Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-22 / 299. szám

DUNÁNTÚLI VUio PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK’. NAPLÓ A MAI SZAMBÁN: Odaítélték az 1953. évi „A népek közötti béke megszi lárdításáért" elnevezésű nemzetközi Sztalin-d íjakat (2. o.) — Pöfög a traktor Hitler egykori főhadiszállása helyén (2. o.) — „Aki dolgozik nálunk, az meggazdag­szik“ (3- o.) — Pártszervezeteink segítsék jobban a DISZ-vezetőségválasztásokat (3. o.) — Levelezőink ír­ják (3. o.) — „Az emberről való gondoskodás" — az SZTK-ban (4. o.) J AZ: MDP B ARANYAM ECYEI PA RTBI Z OTT 1ÁCÁN A K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Szakszerű gondozással növeljük ál atá lományunk hozamát GYŐZELMI JELENTÉS December végén járunk, most már tivatalosan is itt a tél. Ahogy fogy lak a munkák a mezőkön, úgy for- iul a figyelem a gazdálkodás másik iga, az állattenyésztés felé. Több- •öl van szó az idén, mint az eddigi eleken: nemcsak arról, hogy rá­író időben kijavítsák az istállókat, megszegezzék a vásott jászoldesz- tákat — ezt minden esztendőben tuiön tanács nélkül is ' jól-rosszul ilvégezték a termelőszövetkezetek és Iz egyéni gazdák. Állattenyésztőink frezzék át, hogy az árleszállítás, a »együji.ési kötelezettséget hatalma­ién csökkentő új törvényerejű ren- lelet, a falu népét ért számtalan tedvezmcny után most rajtuk a sor: lemcsak egyszerűen átteleltetni a jó­ságokat, de ti.erekkel emelni a napi éj est a tehenészetekben, kilókkal a iúlygyarapodást a hizlaldákban — •iztosítani a lakosság bőséges ellá- ását állati termékekkel — ez a fel­adat! A kormányprogramm egyik (elentős része, a mezőgazdaság, őzen leiül az álilab.enyésztés fellendítése terül napirendre. Termelőszövetkezeteinkben, egyé- lileg dolgozó parasztjainknál az ál- attenyésrtés fellendítésének minden iszköze adva van az idén, do sok leiyen még nem használják fel azo- tat. Legtöbb helyen gazdag termést «karíto.tak be árpából, kukoricából, ábból, lucernából, — megvan hát a jpi hús, és zsírtermelés alapja, a ákarmány. Megvan, de mégsem lasznosítják úgy, ahogy kellene. — V malomi Petőfi, a személyi Maka­renko, és a pellérdi Alkotmány ter- belöcsoportokban minden előkészi- és, szecskázás nélkül adják a te­henek elé a takarmányszalmát, ku toricaszárat. A jószág nem eszi szí­nsen, nem emészti rendesen — a ákarmány pocsékolódik és a felét lem adják a lehetséges tejnek. A bö- léges takarmánytermést több állat beállítására, a meglévők jobb ete.é- fere használják — ne kótya-vetyéljék •zét ebek harmincadjára. Nemcsak a takarmányelőkészítés 6z egyetlen lyuk azon a zsákon, áme­nen elfolyik, pocsékolódik az abrak, • széna, a répa. Megyénk több •Hint kétszáz termelccspportja közöt. ölig akad tíz, ahol bevezették vol­az egyedi takarmányozást. Amíg * jól tejelő jószág nem kap elegen­dőt — a két-három Literes tehén hízik az adagján, mert egyformán etetik mindkettőt. Többszáz vagon '«karmány pocsékolódott el így hó- hapról-hónapra — itt az ideje, hogy béga; vessünk a pazarlásnak. A já- fesi állattenyésztési állomások, a já- Msi tanácsok szakemberei nagyrészt *Zon vizsgáznak le, — mennyire se­gítik a termelőszövetkezeteket az Jgyedi takarmá ; vozás megszervezésé ■ten és fenntartásában. A legjobban táp!Alii jószág is ke- ''és hasznot hajt, ha nem gondozzák hern ápolják rendesen. A jó gondo­zás fél abrak — és ezt a fél abrakot górják, pazarolják el, a romonyai «éke termelőszövetkezetben, ahoi fhég csak az alomszaima szükségletet 'em biztosították. Meg kell nézni a htagyarbólyi Tan.ós Bőké termelő- •tövetkezet jószágait: fénylik szőrűk * tisztaságtól, gyönyörű fiatal te­nyészbikákat nevelnek. Ugyanakkor Jz ócsárdi Béke őre termelőszövet­kezetben húsz növendékmarhát se- *jteaek ki elhanyagolt gondozásból 'redő fejletlenség miatt. Termelőszö- vetkezeteimk szüntessék meg a Jó- 'lággondozók állandó cserélgetését > jól nézzék meg kit tesznek a2 ál­atok mellé és nyomós ok nélkül ne ■ál-togassák őket. Az „állandósított" dolgozó maga Is érzi. nemcsak ven- jfegsAgben jár az Istállóba — hanem felelős gpndozóla a termelőszövetke- fet Jószágainak! Termelőszövetke- feti elnökeink és a tsz oártszerveze- fek teremtsék meg az állat1 envésztö becsületét, ne fordulhasson elő olyan visszás eset, mint a ma- gyarbólyi Tartós Béké-ben, ahol va­lósággal kötéllel fogták a gondozót a hízósertések mellé. A takarmánytakarékosság, a Jó állatgondozás mellett az állattenyész tési termékek emelésének harmadik eszköze a jól bevált szovjet módsze­rek alkalmazása. Az ivándárdai Sar­ló-Kalapács termelőszövetkezet ben literekkel emelkedett a tejho- zam minden tehénnél a tőgymasz- százs és utócsepegte*s bevezetése jta. Nincs olyan valamirevaló álűat- -enyésztési értekezlet, vagy verseny kihívás, amelyben nem szerepelt volna bevezetése — mégis, alig talál­ni egy-két tehenészetet az ivándár- dain és a mágocsin kívül, ahol vala­melyest is alkalmaznák. Itt az ideje — az új év januárja, februárja, — hogy az illetékes járási szervek a gyakorlatban segítsék a termelőszö­vetkezeteket az egyedi takarmányo­zás bevezetése mellett a fejlett mód izerek betanításában. Megyénk állatállománya jó pár­száz darabbal csökkent az elmúlt ’gy-két év alatt — mo6t a télen in­dítsuk meg a szaporítási, tenyésztési munkát. — Az ivándárdai Sarló- Kalapács termelőszövetkezet állatte­nyésztői bevezetnék az egy ivarzás alatti kétszeres fedeztetést — 43 te­hén után 44 borjút neveltek fel. Az vándárdaíak példáját kövesse vala­mennyi termelószöve.kezet, hisz az ij begyűjtési törvény alapján ugyan­annyi a beadási kötelezettsége a száz ‘ehénnek. mint a tíznek. Nyilvánva- 'ó, az a szövetkezet jár jól, amelyik megtölti istállóit saját tenyésztésű ószágokkaL Az állatállomány szaporításának komoly akadálya, — hogy míg a ‘ermelőszövetkezetekben azért akad megfelelő apaállat, — sok községben a tanácsok nem gondolnak a kivén- hedt apaállatok pótláséra, a meglé­vők rendes gondozására. Kővágó- rzöllősön például egyszerűen elve­szett egy kan Sz!’ágyon, pedig csak nagy néha etetik. Rózsafán, Csebény- ben, Apátvarasdon, Berkesden Szász váron, Hímesházán és még sok más -özségben a tanács nem gondosko- lik a dolgozó paras^ok áilattenyész- éséről, takarmányhiány miatt tönk- •emennek az apaállatok. Hatalmas munkát hoz magával az állattenyésztésben az új év első há- •om hónapja. Termelőszövetkezete- nk, egyénileg dolgozó gazdáink csak ’kkor tudják végreha.j.ani ezen a ‘éren feladataikat, ha azonnal hoz-., ’ákezdenek és ha munkájukhoz a -.zükséges szaksegítségpt megkapják \z egyedi takarmányozás beállításé hoz, soha nem látott új módszerek- bevezetéséhez nem elég az akarat és a jószándék. A járási állattenyészté­si állomások beosztottjai, a gépállo­mások vezető és körzeti mezőgazdá­szai, a környező állami gazdaságok •gronómusai és állattenyésztési szak- •mbereí üljenek le a termelőszövet­kezetek elnökei és áUattenyészlől mellé és az eddigi futó, alkalmi se­gítségnyújtás helyett alapos, részle­tes, tanácsadással segítsék őket — Szükség van minden mezőgazdasági szakember segítségére — bármilyen íllami szervhez, vagy vállalat kere- ébe tartozik. Úgy járjanak el, mint a palotabozsoki gépállomás agronó- musai, mint a szigetvári gépállomás /ezető mezőgazdásza: részletes terv ilapján segítsék a körzetükbe tarto- '.6 itermelöszövetkezetek állattenyész lését András-akna befejezte évi tervét tért •hunka A „Kétszázéves a magyar szénbá nyászat" emlékműszakot kezdemé­nyező András-aknai bányászok an­nakidején megfogadták, hogy nyolc nappal az 1953-as tervév befejezése előtt, december 22-re felszínre küldik az évi tervük teljesítéséhez szüksé­ges utolsó csille szenet. Az adott szó valóraváltásáért egy- emberként indultak harcba a bányá­ban és napszinten az akna fizikai és műszaki dolgozói. A frontbrigádok közül a legjobb eredményt Wolf Gyula sztahanovis­ta vájár csapata érte el, amely 21-ig esedékes havi tervét 183 százalékra .eljesitette. Egész András-aknán a egkiemelkedőbb egyéni teljesítményt a Wolf-brigádban dolgozó Horváth :18) István sztahanovista vájár érte el a hónap elejétől 21-ig 210 százalé­kos tervteljesítéssel. Példamutató munkája mellett jutott ideje Balta László új dolgozó nevelésére is. Bállá jó munkájával hálálta meg a vele való foglalkozást: zavartalan üres- csille ellátással segítette a csapatot íagyszerű eredményéhez. Bukovszkt Gyula sztahánovista vá­jár csapata az akna külszíni fejtésén vitte győzelemre az emlékműszakot, A Bukovszki brigád decemberben már 2401 csille szenet adott tervén íelüL Az András-aknáró! kiindult „Két- .zázéves a magyar szénbányászat" cm- ékmüszak munkalendülete, a nehéz­ségek feletti győznfakarás eredmé­nyezte, hogy az András-aknai bányá­szok a vál’alt határidőt is lerövidí- ették és 22-e helyett december 21- én felszínre számították az évi ten1 eljesítéséhez hiányzó utolsó c«<lle szenet is. Ugyanekkor megígér fék, > hogy az év végéig hatezer tonna ki- I válóminőségű fekete szenet szállíta­nak tervükön felül népgazdaságunk nak. Az évi terv befejezésével egyidejű­leg az ezen a napon vájárvlzsgát tett 15 András-aknai bányásztól levél érkezett a szakszervezethez. „Nagy Öröm ért bennünket, And­rás-aknai vájártanulókat, akik a párt szerető gondoskodásától it'wrve ma sikeresen letettük a vájárvlzsgát. Külön öröm számunkra az, hogy éle­tünk ezen fordulópontja egybeesik a magyar szénbányászat kétszázadig évfordulójával és aknánk évi terv teljesítésével“ — Írják levelükben. Az új vájárok versenyre hívják a pécsszabolc&i és a vasasi most vizs­gázott új vájárokat, s ugyanakkor vállalják, hogy a hozzájuk beosztott új bányászokból jó szakmunkást, be­csületes dolgozót nevelnek. Míg a frnníbrirádok az évi terv befejezéséért küzdöttek, addig az elő vájó esapatok a jövőévi terv teljd- űtéséért hajolnak keményen. Poüák NiHWor és Kóré .Táltos szta­hanovista vájárok brigádjai derem­be! l-től kezdve két nyolcvanméte- rcs frontfejtés előkészületein dolgoz­lak. Már induláskor versenyre léptek egymással és vállalták, hogy január 13. helyett január 1-re elkészítik az áj tömegtermelő munkahelyeket. Munkájukhoz új^bb lendületet hdott az emlékműszak. Pollák Nán­dor brigádja az elmúlt tíz nap alatt 37 métert haladt előre a gurító kihaj­lásával. Ezzel december 21-ig hatvan méterre növelték a gurító hosszát Kitűnő teljesítményt nyújtott Kóré dános csapata is, amely csak három méterrel maradt el versenytársa, a Pollák brigád mögött. Garay 1 pécsszaboicsi Béke-akna befejezte évi tervét Két nappal azután, hogy a Béke- tkna hagyományos versenytársa, a vasast Petőfi-akna befejezii évi ter­melési tervét, december 20-án a Béke akna dolgozói is jelentet ék, 1953. évi tervük befejezését. A győzelem, hez őket is a .,200 éves a magyar szén bányászat'' emlékműszak alatt végzett lendületes munka segíi-tte hozzá. December 20-dn reggelig a Pécsi Szénbánya Vállalat, havi tervének nsedékes részét 106.2 százalékra tel­jesítette. (MTI) A Szigetvári Cipőgyárból jelentik: Örömmel közöljük, hogy vállala- ‘unk 1953. évi exporttervét decem­ber 19-én 104.05 százalékra teljesí­tette. A túlteljesítést úgy értük el, hogy a részünkre bedolgozásra adott biztonsági hányadot is exportképes minőségben termeltük le és a külön feLajáliLásunkban szereplő 4000 pa­ras túlteljesítést is a mai napon tel­jesítetniük. Bagi Ferenc A Pécsi Hős- és Teikhksreskedeimi Vállaiat december 6.án teljesítetté 1953. érv tervét. .A dolgozók nagy lelkesedés­sel indulnak harcba az 1954. évi terv határidő előtti teljest éséért. A Pécsi Kesztyűgyár dolgozói örömmel jelentették, hogy december 16-án befejezték 1953-as évi tervü­ket. A gyár dolgozói eddigi eredmé­nyeik túlszárnyalását és a minőség 'okozását határozták el. 1954-ben még jobb munkával akarják kielégí­teni a külföldi és belföldi igénye­ket. Egy kenderföldi lakás bányássasssony szemmel.. . Takarékoskodni a takarmánnyal — íelyesen felhasználni minden szem ibrakot, megjavítani a gondozási munkát — bevezetni az élenjáró ter­melési módszereket — ezek a tél egközvetlenebb állattenyésztési fel- dai at. Végrehajtásukkal nagy lé­pést teszünk előre a lakosság állati ermékkol történő bőséges ellátása .erén, ■ / ' , ■ , , * A napokban Kenderföklre látogat tunk el, hogy megnézzük, miképpen íl-nek azok, akik már korábban meg­kapták a- lakásokat, s már berendez­kedtek új otthonukban. Estébe hajlott már az idő, s itt- )tt is, kigyúltak a fények. Előttünk egy sor ház. Vakolatlanok, sötétabla- kuak, még építés alatt állnak. Tovább mentünk. Arra felé, ahol már életregyúlt alblakstemekikel néz lek a házak a kenderföldi estébe. Az 514-es ház egyik földszinti la­kásába csengettünk be. Az ajtőn kis táblán név: Vörös József vájár. Csinos fiatalasszonyka nyitott aj­tót. — Itthon van Vörös József elv­társ? — kérdeztük. — Nincs. Műszakon van. De tessék beljebb kerülni. A konyhából nagy zsivaj hangzott felésnk. — Úgy látszik, — gondoltuk. — a saiád többi tagja nagyon is itthon van. Négy gyerek játszott a kony­hában. Mint kiderült: köztük csak kettő, a hétéves Józsi és a 13 éve1 Margitka a saját gyermekük, a má­sik kettő, rokongyerek Vasasról. El­jöttek ők la Lak ás tnézni, Mert Vasasról kerültek ide Vörö­sek. A vasasi faiu feletti szőlőben volt szoba-konyhás házuk. A falu szélén. Esős időben valóságos sár- enger volt a ház környéke. Márpe­dig ilyenkor is el kellett menni a -.zomszédba vízért. — Hogy kerültek Komlóra? — Férjem áprilisban még a sza- oolcsi István-aknón dolgozott. Ott szerezte meg a rmmkaérdemérem aranyfokozatát. Májusban helyezték ide Komlóra, hogy segítsen a sztá- '!nvárosi kohók1 széneüátásáért har­coló komlói bányásztársainak. Közben beértünk a szobába. A le­vegőben parkettfényesítő szaga ter­jengett. Szép bútorok, minden lépés­re virágállvány. A főhelyen egy ha- alrnas kaktusz, gyönyörű rózsaszín virággal. •— Hogy érzik magukat az új la­kásban? — Nagyon jól. Ezek a gyönyörű szobák — mutat maga köré. — ís s 'ürdöszoba! Minden másnap meg- 'ürdünk. Ott, abban a kis vasasi há 'ikóban el sem tudtuk képzelni, hogy milyen jő érzés egy szép la­kásban élni. Minden este hidegben feküdtünk le, mert a sok bútor mel- . let; nem fért el a kályha. Itt jó me­legben alszunk, egész éjjel, mert a nagy cserépkályha nagyon jól tartja a meleget. Egyszóval teljes a boldogság a kis család körében. A vasasi rokon­gyerekeknek is tágul a pillantásuk a szép lakás láttáin. Lesz mit mesélni otthon: Vörösék olyan szép lakásban élnek, hogy azt nem is lehet eimon- dani. Persze a legjobban nekik is a fürdőszoba tetszik. Hogyne tetszene. Nem kell a vizet a mély tótból, messziről hordani, hanem csak meg­csavarni a csapot, s már folyik is a víz. Ha meg befűtenek a kályhába, melegvíz folyik a fépyes csapból. Látszik, hogy elhatározták maguk­ban, nem nyugszanak majd addig, míg nekik is nem lesz hasonló laká­suk. De nini! A fürdőszoba faláról hiányzik a megszokott tükör. Köké­ny ősön olyat is láttunk, itt miért nincs? — Mi nem kaptunk, — mondja csendesen Vörösné. — De ezek apróságok. Van itt ilyesmi még egynéhány. Mi sem akarjuk elrontani örömét, de mialatt lelkesen meséli, hogy gép­írni tanul, mi csendben feljegyezzük a sebtében elsorolt hiányosságokat. Hiányzik egy rolló. a konyhaablak kilincse, a takaréktűzhely cső nélkül várta őket, s az egyik úgynevezett .platnikarlka“ is hiányzott. Hiába keresték a kettős ablakok Teschauer csavarjait is. Persze apróságok, de mégis hiányosságok. Később nevetve mesélik, hogy az egyik lakájban el- fömődött a füstcsőnyíTás, s a füst a felette lévő iaikás parkettái között szállt fel az idegen lakásba. Apró hiányosságok, pillanatnyi bosszúságok. Ma még elnyomja őket a bányászasszony határtalan öröme a szép, új lakás felett. Holnap nzon- ban igazságtalanságnak tartja majd. Szükséges ez? ___.11, Horváth M. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents