Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-17 / 40. szám

IBM FFT»WT1/|R 17 IN A PtO PÁRT és párté pit és Téli képek a hásságy í termelőszövetkezetből Vexelői^g:válaszíá$i Há§§á^yon A hásságyi pártszervezet vezető ségének beszámolója végétért. Tóth Ferenc elvtárs mondta el. Az utolsó szavak szinte koppanva hullottak a csendbe. „Az új vezetőségnek nagy feladatai lesznek — együtt kell azo­kat megoldania a tagsággal." így. röviden, kategorikusan kimondva oly egyszerűinek tűnik ez. A tagság­gal? Hisz ez érthető! Nincs ebben semmi új. különös. Evek óta így kel1 ezt csinálni. Miért kell ezt mindig hánytorgatni? A beszámoló is több >zben figyelmeztette erre a hásságyi 1 kommunistákat. Talán van is benne némi igazság: annyi, hogy ezt tudják. De ismerni az elvet és úgy is dolgozni — az kettő. Hásságy on is. Mert a veze- töség is, a tagság is külön-külön dolgozott, vagyis helyesebben a párt vezetőség a tagság nélkül. Vájjon játják-e ezt a hásságyi elvtársak? Frzik-e a felelősséget két esztendő »unkájának sok hibáiért és rá tud­nak-e lépni az új útra? Erről van út szó, erről tárgyal a kicsiny párt- tervezet tizenegy tagja. .Kiss elvtárs, a taggyűlés elnöke főni meg a csendet. „Elvtársak. a beszámoló felett megnyitjuk a vitát. Szóljanak hozzá minél többen“. — látszik, sok mondanivalójuk van az ^nbereknek és most mégsem rukkol­nak dó vele. Egymásra várnak, nem ?kar „úttörő“ lenni egyikük sem. pe mégis ... Egy idősebb, hajlott- nátu férfi áll föl, Vígh Mihály. Több mint három esztendeig a tsz elnöke voltam. Tudom, követtem hibákat. A pártvezetőség mégsem B®gíteth Ha kértem tanácsot, eluta­sítottak. Később, amikor a pártve­tet őségbe választottak, én sem tö­rődtem eleget ezzel a munkával. Ha kedvem volt, elmentem vezetőségi Ülésre, ha nem, hát otthon marad *am. így aztán bizony farkasszemet néztünk a párttitkárral és ez a mun­ka rovására ment. Tanultam ebbő’ s°kat, másként lesz ezután. Leül,.. „Ez csak az igazság fele, Vígh elvtárs — így mondja Kiss káván elvtárs, a másik felszólaló. — Tóth Feri úgy gondolta, hogy min­dent el tud végezni egymaga is. Még a.vezetőség tagjai sem dolgoztak, a Párttagokról nem is beszélve. De az ls bizonyos, hogy nem tudott kihez fordulni: nem segítettünk, nem áll­tunk mellette. Inkább veszekedtünk, 'széthúztunk. Kemény szavak — de igazságosak. Ugylátszik a jég már megtört, s a víz harsogva tör elő. A felszólalók egymásután erősítik meg az előbbi szavakat. Vígh elvtársnő: ,.A veze­tőség és mi is felelősek vagyunk az­árt, hogy a jól működő MNDSZ- szervezet szétbomlott. Elment min­den kedvük az asszonyoknak, ne­künk párttagoknak is. Később meg­alakult a Vöröskereszt Ezt sem tá­mogatta eléggé a vezetőség. Ezért nem jutott el a pártszervezet hang­ja a pártonkívüliekhez sem." Lefka József né hozzáteszi: „Párt­munkát egyetlenegyszer sem kaptam a vezetőségtől. Mi hárman —és rá­mutat a másik két asszonyra, — a magunk fejétől foglalkoztunk az asszonyokkal. Ez pedig nagyon ke­vés eredménnyel járt.“ Újból Vígh- né kér szót: „Tíz kommunistát osz­tottak be szemináriumra, s alig két- három tanul. Ezzel sem törődik ele­get a vezetőség.“ Egymást érik a felszólalások — és a hibák. Igaz ez így? Mindent rosz- szul tettek a hásságyi kommunisták? Bizonyos, hogy sok hibát követtek el, de az is, hogy nem tudják eléggé elválasztani a búzát a konkolytól. Talán majd Soós Béla elvtárs, a kö­vetkező felszólaló ,.. ..Igaz, hogy nem dolgoztunk hiba nélkül, de az­ért rossz képet festettünk itt most. Ki kételkedik abban, hogy a tsz meg szilárdítása, a begyűjtési terv telje­sítése és még mondhatnám tovább — nem a pártszervezet erejéről ta­núskodik. És most: a tsz tagok, az egyéni gazdák hordják a trágyát a földekre, szőlőkarókat készítenek a oótlásra. A mi szavunkra kezdődött meg ez a munka is. Ezekre kell ne­künk építeni, az itt szerzett tapasz­talatokat használjuk fel a hibák ki­javításában. Ebben egyetértettek vele. S ez a kétórás vita az első lépés volt az új úton. Érzik a felelősséget! Előre akarnak menni. S a jelölésnél, a vá­lasztásnál megtették a másodikat is. Alighogy Kiss elvtárs javaslato­kat kért, egymásután röpködtek a nevek. Kiss István ... Én Soós Bé­lát javaslom ... Nagy Lajosné... és vagy még öt név hangzott el. S már most mindenki hozzátette: eze­ket mi szeretjük, tiszteljük, bizonyo­san számítanak ránk is a munkában. Aztán sorravették őket egyenként. A7, első jelölt Kiss István elvtárs. 1045 óta Hássá- gyon dolgozik, tsz-tag. Régi, becsü­letes kommunista. A párttagok, tisz­telik, becsülik, dicsérik. „A vezető­ségbe való, mindig törődik az embe­rekkel, véleményüket meghallgatja" — mondja Lefkáné. „A tsz egyik legjobb munkása, a rossz esztendők­ben is szilárdan kitartott mellette“ — így beszél Tóth elvtárs. Fetotor elvtárs is helyesli jelölését, de hoz­záteszi: „Ezután majd mértékleteseb­ben nyúljon a pohárhoz“. Dicsérnek, és bírálnak, segítőén, jóakaratuan. Egyhangúan jelölik és később titkos szavazásnál egyhangúlag meg is vá­lasztják. Soós Béla a másik jelölt Róla már kevesebbet beszélnek, nem mintha nem lehetne mit mondani Inkább azért mert mint tanácselnököt jól ismerik. De mégis majdnem minden­ki mond egy-két mondatot. Kiss: mindig szívesen dolgozott. Treibel elvtárs: becsületes, jó kommunista, szeretik a faluban. Pektor: a tsz megszilárdításában is az elsők kö­zött volt, együtt dolgozik majd a párttagokkal. Mindenki egyetért ve- 'ük, meg is választották az új veze­tőségbe. A többi jelölt fölött is sokat vi­tatkoztak. Mindenkinek volt egy-két szava, ha több nem is, de azt azért odatette: biztos meghálálja majd a tagság bizalmát Es a kilenc jelölt közül hármat választottak meg a titkos szavazás során. A harmadik Nagy Lajosné elvtársnő lett. „Lelke­sen dolgozik a tömegszervezetben... kitartott a pártszervezet mellett • - ■ mindenkinek bátran szemébe mond­ja a hibákat"... — ilyeneket mond­tak róla még a jelölésnél. Ez volt a második lépés. Olyan vezetők kerültek a pártszer­vezet élére, akikben a legjobban bíz­nak, akiket követnek. Most pedig gyerünk megtenni a harmadik lé­pést. Most dolgozni keli, jól, gyor­san, eredményesen. Együtt az egész párttagsággal! Együtt az egész falu becsületes dolgozóival! A párt és a kormány határozatainak megvalósí­tásáért. Borz József A termelőszövetkezet idejében kihordta a trágyát, nincs egy szál sem az udvarán. A tél folyamán galyfát termeltek az erdőben, ezzel fűtik a dohánysimító helyiségét. Bent a dohánysimítóban szorgos munka folyik. A termelőszövetkezet asszonyai téli foglalkozásként leadás előtt kisimítják, csomózzák, báláz­zák a dohányleveleket. Megvalósu'ó tervek A jó nyilvánosság a verseny előrelendítoje Pártunk III. kongresszusának tisz­teletére indított munkaveirsenybe ékesen bekapcsolódtak a pécsi _ Por- c®Iángyár dolgozói is. A műszaki és fizikai dolgozók vállalásai és fel­ajánlásai tükrözik a párt iránti sze- letetet. . — Vállaljuk, hogy 150 százalékos ätlagteijesites mellett — hangzik a •»rangosok felajánlása — egy száza- alá szorítjuk a selejtet. — Vállalom, hogy a tálak gyártá­st 120 százalékos át lagt el je sites mel­kte, /selejtmen'.esen végzem — szólt Kolomics István edénykorongos ígé­rte a III. pártkongresszus tisztele­tére. Szabadéba Lajos művezető a se- ®jt csökkentésével készül a pártkon­gresszusra. — ígérem, hogy az ed­digi 8 százalék helyett, a műszaki Püfcelán korongos-selejtjét 6 száza- ^ alá csökkentem. , ■Jobb munkát fogadtak az ad üünisztrativ dolgozók; a beruházási Tartály dolgozói, normások, techni­kások, művezetők, — valamennyien T^vtúlieljesítéssel, a minőség javí- 'Jsávai, anyag.akarákossággal akar­lak kivenni részüket a kongresszusi v'rt$enyboL Megindult a harc, a kemény mun-, a felajánlások teljesítéséért. — Szabó Katalin DISZ ifjúmunkás ko- tóngas, a vállalt 150 százalék helyeit !""" időszakos masszahiány ellenére >s — i7o—Igo százalékot ért el az tjtóbbi időben. Bencze Anna és Polcz {Mit ifjúmunkás korongosok 160— százalékra teljesítik tervüket az kért 150 helyett. Rajtuk kívül még ^árnos dolgozót lehetne felsorolni közül akik az első naptól kezd teljesítik, illetve túlteljesítik fel­ajánlásukat. * A kongresszusi verseny kezdeté- Vg1 hizonyos mértékben megjavult a Ve,'senynyilvánosság is a Porcelán- bárban. A szakszervezet kifüggesz- tette a gyár egyes helyein, a dolgo- kongresszusi vállalásait. — így készülünk pártunk III. kon- ff^sszusára — mutatja Wewerka ' °renc elvtárs, az ÜB elnöke, a „Di- ??öségtá,blón" kifüggesztett felaján- ksokat A készülésnek azonban ez Csak egyik oldala. *A verseny valójában — tanította ^atólin elvtárs, — a szopializmus épí- te*ónek kommunista módszere, amely a dolgozók milliós tömegeinek lehe­tő legnagyobbfokú aktivitásán ala­pul. A verseny valójában az az eme­lő, amelynek segítségével a munkás- osztály hivatva van arra, hogy az ország egész gazdasági és kulturá­lis életét a szocializmus alapjára át­állítsa.“ A szocialista verseny elve az elvtársi segítségnyújtás az elma­radóknak: — érd utói a legjobbakat és érj el általános emelkedést — mondotta Sztálin elvtárs. Ezt azon­ban csak úgy érhetjük el, ha a ver­seny eredményeit, az élenjárók mód szereit, sokféle formában népszerű­sítjük és nyilvánosságra hozzuk­Errő' megfe'edkeztek a Pécsi Porcelángyárba« a szakszervezet ve­zetői. Nem ford flottak gondot arra, hogy a verseny eredményeit és a jó eredményt elérő dolgozókat már a kongresszusi verseny első napjától népszerűsítsék. Nem gondoltak anra, hogy ezáltal lendületet adhatnak to­vábbi, új sikerek elérésére. Az egyes üzemrészekben elhelyezett verseny- táhláik üresen meredeknek a szem­lélőre. Ha látható is rajtuk ered­mény, az még az elmúlt évből való. Az öntődében elhelyezett verseny­táblán például pontosan megtudható hbgy 1953 november 1-től 10-ig, ki, hány százalékra teljesítette tervét. Ehhez hasonló „versenytábla“ van a korongosműhelyben is. Az egyéni teljesítménytáblákat ha­sonló sorsra kárhoztatták. Mivel nem ellenőrzi senki spm, hogy azo­kat vezetik-e vagy sem, így azok ve­zetését elhanyagolták. A sajtoló mű­helyben már több, mint egy hete nem vezetik az egyéni teljesítmé­nyek táblájára a napi eredménye­ket, mert a villanyvezeték javítása miatt eredeti helyéről a táblát le kellett szerelni. De az már nem ju­tott senkinek sem eszébe, hogy a műhely más helyén is fel lehetett volna a falra erősíteni a táblát, Ötletes falitáblák figyelmez­tetik a dolgozókat a lervteljesítésre, a selejt csökkentésére, de ezek mind régiek és így nem tudják lekötni a dolgozók figyelmét. A sok régi tábla a régi versenyekről is beszél: „A munkaidő teljes kihasználásával a selejt csökkentésével köszöntjük áp­rilis 4-ét, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóját!“ — olvashat­juk a sajtolóműhely falán. De a ré­gi táblák közül itt is, ott is, már a kongresszusi versenyre is mozgó­sít egy-egy tábla. A hangszóró is ritkán köszönti a jó eredményt el­ért dolgozókat dallal, muzsikával. Mi az oka, hogy a Porcelángyárban illaposodott a versenynyilvánosság, megfeledkeztek a jó eredményeket elért dolgozók népszerűsítéséről, a dekádonkénti tervteljesítés ismerteté séről és a jó munkamódszerek elter­jesztéséről? Wewerka Ferenc elvtárs az,áram- korlátozásokban" és az ebből faka­dó „rendszertelen munkában“ látja a hibák okát. A műhelyek műszaki vezetői a tervosztályra hárítják a felelősséget. Takács Imre művezető a következőket mondta: „Az ered­ményeket nem tudjuk kiírni, mert a tervosztály nem adja meg a szük­séges adatokat.“ , A versenyny Ivánosság e la­posodásaért, a jól dolgozók nép­szerűsítésének elmaradásáért — nem vitás — a szakszervezet vezetőségét terheli a felelősség. A munkaverseny szervezése, irá­nyítása és nyilvántartása elsősorban a szakszervezet feladata. Ezért az üzemi bizottság tagjainak a jövő­ben lelkiismeretesen kell végezniök munkájukat, mert csak így válhat­nak valóban a verseny, — a kon­gresszusi verseny — igazi gazdájá­vá. Ne csak az élenjáró dolgozók eredmónyeit népszerűsítsék, hanem azokét is, akik vállalásaik teljesítése során most érik ed a 100 százalék vagy ezen felüli eredményt. Az ered­mények fokozására nemcsak a falú- újságot, verseny táblákat, de a han­goshíradót, a röplapokat is fel lehet használni. Elevenné, változatossá és mindennap érdekessé lehet tenni a verseny eredményeinek nyilvántar­tását, hogy az állandóan újabb és újabb eredmények elérésére ser­kentse a dolgozókat. Nem szabad elfeledni: ahol rossz a versenynyilvánosság, ott a dolgozók versenykedve, lendülete alábbhagy, mert nem látják naponta elért eredményeiket, nem tudják, hogy kiket keld elémiök a nemes versengésben. Márpedig ha így tör­ténne, akkor a kongresszusi verseny sikere nem lesz teljes a Porcelán­gyárban. Sz. L. Termelő sző Vetkezetünk — a siklósi Táncsics — kihasználja a telet, amíg a jó szánkóút tart, a hó hátán utolsó szemig kihordjuk az is,áiiótrágyát. Eddig vontatottan döcögött a szállí­tást mert fogatosaink egyedül rakód­tak fel, de ezen már változtattunk: a tsz asszonyai odaálltak a szánkók mellé, segítettek a fel- és lerakodás­ban. Kivált özvegy Kása József né, — párttag, — Abrahám Sándor né és a tagjelölt Uaróti Istvánná dolgoznak derekasan. A fogatosok közül Fábián Ferenc, volt 18 holdas középparaszt és Horváth István a legszorgahnasab- bak. Horváth elvtárs nincstelenül lé­pett be négy esztendeje termelőszö­vetkezetünkbe és nem bánta meg el­határozását: múlt ősszel 30.000 forint­ért házat, idén pedig rádiót vett ma­gának és állami segítséggel háztáji tehenet. Egyre azt hajtogatja. hogy lám — van ériéke munkaegységeink­nek. Elkészítettük 1954.es tervünket is. Megvallom őszintén — nehezen ment a tagság bevonása — mindenki azt hajtogatta, hogy az csak papír. Még a párttagok közül is sokan csak est bizonygatták. Nehezen bár• de nép­Amihez Pécs lakóinak is hozzá kell járulni Örömmel olvastuk, hogy a pépsi városi kertészet ismét tervbe vette városunk parkosítását. A kezdeményezés szép, de ehhez feltétlenül hozzá kell járulni ' Pécs lakosainak is. Meg kell, hogy szün­tessük a pusztítást, a rombolást, a mindenen keresztül gázolást, ami már a tavaly is szépen megkezdett virágos parkokat teljesen szétrom­bolta. Fel kell hagynunk azzal a pa- rányi kényelemmel, hogy 1—2 má­sodperc megtakarítása érdekében át­vágjunk parkosított részeken. Arra kell nevelni gyermekeinket is, hogy szeressék és gondozzák a virágokat. Meg lehet ezt tenni, csak egy kis akarat kell hozzá. Vegyünk példát Debrecenről. Tavaly nyáron, amikor ott jártam, olyan volt a város a leg­nagyobb forróságban is, mint a fris­sen öntözött kert. A lakosság olyan szeretettel gondozza az út melletti virágágyakat, hogy a szél által oda­sodort papírt sem tűrte mag azok­ban. Tegyük mi is széppé, illetve még szelbé városunkat, óvjuk mi is a már meglévő parkokat, gyermekeink játszótereit. Várnai László MÁV igazgatóság. I nevelőink útján mégis csak elértük: legtöbb tagunk tett hozzá a tervhez és ismeri is. Elhatároztuk, hogy 20 férőhelíyes tehénistállónkat duplájá­ra bövítpik, külön részt készítünk benne éltetőnek és borjúnevelőmek. Bevettük a tervbe a mesterséges bor­júnevelő elkészítését is, a szükséges ii atókat már megrendeltük. Már a műi évben felkészültünk nyolc hold öntözésére — csak motorunk nem akadt hozzá. Idén ezt is beszerez­zük. Üzemtervünk elkészítéséhez meg­hívtuk a gépállomást is és együtt tar. gyaltuk meg, mikor, milyen gépi tmin kával lehelnek segítségünkre. A siklósi Táncsics tsz útja egye­nesen felfelé ível. Pénzügyi tervünk elkészítésénél kitűnt, hogy az év min­den hónapjában öt forint munkaegy­ség előleget oszthatunk. A terv nem maradt papíron, — januárban és feb­ruárban már mindenki meg is kópia az előleget, volt olyan tag> aki 400 forinton felül. Ugyanígy megvalósítjuk üzemter­vünk többi pontját is! ORZSI FERENC levelező. Munkában a baranyai mezőgazdasági szakkörök Közel negyven mezőgazdasági szak kórbe tömörülve Olvasnak, tanulnak a baranyai tsz-tagak és egyénileg gazdálkodó parasztok. A mezőgazdaságfejlesztési Pro­gramm ismertetése után most a so- ronlévő feladatokat tárgyalják. A vókányi szakkör — amelynek mun­kájában a tanács tagjai is réazt- vesznek — hetek óta a vetőmagok előkészítésével foglalkozik, a villányi szőlőtermelő vidék gazdáinak szak­köre pedig a peronoezpóra elleni védekezés módjait ismerteti. A sás- di járás hat községében a szakkörök kezdeményezésére munkaegység szá­molási tanfolyam, a szigetvári járá­si kukfcúrház mezőgazdasági szak­körének segítségével pedig hat falu­ban mezőgazdasági szaktanfolyam indult. A mezőgazdaságiban eddig elért eredményekről és a jövő tervekről a mohácsi járási kultúrház fotó-szak­köre filmet készít, amelyet a közel­jövőben tervezett kiállításon kívül a járás községeinek Szabad Föld Téli Estéire és szakköri összejöveteleire Ls elvisznek.

Next

/
Thumbnails
Contents