parasztság. Termelőszövetkezeti tagjaink mindent elkövetnek, hogy ország-világ előtt bebizonyítsál• t nagyüzemi, a közös gazdálkodás fölényét. Termelőszövetkezeti levelezőink Nem kerülünk a szégyentáblára Termelőszövetkezetünk tagsága már régen befejezte a tavasziak vetését. Szépen sorol a kukorica, napraforgó, cukorrépa és a burgonya. A hét elején sor került a növényápolás ra, addig befejezzük az őszi kalászosok másodszori fej trágyázását és a gyomirtást. Kapásainkat kiosztottuk egyénekre, így nem marad ka- pálatlan egy hold sem. Nyugodtan végezzük munkánkat növénytermelésben és az állattenyésztésben is. Nem félünk attól, hogy egy szép napon a községi tanács a szégyentáblára írja a termelőszövetkezetet, mert nem fizeti az adót, vagy beadási hátraléka van. Mi már mindent tisztáztunk, nincs adósságunk az állammal szemben. Barics József nagyárpádi Alkotmány tsz párttitkára. írják: Verseny a földeken Akármerre járunk Kisjakabfalva határában — mindenütt szépen zöldéi a vetés, keinek a kapások is. A siklósi járás e kis községében áz Úttörő termelőszövetkezet tagjai a egigyekvőbb gazdák: kukoricaveté- sük régen kész, megsarabolták egyszer a répát is és most folyik a gyapot elvetése, az öt hold dohány ki- ültetése. A közös gazdaság kongresz- szusi versenyét nemcsak a szántóföldön, de a begyűjtési könyvön is lemérhetjük: kötelezettségeiknek pon tosan eleget tettek. A kongresszusi hét nagy versenyében a tsz mellett vállvetve dolgoznak az egyéniek is, kivált Gál György és Lukács Sándor mutatnak igazi jó példát a többiek előtt. Felajánlották, -hogy a kongresszusi héten egyszer meg is kapálják kukoricájukat. Ha az idő engedi, nem is marad gazban egy hold föld sem • z idén a kisjakabfalv: határban! Lovász József levelező, Kisjakabfalva. Növényt ápolunk, állatot tenyésztünk — erősödünk, gyarapodunk A siklósi Táncsics termelőszövetkezetben a szeszélyes időjárás ellenére is jól halad a tavaszi munka. Ebben a közös gazdaságban is megindult a harc a‘ magasabb termésered mények, a gazdagabb jövedelem eléréséért. Május másodikán az intézőbizottság, harmadikén pedig az egész tagság megtárgyalta a növényápolási tervet. Az elnök ismertetőjéből kitűnt: nem kevesebb, mint nyolc kataszteri hold kukorica, répa és egyéb kopás j it minden tagra, a gabonát és a szálastakarmánynövényeket már nem is számítva. Első látásra lehetetlen nek tűnik, hogy megbirkózzunk vele — de szerencsére nem így van! Mi Siklóson elhozzuk kapálni az öregeket, asszonyokat, lányokat mind — nem marad otthon dologidő ben egy családtag sem. Az intézőbizottság a kapásnövények területét egyenlően szétosztotta a tagok kö zött és a jelölő karókon név mutatja — kié az a parcella, melyet egész éven keresztül művel. A területkiosztás okos dolog, már a répasara- bolásnál megmutatkozott az eredménye:' a tizenkét és fél holdat két nap leforgása alatt elintézték. Hogyan ? ügy, hogy Ratkovics Rókuséktól — ahol csak egy tag van a családból *— öten jöttek el és Delics Márton is negyedmagával irtotta a gazt. Most már nálunk a legtöbb tag úgy gondolkodik. mint Szép Sándorné: „Szégyellem magam, ha valamelyik területünk gazos.’’ El is határoztuk, tisztességesebben megadjuk idén mindennek a munkáját, mint egyéni gazda korunkban is szoktuk. Nem másnak dolgozunk — magunknak. Ha jól forgatjuk a kapát, több jut a csűrbe, több az évvégi zárszámadáskor a munkaegységekre. Ezzel az akarattal azután már le is fogasoltuk a burgonyát, a napraforgót, a kukoricát — megtörtük a cserepeseden talajt, levegőhöz, élethez juttattuk a fiatal növényeket. A kapálás gondjával együtt jelentkezik a szénakaszálás is. Ezzel már csakugyan nem birkóznánk meg a gépek segítsége nélkül. Harminc hold vörös- herét. h ász hold lucernát géppel vágatunk le, kézikaszálásra csak huszonhét holdat hágnunk. Elterveztük, hogy idén megpróbálkozunk a zöld silózás- sal. is. a nyári silózással. mert ennek magasabb a tápértéke és hozzákeverünk olyan fűféléket, sást, kákát, melyet amúgy nem szívesen fogyaszt a jószág. A silózásnál a sertésekre is gondolunk: elhatároztuk, hogy félvirágzásban lé vő lucernát silózunk be, hisz ezzel tekinté- u’í>s mennyiségű abrakot is megtakaríthatunk. Rájöttünk — érdemes az állattenyésztésnek mindent megadni. mert jó jövedelmet hoz: tavaly október óta 240 ezer forintot vettünk be állatból es ugyanakkor öt tenyészkanéit is beszereztünk, 41 és félezer forintért. Termelőszövetkezetünk gazdagodása, gyarapodása tetszik az egyéni gazdáknak is. Jó viszonyt tartunk velük, kisegítjük őket gazdasági gépekkel, alomszalmával, — akárcsak a jó szomszédokat. El is járnak hozzánk, még a harmadik határból is. — Legutóbb Bisséről köszöntött be hozzánk IJjrinc József, tekintélyes, kiváló középparaszt. Először az istállókhoz vezetett útja: megszemlélte az állományt, de nem. szólt semmit. Aztán a gazdasági felszerelést vette sorra. Itt már nem állhatta meg: Hát Ferenc, látom, építtek, gazdagodtok. Mondom neki: menjünk ki a földekre is. Azt feleli: ő bizony nem megy tapodtat sem. A jószág elárulja azt is, milyen a mezei munka. Éppen akkor fordult be az udvarunkba egy kocsi, 'lu cernaszénát hozott a jószágoknak. Odamegy — megnézi, tetszik neki. Látod, — mondja, — akinek még most is van lucernája, és ilyen jó szénája, az nem rossz gazda.. Elmondom Bissén, három év nem nagy idő — de szépen meggy a rapodta tok. így élünk, dolgozunk egyre nagyobb bizakodással Siklóson, a Táncsics Mihály nevét viselő erősödő termelő- szövetkezetben. ORZS1 FERENC levelező. A gépállomás jobban segítse munkánkat A kéthetes esőzés után örömmel iáttunk munkához a beremendi Dózsa termelőszövetkezet földjein, csak később döbbentünk meg: a gépállomás traktorai üzemanyaghiány miatt nem tudnak szántani... A villányi gépállomás a két csapadékos hetet nem volt képes üzemanyagutánpót- á&ra felhasználni. így szántatlanu, árválkodik 50—60 hold föld a beremendi határban. A gépek kiesését csak tetézte, hogy Györkő Pál elvtárs egyik traktor alkatrészt elvitte kicserélni a gépállomásra. Tekintve, hogy jónéhány kilométert kellett gyalogolnia. — csak munkaidő befelezte után ért Villányra, amikor a raktáros már takaródét csinált. Ott volt ugyan még — de az. ördög sem kívánhatja tőle, hogy hat óra után n ég csak a kis ujját is megmozdítsa. Pontos ember akkor is, ha a termelőszövetkezet jövedelme forog kockán. Nem is adta ki a szükséges alkatrészt. Más bajok is vannak a villányi gépállomáson: Vukmann Pál a kásá- d. termelőszövetkezetnek szántott és az^rt ment be. hogy egy hete élezet- en ekevasait kicserélje. Susánszki :ógépész azt válaszolta, hogy eke- vasat ugyan nem ad, de mivel a szántási tervet már teljesítették, hagyjon ott csapot-papot, 25 hold szántanivaiót és huzasson be a gépállomásra. Mi, termelőszövetkezeti tagok nagyobb reményt fűztünk a villányi gépállomás új vezetőségéhez és az ■ '»cigi intézkedések nem nagyon iga- zo.nak bennünket. Elvárjuk a gépii lomástól, hogy jobban segítse mun kankat. Orgyán József párttitkár. Kocsis István tsz elnök,
