Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-05 / 105. szám
2 N Ä P E 5 1954 MÁJUS 5 Bidault francia külügyminiszter siirgeli az indokínai kérdés vitájának megkezdését Genf. Az MTI kiküldött tudósítója Jelenti: Mayer, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke vasárnap Genfben megbeszélést tartott Bidault külügyminiszterrel, majd hétfőn visszatért Párisba. A genfi értekezlet hétfői ülésének szünetében Bidault külügyminiszter az indokínai kérdés vitájának mielőbbi megkezdéséről tanácskozott Gromi- ko szovjet külügyminiszterhelyettessel. Genfben biztosra veszik, hogy az indokínai problémával kapcsolatos vitát a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének megérke zése után nyomban megkezdik. A Journal de Geneve értesülése szerint Eden angol külügyminiszter a brit kormány utasítására közvetítő szerepet vállal az indokínai kérdéssel kapcsolatban. Mint a lap hang súlyozza, Eden a genfi értekezlet második napirendi pontjának megvitatása soréin javasolni fogja, hogy a béke helyreállítása érdekében osz- szák fel Indokínát a két fél között. Az angol külügyminiszter ugyanakkor tanácsolni fogja, hogy a küzdőA francia parlament új ülésszaka Páris (TASZSZ): A francia parlament május 4-én ismét megkezdte munkáját. Eddig a nemzetgyűlés elnökségéhez négy interpellációt nyújtottak be az indokínai kérdéssel kap csölatban. A május 3-i esti lapok megerősítik, hogy a kedden megnyílt parlamenti ülésszak Indokina es az „európai hadsereg1' kérdésének megvitatása jegyében folyik majd le. A Le Monde című lap rámutat, hogy az indokinai kéraéa: illetően Laniel kormányában nézeteltérések tárríadtak. Ezek a nézeteltérések már korábban is megmutatkoztak és a minisztertanács április 3fl-án este tartott ülésén ismét megnyilvánultak. Megkoszorúzták Jókai Mer síremlékét Jókai Mór halálának 50. évfordulója alkalmából kedden délelőtt meg koszorúzták az író síremlékét a Kerepesi temetőben. A népművelési minisztérium nevében Mihály fi Ernő miniszterhelyettes, a Magyar írók Szövetsége nevében Veres Péter Kossuth-díjas író, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége nevében Várhegyi György, a DISZ Központi Vefelek kössenek megállapodást azonnali tűzszünet életbeléptetéséről. Iliicsov, a Szovje’unió kiiiigy minisztériuma, sajtóosztályának vezetője fogadási adott Genfben L. F. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője hétfőn este a genfi Metro- POie-szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson, amely szívélyes légkörben és az együttműködés szellemében fölyt le, megjelent Grand, az ENSz tájékoztató szolgálatának vezetője, valamint a nemzetközi sajtó, a svájci hivatalok és a Genfiben működő nemzetközi szervezetek mintegy háromszáz képviselője. Genf piisoöke m sét mondott a külügyminiszteri értekezlet sikeréért Charriere genfi püspök vasárnap a genfi Notre Dame Itemplomban misét mondott a .város falai között folyó külügyminiszteri értekezlet eredményességéért. A püspök ez alkalommal tartott beszédében kijelen tette, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak meg kell békülmiök egymással. , A Le Monde kiemeli, hogy ezen az ülésen Paul Reynaud miniszterel- nökhelyettes Jacquinotnak, a tengerentúli területek miniszterének támogatásával ..merészebb politika" folytatását javasolta. Reynaud véleménye szerint az indokínai kérdés vitájának megkezdése után követelni kell, hogy egy harmadik hatalom közvetítésével haladéktalanul kössenek tűzszünetet Indokinában. Rey- naud ámellett is állást foglalt, hogy késedelem nélkül" kapcsolatot teremtsenek Ho Si Minh kormányának képviselőivel. Maurice Schumann külügyi államtitkár és Laniel miniszterelnök szem- befordult Reynaud álláspontjával. zetőségének titkára, a budapesti városi tanács nevében Pesta László, a vég reha j tóbizottság elnök hel y e t tese, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében Baróti Dezső egyetemi tanár, a Társaság alelnöke helyezett el koszorút. Ezután elhelyezték virágaikat a nagy író sírján a budapesti ifjúság képviselői. fiz angol és francia minisztertanács héttői üléséről LONDON Hétfőn az angol minisztertanács ülést tartott. Hírügynökségi értesülés szerint Eden genfi jelentéseit, valamint az indokínai helyzetet vitatták meg. PARIS Hétfőn ülést tartott a francia minisztertanács is. Az ülés után kiadott kommüniké szerint a francia kormány „minden lehetőt elkövet annak érdekében, hogy a genfi konferencia végetvessen az indokinai háborúnak. Nehru nyilatkozata a colomboi értekezletről (MTI) Az öt ázsiai ország — India, Pakisztán, Burma, Ceylon és Indonézia — miniszterelnöke tanácskozásának befejezése után, Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozatot tett. Nehru kijelentette, hogy — ahogy a miniszterelnökök is leszögezték — „az indokínai kérdés rendezése felé a legfontosabb lépés a fegyverszünet lenne." Hozzátette: „az ilyen fegyverszünetben legkönnyebben hadviselő felek egyezhetnének meg, sokkal inkább, mintha más nemzetek is beavatkoznának." Az értekezlet után közölték, hogy az öt miniszterelnök indonéz javaslatra hozzájárult, egy afrikai—ázsiai értekezlet összehívásához. Ennek megszervezésével Szasztroamidzso- zsos indonéz miniszterelnököt bízták meg. Tárgyalás India és Franciaország között az indiai lerüieten lévő francia birtokokról Paris (MTI): Mint az AFP illetékes párisi körökre hivatkozva közli, hétfőn bejelentették, hogy Francia- ország tárgyalni óhajt az indiai kormánnyal az indiai területen lévő fran cia birtokok kérdéséről. Ezzel kapcsolatban Nehrunak javaslatot nyújtottak át. Az indiai miniszterelnök, aki Co- lomboból hazatérve átutazott Madra- sison, közölte a sajtóval, hogy a francia kormány és az indiai kormány között rövidesen tanácskozás kezdődik az említett kérdésről. DOBOZYIMRE: xx — Az! — üvölti Puska Ignác. — Még a föld is megreszketett! — Mit sápitoztok itt? — mérgelődik Hőből harangozó. — Ne sápitoz- zatok, inkább fordítsuk a hátára szegényt s nézzük meg, él-e hai-e. A péterkuti kántor legyint. — Minek a2? Deszkát árul már az öreg, mérget vehettek rá: ekkora ütés s esés egy ökörnek is elég lett volna. Hanem e remetének úgylátszik, nem volt elég. Lőrinc atya nyújtózik egyet, aztán felül a porban s a feje- tetején nőtt lúdíojásnyi dudort tapogatja. — Hol a disznó? — kérdi fátyolos hangon. — Megfogták? Hóböl reménykedve bólogat. — Meg, bizonyosan megfogták. A megtáltosodott koca időközben csakugyan kézrekerült a másik kocával, süldőkkel és malacokkal egyetemben. Néhány tapasztaltabb zarándok vége*, vetett az oktalan és tervszerűtlen disznókergetésnek. — Ügyes mozdulatokkal a kert sarkába szorították az ide-oda futkosó jószágot s éppen most terelik be valamennyit a gazdasági udvarba, onnan pedig a hidasba, ahol Liza kedvesnővér strázsál egy moslékke- venő fával, igyekezvén elhárítani az újabb kitörés veszedelmét. Lőrinc atya feltápászkodik a földről, imbolyogva megáll a lábán s nagyokat nyög. — Auuu ... azit (hitteffn, kezem- lábom kiszakad. Odateremtett az a betyár disznó. Jaj a farom! Még szerencse, hogy egész nap térdepelni kell; úgyse tudnék ülni. Azám, ki volt az, aki ilyen istenteleriül kupán vágott? Oroszlán restelkedve forgatja a perselynye’et. — Én, Lőrinc atyám. Ne haragudjék, nem akartam. — De miért tetted? 'Ember, mit vétettem én neked? cA szent keit — Semmit, az égvilágon semmit. Hiszen nem is arról volt szó... a disznót szerettem volna orronvágni, hogy ihegálljon. Melléje ütöttem... — No, de ekkorát? . '— Hát ... nekihuzakodtam A szívgyengeségben szenvedő péterkuti kántor attól tart, hogy a remete, aki csak pénzzel szeret tartozni. ezúttal gyorsan visszafizeti a kölcsönt, méghozzá nem is a könnyű perselynyéllel, hanem gyökérből vágott görcsös, törhetetlen bunkósbotjával: közbeveti tehát ma^át s elő rántja az orvosságos üveget. — Drága jó Lőrinc atya, nincs szívdobogása? Ugye, hogy van? Nehezen kap levegőt, mi? Hamar igyék egy kicsikét ebből a finom patikaszerből: minden csöppje aranyat ér! — Mi az? — Törköly... — súgja a kántor. A remete áhítatok mozdulattal kihúzza az üveg dugóját, kitágult orr- likakkal szimatol," aztárn szájához emeli az ügyes, lapos üveget s hosz- szú, egyenletes kortyokkal nyeli az orvosságot. — Jaj, én is nehezen kapok levegőt! — ijedezik a tömzsi, lógóbaj- szú kántor, akinek valóban elszorul a szíve, hiszen látja, hogy a világos- sárga medicina minden egyes korty után rohamosan apad. — Atyám, egy nyeletet.. legalább egy nyele- tet hagyjon! No hiszen beszélhet a szent embernek. Nem, azért remete az, hogy ne tudjon magánosán is megbirkózni a földi élet gondjaival s örömeivel: amikor abbahagyja a kortyolást, a kántor jivegénél nincs üresebb üveg a kerek világon. A kárvallott, szamaritánus bánja már, mint a kutya, amelyik kilencet köly- kezett, miért is avatkozott bele a remete s Oroszlán dolgába: inkább verték volna agyon egymást! Szívéhez szorítja az üres lapos üveget s vegyül a zarándokok közt — abban a i eménységben, hogy még mise előtt kisurranhat az udvarról s megjárja az utat a kocsmáig me.g vissza. Lőrinc atya eközben keresztet rajzol Oroszlán homlokára. — Én megbocsátom a te vétkedet, fiam, — állítja hivatásához ülő rész keteg hangon, — hanem máskor ne verekedj. Nagyon fejbevágtál, ros- ■:;ebb a körmödet. Azzal visszabalíag a szent kúthoz s letérdel Károly testvér mellé, aki egész idő alatt el se moccant a helyéről. Igaz, amikor a felpaprikázott disznó közel járt, ő is kereket aikart oldani, hanem a nagy fejvesz- tettségben valaki eléje ejtette a bicskáját s most azon térdepel. El nem mozdulna á bicskáról egy világért sem. Csak egy kicsikét szűnjék a tolongás a kút körül! Oroszlánnal madarat lehetne fogatni. Hogyisne, hiszen a zarándokudvaron helyreállt a rend, a disznók a hidasban röfögnek, s Lőrinc atya elvonult botjával együtt. Minden jó, ha a vége jó — gondolja a hajdani elsőgazda, s könnyű szívvel kocog át az udvaron, Csalicskához, aki. az ajtóból integet neki. — Fiam — kezdi a plébános, — tudod-e, ki az az előimádkozó? — Már hogyne tudnám. Jó katolikus vagyak én! Az, aki a többiek előtt mondja a litániát, s a többi imádságot. — Helyes. Nohát, neked efféle tisztséget kell válalnód a mai szent napon. Oroszlán meghökken, sörétforma hajjal benőtt alacsony homlokán re- dőkbe gyűrőaik a bőr. — Értem. Azaz, hogy fenét értem. Baj lesz ezzel az előimádkozással, plébános úr. — Miért? Oios>lán tátogat, mint a partra- velett hal. — Mert... mert... — Ej. nyögd ki már! (Folytatása következik.) Az indokínai bábrendszerek kulisszái mögött Irta: V. VASZILJEVA n. A francia hatóságok 1953 nya- rán kénytelenek voltak tárgya lásokba bocsátkozni a marionett- rendszerek képviselőivel azok „teljes függetlenségének“ kérdéséről. Bao Daj ráadásul azt követelte, hogy adjanak neki jogot a vietnami hadsereg irányítására. Világos volt, hogy ha ezt a követelését teljesítették volna, Bao Daj közvetlenül tárgyalhatott volna Washingtonnal a katonai „segítségről“. A francia kormány ebbe nem ment bele. A tárgyalások azzal végződtek, hogy semmitmondó nyilatkozatot tettek közzé Vietnam, Khmer és Patet-Lao „teljes függetlenségéről." A három állam azonban ezúttal is a Francia Unió tagja maradt. 1954 márciusában Franciaországnak újból tárgyalásokat kellett kezdenie Bao Daj képviselőivel. A „császár“ képviselői ezúttal nyilvánvalóan arra törekszenek, hogy az ország kilépjen a Francia Unióból. A tárgyalások mindezideíg eredménytelenek maradtak. Bao Daj hívei két egyezményt akarnak aláíratni, hogy az egyikben kikiáltassák Vietnam „függetlenségét“' és a másikban meg oldják a Francia Unióban való rész vétel kérdését. A francia kormány a két kérdést magában foglaló egyetlen egyezmény aláírása mellett kardoskodik. A nézeteltérések lényege persze nem az aláírásra kerülő egyezmények számában rejlik. A párisi sajtó azt írja, hogy Franciaország nem bízik Bao Dajban és aggódik, hogy a „császár“ az első egyezmény aláírása után a „függetlenség“ birtokában nem írná alá a Francia Unióban való részvételét szentesítő második egyezményt. Bao Daj ezúttal tanúsított állhatatosságában nyilvánvalóan megmutatkozik a tengerentúli támogatás. A „France-soir“ azt írja, hogy Bao Daj „az Egyesült Államokra számít Franciaország elleni fellépésében. Az a benyomás alakult ki, hogy Bao Daj e tekintetben biztosítékot kapott az Egyesült- Államoktól.“' Daladier a nemzetgyűlésben szintén megállapította: „Az amerikaiak makacsul követelik, hogy kimondjuk a társult indokínai államok függetlenségét.“ Hogy az indokínai bábrendszerek milyen korruptak és népellenesek, azt megmutatja az az arcátlanság, amellyel Bao Daj hívei és a többi báburalkodók magukat és az ország érdekeit eladják. Indokína népei a legnagyobb lenézéssel és gyűlölettej viseltetnek e külföldi bérencek iránt. A nép Ázsia többi országaiban sincs jó véleménnyel róluk. Az ázsiai országok többsége — köztük India, Indonézia, Pakisztán és Burma — politikai fikciónak tartja és nem ismeri el a Bao Daj kormányt p1 tények világánál érthető, hogy az indokínai bábállamok „függetlenségére“' vonatkozó tárgyalások komédiája mögött az Egyesült Államok és Franciaország harcol az államok fölötti ellenőrzésért. A francia gyarmatosítóknak uralmuk álcázásához kellett Bao Daj, Noro- don Szihanuk és Souvana Phouma (Patet Lao) rendszere, az Egyesült Államoknak viszont ■ az kell, hogy ezek az országok a Francia Unióból való kilépésükkel „függetlenséghez“ jussanak, s igy az Egyesült Államok könnyebben behatolhasson Indokí- nába és kiszoríthassa onnan a francia vetélytársat. Az Egyesült Államok ugyanakkor igyekszik felhasználni a bábállamokat indokínai beavatkozásának indokolására és álcázására is. Mindenképpen azt a benyomást szeretné kelteni, hogy e rendszerek mögött a nép áll, hogy a háborút a népek viselik és az Egyesült Államok csak támogatja őket. Pedig teljesen nyilvánvaló, ho.gy Bao Daj és a többi bábok se- milyen támogatást nem kapnak a népektől. Világos az is, hogy Fran- • ciaországnak fogytán van a türelme, most, amikor a genfi‘értekezlet tisztességes békekötés • lehetőségét nyitja meg előtte. A jelenlegi helyzetben az Indokínába fegyvert és katonai tanácsadókat küldő Egyesült Államok az egyedüli reális erő, amely képes az indokínai gyarmati kaland fenntartására. Az Egyesült Államok azonban leg kevésbbé sem hajlandó a saját kezével verekedni. Reston, a külügyminisztérium házi kommentátora ki , jelentette, hogy „az Egyesült Álla- , mokban a közvélemény még felkészületlen az Egyesült Államok fegyveres intervenciójára.“' Washingtonban ezért most azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne szövetsége- : seket harcba küldeni Indokínában. Nyilvánvalóan ilyenfajta szándékokra mutat Dulles március 29-i felszólalása, amikor a külügyminiszter az indokínai „együttes cselekvés“ lehetőségéről beszélt. Reston e kijelentés magyarázatában azt irja, hogy Dulles „számos dologra gondol; bizonyos körülmények között az Egyesült Nemzetek j Szövetségén keresztül cselekvésre, más körülmények között e világrészben különösen érdekelt országok: például az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és különösen a nemzeti Kína (vagyis a Csang Kaj- sek banda — V. V.) közös cselekvésire. s zó sem fér hozzá, megfelelő társaság! De felmerül a kérdés, hogy sok olyan ország akad-e, amely a Csang Kaj-sekéihez hasonló készséggel hajlandó kikaparni a gesztenyét Amerika számára a háború fűzéből? Hiszen minden arra vall, hogy az Egyesült Államok maguknak akarják fenntartani a hadjárat pénzelését és irányítását, a szövetségesektől pedig az ágyutöltelék szállítását követelik. Dulles nyilatkozatának első visszhangja arról tanúskodik, hogy az indokínai háború kiterjesztésére vonatkozó amerikai terveket a nyugati országokban nemcsak a közvélemény, hanem a hivatalos körök is kedvezőtlenül fogadják. Jellemző, az amerikai sajtó egy' általán nem csinál titkot abból, hogy az Egyesült Államok nem az indokínai konfliktus békés rendező' sét, hanem a háború folytatását kívánja. A „Christian Science Monitor“ szerint Dulles nyilatkozata „azt mutatja, hogy a kormány (mármint az amerikai kormány — V. V.) in' kább azon gondolkodik, hogyan lehetne folytatni a háborút.“' Mint * lap írja, „ilyenmódon a genfi értekezlet kimenetele bizonyos tekintetben meg van határozva." Ma már senki sem kételkedbeH1 abban, hogy az Egyesült Államokban vannak befolyásos körök, amelyek a genfi értekezletet agresszív terveik akadályának tartják. Eze^ jóelőre elkövetnek mindent, hogy meggátolják az értekezlet eredményes munkáját. E körök azonban elfeledkeznek arról, hogy jelenleg nemcsak az Egyesült Államok cseled szik a nemzetközi porondon. Egyre népesebb és hatalmasabb az olyan országok tábora, amelyeknek ncJn az indokínai háború kiterjesztése aZ érdeke, hanem az, hogy józan megegyezés alapján vessenek véget 8 háborúnak. Nem kétséges, hogy e* a tábor tovább növekszik és fokozz8 az amerikai agresszív körök elszigc' telődését, minthogy a népek érdeke1' nek a mostani viszonyok között csak a vitás nemzetközi kérdések beké5 rendezése felel meg. Az amerikai, angol és francia küldöttség vezetőinek tanácskozása Bao Daj képviselőjével Genf (TASZSZ): Május 3-án Genf ben Bedell Smith, az Egyesült Államok, Eden Anglia, és Bidault Fran ciaország küldöttségének vezetője tanácskozott Nguyen Quoc Dinh külügyminiszterrel, Bao Daj Genfbe érkezett képviselőjével. A tanácskozás után közzétették Nguyen Quoc Dinh nyilatkozatát, amely szerint Bao Daj képviselője ..hajlandó" résztvenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság képvise- 'öjével tartandó tanácskozáson, de már előre ellenez az indokínai kértést, amely sértené Vietnam getlenségét, szuverénitását és teru leti integritását.“ Mint a köziemé^ kiemeli, az említett tanácskozás ne* résztvevője között létrejött megélj podás szerint a demokratikus V10' nam részvételének a genfi tanácsk^ zásom nem kell „jogi elismerését jelentenie. , $ Ezenkívül elhatározták, hog> négy küldöttség — az Egyesült A* lamok, Anglia, Franciaország ^ Bao Daj-rendszer képviselői a értekezlet alatt továbbra is leik®1 déssel kapcsolatos minden olyan dönjgymás véleményét.
