Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-27 / 22. szám

N A P C 6 vm .TAwtrJh» ír U armineöt éve halott. Ezalatt az i<16 alatt sok magyar szívbe vonult be diadalmasan költészete. Megszűntek a körülötte támadt har­cok, ellenségei, akik életében 'a leghevesebb támadásokat indították ellenei "irodalomtörténeti adattá vál­tak harcostársai és barátai nagy ré­szével együtt, akik tanúi és. része-' sei voltak- életének, is ttkik. ebben- a harcban őszintén és.bátrain kiálltak mellette. Életművének megítélésé­ben és értékelésében is mindinkább egységessé válik, most már nemcsak az irodalmi, hanem az egész ország közvéleménye Egyre inkább annak látják, aki Volt, akinek-, ő re hitte és vallotta magát: a magyar tragé­dia énekesének, a feudális rothadt­ság ellen lázadó harcos, nagy poé­tának, a demokratikus népforradn- iom előkészítőjének és beharango- aójának. '■ Megjelenése egyszerre két tábor­ra osztotta a magyarságot: mellette és ellene. Petőfi óta nem izzóit olyan hevesen harc költő körül, mint a XX. szájad első éveiben körülötte. S akik támadták, majdnem egy fél századon keresztül, elsősorban nem azért támadták, mert új formát, új nyelvet hozott a. magyar irodalom­ba, hanem azért, mert költészete új politikai szemléletet és új költői tartalmat jelentett. Mert olyannak merte látni hazáját, amilyen az a valóságban volt. Ez pedig nem a hivatalos felfogás' hamis pátoszától rágyögó boldog és kulturált ország, amelyikről egy új ezredévet éne­kelt »niilléneum díszmagyaros arisz­tokráciája, hanem a mágnások és püspökök Magyarországa, Ausztria társéllama, fél feudális, fejlődésben visszamaradt gyarmati terület, ahol a politikai jogokból kisemmizett munkásság tömegei pusztulnak el évente-tüdővéiszben, és ahonnan a frtldnélkifli Jánosok milliói tánto­rognak., Amerika felé. hogy bizony­talan életüket felcseréljék egy meg­bízón y fa I a n ah 1 >é r t, mert az egyre terjeszkedő földbirtok grófi szérűi nem tudták már ellátni őket. Azt a költőt -pedig, nlki mindezeket meg rrerte mondani, csak támadni lehe­tett. Ugyanakkor egyre nagyobb lett azoknak a száma is, akiknek a ke­zében fegyverré egyenesedett a kasza, az importált kapitalizmus szülte új' rabszolgáik elözönlőitek a pásti utcákat: a „százezernyi parit­tyás Dávid“ és „Dózsa György kó­sza népe“ készülődött az úri bitang- ság ellen a nagv leszámolásra. Ady pedig a tömegek/ mellé állt, mint ■18-ban Petőfi, s mutatta az egye- (tüü:,lielyes-.és kivezető utat: a for­radalom ; útját, Idősorban a magyar fendáliz- inus étién indított, harcot. Tá­madta azt'a néhány száz álnokos- kodó és erőszakos családot, akik „kinevezték - magúkat Magyarország nak", a tízezerholdakon uralkodó nagyváradi székes.káptalant; tűzre akart dobni mindent „ami régi ezer éves holmi", mindent, ami gáija volt a fejlődésnek. De nem állt meg a feudalizmus­nál, szeme észrevette a kapitaliz­mus rothadását, élősködő jellegét is. Párisi cikke egyikében beszámol ar­ról, hogy az unatkozó tőkések se­lyempornak között tartják kutyái­kat, amelyek sokkal jobban', embe­ribben élnek; mint az emberek. Pa­ris nemcsak az ámulások szent váro­sát jelentette Ady számára, hanem csalódást is a demokratikus forra­dalmakban. A feudalizmus ellen tá­madt elsősorban, mégis túlnézett a polgárságon is. Ez egéSz életművé­ből nyilvánvalóvá válik, de egyik írásában határozottan meg' is 'fogal­mazza:. „Minálunk nem volt meg - a • pol­gárságot diadalra hozó. forradalom, s már a harmadik rend is lejárta magát, a feudalizmus pedig majd­nem Olyan, mint Dózsa György ide­jében ... Nekünk elől kell kezdeni a dolgot: az első' rendnél, azián a másodiknál és a harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdür- vaságókkal, arisztokráciával és a ki­szipolyozó tőkével egyszerre kell végezni.** ...............- IVem volt marxista és nept is­merte a munkásmozgalmakat, mégis eljutott annak a felismerésé­hez, hogy ezt a forradalmat a pa­rasztság mindén vezetés nélkül, egye diil nem tudja megvívni, mert nincs megfelelő vezetője. Nem a Táncsi­csokra, Achiiri Andrásokra, az aráíó- sztrájkok megszervezőire gondolt itt, hanem olyan vezefőréíegre, ahonnan a parasztság eszmei irányí­tást kaphat. A demokratikus forra­dalom vezető erejének kéresésé jut­tatta el a költőt a polgársághoz. Ha­mar belátta azonban, hogy ké­sőn fejlődött polgárságunk nem al­kalmas a vezető szerepre: „Nálunk égy gyenge, szétszórt, gerinctelen, lifízáló hajlamú polgárság termett, amelynek se ereje, se tehetsége nem volt még annyi sem. hogy a sült- galamb beknpására kitátsa a szá­ját:“ . Így jutott el a munkássághoz, amelyben megsejtette ezt a vezető- erőt,. Már 1909-ben így írt: „Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát •S -kívánok harcos jó napot. Véreim, ti dübörgő ezrek, • ■Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyok.“ Köteteiben egész ciklus proletár- versek jelennék meg ezután a Dó­zsa és kuruez versek mellett. A munkások a jövendő fehérei, a nia ícíjfűrudaltjai, akiknek a homlokán a jövő jelei rémiének fel. Egyre szo­rosabb köztüík és a költő között a kapcsolat, verseket ad a Népszavá- ba és gyakran megismétli vallomá­sait is — versben is, prózában is: v,A Népszavába nagy ünnepek al­kalmával néha verset küldök sok esztendő óta; nem azért, mert szo­cialista volnék, de mert olykor a reménytelen országban csak a szo­cialisták táborában látom nemcsak természetes fegyvertársainkat, de;., a bennünket felszabadítókat is.“ . Az „Uj versek“ megjelenésekor íázuduló támadások ereje, ha lehet még erősebbé válik. Hazafiatlan köl­tőnek nevezték, átszeli vadaikat kia­bálták rá, nemzetietlennek bélyegez ték azt a költőt, aki a legjobban sze rétté hazáját és népét. Végre aztán megérkezett a várt szélvész, a szabadító és zárkanyitó, a forradalom. A költő ekkor már nagybeteg, alig tud válaszolni az üdvözlésére megjelent küldöttség sza Vaira. Szanatóriumba kerül most már Utoljára, mert 1919 január 27-én megváltja szenvedéseitől a halál, TT letművo nem megkövesedett, . merev,. irodalomtörténeti anyag, hanem élő és ható erő. A költő elérkezett a mához, ahol mind­inkább megvalósul az, aminek el­jövetelét ő is várta: az ország szo­cialista átalakulása. Vörös József ÉPÜLŐ SZÉP HAZÁNK Sztálin város. látkép a Martin teleiéről az erőmű én a nagyolvasztó felé A borsodi erőmű látképe a keretem elő szerkezettel. A gvo c« ködökbe« puha var­99*®’ jak ülnek, sápadt borókán fészkel a homály...“ rebben aka­ratlanul számra József Attila verse, amikor az abaligeti átjárónál le­szállók az autóbuszról. Olyan a hó- batakart táj maga is, mint egy köl­temény. Vagv mint egy festmény. A multszázndi nagy realista meste­rek festettek' ilyen vattapárás, cso­dálatos téli képeket. A busz már elzörgött a kanyarban, berregése elhalt, csönd vesz körül. Csíp a hi­deg levegő, de mégis nagyot léleg­zőm; az én hazáin ez a Mindér.táj, felém intenek a szépiaszínű erdő fái lombtalan ágaikkal a hegytetőkről, köszönt a rétben féligbefagyottan párázó kis patak, da jkálnak a lágy­ölű, hóköntösü dombok, még az út fs cjfáknero kézenfog, úgy vezet, amint megindulok Hefvehcly felé. Még félhomály van, de lassan éb­red a nap, oszlik a reggeli köd, vi­lágosodik. Lépteim alatt ropog a hó. a zajra varjú rebben az átszedi fú­rói,’ s lomhán áthúz a túlsó domb­oldalra Közbül a völgy dajkálja ik­reit: az országutat és a vasutat. Mo­ra erősödő dübörgéssel vonat robog ki a kanyarból. Elől a mi büszkeségünk, a 4Ü4-es, prüszkölve, szorgalmas dohogással, erősen és gyö nyörűen vágtat, s teherkocsik liosz- szú sorát viszi maga után Szén vo­nat, A fekete szénhalmok élesen vál link el a táj fehérségétől Olyan ez a v.onát, mint egy szimbólum. A mi telünk jelképe. Azé a télé,’ amely nem' a Balál, H pangás fagyasztó te­le, hanem á hó alatt szorgoskodó, építő; elevenen 'élő tél.. Fehér álmo- Kát ringat körülöttem a vidék, de ijne itt" robog ez az irány vön ah, vi­szi" Sztállnvárosba, vagy Ózdra azt a’ szenet, omit a pécsi' bányászelv- társak termeltek. Tél ^ van, de az élet nem áll meg, épül és tel­jesedik. Mennyire más volt a régi magyar tél! Az, amely ezeket a fe­kete'szokat fakasztotta szegény Ju­hász Gyula száján: „Babona, bánat, borok és botorság. Mind összekap­nak és a kocsma zúg, l'ölzcngenek »/, átkok és a nóták. És döngetik a temetókaput...“ Nem átlkok, ba­bonák és keserű, halálos mámorok rabja iramár a magyar föld. A mi felünk: a szorgalmas, életes munka tele, s á tervezéseké, a tavaszraké- »7 ülésé, Ttyen pondola'oú és érzések raj­* zanak bennem, s észre sem ve­szem, hogy elfogyott a négy kilo­méter. A faluszélen varjúsereg gub­baszt a Iákon, csilingelő szán sza­lad szembe velem. Kövér gabonás­zsákok Kasainak rajta, biztosan uia­Mit csinál a hó alatt a hetvehelyi termelőszövetkezet, amelyből senkisem akart kilépni?^ lomba igyekszik a gazdájuk. Már pöfékelnek a kémények, az udvaro­kon és az utcákon mozgás, embe­rek. Szíves szóval Igazítnak . útba. amikor" a termelőcsoport irodaia után kérdezősködöm. Meg is talá­lom, de bemenni nem tudok, zárva az ajtó. Hamar megtudom, hogy mi az oka. Az adminisztrátor beteg, az elnök meg éppen ina hajnalban vá­gott disznót, azért nincs itt., No se­baj, megkeresem. Könnyen megtalá­lóm, melyik a háza. az udvaron .ép­pen most emelik a bontófára a „meg­boldogult“ kocát. Nem' is valami könnyen, pedig négyen is markol­ták, ahogy nézem, élősúlyban biz­tosan megnyomta a húrom mázsát. Nem a legjobbkor jöttünk, ilyenkor ha ezer keze volna, az is kevés len­ne a gazdának, tudjuk, de azért ami­kor szétdarabolta a hatalmas jószá­got. és éles késével mar a sonkák végleges „fazonját*4 adja meg Tóth Kálmán elvtárs. szívesen adja ' meg a szükséges felvilágosításokat. /"''senort un'< 42 ci»lídl>AI <11 *■'* 76 taggal; Az ősszel újabb 5 család lépett be 10 taggal. — IJgy tudjuk, kilépni szándéko­zó nem akadt? —' Nem bizony, — mondja büsz­kén a f eke feli a jú, magas, harminc- hétéves elnök. — Ugye kíváncsi rá, hogy miért nem akarj nálunk senki- som kilépni? . - ­— Mitagadás, bizony kíváncsiak vagyunk. Nem csoda, hiszen az ősz folyamán szerte a megyében elég sok szövetkezeti tag foglalkozott a kilépés gondolatával. Ugyan a hely felen gondolatokon legtöbb ese%en győzött a józan ész. de azért mégis­csak nagy dolog ez, amit Tóth elv- társtól hallunk. Aztán kicsit megle­pődünk egy pillanatra, mert nevet­ve az egész konyhát megtöltő „disz- nósáeokra“ mutat s ennyit mond: —■ Ezért. — A meghökkenésünkre vidáman, elégedetten elmagyarázza a dolgot. — Ezért bizony! A disznó­ért, meg a többi javakért, amelye­ket a közös élet juttatott bőven a csoport tagjainak. Mert ne gondolja ám az elvtárs, hogy nálunk csak az elnök vág hárommázsás disznót. Horváth Ferenc is ekkorát vágott, de leolt emellett még egy kisebb hízót is Azért még maradt is jószá­ga: gübe, malac, és tehén. Mindez természetesen a háztáji gaz­daságban. - ... — W iesz György elvtárs esoporf- tag js itt vau, segít a dásznóölési munkálatokban, most ő veszi át a szót. — Én is két hízót vágtam, ma­radt’még egy göbém az ólban' 8 ma­lac, 4 süldő, tehén. — Jogos büsz­keséggel újságolja az elnök: — Ná­lunk a csoportban mindenki kettőt ölt, s mindenkinek maradt még a háztájiban legalább egy göbéje, s egy marhafélé.je. _ Hát ezért nem akartak kilépni. Nomegaztán egyéb ként is tisztességes jó'vedelmet biz­tosított a közös munka. Kovácsi Fe­renc például másodmagával kere­sett 28 q kenyérgabonát, 6 q árpát, 6 q szemestenger.it, 8 q burgonyát. Munkaegységenként kap ezeken fe­lül még 8 Ft-oí. Ketten 500 munka­egységet teljesítettek, tehát 4160 Ft készpénzt kaptak. De ne gondolja, hogy csak ők kerestek ilyen szénen! Itt van pl. Wiesz György, aki fele­ségével együtt ledolgozott 504 mun­kaegysége után csaknem ugyanany- nyit keresett, és általában hason­lóan, vagy nem sokkal gyengébben kerestek a többiek is. Gondolhatja, a semmiből nem lehet 2 disznót vág­ni. Készséggel elhiss-zük Tóth elrtárs- nak, s most már a csoport adottsá­gairól életéről érdeklődünk. m könnyén *u«il u’- »'Atb* ezt az eredményt. Bizony, nehéz esztendők állnak mögöttünk, nincs mit tagadni. 501 kataszteri hold földünkből csak 554 hold szán­tó, -55 hold erdő, a többi rét. Három község területén fekszenek a föl­dek.. s ilyen szétszórtan lakik a tag­ság is. Kúm, Hetvehely és Okorvölgv határaiban őszinek szét. Földjeink javarésze VII.—Vili osztályú. Ez azt jelenti, hogv kétszeres munká­val 50—00 százalékos eredményt le­het csak elérni, mint a sík földe­— Annál naevohb elismerést ér­demel az eredményük, — vetem közbe. . „ , , , , _Hát meg is dolgoztunk érte. Mihálun k azt a szót hogy „nem“, a tagság nem ismeri. Éppen ezert sok­szor rosszul esett nekünk, hogy a lapföldek könnyebben elérhető ered menyeivel foglalkozott a sa jtó, a mi küzdelmeinkről meg nem beszelt. _No, most helyrehozzuk a mu­lasztást. is kérjük, beszéljen tovább a csoport életéről. Látjuk, szívesen is teszi. Persze, szívesen beszél az ember a ‘kivívott győzelmekről — Amikor három évvel ezelőtt megalakult a csoport, 18 lóval kezd­tük, szarvasmarhánk, sertésünk nem-N volt egy darab sem. "Ázófa az állam támogatásával és szorgalmunkkal elértük azt. hogy jelenleg 36 db lo­vunk, 51 db szarvasmarhánk. 150 birikánk és 28 db hasas fajanyako­cánk van. Ezek nemsokára leelle- aak. Fölszerelésben is sokat gyara­podtunk.^ és kezünk munká jával szép létesítményeket is hoztunk létre. 1955-ban például építettünk 2x20 fé­rőhelyes modern sertésfiaztatót. har­minc férőhelyes marhaistállót, 3x100 köbméteres betonsilót. — Hogyan végezték el az őszi munkákat? — Az őszi gabonavetést területre 120 százalékra teljesítettük. 40 ka­taszteri holdon istállótrágyázást végeztünk, a szántásokkal is rend­ben vagyunk. Örömmel hallunk ennyi szépet és iát. Most még a terveiről érdeklő­dünk, s arrói: mivel töltik a telet? TVT grv tervein*! v a n I* " 'Akárhogy forgattok a dol­got. arra jutottunk, hogy a jövőben nagyobb mértékben át kell térnünk az állattenyésztésre. Ha gabonái ter­melünk. ezen a mi hegves vidékün­kön nem terem a^nvi. liogv a tag­ság szükségletének kielégítése után komolyabb mennyiséget tudnánk szabadpiacra vinni. A jövedelem fo­kozása csak úgy lehetséges, ha több takarmánynövényt termelünk s ezen több állatot nevelünk. Állatállomá­nyunkat egyébként minőségileg is javítani akarjuk, éppen ezért most télen fokozottabb gonddal törődünk meglévő állatainkkal. Mé’g az álla­tokkal kapcsolatban annyit, hogy ez idén bevezetjük a birkák fejesét és tejtermékek előállítását is. — Hogy egyébként mit csinálunk? Tervez­getünk. meghányjuik-vetíiik, hogyan boldogulhatnánk még jobban, s köz­ben fuvnrozgatunk az erdőgazdaság­nak A fuvarbevételekból egy fűrészt vásárolunk arra a fűrésztelepre, amelyet szintén magunk építünk, s még az idén üzembe akarunk he­lyezni Nem félünk mi semmilyen munkától! Most jár le a legelőnkön lévő kőbánya és mészégető szerző­dése. Ezeket is saját kezelésbe vesz- sziik. — S nem félnek, hogy esetleg munkáérőhiánv lep fel, ha ennyi mindenbe belefognak? — Holló, attól nem kell tartanunk. Most is mindig ielentkpznek be’ép- ni szándékozók. Ne.gv kőbínvai mun tus azonnal belép n csoportba mi­helyt átvesszük a hányát. Kill Ist­ván bognár a gatterhoz jelentkezel! belépésre, tag akar lenni Schaff Jas nos ezermester állami gazdasági ate kalmazoft, Kaufman Antal is jelente “kezelt, s a tavaszra még többen, mer! lát ják, hogy a csoportban megtaláld ják számításukat, és saját gazdáik lesznek. — Ilyenformán a gyönyörű tervek megvalósításához meglesz az ele­gendő munkaerő. Itát csak sikerül­jön mindezt megcsinálni! — Amibe mi eddig belefogtunk, meg is csináltuk. Megcsináljuk még a tél végén 5 holdas gyümölcsösün­ket is, amit most akarunk létesíteni, — Ennv.i eredmény, élet láttán nem csodálkozunk, hogy a hetvehe­lyi termelőcsoportnál egyetlen ki­lépő sem alkadt, sőt belépők vannak szép számmal. Azért azt még írja meg elvfárs, hogy a párthatározat is igen nagv lendületet adott nekünk a jövőre nezve. örülünk, hogy a párt és a Kormány észrevette nehézségeinket es se^tseaiinkre sietett. Ez ösztönzi az ni belépőket is. És azt is írja mcg.liogv nekünk itt TTetvel.elven ^■kat segített a kezdeti ha fok. ne- io7s gek legyőzésében az állami gaz oasag is. B Megköszöntük a srtves feMMgosf­S Már az ajtóban vágjunk, am'kor Tóth elvtárs mog­37 elvtárs mostanú- T -v Z Balatonié!lép vagv Ii-aÍT117 ~ csodálkozunk a kérdésén, így minden előzmény után. — Csak azért kérdem, mert; üzennénk akkor. Két tagunk üdü! út. Plávics Mihály 68 éves, és An­dies József S2 éves tsz-parasztunk. Azt írják, ilyenben még nem volt -‘'-dk. T adom. Tudom, hogy a magvar parasztnak ezer esztendeig ilyenben nem volt része. Nem volt Lillafüre­den, Balaton lel],ében, s nem volt ab­ban, hogy eszével, erejével, találé­konyságával és szorgalmával a ma­ga javára gazdálkodjék, a maga éle­tét szabadon tervezhesse, szabadon építhesse. A mi világunknak kellett eljönnie, s most terve«, épít, él és gyarapszik, mert „ez a föld már a mi országunk!“ — Ballagok ki az állomásra, s kö­rülöttem ragyog, fénylik a tavaszte izülő új, magyar tél. Vasvári I .ászló ADY ENDHl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents