Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
2 N A P C ö 1954 MÁJUS 23 BARANYA DOLGOZÓI KÖSZÖNTIK A PÁRTKONGRESSZUST A KÖZSÉG BECSÜLETÉÉRT A szeretet és a ragaszkodás jele A tanácsház előtti kiskapuban három ember beszélget. Ha bemutatkozol nekik, mondják sorba a nevüket .:. Szabó János elnökhelyettes... Kosik Ferenc tsz tag... És a harmadik Szabó bácsi fia, most jött Komlóról, ott dolgozik már régóta. Lassan indul a beszélgetés. Kosik bácsi már kapná is magát, menne a dolgára, de a kérdés mintha megakasztaná ebben. Leteszi a vasvií- lát, két kezével rátámaszkodik. Hallgat. — Bizony nem kell szégyenkeznünk. Udvar község félévi adóját kifizette. Hogy miért? — az elnökhelyettes elgondolkozik. Mit mondjon, hogyan is fogalmazza meg röviden, hogy mindenki értsen belőle. — Nézzen csak oda át — töri meg a csendet Kosik. Megfordulok. Talán egy kőhajításnyira, túl a határon jugoszláv parasztok dolgoznak. Ide látszik: kukoricaszárt vágnak, egy paraszt két feketét hajt. möaötte asszony szórja a szemet. Minálunk már...?! — Ahogy befele tartott a faluba, ott a kanális mellett ugye látta az asszony-csapatot? A kukoricát kapálják, a napraforgót sarabolják. Ma vagy holnap végeznek is. . Máskép élünk mi itt... Ez a „másképp“ sok mindent takar. Ott nyomban megmond iák, hogy az emberek kötelességtudók. Bogozzuk, kutassuk csak, miből tevődik össze ez a fogalom, hogyan értik ezt Udvaron. Beszéljenek erről az emberek, a tények. Udvar, csinos, barátságos kis falu, alig nyolcvan házat számlál, tíz perc alatt végiglépi az ember. De a hír bizonv gyorsabban jár. Egyik nap — már nem emlékszik senki, mikor volt — hírét vették, hogy a nagy- nvárádiak adófizetési versenyre hívták a járás községeit. Udvaron igen gyorsan megtudta ezt mindenki. S este a tanácsterem zsúfolásig megtelt. S ami az érdekes, senki nem fogadkozott. hogy így lesz, me» úgy lesz. de egyhangúlag kimondták: mi is ott. leszünk. Úgy tizediké fáján versenyhíradó érkezett a járástól. Arról számolt be. hogy a 62 százalékot már elérték. De ők százra tettek ígéretet. Az elnökhelyettes átment a tsz-hez. Hor- váthot, az elnököt otthon laláltn. Nosza, m'ndiárt meglett az egyesség. A termel íszövetkezet gondozza a község apaállatait, a tanács fizet érte jócskán. Az elnökhelyettes pedig vitte p hírt- ..Épnen most kaptok négyezer forintot. Tegyétek rendbe az adótokat.“ Kétezer forintot nyomban adóba fizettek. A faluban alig öttagú pártszervezet dolgozik. Mit tehet ez az öt ember? — mondanák sokan. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint vezeti, irányítja a falu népét. Gecsó elvtárs azt mondja: „Kevesen vagyunk, de jól összetartunk.“ Amikor a verseny elindult, a pártszervezet mindjárt közbe is szólt. Persze a maga eszközeivel. Udvaron tartják még a .ió szokást és esténként, pihenő délutánokon sokan összegyűlnek egy-egy háznál. Miről beszélhetnének? És talán itt egy kissé választ is kapunk a „másképpre.“ Május 24-én lesz tizenhárom hónapja, hogy az olajmécses helyett, villanyfény mellett vannak az udvariak. Akárki elmondhatja, nagyobbat nem kaphattak volna. Csak végig kell menni az utcán, mindenün- nét rádió hangja szűrődik ki, még az öreg Kollár bácsi házából is. A szövetkezet központjától alig pár házzal odébb vidám gyermekkacajt hallani. Nézz csak be a kerítésen. A napfényben fürdő udvaron apróságok játszanak. Az óvónéni, az a tanácselnök felesége, mint a magáéba, úgy vigyáz a többi gyerekre is. Éppen mostanában vettek 240 forintot érő játékot. Az aszonyok nyugodtan mehetnek a mezőre. Az udvariak tudják ezt... Átélienben az iskola. Mintha most építették volna ... Nem, de mindenki emlékszik, hogy az állam reno- váltatta. 10.000 forintba került. A jövő nemzedék világos, szép tantermekben készül a munkára. Csak a ,-ak mehet el mellette érzéktele- nül... A szövetkezeti bolt előtt, az út másik oldalán, gyepes térség. Pelyhes kislibák, kacsák kólásznak fel s alá. Ahogy a nagy teherautó lefordul az útról, ahányan vannak, annyi felé szaladnak. Egv fiatalember száll le. ..Hát akkor ide rakiuk a téglát“ — mondia Szabó bácsi az elnökhelyettes fut hozzájuk. „Csak nem a kút... “ De bizony az. Udvaron hozzákezdenek az artézi-kút fúrásához. Nyáron nem lesz vízhiány, tűz veszéllyel is jobban szembe szállhatnak-. Mindenki ért' ezt::; Szólal van miről beszélni. Csekélység ez? 'Hát érdemes erre szót is pazarolni? Hisz az államnak ez kötelessége! — mondják sokan má- °"tt. De Udvaron tudiák. hogy az állam rájuk épül s adni csak onnan lehet, ahova teszünk is. ök az adót adják hozzá s az kerül vissza mindenki nagyobb boldogságára. Beszélgettem több emberrel. Kosik bácsi, Kollár bácsi, a tanító is csak azt hajtogatták: „kötelességünk“. Jó, jó, értjük ezt, de azért Keszű- ben, Hobolban meg másutt mégis csak másként van ez, bizony nagyon elmaradtak. S a végén csak kibök- kentették. „Mi ne szégyenkezzünk senki előtt. A mi községünk szocialista község.“ A község becsülete — ez mindennél több az udvariaknak. Nem is olyan rég nagy gond nehezedett a pártszervezet és a tanács vállára. 'A járásnál keményen megmondták nekik: szégyen az, hogy mindenben elsők, de tojással elmaradtak. Bizony sokan inkább begva- logoltak Mohácsra, ott 1.20-ért vették darabját, a begyűjtőhelyre meg egy sem került. A pártszervezet tanácsára falugyűlést hívtak össze. Ott megmondták: először az államnak, utána vihetik Mohácsra! Különben szégyenben maradnak. Néhány helyen kisgyülést is tátották. Három nap alatt félévre elegendő tolást gyűjtöttek be. A község becsületéért.:: Ebben a faluban valóban kötelességtudó emberek élnek. De mondjuk meg. pénz is kell ehhez. És az udvariak tudnak számolni, okosan hasznosítják a kormány kedvezményeit is. Vegyük csak Szabó János elvtársat. Egyetlen jó fejőstehén kérődzik az istállóban. naponta legalább nyolc litert ad. Egy hónanban mintegy 500—60ú forint kerül ebből a házba. Az udvaron tyúkok, kis csirkék, libák kaoirgálnak. Tojás van bőven, még baromfi is kerül a niac- ra. Az asszonv nem rest foglalkozni ezzel. A tsz-ből kapott jövedelem melett közel ezer forintja v.m havonta a háztájiból. Kötelesség, a szocialista község becsülete — ezek a fogalmak keringenek a kis határmenti községben. S ha iól körülnézel a tanácsházán, régebbi keletű dokumentumok is bizonyossá tesznek erről. Ez év márciusában díszoklevelet kaptak, mert adóiukat határidőre kifizették. A múlt esztendő harmadik negyedévében is ezért dicsérték meg az udvariakat. És most egy harmadikat szeretnének hozzájuk szerezni. „Olyan iól festene, ha mellette látnánk a kongresszusi verseny elsőségéről szóló írást is,“ — mondják. Megérdemlik. Mert az udvariak félévi adójukat az utolsó fillérig kifizették a kongresszus tiszteletére. Ezzel köszöntik a párt legjobbjainak tanácskozását. Bocz József. Olyan ember, mint a többi bányász. Szereti munkáját, él, hal érte. lí)36-ba<n kezdett összeismenkedni a szén nel. Akkor már tizenhatodszor látta zöldel- ni a Ferenc-akna, a mai Béke-akna környékén a Mecsek domb jaii borító fákat. Mint sokan, ö is az első lépcsőfokon kezdte. Bá- nyásznyelven takarító lett, ezzel együtt a vájár keresetének a 40 százalékát kapta. — Ha nem is fényes a bányászélet, de most már legalább bányásznak mondhatom magam — ismételgette ekkor magának. — 1943-ban lépett a vájárok sorába, ekkor választott feleséget is maigának. 1945. Szemétdombra kerültek a zöldiingesek, a gőgös, különböző füh rerek, újból lehetett már látni embereket az akna környékén, — mintha messziről egyén ként szállingóztak volna vissza, A pislákoló bányászlámpák fénye új reménysugárt öntött a szívekbe, az övébe is. Az igazgatóság autóiból már nem kérlek alássan-t majmoló úriemberek, hanem bányászok, olyan magafajták szálltak ki. Egyszerűen beszéltek, s érthetően: „Adjatok szenet, ezt várja tőle-' tek az ország, különben egy lépés síincs előre'*. Ezt ő is csak egyféleképpen érthette. Dolgozni kell keményen, nem várhatjuk a sültgalambot. De még ekkor voltak olyanok is, ákik más utakat kerestek, akik önző elgondolásaik alapján akartak jobbat. Mint a gombák, úgy jöttek létre a pártok. Az egyik kedves híveket toborzott are- veranda köré, a másik hamisain a paraszti életet hozsannázta, volt olyan is, amelyik azokat a nyugodt temperamentumúaika-t, simogató szavuakat is barátnak keresztelte, akik egykor meg sem biccentették kalapjukat a Bakonyi-féléknek. Ezeket nem tudta befogadni s szinte hány ingert érzett, ha rájuk gondolt. Azok után igazodott, akik a saját erejükre építve akartak szebbet, akik nem mondtak olyan nagyot, hanem biztosan elénhetőt — a kommunisták után. Amit ő csak érzett, sokszor annakidején a torkát fojtogatta, azt kimondták a kommunisták. A vájárok színe- java tekintélyes bányászok mind ebbe a pártba tömörültek. Az ő útja is ide vezetett. Eztán is vájárkodott, de mintha kétszeres erővel ment volna a munka, mintha valaki azt mondta volna állandóan neki: iparkodjál. mert hozzád igazodnak. Később fiatalokat bíz t.ak rá, abból alakított csapatot. A csapatnak a DISZ brigád nevet adták. Ezt a nevet aztán egyhamar megismerte az ország, újságok, pesti lapok írtak róla. 130—140 százalékon alább nem is a dták ezekben az időkben, Jól kerestek, ami megtetszett neki a kirakatban, megbeszélte feleségével és elsején megvette. Az élet továbbhaladt. Bakonyi elvtárs most a párt kongresszusára készül. Nem megy a tanácskozásra, nem utazik, de mégis úgy várja, mintha megkérdeznék tőle: mit tettél népedért, családodért? Bizonyára nem kellene szégyenkeznie. 1945 óta még minden műszakban legalább 10 csille szenet küldött a felszínre. Ez 60 má; zsa. Lehet, hogy erről számolnak be, meg arról, hogy az akna is megtette a magáét, * talán arról is, hogy új gurítót hajt a kettes szint hármas telepén. Ide szólt a kongresszusi fogadalom is. 105 százalékot ígért. S miért csak ennyit? Eló- vájásban nagy szó ez. Nem tudni, mikor ütközik a kalapács kőbe, valami idegen anyagba. Ezt még túl lehet teljesíteni. Erre gondolt, mikor a felajánlást tette. — A kongresszust azért várom nagyon- mert tudom, hogy fontos határozatok születnek. Igen nagy jelentőségűek voltak azok a lépések, amelyeket® párt a múlt év júniuséban tett. Meg vagyok győződve, hogy mos* még döntőbb célokat tűz ki az ország el®,’ s elénk bányászok ©« is. Még szebb, me® örömtelibb lesz az életünk. 116 százalékkal köszönti most a nagy tanácskozást Bakon!1 elvtárs. Ez az ő hozzájárulása a kongresszus hoz. Az új gurító, amit most hajt, hamarosa® elkészül. Ezzel cgyiú®' ben egy nagy fejt«5 nyílik, ahonnan újaöb csille szálllí talányokkal gazdagodik az ország- Több nappal előbb készül el az új gurítú- Ez a párt iránti szer®' tét, ragaszkodás jele- Gulyás Eiu® 4 fen fénylő-zöld térdig érő búzának száz méterrel odébb sötét, árnyékos rekettyés állja útiát. lombjai között fészkel a nótáskedvü rigó és hajnaltól szürkületig kakukszó hívogatja a kapálókat, a párosával portyázó határőröket. Ott, a kökénybokrok csalitos szegélyén túl végétéi- Magyarország földje. A határnak tartó merész köves- úttól riadt, keskenyke csapás iram- lik be a kertek alján a faluba, — Sárokra, az ország utolsó, Baranya első községébe. Utolsó? Az, mert ott túlnan egy másik világ kezdődik. Első? özvegy Horváth Józsefné a tanács házán kimutatásokat tesz elém, bizonyságul. hogy igazat mond, mert szavai olyasmit mutatnak, ami hihetetlenül szép, szívdobogtatóan nagyA SÁROKI HAZA K erű. _ Az állam kétezer tolást kért a Tokiaktól — ötezerhatszázat adtak, aromfit? Száztizennégy kiló he- ett majd a kétszeresét. Hízottser- sböl ötszörösét, vágómarhából sok- orosát... Kik élnek ebben az ötvein-hatvan izban. hogy az ország sokezer faja, városa között is a legelső hely- ! törnek?! Mészáros Károly, Kresztity Voji- láv, Rausch Henrik — hat éve rmelőszövetkezeti tagok és egyéni tzdák, vegyest. Hazafiak. Ma Mélyről kerültek fel. nagyon mélyről: a falusi élet előrevivője, a pártszervezet, főleg vezetősége rossz, sötét utakon tévelygett. Egy szép napon kőművesek jelentek meg a régi földesúr, a doktor Szemző keresztházánál. Leszedték, kézről-kézre adva a cserepeket, glédába rakták, lefeszegették a gerendákat, a faanyagot. A falu végén a két állami ház is bontásra került. Nagy Ferenc tanácselnök azt mondta: államérdek. Hangos híradót kap belőle a falu. A pusztítás folyt tovább és lassan lassan nyilvánvalóvá lett: kártevő üzérkedik a nép vagyonával. Szót emeltek ellenük, de Hunyadi, a függetlenített párttitkár letromfolta valamennyiüket: — Nem tetszik? Fogja be a száját. vagy különben ... A tanácstitkár? Takács? Ö is párttag, hozzáfordultak. Nó, jó helyre. Egyformán részesedett a haszonból. A fák nem nőnek az égig. Még március végén leváltották őket és a falu legnagyobb elégtételére mindhármukat kizárták a pártból. Ahogy megszabadult Sárok Hunya diéktól. új reménységekkel beköszön tött a tavasz. És a kommunisták, a pártszervezet versenyre hívta a pár- tonkívülieket, a pártkongresszus méltó megünneplésére. A megtisztult pártszervezet szavára megmozdult a falu apraja, nagyja... Kf iserdönek hívják a falu feletti akácost. Hatvan méterre tőle tiszta, bővizű forrás buggyan- ki a földből, vize keresztülszeli a községet és a Karasicába fut. Azaz, hogy csak futott. Április elején Lőrincz Gyula, Mészáros Károly. Lukács György, Schatzl Péter. Fujtó Károly és Lovass József lapáttal, talicskával és ásóval felszerelve elálltak az útját. Előbb külön medret szakítottak ki a forrás részére, aztán neki... Egy hónapig megszakítás nélkül, még a szakadó tavaszi záDorokban is folyt megszakítás nélkül a gör- nyesztő, nehéz kubikusmunka. A mé lvebb részek teknőalaku homorulatát hátuk ásója tómederré mélyítette. Négyszáz köbméter földet ástak fel, hajigáltak a talicskákra, a gáthoz, a leendő gáthoz, melynek beton alapján már ott dolgozott n kőműves. Áprilistól májusig halastóvá vedlett a tocsogós rét. Elzárták a zsilipet és a tómedret szélesen feltöltöt- te a kiserdei forrás. De a Sarló és Kalapács termelő- szövetkezet kongresszusi emléklapján szó szerint ez áll: „Május 24-ig létrehozzuk a halastavat és berakjuk az anyahalakat’’. Hogy utolsó betűig „egyezzen”^ befogtak és a su- monyi tógazdaságból május húszadikán elhozták a tükörpontyokat... Nem tudom, mit írnak az emléklap teljesítési rovatába? Ezt csak, hogy „teljesítettük adott szavunkat, a pártnak”, vagy „a termelőszövetkezet ezzel már idén tízezer forint jövedelemhez jut?” Akármit írnak, mind a kettő igaz. Be ént a faluban?inok néni az ágyalatti szakajtóból kosárba rakja a tojásokat. Kifordul a kiskapun ,de visszaszól még az embernek: — A szövetkezetbe megyek: Hallod? A földművesszövetkezeti bolt valóságos szórakozóhelye a falunak. Itt találkozik sógorasszony a komaasszonnyal. meghát Tihanyi elvtárs, a boltvezető olyan tisztelettudó, rendes ember, hogy szívesen elbeszélget vele mindenki. Lám, most is: alig nyit be, siet eléje. — Jó napot Finok néni. Nó egyszer látom, eltalált hozzánk. Tojást hozott? Várjon, segítek. Szabadkozhat, hogy nem nehéz, bírja ő is, már nyúl is érte. teszi a mérlegre, közben újságolja, hogy lám. csak elérte a gazembereket a büntetés... — Bíró már nincs, de tanácselnök lehetne. Éppen négy kiló Finok néni, egy hajszállal sem több. Szabad árat adjak? — Azt, azt, kell a pénz. Majd elintézem később a beadást. Tihanyi mosolyog: — Ép nem bánom, lehet így is. Bár a szomszédasszonya mindig úgy csinálja, hogy felét erre, felét beadásra. Tudja, igaza is van, ha jól meggondoljuk: a forró nyárban a tyúkok sem tojnak úgy, meg jöhet egy baromfivész, aztán piacon veheti meg. Finok néni mondaná, hogy ezt nemcsak a szomszédasszony tudja, dohát hogy vegye vissza a szavát? — A szomszédasszony is ...? — Ö mindig így csinálja. Én nem beszélem rá magát, ahogy gondolja. Ne mérjek mégis beadásra is egykét darabot? Finok néni már döntött. — Hát számolja ki a felét, elvetem a gondját ennek is. Amikor sóval, cukorral megrakott kosarával elmegy, Tihanyi elvtárs elővesz egy cédulát: beírja a.tojásokat, aztán felnéz. A nyitott ajtón keresztül látja, megint egy asszony tart a bolt felé kosarastól. Mennyi is a hátraléka? Megnézi és máris siet eléje. Tihanyi elvtárs, a földművesszövet ktzeti boltos, a pártonkívüli népnevelő is szívét teszi ki a kongresszusi verseny sikeréért... K. etszaz hold cukorrépa, takarmányrépa, napraforgó, kukorica és csak huszonöt kapára fogható termelőszövetkezeti tag. Könnyű kiszámolni, 8—9 hold jut egyre-egyre. Lehetetlenség megművelni! Lehetetlenség? Hát ki látott olyan embert, aki nem teljesíti a pártnak adott szavát? Egyik tábla napraforgót már kiegyelték, fellazították a répák sorközeit, aztán sorrajön a kukorica. Hogy győzik, hogy bírják? így: Hogyák Illés bácsi, üzemi párttitkár tizennégy tehenet gondoz. Reggel háromkor kel, Jrialmol, megtisz- togatja őket, etet, fej... Aztán jön a kocsis — kimegy takarmányt kaszálni Nehéz már öreg csontjainak a nehéz zöldlucerna emelgetése, de ö rakja kocsira, dobálja le az udvaron és ő gereblyézi fel a tarlót is. Nehéz, nagyon nehéz, — de egy ember kapálhat. Hogyák Illés bácsi, az iii cg elvtárs pótolja az állatoknál ... Egy ember, az egy ember, ha kom numista is, ha szívós is, mint az öreg Hogyák. De itt tíz kell, húsz keli még, harminc ..; Várad! Mihály bácsi, a brigádve- zeiő este ilyenformán jelent az elnöknek: — Brigádom létszáma húsz. Mun- káhnállt reggel mind a — huszonkilenc, Az elnök elérti. De aki nem ú* eligazodni a furcsa számadáson, ,® , kivezetik az jvándárdai orszáfS“ melletti cukorrépatáblához. A terhes anyák .táblájához... , _ Mert a húsz főnyi brigád az Ö*1' ként munkára jelentkezett családi®' gokkal, a leendő anyákkal szapöi0 dott huszonkilencre... Ott kapál, hajlong, a répaegyel®!? bein Fujtó Károlyné, sógorasszony® vak Fujtó Pétiemével. Szívük ®^a már megmozdult az új élet... . — Megárt a kicsinek, ugyan ért nem maradt otthon! Hát m1® nem küldi haza hrigádvezető társ?! Az asszony rámnéz, szemé fénylik a másik, kicsi élet tud-®*8 szeretete is. Csendesen szól. , — Már dehogy megyek. Ne jen meg, nem lesz semmi baj. ** . itthagyhatom mos't a csoportot ■ - •-be® Ha étfőn este, amikor Budapp ten Rákosi Mátyás elvtárs 1 menteti a Központi Vezetőség bes*t mólóját, az éter hullámain c'lsZ't‘r. nak szavai a határ mentére. SóroM' is. Bent az italmérés ben — meri * hanyi elvtárs addig biztosan k'J víttatja a rádiót, — ott ül majd gó derekával az öreg Hogyák, ®. tai Mészáros Károly, a kocsid®’ Rausch Henrik bácsi, a begyül1^ állandóbizottság elnöke, a fald , só gazdája és eljön Kresztity V®-* szláv is, aki nehezen beszól rna^i. rul, de nem marad el sehonnan Ott lesznek mind a sárokiak ,n Lovass elvtárs is, akinek két 'Ál elfogásáért melléin ott ragyog a ~ S köztársasági Érdemrend rubin®6 Inga. id® •.. Lehet, hogy a határőrök gén behatolást figyelnek meg . nyomsávon és parancsnokuk séget kér a sárokiaktól. Ha ía szívvel, de otthagyják a rádiót vasvillával, rönkhasító fejszével 0 állnak az asszonyok és gyeim®1 álma felett — a sároki jövő íá Nappal répaegyelés-ben — éjjel 0 állásban. Pártunk kongresszusát szöntik a sárcktek. A sároki h®y fiák. Oroszlán W1*6
