Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 14. szám
9 NAPLÓ tfiM 4 anti Au rr "■ ■■■ ..... . '■ ■ "-bi PÁ RT ÉS PÁR! ÉPÍTÉS * Irányítsák, segítsék pártszervezeteink a népnevelők munkáját! ^ mohácsi Járási aépaerei ő*érfeftesiet topasatulutsti A NÉPNEVELŐKNEK igen fontos szerepük van a párt és a miniszter, tanáos mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozatának végrehajtásában. Esténként ott ülnök valamelyik szomszéd jól befutott szobájában, kézzelfogható, helyi példák segítségével magyarázzák meg, mit kell tonna a faluban. Meghallgatják a parasztok ügyes-bajos problémáit, igyekeznek írt keresni a sebre, ők a határozat megvalósításának élharcosai. Azért hívta össze a mohácsi járási pártbizottság a járás legjobb népnevelőit, hogy megbeszéljék a hasznos, jól bevált módszereket, megszabják a további tennivalókat. A népnevelő-értekezlet résztvevői n fa'n népének véleményét, hangját, és problémáit hozták magúkkal. Kivétel nélkül valamennyien arról beszéltek, hogy Babarcon, Somberekén, Bolyban és másutt a dolgozó parasztok magukénak“érzik a hatá. rozatot, örömmel fogadták és már eddig is sokat tettek megvalósításáért Biang Alajos elmondta, hogy a tö-'ösi dolgozó parasztok a félszoba cin lás óta nem hordtak ki annyi trágyát a földekre, mint a határozat megjelenése óta, A lánycsóki elvtársak arról számoltak be, bogy a dolgozó parasztok szívesen látogatják a kisgyüléseket, kérik, hogy tartsanak minél többet. Sok szó esett a munka nehézségedről. a határozat eredményességét gátló hibákról. Gyurics Mária elvtársnő. a bólvi gépállomás népne- vrlője elmondta, hogv a felvilágosító munka ellenére elmaradtak a téli gépjavítással Mi az oka ennek? tette fel a kérdésit. Nincs üzemi konyha, a szállás tűrhetetlen állapotban van. Hármnn-négyen fekszenek egv ágyban, piszkos ágynemük között. Tisztálkodásra nincs lehető- sí'g. A gépállomás zömmel vidéki dolgozói ezért nem jönnek munkára. A népnevelők hiába beszélnek, mert ;i dolgozók nyomban felvetik ezeket a tűrhetetlen hibákat. József Mária a babarc! dolgozó parasztok kérését tolmácsolta: a tsz új, korszerű istállóját nem tudják befedni. mert hiányzik a palaszög. A tsz állatai házaknál vannak, nem_ tudják rendesen etetni őket, ellenőrizni képességeiket, bevezetni sex egyedi taik a rmán yozást. Mindez azonban csak az érem egyik oldala. Az értekezlet ugyanis nem töltötte be azt a legtontosabb hivatását: a járás legjobb népnevelői ki. cseréljék tapasztalataikat, megállapítsák egy-egy ú j módszer helyességét, hogy azokat a párt- bizottság minden népneve'őhöz eljuttassa. Pedig olyan népnevelők vettek részt ezen, mint Lassányi elvtárs Bolyból. Balogh elvtárs Lánycsókról. akiknek élete, munkája szinte összefonódott már a dolgozók felvilágosításával. Lassányi elvtárs oé’dául elmondta: a nyáron egv alkalommal elkérte a kultúrotthon vezetőjétől a diavetítőgépet a kis- gyÜlésre. Az eredmény: mintegy hatvanján vettek részt azon. Balogh elvtárs arról beszélt, hogv az ősszel a knkoricafosztást használta fel a kis gyűlések megtartására. De arról nem siaóltak, hogy most a téli időszakban, hogvan, milyen módszerek kel dolgoznak, miképpen szerveznek meg egy kisgyűlést. PEDIG A NÉPNEVELŐK tanács. kozásán erői is beszélni kell. Pális elvtárs, sömbereki népnevelő is kíváncsi lett volna arra, hogy más községekben, hogyan dolgoznak a népnevelők, mert náluk bizony nagyon kevesen látogatják a kisgyű- léseket. Lassányi elvtárs elmondhatta volna az ő módszerét. Meleg, emberi hangja utat talál a szívekhez. A kisgyűléseken nem szónokol — beszélget a dolgozó parasztokkal. És azt tartja, hogy minden emberhez másként kell közeledni. Az egyik szereti a tréfát, a másik komolyabb és újból másként keil beszélni öregekkel, asszonyokkal. Ember a népnevelő és emberekkel is van dolga Dicsérni a jón,-az újat, keményen ostorozni a tétlenkedőket. Elintézni problémáikat, segíteni az emberek, nek gondolkozni — ez az ő módszere. S minderről, meg a többiekről nagyon keveset szólt. Hozzá hasonlóan Balogh elvtárs és a többiek is Helyes volt például azt elmondani, hogv Lányosokon a német anyanyelvűek nek németül tartanak kiifi- gyűléseket. A somberekiek tanulhatnak ebből. Hasznos tapasztalatok ewk a falusi nép nevelő-ér tvte.jde töknek isi Sok más tanulságot is leszűrhe. tűnik az értekezlet nyomán. A párt- szervezetek vezetői még sokhelyütt nem gazdáig a népnevelő munkának. A bólyi gépállomáson. Lánycsókon nem tartanak rendszeresen népnevelő-értekezleteket. Dömötör elvtárs elmondta, hogy a párt vezet őség nem törődik velük, nem ad módszereket, érveket Reggel szólnak, hogy délután, _vagv este itt és itt tartsanak k.isgyűléseket. A népnevelő-füzetek nem jutnak ét hozzájuk, teljesen irányítás nélkül állnak és csak gon- dolom-formán dolgoznak. A pártszer vezetek nem tűznek kézzelfogható, világos célokat a népnevelők elé. Pedig a határozatot nem egyedül a pártszervezet hajtja végre: együtt kell azt megtenni az egész falu népével 1 Meg kell mondani: egyes nép. nevelők még nem ismerik elég alaposan a párt és a miniszter- tanács határozatát. Ez egyrészt a pártszervezetek hibája. _de felelősség terheli a népnevelőket is. Ezt mutatja egv-két felszólalás. Blang elvtárs hosszasan beszélt az ú j begvüjtési törvény jelentőségéről. S amikor arról érdeklődtek tőle, hát hogyan magyarázza, ismerteti a mezőgazdasági pártba, tározatot, akkor újból a begyüjtés- róH beszélt. Dömötör elvtérs hasonlóképpen megkerülte « párthatározatot és inkább a pártszervezet életéről beszélt. Tudnivaló, hogy a határozat ismerete nélkül nines fel- világosító munka, esek általános mell l ebeszélés, a helyi lehetőségek figyelembevétele nélkül. Pártunk azt várja a népnevelőktől, hogy szabadítsák fel a falu népének alkotó erejét, mindenkinek helyileg határozzák meg a tennivalókat, a maga portáján, a maga parcelláján. NEM HOSSZÚ IDŐ választ el bennünket a tavaszi munkáktól. Most van az ideje annak, hogy a fata népét felkészítsük a feladatokra. Csak akkor érhetjük ezt el, ha a pártszer vezetek kezükbe veszik a népnevelők irányítását, segítését, ha rend. szeresen megbeszélik a munka tapasztalatait, ha a népnevelők megtanulnak jobbam érvelni éppen a határozat alapos ismeretében. Bocz Józsel. FIZETÉS PÉCSBANYATéLEPEN A sötétkék városi autóbuszok küszködve kaptat nyk fel a meredeken. Hátat fordítanak a fehéren pompázó Mecseknek, elkerülnek az örökké zöld kis fenyves mellett és leteszik terhüket. Vidám bányászok, bányászasszonyok ropogtatják csizmájuk alatt a havat az akna felé. Fehér, végtelen fehér Itt is minden, pedig a finoman permetező szén por keményen küzd a fehérséggel. Ma pedig még azok is megtették a magukét, akik a jó fizetéstől dagadó zsebbel, szénporos talpú cipőkkel, csizmákkal léptek ki az udvarra. A. nagycsarnok úgy zsong, mint rajzás idején a méhkas. A fizetőablakoknál hosszú sorok kígyóznak. Olyan sorok ezek, amelyekbe mindenki szívesen beáll — hisz a sorvégén pénzt osztogatnak — mégis akadnak türelmetlenkedők. Bármilyen fürgén osztják ki a fizetést a bánya tisztviselői, a várakozók lassúnak tartják őket s úgy érzik —- cammog velük együtt az idő is. Pedig az idő rohan és a piciny ablakok tói egyre több elégedett asszony, mind több szén- porosarcu bányász fordul el mosolyogva. Újonnan érkezők állnak a sor végére. Sudár termetű, nyílt tekintetű férfi áll az And- rás-aknai várakozók sorába. Előveszi fizetési könyvecskéjét és egy bizakodó mosolyt küld reá várakozó, csinos, szőke asszonyá- aak. — Meglesz mindjárt! — mondja ez a mosoly. — Meglátod én is sokat kapok! Lassan kígyózik a sor. Most egy bányásznak fizetnek, aztán egy asszony kerül sorra. Fiatal gyakor ló vájár teszi most zsebébe a pénzét, majd egy újabb kéz fizetési könyvecskét tesz a bányatiszt- vise'ő elé. A könyvecske első oldalán név: „Szépe Mihály, csillés." A szőke fiatalasszony élénken figyeli férje minden mozdulatát. Látja, hogy számolják eléje a ropogós-piros százasokat. — Egy-kettő-három .. . kilenc-tíz-tizenegy—tizenkettő ... — Nem létezik, — mondja csendesen. — Ebben a hónapban nem kaphatunk ennyi pénzt, hiszen Mihály tíz napig betegszabadságon volt... Álmélkodásában a férje szakítja meg. — Nézz csak ide! — szorítja meg a kezét. — Nézd csak mennyi pénzt kaptunk: egész hónapban 1877 forint 97 fillért. De ez még nem is minden! Egy műszakbér még a beruházástól is jár. Mindjárt megyek is érte! Néhány perc múlva újból ott áll már az asszony mellett, 54 forint 60 fillért nyom a kezébe. — Most vásárolhatsz, kedves... Szépe Mihály né csak áll, mosolyog. Ennyi pénz re igazán nem számított. 1500—1600 volt eddig a havi átlag, ha a férje egész hónapban rendesen dolgozott. Most tíz napig betegeskedett, elfogta az influenza-járvány. És lám. az új bérezés többre emel te a fizetést így is ebben a hónapban. Ha elkerüli a betegség, még háromezer forinton felül is kereshetett volna. — Mit is csinálnánk any nyi sok, pénzzel? —r mo- solyodik el újból az asz- szonyka. — Hiszen így is annyi mindent vettünk már áprilistól, mióta a férjeim bányász. Már sorolja is: két téli kabátot, vettek, két pár téli cipőt, egy táncéi pót, két rend ágyruhát, selyem ingeket, a konyhába kézi munkaganiiturát, selyem kendőt, bőrtáskát, szőnyegeket, nyári és téli ruhákat, azonkívül sok sok apróságot. — Még 500 forintot fizettünk a költözködésre is, mert mi csengődlek voltunk. Most meg már itt lakunk a Borbála-telep harminckilencben. Olyan szép kis lakásunk van, hogy még! Szóval — nagyon elégedettek vagyunk! — Nem ’ is álmodtuk, hogy ennyire megtaláljuk a számításunkat Pécsbá- nyán, — folytatja a férfi. — Április óta annyira megszerettem a bányát is, hogy nem volna szivem elmenni innen. Kalauz Istvánnal dolgozom elővá- jásban. Mindig szépen beszél velem. Megbecsül. Ha ilyen a vájár, dolgozik is a csillés szívesen... — Aztán te is ilyen legyél ám! — incselkedik vele az asszony. — Mert vájár leszel, ha meglesz a háromszáz műszakod, azt éa már elhatároz tárni Mit szólhatna Szépe Mihály az „asszony-uralomra?“' Mondja, hogy nem, amikor a vájárság néki is szívé-vágya? — Az leszek, az. Csak várjál türelmesen. Addig én megelégszem a jelenlegi munkámmal, te meg elégedj meg egyelőre azzal a fizetéssel, amit most kapok. Hiszen elégedett! 1877 forintra nem is számított ebben a hónapban és különösen nem gondolt 213 forintos jutalomra, amit nyolc műszakon végzett munkájáért kapott a férje. Dehát mégis. Az asszonyok szeretik a sok pénzt és a vájárság azt jelenti, hogy még 20 százalékkal magasabb lesz a kereset. Az idő lepkeszámyakon jár. Szépe Mihályné búcsúzik a férjétől. A férfi műszakra indul. Amikor lámpájának fénye a hatodik szint első északi keresztvágatának támfáin imbolyog, az asszony is messze jár. Mire Szépe Mihály az első csille szenet kiviszi a rendezőre, felesége az Állami Áruházban a női ruhaszövetek és a férfi gyapjúpul- loverek tömkelegében válogat. — Azt. Azt a drágábbikat kérem... Amikor már hazafelé robog vele az autóbusz, magához szorítja új kincseit. Kitekint a párás ablakon. Mesés szépségű a táj és most talán sokkal móltóságtel jesőbb a hóbimdás Mecsek. Fizetés volt Pécsbánya- tolepen.M Az Mániái SsrMalapács termclőszmtktzel tehenészete-. megvalósították az egyedi laiarmányoz sí Az egyedi takarmányozás során minden á’Iatot termelése szerint etetnek. Képünkön: Lemérik a Fraj'a 12-es tehenet, hogy kiszámíthassák mennyi takarmányt adjannak neki életfenntartáshoz. Hajba Dezső, a tsz „Szocialista Munkáért“ éremmel kitüntetett tehenésze Inhoff Józseffel kiszámítja, mennyi abrakot adjanak az életfenntartó takarmányon felül a tejhozam arányában a jószágoknak. ■ ' * * A magtáros pontos kimutatás alapján méri ki az abrakot. Képünkön a 32_es Irénnek adja ki a porcióját. A cementjászol fölé rácsot szereltek, nehogy egymás elől egyék el * tehenek az abrakot. Az egyedi takar- nymán bevezetése óta ..9 litertől 8.9 literre emelkedett az istállo-atlag.
