Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

N Ä P E ö ■fOS/t W < TJC’TTNS t% Az élenjáró gépállomási dolgozók országos tanácskozásának második napja (Folytatás az 1. oldalról) gozóinak. Arra hívta fel például a figyelmet, hogy az izzókúpokat gyak­ran vizsgálják meg. Fontos, hogy a traktoroknál legyen tartalék porlasz­tó, vagy tartalék alsórész. Ajánlotta, hogy ne dolgozzanak hideg hűtővíz­zel. Nagy gondot kell fordítani arra, nogy a ventillátor-szíj rendben le­gyen. Tóth Miklós, törökszentmiklósi egyénileg dolgozó paraszt és Szeri György, a MEDOSZ bácsmegyei el­nöke, majd Pataki Matild a kiskun- lacházi gépállomás mechanikusa szó­lalt fel. Stacki József, a tamási gépállo­más igazgatója bejelentette, hogy gépállomása kapacitásának jórészé­vel az egyénileg gazdálkodók segít­ségére siet. Felszólaltak még: Gárdosi Ottó, a zalamegyei gépállomási igazgatóság főmérnöke, Tóth László, a Szocialis­ta Munka Hőse, a hartai gépállomás traktorosa. ' A tsz-ben dolgozó gépállomási ag- ronómusok feladataival, foglalkozott felszólalásában Soós Gábor, az ÁMG főigazgatóság főagrorómusa. Meg­említette, hogy ma már 1700 agro- nómus ad a tsz-eknek' közvetlenül segítséget. Igen fontos, hogyan ala­kul ki a kapcsolat az agronómusok és a termelőszövetkezetek között. A termelőszövetkezetek nem utasítgató agronómusokat akarnak, hanem olya­nokat, akik napról-napra szakmai se­gítséget nyújtanak a termésátlag nö­veléséhez. Az agronómusnak mindig egy lépéssel az események előtt kell járnia és az időszerű munkák előtt kell megbeszélnie az elnökkel, a tag­sággal a teendőket. A tavaszi munka elkésett, tehát gyorsan kell dolgozni, de ez nem me­het a minőség rovására. Induljon meg a tényleges verseny az agronó­musok között, azért, hogy saját te­rületén ki éri el a legnagyobb ter­mésátlagot. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke a mezőgazdasági versenymozgalom­mal foglalkozva kiemelte, hogy az eddigi versenyek hibája az egyolda­lúság volt, csak a gépek teljesítmé­nyét értékelték. Ha a magas telje­sítmény nem párosul jóminőségű munkával, nem hozhat jó termést. A MEDOSZ feladata, hogy a vál­lalásokat a legszélesebb körben nép­szerűsítse. A szakszervezetek feladata ellen­őrizni és segíteni a gépállomási dol­gozók szociális körülményeinek ál­landó javítását. A vita során elhangzott felszólalá­sokra Hegedűs András, az MDP Po­litikai Bizottságának tagja, a minisz­tertanács első elnökhelyettese, föld­művelésügyi miniszter válaszolt. Hegedűs András elvtárs válasza Újból hangsúlyozta, a legfontosabb feladata most minden gépállomás­nak, hogy megkezdje és teljes erő­vel éjjel-nappal végezze a tavaszi munkát. — A tanácskozáson a gépállomá­sok élenjáró dolgozói vettek részt. Az ő feladatuk, hogy segítsék az elma­radottakat. Felelősséget kell érez­niük a gépállomás egész munkája iránt. A múlt évben a gépállomások traktorosainak egyrésze éves tervét nem teljesítette és ezért felelősség terheli azokat az élenjárókat is, aki­ket saját jó munkájukért méltán megilleti a dicséret és a kapott ki­tüntetés. A tanácskozás napirendjén szerep­lő másik fontos kérdés a munka mi­nőségének kérdése volt. Az idén a gépállomások jó vagy rossz munká­ját mindenekelőtt abból a szempont­ból ítélik meg, hogy azokban a ter­melőszövetkezetekben, ahol a gépál­lomások dolgoznak, hány mázsával 'óbb termést értek el, mint ott, ahol nem gépekkel szántottak-vetettek. Újból alá kell húzni azonban an­nak fontosságát, hogy a gépállomá­sok segítsék a körzetükbe tartozó gyengébb termelőszövetkezeteket. A tépállomások igazgatóinak, párttit­kárainak, brigádvezetőinek úgy kell dolgozniok, hogy még ebben az év­ben a gyengébb termelőszövetkeze­tek is elérjék az átlagos színvonalat. A gépállomások fontos feladata, hogy minél szélesebb körben vezes­sék be a termelőszövetkezetekben az új módszereket. A legfontosabb kérdések egyike a traktorosokról való gondoskodás. Ide tartozik a gépállomásokra kerü­li szakemberek megfelelő elhelye­zése, számukra lakás- és megfelelő körülmények biztosítása. Az ember­ről való gondoskodást kell a munka homlokterébe állítani. Enélkül a gépállomások nem tudják teljesíteni tervüket és feladataikat. Az Ipari patronázscsoportok mun­kájára térve hangsúlyozta Hegedűs elvtárs, hogy itt a politikai és gaz­dasági munkának együtt kell jár­nia. A budapesti pártaktíván az ipari munkások, a különböző üzemek kép­viselői nagy lelkesedéssel fogadták a párt felhívását, hogy elsősorban meg'«.lelő gépekkel, a hozzájuk való alkatrészekkel és anyaggal kell segí­teniük a gépállomásokat. Verseny- mozgalor. indult, hogy a mezőgaz­daság minden technikai, anyagi ala- oot megkapjon terveink teljesítésé­hez. Rövidesen érezhető lesz ennek hatása az alkatrész- és szerszám­ellátásban, valamint a gépállomásra kerülő gépek jobb minőségében. Az értekezlet lelkes tapsai közben állapította meg Hegedűs András, hegy fejlett szocialista iparunk és nagyszerű ipari munkásságunk nél­kül nem is tűzhettünk volna ki olyan nagy célokat, mint amilyeneket a mezőgazdaságfejlesztési határozat ki tűzött. A legfontosabb feladatok egyiké­nek jelölte meg a továbbiakban Hegedűs elvtárs a vezető, irányító munka bürokratizmusának mielőbbi felszámolását. Biztosítani kell, hogy a gépállomások igazgatói és a_ me­gyei szervek önállóbban, felelősség­teljesebben végezzék munkájukat. A politikai munka jelentőségével foglalkozott beszéde végén Hegedűs miniszter. A termelőszövetkezeti tagok és .yénileg gazdálkodó parasztok fel- /ólalásai megmutatták, hogy milyen sokat vár dolgozó parasztságunk a gépállomásoktól. A gépállomások ve­zetői és összes dolgozói igyekezzenek megfelelni ennek a várakozásnak és hasznosítsák azt a segítséget, ame­lyet pártunk és kormányunk nyújt a gépállomásoknak munkájuk megvi­tatásához. A válaszbeszéd után Simon Gé­za, a vasmegyei gépállomások igaz­gatóságának vezetője felolvasta az országos tanácskozás részvevőinek felhívását a gépállomások összes dolgozóihoz, szakembereihez. A fel­hívást a tanácskozás elfogadta. A kétnapos értekezletet Matol- c s i János, az MDP Központi Veze­tősége mezőgazdasági osztályának vezetője zárta be. IVEiMZErKOZI SZEMLE Az indokínai kérd ísa francia parlament elüti Nap mint nap sok francia lakásba kopogtat be szomorú hírrel a postás. Férjek, testvérek, alig hogy ember­ré cseperedett fiúk halálhírét hozza, s a pársoros értesítés csak arról ad számot, hogy Pierre, Jacques vagy Maurice „elesett a hazáért" valahol Indokínában. De Franciaországban ma már többségben vannak azok. akik jól tudják, hogy ez a méltán „szennyesének nevezett háború nem a haza érdekeit szolgálja. Nincs még még egy olyan probléma francia föl­dön, amely körül ennyire viharos volna a hangulat, s ez a viharos hangulat rányomta bélyegét a parla­ment indokínai vitájára Is. Mi derült ki március 5-én és 9-én a párisi parlament sok szócsatát meg ért falai között? Egyfelől az, hogy a vietnami békét követelők ma már széles népi egységfrontra támaszkod hatnak, másfelől pedig bebizonyoso­dott, hogy a kormány sem ellenez­heti többé nyiltan a tárgyalásokat. Es nemcsak a tömegnyomás, hanem a siralmas katonai helyzet is szere­pet játszik ebben. Dániel miniszter- elnök, aki — elődeihez hasonlóan — nemrég még váltig hangoztatta, hogy a háborúnak csak francia győ­zelem vethet véget, kénytelen volt visszavonulót fújni: „1953-ig voltak olyanok, — mondotta Dániel — akik a konfliktusnak tárgyalások útján akartak végetvetni, mások pedig a fegyverek erejével. Most azonban mindenki egyértelműen azt kívánja, hogy a vitát tárgyalások segítségé­vel rendezzék.“ Ez azonban nem je­lenti azt, hogy valamennyi képvise­lő az azonnali tárgyalások mellett állt ki. A vita során a képviselőknek közel fele azt követelte, hogy a fegyver­szüneti tárgyalásokat haladéktala­nul kezdjék meg a Vietnami Demo­kratikus Köztársasággal. Ezek a kép­viselők különböző pártokhoz tartoz­nak, de egyetértenek abban, hogy a minden elfecsérelt perc újabb ember életeket olthat ki. Helyesen véleke­dett Daladier, a volt radikálispárti miniszterelnök: „Dehetségesnek tar­tom a fegyverszünetet Indokínában. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy el­mulassza a kíná'kozó alkalmat egv olyan tragédia befejezéséhez, amely máris túlságosan hosszú ideig tar­tott". Giovonl kommunista képviselő pedig minden francia szívéből be­szélt, amikor kijelentette: „Az or­szágban egyre szélesebb egységfront bontakozik ki az indokínai háború megszüntetése mellett. A kommunis­ták örömmel üdvözlik ennek az egy4 ségfrontnak a kialakulását." A kormány, s a mögötte álló kép­viselők ezzel szemben ellenezték a Vietnami Demokratikus Köztársaság gal való közvetlen tárgyalások gon­dolatát, s azt hajtogatták, hogy egye­dül az április végén összeülő genfi értekezlet hozhat megoldást az indo­kínai konfliktusban. Miért ez az idő húzás? Egyrészt azért, mert Daniel és hívei erősen tartanak az ameri­kaiaktól. Másrészt pedig, mert je­lenleg tárgyalások folynak a francia kormány és a baodajista klikk kép­viselői között, s a megbeszélések cél­ja: valamiféle látszatfüggetlenséget nyújtani Francia-Vietnamnak, hogy az nemzetközi értekezleteken önálló országként léphessen fel a demokra­tikus Vietnammal szemben, továbbá valamilyen csalétket készíteni * vietnami néptömegek számára. A „függetlenülő“ baodajisták azon ban arra készülnek, hogy a francia pórázt némi katonai segítség kilátás­ba helyezéséért amerikai nyakörvre cseréljék fel. így azután a gyors megegyezés alól kibúvó francia kor­mány az amerikai beavatkozást se­gíti elő. Mendes-France radikális képviselő szemébe is vágta Dániel­nek: „Az ön politikája érthetetlen. A francia kormány hátsó gondolata még mindig egy amerikai beavatko­zás lehetősége Indokínában. Folytat­ni akarják a háborút, úgy tüntetve fel a dolgokat, mintha a béke útlát keresnék. Ha pedig tényleg amerikai katonai beavatkozásra kerülne sor Indokínában, ez egy új világháború ki robbantásának kockázatával járna. Esidőszerint egyetlen lehetőség van a megoldásra, éspedig a Ho Si-Minh- hel való közvetlen tárgyalások." A vita végén 340 képviselő — 27® szavat ellenében — olyan határoza­tot fogadott el, amely leszöge» ugyan, hogy szükség van a békés rendezésre, de a rendezéshez szük­séges első lépéseket az áprilisi genfi értekezletre halasztja. Daladier a vi­ta során felhívta a figyelmet arra, hogy tavaly szeptemberben, amikor az Egyesült Államok 385 millió dol­lár katonai segélyt nyújtott az indo­kínai háború céljaira, a francia kor­mány titkos Ígéretet tett: nem kezd közvetlen fegyverszüneti tárgyaláso­kat. Danielék tehát most törleszte- nek az alamizsnáért. Á Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusának március 12-i ülése Fel a sorompókkal Varsó (TASZSZ): A Lengyel Egye­nlít Munkáspárt II. kongresszusának nárcius 12-i ülésén folytatódott a vi- a a Központi Bizottság és a Köz- »onti Revíziós Bizottság beszámoló- a felett. A délelőtti ülésen elsőnek W. Klo- iewicz, a Szakszervezetek Központi ■’anácsának elnöke mondott beszé- let. Jozef Beck építő, a krakkói párt- szervezet kongresszusi küldötte be- eámolt a Lengyel Egyesült Munkás­pártnak a dolgozók életszínvonalá- taik emelése iránti állandó gondos­od ásáróL Ezután Konstanty Rokossowski, Lengyelország marsallja, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi mi­nisztere beszélt. A kongresszusi küldöttek meghall­ották a mandátumvizsgáló bizott- ág jelentését, amelyet Adam Dolin- ki terjesztett elő. Ezután Franciszek Józwiaik-Witold Mondott beszédet. A délelőtti ülésen számos küldött izolált fel. A kongresszus délutáni ülésén el­lőnek Jan Szidliak, a stalinogródi -ajdasági pártbizottság titkára, Jo­zefa Simonowa, a piotrkowi textil- kombinát fonónője, Alicja Musielo­wa, a Lengyel Nőszövetség elnöke neszéit. Vaclav Kopeoky, Csehszlovákja Kommunista Pártja Központi Bizott- ;ága elnökségének tagja és Ruggero Grieco, az Olasz Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja a test­véri pártok nevében üdvözölték a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusát. A március 12-i délutáni ülésen be­fejeződött a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszá­molójának megvitatása. A beszámo­lókkal kapcsolatos vitában huszon­heten szólaltak fel. A kongresszus résztvevői egyhan­gúlag a következő határozatot hoz­ták: „A kongresszus tudomásul veszi és jóváhagyja a Központi Bizottság be­számolóját, helyesnek nyilvánítja a Központi Bizottságnak a beszámoló­jában érintett időszak alatti politi­kai vonalvezetését. A kongresszus el­határozza Boleslaw Bierut elvtárs beszámolójának elfogadását, mint irányvonalat a párt munkájában, kü­lönösen a munkások és parasztok szövetsége megszilárdításával és a dolgozó tömegek életszínvonala mi­előbbi felemelésével kapcsolatos fon­tos feladatok megvalósításáért folyó harcban." amerikai repülők Csehszlovák kato­nai repülőgéppel találkoztak, nem tettek eleget a csehszlovák gép fel­szólításának, és megpróbáltak rátá­madni. A csehszlovák repülő önvé­delmi célból kénytelen volt fegyvert használni. Ezután mindkét amerikai repülőgép eltűnt a felhők között. A külügyminisztérium a csehszlo­vák kormány megbízásából a legha­tározottabban tiltakozott amiatt, hogy az amerikai katonai repülőgépek dur ván megsértették a köztársaság légi­terét. . lesztésére alakított bizottság tevé­kenységéről szóló beszámolóját. Az ülésen nagy beszédet mondott P. N. Kumikin, a Szovjetunió kép­viselője. A X. pánamerikai értekezlet Newyoirk (TASZSZ): Lap jelentések szerint Toriello, Guatemala külügy­minisztere a pánamerikai értekezlet jogügyi és politikai kérdésekkel fog­lalkozó bizottságának március tizen- egyediki ülésén sífcraszállt az Egye­sült Államok határozati javaslata ei­len. Kijelentette, hogy Guatemala „nem tűr el semmiféle beavatkozást belügyeibe semmiféle ország vagy szervezet részétől, semmiféle ürügy alatt", ha pedig mégis történik ilyen beavatkozás, panasszal fordul az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Ha valamelyik ország vagy szer­vezet be fog avatkozni Guatemala ügyeibe — mondotta Toriello; —„ez ellen panaszt teszünk az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és a beavat­kozók majd meglátják, hogy Gua­temala szívósan védi jogait." Az Associated Press hírügynökség tudósítója rámutat arra, hogy To- rlelto kijelentését tap>s fogadta. A BRAZÍLIAI ÉS URUGUAYI SAJTÓ A X. PÁNAMERIKAI ÉRTEKEZLETRŐL A brazíliai és az uruguayi sajtó nagy figyelmet szentel a X. páname­rikai értekezletnek. Sok lap elítéli az Egyesült Államoknak azt a kí­sérteiét, hogy a „kommunista ve­szély" elleni harc ürügyével az ér­tekezleten keresztül akarja vinni a latinamerikai országok belügyeibe va­ló beavatkozási tervét. Ezek a lapok együttérzéssel nyilatkoznak a guate- malai küldöttség álláspontjáról. Az ,.E1 Debate" című lap azt írja, hogy Caracasban két irányzat bon­takozott ki: az Egyesült Államok irányzata, amelynek célja, hogy a .kommunizmus elleni harc" ürü­gyével megteremtse saját világural­mát és a latinamerikai országok Irányvonala, amelyek gazdasági és szociális problémáik haladéktalan megoldását kívánják. A haladó sajtó határozottan elítéli íz Egyesült Államoknak a caracasi értekezleten elfoglalt álláspontját. A berlini értekezlet óta az ameri­kai sajtó és más nyugati országok bizonyos lapjai is váltig hangoztat­ják, milyen szilárd az egység a Nyu­gat táborában. Számos példát talál­hatnánk a cáfolatra, leginkább azon­ban a Kelet-Nyugat közötti kereske­delem kérdésén mérhetjük le a kapi­talista országok közötti súrlódáso­kat. Ez a kérdés egyébként is aktuális, hiszen most folyik az ENSz európai gazdasági bizottságának ülésszaka, amelyen 25 európai ország s az Egyesült Államok képviselői vesznek részt, nem utolsó sorban azért, hogy megvitassák a kapitalista országok és a béketábor közötti árucsere fo­kozásának lehetőségét. Említettük, hogy amerikai képviselő is van — noha csak mint megfigyelő — az értekezleten, ö persze aligha fogja támogatni a keleti kereskedelem gon dolatát, hiszen amerikai nyomásra születtek azok a rendelkezések, ame­lyek „tilos stratégiai cikkeket expor­tálni a kommunista országokba" jel­szóval elsorvasztották a Kelettel va­ló áruforgalmat. A sorvadó növény azonban most ismét éledezik. Éppen azért, mert Amerika csak exportálni hajlandó a többi nyugati országba, saját kapuit pedig bezárja az import előtt. A ka­pitalista világpiacon szűkülnek az. el adási lehetőségek, s ráadásul hallat­lan méreteket ölt a nyugatnémet és tapán cégek versenye. Nem csoda ezek után. ha Anglia javaslatára — 6s még több más tagállam követelé­sére — értekezlet kezdődik Párisban az Atlanti Szövetség 14 tagállamá­nak, továbbá Nyugat-Németország- nak és Japánnak részvételével. Az értekezlet célja: leszűkíteni azt a ti­lalmi listát, amely egész sereg áru­cikk Keletre történő szállítását aka­dályozza. A kereskedelem kiszélesítését szol gáio törekvés jellemző tünete, hogy a nyugati kapitalista országokban éles bírálatok hangzanak el az ame­rikai gazdasági életet illetően, ugyan akkor dicsérettel emlékeznek meg a Szovjetunió és a népi demokráciák gazdaságúról. Hogy egyebet ne em­lítsünk, egyetlen napon, március 9" én négy vezető angol napilap: a The Times, a Financial Times, a Man' ehester Guardian és a Daily Teleg' raph hosszan számolt be arról. mi' ’yen válságos az Egyesült Államok gazdasági helyzete. És ugyanaznap a Daily Express című jobboldali IaP szemleírója szinte dicshimnuszokat rengett a szovjet ipar és mezőgazda­ság sikereiről. Hangoztatta: A Szov- ietunió nemzeti jövedelme és a szov­jet gazdasági gépezet termelékeny­sége évrői-évre hasonlíthatatlanul gyorsabban emelkedik, mint bármely "yugati államé, beleértve az Egye" sült Államokat és Kanadát. Nem véletlenül írta a közelmúlt­ban a Manchester Guardian: az an­gol üzletemberek körében népszerű ’ett a Moszkvába utazás. Az elmúlt két hónapban az angol ipar több mint ötven képviselője utazott ® Szovjetunióba, nem számítva azt ® harminchárom üzletemberből álló ■soportot, amelynek tagjai nemrég tértek vissza. A nagy kapitalista országok közül Anglia mellett Franciaországot sújt' ia a legjobban az amerikai gazdaság1 diktátum, valamint a nyugatnémet és japán konkurrencia. ezért nem ki' sebb a Kelettel folytatott kereske­delem iránti érdeklődés Franciam" szagban sem. Edgar Faure pénzügy' miniszter, aki az európai gazdaság1 bizottság ülésén résztvevő franci®1 küldöttséget vezeti, elutazása előtt kertelés nélkül kijelentette: a kere»' kedelem fejlődésének nagy akadály® a stratégiai áruk exportálásának ti' laima. Ez a tilalom azonban köny' nyíthető és egy szép napon mégsem' mlsíthető. További késedelem nélkü* ki kell szélesíteni a kereskedelmei Franciaország és a Kelet közöt*' Egyébként az elmúlt hónapokban 9 kereskedelem jelentékenyen meg Ménkűit. Hasonló vélemények bőven akad' nak valamennyi tőkés ország sajtója' ban, gyáriparosok és politikusok sz® vaiban. A követelő hangok mindi11 kább egybeolvadnak: „Fel a sorom •lókkal!“ „Szélesítsük ki a Kelet P* Nyugat közötti kereskedelmet!“ CsEhsz'mrákia jegyzéke az Egyesi Áramok kormányához Prága (TASZSZ) A csehszlovák lapok szombaton közölték a Cseh­szlovák Köztársaság külügyminisz­tériumának 1954 március 12-én az Egyesült Államokhoz intézett jegyzé­két. A jegyzék megállapítja, hogy 1954 március 12-én középeurópai idő sze­rint 13 óra 30 perckor az Egyesült Államok felségjeleit viselő két kato­nai repülőgép benvnmult Csehszlová­kra lógiteróbe és DomazJicétől dél­nyugatra tovább repült a köztársa­ság állami területe felett. Midőn az Hí ENSZ európai gazdasági bizottságának ülésszaka Genf (TASZSZ) Az ENSZ európai gazdasági bizottságának március 12-i ülésén megvitatták Myrdalnak a bizottság titkárának az európai országok külkereskedelmének fej-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents