Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-12 / 36. szám

1954 FEBRUAR 1* NAPCO 3 P4R1 ÉS P ÁRI ÉPll ÉS * Vezetőséget választott a 73<1 Építőipari Vállalat pártszervezete Két idősebb eivférs ül a hosszú •sztal mellett a 7.3/1. Építőipari Vál­lalat kultúrtermében. A vezetőség- választó taggyűlésről beszélgetnék, amely hamarosan megkezdődik. „A legnagyobb ünnepbe sem készültünk ilyen gondosan", — jegyzi meg az egyik. S nemcsak ő mondhatja el ezt, — a többiek is, mind a hetve nen, akik itt vannak a vezetőség- választó taggyűlésen. Sokan a me­gye legtávolabbi sarkából, Beire- fnendről és máahonnét jöttek el az építkezésekről. Mindannyian felelősnek érzik magukat az ül vezetőség meg­választásáért, további munkájá­ért. A kommunisták Tóth elvtársat választották a taggyűlés elnökéül. Kovács elvtárs javasolta először és el is mondta, tniért tartja méltónak erre a tisztségre: régi, tapasztalt kommunista és bízik abban, hogy zökkenőmentesen vezeti majd a tag­gyűlést, őre lesz a pártdemokráciá- nak. A párttagság nem csalódott oenne: egy-két hibától eltekintve Wztos kézzel vezette a taggyűlést. Az elnöksége), azonban nagyon gyor­san megszavaztatta, a párttagoknak nem volt idejük több javaslatot tém­ái. A jelölőbizottság és a szavazat­szedő bizottság tagjait már egyen­ként szavazjfa meg a tagság, lehető­sége volt vitatkozni, véleményt nyíl vánítani. A beszámolót Rigó elvtárs, a párt- szervezet titkára mondta el. Nagy ordeme a beszámolónak, hogy a ter- me'és és q pártmunka problémáit szoros egyfiégben tárgyalta, részlete­sen elemezte az eredményeket, a Tunka fogyatékosságait. Mint a be­számoló és a hozzászólások során ki­derült azért, mert kollektív munká­val készült, a vezetőség, az egész Párttagság véleményét nyilvánította 8 két esztendő munkájáról. A beszámolóból azonban egy fontos dolog kissé hiányzott: a vezetőség őszinte önbírálata. A vezetőség tagjait kevéssé bírálta, akikor is csak általában. e§y alkalom mai sem említette névszerint. Azt az érzést keltette az emberben, hogy az az önbírálat elhangozhatott volna minden időben és mindenütt. Annál inkább bírálta a tagságot — l°ggal. Megemlített névszerint több olvtársal, akik nem járnak rendsze- resen politikai iskolára, nem vettek pészt a pártmunkában. Ez helyes, de vájjon a vezetőség megtett-e min- oent, hogy ezek a hibák ne fordul­hassanak elő? Arató e'vtárs hozzá­szólásában elmondta, hogy valóban sokan nem tanulnak. De a vezetőség többszöri figyelmeztetés ellenére sem vonta őket felelősségre és ennek dkáról a beszámolóban sem hallott., A vezetőség a tömegszervezetek se­gítését is mindig tervbe vette, de honi sikerült megoldaniok. Miért? Erre Varga Károly elvtárs adta meg a választ: már több mint fél éve egyszer sem vett részt a vezetőség valamelyik tagja a szakszervezeti bizottság ülésén, holott több ízben kérte őket erre. A beszámolóban* névszerint meg­bírálták azokat az elvtársakat, akik nem járnak el rendszeresen párt- csoportértekezletre. Számosán nem kaptak pártmunkát. Emiatt nem elég tevékenyek a kommunisták, kevés­szer nyílik alkalmuk bírálatra és ön­bírálatra. Helyes lett volna arról is szólni, hogy a vezetőség kiknek adott oártme.gb izatást, milyen hibák van­nak az ellenőrzésben és mi okiból nem dolgozhattak a párttagok. Ezzel sokat segített volna az új vezetőség­nek. A beszámoló feletti vitában ti­zenöten szólaltak fel. Harcosan, bátran bírálták egymást is és a vezetőséget is. Es ez megnövekedeitt aktivitásuk újabb bizonyítéka. „A vezetőség tag­jait kevéssé ismerik a sörgyári épít­kezésen, csak Rigó és Katies elv­társakat látják" — mondta Serlei elvtárs. Több felszólaló azonban ar­ra mutatott rá: nem az a baj, hogy csak Rigó és Katies elvtársak láto­gatják az építkezéseket, hanem az. hogy ők is ritkán. Gungl elvtársnő a fiatal szakmunkásokról beszélt és megígérte, hogy rövidesen egy ifi brigádot szerveznek az építkezésen. De nemcsak bíráltak, 'hanem javas­lataikkal segítettek .is az új pártve zetőségnek. Megyer elvtárs javasol­ta, hogy a segédmunkások közül több tagjelöltet vegyenek fel. Varga Károly elvtárs helyesnek tartaná, ha a pártvezetőség egy-egy tagja min­den hónapban egyszer résztvemne a szakszervezeti vezetőség ülésén. Mik­lós elvtárs szerint a gépesítési csopor tot havonta egyszer hívják össze ér­tekezletre, megbeszélni a tennivaló­kat. A beszámolóhoz hasonlóan, a felszólalások sem tartalmaztak elég önbírálatot. Természetes, ehhez a be számolónak kellett volna segítséget adnia. Arató élvtárs bírálta a vezetőséget azért, mert az oktatással keveset foglalko­zott. O maga propagandista, tehát helyes lett volna elmondani, hogyan harcolt a lemorzsolódás ellen, ho­gyan foglalkozott a hozzá beosztott elvtársakkal. „Én megrendeltem a 300 pár csizmát, nem tehetek róla, hogy nem kaptuk meg“ — mondta Helt elvtárs. Ez azonban kevés. Töb­bet kellett volna utána járni és meg magyarázni a dolgozóknak, hogy ké­résük jogos, csak türelmeseik legye­nek, mert máról-holnapra nem te­remthetünk elő mindent. Az ország tíz- és százezer dolgozóját kell el- átni csizmával. Hibáinkat eJismerni, mérlegelni nem szégyen, — az első lépés azok kijavítására és egyúttal a párttagság iránti bizalom jele is. Amíg a felszólalások tartottak, a ielöfiőbizottság elkészítette javasla­tait. Forgács elvtárs ismertette a bi­zottság javaslatát, felhívta a figyel­met arra: ez csak a jelölőbizottság javaslata és hogy valóban jó veze­tőséget válasszanak, szükség van az egész tagság segítségére. Ezután fel­sorolta javaslatait, majd a taggyű­lés elnöke egyenként vitára bocsátot­ta a jelölteket. Tóth elvtárs, aki ;gen körültekintően vezette a tag­gyűlést, itt hibát követett el. A je- 'ölőbizottság javaslata alapján nyom ban vitát rendelt el, holott a tag­ságnak időt kellett volna adni arra, hogy esetleg más elvtársakat is java soljon és csak utánna kellett volna megkezdeni az összes fölött a vitát. A kommunisták igen gondosan mérlegelték az egyes jelölteket. Kalló Péter eílvtársait is javasolták a vezetőségbe, öt elvtárs kért szót, hogy tanácsokat adjanak, neki és el­mondják, miért tartják méltónak az új vezetőségibe. Ugyanígy a többi elv­társ jelölését is körültekintően meg­vitatták. Végülis a tagság elfogadta a jelölőbizottság élőterjesztését A szavazás már gyorsan történt. A vita közben mindannyioknak kiala­kult a véleményük, meggyőződtek arról, hogy a legjobbakat, a legráter­mettebbeket jelölték az új vezetőség be. A titkos szavazás erdménye: egy két szavazat híján mind az öt veze­tőségi tagot megválasztották. A 73/1 pártszervezete a hibák el­lenére eredményes munkát végzett a vezet ősé gválasztó taggyűlésen. A régiek mellett új, friss erőkkel erő­sítették a vezetőséget. Azokat válasz­tották meg, akiket szeretnek és be­csülnek, akiket valamennyien követ­ni is fognak a munkában. Bocz József Műtrágya Yf eg kell hagyni, — iTJ- nyugodt embe rek dolgoznak a pécsi járási tanács mező- gazdasági osztályán, még rosszakaróik sem állíthatják, hogy bölcs mérséklet híján etha- markodták, elkapkod - ták volna az ügyeket. Mert ugye, régi igaz­ság, , hogy lassan járj, tovább érsz, meghogy: mielőtt döntenél, aludj rá egyet, kettőt, mat, négyet. •. csak — a villányi kol­légák hogy sietnek, hogy töntetnek —már december végén meg­rendelték valamennyi termelőszövetkezetük részére a tavaszi fej­trágyázáshoz szüksé­ges pétisót. Micsoda fiatalos szeleburdíság, könnyelmű hevesvérű- ség?! Ej-ej, ez a Vas- tagh Miklós nem is gondolja, milyen ba­jok származhatnak a karai műtrágyarende­lésiből! Teszem azt — megdézsmálhaiyák a varjuk (igaz, a raktár­ban csak egerek fut- káraznak, de azok is nagy kártevők), meg ezek a meggondolatlan tsz-tagok képesek már február végén a fagyos földre kiszórni, nem gondolva influenzára, csúzra és váltólázra, amit így tél végén könnyen felszedhet 'az ember. Az ember! — Úgy ám, a legfőbb ér­ték! Ha egy kicsit meg vakarjuk a dolgot, még az is kiderül, hogv a karai műtrágya rendelés — ellentétes a szocializmus gazdasági alaptörvényével! Ilyen meggondol atl ans ágot ?! Nahát! Lehet, hogy hasonló okosságokkal törhették fejüket a járási tanács szakemberei, mert nem siettek, — ó, egyálta­lán nem siettek a Le­gyengült kenyérgabo­nák tavaszi fejtrágyá­zásához szükséges péti­só igénylésével. A vil­lányi és a sásdi járá­sok megrendelése már rég Pesten járt, ami­helyett . • • tette, hogy a péHsét csak április elejére szállíthatja — a meg­késett rendelés miatt, Hogy-hogy megkés­tünk? Mi? A pécsi já­rási tanács? Hát nem körleveleztünk, beren­deltünk, vitattunk ele get?! Most meg nemér ide időben, nem fej­trágyázhatnak a ter­melőszövetkezetek?! — Elvtársak! Hallottak ilyent?! Még az hiány­zik csak, hogy minket okoljon valaki, ha gyen gébta lesz a búzater­més! Akárki mondja, iga­zat mond: — elalud­tak, elhanyagolták a műtrágyarendelést! — Február legvégén, március elején gyen­ge vetései megerősíté­sére fej trágyát szőr minden gazda, minden termelőszövetkezet — a pécsi járás kivételé­vel. Mit mond akkor Takács elvtárs és a főagronómus: Zágani Kálmán a tsz-tagok - naik? Azoknak, akik­nek megrendelései t csak február ló-én to­vábbították? Es azok­nak, akik nem érte­sültek a tanácselnökök nek küldött körlevél­ről, az aranyosgadá- nyi, peilérdi, siklósöo- donyi, a baksai, a diny nyeberki, a magyar - sarlósi és a személyi termelőszövetkezetek­nek? És a tizenhárom egyes típusú tsz-nek szerte a járásban, ame lyeknek szintén meg­tizedelte búzáját, ro­zsát, ősziárpáját a szá­razság és a fagy? Az osztály tíz munkatársa hetenként harminc na­pot tölit kint vidéken — miért nem mozgat­ták a műtrágyarende­lést? Nos, mit csinálnak hát a járási tanácson? ELőkotorják az irat­tárból a körlevelet és megmondják: fedve vagyunk?! Gyenge védekezés lesz! Oroszlán Imre Barack- és szol ígérni ölési tanfo1 vamot rendez a PcCs Városi Tanács Az országoshítű Pécs és pécskörnyéki barack és szőlőtermelés felien- (ütése egyike megyénk szőlő és gyümölcsgazdasága fejlesztése legfonto­sabb kérdéseinek. A Városi Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya a szőlő és gyümölcstulajdonosok szaklcépzettsége növelésére előadássorozatot tart, melyen Németh Mártom Gyenis Imre és Király Vernie dvtársak is­mertetik a legfontosabb szőlő és baracktermelési tudnivalókat. Az előadásokon való részvételt a. Városi Tanács Mg. osztályán kell bejelenteni. kor egy Szilveszter előtti nap Takács elv­társ, osztályvezető és Bognár Károly előadó jónak látták: írnak egy körlevelet a köz­ségi tanácselnököknek, hogy „ .. .a tavaszi fej­trágyázás jelentőségét minél nagyobb mér­tékben ismertesse, dob szó, gyűlés, egyéni be­szélgetés útján." A körlevél csudálatos találmány. Az ember csak megereszti, iktat­ják, borítékolják, pos­tázzák, aztán a helyszí nen vettemezik, me­gint iktatják, olvassák, dobol ási könyvbe ír­ják, dobolják, meghall­ják. — egyszóval röp­ke pár héten belül, gombnyomásra elké­szül minden. Talán a mondatokat nem fogalmazták elég eikornyásan, vagy más hiba akadt, de a mo­dern „terülj, terülj kis asztalkám“ valahogy felmondta a szolgála­tot. Nem jöttek a meg rendeléseit Nem bi­zony, sem tizedikén, sem húszadikán. A ta­nácson már izgalom­nál várták a gyertya­szentelő napját: elha­tározták, hogy ha visz- szabujik a medve — (csalhatatlan jel!). — akkor új körlevelet ír­nak, ha abbahagyja a téli semmittevést, — berendelik az elnökö­ket. Könnyen megy — egy körtelefon és kész. Február ötödikén be­citálták őket. Elég ke­vesen jöttek, tetejében — unalmas volt-e, vagy micsoda, — töb­ben otthagyták az ér­tekezletet és a járás 40 termelőszövetkezetéből és I. típusú csoportjá­ból mindössze húszán rendeltek műtrágyát.. öt napot még vártak (a nagy sietség sose' vezet jóra), aztán feb­ruár 10-én feladták az • igénylést. A válasz nem is vá­ratott sokáig. A Mű­trágya és Növényvédő­szer Vállalat, kijeién­ek (alu dolgozóinak segítői ■. Esthomályba burkolózik Gilvánfa. utfán báránybőrkucsmás férfiak nagykendöbe bugyolált nők lüyekeznek az iskola felé. Gazda- VVülésre sietnek a. dolgozó parász- töfc, parasztasszonyok, hogy meg­vitassák a község ügyes-bajos dol- ■Jait, termelési bizottságot válassza- ^k, amely irányítja a mezőgazda- munkákat, hogy a párt- és kor- ^nyhatározatok Gilvánfán is meg­valósulhassa nők. A gyűlés megkezdése előtt kisebb- OVobb csoportokban beszélgetnek ® Mazdák. Köztük van Tóth István holdas dolgozó paraszt is. A fia- yóbbak sokszor fordulnak hozzá jó *®á4csért, hiszen lassan fél évszáza- rla már,hogy itt gazdálkodik, isme- T% is a gilvánfai határt, mint a te­nyerét. özv. Szűcs Nándorné pa- TP*ztasszony is 60 körül jár, de hat eVtized után most érzi csak igazán '’Vágóénak a földet, hosszú évek útán most választ igazából olyan I 'tölpozó parasztot a. földmunka irá­nyítására, aki az ő ügyes-bajos dol- 9fít képviseli, segíti a több termé­s.erí folytatott munkában, amely 0regségére az ó életét is szebbé, ®0r>dtalanabbá teszi.. Bódis József 16 holdas dolgozó paraszt tartja a beszámolót. Többek főzött elmondja, hogy most. meg j kétszerezniük erejüket, ha a fa­ff becsületét továbbra is megakar- 3nk tartani. Különösen nagy gorui- <*°f kell készülniük az ősziek tava- **í ápolására, mert igen gyengék tt vetések. „Sok helyen még bent ®z istállólragya az udvarban, amit Sürgősen hordjunk ki — a földeken ? helye“ — mondotta. A beszámoló **úiertette a szerződéses növényter- Jjfles előnyeit is. Tavaly Bencze pálmán 200 mázsa cukorrépát ter- egy hold földön, mázsájáért 2 £9 cukrot és 6 forintot kapott. A 2f*őbbí hozzászólások is megerösí- "•fcáJc, hogy a gilvánfai fald igen alkalmas cukorrépatermelésre. A beszámolót hozzászólások kö­vették. Legtöbben a még most is va­júdó földkérdésről beszéltek. Ugya­nis az a helyzet, hogy a gilvánfai dolgozó parasztok még a mai napig sem tudják, hogy kinek hol lesz a földje. Ez a fő oka, hogy több gaz­dának még az udvarában az istálló­trágya. „ígéretet, azt kaptunk a já­rási tanácstól, hogy kiosztják a föl­det — mondja Kovács Béla, de itt a tavasz a kertek alatt. Felkészül­tünk ugyan a tavaszi munkákra, de azt sem tudjuk, hogy melyik dara­bon kezdjük majd meg. Az' állattenyésztés fejlesztését is sokan szóvátették. Már féléve, hogy kérték az apaállatok, a. bika, a kan is a kos kicserélését, de még a mai napig is itt vannak." — így félő, — mondják a gazdák, — hogy nem lesz utód. Nem fejlődik az állatállomány Gilvánfán. „Legelőinket a. bükkösdi kanális szeli, át — mondja Bőd'is elv társ,. — Ez nem is volna baj, hiszen nem haragszunk érte. Csak az a bök­kenő, hogy két évvel ezelőtt álla­mosították. A kanális partokat má­sok használják, azonban a terület után mi fizetjük a beadást. Nekem 15 hold földem van kereken, de ép­pen a kanálisból 350 négyszögöl esik rám és így 15 hold és 350 négyszög­öl szerepel a nevemen, A beadásnál éppen a 350 négyszögöl nemlétező terület miatt a 20 holdas kategóriá­ba soroltak be.’“ Gilvánfán több, mint 40 dolgozó paraszt gondja, amit Bódis előad. — Egy-egy gazdának 300—400—800 négyszögöl területét foglalja el az állami tulajdonban lévő kanális. A jelenlévők közül többen a ta­vaszi vetőmag beszerzéséről beszél­tek. „Most gondoskodjunk a tavaszi árpa, zab vetőmagról, mert lesz olyan területünk, ahol az ősziek ritkán vagy egyáltalán nem keltek ki — mondja Tóth István. *— Hasz­náljuk ki az állami csereakciót, sze­rezzük be a tavaszi búza vetőmagot. Kenyérgabonából hiány ne legyen.“ A vita után került sor a termelé­si bizottság megválasztására. Nem lett itt sem a tanács, sem a pártszer­vezet javaslatot arra, hogy kit vá­lasszanak a bizottságba. A dolgozó parasztok saját belátásaik szerint je­lölték ki. javasolták gazda ársaikat, Vida kenő!... Kata Géza!... Ber­ta Zoltán!... — hangzott innen is onnan is, — Torbó László, Kovács Béla, Csőmé Károly, Kovács Lajos, A gilvánfai gazd agy ülés jobb is lehetett volna, hiszen a községben nem 35 dolgozó paraszt és paraSz:- asszony tahik, — márpedig csak ennyien jelentek meg a gyűlésen, A hibát elsősorban is a járási tanácson ketí. keresni. A járási tanács úgy akarja imgoldani a gazda gyűlés eket, hogy kész beszédeket ad ki a köz­ségi tanácsoknak, amit felolvastat­nak a. beszámolóra kijelölt gazdák­kal. Néhány részletet érdemes idézni a Gilvánfdra kiadott beszédből: .. ■ a mi községünlcben is dolgozó parasztjaink egyre inkább szabadul­tak á földjeiktől és sokan a vasi}ion, iparban és üzemekben igyekeztek el­elhelyezkedni ... Igaz, a. mezőgazdaságból sokan mentek az iparba, de Gilvánfáról egyetlen dolgozó paraszt sem ment el. A másik: ...Községünkben tsok esetben a zöldgabonák aratásait szorgalmazták és cukorrépa termelésre kéngszerl.et­ték a gazdálcat... Ez is igaz. hogy sokhelyütt, túl­kapások történtek az aratásnál, a szerződtetésnél, de Gilvánfán ez nem történt, meg. Bencze Kálmán dolgozó paraszt példája is azt bizonyltja, hogy a. gilvánfai határban nőm ttfeg- vetendő a cukorrépa termelés. A községi tanács már „jobb‘‘ meg­oldást talált. A titkár elv ár snő is a járási tanácstól kiküldött dolgos isszeültek és megírták a beszámolót Ez még nem volna baj, de a hiba ott volt, hogy az előadást tartó dolgozó Simon Dezső! Tizenhat tagú bizott­ságot jelöltek a gazdagyűlés részt­vevői, A jelöltek becsületes dolgozó parasztok, egyfől-egyilc olyanok, akik élenjárnak a termelésben, az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. A bizottság megválasztása után vé­geiét a gazdagyiilés. A gilvánfai gaz­dák egymásután hagyják el az Iskola épületét> ki jobbra, ki balra siet ez otthonába. Az utolsó villanyfény is eltűnik az iskola ablakából. Csewl uralja a falut, ahol rövidesen meg- kezdödik a harc az életei adó ke­nyérért. parasztnak a beszámolót a. gazdagyű­lés megkezdése élőit egy félórával adták, aki a sürüngépclt sorokat több helyen alig tudta elolvasni. Helytelen, hogy a. gaedagyűlési csak dobszóval, hirdették a tahiban. A dolgozó parasztok csak annyit ’adlak, hogy gazdagyűlés lesz, de hogy miről, ez csak a végén derült ki. így nem is csoda, hogy kevesen jelentek meg — gondolván — úgyis arról lesz szó, amiről az utóbbi gaz­dagyűlésen beszéltek. A járási tanács számára tanulság legyen a gilvánfai gazdagyülésről az is, hogy a nőket, teljesen kifelejtet­ték, iiíet ve nem hívtak fel a gazdák figyelmét, hogy a nők is vegyenek részt a termelésben. így aztán nem is csoda, hogy egyetlen nőt sem vá­lasztottak a termelési bizottságba. Pe­dig több olyan dolgozó paraszlasz- szony vaiA Gilvánfán• aki sok eset­ben külöiwen megállja a helyéi mint jópár férfi. Különösen a baromfite­nyésztésben. A gilvánfai eset intő példa lehet a járási tanács és a községi tanácsok számára. Bízzák a gazdagyűléseket a gazdákra, — természetesen segítve nekik a felkészülésben, a szervezés­ben. A községi tanácsok azt is meg­tanulhatják, ahhoz, hogy minden egyes dolgozó paraszt résztvegyen "gy-egy ilyen, fontos megbeszélésen> a kommunisták, a népnevelők fáradt­ságot nem ismerő munkája szükséges. KURILLA VINCE Begyűjtési verseny a pártkongresszus tiszteletére Dunaszehcsfin Dunaszekcső lakói 1953-ban be­csülettel teljesítették kötelességüket. Az új év kezdetén megfogadták: 1954-ben sem lesz másként. Gyurica Jánosnak, a begyűjtési állandóbizott- ság elnökének kezdeményezésére csakhamar megindult a begyűjtési verseny a faluban. Elsőnek Gyurica János tett ígéretet, hogy április 18- ig egészévi baromfibeadását telje­síti. Az ígéret valóraváltása során eddig első negyedévi kötelezettségé­nek tett eleget. Példájára 30 egyé­ni paraszt lépett egymással begyűj­tési párosversenyre, akik közül Csá- nyi Mihály 15 holdas középparaszt már az egész évre esedékes l>arom- fil beszállította a begyüjtöhelyrr. Az állandóhizottság tagjai azon­ban uem elégedtek meg a verseny megindításával és a kezdeti ered­ményekkel. A dunaszekcsöi hét és a dunaszekrsósziget.i öt »Handobizott sági tag felosztotta a falu, illetve a sziget területét egymás között és részben a beadási tervek készítése­kor, részben pedig esti beszélgeté­seken meggyőzték a falu nagy részéi a begyűjtés fontosságáról. A dunaszekcsöi dolgozók február U-ig az eddig esedékes baromfibe- adasi tervnél száz kilóval többet szállítottak a begyüjtőhelyrc. A 30 gazda, aki már első negyed­évi beadási tervét teljesítette, most elhatározta, bekapcsolódik a nép- iievelömunkába, hogy Dunaszekcső a pártkongresszus megnyitásáig min­denből túlteljesítse előirányzatát. SZ. ■,

Next

/
Thumbnails
Contents