Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 85. szám

NAPLÓ

Í954 ÁPRILIS U

Fokozott gondoskodásf az építőipari dolgozókról

Megyénk építőiparára az új kor- márvyprogramm megjelenése után még foikozottabb feladatok hárulnak. Több lakást kell építenünk és loan jellegű építkezések is folynak. Építkezéseink komolyan elmaradtak a tervek teljesítésével.

E lemaradások egyik legfőbb oka a hiányzó munkaerő

és a nagyszámú munkaerővándorlés. A 73/1 Építőipari Vállalattól 1954. első három hónapjában 333 dolgozó távozott él. Ugyanekkor csak 207 új dolgozót vettek fel.

Nézzünk körül az építkezéseken, milyen mérvűek a lemaradások.

' Uj lakótelep épül Meszesen. A Lakásokat várják a bányászok. Az építkezés március havi tervét mindössze 39 «Házalókra teljesítette. A 41 százalékos lemaradás legfőbb oka. hogy a szükséges létszám csupán 68 százalékát tudták biztosítani. A sörgyári ászok pince építéséhez az előírt '69 dolgozó helyett mindössze 37 dolgozott.. Márciusi tervüket 53.11 százalékra ' teljesítették. A létszám- hiány okáról Halas Gyula elvtárs, a 73,(1 Építőipari Vállalat munkaügyi előadója a következőket mondja:- — A -mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat meg jelenése -óta ősökként az építőipari dolgozók száma. Azokat a dolgozókat akije a mezőgazdaságiban akarnak dol- gtehi, a' vállalatnak ki kell adnia. Kiég magas azoknak a száma, akik havonta elhagyják. vállalatunkat. — Márciusban 149-en távoztak el. Ezzel Estemben csak 80 új dolgozó jött. Sokan vannak olyanok is, akik csalódottan távoznak a vállalattól. A fpborzók helytelenül csak a legjobb, sokéves tapasztalattal dolgozó brigádok eredményeit, kereseti lehetőségeit mondják el az új dolgozóknak. Amikor ők kevesebbet keresnek, szinte becsapva érzik magukat. Egykét hétig maradnak, aztán más vállalatnál kezdik elölről.

— Elhatároztuk — folytatja, —

hógy; lakásaikon felkeressük azokat a.doígozókat, akik elhagyták a vállalatot és megmagyarázzuk nekik, hogy milyen nagy szükség van munkájukra. *

Szép ez a kezdeményezés, de nem s<^k eredményt értek el vele a 73/1- es vállalatnál. Vájjon csak ez az oka a magas számú munkaerőván- tkrrlásnak? Nem!

— Sokat ígérnek, de keveset adnak ... Ezzel a véleménnyel az építőiparban dolgozók között sűrűn lehet találkozni. De ezek úgylátszik ritkán jutnak el az illetékesek füléig. Pedig, ha elintéznék a jogos panaszokat, csökkenne a munkaerővándorlás. E téren komoly hibák találhatók nemcsak a 73/1-es, de a 73/7- es Segédipari Vállalatnál is. De ezt hagyjuk későbbié.

A 73-as tröszt munkásfelvételi irodájának ablakában a következőke: olvashatjuk:

Bugyáklics István ács 206 órára 2381.24 forintot, Kovács Lajos kőműves 219 órára 1593.57 forintot, Batkó Antal segédmunkás 250 órára 1873.44 forintot keresett — és így tovább. Ez így is van. A munkahely jó előkésztésével, a műszaki feltételek állandó biztosításával ezt a keresetet el is lehet érni. De éppen erről feledkeznek meg sok helyen. A munkák rossz szervezése, a szükséges feltételek nem biztosításának következménye az alacsony kereset és megszületik az 'elhatározás: „Nézzük meg máshol, talán jobb lesz.“

Ezért távoztak el sokan az első negyedévben.

— Merre vannak a dolgozók szállásai ?

Hahn József elvtárs, a 73/1-es vállait szállásgondnoka így válaszol:

— Szerte az egész városban. Ahol egy üres kocsmahelyiséget kaptunk, ott rendeztük be szállásainkat. Áz utóbbi hónapban komoly javulás állott be e téren is. Megszüntettük — egy-két kivétellel — túlzsúfolt, emeletes ágyakkal felszerelt szállásokat és a lehetőségekhez mérten .otthonossá tettük.

— Régi vágyunk etgy központi mun kásszállás megépítése, amire ide s tova két éve várunk. Minden évben beállítjuk a tervbe, de a minisztériumban azzal a megjegyzéssel, hogy nincs rá fedezet, minden évben ‘kihúzzák. Pedig sok, ma még megoldatlan kérdést lehetne a központi szállással orvosolni. A szétszórt, kis- Létszámú szállásokon nagy problémát jelent a dolgozók nevelése, kulturális és szórakozási igényeinek kielégítése.

Az óra mutatója elhagyja a délután hatot, amikor belépünk a Pécsváradi úti legény szállásra. A szállás lassan benépesedik munkából hazatérő, dolgozókkal. Székely Istvánnal, a szállás biz., mijával beszélgetünk. A meszesi építkezésen a daru pályaépítésénél dolgozik.

— Mi az oka, hogy sokan leszámoltak az utóbbi időben?

— Talán egyik oka az — mondja — hogy sokat ígérgetnek. Csak magamról beszélek. Hat hónapja dolgozom a vállalatnál, de munkaruhát még nem kaptam. A pufajkát is csak januárban kaptam meg. Nézze meg a csizmámat. (Mutatja a dróttal átkötött összeszakadt gumicsizmát). — Áram alatt dolgozom és feltétlenül szükséges a gumicsizma. De egyelőre csak ígéret van, hogy másikat kapok

A másik szobáiban Baross Béla segédmunkás brigád tagjai beszélgetnek. Ök a 73/7 Segédipari Vállalat meszesi építkezés előgyártó üzeménél dolgoznak.

Egész hónapban azt sem tudtuk, hogy miért dolgozunk. A márciusi munkautalványí. április 7-én délben kaptuk meg. Pedig azt előre kell kiadni a brigádoknak. Az átlagos keresetünk 1290—1400 forint volit. Igaz, meg is dolgoztunk érte. Itt pedig most tudjuk meg, hogy márciusban csak 792 forint a fizetés. Az áprilisi ■ munkautaliványt máig sem kap-, tűk meg — mondja a brígádvezető.

— Ha baj van, szívesen ígérnek, de aztán megfeledkeznek róla — kapcsolódik a beszélgetésbe Wóbel István, a brigád egyik tagja. Még márciusban történt: Héjjas József éjjeli gőzölés közben belépett egy szögbe. Pálmai István, az előgyár- tási részleg vezetője megígérte, hogy a gumicsizmák helyett bakancsöt annak részünkre. Az ígéret azonban ígé -et maradt ä mai napig is.

— Még pár nap — legyint lemondóan a brigádvezető — aztán lejár a szerződés ... és ... no majd meglátjuk.

l*. „ «;»;■• i ,*

Ez csak néhány mozaik,

de bizonyítja, hogy nem a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozat okozza a pécsi építőiparban a mun- kae tó vándorlást. Van más ok is, méghozzá elég nyomós. Ezen kell változtatni, a jogos panaszokat kell -kielégíteni, orvosolni és biztosítani a jó munkafeltételeket, a gyengébbek segítését, a munka helyes megszervezését. így biztosítható a szükséges munkaerő, a tervek teljesítése, az építőiparra háruló feladatok maradéktalan végrehajtása,

Szőke László

Megnyílt a bürokrácia-ellenes kiállítás

A baranyamegyei tanács kultúrtermének falain egymásután sorakoznak az ötletesnél-ötletesebb, színes karrikatúra-rajzok. Valamennyi azt mutatja be, hogy az államapparátusban, a tanácsoknál, intézményeknél milyen bürokratikus intézkedések gátolják még mindig a dolgozók gyors ügyintézését. A kultúrterem közepén üvegszekrényben sárguló, régi, aktacsomók. Valameny nyi a régi „úri Magyarország“ köz- igazgatásának bűnei, a bürokrácia elrettentő példái. Az iratok közül kiemelkedik egy 8 kilogrammos súlyú aktahalmaz. Egy örökös beadványa ez, amely az ügy elintézéséig pontosain 3500 oldalra duzzadt. Az ügy elintézése kerek tíz esztendeig húzódott.

Népi demokráciánkban napról- napra élesebb harc folyik a bürokrácia ellen, a dolgozók ügyeinek gyors elintézéséért. A kiállítás megmutatja, azt is, hogy a különböző intézmények munkájában sok még a tennivalónk.

Példa erre a kislakásépítkezési akcióval kapcsolatos januárban megjelent intézkedés. A dolgozók tömegeséül jelentkeztek a tanácsnál. A tanács azonban „csak“ annyit tudott, amennyit a sajtó és a rádió közölt. A rendelet csak február 28- án jelent meg, amelynek 4. §. kimondja, hogy a házhelyjuttatást az illető községi tanács v. b.-tól kell kérni az erre a célra rendszeresített igénylőlapon. Ez azonban még március 17-én sem volt meg. A házhely- juttatás árát a községi tanács v. b.- hoz kell befizetni. De nincs döntés a pénz sorsa felől. A rendelet 10. §. a típustervekről intézkedik. Típus terv azonban még nincs, most készítik. A műszaki költségeket a községi tanács köteles viselni, de a költ

ségvetésben erre nem biztosított alt

összeget

Vas Vendel pécsdeveeserf lakos 1948-ban birtoklevél alapján juttatott házat kapott és birtokba is he' lyezték. A volt tulajdonost azonban „elfelejtették" a ház fele részéből) ki,mozdítani, sőt a Földbirtokreríde«: ző Csoport a telekkönyvi bekebe-v 'ezést is elmulasztotta. 1954-ben Vas, Vendel leánya megbetegedett. A* orvos a többi gyermektől való elkülönítését rendelte el. Szükség lett a ház másik felére is, amelybe»1 még a vagyonkorlátozott egyén lakott. Vas Vendel a birtoklevél alap-' ián kérte az egész házat. A hatósági: jogsegélyt meg is kapta, azonban a vagyonából kimozdított illető egy úionnan kiállított telekkönyvi bír«- t oklevél-másolattal bizonyította, hogy ő a tulajdonos. Hiába mutatta Vas Vendel a birtoklevelét, baját nem orvosolták. Ekkor 206<if 1953 szám alatt panasszal fordult a mohácsi telekkönyvi hatóságihoz. Az a panaszt az MT Fö’dbirtokrendező Csoporthoz küldte 1954 február 17- én.

Helyes a kiállítás felirati szövege» hogy: „Számolja fel az 1948 óta húzódó mulasztást a Földbirtokrendező Csoport.“

A bürokráciaellenes kiállítás szád és száz ilyen és hasonló esetet múlat be karrikaturákon keresztül. Ugyanakkor pellengére állítja azokat a hatóságokat is, amelyek még ma is érthetetlen, nyakatokért, bürokratikus stílusban értesítik a dolgozókat ügyük elintézéséről, vagy el, nem intézéséről. Példa erre a pécsi járási tanács 10.778/1950 számú értesítése, amelyet Kovács György cipész, vókányi lakos illeték-ügyébe» küldött ki: I

,<A tárgyban nevezettet értesíti a hivatal, hagy a Vszk 1746/2—048 tétel alatti nem tárgyban nevezettet terheli a hivatal nzidő szer inti meg* állapítása szerint, mert ezen Meték tétel örökhagyója Auschwitzban halt el, és nem K, Imre vókányi lakos volt,

Mégis körültekintő eljárás végett a hivatal ag eg-yetemlegességet ér* Vényéként fogja a társörökössel sze mben, majd azután hivatkozni, fog a valódi örökös személyére és lakhe lyére és ar.iznnyiben az a tárgybari nevezett személlyel azonos lenne s úgy akkor fog intézkedni a tárgyban nevezettel.

Pécs, 1950 november 22.

Vájjon Kovács György vókányi cipész megértette-e ebből a szövegből, hogy ügyében most milyen intézkedés történt? Aligha.

Helyes volt a Baranyamegyei Tanács Végrehajtó Bizottságának és a Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Bizottságának ötlete, hogy

Csoportvezető

ezúton is felveszi a harcot a bürokrácia ellen, amely még ma is soM bosszúságot okoz a dolgozóknak. A kiállítást szombaton déli 12 órakor a megyei tanács kultúrtermében Majzik Jeremiás elvtárs v, b. titkár nyitotta meg. ]

Pusztai József

DGBOZY IMRE:

izent hűt

i. ~~

Bonifác, a küfanostei

S

enki se gondolja, hogy valami ■reges régi, ásatag históriáról lesz szó. Nem régi történet ez, csak az eleje régi. Az, ha Csalicsika Ab- íahém bodokházi plébános hites irományainak hitmi lehet, éppen kétszáz esztendős.

Hanem a történet többi része na- gyonis friss. Olyanannyira, hogy leg fpbb szereplői — Csalicska plébános, Hőből Károly harangozó -és Oroszlán Bertalan hajdani elsőgazda, jelenleg kuiák — máig is herbateával kúrálják magukat a bodokházi szent kút körű! végbement csodák miatt.

De kessdjük az elején. Ott kezdték Ők is.- Kerek kétszáz esztendeje, vagyis 17-52 nyár derekán a kapucinus rend bő! való Bonifác atya megállítana UV batárját a bodokházi faluvégen s felikapaszkodott a Kálvária dombra.

,.—- Ignác fiam, — taszította oldalba a szolgálatára rendel! t nyakigláb kinpapot — hiszen ez valóságos paradicsom!

Arhl igaz, az igaz. A Kálvária- lomb tetejéről akkor is volt mit nézni — ma is varázslatos tájban gyönyörködhet a szépre sóvárgó te- kjr>te,t. , A. Vértes szelíden ereszkedő erdőkkel a szőlőkkel tarkított lankái itt találkoznál* a Bakony-hegység északi csücskének meredek dombjaival, zpg-zúgos völgyeivel. Ahol a ■két heg r Iá ne kinyújtott karja ölelkezik, lágy hajlatu halmok hónaljában, haragoszöld tölgyesek, szőke erdei tisztások és mézszínű búzaveté- •ek között lefelé nyargal a Gaja Datak, Vize . csillog-villog a nyári napsütésben, akár az ezüst karperec. Balkéz felől, a móri síkság szegélyén, pitypanggal s gólyahírrel te- 1 «hintett dús rétsőg kíséri a patak Cutásút, jobbra, az erdő zöld koszorúján túl, a kisgyóni bányák barna szénporát kavarja a szél.

Szemet-szivet gyönyörködtető hely ez s emellett időjóslásra is kiválóan alkalmas. Ha sebes széllel érkező kövér felhők hasalnak a bakonyi dombok hátán, heves zivatarra van kilátás; ha a Vértes felől jönnek a fellegek, s tejszínű ködbe takaród- zik a sok bajt látott, omladékps csókakői vár, bizonyosan beköszönt a tartós, hetes eső.

f soda-e, ha a férfikor delén s a testi erők virágjában lévő Bonifác atya nem bírt betelni a táj szemlélésével? Hogyan is birt volna, amikor egyszerre két szemmel vizsgálta az elébe táruló vidéket: gyönyörködő szemmel és a gazda szemével. Kámzsája szebében ugyanis ott lapult a pergamemtre rótt, nagy- pecsétes királyi adománylevél, amely ben Mária Terézia, osztrák császár nő — és ráadásul magyar királynő — a kegyes kapucinus barátok birtokába juttatta Bodotházát és szépséges környékét.

Még a szikár, hektikás kispap, Daru Ignác is tűzbejött.

— Csodálatos vidék! — lelkendezett. — Isten dicséretére . rendelt hely ez, tisztelendő atyám. Templomot kell építeni ide, mennél hamarabb!

Bonifác atya, aki időközben szem ügyre vette a friss, uradalomhoz tartozó szőlőket is, helyeslőleg bólintott!

— Az az. fiam. templomot.

S mélázva hozzátette:

— Meg egy jó nagy borpincét. Mert borunik az lesz. Annyi, hogy meg se bírjuk inni.

Avval letelepedett a Kálváriadomb napszívta gyepére s előhozatta a cipóval, sódarral, csobolyóval meg rakott szeredást.

— Harapj te is, — biztatta Daru Ignácot, — úgyis olyan kehes vagyv akér a kimustrált paripa. No, Isten segedelmével itt majd rád is rakódik egy kis zsirocska,

A kispap csipegetett ebből is, abból is. Aztán illedelmesen várta,

hogy Bonifác atya abbahagyja a kulacs vallatását. Hanem azt várhatta. Vagy a bőr lódult meg. erősen, völgyet lelvén, vagy a barát torka volt túlságosan szikkadt, de bizony a csobolyóban egy fia csepp sem maradt.

— Ejnye — restelkedett Bonifác — még a -mohóság vétkébe esem. Miért nem szóltál, Ignác fiam?

Nohiszen, csak próbált volna szólni a jámbort Nem szólt az most se, csak nyelt egyet szárazon, elöljárójára függesztve engedelmes tekintetét. Bonifác pedig fékönyökére dőlt, tempósan rágcsált egy hosszúszáru, megvénült cigányzabot s míg pillantása völgyről hegyre, ‘berekből csalitra vándorolt, azt magyarázta Daru Ignácnak: miképpen szándékozik felvirágoztatni Bodoikháza lakóinak, vallásosságát s avval egy időben az új birtokot.

— Látod? — döfött pámás ujjúval a patakparton magasodó dombocska felé — ott építjük fel az úr hajlékát. Kő van itt elég. Amint látom, erő is van a faluban. A többi a mi dolgunk. Az a dombocska kiváló hely templomnak. Ignác fiam. Alacsonynak se alacsony, magosnak se magos: messzire ellátszik, de azért az öregek is könnyen felkapaszkodhatnak rá. Ej. ej, milyen szép falu és nincs temploma! Igaz, veflt itt valaha, de a pogány török lerontotta. Nem is tudom, hogyan lehettek meg ezek a szegény bodokháziak templom és pap nélkül?

Daru Ignác megint csak nyelt egyet. Hiába, a sódar olyan elemózsia, amelyik állhatatosan kívánja a nedvességet. Hanem Daru Ignác azért volt kispap, ellentétben a nagypapokkal, hogy ne csak tanulja, hanem gyakorolja is a szigorú rendi regulát s erőt vegyen a teste kívánságain. Újbóli nyelés után beletörődött tehát olthatatlan szomjúságába s csendesen felelt:

— Éltek a vakvilágba, tisztelendő atyám. Akár a pásztor nélkül való nváj.

— Úgy. úgy. No most megkapják a pá$zioyt, nem is egyet. Azám, Ignác fiam, a nyájról jut eszembe. Ennek a környéknek nagy része nem

~ .............

igen alkalmas a földművelésre. Annál alkalmasabb a birkának. Jól tesszük, ha a rend más birtokairól mennél hamarabb idehozatunk egy csomó birkát.

Elhajította a megrágott cigányzabot.

— Szeretem a birkát, Ignác fiam. Derekasan fizet, gond meg jóformán nincs is vele.

— Már ez igaz. Igénytelen jószág.

— Úgy van. Csöndes, törelmes, igénytelen. A hideget is tűri, a meleget is; ha muszáj, még az éhséget és szomjúságot is.

A kocsis, aki eddig a határ árnyékában szundikált, kitörölte szeméből az álmosságot s bölcs ábrázattal megjegyezte:

— S a nyírást is.

Bonifác atya már-már azon volt, hogy dicsérettel nyilatkozzék a kocsis eszéről, de aztán mást gondolt.. Szeméből hirtelen Ikilofobamt az egyet értő csillogás, nyájas arcvonásai megkeményedtek.

— Mindenesetre, a szelíd juhocs- kálc viselkedése példaképül szolgálhatna némely megátalkodott embernek. Ignác fiam, legfőbb ideje, hogy itt vagyunk! A bodokházi nyáj elszokott a tereléstől. Nézz csak be oda a szélső udvarba! A nap még jól fent jár, de az a mihaszma jobbágy a menyecskéjét ölelgeti, ahelyett, hogy dolgozna. Ni, hogy felgyulladt a betyár! Hát nem szörnyűség?

Ignác félszemmel a jelzett irányba sandított.-— Borzasztó, tisztelendő atyám. Borzasztó az asszonyszemély, mire viszi a férfiembert...

— Bolond vagy, fiam. Nem az asz- szony borzasztó, hanem a naplopás. Ne féledd, ez a birtok mostanátó! fogva a mi birtokunk. Aki itt a napot lopja, az a papot is lopja. No, megálljatok csak!

Tekintete lassan-lassan megenyhült.

—- A menyecske? Szemrevaló asszonyka, istennek tetsző teremtés... Ej, ej Ignác Ciam, túlifokáig szabadjára eresztették a mi bodokházi báránykáinlkat. Fölös az erő, sűrű a vér, nem bírnak vele. Sebaj!

Értünk mi a köpülyözéshez. Ha elké* szül a templom, minden reggel mi-* se, minden este litánia. Persze ad«, dig is misézünk, ha máshol nem» hát valamelyik tágasabb jobbágy-* házban, s a böjtökéit a templom nél-« kül is be lehet tartani. Aztán meg építkezünk. De mennyit! Emeletes plébániát építtetünk a templom mel* lé. amoda, a szőlőhegy tövébe kő-» bői rakott borospincét, a patak -haj-* latába istállót, magtárt, jószágúd-» vart, duruzsoló maimocskát, a szá« razabb rétség szélére birkahodályti melléje sajtcsináló műhelyt... ohó fiam, lesz itt munka ‘bőven. Ez a hely most még csak paradicsomnak való. Hát mi megcsináljuk azt ár paradicsomot! ■ I

Nehézkes, elereszkedett teste szín-* te szárnyakat kapott: egyszerűi cm

felpattant a gyepről.

— Ignác! ' . ' '-' ■ J

A kispap csak ámult-bámuít, Ilyen lelkesültnek, buzgónak még sohasem látta Bonifác atyát* arca ragyogott, mint a tükörfénye»» re dörzsölt rézpersely, karját szét-» tárta, mintha áldást osztana, vagy azonny ómban el akarna röppeni a Kálvária.-domb tetejéről.

— Fiam, a szentlélek sugalja gon-« dolataimat! Figyelj csak: ha egyszer istenigazában kicsinosítjuk ezt a Bodokházát, ha egyaránt alkalmas lesz a lélek és a test épülésére..» nem lehetünk oly lelketlenek, hogy csak az i-tteni híveknek engedjük meg a temérdek szépség élvezését» Nincs hozzá jogunk, hogy a kört nyékbelieket kirekesszük innen! I

Daru Ignác, akinek a gyomrába» megmozdult az úsztató nélkül ma« radt sódar, az álmodozásból hirtelen lezökkent a való világba s nagyonis gyakorlati kérdéssel szakította félbe Bonifác atya szónoklását.

—• Azám, tisztelendő atyám! A* rendben van, hogy nem rekesztjük! ki őket. De hogyan szoknak ide?

— Attól te ne félj. Először Is új templomunk lesz. Fényes, aranyos* szép új templom: az ilyenben job»