Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
4 f NAPLÓ 1951 ÁPRILIS 18 — Pécs üzlethálózatának fejlesztése? Szerteágazó kérdés ez, erről I van mit írni. — Sok jogos panasz, bírálat érke-ffi ■ zik a dolgozóktól ezzel kapcsolatosan/ — Lehet is. Szóval erről cikk írói dik. A megüt? i tanács kereskedelmi osztályán ezzel a beszélgetéssel kezdődött Pécs üzlethálózat fejlesztéséről az eszmecsere. Van hiba e téren? Van bizony. — Ezt a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a kereskedelmi felügyelőség, a kereskedelmi iroda, a kereskedelemben dolgozó szak- és nem szakember egyhangúlag állítja. Ezek szerint éi'demes éft kell is vele foglalkozni, érdemes és feltétlenül szükséges e téren intézkedni. Két főkérdés köré csoportosul a dolgozók, az illetékesek észrevétele: a bányászlakta vidékek üzlethálózata, Pécs külvárosainak üzlethálózata. Ezen belül van több, hpgy úgy mondjuk „alkérdés“ és ezeket is érdemes sorba venni. Régen volt már, amikor kialakult Pécs üzletnegyede, magán hordozva a kapitalista fejlődés összes jellegzetességeit. Kezdődött, ez az üzletnegyed a mai Sallai-utca közepétől, a Széchenyi-téren át a Lyceum utca sarkáig. Ami ezen túl volt, arra rákerült a bélyeg: „külvárosi kóceráj*. A bányatelepeken pedig a magazin volt a vásárlás lebonyolításának központja. Ezen kívül néhány kisebb üzletecske is akadt. Ezt az üzlethálózatot kapta örökségül a szocialista ke- i eskedelem. Őszintén szólva — és kereskedelmi kifejezésnél maradjunk — nem lehetett a kirakatba tenni. Ebből az örökségből kellett szocialista kereskedelmünknek újat, feladatát mind jobban betöltő üzletháló zatot kifejlesztenie. Ez nem volt könnyű. A régi építkezések sok nehézséget állítottak és állítanak ma is e munka elé. PÉCS ÜZLETHÁLÓZATÁRÓL A jelenlegi helyzet Fejlődött Pécs üzlethálózata 1918 —49 óta? Sokat! Ezt nem vitatja senki, viszont vita tárgya a mai helyzet. Most pedig lépjünk a meglévő helyzet kellős közepébe. Pécsbányatelepen egy büffé, Szabolcs telepen egy büffé, Szabolcs faluban egy kocsma van. Vasas I-en a vendéglőt valamikor régebben óvodának alakították át. Ezt mutatja a statisztika a bányatelepek vendéglátó üzemeiről. Nem sok. Ha például egy szabolcsi dolgozónak kedve kerekedik egy kis szórakozásra — mert kerekedik és ez nagyon helyes — és zenét hallgatni, táncolni, szórakozni kíván a hét végén, kénytelen kerek öt kilométert utazni, hogy elérje a városban lévő vendéglátó üzemeket. Vissza ugyancsak öt kilométer, de éjfél előtt indulnia kell, ha nem akarja gyalog megtenni az utat. Meszesen új városrész épült, a lakók száma 3600 körül van, de nincs a közelben vendéglátó üzem, nincs egy étterem, egy zenés szórakozóhely; Szombaton este csak oda kell állni autóbuszmegállóhoz és ilyen párbeszédeket i hallani: — Hova mennek? — Be a városba kicsit szórakozni. — Maguk is? Mi is. A Jancsiék is jönnek, jön a sógora is. A Manciék már az előbbi kocsival elmentek, velük van a Karcsi bácsi is. •— Akkor leszünk elegen. — Ajaj! Ettől nem kell félni. Csak kapjunk helyet a Nádorban vagy a Pannóniában. Ehhez aligha kell kommentár. Az az igazság, hogy a Baranyamegyei Vendéglátóipari Tröszt, a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat messze elmaradt az igények kielégítésétől, sót a bányatelepeken a legegyszerűbb szórakozási lehetőségek megteremtésétől is. A meszest üzletház már most kicsi Az élelmiszer és húsüzletekkel sem jobb a helyzet. Ami van, kicsi, korszerűtlen, zsúfolt, ahogy mondani szokták: „Ha két vevő bemegy, akiszolgálóknak ki kell jönniök, mert nincs hely.*’ Erre is akad válasz: épül az üzletház, három hónap múlva lesz kész. Elég baj ez. Aligha dicsérhető a tervezés az olyan „előrelátásért“, hogy felépítünk eldob egy városrészt és csaknem utoljára megépítjük az üzletházat. Ha továbbra Is Ilyen .„gyors'1 ütemben készül az üzletház, örülnék a meszesiek, ha decemberre kész lesz. Meszesen nincs fodrász, nincs a közelben cipész — felépült 670 lakás, távol minden szórakozóhelytől, szolgáltató vállalattól a lakók nem nagy örömére. Még hagy- ján lenne, ha a következőképpen állna a helyzet: ha megépül az üzletház, megoldódik a probléma. Sajnos, nem így van. Az üzletházban irva és mondva hat üzlet lesz és tekintve Meszes és környéke továbbfejlődését,, aligha tudja az »Kényeket kielé gíteni, legfeljebb enyhít valamennyit a helyzeten. Röviden, a részléteket elhagyva ilyen a bányavidék üzlethálózata. Nem vitás, rossz. Hát Pécs külvárosaié? Ugyancsak rossz. Ha például a Deák-utcai szövetkezeti házak, az élmunkás ház, a vasúti bérház lakói vásárolni akarnak, a legközelebbi élelmiszerüzletet a Rákóczi-, vagy a Szabadság-úton találják. A vasutas bérházban már hosszú évek óta akar az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat üzletet létesíteni. A házban volt is régebben üzlet, de egyikből lakás, a másikból iroda lett. — Ez a rész még úgy, ahogy, megvan, de Postavölgy. Látta már a postavölgyi üzletet? — Volt szerencsém hozzá. — Akkor felesleges a beszéd. Ezt Jozifek és Haraszti elvtársak mondták a megyei tanácson. Ezek szerint Postavölgy — és hozzátehetjük — Kertváros, üzlethálózatának kérdéséhez sem kell bővebb kommentár. A bálicsi rész? Itt is lesz bővítés, de kevés. A vásárolni akarók bejárnak a városba. A budai rész? Az Irányi Dániel térig hagyján, de azon túl nagyon gyér az üzlethálózat. A Mecsek felé eső részt? Hosszú ideig csak a Vak Bottyán és az Aradi Vértanuk utca vonaláig volt üzlet, azon felül semmi. Újabban az ÉM Sztálin-úti bérházaiban található kis üzletecske. Ki építsen üzletet? így fest a helyzet és ennek több oka van. Az egyik a tervezés, a meglévő rendelet semmibevétele. 1932- ben megvolt az a rendelet, hogy új Házakban, amelyekben nagyobb létszámban laknak, úgy kell építeni, hogy abban üzlet is legyen. Az építésügyi minisztérium felépítette a Sztálin-úti bérházakat, de a házban üzlethelyiségnek valót nem. A megyei tanács kereskedelmi osztálya, ahogy épültek a házak, észrevette: Hohó, hát itt megint nem építenek üzletet, mint a Deák-utcai szövetkezeti bérházakban! S megkezdődött az utánajárás, hogy legven üzlet. Egyik ajtón be, a másikon ki. — Mi építsünk üzletet? Építsen a kereskedelmi vállalat! — Van egy rendelet, hogy... és így tovább. A megyei tanács kereskedelmi osztálya meg akarta mutatni, hogy csak- azért is, kiharcolja a jogosat. Egészen a minisztériumig eljutott az ügy, sőt napokig nevettek az ezzel kapcsolatban született adomán. Haraszti Gyula, a kereskedelmi osztály tervfőelőadója „verte legjobban a vasat“, míg a végén fülébe jutott: ,,Aa építésügyi minisztert feljelentették Haraszti Gyula tervfőelőadónál, hogy nem hajlandó a rendeletet végrehajtani." Azért mégis lett üzlet, ha kicsi is, mégis érdemes volt „verni a vasat“. És ezt a „vasal“ egy pillanatra sem szabad lerakni, újra ütni kell, mert ismét kezdődik a szövetkezeti házak építése nehogy ismét .elfeledkezzenek" ott is az üzletről. Ez az egyik oka a hibáknak, annak. \hogy a külvárosokban hiányos, színvonaltalan az üzlethálózat. Az új létesítményekben „elfelejtenek" üzlethelyiséget építeni, a kereskedelmi szervek pedig toldozgatjók, ja- vítgattatják a régit, bővítgetik, áthelyezik és lényegében marad minden a régiben: aki vásárolni akar, jöjjíjn a Kossuth Lajos utcába. „Elvi alapok“ Érdekes nézetek találhatók a kereskedelemben ezzel kapcsolatosan. Egyik „tábor“ a következőket állítja: Ha az ember jól meggondolja, utána néz a forgalomnak, azt látja, hogy a kereskedelmi forgalom zöme a Széchenyi tértől u Zetkin Klára u. sarkáig lévő üzletekben bonyolódik le. Van a vásárlókban valami vásárlási pszihológia, hogy ha valami jobbat akarnak vásárolni, úgyis a belvárosba jönnek. A másik „tábor“: Kint a periférián? Hm. Hát évtizedek óta kialakult az üzleti negyed a belvárosban, kint létesíteni komolyabb üzletet — kifizetődö-e? A forgalom, a kiadás — szóval érdemes-e?” Tehát van „elvi alapja“ is annak, hogy ennyire elmaradt a külvárosok üzlethálózata. Ezeket az „elvi alapokat“ megcáfolni nem nehéz, ehhez igazán nem kell tanulmányozni az Empíriokriticizmust. Milyen tapasztalatok vannak arról, hogy a külvárosokban létesített szép, áruval meny- nyiségileg és minőségileg is jól ellátott üzleteket — legyen az ruházati, élelmiszer és más — nem látogatják a vásárlók? Erről nincs semmilyen tapasztalat annál az egyszerű oknál fogva, hogy ilyen üzlet a külvárosokban nincs. Arra viszont van tapasztalat, hogy a forgalom zöme miért a Széchenyi tértől a Zetkin Klára utca sarkáig lévő üzletekben bonyolódik le, — mert ide vannak kényszerítve a szó legszorosabb értelmében a vásárlók. Ruhaanyagot akar vásárolni egy gyárvárosi dolgozó? Még véletlenül sem megy be a Felszabadulás úttal szemben lévő üzletbe két alapos oknál fogva. — Egyik: nincs akkora választék, mint bármelyik belvárosi üzletben. Másik: nem kapja azt a minőséget, amit szeretne. Hát ez az a „pszihológiai“ ok, a vásárlókban, amiért a belvárosba jönnek vásárolni. — Pszihológiai okt — mondja Zaller elvtárs, a kereskedelmi felügyelőségen. — Újpestről, ahol létesítettek egy nagyon szép áruházai, nem járnak a. Korvinba vásárolni. — Nem kell attól félni az Északbaranya megyei Népboltnak sem, hogy a szak üzleteket kivigyék a külvárosba, a bányatelepekre. Az eddig elmondottak tisztázására: nem az a baj, hogy építettünk Állami Áruházat, hogy többé-kevésbbé jól átszerveztük, szebbé tettük a belvárosi üzleteket. Az a baj, hogy e fejlődés mögött nagyon elmaradtak a külvárosok, e területek megfelelő üzlethálózattal való ellátásáról elfeledkeztek az illetékesek és közben kissé csodálkoztak is, hogy miért tömöttek állandóan a belvárosi üzletek. Lehetett volna a külvárosokban is megfelelő üzleteket létesíteni. Voltak ott üzlethelyiségek, de egyré- szükről — mert üzletnek nem vették igénybe — lakás, raktár, iroda és más különböző rendeltetésű helyiség lett. A könnyebbik ellenállás volt az a választás: Ha lehet építeni, majd kimegyünk. Ne essék félreértés, nem arról volt és nem arról van szó, hogy a Pacsirta utcában, vagy a Bálics- letön olyan áruházat kell létesíteni, mint a Széchenyi-téri Állami Áruház. Csak a Kossuth Lajos-utca Most pedig néhány „alkérdést“. Az első a belvárosba való üzlettömörítéssel összefügg, bizonyítva azt, hogy milyen mély gyökerei vannak ennek. A megyei tanácson mesélték a sok közül. Beállít Budapestről egy kiküldött: — Hát... hogy az elején kezdjem. Üzlethelyiséget szeretnénk nyitani Pécsett. Vállalatunk küldött ki. Kérem. Mi gyártunk villanyvasalót, fűtőtesteket, ventillátort és más villamossági cikket és nagyon szeretnénk, ha Pécsett lenne egy üzletünk. — Ez nagyon szép. — Hát akkor van egy kérésünk. Vagy a Széchenyi-téren, vagy pedig a Kossuth Lajos utcában kellene az Üzlethelyiség. — Ez már nehezebben megy. És árusítanak is az elvtársak? Áh! Hogy gondolja az elvtárs. Azt akarjuk, hogy lássák Pécs dolgozói: ilyet is gyárt szocialista iparunk. (Öh, mi szegény pécsiek, hogy erről eddig nem tudtunk.) A sok közül a másik. Nemrég nyílt a Hal-téren egy gyógynövényüzlet. Annak is a Széchenyi-téren és a Kossuth Lajos utcában kellett volna üzlet, A Hal-téren jutott. A kereskedelmi irodán, a megyei tanácson már tudnak arról, hogy úgy- látszik mégsem jó a Hal-tér a gyógy növény üzletnek. Állítólag — ezt mondják — a Mohácsi Földműves-, szövetkezettel akarnak cserélni, egyikük ide. a másikuk oda. Hogy szerény számítás szerint is 25 ezer forintot beruházták az új üzletbe, hogy néhány ezresbe belekerülne a költözködés — ez nem fontos. Fő a Kossuth Lajos utca. A MÉH-nek is a Kossuth Lajos utcában kellett az üzlet. Szépen odaírták: Lim-Lom-Bolt. „Reprezentálni is kell a MÉH-nek“ — mondták. Hogy mi értelme van a Húsbolttal szemben egy hulladékgyűjtő boltnak amelynek kirakatában ott „ékeskednek" lyukas lábostól az eltört tinta- tartóig a legkülönfélébb, idejüket ki szolgáit holmik, hogy ez mennyiben szolgálja a ..reprezentálést". aligha lehet megmondani. Itt se essék félreértés. Fontos a fém- és hulladékgyűjtés, fontos, hogy a MÉH jó munkát végezzen, de mtért éppen a Kossuth Lajos utcában kell hulladék gyűjtő üzletet létesíteni. Sokan mondták: ez az üzlet, ez a kirakat sehogv sem illik bele a Kossuth Lajos utcai üzletsorba. t Nagyobb felelősséget Többen emlegették és emlegetik ma is: „Miért kellett a Bem-Utcá- ban üvegboltot létesíteni, most pedig ismét elköltöztették. Ez nem kerül pénzbe, a jnép pénzébe?“ Ebben a kérdésben nem lenne jogos a kereskedelmi szervek bírálata. Az üzlet létesítése ideiglenes volt. kifizetődő volt, az oda- és visszaköltözés ellenére sem érte kár a do’gozó népet. Az üzlet ideiglenes létesítése is (amíg az épülő húsüzlet beruházása meg nem érkezett) a lebonvo ütött forgalom alapján helyes volt. Ettől eltérő véleményt lehet mondani az „Elefánt*' étteremre, amelyet a pécsiek düledező csárdának neveznek. Kiszedték a tartó boltíveket — össze akart dőlni a ház. Utána visz- szaépüteRék. Pénz a kiszedésért, pénz a visszaépítésért. Hasonló eset játszódott le „Oázis*' espressónál és félő, hogy hasonló eset ismétlődik a Jókai téren lévő volt Hoffmann-féle hentesüzlet ügyében. Itt jelenleg az Üzemélelmezési Vállalat cukrász- üzeme van. De el akarják cserélni, a magasépítők irodát akarnak létesíteni. A helyiség csempézett, üzletnek építették eredetileg is. Most pedig irodát csinálni belőle? Ilyesmibe nem szabad beleegyeznie a megyei tanács kereskedelmi osztályának, ilyesminek nem szabad előfordulni, nem szabad engedélyezni az -illetékes szerveknek, minisztériumoknak, mert elég sok felelőtlenség, nemtörődömség fordult elő már e téren. A „szűkmarkú“ Mecsek és a SZOT Ahogyan Budapest a Duna gyöngye, úgy Pécs a Mecseké. Hányszor hallatni a Mecsekem sétálóktól: — „Mily gyönyörű ez a Mecsek! Mi lett volna ebből a városból, lett volna-e itt város, ha nincs itt ez at Mecsek?" Érdemes beszélni arról is, bogy a Mecsek ezrek és ezrek kiránduló helye, mennyire elégíti ki a szórakozni, a pihenni vágyókat. Bizony nagyon szűkmarkuan. Félkézen meg lehet számolni, hány vendéglátó van a Mecseken. Egy: Menedékház. Kettő: Szkókó-tető. Három: Misina. Pedig volt azelőtt több, de valahogyan elfeledkeztek róla az illetékeseik. S ha szép idő van, jól megtermett, bátor embernek kell lennie annak, aki helyet tud szerezni a Menedékházban — miután az Üdülő Szállót kénytelenek csak kívülről nézni. Ez az ami fáj már hosszabb ideje a pécsieknek, am fi nem tartanak helyénvalónak. Többször is napirendre került már ez a kérdés i.l- 'etékesek előtt, de „érvek" mindig akadtak. „Ott van Miskolc és Lillafüred. És nem akarnak odajárni a miskolciak, pedig ..." Egyről és nagyon lényegesről, azonban elfeledkeztek az ..érvelők“. Arról, hogy más Lillafüred és más a pécsi üdülő —az utóbbi már volt nyilvános szórakozó hely, jártak oda a pécsiek, a dolgozók szórakozni a felszabadulás után. A SZOT mindeddig mereven elzárkózott a kérés elől, hogy nyissák meg Pécs dolgozót előtt is ar Üdülő Szállót. Pedig lehetne meg oldást találni, olyan megoldást, ama nem zavarná a száBóban pihenő dolgozókat. Az üvegterrara alatt, régebben is volt egy bárhelyiség. Most ezt raktárnak használják. Meg lehet ne ezt nyitni, át lehet,ne adni rendeltetésének. lehetne itt színvonalas szórakozó helyet létesíteni, csupán kis akarat, a pécsiek kérésének, meg értése kellene hozzá. Befejezés előtt pedig néhány szót a kereskedelmi szervek együttműködésérő’. Kicsit távol vannak egymástól — ezt Herbst elv-társ, a kereskedelmi iroda vezetője mondta az iroda és a kereskedelmi felügyelőség viszonyáról. Ennek igazságát mi sem bizonyítja jobban, hogy taggyűlés elé is került az ügy és kiadták a jelszót a jobb együttműködésre De megtalálható ez a „távolság*' — pontosabban a hiányos együttműködés — a megyei ten ács kereskedelmi^ osztálya, a kereskedelmi felügyelőség, kereskedelmi iroda és a különböző kereskedelmi vállalatok között is. Állítják az elvtársak, hogy a viszony jó. de az együttműködést mér aligha lehet ilyen egyértelműen jellemezni. A megyei tanács kereskedelmi osztálya — előfordul — cs.ak akkor szerez tudomást egy-egv kereskedelmi eseményről, beruházás ról. amikor már megtörtént. A határozottságban is van javítanivaló. — Építik a Kiskirály utca sarkán, az Irányi Dániel téren az új üzleteket. De közben az illetékeseknek eszükbe jutott, hogy e házak műemlék- számba mennek és az üzlet portálját űgv kell kiképezni, hogy az bele illeszkedjék a ház eredeti homlokzatába. Újabb kiadás — ami a kereskedelmi szerveket terheli, amit igazság szerint a PIK-nek kellene megcsinálnia — és ez az összeg abból kerül, amit az üzletek korszerűsítésére irányoztak elő. Komoly mulasztást követtek el az il.etékes szervek — nemcsak a kereskedelmi osztályok — a tanácsok végrehajtó bizottságai is. amikor ilyen hosszú ideig elkerülték figyelmüket Pécs üzlethálózata fejlesztésé ne.k hiányosságai. A dolgozó nép érdeke a legfőbb szempont Végül pedig: 1954-be,n már javul az üzlethálózat. Uj üzletek, vendéglátó helyek létesülnek és többségük a külvárosba kerül, a meglévők közül pedig sokat korszerűsítenek. 1955-ben pedig nagyrészt megoldódik a helyzet, de csak akkor, ha a kereskedelmi szervek a dolgozók érdekeit veszik figyelembe és azok szerint élnek a lehetőségekkel. Kászon József Késik a terv — emelkedik az önköltség Hibák a sörgyári építkezésen „A III. pártkongresz- szus tiszteletére vállaljuk, hogy február 6-ig fennálló 3 napos Lemaradásunkat február 28- ig behozzuk és biztosítjuk, hogy az építkezés ideje átallt az egyes részhatáridőket betartjuk" — olvashatjuk a 73/1 Építőipari Vállalat sörgyári építésvezetőségének kongresszusi felajánlásában. Az adott szó teljesítésében nem akadályoz-' halta az építkezés kollektíváját a hosszan elnyúló zord tél sem. Az építkezés vezetője, Schillinger János elvtárs az irodájában tervek fölé hajolva dolgozik. Mindenütt rajzok, építési naplók, költségvetések. — Az első háromnapos lemaradás,; február 27-ig pótoltuk. Nem volt könnyű feladat mínusz 15 fokos hidegben betonozni — mondja Schillinger elvtárs, —■ de megcsináltuk. A helyszínen betonozott vasbetonkereteket gőzöléssel védtük a fagyásitól és biztosítottuk a gyors, egyenletes kötést. AZ eredményekért március 9-én a tröszt negdfesérte az építkezés kollektíváját.. Márciusban újabb len dülettel kezdték a munkát. A lemaradás pó!- 'ása után megindult a harc i'észhatáridők lerövidítéséért, az építési ütemek határidő előtti teljesítéséért. Schillinge r elv ára ritkán tar- ózkodott az irodában, 1 rvkább nz építkezés :özveUen Irányításában és szervezésében vett részt. Az eredmény nem is maradt el — Az V-ös, VI-os ke- retállást április 4. helyett április 1-én ái'.ad- rök. A VII-es keretállást április 9-e helyett már március 80-án elkészítettük. Az eredményekben nagy szerepük van az építkezésen dolgozó szakmunkás, kubikos és segédmunkás brigádoknak. — Az építkezésen márciusban minden brigád — kivéve a Fekete József segédmunkás brigádot — sztahanovista szintet ért el. Bugyákldcs István ácsbri.gádja a 173 százalékos sztahanovista szintet 62 százalékkal szárnyalta túl, Bathó Antal kubikosbrigád a 211 százalékos sztahanovista szint helyett márciusban 219 százalékos teljes f tményt ért el, Nagy József kőműves brigád 29, a Hnidvogel Alajos vasbetonszerelő brigád 10 százalékkal teljesítette túl a szitahánovis- ta szinteket. Az építkezés átlaga 182 százalék volt márciusban. De nagyban hozzájárult az eredmények eléréséhez a munkák Jó megszervezése és irányítása, a gépek jó kihasználása Is. Az eredmények mellett azonban olyan .tényezők is vannak, melyek akadályozzák az adott szó teljesítését, az nítkezés gyors befejezését. Az április 1-én készült versenyjelentés ben az alábbiakat olvashatjuk „Lemaradás mutpi kozík az első ke- retál'ásnál (3 nap) a tervek késő szolgáltatása miatt. Ezt május 1ig az átadás haitáride- jélg behozzuk." Az első keretallás vasbeton terveit február 10-ig kellett volna az építésvezetőség rendelkezésére bocsátani. Ez azonban elmaradt. Az építésvezetőség mindent elkövetett, hogy az építkezést május 1-ig kész állapot- • ban átadja. Ez azonban a tervezők „jóvoltából!* úgy látszik késik, mert a hiányzó tervek csak április 12- én érkeztek meg. De még mindig nem érkéz tek meg az építkezéshez szükséges összes tervek, amik akadályoz zák az építési anyagok időben történő megrendelését és a helyszínre való szállítását. A tervek késői érkezése miatt, eltolódott, az építkezés határideje és ezzel párhuzamosan az építkezés önköltsége is növekedett. — Elég drágán építkezünk — mondja befejezésül az építésveze- - tö — és ebben elsősorban a tervezők és az építtető a felelős. Az építkezéshez szükséges nyagok egy részét éppen a tervek későn érkezése miatt más építkezésiről kellett ideszállítanunk. Betonvasat a komlói épít kezésről, fo- lyamkaviesot a meszest építkezésről és így tovább ... — Komoly nehézségeiét kell ezen a téren leküzdcnünk. de minőén erőnkkel azon le- , szünk. hogy az új határidőket maradéktala- ■ nul betartsuk és a ránk bízott feladatokat a kiűzött határidő előtt befejezzük és átadjuk.
