Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

1954 JANUAR t NAPC6 n Á „Pravda" a párisi dip'omáciai különtárgya ásókról Moszkva (TASZSZ) A „Pravda1' párisi tudósítója a francia főváros­ban folyó diplomáciai különtárgya- iásokról ezeket Írja: Sajtó jelentések szerint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai szakértői Parisban aibbó1 ii célból tartottak különtanácskozást hogy kidolgozzák a három nyugati hatalom „közös akcióprogramirnját" a külügyminiszterek küszöbönálló berlini tanácskozására. Ezzel kap­csolatban Parisban kiemelik azt a «▼-yt, hogy a diplomásai különta- nácskozás. Grewe-nck, a bormi ható- ságok külön ez alkalomból Párisba -érkezett képviselőjének aktív rész­vételével folytak. Még a burzsoá lapok sem tartják szükségesnek, hogy eltitkolják azt a tényt, — folytatja a tudósító — hogy a küiöntanácskozáson olyan „akció- programmot" dolgoztak ki, amely a árgyalások meghiúsításához vezet­het. A francia üzleti körökkel kapcso­latban álló „Aux Ecoutes“ című heti lap olyan következtésre jut, hogy Párásban a négyhatalmi tanácskozás ilőkészítése a parlamenti többségnek az említett külpolitikai vitában kife­jezett akarata ellenére történik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejezett diplomáciai mester­kedések .a közeljövőben botrányra vezethetnek." Sajtószemle idfszerű kérdésekről LONDON Január 8 án kezdődik az ausztrá­liai Sydneyben a. brit nemzetközösség pénzügyminisztereinek egyhetes érte. kczlele. Az értekezlet során elsősor­ban a nemzetközi kereskedelem kilá­tásait vizsgálják meg. A tanácsko­zás során felmerülő problémák súlyá­ra tényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat. E cikkek főként azt vetik lek hogy a brit nemzetközös­ség országainak gazdasági élete szem pontjából veszéllyel járhat az ameri­kai gazdasági, válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gazdasági függés miatt is. * Igen jellemző ezzel kapcsolatban a .Reuter“ egyik hírmagyarázata- amel,, ,illetékes londoni személyiségekre" hivatkozva megemlíti hogy ha Ame­rika csupán egy százalékkal csők kenti behozatalát, az a brit nemzet- közösség külkereskedelmének már öt százalékos kárt jelent. Több lap veti fel a *Brit nemzet- közösségnek az amerikai gazdasági lanyhulástól való függetlenülési'1, a ,,Daily Mail“ pedig még ennél is to­vább megy: ^Angliának igyekeznie kell lejleszteni kereskedelmét a távoj Kelettel, nevezetesen Kínával PARIS A JITniarmatlon” közli Edouard Daladier nemzetgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnöknek cikkét az in­dokínai háborúról. Daladier a cikkben hangsúlyozza, hogy Ho Si Minh kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási kész­ségét és ennek során Franciaország­ra nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények meg kötését javasolta, ,-A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javasla­tokra — írja Daladier — holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna ,hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távol-Keleten ... Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokínai háború beszüntetéséről. MTI rA Jarmaif' című teherán/ jap cik­ket közöl a tervezett „középkeleti védelmi tömbbelI“ kapcsolatban. ~~ Teheránt politikai körökben «o« sok tzó esik a „középkeleti vé­delmi tömbu megalakításáról — írja a lap. — Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya,... miért nem vallott Belföldi hírek Az országban több helyen fejlesz­tik a tcjbegyüjtő hálózatot. Ezáltal a termelők lakhelyükhöz közelebb adhatják be a tejet és a tej minő­sége is javul, inert a gyűjtőhálóza­tok új állomásain rögtön hűtik és így a tej frissebben kerül a városi feldolgozó üzemekbe. nyíltan színt, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. — Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy Iránnak kétezerháromszáz kilo­méteres közös határvonala van a Szovjetunióval, amellyel emellett ko­moly gazdasági kapcsolataink is van nak. Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor közölt. Ezen­kívül még egy baráti szerződésű&k is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. Irán népe őrömmel folytat sem­leges politikát és sohasem lesz haj­landó arra, hogy egyetértsen a sötét és turíangos blokk politikájával. Külpolitikai hírek PARIS A „IHumanité*1 jelenti: Franco kormánya kérte Garcia Velasconak, a Spanyol Köztársasági hadsereg századosának kiadását, aki jelenleg Franciaországban letartózta­tásban van. Az orléansi vádtanácshoz ezzel a kikéréssel kapcsolatban számtalan tiltakozás, levél, sürgöny érkezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei képviselőktől. Az orléansi vádtanács elhatározta hogy visszautasítja Garcia Velasco Fran­kónak való kiadását. RÓMA Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intéze.t a CGIL-hez, azzal kap­csolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazot­tak éllen hozott fegyelmi bünteté­sek megszüntetését A miniszterel­nök a levélben kereken visszautasít­ja a képviselőház vonatkozó határo­zatát. A képviselőház ugyanis dec. elején Di Vittorio javaslatára több­ségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti tevékeny­ségük miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehe­lyezkedik a parlament döntéséveL WASHINGTON December 29-én Washingtonban ta nácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államoknak száznyo.lc- vanhat hadihajót (főként torpedóna­szádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket a Szov­jetunió a második világháború évei­ben a kölcsönbérlet alapján kapott E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szov­jetuniónak. A hajók átadása a köl- csönbérlettel kapcsolatos elszámolá­sok rendezésének részét képezi. 21 CGI felívást intézet! a francia dogozókhoz, hogy ha^co ianak a munkabérek emeléséért P á r i s (MTI) A CGT országos iro­dája felhívást intézett a CGT vala­mennyi szervezetéhez, valamennyi francia dolgozóhoz, hogy a legtelje­sebb akcióegységben indítson hatal­mas méretű kampányt, hogy kikény- szerítsék a kormánytól és a tőké­sektől a munkásság következő köve­teléseinek teljesítését: 1. A minimális havi munkabért 25 166 frankban kell megállapítani, egységesen az ország egész területé­re. 2. A minimális munkabér emelé­sével megfelelő arányban általában emelni kell a munkabéreket és a nyugdíjakat. 3. A dolgozók csupán évi ősszkere- selüknek 300 000 frankot meghaladó része után fizessenek adót. Célt tévesztett cselfoorás C5 Washington és Lon­don az utolsó hónapok­ban egyre-másra tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rá­bírja Franciaországot, ratifikálja az „európai, védelmi közösségről“ szóló szerződést, amely a feléledő német Wehr machtnak juttatja a főhelyet. Az Egyesült Államok nem fukarkodnak ígé­retekkel, csakhogy más belátásra térítsék ve­szélyes terveik ellenző­it. Mindenkeppen azt az illúziót akarják kel­teni, hogy Franciaország ■biztosítékokat" kap arra az eshetőségre, ha szorult helyzetbe ke­rülne az „európai had­sereg" kaszárnyájában. Angliában jellemző propagandahadjárat in­dult nemrég. Azt a be­nyomást 'akarták kel­teni, hogy az angol kormány az „európai hadsereget“ illetóen fe­lülvizsgálja korábbi ál lásfoglalását. A Foreign Office hi­vatalos képviselője no­vember végefelé kije­lentette, hogy „az an­gol kormány a legszoro sabb kapcsolatot óhajt­ja fenntartani az euró­pai védelmi közösség­gel". Ez a nyilatkozat felkeltette a figyelmet, ment London eladdig határozottan visszauta­sította a közvetlen rész vételt, hogy szabadon rendelkezhessen az an­gol fegyveres erőkkel. A „Welt am Sonn­abend" című. nyugat­német lap sietve Kije­lentette, hogy az angol kormány állítólag kész az „európai ■ védelmi közösség“ parancsnok­sága alá helyezni Nyu- gatnémetorszáigban ál­lomásozó „rajnai had­seregét", s ilymódon közvetlenül belépni a közösség kötelékébe. Ez a hír bejárta az európai kontinenst. A francia parlamentben a kormány részéről cél­zás hangzott el arra vo­natkozólag, hogy Ang­lia most „újabb köte­lezettségeket" vállal, „további biztosítéko­kat“ nyűit, s ezért nincs értelme tovább húzni-halasztani az „európai közösség" vég leges létrehozását. Egyes szemleírók már harsonázták is, hogy Franciaország, Belgium és Olaszország, tekin­tettel az angol állás­foglalás módosulására, immár kész résztvenni az „európai védelmi közösségben". Csakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel. Az angol sajtót meghökkentették az „új angol kötelezettsé­gek vállalásáról“ érke­ző hírek. A „Sunday Express" című lap ,.in- goványnak" nevezte az „európai védelmi kö­zösséget“, amelytől jobb minél távolabb lenni és kijelentette: „Európai politikánk alapél ve legyen: egy lé péssel sem tovább Arae rókánál az ingovány­ba, egy lépéssel sem tovább annál, amibe az amerikai kongresszus is belemegy". Az angol képviselő- házban egymást érik az interpellációk. A lon­doni politikusok számá­ra nem maradt más hátra, mint a vissza- vonulás. Az angol kor­mány kijelentette, hogy Nagy- Britannia az „eu­rópai védelmi köze.vé­get" illetően az „együtt működés és tanácsko­zás“ formulájánál to­vább nem mehet. A francia sajtókom­mentárok megállap.t- ják, hogy ezek szerint az angol állásfoglalás maradt a régi. iiymó- don célt tévesztett ez az új cselfogás is, ame­lyet azért agyaitok ki, hogy Franciaországot belerántsák az agresz- .szív „európai hadse­regbe". Hai évvel ezelőtt kiáltották ki a Román Hépköziámsógot Bukarest (TASzSz) December 30-án Bukarestben ünnepi ülést tar­tottak a Román Népköztársaság ki­kiáltásának 6. évfordulója alkalmá­ból Az ünnepségen a termelésben élenjáró dolgozók, a tudományos és a kulturális élet kiválóságai, a nép­hadsereg katonái és tisztjét veitek részt. Az ünnepi ülés elnökségében vol­tak: Petru Groza, a nagy nemzetgyű­lés elnökségének elnöke, a Román Munkáspárt és a kormány vezetői, élükön Gheorghe Gheorghiu Dej-szel. Hajdú, Szabolcs és Csongrád me­gyékben több, mint másfélmillió fo­rint beruházással több új gyűjti 3 állomást létesítettek és a régieket Korszerűsítették, Hajdú megyében pél dául tizenhárom községben létesült tejbegyüjtő állomás. * A Budapesti Szállítóberendezések gyára 1954.. első felében ezer EMAG negyvenkettő típusú cséplőgépei gyárt mezőgazdaságunknak. Ez a munka komoly feladat elé állítja a gyár dolgozóit, mert először gyár­tanak üzemükben cséplőgépet- Az előkészületeket már megkezdték. * A falusi földmíívesszövetkezetek a tavalyinál jóval nagyobb mennyi­ségben szállítanak élelmiszert a bu­dapesti vásárcsarnokokba és a pia­cokon lévő elárusítóhelyeikre. Az or­szág különböző tájairól hasított ser­tést. füstölt és sózott szalonnát, son­kát, házikolbászt, lisztet, cukrot, ba- bot, hagymát, zöldséget, gyümöl­csöt és más élelmiszert hoznak a te­herautók. Míg tavaly december 23-án például másfél vagon élelmiszert hoztak Budapestre, idén ugyanezen a napon négy vagonnal szállítottak. Amerikai bombázógépek pusztulása Berlin (TASZSZ) A hamburgi rá­dió jelentése szerint egy B-29-es típusú bombázó repülőerőd decem­ber 17-én reggel a Csendes-óceán Guam szigetén a lakóházakra zuhant Tizenheten meghaltak, tizenheten megsebesültek. Több ház elpusztult. Angol-amerikai vita az atombomba miatt Irta: V. LVOV XT özvetlenül a három nyugati nagyhatalom bermudai küiön- értekezl.ete előtt a külföldi lapokban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Anglia igyekszik ezen az értekez­leten rábírni az Egyesült Államokat az „atominformációk kicserélésére". Az újságok különösen hangsúlyozták, hogy Churchill miniszterelnököt el­kísérte a Bermuda szigetekre lord Cherwell, az atomkérdések szakértő­je Is. Az angol remények azonban ez al­kalommal sem váltak be. A lapok híradásából világosan látható, hogy nem sikerült megállapodni az „atom információk kicserélésében". Sőt azt ’ehet mondani, hogy Anglia és az Egyesült Államok között csak elmé- 'yültek az ellentétek ebben a kérdés­ben. Ezzel kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot az an go!-amerikai szaklapok hasábjain hosszú idő óta folyó vita arról, hogy ki találta fel az amerikai atombombát. Első pillan­tásra ez a kérdés értelmetlen. A for­mális logika azt mondja, hogy ame­rikai atombombát csak amerikaiak készíthettek. De a formálás logika, mint isme­retes, nem elégséges sem a filozófia, sem a politika problémáinak megol­dásához. Valójában nem nélkülöznek minden alapot az angolok igényei az amerikai atombomba feltalálásának társszerzőségére. Erre a körülményre emlékeztette nemrégiben amerikai kollégáit Sár George Thomson, a legnagyobb an­gol fizikus. Thomson a második világháború idején kapcsolatiban állt az atom­energia problémáival foglalkozó an­gol és amerikai tudományos szak­emberekkel. Nála jobban senki sem ismeri az amerikai atombomba elké­szítésének igazi történetét. S Thom­son azzal, hogy idén januárban az „American Scientist“ című folyóirat hasábjain számos részletet közölt eb­ből a történetből, bizonyos „atomrob- banást", vagy „láncreakciót" idézett e'.ő, amely továbbterjedt és a mai napig izgalomban tartja az embere­ket az Atlanti-óceán mindkét part­ján. Thomson cikkében a többi közt arról beszél, hogy G. H. Fowler an­gol fizikus kormánya megbízásából 1940-ben egy csomagot vitt az Egye­sült Államokba és átnyújtotta azt az amerikai hatóságoknak. Ez a csomag tartalmazta azokat az összes adato­kat, amelyekkel ebben az időben a brit laboratóriumokban az urán problémájának megoldásán dolgozó francia és angol tudósak rendelkez­tek. Az angol szervek 1941 szeptem­berében új dossziét nyújtottak át az Egyesült Államoknak. Ebben a dosz- sziéban Thomson közlése szerint ott voltak az urán-atombomba méreté­nek előzetes szamitásai, valamint az új atomrobbanóanyag, a plutónium gyártásához szükséges reaktor-beren dezések számításai. G. Thomson ma­gával vitte ezeket az iratokat és sze­mélyesen átnyújtotta James Conant- hak és társainak az amerikai atom­üzlet leendő „zseniális szervezőinek“. Egy hónap múlva újabb két futár kelt át az óceánon — ez alkalommal amerikaiak, — s ezek az Egyesült Államokba visszatérve magukkal hozták az urán 235 gyártásához szűk séges gázdiffuziós üzemi berendezé­sek részletes angol terveit. „Közismert tény w— jegyzi mcig ezen a helyen cikkében Sir George Thomson — hogy éppen a gázdiffu­ziós módszer vált be a legjobban, mint a leghat ásosabb módszer ... 1942 júniusában — olvashatjuk a cikkben később — úgy döntöttek, hogy nem építenek Anglia területén gyárat (atomrobbanómyagot készítő gyárról van szó — a szerző), mivel a háboríts erőfeszítések teljesen ki­merítették a brit készleteket. Az Egyesült Államok ezután láttak hoz­zá a munkák széleskörű megindítá­sához, s eközben sajnos vonakodtak tovább együttműködni Angliával...." „A mór megtette kötelességét — a mór mehet!"... — mondjákSchil leír egyik tragédiájában valamelyik lelki ismeretedül becsapott szereplő­ről. James Conant és gazdái, miután felhasználták az angol tanácsokat és segítséget, lemásolták az angol terv­rajzokat, — ahogy mondani szokták, teljesen kifacsarták a citromot — úgy határoztak, hogy a fölösleges citromhéjat kidobják. Ajtót mutattak a brit fizikusoknak, akik dolgozni szerettek volna a saját elképzeléseik szerint berendezett laboratóriumok­ban és a saját terveik alapján épült atomgyárakban. „Ez egészen 1943 augusztusig, a québeci értekezletig tartott .. Mint ismeretes, Roosevelt amerikai elnök Quebecben találkozott Chur­chill miniszterelnökkel. Az elhunyt Vandeniberg amerikai szenátor nem­régiben közölt ,.Személyes okmányai" tanúskodnak arról, hogy az atom­ügyek jelentős helyet foglaltak el a két politikus tárgyalásaiban. Vanden berg tanúskodott arról, hogy Chur­chill és Roosevelt titkos megegye­zést kötött Quebecben, amelyben az Egyesült Államok és Anglia vállal­ták, hogy kicserélik az atomkérdések ben tudományos értesüléseiket és együttműködnek. Ezenkívül az Egye­sült Államok és Anglia vállalták, hogy csak egymással folytatott ta­nácskozás után alkalmaznak atom­fegyvert bármilyen harmadik féllel szemben. Ez történt 1943-ban. Nem telt bele három év és az amerikai kongres­szus össze tépte, mint egy darab pa­pírt a megegyezést, amelyet az ame­rikai elnök aláírt. Az atomenergiá­ról 1946-ban hozott úgynevezett Mac- Mahon-törvény a többi közt olya« pontot tartalmaz, amely megtilt,!», hogy atomanyagokat és értesüléseket adjanak át bármilyen idegen hata­lomnak, beleértve Angliát is. Ezt a tilalmat csak alátámasztotta és meg erősítette a MacMahon-törvény kü­lön helyesbítése, amolyet Vanderv bergnek és barátainak sürgetésére fogadtak el 1951-ben. Ezzel kapcso­latban H. V. Skinner, az angol ártom ipar egyik vezetője az „Atomic Seien tists News" címyr folyóirat 1953 jú­liusi számában a következőket írja: „Munkánkat megakasztotta az a körülmény, hogy a kísérletek elvég­zéséhez nem volt néhány kilogramm 235. sz. urán.“ De az angolok nem tudták meg* szere7.ni ezt a néhány kilogrammot amerikai „barátaiktól." A londoni „Discovery" című tudó« mányos folyóirat megemlíti (1953 már ciusi számában), hogy volt olyan eset, amikor az angolok a plutónium- berendezések technikai üzemelteté­sére vonatkozóan néhány jelentékte­len tanácsot kértek óceánom túli „ba­rátaiktól“ (jusson eszünkbe, hogy ezeket a berendezéseket angol segít­séggel létesítették Amerikában!). „Ennek a kérdésnek a megbeszélé­sére" dr. Smith hajózott Angliába. Még jóformán le sem lépett a haió- feljá.róról, amikor átnyújtották neki az Egyesült Államok hadügyminisz­tériumának kábeltáviratát, hogy ha­ladéktalanul forduljon vissza. (Hétfői számunkban folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents