Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-26 / 21. szám

ir vt i * vj!A R ?6 N A P C Ö 8 NV 7 ÉS rÁKTÉPl 7 ÉS * \iiu*s nagyobb megtiszteltetés, mint tisztségei vállalni a pártban tálán egy fél éve múlt, hogy egy kis határmenti faluban jártam. Estére járt már az idő, ott tartottak. Azzal bíztattak, lesz mivel foglalkozni, csak jöjjek el estére a Pártnapra. Megfogadtam szavukat. Mire odaértem, egy tapodtatnyi hely sem maradt üresen a kultúrházban. Az előadó, egy fiatal ember, a Isormányprogrammró! beszélt. Mikor befejezte, a hátsó széksorokból fel- *;It. egy idős ember, olyan hatvan év körüli lehetett. Nem sokat mondott. egy rövid monda». <,Bn azt mondom emberek, hallgassunk a mi ftártunkra, jót akar az nekünk“. É* komótosan újból letilt... ••A m i pártunk“ — így mondta, s a szavak mögött egy emberöltő har- ea, tapasztalata húzódott meg. Ar- ;'ó! a pártról szólt, amely immár har- minc esztendeje áll a csaták első sorában, amely oly sokat tett a ha­záért, minder,.kiért. Mit jelent az. hogy a „mi pártunk“, mit akart mór dani ezzel az idős bácsi? Csak azt 'mit Majakovszkij Í6 megénekelt: „Osztályunk agya — osztályunk ügye ” osztályunk szíve — Igen — ez a Párt". A mi pártunk három évtizede har­rt1’ a magyar dolgozó nép felemel­kedéséért. Az illegalitás nehéz évei ben a párt tartotta ébren a jövőbe vftett bizalmat, a szabadság, a szó­rt® izmus eszméit. A párt állott a bare élére a felszabadulás utáni ne­héz hónapokban. „Minden erői az , ország újjáépítésére“ — adta ki a jelszót. „A föld azé, aki megműveli“ szólt a párt felhívása az ország dolgozóihoz. A párt ígérte meg: lesz ió forint és augusztus 20-án ország- v')’ág előtt tanúbizonyságot nyert, hogy a párt szavára lehet építem, minj a kősziklára. A párt vezetésé­vel elűztük a nagyferencoket. meg­törtük a jobboldali szociáldemok.ra Iák ellenállását és megteremtettük a munkásosztály szervezeti egységét. Ki ne emlékezne arra, hogy a pár! •adta ki a jelszót: előre a hároméves te>v győzelméért. És koronaként ke­rült mindenre a szocializmust építő ötéves tjerv. A fejlődés minden lépé­sét a part dolgozta ki, munkája, te ''ékenysege összefonódott a nép ügyé- v el. AZ ALKOTÁS. AZ ÉPÍTÉS ‘togyszerű iramában követtünk e! hibákat. A mi pártunk erejét, egy­esét mutatja az, hogy fel tudta fed­ői á hibákat és megmutatta, hogyan dolgozzunk ezután. Az. emberek száz- . ökreinek gondolatával találkozott ekkor is a párt. és intézkedéseivel újólag bebizonyította, hogy a mun­kásosztály," a dolgozó nép érdekét szolgálja. A dolgos magyar nép há­lájának ezernyi jelével fejezte ki már eddig is köszönetét a pártnak. Vájjon van-e nagyobb tisztesség 1X1 int ehhez a párthoz tartozni? Sztálin elvtárs mondta Lenin, halá­pikor tett. «Mijében: .Mi vagyunk azok, akik a nagy profé ár hadvezér­nek, Lenin élvtársnak hadseregét <Ü. koitjuk. Nincs nagyobb tisztesség, ntint ehhez a hadsereghez tartozni''. És vam-e nagyobb fisat-esség, tnteg- beosü'lós, mint ebben a pártban ttismt- ségeit válEaílmi? A legjobbak,nőik., a eghiarcosialbbakiniak- jut részül az. hogy a maguk teriíi'etén vezessék a fcomimisMigiíiáfcat, neveljék, mozgóeailsáik a 'páa-tomtoívtifiiiéfcet, A párt bizailima, a komim un.isíák és a pártomklvülllek szeretet® helyezi funkciójába, hogy minden tettével a párt ügyét- a dol­gozó nép felemeilke dósét szolgálja. Most, amikor felaidatatok megsoka-. sodiüaik, még inkább nregliiszteCiteJés pártol unfcáisjiak lenni, pártfunkciót váíMmi. A párt aat- akarja, hogy a dolgozó nép szebben, jobban éljen. Az emberek telve vannak adkotó vágy gyail, tetltretoéiszséggel. hogy megváltó, sírtfláik a párt határozatait, a kormány programmját. A vezetők nagyszerű feladata, hogy győzelemre vezessék őket, az egész üzem, az egész falu lolgozóit. A kommunista funkcionárius nem csak a pártszervezetének, hanem az üzem, a falu egész politikai életé­nek irányítója. Nagyon fontos üzem­ben a vállalatvezető, falun a tanács­elnök. De vájjon megbirkózhatnak-e egyedül a tennivalókkal, ha a párt- szervezet nem áll mellette? A párt- funkcionárius tevékenységén múlik, aki mozgósítja a kommunistákat és pártonftívülíeket, hogy mindenütt maradéktalanul érvényre jusson a párt ós á kormány határozata. A PARTFUNKCIONARIUS kezébe amiberek százainak formálását, fej­ődését teszi a párt. Szép munka ez — a legdrágább kinccsel foglalkozni. A pedagógus, amikor esztendők múl­tán találkozik volt diákjával, jóleső szeretettel mustrálgatja. És ha arról hall, hogy diákfia hova jutott, mire vitte, örömmel állapítja meg: ebben pékem is részem van. Egy idősebb elvtárs mesélte, aki hosszú ideig párttitkár volt, hogy a faluiból el­került elvtársak mindenkor felkere­sik, ha haza látogatnak. S neki ez jól esik, mert tudja, hogy az ő sze- retetét viszonozzák. Olyannak kell lennie mint egy kertésznek, aki minden virágjára félééi gonddal ügyet. A párfeziervözei­ben, az üzemben, a faluban az a szellem uralkodik, amelyet ő sugá­roz ki. Ha keményen, következete­sen harcol a határozatok végrehaj­tásáért, amelyek mindenkinek egy­formán jók, akkor körű lőtte a haza- fiság, az áldozatkészség harcos lég­köre alakul ki. Ma már mindinkább első emberként emlegetik a párttit­kárt. Ez a szeretet, a megbecsülés legszebb jele s benne a párt- helyi képviselőjét látják. Nehéz ezt a bi­zalmat megszereti s csak .addig is tart, amíg a dolgozók azt látják, hogy a párt, .a nép ügyét szolgálja,. A funkcionárius nemcsak neveli a dolgozókat, hanem tanul is tőlük; Nehéz eltévelyegnie annak, aki hall­gat rájuk. A dolgozók nap-nap után felkeresik észrevételeikkel, javasla­taikkal, sokszor személyes gondjaik­kal. Emlékeztetik kötelességére. Fi­gyelemmel kísérik minden lépését, tettét s azonnal jelzik, ha nem úgy él, nem úgy cselekszik, ahogyan ez pártvezetőhöz illik. Rámutatnak ér­demeire, vagy mulasztásaira és újra megválasztják a pártvezetőségbe. PARTFUNKCIOXARIUSNAK len­ni ma sem könnyebb, mint az el­múlt évtizedek alatt volt. De vál­lalni az illegalitás megpróbáltatását, a börtönt, a szenvedést, az ember- feletti erőfeszítést kíván. A párt tagjai mégsem riadtak vissza, mert a párt, a nép megbízatásait teljesítet­ték. Schönherz Zoltán, a párt nagy vértanúja így írta le hazatérését a Szovjetunióból: „Mikor a vezető a Kárpátok túlsó oldalán útbaigazított és elvált tőlem, nekivágtam a havas hegyeknek, öt napig tartott, míg átjutottam. Az élelem a harmadik napon elfogyott, az utat nem lehetett látni, betemette a hó. Volt úgy, hogy vállig érő hóba süllyedtem és azt hittem, hogy soha nem jutok ki belőle. A negyedik na­pon már pirosnak láttam a havat, szemem állandóan káprázott a fá­radságtól és az álmatlanságtól. Le­feküdni nem volt szabad, mert tud­tam. ha elalszom, nem ébredek fel többé. Az ötödik napon csak tántorogva tudtam már menni. Az életösztön már alig működött bennem. Csak az a tudat adott erőt a továbbjutás­ra, hogy a párt megbízását kell tel­jesítenem, hogy Rákosi elvtárs uta­sításait viszem és ezeknek minden­képpen el kellett jutniok Buda­pestre. Átjutottam a Kárpátokon, mert nem a saját erőm vitt át, ha­nem a pártfegyelem ereje és népem iránti ragaszkodásom. De minden szenvedésért kárpótlást nyújtott az a pillanat, amikor az első kisváros­ban egy ház falán megpillantottam a krétával felrajzolt sarló-kalapá­csot. Él itthon a párt! Nem taga­dom, hogy kicsordult a könnyem.“ ÉRDEMES elgondolkozni ezeken most a vezetőségek újjáválasztásá- nak küszöbén. A párt azt akarja, hogy a régi, kipróbált, pártmunká- óan tapasztalt, párt hű elvtársakat újból beválasszák a vezetőségekbe. De egyúttal azt is helyesli, hogy az elmúlt esztendőkben felnőtt, új, friss erők is helyet kapjanak a ve­zetőségekben, irányítójává váljanak üzemüknek, községüknek. Az „öre­gek“ sok-sok tapasztalata, a fiatalok lendülete, kedve — ez az a hatal­mas erő, amellyel hegyeket lehet­ne elmozdítani. Érezzék azok az elv­társak, akikre a kommunisták vá­lasztása esik, hogy a' párt számít rájuk, bízik bennük és abban, hogy büszkén vállalják megbízatásukat, pártunk, népünk, a szocializmus építésének javára. B. .1. C cm n termelőszövetkezetekben, sem. az egyéni parasztgazda­ságokban nem sikerült még elér­nünk, hogy az istállótrágyát helye- szakszerűen kezeljék. Márpe­dig a jól kezelt istállótrágya több tápanyagot jelent a növénynek — ^agasabb termést a gazdának, bő­ségesebb munkaegység részesedést a tf?Tnélöszövetkezetek tagjainak. Je­lenleg a legtöbb „trágyatelep" a •''Zfm.f ('domb szerepét tölti be. Kc- t’és az olugn termelőszövetkezet, mint. a bari új Élet, a lippói Béke yrp, a 'szajki Úttörő, ahol helyesen, kezelik az istállótragyát. A mesö- óazdasági termelés fellendítéséről hozott KV és minisztertanácsi hatá­rozat. előírja, hogy „a termelószö- vetkezetek ... haladéktalanul szer- .yezzék meg a trágya helyes keze- r’főt..." a talajerő növelése érde­kében még most, a tavaszi munkák Megindulása előtt, hozzuk helyre az udvarokban, gz istállók végében élc- telehkedö trágyadombokat. A Icg- eöyszerübb, bárhol, minden befek­tetés pólkii.i megvalósít ható trágya- kezelési eljárás az istállótragya sza­kaszos kezelése. A szakaszos trágyakezelést a her üi adottságoknak megfelelően — Vagy az istálló közelében fekvő trá- Uyatelepen. vagy a tábla végén el­készített trágyaszériin végezhetjük e'L, ahová a napi trágyát az erre a célra külön beállított fogattal hord- y JUk ki. A szakaszos kezelés a következő­képpen történik: • Az első nap termelt istállólrá- Oyát a trágyatelepen kocka alakban lerakjuk és kocka alakban melléje . helyezzük el a második és a har- niadik nap termelt trágyát is. A hegyedik nap termeli trágyát az el­ső nap készített kockára rakják, az ötödik napit a másodikra, a hatódi- o harmadikra, a hetediket ujia a negyedik fölé. Ezt a sorrendet mindaddig folytatjuk, amíg a friss trágyának a szakaszra történő fel- villázása nem esik nehezünkre és a trágyaszakasz elérte legalább a 2—2 és fél méter magasságot. Ha ezt a magasságot elértük, akkor uj sort kezdünk és a régit 30—40 cen­tis földréteggel leföldeljük. A szakaszok nagyságát, mindig az állatlétszámhoz és a napi trágya­nyereményhez méretezzük. Fontos' a kockák nagyságát úgy megszabni, hogy az egynapi trágya az összera­kás után legalább 50—60 centivel növelje a trágyaszakasz magassá­gát. Ez azért szükséges, mért az is­tállótrágya. nedvességtartalma nagy­ban kihat az érési folyamatra és mi­nél kisebb felületen érintkezik a le­vegővel, annál kisebb a párolgása. Megfigyelhetjük — nyáron a gon­datlanul összerakott trágyakazlakat locsolni keli, hogy a tökéletes érést biztosító 75—80 százalékos nedves­ségtartalmat elérjük. A trágyasza­kaszokat négyszögalakúra képezzük, függőleges oldalakkal és ügyeljünk: a szomszédos oszlopok között hézag ne maradjon, Miért kezeljük szakaszosan az is­tállótrágyát, miért ügyeljünk arra, hogy csak minden harmadik nap kerüljön ugyanarra a szakaszra a trágya? Az istállótrágya érlelését kétféle mikroorganizmus (apró élőlények) végzi: az egyik fajtájuk kedveli a levegőt (aerob mikroorganizmusok), a másikuk nem (anaerob mikroorga­nizmusok). Mindkét fajta munkájá­ra szükségünk van — egyszer az egyiknek, utána a másiknak kell biztositanunk a legkedvezőbb élet- feltételeket. A gyal-o-\atban ez a követkézéként folyik lé; Az első nap kockába rakott trá­gyát nem tapossuk le, így hézagaij bún bentmarad a levegő és a leve­gőt kedvelő (aerob) baktériumok el­szaporodhatnak. oxidálják az istál- lotrágya szerves, nitrogéntartalmú anyagait. Az oxidálás hökeletkezés- sel jár, nyáron 60—70, télen 50—60 Celsius fokra melegíti a trágyát. A tudományos vizsgálat megállapítot­ta, hogy akkor érik a legkisebb vesz teséggel a jóminőségü trágya, ha azt 50—60 Celsius fokra gyorsan fel­melegedni hagyjuk és ezt 2—3 na­pig tartjuk, míg a levegőt kedvelő baktériumok közreműködésére a szervesanyagok bomlása, illetve er­jedése befejeződik. Miután ez meg­történt és elérkezik a negyedik nap, amikor egy másik trágyakoc­kát helyezünk az elsőre, kiszorul belőle a levegő — megszűnik a már munkájukat jórészt elvégzeti aerob mikroorganizmusok szerepe — és kedvező feltételeket. . teremtünk a levegőt nem kedvelő, anaerob mik­roorganizmusoknak, amelyek mun­kája a 3—4 hónapig tartó érlelő, redukciós szakaszban következik. Ezekután megállapíthatjuk, hogy ha minden harmadik nap után kerül ugyanarra a szakaszra a trá­gya, akkor az előző szakaszokban elősegítjük és irányítjuk, hogy a tra- gyaszakasz a kívánt hőmérsékletre felmelegedjen, de a három nap le­telte után, amikor újabb szakaszt helyezünk rá, akkor a rakás köz­ben többletmunkát nem igénylő ta­posást végzünk és a ráhelyezett szakasz is nyomást gyakorol az alatta lévő szakaszra — illetve ké­sőbbiek során — a szakaszokra. A gyakorlat azt mutatja, hogy diókban n termelöszövetkr:"tekben is, ahol az ősszel kihordták az is­! Az rsziggyljs sntóü iilésitö fe&Msai (Folytatás a 2. oldalról) ű lehet azt, ha ma íróink bátrab­ban nyúlnak életünk egész valósá­ga megmutatásához, benne nehézsé­geink ábrázolásához is. De a való­ság meghamisítását jelenti az, ha életünkből csak a nehézségeket lát iák meg. Képzőmú véshetünk fejlődésének hű tükre és biztató állomé=a a IV. Magyar Képzőművésze.! ' 1­litás. Különösen szobrászatunk fej­lődött sokat, de festészetünk új anya ga is színvonalasabb mesterségbelí- leg az előző évekénél Festőink kö­zül azonban sokakat erős szállal köt még a mult, a formalista ábrá­zolásmód. Fejlődésünkkel szemben nem vagyunk türelme.lenek, de azt szeretnénk, ha a dekoratív színfol­tok helyett őket is jobban izgatná az ember, az ember valósága. A kép álművészet nevelő ereje igen nagy. de a festői „nyelv“ demokratizmu­sa ehhez elengedhetetlen. Filmgyártásunk az elmúl: évek során sokat fejlődött, nem egy fil­münk világsikert ért el. Feladatunk hogy ezeket az eredményeket fej­lesszük tovább; tegyük filmjeinké; eszmeileg még tisztábbakká és mű­vészileg filmszerűbbekké. Növelnünk kell a magyar filmek száma., mert közönségünk ezeket szereti a leg­jobban. Azt szeretnénk — és íg.\ tervezzük munkánkat —. hogy eb­ben az évben legalább 10—12 ma­gyar filmet tudjunk gyártani és fon tosnak tartjuk, hogy azu'án évrö' ívre növeljük a magyar Fűnek szó mát, s természetesen művészi és eszmei színvonalukat, is. Színházaink munkájának közép pontjába a magyar dráma segítéséi általában műsorpoli tik áruk nemzeti jellegének kidomborítását kell len nünk új és régi magyar darabok na­gyobb számban való bemutatásává Természetesen ez nem jelen;i azt hogy ezután is ne mutassunk b> klasszikusokat — ezek közös kin csei az egész emberiségnek, kincse­ink nekünk is — de a magvar drá­ma kérdése jobbár, szívügyünk keli. hogy legyen, mint eddig volt. Szín­játszásunk. nem utolsósorban a Szta nyrszíavszkij-rendszer elmélyült al­kalmazásával, színvonalában is igen sokat ^fejlődött, s bátran elmond­hatjuk, hogy igen magas színvona­lon áll, de nagy adósságunk vai. még színjátszásunk haladó nem­zeti hagyományainak feltárásába! is, amit törlesztenunk kell. . Darvas József ezután oktatás­ügyünk néhány kérdéséről szólt. Az elmúlt évek során a kelleté­nél kevesebb gondot fordi oltunk általános iskoláinkra és most sok mindent kell pótolnunk — mondot­ta a többi között. — Mindenekelőtt a színvonalasabb oktató- és nevelő munka technikai feltételeit kell év­tállótrágyát, újra egy méter magas a trágyakazal. Ez pillanatnyilag úgy tűnik, hogy .megnehezíti a szaka­szos trágyakezelés megkezdését, hisz a trágyatelep fenekén kell megkez­deni a szakaszok rakását. Ha ez igaz lenne, csak tavasszal, trágya- kihordás után kezdhetnénk a sza koszos kezelésbe. De a meglévő trá­gya nem okoz nehézséget. Egyen­gessék el, tapossák le a meglévő trágyakazlat — mint ahogy a bári Uj Elet tsz csinálta — és az egyik felén kezdjék meg a szakaszok le­rakását, mintha a trágyatclep fe­nekére raknák. % A szakaszos trágyakezelésxcl hir­telen fel sem mérhető mennyiségű nitrogént és egyéb tápanyagot biz­tosítunk növényeink számára, amely a jelenlegi szemétdombokról elillan, semmivé válik — ezáltal sokezres kárt okoz a gazdáknak — millióiról az egész népgazdaságnak. Vala­mennyi egyéni gazda és termelőszö­vetkezet a saját boldogulására, jö­vedelmei emelésére, földje termöere- jének gazdagítására teszi, ha meg most megkezdi ennek a helyes, a gyakorlatban sokszorosan kikisérle- tezett eljárás bevezetését. A járási agronómusok tanítsák meg rá a gaz­dákat, vegyenek példát Szentes Lá­zár palotabozsoki agrovumustöl. aki a tsz dolgozóival közösen, a villát kézbevéve személyesen rakta meg az első szakaszt, bemutatva, hogy rakják a többit. Amikor minden tsz és egyéni gaz­da, valamennyi agronómus a legfon­tosabb feladat egyikének tekinti a helyes trágyakezelés bevezetését, ak­kor nagy lépést teszünk előre me­gyénkben a talaj termöercjének fo­kozására. BENCZE JÁNOS agronómut, től-évTc javítanunk; tantermeket kell építenünk., tataroznunk kell is- koláinikait, szertári felszereléseket kell biztosítanunk és nem utolsó­sorban a nevelésben olyan fontos nzerepet játszó ifjúsági könyvtára­kat kell ellátnunk könyvekkel. Már a kormányprogramm után a niiniszte.rtanács mintegy 11 millió forintoit szavazott meg az ál. a!án<-s Iskolák tatarozására, s ebben az új esztendőben az általános Iskolák re- .szesedése az oktatásügyi beruházá­sokból és a költségvetésből nagyobb lesz. Ám ugyanakkor szükséges az is, hogy a társadalmi erőforrásokat íz eddiginél még jobban megmoz­gassuk és erre van lehe.őség, mert dolgozóink érdeklődése az iskolák uunkája. gyermekeik nevelése iránt soha nem volt olyan eleven, mint na. Nem elég csak külsőleg rerdbe- hozní iskoláinkat, javítani kell .az iktatás és a nevelés munkáját is. Pedagógusaink áldozatos murtkái.i- iak eredményeként iskoláinkban az »'múlt évek során emelkedett a ta­lálmányi színvonal mégis van elég ennivaló. A hazafias nevelés elsö- : or ban tankönyveink to bájából n^m lég Ártalmas és nem eléggé mély. Bizonyos túlzsúfoltság is van ter­einkben. Éppen ezért szükséges tonterveink és tankönyveink nl-n- ios felülvizsgálata. Ez a munka már 'olyik is az oktatásügyi miniszté- 1 urn ban. Úgy grvido'om. pedagngu«kép7c- ünk Ártalmát is meg kell vizsgál­óink. mert fiatad, új tanítótok, ta­náraink főleg a gyakorlati tenni- alókban eléggé gyengén állnak a Apukon. Pedagógusaink az. elmúlt évek irán sokat fejlődtek, igen fel késen s szépen dolgoztak. Államunk és lolgozó népünk részéről a foközó- 'o megbecsülés sok jelét tapasz al­tatták. Úgy hiszem munkájuk lon- üiletét még csak fokozza az. armt 'lágy Imre elvtárs beszédében műn- lőtt, hogy a jövőben is bizton számíthat­nak a párt és a kormány meg­becsülésére nemes szép. nemzet- nevelő munkájukban. Amikor azonban igyekszünk múl­ton segítséget megadni pedagógusa­ik munkájához, több és még le’ke- •ebb munkát várunk tőlük az is­kolában. de az Lskolán kívül is. — Szeretnénk, ha minél nagyobb mór- ékben résztvennének a falusi kul- urális munkában és kezdeményezői harcosai lennének falujukban, ta- tyájukon a nép művelésének. Bizonyos vagyok benne — mon­dotta befejezésül. — hogy szoctnlis- ‘a építésünk új szakaszában kul u- "aűs életünk további nagyarányú "ojlödésének lehetünk részesei, mun kasai, s bizonyos vagyok abban is. hogy kultúránk betölti feladatát ne- iii nk nevelésében. (Nagy taps.) ,, yfi is szakaszosan kezdjük istállóit ágyúnkat“ Mi, a bári Uj Élet termelőszövet­kezet tagjai olvastuk a „Dunántúli Napló" január 21-i hírét, amelyben ismerteti, hogy a lippói Béke Ore tsz-ben bevezették a szakaszos istálló ragya kezelést. Szeretnénk tudtul adni az e.lvtár- saknak. és a megye többi termelő­szövetkezetének is. hogy .január 2*. ita mi is szakaszosan kezeljük is tál- iótrágyánkat, — valamennyi istái­toknál. Mielőtt neklfcezdtünk, meg­vitattuk a brigádvezetökke.l és az ál­latgondozókkal a szakaszos trágya- kczelés termésfokozó hatását és el­határoztuk. — ezentúl így csináljuk. \z új módszer nem okozott nehéz­séget. mert a hetenként megtartott mesterképző tanfolyamon is tanul­tuk és a körzeti agronómus oivtárs a gyakorlatban is megmutatta — mi a mód .ja. Javasoljuk a megye többi terme­lőszövetkezetének, még most — a ta­vaszi munkák megindulása előtt ve­tessék be a szakaszos trágyakezelést, hogy a jelenlegi szemétdombok cgy- szersmindenkorra eltűnjenek a tsz~ek udvarából, majorjából — mi­nél több tápanyaggal növelhessük talajaink lermöerejét. TÖRttK FERENC tsz. elnök TOTH JANOS tsz brig. vcz. HADOB Ab JÓZSEF munkacsapat vez. Keze jüle szakszerűen az istátlótrágyát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents