Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

2 N APCó JAM FEBRUAR 21 PÁRT ÉS PÁRTÉPI1 ÉS LEVELEZŐINK IR IÁK A komlói városi latiács pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén Komló, felnövekvő, új, szocialista bányavárosunk. Néhol még kísért a múlt emléke, de a tanácsháza előtti térről már az új Komló igézőén szép képe tárul elénk. Kökönyös Kenderföld új emeletes házai, az épülő pártház. Mögötte a szénosztályo zó, a hatalmas fürdő. Iskolák, böl­csődék, napköziotthonok az új, fia­tal bányásznemzedék művelődésére. És mily nagyszerű most télen is az építés irama. Mindenütt, amerre szem ellát félig felhúzott falak, ég- nekmeredő épüietállványok. Több mint huszonötezer ember új ottho­na ... Van-e valami köze ehhez a komló' városi tanácsnak? Együtt nőtt, fej­lődött a várossal. Ahogy emelkedett a város lakói­nak száma, úgy terebélyesedett a tanács is. Ha azonban a város1 tanács pártszervezetének vezető­ségválasztó taggyűlésén a veze­tőség beszámolóját hallgatjuk it úgy érezzük: nincs sok köze sem a jelenhez, sem a jövőhöz. Hjänyzik belőle a legfontosabb: a tanács élete, munkája. Az, hogy a tdnács mit tett és mit akar tenni Komlóért. A beszámoló ehelyett sok áltálánosságot tartalmazott, minde­nütt el lehetett volna mondani. Szer zői nem érezték eléggé, hogy a ta­nács kommunistái, milyen fontos szerepet töltenek be a város életé beit, milyen fontos hivatásuk van. Hasonlóképpen elsikkadt a párt- munka is. Egyedül a pártoktatáf eredményeinek, hibáinak szentelt több oldalt. A népnevelő munkát csak megemlítette, úgyszintén a tö­megszervezetek segítését is. A hiva­tal kommunistáinak munkájáról, eredményeiről, hibáiról vérszegé­nyen emlékezett meg. De mintha fé' tek volna a pártvezetőség tagjai az olyan kifejezések használatától, hogy a dolgozók problémáinak, kérései­nek elintézése, kommunális problé­mák, bürokrácia, törvényesség. A határozati javaslatban csak utalár van arra, hogy ezekben bizony akad javítanivaló. A határozati javaslat tehát nem is tükrözte a beszámolót Mit kell kijavítani? A beszámoló egyetlen törvénysértést és más hiba' nem állapított meg. Miért kell há! akkor küzdeni a tanács kommunis táinak? Erre vártak választ a pár- szervezet tagjai, de — sajnos — nem kapták meg. A városi tanács ezernyi szállal van hozzáfűzve Komló életéhez. A párt- szervezet tagjai osztályokon dolgoz­nak. Baris elvtárs az ipari osztályon Csordás elvtársnő a személyzetin Sófalvi elvtárs az egészségügyi osz- tá’y vezetője és még sorolhatnánk tovább. Az osztályokat pedig szoros kapcsolat fűzi a város dolgozóihoz a tanács vállalataihoz és a sok böl­csődéhez, Óvodához. S munkájukról mégsem esett szó. Pedig a taggyűlé­sen többször elhangzott az a szó: a pártszervezetnek segíteni kell a hi­vatal munkáját. A valóságban azon­ban kettészakították és csak a pártmunkáról .beszéltek, szóba sem hozták, hogy ennek valamilyen célért kell folyni. Mit sem ér az olyan pártmunka amelyik nem válik fegyverré a ta­nács munkájának megjavításáért fo- yó harcban. Igazságként lehet elfogadni azt- ha a beszámoló nem mutatja meg világosan a pártszervezet eredmé­nyeit, hibáit, akkor a hozzászólók sem adnak annál többet. Egy kissé úgy tűnik, ’ mintha a városi tanács kommunistái megelégedettek lenné­nek. Pedig a hivatali munka bo\ nyolult, sokrétű, könnyen lehet hi­bát elkövetni. Bizonyítja ezt az elő­ző tanácsvezetők munkája is, aki­ket a beszámoló jogosan bírált. A Hozzászólók a máról mégsem beszél­tek, csak elmarasztalták azért a párt vezetőséget, mert a beszámolóban ők sem elemezték a jelenlegi helyzetet Talán Ferenczi elvtárs, aki elmond­ta, hogy hibát követtek el, amikor a tanács új vezetői több héten ke­resztül csak ismerkedtek Komlóval és az apparátus munkájával nem örődtek eleget. Ez meg is bosszulta nagát. Eluralkodott a fegyelmezet- enség, a csellengés, törvénysértések fordultak elő. Mint mondotta, „a ke­mény kéz politikáját“ kellett alkal­mazni. A pártszervezet nagyon ke vés segítséget adott, a kommunis- ák mozgósításával. Pásztor elvtárs "gyelmeztette a tagságot, hogy a pártkongresszusra készülnek de ez a taggyűlés — véleménye szerint — ehhez kevés támoga­tást je’ent. Több mint féléve új vezetéssel, új módszerekkel dolgozik a tanács. Két- iégkívül számottevő eredménnyel. Tartanak fogadóórákat, megválaszol­ják a tanácshoz érkező kéréseket, elintézik a dolgozók ügyes-bajos problémáit. Közelebb kerültek a komlói élethez, az emberekhez. De a taggyűlésen több ízben egy kissé féltő aggodalommal hangzott el az. hogy erősíteni kell a tanács tekin­télyét a dolgozók körében. A „mi­értre" — nem érkezett válasz, az új oártvezetőség nem kapott útra való* bhez. Pedig a taggyűlésen el kel­eti volna mondani, hogy még min­dig előfordul a dolgozók kéréseinek isztályról-osztá’yra való „passzolga- ása“. A kenderföldi szállásfalubar 'zer ember volt víz nélkül. Amikor a dolgozók az ipari osztályhoz fordul ‘ak, elküldték őket a kommunális asztályra. onnét újból az ipari osz­tályra. Míg végül az ipari osztály intézte el. Ezt először is meg lehe­tett volna tenni. A pártszervezet sokat segíthetne a bölcsődék nehézségeinek elhárítá­sában. Még panaszkodnak, hogy az ipróságoknak ruházata nem a leg­jobb, ellátásukban is akad tennivaló Nemrégiben Pollák Dezső elvtárs megírta, hogy a mentőautók a ke­mény fagyban a szabad ég alatt áll­nak. bírálta a tanácsot, hogy miért nem biztosítanak fedett helyet. Ezek komiói problémák és a komlói városi tanács szerveinek keli megol­dani. A pártszervezet a kommunista neve'és, a bírálat fegyverének . alkalmazásával sokat segíthet nekik. De csak akkor, ha elem­zi munkájukat! Arról van tehát szó: a beszámoló­nak és a hozzászólásoknak a tanács életének, munkájának eredményeit és hibáit kellett volna elemeznie és megmutatnia, hogy a pártszervezet milyen segítséget adott vagy éppen “'mulasztott. A határozati javaslatot oedig abban a szellemben megszö­vegezni és elfcgadni, hogy az új párt vezetőségnek kötelessége a pártmun­kát a hibák kijavításának, a hivatali munka megjavításának szolgálatába állítani. Áttérve, a nap’rend második pontjára, az elnök bejelenti, hogy a pártszervezet háromtagú vezetőséget választ. Mivel a pártszervezet létszáma nerr haladja meg a harmincat, jelölőbi- mttságot nem választottak. A párt- agak tesznek egymásután javaslatot Gyorsan peregnek a nevek. Csordás Andrásrté ... Bertus Imre ... Sófalv* Zoltán ... Több javaslat nem érke­zett. Ezután következett a javasolt “Ívtársak jelöltlistára való felvétele Lapos elvtárs, a taggyűlés elnöke itt hibát követett el, megsértette a pár- tonbelüli demokráciát. Ahelyett hogy a jelölteket egyenként vitára bocsátotta volna, nyomban egyen­ként megszavaztatta. Senki nem szó’ hatott mellettük vagy ellenük. A hibát súlyosbítla az. hogy a tag gyűlésen résztvett Schneider elvtárs­nő. a városi pártbizottság kiküldötte 5 ő sem szólalt fel. nem magyarázta meg az elvtársaknak a jelö’és jelen­tőségét. Hasonlóképpen akkor sem figyelmeztette a taggyűlést, amikor nem választottak szavazatszedő bi­zottságot. Lapos elvtárs a taggyűlés “lnöke helyettesítette. Ezt nem sza­bad megengedni, mert sérti a tagsár iogait és teljesen formálissá teszi a szavazást. Az újonnan választott nártveze- tőségre sok munka hárul — mint ahogyan erről a felszólalók is beszéltek. Ha a pártszervezet leszűri a taggyű- 'és fontos tanulságait, ha jól dol­gozik az új vezetőség, akkor Komló város dolgozói közvetve érezni fog­iák ennek hatását, hozzájárulnak a szocialista Komló építéséhez, Válasz Rózsa Ferenc, 12 holdas kiskassai dolgozó paraszt levelére KEDVES RÓZSA ELVTÁRSI A „Dunántúli Napló“ február 14-i számából örömmel értesültem ** arról, hogy az MDP 111. kongresszusa tiszteletére párosversenyre hívott. Tudom azt, hogy Rózsa elvtárs személyében komoly versenytér sat kaptam, hiszen sok jót hallottam munkájáról. A versenyfelhívást az első, mó sodik és harmadik pontok szerint tel­jes egészében elfogadom. A negyedik pontban foglaltakat az alábbiak szerint kívánom módosítani: 400 négyszögöl gyapotföldemet olyan szakszerűen művelem, hogy amennyiben az időjárás kedvező lesz, 10 mázsás átlagtermést érhessek el. A cukorrépatermelésre vonatkozó kihívást azzal módosítom, hogy az 1954. évre leszerződött 600 négyszögöl cukorrépa földemen 70 má­zsás átlagtermést biztosítok szakszerű kezeléssel. Állatállományomat négyről hétre akarom szaporítani. A begyűjtési kihívást elfogadom. Vállalom, hogy tojás- és baromfi* beadásomat az évi soványbaromfiból március 10-re 100 százalékra, tojás­ból félévi beadásomat április 20-ra 100 százalékra teljesítem. Az adófizetésre vonatkozó felhívást teljes egészében elfogadom és vállalom, hogy a gyümölcsfák szakszerű kezelését az év folyamán, ami­kor annak ideje lesz, elvégzem. Szeretném, ha ez a nemes versengés, nemcsak kettőnk között foly­na, hanem községünk többi dolgozója is megértené a verseny jelentősé­gét, magáévá tenné azt, hogy közsé günk ezután ne a hátul kullogok kö­zött, hanem az elsők között legyen. í] elyesnek tartanám, ha a verseny eredményét a járási tanács me- zőgazdasági osztálya rendszeresen értékelné. SÁNDOR JÁNOS magyarbólyi 10 holdas dolgozó paraszt. Egy hold magkender —- halezer forint jövedelem A mezőgazdaság fej- 'esztéséről hozott part­’s kormányhatározat óta jelen‘.ősén emelke­dett a szerződéses nö­vények átvételi ára. — Jelentékenyen növelik a tsz-ek és dolgozó pa­rasztság jövedelmét a beadási kedvezmények is. Megyénkben az el­múlt években több- zer holdon termeltek szerződéses növénye­ket. Baranyában eddig is 'gén sokan termeltek magkendert. Az idén az új, felemelt árakkal és juttatásokkal még inkább érdemes lesz veié foglalkozni. — A Li.dművelésügyi mi­nisztérium február 28- ‘g meghosszabbította a szerződéskötések ide­iét, hogy mindenkinek -Ikalma legyen az új előnyös feltételek mel­lett a kedvezményeket 'elhasználni. Egy holdon közepes termés esetén is meg­termelhető 500 kg ken­dermag és 15 mázsa kóró. A mag átvételi íjra mázsánként 600 forint. így csak a ma­gért 3000 forintot kap a termelő. A kender- kóró átvételi ára az idén mázsánként 40 fo­rint, ez 600 forint be­vételt jelent. Ezenkívül minden má­zsa átadott mag után 15 kiló olajpogácsaaa- rát igényelhet haitósá- gi áron a termelő, ami 75 kiló kitűnő abrak­takarmányt jelent. — Továbbá minden má­zsa átadott mag után 200 forint értékű tex- tilutalványt kap a tér-1 meló 50 százalékos fo­gyasztói áron, ami újabb 500 forint bevé­telt jelent a termelő­nek. Erre az utalvány­ra szabadon vásárolhat minden földművesszö­vetkezeti boltban tex­tilt, zsákot, kötélárut, vagy egyéb vászon- anyagot, amire éppen szüksége van. Ebből már most a szerződés megkötésekor holdan­ként 200 forint értékű utalványt kap előleg­ként, melynek 50 szá­zalékát a termeltető vállalat előlegezi, — vagyis fizetés nélkül teljes értékben már most beválthatja. Ezenkívül a beszól- gál/tatási kedvezmé­nyek is igen nagy elő­nyöket biztosítanak: Minden szerződött kb magkender további 1 holdat mentesít, illetve 2 hold mentesül a ter­ménybeszolgáltatás alól ami csak egy átlag ka­tegóriát véve alapul azt jelenti, hogy egy hold magkender tor- melése esetén 500 búza kilogrammal kevesebb lesz a beadása s eré­nyivel többet vihet 8 szabadpiacra. Ez a 8® forinitos beszolgáltatás1 ár és a 200 forintos szabadpiaci árat figV15' lembevéve újabb 6®® forint bevételt jelent. Csökken a hús. tojás- és baromfibeadás is. Mindent egybevetve egy hold magkender termelése 5 mázsás ter­mést figyelembe véve mintegy 6000 forintjö­vedelmet jelent. Soós Jenő a Baranyamegvei Magtermeltető Vállalat igazgatója­cÁ méltósácjfís Szegény ír én két eltemették. K gondolta volna, hogy a 33 éves, csi­nos asszonyka egyik napról a má­sikra elköltözik az élők sorából. Pa­tai Miklós nagyon szomorú volt. Sok­szor úgy érezte, hogy írónké nélkü’ semmi célja az életnek. De azért el­dolgozgatott az irodában, amelynek drappra fényezett ajtaján ez a fel­írás állt: „Patai Miklós oki. mérnök helyettes igazgató.“ A gyárban na­gyon sokan őszinte részvéttel voltak iránta Amikor előkerült a szomorú eseményről a szó, így beszéltek: „Most mondd, hogy milyen szeren­csétlen ez a Patai, meghalt a fele­sége. Pedig nagyon rendes asszony­ka volt. Mindent megcsinált otthon és még a tetejébe az utóbbi két év­ben dolgozni is járt a szerelőipari­hoz.“ Mnitak a hetek, a hónapok, az évek. Patai reggelenként felkelt, be- fűtött, reggelit készített, délután munkavégeztével, ha hideg volt, is­mét befutott, vacsorát készített ma­gának, ha szenet hoztak, bedobálta a pinceablakon, ha fát hoztak, ellen­őrizte a íafűrészelők munkáját, — nehogy úgy rakják fel a pincében, hogy az ledőljön. Reggel 6-kor kelt, este 11-kor feküdt. Két ízben alkal­mazottat fogadott, de az egyik né­hány hét után megbetegedett, ama sík pedig — még gondolni sem sze­net az esetire — lopott, méghozzá Irénke holmijából. így hát napi munkája mellett, — amit meg keli hagyni, jól elvégzett — elvégezte a takarítást és minden más házimun­kát a mosás kivételével. Igaz, nehe­zen szokott bele, s mire úgy, ahogy belejött, az éjkészlet, a vizes-, meg a boroskészlet foghíjas lett. így élt Patai Irénke halála után. Az évek hosszú során ki tudja hány­szor gondolkodott, el azon. hogy mi­lyen más is, milyen szép is volt éle­te' Irénke mellett. Reggel meleg te­jes kávé várta, kitakarított, főzött, be- 'űtött, mosott, vasalt, — pedig' dol­gozott. Igaz, nem kellett neki, de akart, mert mindig azon lovagolt, hogy őneki semmi másban nincs •esze, mint a házimunkáiban és új- -a a házimunkában. Hát nagyon ’.ikart dolgozni, hagyta; legyen meg i kedve. Az idő nem fiatalít s Patai halán­tékán is kezdtek jelentkezni az ősz hajszálak. Még most is sokszor eszé­be jutott Irénke, de sokszor az is. hogy végeredményben így nem él­heti le életét, hisz még nem öreg nem egészen 39 éves. Mi örömöm van így az életből? — kérdezte sok­szor magától, aztán megpróbált vá­laszolni. Igaz — dünnyögte maga ?Ié — azért van öröm az életben. Janiból, abból a kedves, Lányosar- cú, jóeszű gyerekből is technikust neveltem. Hogy örül Jani apja, az »reg harcos Kocsis bácsi. No, meg ott/ van az esztergaműhely ügye.-Ki hitte volina? Még magiam sem, hogy abból a régi, ócska, transzmissziós meghajtású, Noé idejéből való esz- tergapadokkaJ rendelkező üzemrész­ből ilyen nagyszerű, csaknem új üze­met lehet faragni. Aztán ... igaz, ez is öröm, hogy az örökké zsémbes, elégedetlenkedő Pistából, a Mohaiból végül is sikerült rendes embert fa­ragni. Amikor Jóska a párttitkár er­re megkérte, alig-aiig merte kimon­dani az igent, meg azt, hogy majd megpróbálja. Valóban jó feje van ennek a Jóskának, — valóságos pe­dagógus. 'Amikor a kezem alatt dol­gozott, — igaz, jónéhány éve ennek — már akkor is mondtam: ebből a gyerekből az esze után miniszter is '.ehetne. így váilaszolgatott magénak saját gondolataira, de mégsem sikerült megnyugtatnia magát. Újra és újra irezte, hogy más örömre Is szüksége van. Egyszer aztán mintegy jelszó­ként, hangosan kimondta magának és háromszor megismételte a kony­hában: ..Asszony keli a házhoz!“ Ilonka, Bordás Ilona a sze­mélyzeti osztályon dolgozott. Igaz, imi igaz, csinos lány. Fekete haja. tsodá'lkozó barna szeme, gömbölyű arca van. Szegénykét az a huszon­nyolca« Barabás elnevezte öreglány­nak, pedig nem is Látszik meg raj­ta a 32 év. Patainak is többször gé­pelt és hogyan-hogyamsem, sokszor önfeledten úgy rajta ragadt a tekin­tete, mint a légy a légypapíron. Ara­nyos kis teremtés, — így összegezte magában Ilonkáról alkotott vélemé­nyét Patai. Ilonka figyelmes is volt vele szemben. Szombaton általában csúsztatott, délelőtt 10-re jöjt és vá­sárolt Patainak a piacon tojást, gyü­mölcsöt, zöldségfélét, de az is igaz hogy másnak is megtette, ha meg­kérték rá. Ö vagy négyszer kérte meg erre, máskor petéig Ilonka meg­kérdezte: „Patai elvtárs, hozzak via- 'amit a piacról vagy a boltból?" — JóLesett Patainak ez a figyelmesség, de sokáig csak olyasminek tekin­tette, aminek mások: ez igazán nem furcsa Ilonkától. Azt még Patai sem mondhatta, hogy kapaszkodik utána az „öreg­lány.“ Ilyesmit soha sem tapasztalt Ilonka nagyon szerette vőlegényét, aki elesett a háborúban, de ő nem hitte, csak visszavárta, pedig mond­ták neki, hogy fejlövést kapott. — Mostanában Patai maga sem tudja, hogyan, de sokszor eszébe jutott Ilonka. Egyik reggel az üzembe menve, rajtakapta magát, hogy va­lami melegség öntötte el. szíve táját, amikor eszébe jutott, hogy öt ol­dalnyi technológiai utasítást kell gépeltetnie és Ilonka jön géi)elni. Sokszor töprengett magában, hogy köaeledjen-e hozzá. Végül elhatá­rozta: találkát kérek tőle mondjuk vasárnap délutánra. Kért is. Ilonka :sak mosolygott és meleg barna sze­mével olyan csodálkozva nézett Pa­taira, hogy a helyettes igazgatóban az okleveles mérnökben, a hajdani technikusiban benne ragadt a szó- Ilonka röviden válaszolt: „Nem, Pa­tai elvtárs, nem!“ Ezután úgy érezte magát, mint aki bűnt követett el. Hát róla ezt téte- ’ezik fel; ezt gondolja róla Ilonka? Azt, hogy barátnőt akar, ágyasnőt akar? Elmondta magát butának, fél­kegyelműnek és így rótta magát: , Nem kellett volna fejjel a falinak rohanni.“ Később lehiggadt, amikor 'átta, hogy Ilonka a találkakérés után sem változott. Hetek múlva új­ra találkát kért, de sikertelenül. Ez­után megismételte kérését még há­rem ese-ben. Utoljáin így határozott: most egyszer még megpróbái’om, de ha nem, akikor soha többet nem szó­lok neki Azután hozzátette: akkor öbbet ne is jöjjön gépelni. Ilonka nem egyezett bele a találkába. Késő este volt, elhúzódott a tag­gyűlés. Ilonka és Patai a Csillag ut­ca sarkán kézfogással búcsúztak. Pa­tai kísérte haza, Ilonka — tekintet­tel, hogy késő van, — megengedte. Ezzel azt hiszem megtör, a jég — vigasztalta magát hazafelé Patai- És megtört. Először ritkábban, majd sűrűbben találkoztak és bár „ko­moly dolgokról" nem beszéltek, egy­szeresük véleményeket kezditek hal­laná. Ilonkának az: mondták, hogy jól járna Pataival, Patainak pedig, hogy jó asszony lenne Ilonkából. — Ilonka hiába tiltakozott Barabás vé- ’eménye ellen, hogy ő ugyan ilyes­mire nem is gondolt és nem is akar férjhezmenni, Barabás csak huncu­tul nevetett. „Ne kormozzon engem Ilonka; tudom én, hogy mi a dör­gés, nem vagyok én Laikus az ilyen dolgokban.“ Végiül már mindketten negszok.álk, hogy innen-onnan hali- iák egymáshoz valóságukat, annyira megszokták, hogy szóba is hozták, sőt az anyakönyvvezető végül meg­kérte a tanukat, hogy írják alá ne­jüket. Patai néhány nap alatt visz- ■izazökkent a régi kerékvágásba. Reg­gel fűtött lakás, meleg reggeli, este friss vacsora s u'ána olvasás, rádió" zás, tanulás. Ilonka, Paitai Miklósi»8 munkabíró teremtés volt. Úgy t®' karított, úgy főzött, hogy — isten- bocsáss — Irénke se jobban. s volt semmi baj, az egymás inán*3 szeretet a legkisebb zökkenőt is c' simította. Hanem egyik nap regg0* Ilonka így szólt be a fürdőszobába- .MéLtóságos úr! Siessen, mert kim* a reggeli és különben is fél nyok' elkésik magas hivatalából!“ Patá* fe’kapta a fejét a mosdóból, különös­nek tartotta a mél-óságos meg a2 szót. Hát ő úr, ö, aki egy eszterga' lyosnak a fia, aki kommunista, ho& méltóságös kommunista! Este, am»' kor már Ilonka el is mosogatta 8 vacsoránál használt edényeiket, ’őt hozott fel másnapra, vágott vár­nagy tűzrakáshoz elegendő aprófa“ bement a szobába. Patai letette f nagy, zöldfedelű könyvet és így szó'“ „Gyere ide, kisangyailom, ülj ide 87 illembe.“ Ilonka megrázta fekete h8- iáfól díszített fejét és így szólt: •Hagyj békén ... olyan fáradt gyök." Patait, elöntötte az elégedd' lemség. nyomban elhatározta: rní*’, megtárgyaljuk ezt a méltóság0® ügyet is. El is mondta tiltakozását és IIork8 is megmondta véleményét. .Jizéd■ mégsem járja, hogy én megszakadj a munkában. Munka itthon, murk a hivatalban, újra munka itthon, . pedig egy kanna szenet sem n'oZ"„ ‘asz. Igenis méLóságos úr vagy, „ ilyeneknek képzeltem örökké a n1í\ óságos urakat.“ Patai érvelni hogy ezért ez mégsejn méltóságok vonás, meghagy Irénke ilyesmit 110 „ követelt tőle és ö elvégre csak helyettes igazgató, oktev®«, mérnök és mit szólnának az kik, ha meglátnák, hogy Patai 0 „ hon kulizik, fát vág, tüzet rak, s°G„ 'evinni az udvarba a üögneh&í «szőnyeget, — amit Ilonka úgy gj^ 'e a lépcsőházban, — talán még ^ ’s mondanák, hogy „papucs“- mégsem szólt, gondolta majd 111 j oókül felesége és nincs házasétet

Next

/
Thumbnails
Contents