Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

2

I«*4 FEBRUAR 88

PÄR1 ÉS PÁR1ÉP1TÉS *

Legyen a taggyűlés a kommunisták harci tanácskozása

„£n Békefi elvtársat javaslom a taggyűlés elnökéül'1 — mondja Reisz elvtárs. Egy pillanatra elgondolkoznak; .äz asztal körül ülő párttagok. „Jó lesz“ — mondja valaki halkan. Ömacht elvtárs hozzáteszi: „Én is helyeslem". S a bissei alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlésén meg- szü’etik az első határozat: Békefi elvtársat választották meg a taggyűlés levezetésére.

Elfoglalják helyüket, megválaszt ják a háromtagú szavazatszedő bizottságot,

majd Békefi elvtárs felkéri a titkár elvtársnőt a beszámoló megtartására.

Idős, őszhajú asszony áll fel, — Ömacht elvtársnő. Szemüvege mögül még egy pillantást vet az elvtársakra, aztán elkezdi olvasni a vezetőség beszámolóját. Lassan peregnek a szavak, mondatok. A petróleumlámpa fénye tizenegy párttag komoly arcát világítja meg. (A faluban van villany, csak ebben a házban nincs még.) Figyelik, hallgatják a vezetőség beszámolóját.

„ElvtársaH, most áttérek községünk helyzetének kérdésére:" Most mintha nagyobb lenne az érdeklődés. Elmarad a suttogás, nagyobb figyelemmel hallgatják a beszámolót. A begyűjtésről szól, hogy a pártszervezet ebben sokat segített. A kommunisták egytől-egyig mindig teljesítették elsőnek kötelezettségeiket. És az eredmény: minden esztendőben túlteljesítették a tervet. Szép szavak ezek s a kommunisták úgy érzik, társszerzői a beszámolónak: benne van az ő munkájuk is.

„Most pedig a pártszervezet belső életével szeretnék foglalkozni" — mondja Ömacht elvtársnő. Álljunk csak meg néhány percre... Az imént még a község helyzetéről, a begyűjtésről volt szó. Talán öt percig. És most már a párt belső helyzetét elemzi a beszámoló. Bissén csak a? 'begyűjtésről lehet és kell beszélni? A dolgozó parasztoknak csak a beadás kötelességük? Nem, nem így van.

Bissén is tudnak és dolgoznak a párt mezőgazdaság fejlesztésről szóló határozatán. Csakhogy a beszámolóban erről megfeledkeztek. Es szintúgy a vita során is.

A taggyűlés a falu közepén lévő egyik házban zajlott le. A kora estében hazafelé haladó szekerek zörgése behallatszott. Néhány párttag kissé késve is érkezett a taggyűlésre. Mindannyian imigyen mentegetőztek: „Nemrég hagytam abba az állatok etetését... Most jöttem meg a trágyahordásból..." A pártszervezet ott él a faluban, ebben a zajos mozgolódó faluban, ahol a tavaszra való készülődés serény munkája folyik. Hogyan állnak Bissén ezekkel az előkészületekkel? A pártszervezet beszámolója ezt nem mutatta meg.

Bissei elvtársak, minek tartjátok a pártszervezet taggyűléseit? Igen, ezek harci tanácskozások. Mindenki azt várja tőle, hogy értékelje az eddigi munkát és megmutassa a további utat. Nos akkor, beszélni kellett volna arról, hogy a legutóbbi tanácsülésen milyen lelkesen tettek a pártkongresszus tiszteletére felajánlást. Nem másra mint arra hogy a tavaszi munkában olyan örömmel dolgoznak majd, mint ahogyan a párt határozatát fogadták. Ezt is a pártszervezet tagjainak példamutatása váltotta ki. Szárkándi elvtárs felállt és elmondta, hogy az első félévi adóját, tojás- és baromfi beadási, kötelezettségének április 17- re eleget tesz, a tavaszi munkát is elvégzi ekkorra. De mi most a következő lépés? — ezt a kommunisták tói várja a falu népe.

Ha a taggyűlés harci tanácskozás, akkor harcba kell indítani a kommunistákat.

A bissei pártvezetőség beszámolója sem beszél arról, hogy a gyenge őszi vetéseket felül kell trágyázni, a kisgépeket, szerszámokat elő kell készíteni, a vetőmagot tisztítani, csávázni kell. Az őszi mélyszántást sem végezték el maradéktalanul a faluban. Van még jó pár hold szántaiamul. A tanácsnál is van bőven tennivaló. Komoly feladatok ezek, de a kommunisták, a népnevelők mégsem kapták meg, mi a teendőjük. S az újonnan választott pártvezetőség sem kapott útravalót.

A beszámolóban többször elhangzott az, hogy közelebb kell hozni a falu dolgozó népét a pártszervezethez. Ez a taggyűlés egyik alkalom lett volna erre. De csak akkor, ha a dolgozó parasztokat érdeklő kérdésekkel is többet foglalkozott volna. A bissei dolgozó parasztoknak is csakúgy, mint a többi dolgozó parasztnak, egyéni érdeke is a több termés. Ha a pártszervezet ezen a taggyűlésen arra is gondot fordított volna, hogy kidolgozza az erre szolgáló tervet, akkor joggal mondhatnák: „Lám, a pártszervezet törődik a mi ügyünkkel is.“ Egy lépéssel előbbre jutottak volna a tömegkapcsolat megteremtésében,

A bissei taggyűlés harcos, jó vezetőket választott. De sajnos, nem volt a tettek taggyűlése,

nem töltötte be maradéktalanul a feladatát. Tanulságul szolgál arra: a vezetőségválasztó taggyűlések a párt- és kormányhatározatok végrehajtására, a soronkövetkező feladatokra is mozgósítsák a kommunistákat.

NAPCö

4 pécsváradi járás jelenti

A MARIAKÉMENDI PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET JÖL FELKÉSZÜLT A TAVASZI MUNKÁKBA

A máriakéméndi Petőfi termelőszövetkezet tagsága kitisztított vetőmagvakkal, rendbetett gépekkel, kijavított szerszámokkal várja «_ tavaszt. Moldvai János és Vétek József kovácsok a többi tag segítségével nyolc ve'őgépet, 14 kocsit, hat hengert és tizenkét fogast javítottak ki. Nem tétlenkednek a növénytermelő brigádok sem.: a Kossuth és a Dózsa brigádok eddig húsz hold őszi búzát trágyáztak felülj érett komposzttal és eddig tizenhárom és félezer mázsa isláflótr ágyát hordtak ki. A kertészeti brigád tagjai huszonöt melea agyi ablak helyét készítetnék eló, hogy minél előbb korai karfiolt szállíthassanak a városi dolgozók ellátású ra.

A termelőszövetkezet becsülettel teljesíti állam iránti kötelezettségét is: januárban 1500 liter tejet szállítottak a begyüjtőhelyre — ezzel egész első negyedévi tejbeadásuknak eleget tét'ék. Úgy tervezik, hogy február végére már a második negyedévi tejbeadásukat is teljesítik.

*

KÖZEL KILENCEZER FORINT PRÉMIUMOT OSZTOTTAK KI A LEGJOBB APAÁLLATGONDOZÓKNAK

Kormányunk az apaállat gondozás megjavítása érdekében prémiumrendszerrel teszi érdekeltté a gondozókat, a miinél nagyobb szaporulati százalék elérésében — a bikák, kanok, kosok, mének megfelelő gondozásában. A pécsváradi járás tizenegy legjobb apaállatgondozó- jának a napokban adták át ünnepélyes értekezleten a prémiumokat. — Háhn János Palotabozsokról 90 százalékos szaporulati százalék eléréséért és idősebb bikák jó tenyészkon- dícióban tartósáért 3310 forint, Somogyi Ádám hosszúhetényi apaáliat- gondozó 2990 forint prémiumban részesült

Az értekezlet végén Háhn János versenyre hívta a járás valamennyi apaállatgondozóját.

*

A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN ELKÉSZÜLTEK AZ ÉVES TERVEK

A pécsváradi járás harminckét termelőszövetkezete elkészítette 1954 évi termelési tervét. A terveket a járási tanács mezőgazdasági osztálya felülvizsgálja és szükség esetén segítséget nyújt a termelőszövetkezetnek a terv átdolgozásában, jövedelmezősége fokozásában. A tervek közül kitűnik a fazekasbodai Uj Remény terve, amelynek megvalósítása 5 kiló kenyérgabonát, 1.12 kiló kukoricát, 2.10 kiló burgonyát, egy kiló húsz deka gyapjút, egy liter bort és 12.30 forint készpénzt biztosít tagjainak munkaegységenként. — Ugyancsak jó tervet készített a ká- tolyi December 21 tagsága is, ahol négy kiló kenyérgabona, négy kiló hetven deka kukorica és árpa, 1.40 kiló burgonya, másfél kiló takarmányrépa, négy kiló rétiszéna és 10.70 forint osztalékot terveznek év végére munkaegységenként.

Első a biztonság — egy elő éptetés története

g csak 28 éves és már főaknász. 1954 február 23-án léptették elő. Soronkívüli előléptetésére azért került sor ... Mielőtt ezt elmondanánk, néhány szót életéről.

Ö is . éppen úgy kezdte, mint a többi bányász. A „rangsor" így kezdődött: takarítófiú, később csillés, utána segédvájár, majd vájár. Arról, hogy nem akármilyen vájár volt. legtöbbet Széni József elvtárs, Petőfi-aknai csapatvezető tudna mondani.

Vájár. Ez sok bányásznál a múltban egy életcél beteljescdé sét jelentette, — többre néhány kivételével egy S<<n vihette. Vájár lett, vájár maradt és vájárként esett ki kezéből a csákány, a fejsze és a többi szerszám. Pedig hányán voltak, akik — ahogy mondani szokás, — tudásban, gyakorlati tapasztalatban „zsebre- vágták" az aknászt is. Azért mégis vájárok voltak... Milyen jó, hogy ez ma nem így van.

Éppen azért, mert ma már nem úgy van, mint régen és azért, mert fiatal volt, tanulni akart. . Lőmesteri tanfolyamot végzett, majd «munkaátvevő lett, később aknász. — Decemberben múlt egy éve, hogy Petőfi-aknáról áthelyezték Szé- chenyi-aknára. Furcsa volt az új munkahétén. Hónapok kellettek, míg megismerte az új munkakörülményeket. Ekkor még nem gondolta, hogy rajta, előrelátásán, az emberekről való gondoskodá sán emberéletek «múlnak.

A bánya: az bánya — mondogatják ma is az idősebb bányászok, pedig a bánya ma már más, mint a múltban volt, ma már előrelátással, a biztonság szigorú betartásával, kellő körültekintéssel, felül lehet kerekedni a mélyben rejtőző erőkön.

Néhány hete kezdődött. A Parragi fejtésből naponta sok csille szenet küldtek napvilágra a bányászok, haladt előre a front és haladnia kellett a fejtés felső alapvágatának is. A telep gázdús, ami nehezítette a művelést. Csak előfú- rással tudtak dolgozni, hoey a lyukakon kiszivárogjon a metán. — Minden «.nézőben lyukat kellett fúrni, hogy megkezdhessék a váj- vég hajtását. Ezen a munkahelyen dolgozott Kozári István vájár és Csizmadia István csillés.

A mikor leszállt a bányába, első út ja mindig ehhez a mun kahelyhez vezetett, mert ismerte a veszélyt — Sokat beszélgetett a dolgozókkal arról, hogy első a biztonság. Újra és újra figyelmeztette őket: mentőpalack nélkül ne dolgozzanak és ha felgyülemlik a gáz, azonnal hagyják el, „pihentessék“ a munkahelyet. E sok figyelmeztetés ellenére is sokszor sajátkezűi eg végezte el a fúrásokat. Ha az első két lyukból sok gáz szivárgott, akkor négy-öt lyukat fúrtak, a vájvéget jól beácsolták, — így sikerült két alkalorr.nal minden baj nélkül elvégezni a munkát.

héttel ezelőtt történt. Kozári István elvtárs helyett másik vájár dolgozott az alapvágat kihajtásán. Az új vájárt nem engedte dolgozni, míg meg nem győződött személyesen arról, hogyan áll a munkahely. A vájárt és a csillést — rövid gondolkodás után kiküld- '*te a legközelebbi keresztvágatig és meghagyta nekik: „Senkit erre a ,streknire‘ be ne engedjenek!" Ezután elment a Parragi fejtésbe és magával vitte Pécsi Ferenc vájárt, hogy legyen segítségére. FigyeVneztette a fejtésben lévőket: „Vigyázzanak, mert hátha menekülni kell.'1

Megkezdődött a bare a gázzal. Megkezdte * fúrást. Pécsi Ferencet a yájvégtői 10 méter* re hátrább küldte ®s Utasítást adott neki! a mentöpalackot tartja kezében, nyissa ki, *T hátha szükség lesz rá- Maga is odatette kezé- ügyébe, kicsit kinyitől" ta a szelepet. Kifúrta az glső lyukat, követ* kezett a második, harmadik — semmi bői' megy, mint a karika- csapás. A negyedik lyuk következett. b fúró dübörögve halad a széní'alba. Fél méter, egy méter, egy méter 20 centi, egy és fél méter... s «mikor majdnem elérte a két métert, észrevette: növekszik a metán! Azonnal abbahagyta a fúrást, mert a gáz növekedésével gyütt ropogást hallott, pattogott az ácsolat. Felkapta 3 mentőpalackot és menekült a munkahelyről a vájárral együtt. A futással nőttek á méterek, de erősödött 3 ropogás is, s mikor már messzebb jártak a vájvégtől kitört 3

gatra és folyt a fejtés felé. A fejtésben dolgozók ekkorra már biztonságban voltak.

Meleg percek voltak. Ezután «megkerülte 3 munkahelyet. Az alap- vágaton találkozott 3* üzemvezetőhelyettessel' a mérnökkel és a bá- nyamesterrel, akiknek a futástól fáradtan, lihegve, de boldogan újságolta: „Minden rendben."

llorozsmai Jenőnek hívják az újonnan kinevezett főak- nászt, aki Péesbány3*® lepen ma is nap, mim nap leszáll a föld mélyébe, ellátogat a P31-' ragi-fejtés felső alap' vágatához, megnéz*' hogyan halad a műnk3 és a szakmai segítség mellett nem felejti el, hogy figyelmeztesse 3 bányászokat: első 3

biztonság!

(Albrecht)

gáz. Nyomában mintegy 100 csillére való A harmadik eset két / szén került az alapvá&$ie az ú jltei

Milyen egyszerű és nagyszerű. Kattan a kapcsoló és a viUanyégő fénnyel árasztja el a szobát. A könyveiében egyre több oldal kerül a kiolvasott részhez, a tanuló füzetében szaporodnak az elvégzett házifeladatok, másutt pedig zöldbe borul a „varázsszem“ s felhangzik a mikrofonban: „Kossuth rádió Budapest". Kedves hallgatóink! Huszka: Gül Baba operettjét közvetítjük a Győri Kisfaludi Színházból.“ Megint másutt, — üzletben, utcán és szórakozó helyen eszünkbe sem jut, csak élvezzük a kivilágítást, élünk vele, hisz odanőtt mindennapi életünkhöz.

Milyen bosszantó és dühítő! Kattan a kapcsoló és a villanyégő nem árasztja el fénnyel a szobát. A gyermekeknek tanulniok kellene s jó lenne kicsit olvasni. Üzletekben, szórakozóhelyeken előkerül a petróleumlámpa és felhangzik a megállapítás: „Áramszünet".

Az első esetnél eszünkbe sem jut, • a másodiknál igen: vájjon mit csinálnak azok, akiknek feladatuk az áram biztosítása, tesznek-e egyáltalán valamit kötelességük teljesítésére? Tesznek, méghozzá hősi tetteket.

Este, negyed hat. A PKV kék, Hősök terére irányított társasgépkocsija elindult a Széchenyi térről. A villamosok zsúfoltak, tömöttek a járdák az otthonukba tartó emberektől. S ha ez a sok ember hazaér, első tette az lesz: felkattintja a kapcsolót és talán a másik kézmozdulat ,a i’ádió kapcsolóját éri. Pihenni térnek, hogy másnap új erővel indul hassanak előre az életben. Újhegyen

uji erlimííbeji

pedig a Pécsi Erőmű Vállalatnál és az ország többi erőművében, Lno'án, Bánhidán és másutt most kezdődik a „csúcsidő".

— Moticska főimérnök elvtárs? — ismétli a kérdést az újhegyi üzem portása. — Elment kérem vagy félórája. Óh, vissza, vissza jön az nem is egyszer, biztos hamarosan itt lesz újra.

Bent az irodában beszélgetnek, a problémákat vitatják meg. Olyanok ezek, amiin lehet is és kell is sürgősen javítani, de talán hagyjuk ezt az enapi estéről szóló írás végére.

Háromnegyedes, fel tűrt préimgal- léros kabátban, siltes sapkában érkezik a főmérnök. Beszél, tényeket sorol fel, bizonyít és optimistán mondja, hogy üzeme rövid időn belül ismét megteszi a magáét. Erről is szó lesz még.

De az óramutató mái- negyed nyolc ra kúszott. Most van a legnagyobb fogyasztás, a csúcsidő. A kapcsolóteremből jelentik: .Az országos körvezetékről hét megawattot veszünk".

Bent a kapcsolóteremben

pedjg zajlik az élet. Márványtáblába ágyazott műszerek és irányító berendezések, mutatók adják itt tudtul: rendben van minden, bár a terhelés nagy. Az országos körvezeték tovább ra is adja a hét megawattot, a városi légvezeték terhelését jelző ampermérő mutatója 110—130 között ugrál, ahogy itt mondják, ..meszel'*. Túl van terhelve, — ezt olvassa le róla a szakavatott szem, Mercz János tekintete, aki este 10-ig dolgozik itt és küldi az áramot a zajló, lélegző, pihenni térő városnak, ,

Fél nyolc lesz öt perc múlva. — Szó kerül az előző napi áramszünetről, — túlterhelés okozta, leváltott az autómata berendezés. Fél nyolc lesz négy perc múlva. A városi légvezeték terhelését mutató műszer 150-re ugrik és vele együtt ugrik Mercz János is a földszinti teremben üzemben lévő turbina szabályzójához. Villámgyorsan tizedmásod- percek alatt terhelést vesz át az országos körvezetéktől.

Az ampermérő mulatója „visszameszel" a 110—134 közé. Nem sokon, talán egy másodpercen múlott ismét az áramszünet. A leváltási terhelés már megvolt, de a műszer, amely két és fél másodpercre van időzítve — ennyi ideig tartja a túlterheléskor is a kapcsolást — kitartott. Fél nyolc múlott négy perccel. Csökken a terhelés, az országos kör vezeték újra adja a hét megawattot.

Múlnak a percek. A kanizsai elágazás mutatója mintha odaszögezték volna, egyhelyben áll, a feszültségszabályozó relé rövid kattanásokkal zakatol, a bányákhoz vezető kábelek terhelés alatt állnak, a mohácsi leágazás kapcsolóberendezése pihen. Lent a fénylő cementlapos gépteremben egyhangúan zúg a turbina. S újra kezdődik. A feszültségmérő ismét a 140 felé „láncol“. Mercz János ismét terhelést vesz át. magasabb fordulatra állítja a turbinát. Most a lakásokban néhány pil* lanatra csökkent az égők fényereje, a rádió ogy árnyalatnyit leihalkult — nem a bemondó vette halkabbra hangját. Az ampermérő újra vissza- ugrál a 130 köré, az országos körvezetékről vett áramot mutató műszer ismét beáll a 7-re és újra következik néhány perc, vagy másodperc „nyugalom". Es ez így megy

este fél 10-ig, amikor a városi légvezeték terhelését mutató műszer 'assan, óráról-órára lejjebb esik — aludni tér a város és csak az utcai világítás .fogyasztja az áramot.

Ez így megy napról-napra, estéről- estére. És ez csak része, töredéke az áram biztosításáért folyó munkának. A munka, hogy mozogjanak a gépek, legyen fény, hogy szóljon a rádió, lent a bányában kezdődik és folytatódik ennek az éjjel-nappal dolgozó nagy üzemnek ezernyi részében. Bizony hősi harcot kell vívni, hogy a megnövekedett igényeket kielégítsék, hogy a sokezerrel megszaporodott villanyégők. rádiók, motorok, rezsók és villanyvasalók működjenek.

A hatalmas, sok mázsa fél terméket felemésztő kazánok millió hektoliterenként termelik a gőzt s ha itt valami baj van, az áramtermelés iá csökken. A kazán az erp- műtelepeken a szív, zavartalan működésének' biztosítása szinte á legfontosabb. Ez a munkaterület szívükhöz nőtt az újhegyi kazánjavítóknak is. Valóságos . hőstettek születnek itt.

A kazán hatalmas testében, lángol és izzik minden. Ha belül valami baj adódik — mert előfordul — sürgősen ■ és gyorsan javítani kell. Az itt dolgozók még a kazán tűzterébe — ahol a huzat és az elszívó berendezések „csak" 70 fokos meleget biztosítanak — is behatolnak, hogy megjavítsák a túlhevítő csöveket. Kiel Ferenc, Bárdosi Géza, Farkas Félix, Alsósáéig! Rezső, Karsai Ferenc és a többiek, nem sajnálnak áldozatot. De a kuzántLsztítók munkája seiri könnyű. Jancsi József, Acs István és Kaszapovics István sokezer kiló forró portól tisztították mát- meg a kazánokat. Aki egyszer

tisztított parázzsal tele kályhát, ff kicsiben elképzelheti azt a munkat| amit a kazántisztítók végeznek, és a többi sok-sok, hazafias, te*3' mindazért van, hogy legyen arab1' hogy termelhessen az üzem a kai?3' citásának megfelelő mennyiséget,'

És most következik az, amiről M8' ticska elvtárs főmérnök beszélt, atol' ről Kárpáti Ferenc elvtárs párti* kár szólt, míg az irodában folyt J? beszéd. Amikor a kapcsolóteremig" jelentették: .Az országos körvezetékről hét megawattot, veszünk" akkor Kárpáti elvtárs, később P6' dig Moticska főmérnök elvtárs hozzátette: „Mi most egy megawatW1 termelünk." Ez bizony kevés,. óe többre, jelenleg nem futja és roib"' addig nem futja, amíg sürgős segj*' Séget nem kap a Pécsi Erőmű Vállalat. Két területen kell a gyors s®' gítsqg. Egyik, hogy a,Láng gyár b11' előbb elkészítse', a 8-as alacsony nyomású kazánhoz a két dobot.'- Ujh«' gyén _ remélik, hogy már készüln6" a MÁVAG-ban a dobfenekek és 3 Láng gyár sem várat sokáig magái'3' mert az energia nagy kincs. A rb8' sík, hogy , mielőbb, megkapják a yj2'' [ágyításhoz elengedhetetlenül szükséges Pcrmutitot, mert az aiacsob. nyomású kazánok, amelyek a-ko8" denzvizet termelik a magasnyomás8 kazánoknak, lugridegség miatt ál*' nak. . . 1

— A,többit , kérem mi már clib' tézzük, csak ez legyen meg és akk0* mi termelünk. Ha ez meglesz — r£\ mélem rövidesen-meglesz -— néháru hét alatt heiy-rejövünk és az cz megawatt helyett meglesz a kapaCl- tás. — Ezt mondja bizakodva ticska főmérnök és ebben bíznak ‘ff erőmű összes dolgozói is,