Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
4 IN A P L O «954 FEBRUÁR 14 Ami nem hangzott el a bőrgyári boxos taggyűlésén Tanulnak a pdc-^ai dolgoz) parasztok A bőrgyári boxos alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlésén csodál kozva és egy kicsit ijedten kapta fel a fejét Wunderlich Margit, amikor az asztal mellett a nevét említették. A vezetőségbe jelölték. Első gondolata az volt: „Jaj, hát minek engem? Hiszen én nem tudok jól' be- szétni..." Aztán eszébe jutott .hogy az utóbbi időben kétszer is ..szeretjeit“ már a nyilvánosság eiőtt és ami régebben elképzelhetetlennek tűnt: nem volt lámpaláza. Ahogy múltak a percek, úgy váltotta fel az első ijedelmet és meglepődést az Őröm, — melege megbizser gette a szívét. Amikor ismét róla beszéltek és az életrajzát kellett volna elmondania, akkor innen is ónban is hallatszott: Nem kell! Ismerjük mi! Aztán jött a szavazás. Minden lag- könyv a magasba emelkedett, mindenki mellette szavazott. Vájjon miért? Nézzük csak. Felé kacsintva, kedves mosollyal nyújtja magasba tagkönyvét Krancz Ádámné. Arra. gondol: ez a kislány megérdemli a bizalmat. jól dolgozik, pontosan, szorgalmasan. Mindig túlteljesíti a nor* mát, legalább a negyedével. A másik sorban, Varga Józsefné az asztal felé néz, a magasra emelt könyvecske meg sem rezdül a kezében. Közvetlen munkatársa Margitnak. Segítenek egymásnak a bőröli hordásánál és akkor, amikor nagy kannáiéból öntik ki a festéket. Lehócz Lajosné csak arra gondol, hogy ez a lány nem olyan, mint sokan a fiatalok közül. Tisztelettudó az idősebekkel, nem veszekedős, de nem is ijed meg a saját árnyékától, amikor az igazaikat kell megvédeni. Kovács Gyuszinak, a munkavezetőnek is megmondta a véleményét, amikor a múltkor pökhendi módon viselkedett egy új munkásnővel. Csak néhány pillanatig tartott a szavazás. Az elnök körülnézett és azt mondta: Köszönöm. Rövidesen végétért a taggyűlés. Az ott történtekről az egész, megyében olvashattak, hiszen a Dunántúli Napló beszámolt róla és jogos bírálatot is gyakorolt afelett, hogy a vezetőségbe jelöltek nem mondták el az életrajzukat, az elnök és a tagság hibájából, megsértve ezzel a vezetőségválasztás szabályait. Álljon hát ide Wunderlich Margit és mondja el pótlólag az élettörténetét. Piros kötöttkabát van rajta, ■barnásszőke haján barna sapka és lilás sál a nyakán. Kissé megoldja a kötését, amikor beszél. — Édesapám cipész volt. 1941- ben halt meg, ekkor én 14 éves voltam, a húgom még gyerekebb. Édesapám halála miatt csak 6 elemit végeztem és korán munkába mentem. Csomagoló lettem egy vegyiüzemben. Évekig ezt a munkát végeztem pedig szivem szerint fodrásznő lettem volna, most is Szívesen elbabrálok mások hajával, fésülgetem a húgomat, a lányokat. 1949-ben kerültem a bőrgyárba, már jóideje fö- csölő vagyok, festékszóró pisztollyal dolgozom. 1950-ben DISZ-tag lettem, de most már „kiöregedtem" közülük, 26 éves vagyok, bár — elmosolyodik — nem érzem magam öregnek, csakhogy a mi DISZ szervezetünkben sok a csitri, komolytalanok és jelenleg tulajdonképpen nem is működik nálunk az ifjúsági szövetség. 1952-ben vettek fel tagjelöltnek. Gondoltanf, megpróbálom, nem tudtam, akkor még pontosan megfogal- nazni, hogy mi is húz a párthoz, ötvenháromban párttag lettem. Azóta is résztvettem a kultúrmunkában. Nagy hiba, hogy most a két műszak miatt szélnek eresztjük a híres bőrgyár! énekkart. Jelenleg színjátszó vagyok és 12 embernek a pártbizalmija. Egyikük sem maradt el a tag díjfizetéssel, aztán az Uj Világnak is sajtófelelőse. A pártoktatásban részt vettem, bár még ma is bátortalan vagyok, amikor beszélni kell, mégis sokat változtatott rajtam a párt- munka. Magabiztosabb, bátrabb lettem, merek bírálni és jobban látom a saját hibáimat is. Körülbelül ezt mondhatta volna el a taggyűlés előtt Wunderlich Margit. Azért lenne itt még egy-két említésre méltó dolog. A nyáron Balatonszárszón üdült, nagyon jól, de a csónakba még nem mert beülni. Még előbb, a Budai pártszervezetben, amikor az énekkarral voltak ott, megismerkedett egy fiúval, pék a szakmája, azóta már a vőlegénye lett. Most katona, de hamarosan leszerel. Bizony várja már. Szabad idejében olvas: Most Hel- tai Jenő „Ifjabb“ című könyvével ismerkedik, de még sok a tartozása. Nem olvasott például még soha József Attila verset Moziba, színházba jár. Aztán bútort szeretne venni, meg nagyobb lakás kellene a férjhezmene telhez, de ezekről nem beszélt volna a taggyűlés előtt, pedig ezek is nagyon fontosak. Eltelt már néhány nap a taggyűlés óta. Mosolygott, amikor az újság ban Gunderlik-nek írták a nevét. Bizonyára elhallotta az újságíró. Munkatársai azóta is büszkén és örömmel néznek rá. A maguk munkáját is érzik benne, hogy belőle pártvezetőségi tag lett. A pártvezetőség még nem ült ösz- sze, pedig megbeszélték már a napját is, de a régi szokás még nem évült el, majd megint az utolsó pillanatban szólnak. Wunderlich Margit látja már, hogy az új tisztség nemcsak ünneplésből és tapsból áll majd. Lesz itt dolog elég, hiszen az élcsapatnak is az élén kel! majd haladnia. Szántó Tibor A tsz tagok és az egyénileg dolgozó parasztok Igen sokat tanulnak Vas- tagh Miklós elvtárstól, a hároméves mesterképző esti tanfolyamon. Az előadást gondosan jegyzik füzeteikbe A tanulás közötti szüneteket is hasznos beszélgetésekkel töltik el. Csonka József elvtárs, az Uj Alkotmány tsz brigádvezetője az ősziek ■ tavaszi ápolásáról beszélget Vastagh elvtárs sál. US1TRÁLIA Ausztrália földünkön a legkisebb világrész, a kapcsolt szigetekkel együtt (Tasmánia, Uj-guineai mandátum, Papua és a Norfolk szigetek) 24 millió hektár területet foglal eL Ezen a kontinensen 60 ezer bennszülöttön kívül 6,284.000 fehér ember él. Két nagy városa közül Melbourne túlhaladja, Sidney pedig megközelíti az egymillió lakost. A népesedés feltűnően gyér volta részben a kontinens rendkívüli terepviszonyaival részben pedig Nágy-Bri- tannin telepítési politikájával magyarázható. * Ausztrália felfedezésének története színes és válltozatos. Tulajdonképpeni felfedezője James Cook, á nagy angol utazó, aki háromszor is behajózta a Csendes Óceánt, a déltengeri szigetvilágot és akit honfitársai méltán neveznek a Déltengeri Brit Gynrmatbirodalom megalapítójának. Cook 1770-ben bejárta Ausztrália keleti partvidékét és a felkutatott területet Uj-Dél-Wales-nek (New South Wales) nevezte el. — Anglia gyarmati érdekeire is tekintettel volt és az álíta/la felfedezett szigeteket hazája nevében birtokba is vette. A nagy kutatót 1779 február 14-én Tahiti (Hawai) szigetén a be rísz ütöttek orvul meggyilkolták,— Itt jegyezzük meg, hogy Cook tragikus halálának ma van 175. évfordulója. Az Új területet a brit kormány fegyenctelepnek használta fel, majd a Kék-hegységen és a Liverpool- hegységen átvezető hágók felfedezésével megindult a tőkebefektetés a mezőgazdaságba. Megalakultak az új gyarmatok: Tasmania (1825), Nyu gát-Ausztrália (1829) és Dél-Ausztrália (1836). Egyben megindult a szabadtelepesek bevándorlása, akik a kitűnő legeteket merinó-juh tenyésztésre használták fel. A juhtenyésztést kezdettel fogva kapitalista alapon űzték. A magángazdaságokkal egyidöben hatalmas juhtenyésztő társaságok is alakultak. Ezek órió si legelőket sajátítottak ki. A juhtenyésztés továbbfejlesztéséhez bérmunkásokra volt szükség, mert. a fe- gyencek kényszermunkája aűacsony- termelókenységünek bizonyult. Ezzel megindult a munkások kivándorlása Ausztráliába. Victoriá- ban 1851-ben aranyat találtak. Megindult az „aranyláz“ a kivándorlókat tömegesen Ausztráliába csaló tíz év korszaka. A lakosság ezen idő alatt több, mint egy millióval szaporodott, új gyarmatok keletkeztek: Victoria és Queensland. Az aranylázzal egyszerre magasba szöktek az árak és a gazdaság minden ágában nagy munkaerő hiány keletkezett. A munkások tömeges bevándorlása megerősítette a munkásmozgalmat és kiélezte a nagybirtokosok elleni harcot. Egyben megerősítette a parlamenti képviseletért folyó küzdelmet, melynek következtében az ausztráliai gyarmatok már a XIX. század közepén parlamenetet (választott alsóházzal és kinevezett felsőházzal) kaptak Ekkor azonban a lakosságnak még csak jelentéktelen része rendelkezett választójoggal. „A Ballarat Reform Szövetséget“ vidoríai aranyásók alapították 1854- ben. Ballarat annakidején gazdag aranybánya volt, mely 70 millió íontsterling értékű arannyal gazdagította Angliát. Az említett Reform- szövetséget az aranyásók a választójog megszerzéséért, az aranyásási szabadalmak felfüggesztéséért és egyéb reformok megvalósításáért ala pították. A hatóságok fegyveres erőivel igye keztek a mozgalmat letörni. A munkások válasza a ballara.i felkelés vélt. Ezt ugyan leverték, viszont a kormányzó körök kénytelenek voltak engedni: a Victoria: aranyásók 1851- től résztvehettek a helyi önkormány zat megválasztásában, sőt az arany- lelőhelyek közelében kisebb földparcellákat is vásárolhattak. A később alakul: szakszervezetek sztrájkok szervezésével kiharcolták a munkabérek emelését és a munkanap megrövidítését. A munkás- mozgalom történetében először Ausztráliában érték el a 8 órás munkanap bevezetését A munkásmozgalom egységét azonban sikerült megbontani. A burzsoázia a 70-es években megvesztegette a vezetőket és a szakmunkásokat (későbbi munkásarisztokrácia) elszigetelte a munkások tömegétől. „Trade Union“-ok alakultak. Ezekbe azonban a nem szakmunkások és a munkanélküliek a magas dijak miatt nem léphettek be. Nagy-Britannia a műit század ötvenes éveiben hiába kísérletezett az ausztráliai gyarmatok államszövetségbe való tömörítésével. A kísérlet Victoria (védővám) és új Bél- Wales (szabadkereskedelem) ellentétes vámpolitikáján bukott meg- Az imperializmus szakaszába való átmenet azonban szükségessé tette az államszövetség létrejöttét. A Csendes Óceánon megjelentek Anglia ve- télytársai: Németország és az USA Belpolitikai okok is közrejátszottak: 1890-ben zajlott le a tengerészek sz-rájkja, amelyhez a bányászok, szállítómunkások,- juhpászto- rok, stb. is csatlakoztak. 6 évvel később pedig a „shearar"-ek léptek sztrájkba. Az egész Ausztráliára kiterjedő sztrájkok megmutatták a szervezett munkásosztály erejét. Ez ellen a burzsoázia és vele együtt az elpolgáriasodott trade-unionok az államszövetség létrehozásával próbáltak védekezni. További céljuk az egységes bevándorlási politika volt. Kiadták a „Fehér-Ausztrália“- jelszót. Követelték a kanakák (esen- desóceáni szigetlakok) és a kínaiak bevándorlásának betiltását. Be nem váltott céljuk a faji gyűlölet szítása volt a munkások között. Ennek álcázására az „olcsó idegen munkaerőnek, az ausztráliai munkások bére torontójának ártalmatlanná tételé ről“ fecsegtek. Politikájuk nyilvánvalóan a munkásegység további bőm 'osztásának aljas célját is szolgálta Az államszövetség az angol parlament hozzájárulásával 1901 január 1-én megalakult A gyarmatok altom lettek, az ausztráliai áiLlemszö- ve.ségbe tömörültek, brit domíniummá váltak és alkotmányt kaptak. Az ..új" Ausztrália aktívan támogatta Angliát a délafrikai búr háborúban. A 90-es években megalakult Labour Party munkásarisztokrácia pártja állította az államszövetség legtöbb kormányát. Az ő érdeme, hogy Ausztrália aktívan támogatta Angliát az első világháborúban. Jutalmul Németország csendesóceáni gyarmatait kapta, A két világháború között a többnyire munkáspárti kormányok az egyre jobban erősödő munkásmozga- !om ellen harcoltak. 1942-ben McArthur vezetésével amerikai katonaság érkezett Ausztráliába. Ezzel az USA gazdasági ellenőrzése is megkezdődött. Az USA megkezdte ausztráliai légi és egyéb támaszpontjai kiépítését. Ezek megerősítésére 1944-ben Canberra-ban (Ausztrália 1913-ban alapított fővárosa és kormányszékhelye) létrehozta az „Ausztráliai—űjzélandi védelmi övezetet.“ A Ch ff'ey-kormány a kommunista párt ellen indított kegyetlen hajszát. Az ausztráliai kormány a brit birodalmi konferencián (1948) a kommunizmus ellen harcoló Délkeletázsiai Tömb létesítését javasolta. Anglia Malájföld elleni harcát 1948-tól aktívan támogatta. A szabad Korea elleni hadműveletekben is részivétt és fedezte az aljas légitámadásokat. 1949-ben az északat- lanti tömb megerősítésére a Csendesóceáni Tömb létesítését javasolta. A Wall Street íináncoligarcháit Ausztráliában nemcsak a stratégiailag fontos nyersanyagok, — mint vas, szén, ón, ólom, cink és réz gazdag tartalékai érdekelték. A? USA tőkéseit leginkább az újonnan felfedezett és még alig kiaknázott uranérc.'előhelyek vonzzák. Nem ke- vé’htré a*, is. hogy a szárazföld fon- tos katonai támaszpontokat biztosít J Csendes óceán népei ellen. —- Az amerikai tőke kemény harcot indított az angol tőke ellen. Nagyarányú tőkebefektetéseivel versenykép.elenné teszi Angliát- Távbombázásra alkalmas légii támpontokról is gondoskodik. A Menzies- kormány kijelentette, hogy „a leg- szorosabban egyii tműködik az USA kormányával.“ Anglia mindez* az- ■Jal próbálja kiegyensúlyozni, hogy stratégiai üzemeinek lényeges részét Ausztráliába helyezi át. — A Spender-terv — a Marshall-terv dél- ketotázsiai változata — azt a célt szolgálja, hogy Ausztráliának aZ USA mellett helyet biztosítson Délkelet Ázsia „fejlesztésében“, ami alatt a piacot és a kivitelt kell érteni. —- 1950 májusában Sidney-ben felvetették a Csendesóceáni Szerződés tervét. Az imperialisták kizsákmányol pálinkája, a növekvő drágaság, munkanélküliség, az életszínvonal ijes2' tő süllyedése éles harcra késztette Ausztrália a Kommunista Párt ált»1 vezetett munkásságát. 1946 óta egész sor komoly sz-rájk zajlott le. Egy' ben a munkásosztály szervezettség® is fokozódott. Ausztrália népe nei*1 hajlandó résztvenni az imperialists háborús politikában. Nem ragad tégy vert a Szovjetunió és a függetlenségükért harcoló népek ellen. Ausztra- 1 i-a népe kész védeni a világ békéje- — és ez a népakarat oly erős, hogy a Wall Street oligarcháinak is sza- < molniok keli vele!
