Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

6 N A PCÖ T954 FEBRUAR T iTűsz esztendővel ezelőtt, 1934 ■ A rendszernek azonban kényelmet- *"*■ február 8-án halt meg. Halé- I len volt ez a sóhajtás, hiszen eset- laJror szépen elbúesúztatták, szívhez- I 'eg vihart is támaszthatott volna. szóló szavakkal megemlékeztek róla aztán nagy hallgatással igyekeztek elfelejtetni. Móra Ferenc esetében beteljesedtek Szabó Dezső keserű sze vai: a nagy ember meghal, sírján pedig ..dudvák és jóbarátok nőnek. * A „jóbaráiok“ hamarosan hallgattak róla. a dudvák pedig egyre nőttek. Meg is volt ennek az oka; hiszen Móra Ferenc remek alkotásai a Hor- thy-korszak éveiben vádolták azt a rendszert, amely embertelen sorsra kárhoztatta „véreit.' De nemcsak a műveiben fel-felí.ö- rő sóhajtásaiért igyekeztek róla hall iatni a halála után, hanem követke ’.etesen ellenálló magatartásáért is Nem felejrették el soha elveihez kö '.•ömszaikadtáig ragaszkodó makacs Kosso.h-párti édesapját, a „jegyes smbert“, akinek örökségeképpen megmaradt gyermekeiben is „az e' 'enzékiség, a maga változott, alkat mázott, de élő és lelkiségünk lé­nyeges voltában'', — írja fivére. És nem felejtették el azt a Móra Fe­Több, mint harmincezer példány- I rencet, aki keserűen vetette papírra számban megieUerrt páratlan sikerű . egyebet nem tudtak a szemem regénye, az „Ének a búzamezőről“ a I re hányni, hát azt verték a fejem a világháború utáni magyar falu­nak és népének énoisra A háborúban és az, utána következő években meg­kínzott. szomorú szemű és lehajtott fejű, fáradt parasztokról szól. akik egyéni tragédiák és minden becsa- pottságuk közepette is bíznak a jö­vőben mondván: „A föld mindön­kit mögösz ... De új állja helyünket és a föld nekik marad.'* Igv lett a becsapott magyar parasztnak és a magyar föld vonzóerejének megrázó ba’fadája ez a könyv. Másik nagy regénye, az „Aranykoporsó'* pedig a dalmata ratoszolgasorsból lett latin császár. Diocle'.ianus szomorú törté­netének keretében világítja meg a kereszténység napfelkeltét és a po­gányság naplementjét, érzékeltetve az elavult, a régi elkerülhetetlen pusztuláséi*, a születő újjal szemben : Regényeinél sokkal élesebb han­gúnk rajzai, tárcái, valamint elbe­szélést tartalmazó gyönyörű kötetei a Georgikon, a Véreim, a Paraszt­jaim, stb. Bennük nem egyszer nyílt szatírával ír a nagybirtok-rendszer­ről, a népeinyomó közigazgatásról, a parasztság anyagi és szellemi elesett- ségéről, a zegényparaszt elámításá- ra végrehajtott „földosztásról*'^ I gaz, Móra nem volt forradal­mni« ocolr VnimtHkiotfi Kumo.ní? hez a háború után, hogy négy év alatt nem volt egy hajrám, egy hur­rám — ebből látható, milyen elve emedett destruktív voltam én már akkor is.“ Hogyan felejtették volna el azt az írót, aki visszautasította a felkínált kormány főtanácsosi cí .net, de az 1918-ban felkínált kép | viselőséget is, nyíltan megírván lap­jában: „.-.a mai parlamentben va ’ó ülést nem tartom valami nagy tisztességnek.'* De emlékezetében tartotta a rendszer forradalom alatt magaí.artásáit is. lyi óra a radikális párt részéről az 1918 október 2-án megala­kult szegedi nemzeti tanács tagja, s ő fogalmazza meg a párt részérői »któber 31-én a Szegedi Naplóban ’bocsátott proklamációt. November 2-án a nemzeti tanács megbízásából a város törvényhatósági bizottságá­nak rendkívüli közgyűlésén ő kiáltja ki a köztársaságot. A képvise’őház- ban is jelen van Szeged öttagú kép­viseletével együtt a köztársaság pro- tlamálásánál. 1918 december 8-án pe dig egyik felszólalásában kijelenti: Én magam sohasem csináltam be- őle titkot, hogy a jövő (ársadalmá- nának a tiszta kollektív társadalmat kívánom, mint meggyőződésem sze­már, csak humanista, humaniz I cint a legtökéletesebbet“, igaz, nem musa sem harcos humanizmus. írá­sai azonban félreérthetet,énül tük­rözték szembenállását a rendszerrel és sóvárgását egy tisztultabb, igaz­ságosabb világ iránt Amikor „Pa­rasztjain'* című kötetének mesteri elbeszéléseit alkotta, amelyekben a legsötétebb színekkel festette a va­lóságét, egyér iségére jellemző bele­törődő íejcsóválással írta: „Nem gon­kommunista, hiszen azonnal hozzá- .eszi, hogy ez a társadalom sem teszi majd boldoggá az emberiséget csupán „elvesz a boldogtalanságiból". A koinmünnel kapcsolatos nézeteire jellemző, hogy 1919 április 1-én Me­mento címmel vezércikket ír, amely ben Lyon városának sorsával inti | -Szegedet, ne tűzze ki az ellenforra­dalom fehér zászlaját, mert küiön­doi’tam olyan bolondságot, hogy for-I ben a forradalom halóira ítéli. díthatok a sorsukon valamit, csak | a magam leikén akartam könnyíte­ni. Ahogy mifelénk mondják, ha az | ember sóhajtaná sem tudna, hát meg­fulladna." És a forradalom bukása után? Ne­ve lekerül a Szegedi Napló homlo­káról. Amikor pedig 1921-ben újra 'r a lapba, a piaristák 290 éves ju­bileuma alkalmából cikksorozatot kezd, s nagy megbotránkozást kelt azzal, hogy „Rebellisek*' címmel rendnek azokról a tagjairól is meg­emlékezik, akik elveikhez szilárdan ragaszkodva, a hatalommal összeüt­közésbe kerü’tek. Ugyanebben az év­ben Homokóra címmel élehhangú vezércikket ír. amelyeket a szeged ügyész, akinek Móra sok gondot oko­zott, „Homokmóra“ gyűjtőcímmel 'döngetett később is. Jellemző, hogy az ellenforradalmi ügyészség 1922- ben egyik cikkéért súlyos vada ’•mel ellene. És végül hadd említsük még meg, hogv négy naippal halála slőtt, utolsó írásában. Spengler Osz­kár pesszimista művével vitatkozva ezt veti papirosra: műiden tehetsé­ges író „baloldali'*. A felszabadulás óta „Hiszek az ■í*- emberben'* címmel haladó szel Vmű e'beszélései-n kívül gyönyörű 'fiúsági művei jelentek meg, néme lylk már három kiadásban. A ma­gyar irodalom legszebb gyermekme téit ik'étségte’enül ő írta. Nem vé’et- len. hogy ezek olvan közel ál'nsk : magyar népmesékhez, mind a 'mon­danivaló. mind a szép. tiszta nyel­vezet szempontjából. A „Kincskere­ső k'sköőmön“, a „Dióbél királyfi*', a „Cslli-Csalí-Csa’aván* Csa’avér*', a Furfangos CintuTa'* stb. nemcsak a gyermekek, de a felnőttek kedves ol­vasmányai is. Nem egv közű1 ük (pi .Kincskereső kisködmön“) klasszi­kus alkotásnak számít. Jellemző hogy ifjúsági elbeszéléseinek téma- őre legtöbhnyire a kuruc és a negv vennyo’cas szabadságharc történeté hői va'ó, továbbá a szegényiparasztok szomorú, de igaz emberséget sugár­zó életéből. Halál akor Herczeg Ferenc a Pest1 Hírlapban megemlékezett Móra ,bal- o’da’.iságáról" is, de aztán legyintett -gyet, s ezekkel a jellemző szavakka’ ólytatta: „De hiszen ma már mind­egy! Azok is, akik a jobb jövőt nem -nnyira a jogok kiterjesztésétől, in­kább a kötelességek teljesrtésétő’ várják?!), gyönyörűséggel olvassák Móra írásait és tisztelettel hajolnak véniusza előtt.*' TVT nnyivel nagyobb gyönyörű séggel olvasták és olvassák azok, akik igenis „a jogok kiterjesz­tésétől“ várták és kapták meg sor­suk jobbrafordulását. Itt az ideje annak, hogy ne csak az ifjúságnak mesélő, de a felnőtteknek olyan szép és igaz magyarsággal, oly mély em­berszeretettel író Móra méltó meg­becsülést kapjon az irodalomtörténet ben, az olvasók könyvespolcain és szükségképpen a magyar könyvki­adásban. Az új kormányprogramm megadja erre a lehetőséget. Kolta Ferenc TTIT irodalmi szakosztály. Ml UJTSÁG B£Rj4J\jr4n4\f MEGALAKULT A PÉCSI AKVARISTÁK BARÁTI KÖRE A Társadalom- és Természettud ományi Ismeretterjesztő Társulat biológiai szakosztálya keretén belül megalakult a Pécsi Akvaristák Ba­ráti Köre. Az alakuló ülésen a következő vezetőséget választották meg: Elnök dr. Szentágothai János Kossu íh-díj;as egyetemi tanár elnökhelyet­tesek dr. Schwartz János kórházi főorvos és dr. Gebhardt Antal, a Természettudományi Múzeum vezetője, titkár dr. Teremi Gábor MÁV főorvos, propagandista Pécsi Tamás MÄV üzemi dolgozó, a felvételi bi­zottság tagjai: Takács Imre a Sopiana Gépgyár dolgozója és Pollonyi Lajos MÁV ellenőr. A Pécsi Akvaristák IFtaráti Köre minden hónap el­ső vasárnapján tartja meg ülését a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat helyiségében. Elhatározták, hogy májusban nagyszabású akvarisztikai kiállítást rendelőnek Pécsett. FEBRUÁR 18-AN NYÍLIK MEG A MAGYAR-SZOVJET BARÄTSÄGI HÖNAP A Magyar-Szovjet Barátsági Hó­napot február 18-án este 7 órakor, ünnepélyes keretek között nyitják meg a Pécsi Nemzeti Színházban. Ez alkál »urnái Varga Jenő elvtárs a megyei tanács elnöke tart elő­adást. Február 19-én a Doktor Sán­dor kultúrotthonban az egyetemi énekkar ária-estet rendez, amelyen zovjet zeneszerzők műveiből adnak elő részleteket. Február 20-án a MÁV kultúrotthonban tánccal egy­bekötött műsoros este lesz. Február 31-én az MSZT Képzőművészeti Szak osztálya az MSZT székházban szov­jet képzőművészek képeiből repro­dukciós képkiállítást rendez, amely két hétig marad nyitva. Február 22- én a megyei könyvtárban szovjet könyvkiállítás lesz, amelynek kereté­ben kiállítják a legkiválóbb szovjet !pari, mezőgazdasági, pedagógiai és irodalmi munkákat. Február 23-án sor kerül a szovjet hősök emlék­művének megkoszorúzására. MÉHÉSZ SZAKÜZLETET LÉTESÍT PEOSKTT A MECSEK ALJAI FÖLD­MŰ VKSSZÖ VETKEZET MÉHÉS5J CSOPORTJA A mecsekaljai földműveeszflvetke­zet méhész csoportja taggyűlést tar­tott, aonelyen a csoportolnök beszá­molt a csoport múlt évi munkájá­ról és ni,ért eredményeiről. Rámuta­tott ari\a, hogy 38 új tag lépett be a csoportba és ezzel a tagok létszá­ma 113-ira emelkedett. A tagság, je- 'enleg 1.167 méhcsaláddal rendelke­zik. An pák ellenére, hogy az el­múlt évben az időjárás kedvezőtlen volt, a méhészeti csoport 107 méter- máz,sa mézet adott el az Állami Mé­hészeti 'Fótlalathak. Tavaly kéthetes méhészeti tamfolyamot rendeztek, 'ímelyen 100 hallgató vett. részt. A múlt év őszén Pécsett megtartott mé hészeti Ráállításon a csoport tagjai közül ötien díszoklevelet és egyen­ként 100 forintot, hetein pedig dísz­oklevelet kaptak. A méhészeti csö­mört terv bevette, hogy ez év máso­dik negye idében a Kossuth-tér 7 sft alatt méh.ész-szakűzíletet létesít. Bé­késcsaba vótám ez lesz az ország má­sodik méhész-szaküzíete. MEZÖGAZDASÄGI KÖNYV VÁSÁROD CAT RENDEZNEK Az (Miami Kömjvterjesztő Vállalat, és a SäöUHkezetek Országos Szö­vetsége Baranya, megyében is mezőgazdasági könyvvásárt rendez. El alkalommal az állami könyvesboltok, szövetkezeti boltok< a mezőgaz­dasági szakirodalom legjobb termék eit, a ipol\ íikup, Ismeretterjesztő és szépirodalmi müveket eljuttatja a legtávolabbi falvakba- « dolgozó pa­rasztok portáira, a termelőszövetkezetekbe, mezőgazdasági gépállomásokra, állami gazdaságokba, — mindenüvé- ahol dolgozó parasztságunk jó hasz­nát veheti azoknak. A mezőgazdasági könyvuúsár célja, hogy hasznos agrotechnikai ismeretiekkel, értékes tudnivalókkal gazdagítsa a falu dol­gozóit és elősegítse munkájukat. A bdri állami gazdaságban B. Kovács Lástifó DlSZ-ttlkdr lelkesen szervezi és készíti elő a vásárt, amelyet február 14-én tartanak meg « gazdaság kultúrtermében. A gazdaság dolgozóinad kérésére Pécsről egy író megy Bár községbe, ahol a szovjet és magyar mezőgazdasági szakíró- dalomról tart majd előadást. ' I A bátyi állami gazdaságban február 10—15 között rendezik meg a Mezőgazdasági Könyvvásárt, vúg a bólyi gépdtionuuon február 11-én ke. rill sor a könyvvásár megrendezésére. Évekkel ea előtt láttam az első Sinkó által készített kisplasztikát. Fehér porcelánból készült, loknis- hajú kisfiút ábrázolt, amint a gyor- I san forgó búgócsigát figyeli. Egy este Sinkó András szobrászművésznél .Sok-sok szobadísz célját szolgáló kisplasztikát láttam eddig, szépek voltak, finomak voltak, de nem hagytak nyomot emlékezetemben. Ez az alig 10—15 cm-es kisplasztika az­óta is sokszor foglalkoztatott, annyi finomság, elegancia, báj és ami a leglényegesebb: kifejező erő volt eb­ben a parányi műalkotásban. Típus volt ez, tipikus helyzetben. Nem egy kisgyermeket ábrázolt, aki véletlenül épén a búgócsiga iránt érdeklődik, hanem a „kisgyermeket“, amint a mozgás „titkát“ keresi most kibonta­kozó értelmével. Ez az oka annak, hogy a „Búgócsigás gyermek“ any- nyira a szívéhez nőtt a dolgozóknak, hiszen a tipikus guggoló állásban, a bátortalanul kinyújtott ujjacskák- ban a szülők saját kicsi gyermekük­re ismertek. Azóta sok alkotásával találkoztam, főleg gyermek- és állatábrázolásai ragadtak meg. Kacsa, liba, őz, róka ábrázolásának számtalan változatát láttam. Láttam és éreztem, hogy ez a nagy művész egyik-másik művé­ben szinte magától talál rá a típus­ra, cs tipikus helyzetre, ugyanakkor más szobrai azt bizonyítják, el-eltéved a „lényegi-keresés •yába is és ez eltéríti attól az út­tól, melyet „Búgócsigás gyermek' alkotásában és azóta is számtalan­szor már megtalált. Ezelőtt néhány évvel még szere­pelt egy-egy kiállításon, de az utol­só években szinte teljesen eltűnt, visszavonult. Szerettem volna sze­mélyesen megismerni, megtudni Hetét, megnézni müveit, legkedve­sebb alkotásait és megmondani, hogy a. dolgozók várják újabb alkotásait. Egy ropogóhavü január este in­dultam el Endre utca 2 szám alatti lakásába. A lakás két kis szoba, még ki­sebb konyhával, sok-sok kalotasze- i 7i varrottassál. Főleg utóbbi lep meg j az új benyomásokból, észre is veszi, | mert még menetközben — a hely- ánálás előtt — elmondja, hogy édes­anyja munkái, aki nagy mester volt az erdélyi népi hímzésben. Az asztal, amely mellé leülünk, szintén kalotaszegi varrottassal van letakarva, mögötte ablak, ahonnan hogy . kövértörzsü muskátlik hajlanak ki kert ingyen kínálja fél „módéit­irá- I az úsztál fölé A terítő, n muskátlik I jeit.“ Eav-két év. szerelmese lesz az olyan „otthonivá" teszik a kis szobát, aliatszobrászatnak, azóta sem tudott mintha valahol Kalotaszeg vidékén Hszakadni tőle. lennénk, ahol Sinkó András 1901- ben született. Apja napszámos volt, nem sokat tehetett fiáért, aki a szobrászat iráni mutatott érdeklődést és tanulni akart. Sok nehézség árán jut el Szé­kelyudvarhelyre, ahol elvégzi az Agyag- és Köipari Iskolát. Székely- uvarhely után Budapest következik. Az Iparművészeti Főiskolára irat­kozik be, mint rendkívüli hallgató, öt év után mestérnövendék lesz, két évig ilyen minőségben dolgozik még a főiskolán. Harmadéves, amikor nézeteltéré­se támad egyik tanárával. Úgy ér­zi, tanára rossz irányban nevelte. Menekül a műterméből és az Állat- kértben tölti ezután napjai nagyré­szét. Néhány évvel ezelőtt még nagy-nagy tervek voltak a kalota­szegi tarisznyában, nagy műalkotá­sokat létrehozó szobrász akart len­ni, modellre nincs pénze, az Allat­1925-ben nagyot gondol és né­hány fillérrel a zsebében Párisba indul. Két és fél évig dolgozik ott, állatszobrászattal foglalkozik. Páris- ban ekkor dühöng legféktelenebbül az abstrakt és a közönség józanab­bik része únja már ezt a kiábrándí­tó álművészetet, únja az aktokat is és nagy érdeklődéssel fordul az ál­latszobrászat felé. Ennek köszönheti, hogy két és fél éven át tanulmányoz háttá a francia múzeumokat és lát­hatta munka közben a legnagyobb állat szobrászt, akitől nagyon sokat tanult. 1931-ben hazatér, öt évig Buda­pesten dolgozik. 1936-ban a Porce­lángyár szobrász-tervezője lesz, s azóta megszakítás nélkül a gyár al­kalmazottja. 1949-ben a Porcelángyárban a díszműtárgyak gyártása megszűnik, ö még két-három évig mintáz, szta- hánovistákról készít portrékat, majd más beosztásba kerül, kemencés lesz. Erről nem szívesen beszél Érthető. Hazánk egyik legnagyobb szobrá­szát egyesek szűklátókörűsége miatt segédmunkára osztják be. Ez önma­gáért beszél.n A kormányprogntmm sétán a gyár ismét elkezdte a porcelán dísztár­gyak készítését és Sinkó András most újból annak élhet, amiben Ma­gyarországon a legnagyobb, az állat­szobrászatnak. Most még csak a kezdetnél tarta­nak és az elkövetkező időkben még sok feltételt kell biztosítani ahhoz, hogy a dolgozók állandóan fejlődő igényeit technikaiis kielégítsék. — A feltételek útban vannak, most az előkészületeknél tartunk — mondja. — A személyi feltételek azonban már most is biztosítva van­nak, hiszen a kiváló, régi öntőmes­terek ma is a gyár alkalmazottal. Elkészüli a munkaterv is, most vár­juk a jóváhagyását. Szóbakerül az euzin kérdése is. Megtudom, hogy a Porcelángyár ké­miai táborául Hunytban komoly a munka az euztin újbóli előállítása ér deliében. Aííctii igazgató elvtárt pe­dig szívügyén fk tekinti a figurális és enzim dísz\t\rgyak újbóli gyártá­sát. Tervei felöl érdeklődőm. — A gyermek- és illat-, különö­sen a madárrrulntázás érde'tel. Ezek­ben e témákban szeretnék Jobba« elmélyedni. Evrf meg is van a le­hetőségem, meri. Alics Igazgató elv­társ szabad vftoagást biztosított szá­momra. t Mumí kényét kénjét következik, ezért halogattam eddig. — Miért él llye\ i visszanonuft éle* tét? Miért nem j<íir el a képzőmű­vész csoportba? M.lért nem állít ki? Kisebb-nagyobb |térelmek sorakoz­nak egymás mellé, akad köztük vélt is, félreértés az ő és mások részé­ről. Én egy lényegesebb okot látok, amiről nem beszéli részletesen, csak az elejtett szavakból, mondatokból vettem ki: keresi clz utat a szocia­lista-realista szobrászat felé és eb­ben a keresésben i\gyedül van, pe­dig sok-sok szobra és éppén azok, amelyeket ő is szeret, jó irányt mu­tatnak. Nagyot alkotott máris ezen az úton,.. ' ■ * . V» DEBIT,O',KY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents