Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 26. szám

1954 JANUAR 31 NAPEö 5 Készüljünk a búza tavaszi megerős'flsére ez mezőgazdaságunk legfontosabb soroniévő feladata* Tudatosság, vagy bűnös nemtörődömség? Tervezik a jobb munkát, a magasabb jövedelmet A vonat ablakára jég virágokat rajzolt a hi­deg, nem látni a kö­zeledő falut, a vé­kony hótakaró alatt szunnyadó vetéseket. Az állomásokon fázós emberek szállnak, fel a meleg vasúti kocsi­ba, topognak; keresik a legmelegebb helyet, öt óraikor érkezünk a csányoszrói állomásra A kiszálló utasok fel­hajtják a kabátgallért, behúzzák a nyakukat és a kertek *U.att ka­nyargó ösvényen a fa­lu felé igyekeznék. Én is velük tartóit — együtt megyünk a ter- melószöve '.kezeiig. A falu utcáin nem sokan járnak, s itt-ott egy ablakból lámpafény világít. Az Uj Március ter­melőszövetkezet iroda iában, mint egy nagy család, körülülj k az asztalt Varga Sándor az elnök, Radies Fe­renc, ifj. »épás Jó­zsef, Varga Sándarné, Nagy Lajosné, Grosics György, Jozik Péter és még néhányon az intézőbizottság tagjai. Az asztalt úgy leteti- tették nyomtatvánnyal térképpel, hogy senki sem tudja megállapíta­ni, milyen színű. A térkép fontos, mert ez jelzi, hogy melyük táb­lába mit vetettek és mi kerül utána. ' A brigádvezetők keveset használják, nem most cseppentek a tervezés­be, a területbe —már negyedik éve csinál­ják, jól ismerik a táb­lák minden sarkát. Ez sokat könnyít a mun­kájukon. A tervezés­nél néha egy kis vita is keveredik, mert ve­tés forgót áiU t anénak be. — de nehezen megy. Radios elvtárs éppen azon sóhajto­zik, milyen jó volna, ha az egész területű'.; olyan minőségű lenne, mint a szítani: „Olyan ütemtervet készítenénk — monoja, — hogy megnézhetné bárki. — Ott aztán lehetne jó vetésforgót, csinálni! — No, azért így is jó tervet készítünk — szólal meg Grosics Györgyi elvtárs, az új kertészeti brigád vezető — Ebben az évben a kertészet is többet jö­vedelmez, már febru­árban uborkát vetek, amit májusban piacra íriszünk. Az ilyen ko­rai áruért sok pénz: kaip a tagság. Utána mégegyszar teremhet valamit a fold. Varga Sándomé, Ré- pási József, Nagy La- josné munkacsapatve­zetők a munkaegység- könyvet forgatják, — már most kiszámítják, hogy egy hold vetés megmunkálására meny nyi munkaegységet for dítanaik. A jó. terve­zésnél ez is fontos — nehogy kevés legyen a munkáskéz. Az erdőről, az istál­lóból hazaigyekvő ta­gok be-benéznek az irodába; megkérdezik: haladtok, mi újság? Tóth János bácsi a termelőszövetkezet ser tésgondozója is kíván­csi, van egy kis mon­danivalója is: — „Te Sándor, — fordul az elnökhöz, — hol var) az a kis üst, ami a kertészetben volt? — Szükségem lenne rá a krumplifőzésnél.'' — Megkaphatja Tóth bá­csi — cie nem lesz rá szükség, eztán más­ként takarmányom nk Jozik Péter a brigád- vezető. a másik asz­talnál félrehúzódik, — hozzálát a brigádterv­készítéshez. Oszt, szo­roz, neveket, számokat ír, felosztja a terüle­tet brigádtagokra. Már most tudja, hogy Czig- lcr Adtaínéra 200') négyszögöl kukorica művelési munkája Jut. — „Azt is kiszámítot­tam, hogy mennyi mun taaegységet írok be. ha ezt a munkát el- vétgai. így nem fordul­hat elő, hogy a bri­gádtagok ne tudják egész éven át. mi a kö­telességük. Nem ma­radhat kapálatlan egy talpalatnyi föld sem.“ Tóth elvtárs haaaké- szülődik, otthon jó va­csora várja. Varga elv- társ, a termelőszövet­kezet elnöke az irodá­ban széthúzódó tago­kat asztalhoz szólítja. — „Jertek gyermeke­im, hova vessük a csil­lagfürtöt?" Ismét kö­rülülik oz asztalt, to­vább terveznek, ké­szítik azt a tervei. v melynek megvalósu­lásával virágzóbbá, jö­vedelmezőbbé teszik a termelőszövetkeze­tet. Olyan terv lesz ez, amilyet még soha nem készítettek az Uj Március tagjai. De még szebb és jobb len­ne, ha elkészítésében a tagok, aktívabban részt vennének. Már este hét óra, sű­rű sötét van kint Itt a meleg irodában min­denki szíwel-lélekkel azon dolgozik, hogy jól alapozzák meg az elkövetkező nagy műn kát, hogy fejlődjön a gazdaság minden ága — és egy nagy lépés­iéi előrébb haladjon az Uj Március a nagyüze­mi gazdálkodás út­ján. H. 1. Hírek a falu életéből Mint a szentmártonpusztai állami gazdaság főagronómusa — az utób­bi hetekben — bár még hó áll a táblákon, sűrűn vizsgálom az őszi vetéseket. Megállapítottam, hogy nálunk és a környező termelőszövet­kezetekben is, gyengén fejleltek az őszi vetések, az őszi árpa, a búza, a rozs és az őszi takarmánykeverékek. Bár a ve­tésekkel időben végeztünk, az őszi csapadék elmaradt és a kelés csak a december elején lehullott 10 mm eső hatására indul: meg. Alig indult csírába a mag. december végén hó- takaró nélkül mínusz 18—23 Celsius tokos fagy érte. Január elején 10— 15 cm-es hótakaró fedte el, de ez a fagyott talaj tetején az enyhe idő során megolvadt, mire a gabona fej­lődése a hótakaró alatt újra megin­dult. A január közepéig tartó eny­he időt újabb fagyhullám váltotta fel — és mivel a hó elolvadt, a nö­vényt valóságos orvtámadás érte A még megmaradt lucskos havat a fagy jégpáncéllá változtatta, amely egyrészt elzárja a levegő elöl a ve­tést, másrészt pedig szétrepegeti a zsenge hajasokat. Megállapítottam bogy ha nem avatkozunk Ize azon­nal, úgy veszélyben forog 1954 év, kenyerünk, az egész ország népé­nek ellátása. Mivel véleményem szerint ez nemcsak szentmar.en- pusztai, vagy csak baranyainegyei. hanem országos kérdés — amely nemcsak minden állami gazdaságot de a termelőszövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tokat is érinti — szükségesnek tar­tót.am, hogy a pártsajtón keresztül felhívjam a figyelmet a veszélyre és elmondjam, hogy mi milyen módon segítünk az őszi gabonáknak hogy küzdünk már most a magasabb ter­méseredmény eléréséért. Legfontosabbnak tartottam, hogy a legyengült növényeknek időben keltő mennyiségű tápanyagot biztosítsak, amely — mihelyt meg­indul a növény élete, — rendelke­zésére áll. Ezért még részben a ho tetejére, részben pedig a hideget ki használva, a fagyott talajra kihof- gpt+am holdanként 40 mázsa apró * Az őszí gabonák és főleg leg­fontosabb növényünk, a búza tavasz- megerősítése, az erre történő > fel­készülés jelenleg legfontosabb fel­adatunk. Ezért a ..Dunántúli Nap’«')' szerkesztősége Dcmkő András elv- társ cikke alapján nyilvános sajtó­ját ipdít — amelyhez, kérjük szól­janak hozzá az egyénileg dolgozó Parasztok, termelőszövetkezeteink Babonatermelői, az agronómusok és más mezőgazdasági szakemberek. ír­ják meg és mondják el lapunkon ke­resztül — mit tegyünk a fagysujtot- *a búza megmentésére. — mit tesz­nek saját gazdaságukban ennek az érdekében. Bucsújárás vagy lakodalma­sok ? Népgyűlés avagy tán három­napos temetési sokadalom? Hát gyűlés? Nincs itt egy szónok, egy fe terített asztal, egy zászló, se sehol. Temetés sem lehet, mert — igaz, hogy könnyeznek, de nem a gyász­tél, hanem a hidegtől, meg a me- jgítö rőzsetűz csípős füstjétől — és feketében sincs senki emberfia. — Miért verődött akkor itt össze eny- hyi nép? Figyeljétek azt a hosszú barna- hundás férfit az udvar közepén — feind járt megmondja. Kámori Gyula — mert így hívják feltárja ostorát a magasba, mire feegáll a zajgás, mint amikor a kar- feester inti a zenekart. Amikor már :‘sjt.a minden tekintet, messze hang- só szóval kiáltja: •— A szentegáti kísérleti gazdaság á terven felüli, föiösszámú, jószága! ~~ lovat, csikót, tinót, süldőt — nyil­vános árverésen az egyéni gazdak é« termelőszövetkezetek részére el­adja, — Megfordul és most a háta- feögőttieknek szól, hogy azok is ért­sék. —- Tehát nem a selejtet. hanem a fölöslegeset! Azért csináljuk, hogy ö kormány mezőgazdasági határoza­tnak végrehajtásában segítsünk a dolgozó parasztoknak, hogy megfe- feíö állatokat vásárolhassanak. Újra fordul a sarkán és folytatja: — A jószágok kikiáltási áron alul bem eladók! Az állatot az kapja fe^g, aki nyilvános ráigéréssel a leg feagasabb árat aján’ja. Az árverés ferlntban történik, de készpénz he- ■'.Vett a vevő terményt köteles a Gazdaságba elszállítani. Értette min den>t ? A felhajtott gallérú, kucsmás, öekecses, nagykendős, tipegő topogó emberek, asszonyok sürgetően zso r°Rnak és a fagy sarkalta türe'met fenséggel be-beszólnak a gyűrű kö­szervestrágyát, • amellyel eddig 194 kh búzave.ést és 72 kh ösziarpave- tést trágyáztunk meg. Jöhet az ol­vadás — nem kell várnom, míg fel­szikkad a föld. a fejtrágya már raj­ta a vetésen, amit majd szikkadás- kor befogásotok a talajba. Milyen trágyát hordtam ki? összeszedtem a gazdaságban fel- ’rilihető minden érett, vagy túlérett tsitállótrágyát, sertéstrágyát, össze­gyűjtöttem az egész év folyamán termelt baroműtrágyát. Ezenkívül a minél nagyobb terület trágyázásá­nak biztosítására az állataink alá őszi árpa és rozspolyvával almoltat- lam •— melyet takarmányozásira nem használhatunk fel — és az ezzel nyert aprótrágyát azonnal kihordjuk a vetésekre. Akárhogy igyekszem, mégsem jut minden őszi vetésemre szerves fej- '.r-ágya. Ezekre a területekre, — mihelyt kártétel nélkül rámehetek, — inkább több. mint kevesebb, le­hetőleg 70—75 kilogramm nitrogén műtrágyát szórok ki, — pétisót. Ez az első adag. Amikor az időjárás •n.nyixa előrehalad, hogy a tavaszi növényápolási munkákat is meg­kezdhetem. akkor újabb adagot szó­rok ki — holdanként 25 kiló pétisót azokra a táblákra is, amelyekre a tél ■folyamán szervestrágyéval már fe- ültréigyáztam. Ennek biztosítására a műtrágyát már időben megrendel­tük és hogy a sáros utak a szál­lást ne késleltessék — a szükséges mennyiséget az üzemegységekbe k.i- Tzállitottuk. Nem kevésbbé fontos a íejtrá- ?yázás után a tavaszi növényápolá- ü munkák elvégzése az ősziekkel bevetett táblákon. Véleményem sze­rint, mivel hótakaró nélkül érkezett a fagy és még további fagyok is — találgatjuk mi mekénycsi dolgo­zók, ana’kor napi munkánk közben al-elmegyünk a helyi földmüvesszö- vetkezet raktára előtt, ahol orrfacsa­ró bűzt árasztva, községünk köze­pén hatalmas rakás káposzta rothad. Hogy történhetett meg, hogy a tér melőszövetkezetünktő! és az egyéni gazdáktól még novemberben, az OFFÉRT helyi képviselőiének el­adott 300 mázsa első osztályú étke­zési káposzta — ahelyett, hogy a dol­gozókhoz került válna — a trágva- dombra jutott, a földmfivesszövetke- zct tagjai rovására, mintegy 18.000 forint ráfizetéssel? Érdekes története ran a káposz­tának. Termelőszövetkezetünk sza­badpiaci eladási lehetőségeit, vagy más vállalatnak magasabb áron tör- lénö átadását teljes erejével akadá­lyozta az OFFERT — mondván, hogy nem tudom milyen, idevonat­kozó rendelet alapján — Mekénye­7epén ál'ó farmvezetóhöz: „Kezdjük ■meg már kartárs! Értjük hát, ki ne mtené? Ne fagyoskodjunk hiába!' Aztán egy vastag, borcserzett, öblö- hang e'nyom minden zajt: — Kukoricáért? Zabért? Elvtár­sam, az nekünk is kellene, de hon­nan vegyek? — Rácsap a zsebére: —- Adják pénzért, — viszem az egé­szet! Mindenki a hájas, bőrkabátos, zöld vadászkalapos közbeszólót fi­gyeli, — amolyan se városi— se fa­lusi enriber. — Kámori egy szempil- 'antás alatt felismeri, megcélozza az ostor-nyél hegyivel: — Kupecnek pedig itt se kukori­cáért; se zabért, se pénzért nem el­adó még egy kiscsibe sem! Mi nem azoknak adjuk a lovat apám, akik spekulációra vásárolják a terményt hanem azoknak, akiknek a saját föld jón termett! Hát ezt értette-e? Hogyne értené, — visszahúzódik, elnyeli a nevető, helyes1 ő tömeg. Még meg is toldják az útját egy-egy iótanáecsal. hogy hová menjen ke reskedni. Kámori az ostorral int az istálló felé, aztán kört kotor a fa­gyott földön: — Kört, nagy kört, jönnek a lo­vak! A nép tülekszik hátra a tüzekhez ágaskodva néznek egymás feiefeleti az i&tá'lóhoz. N^héz sodrott lovat ve­zet kötőféken egy csikós, utat enged­nek neki. Kámori ostora újra a ma ;asba csap. — Darázs nevű, egyezer és kilenc- rzáz negyvenháromban született kanca. Kikiáltási ára háromezer fo- -m*i K! tartja? OdcHuS’nt a kirugó kancá­nak, körültrappoltatja. lássák a ■pásét is a vevők. De nem Ígér rá senki, — mert hát igaz, jó erőben várhatók, számolni kell a nagyobb­mérvű felfagyással. A felfagyás so­rán a felszívódott növény gyökere elszakad — ha nem avatkozunk be, — elpusztul. Ezért a hengerek kija­vításával és házilag előállított há­romtagú fahengerek készítésével már most felkészülünk a koratavasz tolyamán szükséges hengerezések el­végzésére. A hengerezéssel a felhúzódott nö­vényt vissz any om j uk a talajba és így megmentjük az elpusztulástól. A hengerezés gyors elvégzéséire felhasz nálom a gumikerekű vontatókat is melyek egy kapcsoló vonórud segit- ~égével kilenc hengertagot vontat­nak egyszerre. Javasolom a gépál- tomásöknak is, hogy a gépjavítási munkák mellett erre is készüljenek fel, mert a termelőszövetkezetekben nagy szükség lesz rá. Ha a nagyobb tavaszi fagyoktól már nem tartunk, a növényápolás második szakaszában fogasokmk. A fogasolással tulajdonképpen kapál­juk a búzát: irtjuk a gyomnövé­nyeiket, elegyengetjük a fagy által szétszívott rögöket, egyben elzárjuk a tél folyamán tárolt csapadék pá- . rolgási útját. Meggyőződésem, hogy a mezőgaz­daság fejlesztéséről hozott határozat végrehajtásának most a legfontosabb soroniévő feladata az őszi kenyér- gabonák megerősítése, a termés eme ’ése érdekében jól elvégzett fejtrá- gyázási és ápolási munka. Ha nem kezdünk azonnal hozzá — veszély­ben népünk kenyere, egész hazánk rilátása. Demkó András a szentmártonpusztai állami gazdaság főagrorómusa. sen egyedül ő veheti a káposztát. Meg is vásárolta — negyven fillér­írt kilóját, és 24 órával később 90 fillérért továbbadta a mágocsi föld- művesszövetkezet-iek. A mágocsi "öldművesRZövetkezet Illetékesei egy esetleg magasabb ár reményében 'ahelyett, hogy lesavanyítva tárolták volna) továbbra is a raktárban hagy ták, ahol körű* belül háromnegyed része teljesen elrothadt. Az ilyen — a múlt rendszerben megszokott — manőverezések láttán jogos a kérdésünk az értékesítő vál- ’alatok felé. hogy eljut c a jövőben a kertészetünkben megtermelt zö’d- ség szövetségesünk, a munkásosztály asztalára? Pártunk és kormányunk minden lehetőséget megadott a ker­tészet fellendítésére, de nem azért, hogy verítéke» munkánk gyümölcsét üzérkedéssel elrotbaaszák! ZSIGA SÁNDOR tsz lg. elnök Mekényes. van, dehát láttak fiatalabbakat is, csikókat is az istállóban. Arra tarto­gatják a pénzt. Elvezetik a Dara­zsat — jóé son,tű pejkó táncol he- 'yette az udvar közepén, Megmeleg­szik az ember szíve, ha ránéz. — Andócs — Elvira öt esztendős kanca. Vérbeli! Kikiáltási ára három ezeT forint! — Tartom! — kiáltja Hegyi József bakonyai dolgozó paraszt. Még alig hallatszott el szava, a kör másik ol- ialáről égy klumpás, gyapjúzoknis kék-kötémyes gazda rákiált: Háromezer ötven! Kámori feléje fordul, rámutat os­torával : — Háromezerötven először, három­ezer ötven másodszor! Senki többet?! — felemeli az ostorát, hoev lecsapja, erre gyorsan közbeszól Hegyi: — Harmincegy! Az ostornyél már őt célozza: — Háromezeregyszáz először ... A fehérharisnyás rákontráz: — Még ötven! Hegyi: — Harminckettő! — Háromezerketőszáz először, háromezerkettőszáz másodszor, há- romezerketjőszáz... A peikó. mintha érezné, — őt fi­gyeli mindenki, — táguló orrlyukak­kal belenyihog a hangzavarba. Ezt már nem bírja Guth Ádám szuloki gazda: ő is pályázik a lóra — dehogy engedi másnak: — Harmincnégy! Az emberek nekimelegadnek az zgalomtól, figyelik a vetélkedést — imikor aztán végre lecsap az ostor: — Négyezeregyszáz harmadszor! Tulajdonos ... hogy hívják magát? Tgen. Tulajdonos Hegyi István dol- tozo paraszt. Bakonyáról. Menjen a fészer alá. ott maid eligazítják. Az már tülekszik is. Február 2-től 20-ig minden község­ben megalakul a termelési bizottság A termelési bizottságok megala­kulása előtt minden községben gaz­dagyűlést tartanak, ahol a járási ta­nács mezőgazdasági szakembere is részt vesz. A gyűlés előadója a köz­ség legjobb egyéni gazdája, vagy a termelőszövetkezet elnöke lesz. Ez a bizottság készíti el a község ter­melési tervét és irányítja egész év­ben a mezőgazdasági munkát. A fészer alatt kecskelábú asztal mellett jegyzi a könyvelő a vevőket, veszi át a bánatpénzt. Kék-lilára fa­gyott keze alig tartja a ceruzát, dör­zsöli kabátja elejéhez —- bele-bele- huhog, de csak jegyzi hősiesen: ... Hegyi József Bakonya 4100 fo­rint. .. Guth Ádám, Szülök a Csillag­ért 3250 forint. .. .'Horváth Mátyás Bürüsről a vasderes heréltért... . .. Petrovies Lajos Szigetvárról.. De nemcsak a lovak kelnek. Zö'4. kalapos fiatalember tülekszik az asz­talhoz: — írjon be engem is- Kiss Antal Csertőről. Nem, nem lovat! Két mangalica süldőt vettem. — Magya­rázótag fűzi a többi embernek: egvi két meghiz.lalom, a másikat mag­nak hagyom. Szép göbe lesz belőle! Fitos Józsefivé is Csertőről jött. öt süldőt vett egyszerre. Ugyan mit csinál vele? Megfelel a könyvelőnek: egyet ma­gamnak, egyet az ángyomnak, aztán a keresztlánynak egyet, egyet... Vasutasok, pályamunkások, ttszt- viseiőemberek.,. beszerzik a jövő évi zsirozót. Az U’olsó lovai futatja a kör­ben a csikós. Nézzék már ki tüleke­dik át a sorokon és leguggolva nézi a kanca lépését? Fején lukas kalap, nyakán előbb egy piros sál, aztán egy kénsárga, füzetlen bakancsa talpa elvált a felsőrésztől, kikacsin­tanak uj.jai! Kabátja tetejére vállán keresztül egy nagykendőt vetett — se férfi, se asszony! — Jájj, esem ázt á szip, okos sze- mit! Jájj de kinyessen lip a büdös! Kolompár János vizsgálhatja a csikót. A múlt árverésen már vett A kaposszekcsői földmüvesszövetke- zct 30 mázsa műtrágyát rendelt az egyénileg dolgozó parasztok részére Kaposszekcsőm nemcsak a termelő­szövetkezet, hanem az egyénileg dol­gozó parasztok is használnak fej trágyát a legyengült őszi vetések fel erősítésére. A dolgozó parasztok igényiése még nem fejeződött be. A főidművesszövetkezet is folyamato­san továbbítja a rendeléseket, hogy idejében megkapja minden dolgozó paraszt a rendelt mennyiséget. egyet — csak nem akar párját? Hisz cipőre sincs pénze! Nincs? Ugv licitál, mintha bankó­kon hálna. Végül az övé lesz kétezer párszáz forintért. Egy gazda odaszó neki: Megjártál békás, nem bírja ez még az igát. Nagybüszkén, a vál­la fölül visszaszól: — Ne törődjön tátá, ju kézben ván a grósztvó! Kámori kezében újra felemelte» dik az ostor. Figyelik, de már nem annyira, mint az elején, de azért meghallgatják: —... a következő árverést az egyezer kilencszáz és ötverovégyes es-/ tendő február hava negyedik nap­ján, szerdán tartjuk! — Szerdán harmadlka van! Ránéz a figyelmeztetőre, aztán mosolyogva javítja: — Tehát harmadikén, szerdán Az udvarról sorira robognak ki a szekerek, a gazdák közébük csapnak a lovaknak, némelyik kocsi után, hosszú kötőféken már ott szalad a vásárolt csikó. A zöldjegű Almás pa tak töltése mellett gyorsan elzörög­nek a fagyos úton. Kolompár a kun- süvegü csikós brigádvezető körül tör lc-szkedik: — Hétfün jövök a hiért. Há ád­dlg mind a nigy lábára új patkót veretne, míg új kötőfiket ádná ... hoznák egy liter pálinkát.,. Mágán múlik. — jól járnánk mind á ket­ten ___ .. .. A szentegáti kísérleti gazda­ság két árverésén harminc ló és csikó, —- többnyire kanca, — több mint száz mangalicasüldő került a dolgozó parasztokhoz, kisemberekhez — javarészt tenyésztésre. Szentegát környékén, a szigetvári járásban a dolgozó parasztok saját tapasztala­tukon Így is érzik: segíti őket az állam a mezőgazdaságiéjlesztés vég­rehajtásában. O. L ÁRVERÉS SZENTEQATON 1954-BEN

Next

/
Thumbnails
Contents