Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

1i>5í MARCTU8 1« NÄPCö köszöntjOk ÚJ KOSSUTH-DÍJASAINKAT Március 15.én hetedszer osztották ki a legnagyobb magyar tudományos kitüntetést, a Kossuth-dijat. Tudományos és művészeti életünk, a termelő munka legjobbjai vették át sokéves, évtizedes munkájúk méltó ■ jutalmát,'az arany, ezüst, bronzkoszorús jelvényt és a velejáró pénzösszeget. Alkotó munkásságunk e legjobb, jai között, akár az előző években, ismét helyet foglaltak a bárány amegy etek, a pécsiek is. Dr. Szentágothay János, dr. Kerpel-Frónius Ödön, dr. Rams Károly, dr. Ernszt Jenő, Kis-Nagy József, Sudár Ferenc, Kaszapo. vies András mellett új Kossuth-díjasokat köszönhetünk dr. Lissák Kálmán professzort és Szabó Samu szán. művészt. „A legmerészebb tervek megvalósításához is hozzáfoghatunk66 A z öles csengőszóra kinyílik az ** egyetem Élettani Intézetének •jtaja. A folyosón lombikok sorakoz­nak egymás mellett és fehér munka- köpenyes asszisztensek szorgalma­toskodnak. — A professzor még előadást tart a hallgatóknak — mondja az egyik, miközben megérkezik a postás. Csak személyesen adhatja át, amit hozott, így kénytelenek a professzort az elő­adásról kihívni. Néhány perc múlva fehér köpeny- hen Lássák Kálmán professzor jön <ki a tanteremből* aki néhány nappal ezelőtt 20.000 forintos ezüstfokozatu Kossuth-dijat kapott a magasabb idegtevékenység kutatására szolgáló első korszerű laboratórium megszer­vezéséért, az agykéreg és a mélyebb agyvelöi központok kapcsolatának vizsgálatában elért eredményeiért. Bemegyünk a tanári szobába, ahol a falon fényképek, emlékek, a könyv szekrényben külföldi és hazai szak- könyvek sorakoznak egymás mellett. A,z íróasztalon feljegyzések, a kerek dohányzóasztal és a kanapé tele könyvekkel,. folyóiratokkal. f Amikor a postás elmegy; Lissák Kálmán professzor egy szakkönyvet keres, majd beül a sárga színű álló- lámpa alatti fotellbe. — Egy hétig nem voltam itthon ’■“* mondja. — Budapesten a Magyar Szovjet Barátsági Hónap alkalmából élőadásokat tartottam. Egy hétig nem is taníthattam, most azután minden Percem ki van száimílva, minden pil­lanat drága. Megnyugtatom, hogy csak öt rö­vid, kérdésre kérek választ. — Milyen körülmények közölt végezte munkáját, az Élettani In­tézetben a múltban és miként a jelenben? Lissák Kálmán professzor cigaret­tára gyújt, majd válaszol: — Immár két évtizede, hogy ideg­élettani kutatásokkal foglalkozom. A múltban csak nagyon szegény és nagyon szerény keretek között te­gezhettünk tudományos kutatómun­kát. — Lényeges változás a felszabadu­lás után következett be, amikor az újjáalakult Tudományos Akadémia szervezet támogatásban részesítette az Élettani Intézetet. Ekkor már szé­lesebb alapokra lehetett fektetni a kutatást. Azóta munkatársaim életé­ben is lényeges változás állott be. Munkatársaim, akik még mint fiatal harmadéves egyetemi hallgatók ke­rültek mellém, ma már egy-egy ku­tató csoport vezetői. — A támogatás eredményeként növelhettem munkatársaim számát is. Csaknem tízszeresére nőtt az Élet­tani Intézet dolgozóinak száma. Ezen kívül olyan felszereléseket is vehet­tünk. amelyek lehetővé teszik, hogy a komplikált 'idegfolyamatokat a mo­dem technika teljes fegyverzetével vizsgáljuk. — Egyik munkatársam, mint ösz­töndíjas, egy évet töltött a Szovjet­unióban. Én magam pedig két év­vel ezelőtt jártam a Szovjetunióban. Mindketten gazdag tapasztalatokkal tértünk vissza Pécsre. A gazdag szovjet tapasztalatok alapján azután az Élettani Intézetünkben is meg­építhettük a magasabb idegműködé­si folyamatok vizsgálatára alkalmas Pavlov-laboratóriumot. Most már megvan a lehetőségünk arra, hogy ezt a klasszikus módszert is felhasz­náljuk az idegműködés kutatására. — Jelenleg milyen irányban vé­geznek kutatásokat? — Különösen két irányban — mondja Lissák professzor. — Egy­részt a kéreg alatti agyterületek és az agykéreg működésének összefüg­géseit vizsgáljuk. Másrészt a belső elválasztású mirígyrendszernek az idegi szabályozással való összefüg­géseit kutatjuk. — Milyen gyakorlati segítséget nyújt az Élettani Intézet a gyó­gyító orvostudománynak? í — Munkánk nagyon sok vonatko­zásban kapcsolódik a gyógyító or­vostudományhoz. így elsősorban egyetemünk ideg- és elmeklinikájá­val dolgozunk együtt Például a „myo­tonia congenita“ (nincs rá megfelelő magyar szakkifejezés, — jegyzi meg Lissák professzor) súlyos, eddig gyó­gyíthatatlan izommegbetegedésnél az általunk alkalmazott győgyeljárással értünk el sikereket. Eddig is már több munkaképtelen dolgozót sike­rült visszaállítanunk a termelésbe. Azonkívül mi végezzük az agymű­tétekre szoruló egyes betegeknél a műtét előtti, helymeghatározás szem­pontjából fontos electroencephalo- graphiás vizsgálatokat is. — Mik a további tervei? — Hogy továbbhaladjunk a meg­kezdett úton. Ma már az Élettani In­tézetünk olyan korszerű, hogy a leg­merészebb tervek megvalósításához Is hozzáfoghatunk. Minden remény megvan arra, hogy a jövőben még sok szép eredményt érhetünk el. — Miben látja a Kossuth-díj el­nyerésének jelentőségét? — volt az utolsó kérdés, amelyre Lissák professzor a következőket vá­laszolta: ■— Az Élettani Intézet sokéves és eredményes munkásságának elisme­résében. Elsősorban abban, hogy az intézet munkatársai is érzik a nagy megbecsülést, ami egyben munkás­ságuk elismerését Is jelenti. PUSZTAI JÓZSEF Komoly szavak egy vidám emberről ■ Mosolyogva. szeretettel súg *ak össze mögötte felnőt­ök, gyerekek, aggastyá­nok és süldőlányok: — Nézd, a Samu! Mindenki szereli. Az *rJész város, az egész me- 'Jye. Mindenki, ismeri. Min­denkit megnevettetett már- Ki harsogó hahotával, ki gyöngyöző kacajjal, ki kuncogó derűvel figyelte, hogyan teszjvess a szín­padon és utána vidámab­ban látott munkához. Tíz- e* százezreknek ajándékoz ha oda kiapadhatatlan vi­dámságát, kölcsönözte já­tékos jókedvét. Értékes ajándék a derű, o nevetés. Talán ezért is szeretik olyan sokan. És ez a szeretet a mi. nOp új alakot öltött. Sok- ezer ember szeretető, meg becsiiténe apró, tómpafr- nyü bronzkoszorúba fonó­dott össze: a Kossuth díj babérkoszorújába, Harmincöt esá’endejc szinész. E 35 év put fő­apában. rengeteg emléket gyűjtött. Szép emléket, rossz emléket, derűt és borút. A csodálatos az, hogy borús esztendőiről ■feni képes a (terű napsa gara nélkül beszélni. Való sággal kinevetteti a szo­morúságot, a bajt. Ezért [tatai és ezért hiába cáfol­ta- fiatalságát őszülő haja, ötven esztendeje. Most, hogy <j Kossuth, dijat megkapta, még fiata­losabbá lett. Érthető, Hisz hol vannak ütúr azok az idők, mikor egy évben 50—60 szerepet kényszerítettek rá a tőkés s-lnigazgatók! Hol vannak inár azok az idők, mikor Próba nélküí, jobb eset­ben két-három próba után ment a közönség elé és nem mert elmozdulni a sú­góinak elől, nehogy ne halija a felsúgott szerep_ szöveget! Hol vannak már azok az idők, mikor ko­ponya híján lábszárcsont­tal ,^csinálta végig'* a „Hamlet" temető jelenet ét, vagy mikor kél héten ál tejen élt, lévén hogy az igazgató tejjel és csakis tejjel fizette gázsijukat. Művészkollégáit is meg­növelteti, mikor ezekről az időkről beszél. Az időseb­bek nevetik, mert tud. ják, hogy így volt és örülnek, hogy elmúlt. A fiatalok pedig azért neve­tik, mert ma elképzelhe­tetlennek tartják, hogy így is lejietelt. Mint piros alkony mö­gött a sötét este, úgy bú­jik azonban meg a neve. lés mögött a múlt gyű­lölete. Hát valóban ilyen voll? És Szabó Samu ép­pen ezért beszél « fiatalok nak, kedvenceinek, a múlt­ról. Hadd. tanuljanak a gyerekek! Hadd lássák, hadd érezzék, hogy az iga­zi művészethez a kaput a felszabadulás nyitotta meg. Mikor a színház szűk. klubjában a Kossuth.dij átvétele, után színészkollé­gái ünnepelték, akkor is erről beszélt. A rutinos öreg színész, a rögtönzés nagy művésze kereste a szavakat. És egyszerű, őszinte szavakkal elsőnek a felszabadulást emlegette. 'T'alán soha még annyi 1 embernél kezet nem szorított, mint az utóbbi, két-három napban. Ismerő sok, ismeretlenek gratulál, nak neki utcán, színház- ban, ebéd közben, mindé_ niit.t, amerre csak megfor­dul.. A színházban feliratot készítettek a tiszteletére: ,,A te dicsőséged: a mű, di­csőségünk'“ — írták az együttérzés szép szavait művésztársai. Pécs városá­nak népe ugyanezt érzi és akarja elmondani neki gratuláció, kézszorítás, szé retö öhelés közben — eset­leg más szavakkal. ó dolog, hogy ismét két Kossuth.dl jós­sal, Lissák Kálmánnal és vele büszkélkedhetünk. Ö maga viszont nem büszke. Más a természete. Nem mondom, hogy nem simogatja végig tekinteté­vel — ha. nem látják talán még ujjúval is — napjá­ban százszor az egyszerű kis koszorút kabáthajtó­káján, de ez nem. büszke­ség. Ez megelégedés, öröm.. Azazhogy mégis büszke. Fiára. — Zongoraművész lesz brlőhe! — szokta monda, gatni és ilyenkor, de csak­is ilyenkor büszkeség buj­kál a hangjában. Különben szerény, mint ahogyan az igazi művésznek lennie kell. Nein egy fiatal tanul­hatna tőle és nem egy fia­tal tanul is. Nemcsak sze. rénységet, hanem ,,szak­mai titkokat'*, mesterség­beli fogásokat és ezen túl — ha ezt egyáltalán lehet tanulni — művészedet. ^ Azt hiszem tőle lehet. Ezért is keresik fel rajok­ban a fiatalok, ezért lesik szavait, mozdulatait. Ö pe­dig bőkezűen osztja a 35 év tapasztalatait, cseppen. ként összegi/üjtött, jól em- lékezetbentartott benyomd seit. A Kossuth-díj kötelez. Igen, a Kossuth-díj nem­csak a múlt érdemeinek az elismerésbe. Félig juta. lom, félig előleg. Jutalom az érdemekért, előleg a nevelésért. Van tudása kin csestárából mit szétoszto­gatni és ő nem szűkmarkú ha művészetéből a fiatalok nak kell juttatnia. És lám, ő az eleven bír sonyitéka, hogy vidéken is otthonra találhat az igazi művészet. Néhány fiatal első sikerei után már a fővárosba, a Nem­zeti Színházba kívánkozik. Lebecsüli a vidéket, ügy érzi, hogy csak nagyszín­padon bonthatja ki igazán tehetségét. Szabó Samu rtem akarja itthagyni a pécsi színházat, öt éve van itt, ragaszkodik hozzá, a városhoz, Baranyához, kö­zönségéhez, amely ismeri és amelyet ő is ismer. Érdemes tanulni tőle. — Ilyen megbecsült « szinész soha nem volt, mint ma — érzi és mondja. — Ugyanígy beszélt és érzett a Kossuth-díj előtt is. A kitüntetés ékesszólóan bi­zonyítja, amit mond, — Mert mikor álmodhatott a színész ilyen magas kitün­tetésrőt? Még kisebb ki* tüntetésekről sem ... Nem nagy szavak ezek, mégis — vagy éppen ezért — mély igazságot monda, nak. A megbecsülés ma egyformán éri a művészt, ha vidéken él, ha Hud apes ten. A I,ha“ nem a főváros és a. vidék között áll. A megbecsülés egyformán éri a színészt, a művészt, bár­hol is él, ha becsülettel dolgozik, tanul, ha való­ban a dolgozó népet szol­gálja. Li's a dolgozó nép, a L J nép állama nem ma­rad adós. Ezért csillog Szabó Samu kabáthajtó, kaján március tizenötödi­ke óta a Kossuth-díj sze­rény, de sokatmondó ki­csiny bronzkoszorúja. GARAMI LÁSZLÓ Ünnepi nagygyűlés Pécsett a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából A Magyar Tanácsköztársaság ki kiáltásának 35. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Dolgozók Pártja Pécsi Városi Bizottsága március 19-én este 6 órakor a pécsi SZOT székház sO-e«; számú termében ünnepi nagy­gyűlést tart. Az ünnepi beszédet Köböl József elvtárs, az építőipari szak- szervezet titkára tartja. Az ünnepi beszéd után a Magyar Tanácsköztár­saság idejéből eredeti dokircnentíilm et vetítenek. ÉPÜL KOMLÓ Mongol Lajos kubikos br'gádja az ép’tés élharcosa A domb aljában csattogás, zakato­lás, — távolabb az országúton föld del megrakott dömperek, építőanya­got szállító tehergépkocsik szágulda­nak. Toronydaru emeli magasba a habarccsal, betonnal megtöltött ja­pánért, — épül Kenderföld, Kökö- nyös, az új város: Komló. Mongol Lajos kubikos brigádjának munkahelyéig csajk igen gyéren hang­zik dl a zaj, — a szénbunker ala­pozási munkáinál dolgozó cölöpverő­gép csattogása, a völgyben pöfögő vontató hangja. Az új drótkötélpálya földmunkáit végzik. Kevés a szó, de a munka serényen folyik. A csákányok sűrűn csapnak le a már. megszikkadt, kö­ves földre, — gyorsan telnek a kor­dék. — Szósza, gyere ide — szól Mon­go'! Lajos, a brigádvezető. Azt hihet- nők, hogy egyik munkatársának szól, de nem. A hívásra egy jól megter­mett, deres ló indul feléje, húzza a kordé!. Itt — mint sok helyen másutt az országban, első az adott szó telje­sítése. Ehhez peciig az kell, hogy mi­nél több föld legyen kitermelve és elszállítva. — Ma már könnyebben megy a munka, mint egy-két hónappal ez­előtt — mondja a brigádvezető. — Télen a kemény hidegben bizony nehéz volt. A melegedőt mindössze két nádpalló helyettesítélte, amit mindenkor a szélirányba fordítottunk és az aljában tüzetraktunk. Hát bi­zony, nem volt leányálorp. mert akármilyen hideg is volt, a brigád dolgozott. Forgó Tibor a brigád szakszerve­zeti bizalmija is megérkezik. Jelen­leg szabadságon van, de azért jól esik ellátogatni a brigádhoz. Szó kerül a kongresszusi versenyről, a brigád vállalásáról, de már arról is,' hogyan teljesítik adott szavukat. — Január 14-én az építésvezetőség termelési értekezletét tartott, ahol megbeszélték a soronkövetkező mun­kákat. Brigádunk az első negyedév­ben 4580 köbméter föld kitermelését és kordéra rakását kapta feladatul. Ekkor vállaltuk, a pártkongresszus ti sztélé téré, hogy teljesítményünket 205 százalékra emeljük. A többi ku­bikos brigádokat párosversenyre hív­tuk. Szavunkat azóta is álljuk. Ja­nuáriban a hrigád teljesítménye 264 százalék, februárban 324 százalék volt. A párosversenyben megelőztük mindkét hónapban versenytársain­kat. — Régóta dolgoznak Komlón? — Hát... jó néhány év elmúlott azóta, hogy itt dolgozunk. Vannak a brigádban olyanok, akik még a fel- szabadulás előtt kerültek a faluba. Én 1949-től. Látja, ott a vájáriskolát, vagy ott lejjebb az erőművet? Egész utcákat alapoztunk, de nemcsak ott fent, hanem itt lent, Kenderföldön is. Sokezer köbméter földet meg­mozgattunk mi itt Komlón. A jó munkáért jó fizetés jár. — Dolgozunk keményen, fizeté­sünk is emelkedik. Átlag 1300—1600 forintot keresünk. Most pedig, hogy rendezték a normát, ez méginkább emelkedik. Meg aztán a jó idő ... A brigád — mert nincs sok idő a beszédre, — tovább végzi munkáját. Lecsap a csákány a kemény, sziklás talajban Deák és Bözenbacher elv- tárnak a kordákra a földet rakják. Tóth Pali bácsi a lapátjára ragadt földet kaparja le, hogy könnyebben, gyorsabban menjen a munka. Komlón, a 49/1 számú Építőipari Vállalat bejárata előtt a versenytáb- lán a következő olvasható: Február­ban a legjobb 'kubikos-brigád: Mon­gol Lajos brigádja, 324 százalék. — Igen . .. 324 százalék, ami mögött ott van, az a hősi harc. amit a bri­gád a 18—20 fokos hidegben foly­tatott, hogy teljesítse adott szavát. Lassan esteledik. Kökönyös új épü­leteiben kigyulladnak a lámpák- — Verseny,táblák beszélnek Komló épí­tőiről, tetteikről, az épülő újról, de hetek, hónapok és évek múlva a versenytáblák helyett az új házak, az új, elkészült város lesz tanúja a Mongol brigád lelkes munkájának is. Képünkön: a Mongol kubikos brigád. Balszcien Mongol Lajos bricádvc- zetö, mellette Forgó Tibor, a brigád bizalmija áll. Családi ház 40 nap alatt Hegyeket alkot. Kom lón a szénsalak. Az erőmű, az An na-akna szomszédságában több ezer vagonayi szénsa­lak halmozódott fel az idők folyamán. A kom­lói városrendezés és az építőipar szakem­bereinek már régen szametszúrt a két ha­talmas salakhegy. A városrendezés szeretné eltüntetni, az építőipa­rosok pedig felhasz­nálni a szénsalakot. Már az ősszel megin­dultak a kísérletek sa- lakfödémlemezek gyár­tására. S a sikeres kí­sérletek nyomán tá­madt a 49. Építőipari Tröszt három műszaki dolgozójának az az öt- ’ete. hogy előregyártóit salakelemekből családi házat tervezzenek. — Mergl Károly, Grün- wald Vilmos és Kul­csai' Gyula műszaki dolgozók a napokban készültek el a tervek­kel. Ezek szerint egy k étszoba összkomfortos családi házat a munka megkezdésétől a beköl­tözésig 40 nap alatt el lehet készíteni. A fala- zási munka csupán egy hetet vesz igénybe. Az előregyártott salak fal­idomokat a födémle­mezekhez hasonlóan porráőrölt salakból, mészporból és szén­pernyéből állítják elő, amelynek törési sziláid sága a másodosztályú tégláéval vetekszik. — Hőzárás és szigetelés szempontjából azon­ban messze túlszárnyal ja a téglafalat. A terv szerint még az ablakkeretek is sa­lakidomokból készül­nek majd, míg a tető- szerkezet előregyártott vasbetonelemekből ké­szül. Az újfajta csa­ládi házon csupán az ablaküokok és ajtók, valamint a padlózat és a tetőlécezet lesz fá­ból. Az elkészítésének rekordidején kívül to­vábbi előnye a sala.k- olomháznak, hogy egy kétszobás összkomfor­tos családi ház építésé­nél mintegy 10 ezer fo­rintos megtakarítás mutatkozik az előkal­kuláció szerint. A Komlói Szénbányá­szati Tröszt újítási megbízottja soronkívül kért szakvéleményt az építésügyi miniszté­riumtól, hogy az első kísérleti salakelemház felépítését mielőbb megkezdhessék. Az újrendszerű ház épülé­sének megindulása nagymértékben előse­gíti majd Komló lakás- építési problémáinak megoldását. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents