Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-18 / 65. szám
1i>5í MARCTU8 1« NÄPCö köszöntjOk ÚJ KOSSUTH-DÍJASAINKAT Március 15.én hetedszer osztották ki a legnagyobb magyar tudományos kitüntetést, a Kossuth-dijat. Tudományos és művészeti életünk, a termelő munka legjobbjai vették át sokéves, évtizedes munkájúk méltó ■ jutalmát,'az arany, ezüst, bronzkoszorús jelvényt és a velejáró pénzösszeget. Alkotó munkásságunk e legjobb, jai között, akár az előző években, ismét helyet foglaltak a bárány amegy etek, a pécsiek is. Dr. Szentágothay János, dr. Kerpel-Frónius Ödön, dr. Rams Károly, dr. Ernszt Jenő, Kis-Nagy József, Sudár Ferenc, Kaszapo. vies András mellett új Kossuth-díjasokat köszönhetünk dr. Lissák Kálmán professzort és Szabó Samu szán. művészt. „A legmerészebb tervek megvalósításához is hozzáfoghatunk66 A z öles csengőszóra kinyílik az ** egyetem Élettani Intézetének •jtaja. A folyosón lombikok sorakoznak egymás mellett és fehér munka- köpenyes asszisztensek szorgalmatoskodnak. — A professzor még előadást tart a hallgatóknak — mondja az egyik, miközben megérkezik a postás. Csak személyesen adhatja át, amit hozott, így kénytelenek a professzort az előadásról kihívni. Néhány perc múlva fehér köpeny- hen Lássák Kálmán professzor jön <ki a tanteremből* aki néhány nappal ezelőtt 20.000 forintos ezüstfokozatu Kossuth-dijat kapott a magasabb idegtevékenység kutatására szolgáló első korszerű laboratórium megszervezéséért, az agykéreg és a mélyebb agyvelöi központok kapcsolatának vizsgálatában elért eredményeiért. Bemegyünk a tanári szobába, ahol a falon fényképek, emlékek, a könyv szekrényben külföldi és hazai szak- könyvek sorakoznak egymás mellett. A,z íróasztalon feljegyzések, a kerek dohányzóasztal és a kanapé tele könyvekkel,. folyóiratokkal. f Amikor a postás elmegy; Lissák Kálmán professzor egy szakkönyvet keres, majd beül a sárga színű álló- lámpa alatti fotellbe. — Egy hétig nem voltam itthon ’■“* mondja. — Budapesten a Magyar Szovjet Barátsági Hónap alkalmából élőadásokat tartottam. Egy hétig nem is taníthattam, most azután minden Percem ki van száimílva, minden pillanat drága. Megnyugtatom, hogy csak öt rövid, kérdésre kérek választ. — Milyen körülmények közölt végezte munkáját, az Élettani Intézetben a múltban és miként a jelenben? Lissák Kálmán professzor cigarettára gyújt, majd válaszol: — Immár két évtizede, hogy idegélettani kutatásokkal foglalkozom. A múltban csak nagyon szegény és nagyon szerény keretek között tegezhettünk tudományos kutatómunkát. — Lényeges változás a felszabadulás után következett be, amikor az újjáalakult Tudományos Akadémia szervezet támogatásban részesítette az Élettani Intézetet. Ekkor már szélesebb alapokra lehetett fektetni a kutatást. Azóta munkatársaim életében is lényeges változás állott be. Munkatársaim, akik még mint fiatal harmadéves egyetemi hallgatók kerültek mellém, ma már egy-egy kutató csoport vezetői. — A támogatás eredményeként növelhettem munkatársaim számát is. Csaknem tízszeresére nőtt az Élettani Intézet dolgozóinak száma. Ezen kívül olyan felszereléseket is vehettünk. amelyek lehetővé teszik, hogy a komplikált 'idegfolyamatokat a modem technika teljes fegyverzetével vizsgáljuk. — Egyik munkatársam, mint ösztöndíjas, egy évet töltött a Szovjetunióban. Én magam pedig két évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban. Mindketten gazdag tapasztalatokkal tértünk vissza Pécsre. A gazdag szovjet tapasztalatok alapján azután az Élettani Intézetünkben is megépíthettük a magasabb idegműködési folyamatok vizsgálatára alkalmas Pavlov-laboratóriumot. Most már megvan a lehetőségünk arra, hogy ezt a klasszikus módszert is felhasználjuk az idegműködés kutatására. — Jelenleg milyen irányban végeznek kutatásokat? — Különösen két irányban — mondja Lissák professzor. — Egyrészt a kéreg alatti agyterületek és az agykéreg működésének összefüggéseit vizsgáljuk. Másrészt a belső elválasztású mirígyrendszernek az idegi szabályozással való összefüggéseit kutatjuk. — Milyen gyakorlati segítséget nyújt az Élettani Intézet a gyógyító orvostudománynak? í — Munkánk nagyon sok vonatkozásban kapcsolódik a gyógyító orvostudományhoz. így elsősorban egyetemünk ideg- és elmeklinikájával dolgozunk együtt Például a „myotonia congenita“ (nincs rá megfelelő magyar szakkifejezés, — jegyzi meg Lissák professzor) súlyos, eddig gyógyíthatatlan izommegbetegedésnél az általunk alkalmazott győgyeljárással értünk el sikereket. Eddig is már több munkaképtelen dolgozót sikerült visszaállítanunk a termelésbe. Azonkívül mi végezzük az agyműtétekre szoruló egyes betegeknél a műtét előtti, helymeghatározás szempontjából fontos electroencephalo- graphiás vizsgálatokat is. — Mik a további tervei? — Hogy továbbhaladjunk a megkezdett úton. Ma már az Élettani Intézetünk olyan korszerű, hogy a legmerészebb tervek megvalósításához Is hozzáfoghatunk. Minden remény megvan arra, hogy a jövőben még sok szép eredményt érhetünk el. — Miben látja a Kossuth-díj elnyerésének jelentőségét? — volt az utolsó kérdés, amelyre Lissák professzor a következőket válaszolta: ■— Az Élettani Intézet sokéves és eredményes munkásságának elismerésében. Elsősorban abban, hogy az intézet munkatársai is érzik a nagy megbecsülést, ami egyben munkásságuk elismerését Is jelenti. PUSZTAI JÓZSEF Komoly szavak egy vidám emberről ■ Mosolyogva. szeretettel súg *ak össze mögötte felnőtök, gyerekek, aggastyánok és süldőlányok: — Nézd, a Samu! Mindenki szereli. Az *rJész város, az egész me- 'Jye. Mindenki, ismeri. Mindenkit megnevettetett már- Ki harsogó hahotával, ki gyöngyöző kacajjal, ki kuncogó derűvel figyelte, hogyan teszjvess a színpadon és utána vidámabban látott munkához. Tíz- e* százezreknek ajándékoz ha oda kiapadhatatlan vidámságát, kölcsönözte játékos jókedvét. Értékes ajándék a derű, o nevetés. Talán ezért is szeretik olyan sokan. És ez a szeretet a mi. nOp új alakot öltött. Sok- ezer ember szeretető, meg becsiiténe apró, tómpafr- nyü bronzkoszorúba fonódott össze: a Kossuth díj babérkoszorújába, Harmincöt esá’endejc szinész. E 35 év put főapában. rengeteg emléket gyűjtött. Szép emléket, rossz emléket, derűt és borút. A csodálatos az, hogy borús esztendőiről ■feni képes a (terű napsa gara nélkül beszélni. Való sággal kinevetteti a szomorúságot, a bajt. Ezért [tatai és ezért hiába cáfolta- fiatalságát őszülő haja, ötven esztendeje. Most, hogy <j Kossuth, dijat megkapta, még fiatalosabbá lett. Érthető, Hisz hol vannak ütúr azok az idők, mikor egy évben 50—60 szerepet kényszerítettek rá a tőkés s-lnigazgatók! Hol vannak inár azok az idők, mikor Próba nélküí, jobb esetben két-három próba után ment a közönség elé és nem mert elmozdulni a súgóinak elől, nehogy ne halija a felsúgott szerep_ szöveget! Hol vannak már azok az idők, mikor koponya híján lábszárcsonttal ,^csinálta végig'* a „Hamlet" temető jelenet ét, vagy mikor kél héten ál tejen élt, lévén hogy az igazgató tejjel és csakis tejjel fizette gázsijukat. Művészkollégáit is megnövelteti, mikor ezekről az időkről beszél. Az idősebbek nevetik, mert tud. ják, hogy így volt és örülnek, hogy elmúlt. A fiatalok pedig azért nevetik, mert ma elképzelhetetlennek tartják, hogy így is lejietelt. Mint piros alkony mögött a sötét este, úgy bújik azonban meg a neve. lés mögött a múlt gyűlölete. Hát valóban ilyen voll? És Szabó Samu éppen ezért beszél « fiatalok nak, kedvenceinek, a múltról. Hadd. tanuljanak a gyerekek! Hadd lássák, hadd érezzék, hogy az igazi művészethez a kaput a felszabadulás nyitotta meg. Mikor a színház szűk. klubjában a Kossuth.dij átvétele, után színészkollégái ünnepelték, akkor is erről beszélt. A rutinos öreg színész, a rögtönzés nagy művésze kereste a szavakat. És egyszerű, őszinte szavakkal elsőnek a felszabadulást emlegette. 'T'alán soha még annyi 1 embernél kezet nem szorított, mint az utóbbi, két-három napban. Ismerő sok, ismeretlenek gratulál, nak neki utcán, színház- ban, ebéd közben, mindé_ niit.t, amerre csak megfordul.. A színházban feliratot készítettek a tiszteletére: ,,A te dicsőséged: a mű, dicsőségünk'“ — írták az együttérzés szép szavait művésztársai. Pécs városának népe ugyanezt érzi és akarja elmondani neki gratuláció, kézszorítás, szé retö öhelés közben — esetleg más szavakkal. ó dolog, hogy ismét két Kossuth.dl jóssal, Lissák Kálmánnal és vele büszkélkedhetünk. Ö maga viszont nem büszke. Más a természete. Nem mondom, hogy nem simogatja végig tekintetével — ha. nem látják talán még ujjúval is — napjában százszor az egyszerű kis koszorút kabáthajtókáján, de ez nem. büszkeség. Ez megelégedés, öröm.. Azazhogy mégis büszke. Fiára. — Zongoraművész lesz brlőhe! — szokta monda, gatni és ilyenkor, de csakis ilyenkor büszkeség bujkál a hangjában. Különben szerény, mint ahogyan az igazi művésznek lennie kell. Nein egy fiatal tanulhatna tőle és nem egy fiatal tanul is. Nemcsak sze. rénységet, hanem ,,szakmai titkokat'*, mesterségbeli fogásokat és ezen túl — ha ezt egyáltalán lehet tanulni — művészedet. ^ Azt hiszem tőle lehet. Ezért is keresik fel rajokban a fiatalok, ezért lesik szavait, mozdulatait. Ö pedig bőkezűen osztja a 35 év tapasztalatait, cseppen. ként összegi/üjtött, jól em- lékezetbentartott benyomd seit. A Kossuth-díj kötelez. Igen, a Kossuth-díj nemcsak a múlt érdemeinek az elismerésbe. Félig juta. lom, félig előleg. Jutalom az érdemekért, előleg a nevelésért. Van tudása kin csestárából mit szétosztogatni és ő nem szűkmarkú ha művészetéből a fiatalok nak kell juttatnia. És lám, ő az eleven bír sonyitéka, hogy vidéken is otthonra találhat az igazi művészet. Néhány fiatal első sikerei után már a fővárosba, a Nemzeti Színházba kívánkozik. Lebecsüli a vidéket, ügy érzi, hogy csak nagyszínpadon bonthatja ki igazán tehetségét. Szabó Samu rtem akarja itthagyni a pécsi színházat, öt éve van itt, ragaszkodik hozzá, a városhoz, Baranyához, közönségéhez, amely ismeri és amelyet ő is ismer. Érdemes tanulni tőle. — Ilyen megbecsült « szinész soha nem volt, mint ma — érzi és mondja. — Ugyanígy beszélt és érzett a Kossuth-díj előtt is. A kitüntetés ékesszólóan bizonyítja, amit mond, — Mert mikor álmodhatott a színész ilyen magas kitüntetésrőt? Még kisebb ki* tüntetésekről sem ... Nem nagy szavak ezek, mégis — vagy éppen ezért — mély igazságot monda, nak. A megbecsülés ma egyformán éri a művészt, ha vidéken él, ha Hud apes ten. A I,ha“ nem a főváros és a. vidék között áll. A megbecsülés egyformán éri a színészt, a művészt, bárhol is él, ha becsülettel dolgozik, tanul, ha valóban a dolgozó népet szolgálja. Li's a dolgozó nép, a L J nép állama nem marad adós. Ezért csillog Szabó Samu kabáthajtó, kaján március tizenötödike óta a Kossuth-díj szerény, de sokatmondó kicsiny bronzkoszorúja. GARAMI LÁSZLÓ Ünnepi nagygyűlés Pécsett a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából A Magyar Tanácsköztársaság ki kiáltásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Pécsi Városi Bizottsága március 19-én este 6 órakor a pécsi SZOT székház sO-e«; számú termében ünnepi nagygyűlést tart. Az ünnepi beszédet Köböl József elvtárs, az építőipari szak- szervezet titkára tartja. Az ünnepi beszéd után a Magyar Tanácsköztársaság idejéből eredeti dokircnentíilm et vetítenek. ÉPÜL KOMLÓ Mongol Lajos kubikos br'gádja az ép’tés élharcosa A domb aljában csattogás, zakatolás, — távolabb az országúton föld del megrakott dömperek, építőanyagot szállító tehergépkocsik száguldanak. Toronydaru emeli magasba a habarccsal, betonnal megtöltött japánért, — épül Kenderföld, Kökö- nyös, az új város: Komló. Mongol Lajos kubikos brigádjának munkahelyéig csajk igen gyéren hangzik dl a zaj, — a szénbunker alapozási munkáinál dolgozó cölöpverőgép csattogása, a völgyben pöfögő vontató hangja. Az új drótkötélpálya földmunkáit végzik. Kevés a szó, de a munka serényen folyik. A csákányok sűrűn csapnak le a már. megszikkadt, köves földre, — gyorsan telnek a kordék. — Szósza, gyere ide — szól Mongo'! Lajos, a brigádvezető. Azt hihet- nők, hogy egyik munkatársának szól, de nem. A hívásra egy jól megtermett, deres ló indul feléje, húzza a kordé!. Itt — mint sok helyen másutt az országban, első az adott szó teljesítése. Ehhez peciig az kell, hogy minél több föld legyen kitermelve és elszállítva. — Ma már könnyebben megy a munka, mint egy-két hónappal ezelőtt — mondja a brigádvezető. — Télen a kemény hidegben bizony nehéz volt. A melegedőt mindössze két nádpalló helyettesítélte, amit mindenkor a szélirányba fordítottunk és az aljában tüzetraktunk. Hát bizony, nem volt leányálorp. mert akármilyen hideg is volt, a brigád dolgozott. Forgó Tibor a brigád szakszervezeti bizalmija is megérkezik. Jelenleg szabadságon van, de azért jól esik ellátogatni a brigádhoz. Szó kerül a kongresszusi versenyről, a brigád vállalásáról, de már arról is,' hogyan teljesítik adott szavukat. — Január 14-én az építésvezetőség termelési értekezletét tartott, ahol megbeszélték a soronkövetkező munkákat. Brigádunk az első negyedévben 4580 köbméter föld kitermelését és kordéra rakását kapta feladatul. Ekkor vállaltuk, a pártkongresszus ti sztélé téré, hogy teljesítményünket 205 százalékra emeljük. A többi kubikos brigádokat párosversenyre hívtuk. Szavunkat azóta is álljuk. Januáriban a hrigád teljesítménye 264 százalék, februárban 324 százalék volt. A párosversenyben megelőztük mindkét hónapban versenytársainkat. — Régóta dolgoznak Komlón? — Hát... jó néhány év elmúlott azóta, hogy itt dolgozunk. Vannak a brigádban olyanok, akik még a fel- szabadulás előtt kerültek a faluba. Én 1949-től. Látja, ott a vájáriskolát, vagy ott lejjebb az erőművet? Egész utcákat alapoztunk, de nemcsak ott fent, hanem itt lent, Kenderföldön is. Sokezer köbméter földet megmozgattunk mi itt Komlón. A jó munkáért jó fizetés jár. — Dolgozunk keményen, fizetésünk is emelkedik. Átlag 1300—1600 forintot keresünk. Most pedig, hogy rendezték a normát, ez méginkább emelkedik. Meg aztán a jó idő ... A brigád — mert nincs sok idő a beszédre, — tovább végzi munkáját. Lecsap a csákány a kemény, sziklás talajban Deák és Bözenbacher elv- tárnak a kordákra a földet rakják. Tóth Pali bácsi a lapátjára ragadt földet kaparja le, hogy könnyebben, gyorsabban menjen a munka. Komlón, a 49/1 számú Építőipari Vállalat bejárata előtt a versenytáb- lán a következő olvasható: Februárban a legjobb 'kubikos-brigád: Mongol Lajos brigádja, 324 százalék. — Igen . .. 324 százalék, ami mögött ott van, az a hősi harc. amit a brigád a 18—20 fokos hidegben folytatott, hogy teljesítse adott szavát. Lassan esteledik. Kökönyös új épületeiben kigyulladnak a lámpák- — Verseny,táblák beszélnek Komló építőiről, tetteikről, az épülő újról, de hetek, hónapok és évek múlva a versenytáblák helyett az új házak, az új, elkészült város lesz tanúja a Mongol brigád lelkes munkájának is. Képünkön: a Mongol kubikos brigád. Balszcien Mongol Lajos bricádvc- zetö, mellette Forgó Tibor, a brigád bizalmija áll. Családi ház 40 nap alatt Hegyeket alkot. Kom lón a szénsalak. Az erőmű, az An na-akna szomszédságában több ezer vagonayi szénsalak halmozódott fel az idők folyamán. A komlói városrendezés és az építőipar szakembereinek már régen szametszúrt a két hatalmas salakhegy. A városrendezés szeretné eltüntetni, az építőiparosok pedig felhasználni a szénsalakot. Már az ősszel megindultak a kísérletek sa- lakfödémlemezek gyártására. S a sikeres kísérletek nyomán támadt a 49. Építőipari Tröszt három műszaki dolgozójának az az öt- ’ete. hogy előregyártóit salakelemekből családi házat tervezzenek. — Mergl Károly, Grün- wald Vilmos és Kulcsai' Gyula műszaki dolgozók a napokban készültek el a tervekkel. Ezek szerint egy k étszoba összkomfortos családi házat a munka megkezdésétől a beköltözésig 40 nap alatt el lehet készíteni. A fala- zási munka csupán egy hetet vesz igénybe. Az előregyártott salak falidomokat a födémlemezekhez hasonlóan porráőrölt salakból, mészporból és szénpernyéből állítják elő, amelynek törési sziláid sága a másodosztályú tégláéval vetekszik. — Hőzárás és szigetelés szempontjából azonban messze túlszárnyal ja a téglafalat. A terv szerint még az ablakkeretek is salakidomokból készülnek majd, míg a tető- szerkezet előregyártott vasbetonelemekből készül. Az újfajta családi házon csupán az ablaküokok és ajtók, valamint a padlózat és a tetőlécezet lesz fából. Az elkészítésének rekordidején kívül további előnye a sala.k- olomháznak, hogy egy kétszobás összkomfortos családi ház építésénél mintegy 10 ezer forintos megtakarítás mutatkozik az előkalkuláció szerint. A Komlói Szénbányászati Tröszt újítási megbízottja soronkívül kért szakvéleményt az építésügyi minisztériumtól, hogy az első kísérleti salakelemház felépítését mielőbb megkezdhessék. Az újrendszerű ház épülésének megindulása nagymértékben elősegíti majd Komló lakás- építési problémáinak megoldását. H. J.