Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-15 / 89. szám
2 1954 ÁPRILIS 15 Külföldi hírek A Dézsa-felkelés négyszáznegyvenedik évfordulóján MTI 'A londoni rádió je’enti, hogy Maliin, a Délafrikai Unió miniszter- elnöke a délafrikai parlamentben Szváziföld, Becsuánaföld és Basuto- föld angol protektorátusoknak a Dé'afrikai Unióhoz való csatolását követe'te. A „Reuter“ hírügynökség közlése szerint Churchill angol miniszter- elnök kedden bejelentette az angol alsóházban, hogy Anglia jelenleg semmi esetre sem hajlandó hozzájáru’ni ahhoz, hogy átadják a szóbanforgó protektorátusokat a Déafrikai Uniónak. BANGKOK A „Liberty“ című thaiföldi lap április 13-án közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Naradhip thaiföldi külügyminiszter a sajtó képviselőinek adott. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Vietminh (a vietnami néphadsereg) nem fenyegeti Thaiföldet, Naradhip bizonyos abban, — írja a lap —, hogy Thaiföldnek nines oka a félelemre, mivel ezidőszerint semmi jel sem mutat arra, hogy valamilyen közvetlen veszély fenyegetné az országot. Naradhip nyilatkozatát Dulles amerikai külügyminiszternek az a nemrég elhangzott állítása tette szükségessé, hogy az indokínai háború állítólag nemcsak Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára nézve jelent „komoly veszélyt“, hanem a szomszédos országokra, így Malájföldre és Thaiföldre is. BEIRUT Az „Asz-Sarha“ című libanoni lap tudósítójának ainmani jelentése szerint 33 különböző politikai meggyőződésű jordániai társadalmi személyiség többezer példányban nyomtatott felhívással fordu't Jordánia népéhez. A felhívás rámutat, hogy az amerikai, angol és francia imperialisták már hosszú idő óta agresszív katonai tömbökbe próbálják bevonni az arab országokat és a Közel-Kelet más országait. A felhívás kiemeli, hogy az arab országok népei már kinyilvánították eltöké't szándékukat a háborús készülődések minden imperialista tervének elutasítására. Felhívjuk — honfitársainkat — függetlenül politikai nézeteiktől, — fogjanak össze az említett imperialista tervek ellen irányu'ó harcban“ — fejeződik be a felhívás. RÓMA Keddre virradó éjszaka végétért a római villamos-, autóbusz- és trolibuszalkalmazottak negyvennnyolc- órás sztrájkja. A „1‘Unita“ közli, hogy a sztrájk nagy sikerrel járt: az ezernégyszáz villamoskocsiból mindössze negyvenhat közlekedett, de az is csupán néhány órán át, részben ideiglenesen beállított személyzet, részben sztrájktörők segítségével. MTI Az Egyesült Államok atomerő bizottsága kedden köz eményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy Op- penheimert, a neves amerikai atomtudóst felfüggesztették a bizottság atom ügyi tanácsadói tisztségétől és tanácsot állítottak fel ügyének kivizsgálására. Az atomerőbizottság közölte továbbá, hogy Eisenhower e'nök utasítást ftdott, hogy a vizsgálat lefolytatásától függően zárják el Oppen- heimert a titkos atomértesülésektől. Robert Oppenheimer az Egyesült Államok egyik leghíresebb atomtudósa, aki a második világháború idején a losalamosi atomközpontot irányította. A jelek szerint Oppenheimer a mccarthysta boszorkányüldözés legújabb áldozata. Az amerikai atom- tudóst ugyanis azzal „vádolják“, hogy „A negyvenes években kapcsolatot tartott fenn kommunista szervezetekkel és a losa’amosi atomközpont telepein kommunistákat, vagy volt kommunistákat alkalmazott.“ Robert Oppenheimer azzal vonta magára a mecarthvsták dühét, hogy mint az „AFP“ jelenti — „emberbaráti meggondolásból hevesen ellenzi a hidrogénbomba gyártását.“ NAZARETH A „Reuter“ hírügynökség jelenti, hogy az Izraeli Kommunista Párt a választási bizottság előzetes jelentése szerint Naza r etilben tizenöt mandátum közül hatot megszerzett a városban hétfőn megtartott első községi választáson. PÁRIS Vasárnap Tcözsévi választások ioI- fak Orlennsban (Lóirét megyei. A kommunista lista 4.912 szavazatot knpnft. 28<-gyel többet, mint az 1933 ápri'isi választásokon. A mandáfn- mok száma is esrrvel növekedett őc így a pártnak összesen hat mandátuma van. NÄPCÖ Jolio’-Curieröt nevezték e! a Kémet Demokratikus Kéztársaság egy népi tulajdonban lévé gépgyárát Berlin (MTI) A Lipcse közelében fekvő Lieberwolkwitzben Joliot- Curieről, a nagy francia tudósról és békeharcosról nevezték el a község népi tulajdonban lévő gépgyárát. Az ünnepségen a francia békemozgalom képviselői is résztvettek. A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi küldöttsége Argentínában tárgyalásokat folytat a két állam gazdasági kapcsolatainak kibővítéséről Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi küldöttsége e napokban Buenos-Aires- ba érkezett. A küldöttség megkezdte tárgyalásait Argentína képviselőivel a két állam gazdasági kapcsolatainak kibővítéséről. Az angol sajtó a Dulles és a brit kormány közötti tárgyalásokról London (MTI). A szerda reggeli ángol lapok részletesen kommentálják a Dulle« és az angol kormány között folytatott tárgyalások eredményeit. Megjegyzéseket fűznek a tervbevett „csendesóceáni egyezményhez“. A The Times helyesli az egyezmény gondolatát, de hozzáfűzi, h>gv „a csendesóceáni védelmi rendszer lehetősége arra az esetre szól, ha a genfi értekezlet mégsem síkéiül.“ A lap úgy vélekedik, hogy a szerződés létrehozása „nehézségekbe ütköznék“, miután „nincs semmiféle természetes határ, amelynek védelméről gondoskodni lehetne, s a r.em-kcvminunisia országokon belül véleménykülönbségek vannak. E védelmi rendszerről... könnyebb beszélni, mint keresztülvinni.“ A Yorkshire Post azon a nézeten van, hogy e terv kidolgozása hasznosabb a fenyegetőzésnél, „Ha sor került volna a pekingi kormáiy ellen irányuló közös nyilatkozat kibocsátására — írja a lap — ez csak felborította volna a genfi értekezletet. inie’őtt összeül.“ Az amerikai külügyminiszter — a cikkíró szerint — most „lemondott eredeti tervéről és így remélhető, hogy a genfi tanácskozások pozitív eredménnyel járnak.“ A Daily Herald felveti a népi Kína elismerésének szükségességét: ■ Az Egvesült Államoknak — írja — Csang Kaj-Sek hoiyett a pekingi kommunista kormánvt kellene elismernie, mert különben a csen les- óceáni szövetséget egyszerűen Kínáéi lenesnek fogják tekinteni.“ A Manchester Guardian fenntartás nélkül elítéli a csendesóceáni egyezmény tervét. A lap felihím n figyelmet arra. hogy egv ilymi eevp-MTirnv a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez vezethet. "D akócz, a főpap a pápa őszent•*-* sége nevében teljes búcsút és örök boldogságot Ígért a föld népének — és mindezért csupán azt kérte tőlük, hullassák vérüket a királyért, az egyházért, az urakért. A magyar .jobbágyok tízezrei, nem vágytak ennyire, az örök boldogság helyett rövid földi életük boldogságát szerették volna biztosítani, de ennek útjában éppen azok álltak, akikért vérüket kellett volna ontaniok... Zür-zavar, korrupció, hatalmi önkény, pártoskodás, a jobbágyság nyomora, a nemesség viszálykodása jellemezte leginkább Magyarországot az 1510-es években. Az ország nem nagyhatalom többé. A gyenge utód a hatalomravágyó főurak elherdálták Mátyás örökségét, a határon túl a terjeszkedő török csak a kedvező alkalomra várt, hogy leszámoljon Magyarországgal, amely útját állta eddig világhatalmi törekvéseinek. Az urak egy csoportja, Bakócz Tamás esztergomi érsek és társai a forradalmi elégedetlenséget, a kormányzati válságot kereszteshadjárat meghirdetésével akarták levezetni. Az uralkodóosztály katonái tehetetlenségét a törökkel szemben a parasztság mozgósításával akarták ellensúlyozni. A mozgalommal két ie- gyet akartak ütni egy csapásra: a török visszaszorításával biztosítani hatalmukat és a háború költségeire szedett adók, tizedek, pénzek elsik- kasztásával tovább növelni gazdaságukat. A parasztság körében népszerű volt a honvédő háború eszméje, még élénken emlékükben élt a világraszóló nándorfehérvári diadal, a nagy Hunyadi János dicső alakjára emlékezve még hittek a hívó szónak. A keresztes seregbe tízezrek és tízezrek, egész községek jelentkeztek. A jobbágyok seregei mellett mezővárosi lakosok, iparosok és zsoldos katonák, pásztorok vették fel a keresztet. Vezetésükkel Dózsa György székely nemest bízták meg, aki a török harcokban különösen kitűnt hősiességével. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nagyurak között nincs már a hunyadtakhoz méltó hadvezér, államférfi. A nemesség nem csatlakozott a mozgalomhoz, az urak visszaéltek a parasztság áldozatkészségével, hazafiasságával. De a parasztok serege már együtt volt. érezte erejét, hatalmát és a megijedt Bakócz hiába vonta vissza 15Í4 tavaszán a kereszteshadjáratot meghirdető pápai bullát, a sereg nem oszlott szét, hanem Dózsa vezetésével megindult a nép igazi ellensége, az ura’kodó osztály ellen. A Dózsa felkelés kezdetét nem lehet pontos dátummal meghatározni. Általában 1514 április ; 16-tól számítják a parasztháború megindulását, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy szó sincs többé török elleni ke- reszteshadjáratról. A parasztság nyíltan szembefordult uraival. A mozgalomhoz — különösen Szabolcs, Szatmár, Ung, Bereg és Ugocsa megyékből — sok kisnemes is csatlakozott. A magyar parasztság oldalán harcoltak a máramarosi szegény román nemesek, a mezővárosok lakóinak többsége, a fokozatosán jobbágy sorba süllyedt kunok és jászokb a román jobbágyok, a szerb parasztok egyrésze, az alsópapság jelentős része és a parasztság fegyvertársa volt az erdélyi bányamunkásság is. A főpapok, főurak teljes erejükkel a dolgozó nép ellen léptek feL * i A parasztháború elbukott. Dózsa minden katonai tehetsége ellenére sem tudta az erőket összpontosítani, az uralkodóosztály átmenetileg helyre tudta állítani egységét, amely erősebbnek bizonyult a keresztesek szervezetlen erőinél. A bukás egyik főoka a polgárság fejletlenségével függ össze. A parasztság forradalmi osztályharca Magyarországon még nem dönthette meg a feudálizmust, mert az új rend, a kapitalizmus feltételei még nem értek meg. A parasztháború elbukott, az urak kegyetlen bosszút álltak. Dózsát válogatott kínzások között elevenen meg égették, fejére izzó vaskoronát szorítottak, a foglyul esett parasztokat tömegesen mészárolták le. Több, mint ötvenezer jobbágy pusztult el, a nemesség bosszúja sokkal több áldozatot követelt, mint a mohácsi vész. * T zó vastrónon őt elégettétek, de 99 szellemét a tűz nem égető meg” — írja legnagyobb költőnk, Petőfi, Dózsáról, akinek emlékét hiába akarták meghamisítani az uralkodóosztályok. Dózsa Györgyöt a nép és történelmünk haladó korszakainak legnagyobbjai a magyar történelem egyik legdicsöbb emberének tartották mindig. „Szentül hiszem, hogy lesz idő, (ha fennmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni" — írta Petőfi Arany Jánoshoz intézett levelében. Szobrot követelt Dózsának a másik nagy magyar költő, Ady Endre is. A proletárforradalom győzelme meghozta a parasztság számára is a végleges felszabadulást. A felszabadult magyar nép milliói, munkások, parasztok, értelmiségiek, hálás szeretettel gondolnak Dózsa Györgyre és a parasztháború hőseire. IV. II emát nyugtalanul izeg-mozog " a széken. Vékony ujjaival sörteformáju, kurtára nyírott szőke, hajában turkál, szájaszélét • rágja feljebb rántja, aztán meg visszahúzza kopott reverendája ujját — vagyis úgy viselkedik, mint azok szoktak, akiket balsejtelmek gyötörnek. Mi lehet az, amin a tanács sem tud segíteni? A plébános miért nem engedi, hogy Kádárék tovább is innen hordják a vizet? Miért záratta le a kutat, s ha egyszer lezáratta miért nem szólt neki, a káplánjának? Miért ilyen titokzatos ez az egész kút-ügy, miféle újabb veszedelmek árnyéka lebeg a plébánia teteje fölött? Megannyi kínzó kérdés, melyekre feleletet vár. Csalicska azonban nem nagy lelkesedéssel válaszol. — Nyughass — dünnyögi. — No de ... — Nyughass, ha mondom. Először is tedd be az ajtót, aztán ülj le. Úgyis leülnél, ha meghallod, mi a baj. — A pénz? — Miféle pénz? — Hát hogy kevés. — Az az egyik baj. Csakhogy vinné el az ördög, igazsága van a közmondásnak: a baj sose jön egyedül. A másik baj — Csalicska körülnéz s csak suttogni mer, mintlfa s falnak is füle volna — a másik baj az, hogy apad a szent kút vize. — Micsoda? — Igenis,, apad. Bernát homlokát kiverj az izzadság. — Szörnyű! Szömyűűű! Es mióta? — Apad az már régen, dehát nem ütöttem nagydobra. Mi végre sápi- tóztam volna? Ha a környékbeli nér megtudja, hogy fogytán a vizünk még ránksüti: isten csapása van s bódokházi papokon. Pedig nem arró van szó, édes fiam. öreg ez a kú* több mint kétszáz esztendős, teli van DOBOZ* IMRE: iszappal az alja — hát egyre vékonyabban adja a vizet. — S nem lehet segíteni? — Én már tavaly is akartam. Addig szuttyongattam Hőbőit, a haran- gozót, hogy szánja rá magát és tisztogassa ki a szent kutat, míg egyszer hozzáfogott. Hanem előzőleg berúgott a gazember. Azt mondta ő még sohasem volt kútban, fél lemenni, s szeretné egy kicsit megbíz- tatni a bátorságát. Meg is biztatta Kétszer egymásután fenékig kiitta a literes kancsómat: amikor aztán leeresztettük a kútba, elaludt a kötél végén, s még a kapát, kaparót is a vízbe pottyantotta. Végtére is nemhogy segítettünk volna, rontottunk. —És most mi lesz? Nagyon kevés a víz? — Bíz az kevés. A vödröt már meg sem lehet meríteni benne. — Hiszen akkor végünk van! Akkor kár a befektetésért, a bukszákért, a pipákért: ha elapad a vizünk végképp elakadnak a zarándokok is és semmiféle ajándékkal nem bírjuk visszacsalogatni őket. Csalicska megint előveszi a szi'l- vóriumos üveget. Ezúttal a káp’án- jának is tölt, s a keszeg Bemát majd megfullad a szokatlan itókátóL — Hu, de erős! Köhög, krákog, még a könnye is kicsordul. — Valóságos méreg ez, tisztelendő atyám. — Dehogyis méreg, te mamlasz Bárcsak ilyen méreg folydogálna a kutunkból... No, szóval, ne veszítsd el a fejedet. Ne ám, Bernét fiam mert nagy tennivalók várnak ránk. — Mit tehetünk a sors ellen? Csalicska íélretólja a kupicát, gyű ■•zünyi csepp jószág az, kezdőknél* való: száját az üvegre tapaszt ja^s cfc szeitt kát abból kortyol. Vonásai ellágyulnak szeme lehunyódik, mintha aludna, csak ádámcsutkája sétálásából látni, hogy nem alszik, hanem iszik. — A sors ellen? Hm. Nem a sorsról van itt szó, hanem a vízről. Ide- hallgass. Vödörrel már nem boldogulunk, olyan alacsony a víz. Ha leeresztjük a vödröt, félig se -merül, máris felkavarja az iszapot. Víz pe dig kell. Törik-szakad, de kell. Egy hét múlva itt van Űrnapja. Zarándokokra számíthatunk s ha nem tudunk nekik szent vizet adni, becsukhatjuk a kegyhelyet. Fólszemmel a szilvóriumra sandít, de aztán az asztaifiókba süly- 'yeszti az üveget, hogy elejét vegye a további kísértésnek. — De adunk. Adunk vizet — Hogyan? — Zörgessetek és megnyílik nektek ... Nem tűrlhFi.jük, Bemát fiam hogy a kút túljárjon az eszünkön. Nem, ebbe nem nyugodhatunk bele hiszen kegyhelyünk híre-neve, lé- ünk biztonsága függ a kút vizétől Nem jó a vödör? Majd jó lesz más! Finomabb eszközökhöz folyamodunk Bemát lelkében lábbadozifc a meggyötört remény. — Istenem... hát leheli? — Lehet. Szivattyút kell szereznünk. Egyszerű, csöndes kis szdvaty- tyút. Olyat, amilyent kézzel pumpálhat az ember. Az majd felhozza a vizecskét, méghozzá iszap nélkül. — És honnan vegyük a szivattyút? — Brácsás Imrétől — Van neki? — Hogyne volna. Szikvízes vodt ő valamikor a régi jó világban. Csakhogy most kulákl istán van szegény ’°je s nem cs'ná’hat szódavizet. D. a szivattyúja megvan, P salícska feláll, az ablakhoz ballag s végigjártál] a pi Illan tálát a délutáni napsütésben szunnyadó kerten. A legszélső diófa tövében lyukok tollászkodnak, a haragoszöla 'crumpllbokrok felett fehér káposzta- 'epke kereng, Hőből Károly harangozó megfontolt léptekkel vág által a kerten s megállapodik az argon ab ökrök mellett. Fekete kalapja szélét feljebb igazítja, lábujjhegyre emelkedik, s néz. merően néz valahová De hová? Ahá, a bokrokon túl Eleonóra, a kedves kis Lórika hajladozik a saláta-ágyas felett. Kapálgat. Kimelegedihetett, mert kékpöttyös blúzát az orgonabokorra akasztó ta: a fehér ing váll szinte vakít barna zománcú bőrén, s amint hajladozik, kemény kis melle elő-előbukkan a finom vászon kivágásából. Megáll] csak, Hőből, szemérmetlen harangozó!; Ahelyett, hogy a disznókat etetnéd, parázna sz-emedet legelteted az úr- jézus hajdani leánykáján! — Nem, ezit nem lehet megállni szó nélküL — Hőből fiam! A harangozó megrezzen, lassan az rblaik mellé fordul, s mint akit lopáson értek, lesunyja fejét. — Igenis, tisztelendő úr. — Hát a kötelesség? A aiszmók? — Igenis, tisztelendő úr. Felgyűlt tekintete mégegyszer Lórikára röppen — aztán kialszik a tűz, Hőből harangozó megfordul, s ünnepélyesen, ahogyan perselyezés hozott járni, távozik. Csalicska sóhajt. Istenem, istenem miért is nem lehet nyugalom ezen a ■.zépséges világon? Lám, még itt a t’ébánia kertjében is mily nyugtain sóvárgás, lobbanó szenvedély gyötri a lelke».! Vagy tán nem is a lelket? Lelkeket? És a többi gond, zűrzavar! Miért apad el a szent kút vize, miért keli furfamggal, foggal, körömmel küzdeni, hogy a lelkek, szántóföldek, borospincék, bukszák feletti hajdani fényes hatalomnak legalább fakó árnyéka maradjon? Miért ilyen nyughata.lanok az emberek, miért okoskodnak, s miért nem érik be jámbor hittel? De jó is volna visszacsinálni azt az időt, amikor a kellő pillanatban s helyesen alkalmazott imádság a sziklából is vizet tudott fakasztani! Ha ugyan volt ilyen idő. Ki tudja? Ha volt, Bonifác atyának miért kellett kitanulnia a kútmestereéget? Tenyérnyi felhőcske takarja el a napol, futó szél iramlik által a kerten. Ej, a régiek ásóval, kapával is boldogultak: miért ne boldogulnánk mi, kései bodokházi papok, amikor segítségünkre van a technika, a tapasztalás? Bonifác akkor se tudott volna pumpát szerezni, ha a lelke üdvösségét adja érte. Egyszerűen azért, ment nem volt pumpa. De most van! líordul' az ablaktól. — Fel a fejjel Bernát fiam! Ne keseregjünk s ne ábrándozzunk: a tettek óráit éljük. Fuss Oroszlán Bér .alánhoz, azonnal jöjjön ide. És szólj Brácsás Imiének, jöjjön ő is. Ha húzódozna, megmondhatod neki, miről van szó. Adja ide a szivattyúját. Ha a fészerben hevenieti, úgyse veszi hasznát. De ha nekünk adja, az a szivattyú még neki is pumpálhat valamit. Hogy mit, men.v it — nem tudom. Majd megegyezünk. Fuss, Bernát, hozd híveinket, s lássunk dologhoz. Ha liften segít bennünket, ma éjszaka Oroszlán Bertalannal s Hőből harangozóval felszereljük a pumpát. {Folytatása következik)
