Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-31 / 306. szám

DUNÁNTÚLI VtLAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! f--------------------------------------------------------------------------------------------N Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (2—3. o.) s ____________________________________________________> AZ M RP* B ARANYAM ECYEI PÁRTBI Z OTT GÄ N A K LAPJA X. fel VE OLTAM, 306. Sit AM Ali A 50 E’ILLEK CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 31 Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgosok Pártja Központi Vezetőségének ülésén Hegedűs András elvtárs beszédének első részét tegnapi, szer­dai számunkban közöli ük. Vili. As áUattenyéastéa fejleasléaérííl Népünk élelmiszerekkel valé ellátásában a kenyérgabona után a legnagyobb jelentősége az állatte­nyésztésnek van, mert az élelmi­szerek között fontosság szempontjá­ból a kenyér után közvetlenül az állattenyésztés termékei: a hús, a zsír, a tej, a tojás következik, ugyan­akkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagot szolgáltat a könnyű­ipar számára is: nyersbőrt, gyapjút, stb. Országunk állatállománya a felsza­badulás után gyorsan fejlődött. Dol­gozó parasztságunk, termelőszövet­kezeteink és állami gazdaságaink dol­gozói erőfeszítésének eredményeként állatállományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a felsza­badulás előttit. A hozam azonban hallatlanul alacsony: az állatállo­mány számához képest a szarvasmar­ha- és sertéstenyésztés kevés húst tehénállományunk pedig kevés tejet ad. Számbelileg ugyanannyi állat­létszámmal, ugyanazon fajtákkal e hozamokat legalább ötven százalék­kal tudnánk emelni a takarmányo­zás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A legfőbb oka az. hogy nem rendelkezünk szilárd ta­karmányalappal, de hozzájárul ehhez az is, hogy az állattenyésztés fejlesz­tésében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok kevésbbé voltak érdekelve, mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen áll ez a szarvasmarhate- nyésztésre, amely jelenleg a legel­maradottabb tenyésztési ág. elsősor­ban azért, mert ezen a területen sér­tettük meg a legdurvábban az egyé­nileg gazdá'kodók és a termelőszö­vetkezeti tagolt egyéni érdekeit A szarvasmarhatenyésztők a szaba- donvágásra átvett szarvasmarháért mindössze 0.50 Ft-tal kaptak többet mint a beadási kötelezettség teljesí­tésében átvettért. Ez nem késztette a dolgozó parasztokat arra, hogy hizlalják szarvasmarháikat, ezért az átlagos vágási súly évről-évre csök­kent és ez soktízezer mázsával csök­kenti a szarvasmarha-tenyésztésbő1 nyert húshozamot. Kü'önösen súlyos hibák voltak a tehéntartás körül, amit mutat az is hogy össz szarvasmarhaállományunk növekedése mellett a tehénállomány elmaradt; míg az össz szarvasmarha állomány 354 000-rel meghaladja az 1938-ast, addig a tehénállomány ép­pen csak eléri. A tehénállomány fej­lődését elsősorban az akadályozta hogy a teibegyüjtés kivetése tehe nenként történt, függetlenül a föld nagyságától és egv-egy tehénre a tej- beadási kötelezettség viszonylag ma­gas — öt-hatszáz liter — volt. A minisztertanács rendeletéi eze­ken a súlyos hibákon részben már segítettek; így jelenleg a beadási ár­nál lényegesen magasabb, több mini háromszoros a szabadfelvásárlási ár és ez a minőségtől függően még ma­gasabb is lehet. Párt- és tanácsszerveínknek min­dent el kell követniök azért, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövet­kezetek szarvasmarháikat megjavítva vagy felhizlalva adiák át vágásra és ezzel a vágási súlyt darabonként rövid idő alatt legkevesebb egy má­zsával felemeljük. Ezen reális célki­tűzésnek az elérése —* az összlakos­ságot és még a csecsemőket is figye- lembevéve — közel négy kg-ma' emeli az elfogyasztható hús meny- nyiségét. E cél elősegítése érdeké­ben a szarvasmarhafeivásárlás és vá­gások zömét az eddigitől eltérően a nyári é? késő őszi időszakra kel! he­lyezni, hogy a dolgozó parasztság ol­csó takarmánnyal tudja szarvasmar­háit feljavítani. A tejbegvüjtés új rendszere lénye­gesen megnövelte a tohéntartásban mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek érdekeltségét. A szarvasmarhatenyésztésben a le­hetőségeket növeli az, hogy kiváló hazai szarvasmarhafajtával rendelke­zünk, asz u. n. magyartarkával, ame­lyik megfelelő tenyésztői munka mel 'ett sok és magas zsírtartalmú tejet és ugyanakkor jóminőségű húst is ad. Fontos feladat ennek a fajtának tovább-fejlesztése és jó tulajdonsá­gai kibontakozásának elősegítése. Szairvasmarhaállományunk minő­sége további javításának célja a tej- hozam növelése és a tej zsírtartalmá­nak emelése. A magyar-tarka tehénfajtának szinte minden egyes egyede ké­nes jó takarmányozás mellett há­romezer liter tejet adni, mégis orszá­gos átlagban a mi tehénállományunk évente átlagosan csak 1400—1600 li­ter tejet ad. A tehenek takarmányo­zásán és gondozásán múlik az, hogy ezen a helyzeten változtassunk és ugyanezzel az állománnyal is sok­kalta több tejet termeljünk. A tejhozamnak átlagosan ötszáz 'iterrel való emelése, ami a takar­mánya! ap megszilárdítása esetén két három év alatt elérhető, már lehe­tőséget ad arra, hogy a városban és faluban igazi tejbőséget teremtsünk mert így megkétszerezhető az árufor­galomba kerülő tej mennyisége. A tenyésztési munka fejlesztése érdekében ki kell szélesíteni a törzs könyvezést és be kell vonni nemcsak az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek, hanem az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok teheneit 9 és a törzskönyvezett tehenek szá­mát két-három év alatt legkevesebb százezerre kell emelni. A törzsköny­vezett, azaz a legjobb minőségű te­henek számára kell biztosítani a leg- iobb előfeltételeket, így elsősorban megfelelő mennyiségű takarmányt. Helyre kell állítani a virágzó Tzarvasmarhatenyésztést Somogy me­gyében a Kapos völgyében. Tolna me­gyében Bonyhád vidékén, Győr- Sop-ron megyében Moson környékén is a Rábaközben. A lótenyésztés fejlesztése érdeké­ben elsősorban Is azt a nézetet kel’ felszámolni, amely szerint a gépesí­tés csökkenti a lótenyésztés fontos­ságát és megengedhetővé teszi a ló­állomány lényeges csökkentését is. • Sok tapasztalat mutatja azt, hogv a mezőgazdaság belterjességének nö­velése, a haszonállatállomány emel­kedése még magasfokú gépesítés mellett sem teszi feleslegessé a je­lenlegi lóállomány fenntartását, sőt még annak bizonyos növelését is megköveteli. Lóállományunk fejlesztésénél az állományt számbelileg nem kell lé­nyegesen növelni, hanem a minőség további javítására kell törekedni. A magyar lótenyésztés méltán jóhírű tenyésztésünk és lóállományunk mi­nőségileg elérte a felszabadulás előt­tit, lovaink többsége húzóképesség­ben is, gyorsaságban is megfelelő ál- apotban van. Lótenyésztésünkben nagy gondot kell fordítani ménállományunk to­vábbi javítására és a kancaállomány nagyobb arányú csikóztatására. jelen 'eg ugyanis kancaállományunknak or­szágosan mindössze 38 9 százaléka ad ’vente csikót. Ezen százalék feleme- ’ése öt százalékkal, amely nem le­hetetlenség, évente több mint tízezer db csikóval jelentene többet, amely mind az állomány emelése, mind ex- nort szempontjából nagy jelentőség­gel bír. Ennek elősegítésére kor­mányunk elengedi az adót kancák után azon évben, amelyben csikóz­nak, a törzskönyvezett kancák után pedig két évre. Az ország lakosságának hússal és zsiradékkal való ellátásában a leg­nagyobb jelentősége a ser.éstenyész- tesnek van, mely a hússzükségletek kielégítésében jelenleg lényegesen nagyobb helyet foglal el, mint a szarvasmarha, közel kétszerese an­nak. Sertésállományunk fejlesztésé­nél a vágási átlagsúly növelése mel­lett a legdöntőbb a takarékos takar­mányozás, hogy minél kevesebb és olcsóbb takarmányból minél több húst és zsírt tudiurtk előállítani. Ezen céfl elérése érdekében to­vább kell javítani sertésállományunk minőségét, feltétlenül fenn kelil tar- teni és tovább kell fejleszteni külö­nösen a szaporaság szempontjából, a magvar mangalicafajtát, amely sok zsírt ad. Tovább kell fejleszteni a már meg­honosodott nagy fehér hússertést amelvik szapora és gyorsan fejlődő Sertésállományunknak alánját a to­vábbiakban is e k°t fajtának kell ké­peznie. Emellett Báce-K’skun megve déli tárásaiban és Szabolcs megve szatmári részében tovább kell fej- 1 észténi és fel kell viráeoztatni a Cornwall-sertés tenyésztését. A tenvócviők töKhőrdizedes tapasz­talatai kétségbevonhatatlanul bebizo- vvították. hoev különböző sertésfaj- (’ák keresztezéséből származó növen­dékek sokkal életképesebbek, gyor- sobhpn h/znak és több a takarmány felhasználásuk. Ezért szélesen el kell *°rieszteni nemcsak állami gazdasá­gokban és termelőszövetkezetekbon ’-on«m pt. ofwdn’Uog gazdá'kodó dol­gozó parasztoknál is az ú. n. haszon- éPiatkeresztezést. Ebből a célból a '-őrségeknek többfajta kant is' kell adni Az állami gazdaságok sertétfterYé- szetadnete mintegy 50 százaléké* fo­kozatosan törzs tenyészetté keli fet- ’»szteni. amelyek nemcsak a termelő szövetkezetek, hanem az egyénileg Gazdálkodók számára is tudnak ne­velni tenyészállatokat: kant és koca­süldőt. A juhállomány fejlesztésére mind számbelileg, mind minőségileg nagy gondot kell fordítani és a dolgozó pa­rasztokat az eddiginél sokkalta in­kább érdekeltté kell tenni a gyapju- ‘“Tmelésben. Meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amely most a .juhtenyész­tést Jellemzi, hogy a juhtenyésztő a lejből — ami a juhnál csak másod- V'rmék — közel másfélszerannvi jö­vedelemre tud szert tenni, mint a fötermékből. a gyapjúból, ezért a gyapjú árát a jelenlegi 14 forintról fel kell emelni 36 forintra. nos felemelése a talaj termőképessé­gének fokozása, az állattenyésztés hozamának növelése nagy mérték• ben a gépesítés színvonalénak emelé­sétől függ. Mindazok a rendszabályok, melye­ket a mezőgazdasági termelés érde­kében alkalmazni akarunk, a mező­gazdaság intenzívebbé tételét jelen­tik és. egyben növelik a munkaerő­szükségletet. Mezőgazdaságunkban viszont jelenleg is nagy a munka­erőhiány, mert az elmúlt években soktízezer mezőgazdasági dolgozó ment el a városba, az iparba. Ezen kérdésnek egyetlen megoldása a mezőgazdasági munkák gyors gé­pesítése, mert ez megsokszorozza a munka termelékenységét és egyben könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkákat, amelyek közismerten a 'egnehezebb munkák közé tartoznak. A mezőgazdaság gépesítésének ter­vezett üteme az elkövetkező három ívben átlagosan évente mintegy 60 000 mezőgazdasági dolgozó mun­kaerejét pótolja. Ez tehát annyit je­lent, mintha 1956 végéig a mezőgaz­daságban dolgozók számát 180 000-rel növelnénk. Ez a gépesítés a mező- gazdaságban nem tesz feleslegessé munkáskezeket, mert a mezőgazda­ság intenzívebbé, belterjesebbé téte­dével együtt körülbelül hasonló arány ban nő a mezőgazdaság munkaerö- izükséglete is. A mezőgazdaság gépesítésének szin 'a korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben, állami gazdaságaink ban és termelőszövetkezeteinkben, 'zért a mezőgazdasági munkálatokat elsősorban itt, a mezőgazdaság szo­A juhállományt számbelileg is je­lentősen lehet fejleszteni, éspedig nemcsak ott, ahol nagykiterjedésű juhlegelók vannak, hanem szinte az ország minden területén, és a juhte­nyésztés révén állami gazdaságaink, tsz-éink és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztjaink olyan ta- karmánynyerési lehetőségeket tud­nak kihasználni, amelyet a szarvas- marha vagy a sertés nem hasznosít. Főleg a silózés segítségével nagyobb gondot kell fordítani a juhok téli tartáséra, mert ez növeli a gyapjú- hozamot és a szaporaságoit. Az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a bammfitenyész- fés fejlesztésére is és ennek érdeké­ben meg kell növelni a keltetőkapa- űtást és még 1954-ben tizenegy mil­lió naposcsibét kell eladni az egyé­nileg dolgozó parasztoknak, termelő­szövetkezeteknek és a városi lako­soknak. A tyúkfélék közül' elsősorban a magyar sárga- és a magyar fehérfaj- ‘ákat kell tenyészteni, mert ez a két fajta a magyar viszonyokhoz jól alkal­mazkodó, jó gondozás és tenyésztés mellett megfelelő mennyiségű to­lást és ugyanakkor jó húst ad. Vá­rosok körüli termelőszövetkezetekben \s állami gazdaságokban létre kell hozni — kizárólag tojás termelés cél- iából — nagy Leghom-tenyésze teket is. Az ország lakosságának hússal va- ’ó ellátásában a haltenyésztésnek százalékosan jelenleg kicsiny a sze­repe, de fejlesztésére nagy lehetősé­gekkel rendelkezünk, ezért nem ha­nyagolhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Állami segítséggel és támogatással 1956-ra a tógazdasá­gok területét a termelőszővetkezetex- ben a jelenlegi 500 kh-ról mintegy 6500 kh-ra emeljük fel és tovább­fejlesztjük az áélami tógazdaságokat >s. Ezzel az összhalhozam 1956-ra or­szágosan el kell, hogy érje a 200 000 mázsát, ami a jelenleginek négysze­rese. összefoglalva: az állattenyésztésen '>elül a fő feladat a hozamok növe­lése, hogy hússal, zsírral, tejjel, to­lással kielégflően tudjuk ellátni la­kosságunkat. ólai ista szektorában kell gépesíteni, de emellett gépi segítséget kell nyúj- fand az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendítését azért tűzhettük ki célul, mert nép­gazdaságunk ereje, iparunk fejlett­sége a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok baráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazda­ság igényeit megfelelő gépekkel gyor san ki tudjuk elégíteni. A mezőgaz­daság gépesítésére e célra az elkö­vetkező két-három évben a mező- gazdasági beruházásokból legalább hérommilliárd forintot kell fordítani A mezőgazdasági munkák közűi ma a legfontosabb feladat az alap­vető munkáik, a szántás-vetés és egyéb talajmunkák gépesítése. Jelen­leg még a mezőgazdaság szocialista izektorában sem sikerült megfele­lően gépesíteni ezeket a munkákat, igaz ugyan, hogy az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek a szán­tás-vetést szinte teljes egészében gép pel végzik, de a munkák nem meg­felelő időben történnek. Megkésünk a tarlóhántással, az őszi mélyszántás­sal és legtöbbször a vetéssel is, már­pedig ez a késedelem gabonából kát. holdanként könnyen jelent egy-, ket­tő-, sőt négymázsás terméskiesést is Ugyanezen alapvető talajmunkák­hoz kell a legnagyobb segítséget ad­ni az egyénileg gazdálkodó dolgozo parasztoknak is. Több év tapasztala­ta mutatja, hogy az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok jelenlegi fogatellátottságuk mellett nem bír­nak idejében megbirkózni a nyári és az őszi munkálatokkal. Az idén is. míg az állami gazdaságok, tsz-ok az őszi mélyszántás tervét de­cember 15-ig 93,3 százalékban telje­sítették, az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok mindössze 68,5 száza­léknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézsé­geket okoz — különösen a szocialis­ta szektorban — a kapások megmű­velése. Ezért a növényápolás! mun­kákat az eddiginél gyorsabban kell gépesíteni. E cél érdekében el kell látni a mezőgazdaságot négyzetes-ve- főgéppel; de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapásnövényeket, a kukoricát, napraforgót, és négyzetes­fészkesen kell ültetni a burgonyát, addig is, ameddig elégséges számú géppel nem rendelkezünk. A növényápolási munkák gépesí­tése érdekében növelni kell az Uni- versal-traktoook számét; a gépállo­másokat és az állami gazdaságokat olyan munkagépekkel, elsősorban kultlvátorokkal kell ellátni, amelyek segítségével a növényápolás! munkák yépesíthetők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek növényápolás! munkáit legalább 45 százalékban gé­pesítsük. A mezőgazdaeáf9l munkák között nagy gondot okoz a megtermelt nö­vények veszteségmentes betakarító- ia. A betakarítási munkák meggyor­sítása és veszteségmentessé tétele ér­dekében tovább keM . gépesíteni a kalászosok aratását, részben kom­bájn, részben aratógép segítségével. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gépesíteni a füvek és a pillangós­virágúak kaszálását, és hozzá kell fogni a kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarításának gépesítésé­hez is. A mezőgazdasági munkák gépesíté­sében talán leginkább az áliattenyész lésben maradtunk el. Az áliattenyész lés fejlesztése érdekében meg kell gyorsítani az önitató berendezések gyártását, a takarmámyelőkészftés. a takarmány- és trágyaszállítás gépesí­tését A mezőgazdaság gépesítése nagy, de végrehajtható feladat elé állítja marunkat. E feladat teljesítése érde­kében feltétlenül változtatni kell azon a módszeren, ahogy egészen a 'egutóbbi időkig az ipar vezetői, ma­ga a kohó- és gépipari minisztérium is a ^mezőgazdasági gépgyártást és a mezőgazdaság alkatrészekkel való el­látását kezelték. Eddig ugyanis gép­gyártásunknak ez a fontos területe a mostohagyermek szerepét játszot­ta, és a mezőgazdasági gépgyárakat 'átták el a legrosszabbul anyaggal, minek fejlesztésére fordították a leg­kisebb összegeket. Ez a helyzet oda­vezetett, hogy olyan egyszerű mező- gazdasági gépeket is, mint a vetőgép, az eke, a kultivátor, nem kielégítő minőségben gyártottak. Ezen a helyzeten gyorsan változ- *atnl kell; az ipar elsőrendű felada­tává kell tenni a mezőgazdasági gé­pek, gépalkatrészek gyártását, a me­zőgazdaság gépesítésének biztosítá­sát. A mezőgazdasági munkák gyors gépesítése azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mér­őkben a mezőgazdaságban dolgozó­kon, akik ezeket a gépeket használ­ják, elsősorban a gépállomások é« az állami gazdaságok dolgoséin és vezetőin. Meg ketl állapítani, hogy a trak­torok kihasználása ebben az évben átlagosan 35 százalékkal emelkedett Olyan kitűnő trakiortsták fejlődtek ki ebben az évben, mint az alsóié- oerdí állami gazdaság sztahanovis­tái; Hegedűs Sándor és Horváth Mi­hály, akik december 14-ig 3595 nor­mál hold talajmunkát végeztek és °zzel évi tervüket 408 százalékra tel­jesítették — (sztahanovistáink sike­rének egyik magyarázata, hogy gé­püket gondosan ápolják, karbantart* <'JFolyiotds « 2. oldalon) IX. A mpsőgrtsdaaági munkált ggépeaUtaérifi A mezőgazdasági termelés általá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents