Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-23 / 96. szám

»54 ÁPRILIS 23 NÄPC 6 Vállalásunk a kongresszusra: „Májusban is tartjuk a jelenlegi fejési átlagot66 A kongresszusi verseny nagyszerű erőfeszítéseiken a termelőszövetkezetek, államig gazdaságok tehe­nészei állnak a legnehezebb poszton. B.entjárunk a tavaszban — abraktakarmány fogytán és még nem kaszál­hatjuk a hűvös idő miatt gyengén fejlődő lucernások, lóherések zöldjét sem. Minden tudásukra, odaadásukra szükség van, hogy megtartsák a jelenlegi fejési átlagokat és a zöldtakarmány beköszöntőig is naprol-napra, deciliterről-deciliterre emeljék. A tehenészek, fejőgulyások állják a sarat! Lapunk munkatársai beszélgettek megyénk három legjobb tehenészével és szavaikból kitűnik, hogy május 24-ig egy csepp tejjel sem marad­nak adósai adott szavuknak, pártunknak tett Ígéreteiknek. A legjobb gazdaság legjobb tehenésze „Szeretném elérni a 16 literes átlagot“ A város végén emelkednek a háromszoros éliüzem " Pécsá Állami Gazdaság istállód. A szigeti-tanyai, Danitz-pusztai tehenészek az elmúlt napokban újra dicsőséggel öregbítették gazdaságuk Jxínnevét: az állami gazdaságok országos versenyében n pécsiek az első helyre kerültek. Elmúlt április 18-a, a kongresszusi verseny új szakaszába lépett, amikor felkeressük Kerekes Sándor elvtársat, a márciusban legjobb fejési átlagot elért té­veszt. ö az elkülönítőben dolgozik, mert nemcsak egyszerű fejőgulyása, hanem orvosa -gyógyítója a kezére bízott tizenhat jószágnak. Ide gyűjtik össze mindazo- a teheneket, amelyeket az állatorvosi vizsgálat gyanúsnak talál, nehogy a többire ds elterjedjen egy- eSy állatbetegség. — Szívesen bíbelődtem minéiiig a jószágokkal — h'cseli almozás közben, — de azelőtt nagygazdáknal “eláűeskedtem és nem sok hasznom származott be­Itt az állami gazdaságnál e/gészen másként megy... — Mennyit keiesett az elmúlt hónapban Kerekes eivtárs? . •— Mindennel együtt, a te jprémiumot is beleszá- kétezenháromszázhatvan forintot. A gyerek — velem dolgozik tizenhat/ives fiam is, — 1300-at noz°tt haza. Takarmányos. így hát semmi panaszunk swlCs a keresetre. — Biztos rászolgált a szép keresetre. A kongiresz- szus': verseny során hány litert fej egy-egy tehenétől? Szabódik, de aztán lassan megered a nyelve. Ki- QeruI> hogy bár abraktakarrruányhiánnyal küszködik a gazdaság, mégis 13.2 liter a fejési átlaga. Az abrakot amennyire lehet silóval pótolják. Nem akármilyen silóval! Nemcsak esöáztatta, kilúgozott kukoricaszá- ***> hanem kertészeti hulladékot és takarmányrépát kevert belie a gazdaság — olyan szívesen eszik az ál- *®tok, hogy csak győzzék adni. A jó takarmányt említi, de a magas fejési átlag­nak más oka is van, amiről szerényen hallgat. Ez pe- a gondos ápolásban rejlik. Percnyi pontossággal etet minden reggel, délben, este és a jószágokat ter­hielésüknek megfelelően, egyedileg takarmány ózza. De hemcsak ezí teszi: fejős előtt, fejés után a bevált szöv­et módszer szerint megmasszírozza a tehenek tőgyéi. Kerekes elvtárs, az egykori kulákcseléd fontos Posztot tölt be a pécsi gazdaságban, hiszen az ő kezére hízták a beteg, de ennek ellenére hatalmas értékeket képviselő tenyészállatokat. Jóformán havonta viszik el tol« gyógyultan a teheneket — ezért nem tehetett ^nhoz kötött versenyváHálást a pártkongresszus tisz­diff >3. Azon ieye'kszeni elvtárs, hogy május 2-íl-ig, ad- iem be^n. a ^ldtakarmány is, egyre magasabbra emel- svóoa0 i Slagot ^nél »több jószág kerüljön ki sjániásom^ & keZem Ez az 3X1 ^ongreaszusi feli é'1 zita JózseT, a mohócsszigeti Vörös Fény terme- löszö vetkezet munkaérdemrendes tehenésze 1952 december 10-én lépett a tsz-be. A munkabeosztás­kor a tehenészetbe kérte magát — Szeretem a jószágot — momaja — és örömmel látom, hogy kezem alatt mennyit fejlődik, erősödik. Amikor beléptem, megmondtam az elnöknek, hogy ha rendszeresen gondoskodik abrakról, akkor én is min­dent megteszek, hogy a tejhozamot emeljem. No meg a jószág mutatja meg, hogy milyen a gazda. Ahogy múltak a hetek, hónapok, sőt évék is, megszerettem nagyon a munkámat. Tizennyolc tehén, hat borjú és három bika kezelése vár rám. Az istállót átrendeztem, hogy amikor belép az ember, mindjárt jól essen a szemnek az egyforma színűek összeállítása. — örülök annak, hogy olyan eredményt tudtam a tehenészetben elérni, amit még előttem egyik tehe­nész sem. Az istállóétlag 11 liter és a fejési átlag 19 liter. Ezt vállaltam a kongresszus tiszteletére, de azóta már három decivel túlszárnyaltam. Május 24-re pedig az istálllóáifagot 16 literre szeretném emelni. Köny- nyebb tesz azért is, mert addig már zöld takarmányt is vágunk, ami elősegíti a magasabb tej hozamot. Nem sajnálom a fáradságot sem a jószágoktól. Van olyan, amelyik nem adja le a tejet, sokszor egy óra tőgy- masszázst is alkalmazom, hogy a szokásos mennyiséget elérhessem. — Nagy öröm ért március 26-án. Budapestre hív­tak és ott megkaptam az Elnöki Tanács elnökétől a Munkaérdemrendet Ott voltak a többi kitüntetettek és akkor arra gondoltam, hogy érdemes volt belépni a termelőszövetkezetbe, mert mikor volt az, hogy egy ilyen egyszerű tehenészt elvisznek az országháziba ki­tüntetni. Szinte áhítattal léptem a szőnyeggel borított lépcsőkre, hogy engem ilyen kitüntetés ért De azért ott sem tudtam nyugodtan maradni, mert féltem, hogy leromlik addig a jószág, míg én oda vagyok. Hiába ma­rasztaltak, csak eljöttem. Jól is, hogy igyekeztem haza, mert négyen is fejték a teheneket, és feleannyi teje*, sem kaptak, mint amennyit én szoktam fejni. — Szerelem a szövetkezetét és megelégedett va­gyok, tavaly 602, az idén már 424 munkaegységem van, ami után szépen kapok' terményt és készpénzt is. Azt, hogy én így tudom a kötelességemet teljesíteni, nagy­részt a termelőszövetkezet elnökének köszön hetem mert nemcsak a munkámmal, hanem velem is tolódik és ez nekem nagyon jól esik. Szeptember 4-én Budapestre viszünk néhány tehe­net a mezőgazdasági kiállításra, hogy szövetkezetünk­nek dicsőséget szerezzünk. Elmondta: Czita József munkaérdemrendes tehenész. Módszerét az. egész országban ismerik Az ivándárdai Sarló és ^fclapács termelőszövetke munkáját már 1949- r?\. figyelemmel kísérték község egyénileg dolgo- 7°.-, Parasztjai. Hajba De­li w 32 egykori zsellér, az 1 nnan föld hoz juttatott srmi10 kezdte össze ha- Sgatni a kétféle gaz- nv -5’ kétféle eredmé- Mindig több szó rfii -3 családban a tsz- végre 1950 őszén £?§a Js belépett a közös­» e8yre jobban tehZnKAi ^ ^ behozott öt tehénbe! és lo növendék­(T* all° sovány, ápolatlan teTv,i^?SmarhaáUományra ^elodott. Gondozójuk a7 sokat törődött velük. ahole§yik taggyűlésen — tomLa szarvasmarha ál­ba . gand°zása is szó- V* került — javaslattal ut a tagság elé: Fiatal ember va- ~ mondotta, — óléul0™ a jószágokat, na?y részét ál- ismí k°rül töltöttem és r^frem a velük való bá- a J_ls- Nem jár rosszul csoport, ha gondjaim- blZ2a a jószágot. lqcfy Hajba Dezső c,,*; decemberében a teVi^01^ tehenésze. Az öt istánk^iési ótlQga 5-3- az E a lóátlag pedig 2.6 volt. kJ*Tf?y fejósból csupán m„raarom család gyer­mlrnim<uk tudott tejet iuc ’ hogy csarnokba is sJ*n> erről szó sem A tagság és az wzobizotlság édeskeve-i ^törődött a tehenekkel,, bőven Jc. xr 1 Kezdetben, te«, a csopo: J?** h°gy a tel ip. kell széna «hurrogták: az 68 t..et adó kár a jó takarmányt be­leetetni! A tanfolyamról haza­tért Bárácz István elvtárs tsz elnök segített. Tehe­nenként két kiló kukorica darát, egy kiló korpát adott, hasonlóan a tíz nö­vendék részére is egy-egy kiló árpát. Március ele­jén megbontották a ver­melt csa/liamádét is. Né­hány hét múlva már emelkedett a tehenek tej­termelése), kigömbölyöd- tek az állatok. Az abrak­ból moslékot készített, valósággal szakácskodott, hogy minél jobb étvágy- gyal e/gyenek a tehenek. BékÚszöntött a tavasz. Zöld 'lucerna, vöröshere, majd később csalamádé bőségesen állt rendelkező sükre. Sülé István eUen- őr a villányi járási tanács mezőgazdasági osztályá­ról gyakran el-eljárt a szövetkezetbe. Elbeszél­getett Hajba Dezsővel és megnézte mit, hogyan csi­nál. Tőle hallott először keményítőértékről és fe­hérjéről. Felhívta figyel­mét, ha a tehenekkel tisz­tán zöld lucernát, vagy lóherét etet, igen nagy mennyiségű fehérjét pa­zarol el. Ha pedig tisztán csalamádét ad a tehenek­nek, nem kapják meg a termeléshez szükséges fe­hérjét és bizonyos, idő el­múltával csökken a hoza­muk. Megfogadta a tanácsot. Nyár derekától kezdve megpróbálta lucerna és csalamádé egyidőben va­ló etetését, az abrakot is többféle takarmányból állította össze. Meg is volt a látszatja. Júliusban már 13.6 liter volt a fe­jési átlag, míg 1951 de­cemberében már elérte a 18.7-et. 1952-ben egy 30 literes tehénnel vett részt a bu­dapesti mezőgazdasági ki-* állításon és elnyerte a negyedik díjat. A magyar bólyii termel őbzövetkezet tehenészei nem akarták elhinni, hogy annyit ad. Egy reggel korábban kel­tek és megfejték a tehe­net. Elámultak. Valóban annyit adott. Ettől kezd­ve gyakori vendég volt Hajba elvtárs a magyar- bólyi szövetkezetben. Meg fogadták tanácsait, ő is tanult tőlük egyet-mást. Szerette az ilyen tapasz­talatcsere átadásokat, — mert „hóttig tanul az em­ber ...“ Még 1952—53-ban ment valahogy, — mondja — de az idén egészen elma­radtak ezek a látogatá-. sok. Pedig környékünkön is jó pár termelőszövet­kezeti tehenészetben el­kelne a jótanács, Bezede- ken, Lippón, Lapáncsán, és Illocskán. Már több ízben szóltam a járástól és megyétől kint járt elv­társaknak, hogy szervez­zék meg a tapasztalatcse­ré átadásokat. A minisz­tériumban is szóvá tet­tem. Sas Kálmán elvtárs­sal is beszéltem — a Me­gyei Állattenyésztő Állo­más igazgatójával, — de sajnos, mint az előbbiek­től is — csak ígéretet kaptam. Hamarosan elérkezik a zöldtakarmányozás idő­szaka. Hajba elvtárs nem fél az áttéréstől. — Tudja, már többen kérdezték tőlem, hogyan végzem a lucerna és ló­here nagy mennyiségben való etetését anélkül, hogy felfúvódnának, vagy hasmenést kapnának az állatok. Egyszerű ez! Rá­jöttem, hogy a itehenek megszokják a lucernát és nem okoz semmiféle emésztési zavart, ha kellő gonddal járunk el. Ter­mészetesen arra vigyázok, hogy harmatos, vagy eső­áztatta deres lucerna, he­reféle ne kerüljön közvet lenül etetésre. Elmondta, hogy amíg az állat a lucernát, lóherét nem szokta meg, nem etet nagy adagot. A lu­cernára, lóherére — de általában a többi zöldta- karmányókra is — foko­zatosan szoktatja rá a te­heneket. Először tavaszi', szalmaszecskával keverten eteti és így öt-hat nap alatt megszokják az álla­tok a zöldtakarmányokat és nincs semmi zavar. A pártkongresszus tisz­teletére vállalta, hogy 10 literes átlaggal köszönti a kongresszust. Jelenleg 10.2 literes az istállóátla­ga. De május 24-re min­dent elkövetnek, tehenész társával, Inhof Józseffel, hogy az április 2-án elért 10.5 literes istállóátlagot májusban is megtartsák. Hajba Dezső elvtársat, az ivándárdai Sarló-Kala­pács termelőszövetkezet tehenészét m* már az egész országban ismerik. Büszkék is rá az ivándár- daiak. Az egykori zsellér gyerek ma már tudomá­nyos módon foglalkozik a reábízott állatokkal. A könyvekből olvasottakat kiegészítette tapasztalatai val és ... ma már a mi­nisztériumban is meg­hallgatják, kikérik véle­ményét Az egykori zsel­lér mellén ott díszlik a Magyar Munka Érdem­érem és a Munka Vörös Zászlaja Érdemrend — a dolgozó nép megbecsülé­sének jelképei. Módszerei ma már az egész ország­ban elterjedtek és most a kongresszusi verseny idején száz és száz tehe­nész alkalmazza a magas fejés.i átlagok elérését, vállalásaik teljesítése ér­dekében. Szálai János Több szenet a hazának! Pécsi bányászok a Komlóval folyó párosverseny élén Az első negyedéves terv sikeres teljesítése után hanyatlott a ver­seny lendülete a Komlói Szénbányá­szati Trösztnél, de a Pécsi Szénbá­nya Vállalatnál is. Mindkettő el­marad tervének teljesítésével. Nap; tervüket 21-én a pécsi bányászok 98 százalékra teljesítették, ezzel havi esedekes tervük teljesítésében csak 99 százalékra állnak. 20-án a Komlói Szénbányászati Tröszt vezetősége rendkívüli értekez letet hívott össze, ahol a műszaki és poliúkai vezetők megtárgyalták, hogy az áprilisi tervet teljesíteni lehet es teljesiteni kell.. Röpgyűlé- seken ismertették a dolgozókkal ezt az elhatározást Elmondották, mik a hibák, amelyek akadályozzák a terv- teljesítést. Kérték a dolgozókat, hogy vegyenek reszt továbbra is olyan lel­kesen a versenyben, mint február­ban és márciusban tettek. A dolgozók megtették kötelességü­ket, jobban, lelkesebben láttak mun kához, a műszaki vezetők jobban megszervezték a munkát igyekeztek jobban biztosítani a műszaki felté­teleket. Az eredmény nem maradt el, mert r-.l-én a tröszt már telje­sítette napi előirányzatát Nagy ja­vulás mutatkozik az I-es üzemnél, ahol 20-án 88 százalékot értek eb 21-én napi tervüket már 106.5 szá­zalékra te’jesítették. A III-as üzem dolgozói nem érték még el a 100 szá- zi'.ékot, de a 20-i 78 százalék helyett 93 százalékra teljesítették előirány­zatukat. Anna-aknán is javítottak az eredményen, mert 21-én 15.8 szá­zalékkal értek el magasabb teljesít­ményt mint előtte való nap. Ahhoz, hogy 21-én a tröszt telje­sítette napi tervét hozzájárultak a Béta-aknai dolgozók 112.4 és' a nagy mányokiak 102.8 százalékkal. A párosverseny eredménye Pécsi Szénbánya Vállalat 99 szá-1 Tröszt 94.8 százalék, zalék — Komlói Szénbányászati | Béke-akna 105.4 százalék, — I-es üzem 88.8 százalék. Széchenyi-akna 96.3 százalék, — Il-es üzeni 88.7 százalék András-akna 110.9 százalék, — III-as üzem 87.8 százalék. Béta-akna 103.6 százalék — István-akna 90.4 százalék. Nagymányok 106.1 százalék — Petőfi-akna 100.9 százalék. A Pécsi- Szénbánya Vállalat leg­jobban teljesítő üzeme András-akna. A dolgozók becsülettel teljesítik nap-nap után tervüket. A tervtelje­sítés mellett nem feledkeznek meg arról sem, hogy javítani kell a szén minőségét. A kerület a megengedett 2.6 százaiék palatartalom helyet; 2.09 százalékot ér el Körletek versenye Obert Antal 119.7 százalék, Bánkuti Antal 87.7 százalék. Gradwohl István 94.6 százalék. Kincses József 91.5 százalék. Donovil József 97.6 százalék, Mogyorósi Mátyás 81.7 százalék. A KÉMÉNYSEPRŐ Reggel nyolc óra előtt néhány perccel csen­getnek. Kinézek az aj­tó üvegén. — Na, — gondolom, — ma sze­rencsém lesz. Nun, a kéményseprő bácsi! De még milyen kémény­seprő bácsi. Nem is kormos, sőt táskája bő­re olyan szép fehér, hogy elkelne egy ki­rakatban is, a fehér kendő pedig zubbonyá­nak nyakán meg egye­nesen patyolatfehér. Ez aztán szerencse! Egy ilyen csinos, elegáns kéményseprő bácsi a reggeli vendég. Hirte­len eszembe jut: mi­kor is lesz a békeköl­csön sorsolás? Tovább nem jutok, mert köte- lességtudóan így szól: — Kéményt égetni jöttem. Ez aztán a nem várt fordulat! Kéményt éget ni? Az angyalát! Mar majd azt mondom, hogy: hát tessék, de felvillan bennem: hü, de mi lesz az ágyne­művel. Az asszony ép­pen most rakta szét az ágyat, húsz perce lehet, hogy dolgozni ment. Na és a szőnyeg, meg a többi?! Köztudomású, hogy az ilyesmi, már­mint a kéményégetés után nem lesz na­gyobb tisztaság a la­kásban. Felvillan ben­nem a tréfakedv, hogy jön-e a takarító válla­lat is, de — gondolom hirtelen — ez nem il­lik : ez nagyon csinos es nagyon rendes kémény seprő bácsi. így aztán az ügyhöz méltó ko­molysággal válaszol­tam: — Itt most nem .;: Ezután aztán peregtek az események, azaz elhangzott az alábbi párbeszéd: Kéményseprő: Ki az, aki nem engedi? En: Én! Kéményseprő: Hogy hívják? Mondom, de az égetni akaró bácsi írja a név­tábláról is, bizonyosan gondolja: Nekem ugyan hamis nevet be nem mond. Kéményseprő: ‘ Hát kérem, akkor kényte­len leszek magát fel­jelenteni, mert ön aka­dályozza a ' tűzrendé­szet! előírások végre­hajtását. En: Én akadályozom? De csak nem gondolja, hogy most a lakásban kéményt éget?! Nézze meg a lakást, az ágy­nemű széjjel — majd kiégettetem én, mielőtt nagytakarítás lesz, leg­feljebb kifizetem, de... Kéményseprő: Kihí­vásra nem jövünk ké­ményt égetni! Külön­ben rendelet van a ké­ményégetésre és a ren­deletet betartani a nép­köztársaság minden pol gárának kötelessége. En: Hol az a rendelet, mutassa, amely sze­rint ma reggel nyolc órakor az én lakásom­ban kéményt kell égetni. Kéményseprő: Bent van a vállalatinál. En: Ugyan kérem, ki­váncsi volnék én erre a rendeletre és külön­ben is ne fenyegessen engem. Kéményseprő: Maga meg ne kiabáljon, nincs joga kiabálni a kémény seprővel. (Ez ugyan vi­tatható, mert kerein- szépen jogom az van a kiabálásra, csakhogy hol, de kérdés, hogy illő-e kiabálni. Az igaz, hogy kicsit méregbe gurultam.) En: Nem kiabálok. Majd.: i Kéményseprő: Kérem vegye tudomásul, hogy kénytelen vagyok fel­jelenteni és itt cickái­nak állandóan az ut­cában a tűzrendészet! szervek, ha sok pénze van, majd fizet lega­lább száz forintot. Én: Dehogy fizetek. Kéményseprő: Majd meglátja. Ezzel aztán be is fe­jeződött reggeli eszme­cserénk. A bácsi el­ment máshova égetni, én pedig... azaz csak nem hagyott bőkén, Nosza, hívom én a 15- 62-t és jelentkezik is. — Kéményseprő Vál­lalat. En: Elvtársnő, szeret­ném megkérdezni, kap­tak-e rendeletet, amely szerint az egész város területén kötelező a ké­ményégetés? — Hogyne. En: Mikor? — Régen. Az van ben ne, hogy minden nyá­ron ki kell égetni a ké­ményeket, mert ez tűz­rendészet szempontjá­ból ... En: Értem, helyes .; a De ki osztja be, hogy mikor kell égetni? — A vállalat. En: Tehát, ha most nem lehet..: — Majd legközelebb, de a nyár folyamán módot kell adni a ké­ményseprőnek, hogy kiégethesse a kéményt. En; És tessék monda­ni, joga van a kémény­seprőnek feljelentéssel fenyegetőzni (hozzágon­doltam: és a páciens­nek kiabálni), hogy megbüntetik, mert ké­rem a lakásban most szerteszét minden... — Nincs, nincs kérem joga ..., majd máskor légetteti. En; Köszönöm. Ezzel aztán befejező­dött a 15—62-vel a be­szélgetés. * Kéményseprő Bácsi! Ne tessék vacakolni, irományozni, hogy en­gem megbüntessenek és mondja meg azoknak a tűzrendészet! bácsiknak is, hogy ne cirkálja­nak „állandóan" a Mo­lotov utcában, mert utóbb azt hiszik, hogy csak ez az egy utca van Pécsett és még nincs is nyár. Aztán majd, ha legközelebb jön, ki­égeti a mi kéményün­ket is. Addig is mara­dok tisztelője: Kászon József \U. i.: Majd elfelejtem. Ifk jön és lesz mivel, hát megkínálom, ki- hörpintünk olyan mi­niatűr kupából egy kis békesség italt,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents