Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-25 / 302. szám
2 NAPCÖ ma DmvvwR » PARI ÉS PA RT ÉPITGS * Dénes István új otthona ... „4 városi párlbizottság vezeti a harcot a kormányprogramul megvalósításáért64 A mohácsi városi pártbizottság felismerte a kormányprogramra végrehajtásából adódó feladatát: segíteni kell az illetékes szerveknek, javaslatokat kell tenni olyan helyi intézkedések meghozására, amelyek elő segítik a városban a kormányprogramra megvalósulását. Ezért figyelmesen tanulmányozzuk a dolgozóik javaslatait, kéréseit és komoly segítséget nyújtunk az állami szerveknek a helvi feladatok reális meghatározásában. A városban hosszú ideig súlyos gond volt a lakásprobléma, amelyet még ma sem sikerült jeliesen megoldani. A pártbizottság több javaslatot tett a lakásigénylők kielégítéséré. A városban számos raktárhelyiség volt. amelyet nem használtak lei. Az utóbbi időben elburjánzott az a szokás, hogy a legkisebb szerv is hatalmas kultúrtermet tartott fenn amely legtöbb esetben üresen állt A tanács a pártbizottság javaslatára ezeket kis költséggel átalakította- 17 szép lakást nyertünk. A megszűnt ipari tanulóváros épületeiben 48 lakást kaptunk, hosszú harc után a minisztériumtól. Mindez mégis kevés. ezért szorgalmazzuk az új lakások építését, azok mielőbbi befejezését. > A városi pártbizottság tervében nagy szerenet kapott a közellátás megjavítása. A dolgozók szinte naponta felvetették: a kü’terü’eten kevés az üzlet többféle cikket nem lehet kapni. A pártbizottság kezdeményezésére a Kossuth Lajos utcában szövetkezeti bolt nyilt. A tanulóvárosban megnagyobbították az üzletet. A dolgozók kívánságára nemrég Ofotért szaküzlet nyílt és ma már nem kell Pécsre szaladgálni szemüvegért. Ezenkívül a város számos területén nyíltak meg újabb üzletek, amelyek megkönnyítik a háziasszonyok dolgát.. Az eredmény még nem kielégítő Sároson például a dolgozók négy kilométert tesznek meg a legközelebb5 üzletig. Vasárnap a városban nem lehet tejet kapni, mert egyetlen boltot sem tartanak nyitva. A városi pártbizottság többször bírálta emiatt a tanácsot. A megfelelő intézkedés azonban még mindig késik. Gondosan figyelemmel kísérjük az áruelosztóst is. Egyidőben erre sok panasz volt. Ha a szigeti szövetkezeti bolt, Kossuth cigarettát igényeit, drágábbat kiikitek. Sokáig nem kaptak petróleumot, a városban pedig lehetett vásárolni. A szőlőhegyi üzlet ben többféle cikk hiányzott. A pártbizottság megbeszéli ezeket rendszeresen a tanács illetékes osztályával. Ma már az a tapasztalat, hogy az áruelosztás javult, a keresett cikkek vásárolhatók. A mohácsi dolgozók szeretik, kedvelik a kultúrát, szívesen járnak előadásokra, színházba és moziba. A pártbizottság ennek a munkának megjavítására is tett javaslatokat. A szigeti dolgozók nemrégiben mozigépet kaptak. A járási kultúrotthon műsora sokáig nem elégítette ki a lakosság igényeit. Amióta új vezetőség dolgozik, megjavult a munka: sokoldalúbb, igényesebb a műsor, férfiak, asszonyok egyaránt megtalálják a szórakozás, tanulás lehetőségeit. Bővült a könyvtár és ma már sokkal többen is olvasnak. A szigeti iskolásgyermekek még egy helvisé- get kaptak és most már nem szoroskodnak. Az állami gazdaságban ideig 'enes iskolát rendeznek be: nem kell a mintegy húsz gyermeknek hat kilométert gyalogolnia. A pártbizottság élére állt a határozatok, javaslatok megvalósításának. Elsősorban az alapszervezeteket mozgósította, hogy körzetükben ellenőrizzék a határozatok megvalósítását. Az I-es alapszervezet például megtárgyalta: a kereskedelmi dolgozók hogvan bánnak a vásárlókkal, udvariasak, előzékenyek-e. A népnevelők rendszeresen ismertetik a dolgozókkal, hogyan változik meg a város képe, hogyan javul közellátási és egyéb kérdések helyzete. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók ellenőrizzék, mi az amit húznak-halaszta- nak. A dolgozók például felvetették hogy miért nem készült el a nép- büffé, mi az oka annak, hogy nincs a városban rizs. A pártbizottság ezeket tanulmányozva felhívja az állami szervek figyelmét, vagy éppen új javaslatokat tesz. Kiderült például, hogy a Mohácsi Gépgyárban sok, kisgépekhez szükséges alkatrész fekszik használati anul. A gyár ezeket már át is adta a kereskedelemnek. A pártbizottság tagjai és a párt- szervezetek vezetői személyesen ellenőrzik a határozatok megvalósulását. Tiborc elvtárs gyakran betér az üzletekbe, érdeklődik, miben van hiány, meghallgatja a dolgozóik javaslatait, kéréseit. Amikor legutóbb Mohácsszigeten jártam, panaszkodtak, hogy az igényelt szaloncukornak csak egynegyedét kapták meg, ez pedig igen kevés. Kiderült, hogv az elosztásban van a hiba. A párt- bizottság utánajárt és a szigetiek is megkapták a szükséges szaloncukor mennyiséget. Vannak tehát kezdeti eredmények A pártbizottságnak és a pártszervezeteknek azonban tovább kell menniük. Reális, megvalósítható tervekkel igyekszünk segíteni a bajokon, a helyi lehetőségek figyelembevéte- ’ével, szépíteni, gazdagítani a dolgozók életét, következetesen megvalósítva a kormány programmját. Elmondta: Szíjártó József a pártbizottság mezőgazd. o. vez. 2880 fonna szenet érmeitek terven fel a „200 éves a nnqvar szénbí t'vásznt“-sni,éVmOsza!(0]i a Pécsi Szénbánya Vállalat dolgozói A ,,200 éves a magyar szénbányászat'' emlékmííszakot a pécsvidéki bányászok győzelmesen zárták. A Pé- rsi Szénbánya Vállalat dolgozói hatalmas lelkesedéssel kilzdöt'ek azért, hogy ezekben a napokban különösen ló eredményeket érjenek el és elő- relendítsék üzemeiket, vállalatukat a negyedévi és az évi terv teljesítésében is. A jó munka, meghozta a gyümöl csét: a Pécsi Szénbánya Vállalat ütemeinek dolgozói többezer tonna szenet termeltek terven felül. András akna bányászai 1476, Széchenyi ákna dolgozói 762, az István-aknai bányászok 680, a Béke-aknai dolgozók 672, a vasasi bányászok pedig 290 tonna színnel teljesítették túl az előirányzatot. A kerületek fejtési csapatai közül különösen jó munkát végeztek a pécsbányatélepi Wolf Gyula, a szabolcsi Bozsér János és a vasasi Weibl Ferenc elvtársak csapatai, amelyek 220.4, 164, illetve 138 százalékos átlagteljesítménnyel küzdötfék fel mar nukat n leainhhnk közé Vakító, sugaras, meleg nyári délután. Dénes István vájár nagy boldogan lépkedett hazafelé. Énekes kedvében volt. Házassága első napjainak mámorát érezte szívében, sőt talán még ennél is valami jobbat, kellemesebbet. Mert ami akkor kimaradt a teljes boldogságból az most meglesz. Igen. Teljesül a régi vágva, házat épít az ő drága asszonyának s a két kis aranyos lányának. Alig várta, hogy hazaérjen. Amint benyitott az alton, nyomban kipakolta titkát felesége előtt. — Anyukám!... Házunk lesz! Családi házunk! Érted!? — mond ta túláradó örömmel, de a következő pillanatban torkán akadt a szó. Olyan lett, mint a fal. A felesége hátat fordított neki. Megdöbbent. — Mi az, te nem is örülsz? Az asszonyka kicsit megrántotta a vállát, mint egy durcás gyermek. aztán hirtelen kifakadt: — Nem! Vedd tudomásul, hogy nem!... Csend lett. Nagy csend. Az asszony szólalt meg először. — Igazán ... te akármit csinálsz, nekem mindig csak utoljára szólsz. Olyan önfejű vagy .., de olyan önfejű, hogy na! — Hát csak ez a baj?! — kiáltott boldog izgalommal a férfi — Dehát kell az ilyesmiről szólni?! — Igen — bólintott az asszony édes-ártatlanul és a következő pillanatban már az ura nya kában csimpaszkodott. így kezdődött a házépítés ... S az új otthon, ha nem is készen, de mái felhúzott falakkal áll a szépfekvésű Felső- Meszesen . Kemény az idő. Csípős szél nyargal végig itt a dombtetőn, de a Dénes-csaléd mégis kint dolgozik. A nyolcesztendős Klári és a négyéves Erzsiké egy ablakrámát abajgatnak. Odább akarják cipelni, de hiába. Nem megy." A friss időtől és az erőlködésről olyan az arcuk, mint a rózsa. Kicsattanó. égópiros. Az orruk is cinkét fogott, de mégsem fáznak, mert szüntelenül jön- nek-mennek. Hajtja őket a gondolat, hogy segítenek apukának. — Pedig az most éppen atv’ismive! bsi'ödlk, amihez nem gyermekkezek kellenek. Az ajtókat, ablakokat rakja be az asztalossal' DénesnÁ a ház ^geben térül-foirdul. Nézi. mit kéne még beszerezni. mit kéne még beteremteni. A pucoláshoz, a padlózáshoz, üvegezéshez és a többi apróbb-na- gyobb munkához együtt van az anyag. — Hát a cserép? — kérdezzük a csupaszon meredező tetőgerendák Iá titán. — A cserép? ... Az bizony még nem érkezett meg. Pedig már nagyon szeretnénk túl lenni a cserepezésen is.., — Miért? Mikor akar nak ideköltözni? — A tavaszon... Itt kint mégis csak jobb lesz ... Kétszáznegyven kilenc négyszögölön már lehet valamit kezdeni. A gyerekek i* kedvükre ficánkolhatnak, meg aztán én is könnyebben leszek, ha lesz egy kis veteményeskertem, ahol ez is, az is, megterem. Igaza van Dénes nőnek. Tágas porta lesz ez. Dehát ez csak a ház környéke. Hanem maga a házi Az az igazi. Van abban minden, ami egv családnak kell, Nap* pali és hálószoba, fürdőszoba, tágas konvha, rendes kamra, előszoba, csukott veranda és még nyári konvha is. Ahogy az ember itt jár-kél, szinte beleél- módja a bútort, a szép holmikat az üres falak közé. De nem is kell annyira képzelődni, ment Dénesné am úgyis mondja: — A hálóba ilyen, meg ilyen bútor kerül- A másik szoba a gyér rekeké lesz ... Oda ''ön kis gyerekbútarl kell még vennünk ... — Az a szoba tényleg a miénk lesz «- csodálkozik el Klári álmodozó, nagy búza- virágkék szemeivel — Bizony a tiétek lesz ... Tiéd meg Erzsié ... Ha már az én gyermekkorom olyan mostoha volt, miért ne legyen a tiétek szép — de ezt már nem han gosan mondta Dénesné, hanem csakúgy magába, befelé — *- 'kénék. Aztán kicsit odább lépett és a szíve álé húzta Klári lányának okos, szép kis fejecskéjét. Tji írtak akkor. A herendi Pfeiffer családnak nagyon rosszul ütött be az esztendő. Földjükön — amelyet felesben bírtak, — aszály, pusztította el a termést, s mire télre fordult áz idő. fogytán volt a kenyér. Pénz meg hetekig nem került a házba, egy fillérnyi sem. A petróleumot, sót, tojásért cserélt a szatócs, amíg toiott az a pár szem tyuk. Aztán az is elfogyott. Napszám is csak hébe- korba került a falu nagygazdáinál így aztán napról-napra szomorúbban ülte körül a főttkrumplis tálat a Pfeiffer-család öt tagja. Reménytelennek látszott helyzetük. Az öreg Pfeiffer már magában hordta a gyilkos kórt. mozdulni sem tudott. Asszonymunka télre senkinek sem kellett. A gyerekek meg még kicsinyek voltak. Igaz, volt egy nagy fia, de az már családot alapított. Segíteni nem tudott, meri magának is elég volt a baja. A legkisebb lány viszont alig volt öt éves, a nagyobb is akkor teáit 11. Alajos ólián se serkent még a legény- toll tizenötödik évét taposta éppen. Mégse kellett kétszer mondania bátyjának, hogy menjen el vele szerencsét próbálni Izabella pusztára. Gyalogosan indultak neki a hatvankilométeres útnak, hogy pénzt, kenyeret szerezzen a családnak. Az ökrök mellé került. Trágyát, takarmányt, almot fuvarozott velük. Már amit éppen parancsoltak. 80 fillért keresett naponta. Aztán meghallotta, hogy ha elvállalja az ökrök hajnali és esti etetését, itatását is, még negyven fillérrel toldhatja meg napszámát. Persze, hogy elvállalta. Közben az istállóban aludt, krumplin és ke- nvéren élt. Néha adtak egy kis tejet is a csiri »ok a rozskenyér mellé. Adám-Éva napja volt. Alig múlt el dél. amikor elindult bátyjával haza Herendre. Persze csak úgy gyalogosan. Zsebében négvheti keresete lapult: harmincegy pengő. Dehogy költötte volna autóbuszra kis pénzét, hiszen talán elég se lett volna a hosszú út költségére. Estefelé hóviharba kerültek Lépésről-lépés- te tántorogtak, vánszorogtak előre. „Csak nem elesni nem eltévedni mert akkor soha nem látják meg az otthoniakat. Itt fagvnak meg a hó alatt.“ Végre Birjánba értek. Rokonoknál húzódtak meg Reggel aztán továbbindultak. Most már egyedül botorkált a hófúvásban, mert bátyja Lothárdnak vette az irányt. De itt már ismerősek voltak az útménti fák is. Mégis nagyon hosszúra nyúlt az út. Úgy esett be az ajtón. — Mint egy mozgó hóember. Halálosan kimerült a hosszú úttól, az embertelen hidegtől, a hófúvással vívott harctól. Attól félt. hogy halálra rémülnek majd. ha meglátják. Hiszen eltemethette volna a vadul kavargó hó. Mi tagadnivaló rajta: várta, gyermekként várta anyja aggódó féltését, szerető cirógatását *.s éles késként vágott bele anyja első szava: .Fiam. hoztál-e pénzt?" HÁROM KARÁCSONY De amikor meglátta a sovány, éhségtől el- kínzott arcokat, a tűzhely pislákoló gyérmelegű tüzét, s a tűz fölött a hurkalevest, amit valamelyik szomszéd hozhatott könyörületből, mindent megértett. Egyszerre eiűnt minden gyengesége. A nyomorúság egy perc alatt férfivá érlelte. A család kenyérkeresője öntudatával tette kj az asztalra kincsét: harmincegy pengőjét, s osztotta ki a kicsinyek között az öt deka savanyúcukrot, karácsonyi ajándékukat "I 950 decemfc“ 15, Várnato*a. Pfeiffer Alajos segédvájár Ynosf vette fel félhavi fizetését: 850 forintot. Arra gondol, jó lenne, ha itt volna az asszony, legalább most rögtön megvehetne neki a télikabátot, mert hiszen megfagy az elkopott, vánnyadt kis kabátiában, amit még lány korából hozott magával. Három éve már a felesége és nem jutott egy télikabátra az asz- szonynak. Pedig jól keres. E/erhétszáz-ezernyolcszáz forintot havonta. — Brrr, de hideg van! Jó lenne egy kis lélekmelegítő Ott a kocsma a sarkon. De hátha elmegy a pénz megint, s az asszonynak újra csak nem lesz télikabátja?! Csak három decit! Állva a söntésben! — adja meg az engedélyt végre magáné1- s KefoM'il: a Ueesmaaitón. Tényleg állVa iszik. Még az ötödik három- decit is a pul; mellett hajtja fel. De aztán csak letelepszik az egyik asztal mellé. Csakhamar cimborák is kerülnek. Folyik a bor. csörög a pénz. boldog-boldogtalan az ő pénzére issza a várpalotai „Bányász-csárda" borát. Egy-egy pillanatra felködlik még előtte asszonya képe, majd arra gondol, hogy ebből megint bnmli lesz. mint az elmúlt évek során annyiszor: Komlón Vasason, Oroszlányon, Mázán. S aztán szedhető a sátorfáját, s mehet új bánvát keresni, mert szé- gyel majd az elvtársak szemébe nézni. Hiszen megfogadta, hogy többé nem iszik. Másnap hajnalban kerül haza. Az asszony kétségbeesetten keresi zsebében a pénzt, de csak pár forint aprópénz akad kezébe. — Úristen! Most mi lesz? Se kabát, se hazautazás Magyarszékre, ahol kislányuk, a két éves Esztike várja haza édesanyját, édesapját, meg a karácsonyi ajándékot. Persze szó sincs arról, hogy Pfeiffer Alajos műszakra menjen. Még ágypszóval se ébresztenék fel részeg álmából. Amikot; feleszmél, rettenetesen szégyeli magát asszonya előtt is. Arról meg h '-111 ft n ’ akar hogy dolgozni menjen. Hogyan állhat ő így társai elé? Az egyik njhazsebböl mégis előkerül annyi pénz, amennyi a kislány ajándékára elég. Az útiköltséget pedig úgy teremtik elő. hogy az asz- szony eladja kamráiéból az utolsó szem lisztet is Elmúlik a karácsony. Visszafelé az asszony ruhája árán utaznak. Otthon hideg nedves lakás fogadja őket és nincs egy fillérjük^ egyetlen falat ennivalójuk. Ismerősökhöz járnak, s ha megkínálják őket — esznek. De van úgy, hogy három napig egyetlen falat ennivalóhoz sem jutnak. Pfeifferné legyöngül, kórházba kerül A férfi legényszállásra megy. Lassan magára talál Sokáig óvja a második nevezetes karácsony emléke. p1« mos*, ahogy itt ülünk a kökönyösi bá- nyászházak egyikében, a Vorosiilov út 13-as számú ház második emeleti lakásában, lassan eloszlik a sötét köd, amit Pfeiffer Alajos emlékezései vonnak szemünk elé. Újra, meg újra végigjár tatjuk tekintetünket a két szoba-konyhás, fürdőszobás lakásban, s pillantásunk körülciró- gatja a kis 5 éves Esztikét, amint édesanyja ölében nagyratáguló szemekkel hallgatja édesapját. Vájjon érti-e amiről apja beszél? Nem hisz- sztifc. Az ő kis gyermekértelme úgy fogja fel az elhangzottakat, mint érdekes mesét, ami valahol a manók világában játszódott le. Ö csak azt látja, amit a sötét emlékek alól felszabadult pillantásunk is lát: vadonatúj bútorral, szőnyeggel, virággal berendezett ragyogóan tiszta szobát. Apja ezüstrojtos bányász díszegyenruháját, rajta a csillogó két sztahánovista — és egy aranyló: „Kiváló bányász‘‘-jelvényt. Apja veszi elő a i-uhát a szekrényből az igazoló okmányokkal együtt, s csak úgy mellékesen mutat egy 4.500 forintról szóló betétkönyvet is. Künn a konyhában új rádió szól, s a szekrényből burgundié üveg kerül elő. de csak Pfeifferné koccint velünk. Pfeiffer Alajos egy csepp bort nem nyelt le 1952 október 22-e óta. Akkor döbbent rá — Papp elvtárs, üzemi nirttit*'-*—1 «-/pvui pv-i- mán, — hogy Pfeiffer Alajos sztahánovista vájár esetleg megszeghető adott szavát, hogy részesség miatt nem mulaszt több műszakot, de Pfeiffer Alajos, a kommunista párttag soha S csak a kezdet volt nehéz. Ma már egy cseppjét sem kívánja a bornak. S most boldogan várja a karácsonyt az egész család. Uj ruhák, cipők, játékok, s gyönyörű fenyőfa teszi teljessé a boldogságot. Vendégeket is várnak. Rokonokat Magyarszékiről. Az asszonyka máris megtette az előkészületeket, hogy az ünnepi ebéd is méltó legyen az új, szép lakáshoz, új, boldog életükhöz. Pfeiffer Alajos kísér ki bennünket. Kifelé- menet elmondja, hogy 240 centis szénfalon dolgozik a 251-es fronton. 22-ére virradóra 170 százalékot teljesített. Hogy mennyi a keresete? A múlt hónpohnn 4 8fc« forintot kapott, de 2.000 forinton alul nem keresett az esztendő egyik hónapiában sem Most tűnik szemünkbe két vörösselyem versenyzászló is a tükörallvány tetején. Még mindig a látottak. hallottak hatása alatt bandukolunk lefelé Kökönvösről. újra és újra felidézzük Pfeiffer Alaios búcsúszavát: Jó néha elgondolkozni a régi dolgokon, mert úgy tudja j az ember igazán megbecsülni a mát! H. J. 1 A vasasi Petöti-akna felkészült a jövőévi terv teljesítésére A vasasi Petőfi-akna dolgozói egyenletes, jó munkájukkal decent' bér 18-ra teljesítették 1953. évi tervüket és azóta már 2863 tonna jó- minőségű fekete szenet adtak terve» felül. Most azon dolgoznak, hogy negyedik negyedéves tervüket is határ idő előtt, december 26-ra teljesítsék és éves tervükön felül a vállalt kilencezer tonnánál is többet adjanak- Ezt a törekvésüket segíti az a harmadanként 150 csille szenet adó frontfejtés is, amelyet ezelőtt cg? héttel kapcsoltak be a termelésbe- Nem feledkeznek meg Vasason 9 (övöévi terv előkészítéséről sem. Kh tartó, következetes munkával érték el félmillió tonnányi — helyenként kétméteres telepeket tarta'mazó — szénkészlet felkutatását olyan bánj’» részben, ahol már sokan nem reméltek szenet. Az új bányarésznek 9 feltárása keresztvágatok, szállító- folyósok. gurítok, felhajtásával már meg Is kezdődött. Január első felében pedig elkészülnek egy 200 méternél hosszabb nagyteljesítményé frontfejtéssel. A vasasi üzemvezető" ség a jövőben is a korszerű bányászat elveinek megfelelő koncentrál* frontfejtések kialakítására törekszik- Uj szállítóvágatok kihajtása mellett nagy gondot fordítanak a meglévő „öreg“ vágatok karbantartására. hogy összetört ácsn'atok. szűk szállítófolyosók ne akadályozhassák a csillézést. Decemberijén többszár méter hosszúságban javítják a vágatokat. Nagy problémája a vasasi Petőfi- aknának a létszámhiány. Ezért ** üzemvezetőség a jövőben még fokozottabb anyagi gondoskodással segt' ti az új bányászokat. Már elkészítették az a'apzatot azoknak az összeállítható import faházaknak, amelyek a közeli hetekben megérkeznek az új dolgozók elszállásolására. A vasasi Petőfi-akna dolgozói é^ tervük túlszámvalása után december havi és negyedik negyedévi tervükben is száz százalék fölé törtek. E*' évi jó munkáiuk biztosítéka annak; hogy a jövőévi tcrvfciadatokra való ló felkészítés után 1954-ben is hasonló Jó eredményeket érnek el * vasaslak. IGAZ SÁNDOR
