Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-04 / 259. szám

W5?. NOVEMBER 4 NAPLÓ A doloo/ók jo«os igényeinek kielégítése kötelessége a Komlói Szénbányászati Tröszt bányagépjavító üzem 3 tervezik a volt szegény- és középparasztok A Komlói Szénbányászati Tröszt bányagépjaví.-ó üzeme 122.6 száza­lékra teljesítette szeptemberi tervét. Októberben is jól dolgoztak a bri­gádok, az egyes munkacsoportok és az egyének. Látszólag nincs is sem- ni' baj azonkívül, hogy az üzem sok­kor küzd munkáshiánnyal. Gyakran keresnek segéd- és szakmunkásokat. l?3z, nagy szükség van a munka­köre. hiszen a bányagépjavító üzem sllandóan fejlődik, terjeszkedik. De a?- állandó munkáskeresésnek nem ^ a főoka. A vezetők nem törődnek eléggé a dolgozók problémáival és ezért azok szinte menekülnének az üzemből. Az utóbbi időben feltűnően sokan lePtek ki önkényesen és hagyták el ^ üzemet hozzájárulással, vagy he­lyeztették magukat máshová. Szep­temberben három, októberben már "önkényes kilépő volt, szeptember- “po 14-en távoztak hozzájárulással októberben már harmincegyen. Szép ‘emberben tíz, októberben 21 dolgo­st helyeztek el más üzembe, vagy vállalathoz. A két hónap alatt te- öft összesen 85 dolgozó cserélődött .1 az üzemben. Ezzel azonban nem még véget a fluktuáció. Egyre dolgozó jelenti ki: nem marad a?- üzemnél, elmegy Sz.álinvárosba. Va?.y egy másik komlói üzemnél ke- ^ munkát. Mi ennek az oka? Csapó János elvtárs, az üzem fia­tel vezetője nem tudja okát vélni ®nnek, szerinte csak „néhányan" ■■telán öten-hatan" mentek el az Utóbbi időben az üzemtől. Király ■ ozsef elvtárs. az ÜB-elnök sem tud komolyabb felvilágosítást adni. Kef- el- Róbert, a helyettes üzemvezető u§yancsak keveset tud erről. Pedig a dolgozók sokmindent el­mondanának — ha kérdeznek őket. k« azok véleményére keveset adnak. a legritkább esetben érdeklődnek ^oblémáik iránt. Erről sokat be­lelhetne minden dolgozó, de leg­eket talán azok, akik Kökönvö J**1- a tizenhármas nyugati barakk r8*1 elhelyezett legényszálláson él­nék. A barakk nyolc tágas, elég ké- yetmes szobából áll. Az Elszálláso- 5si Vállalat ide főleg ..bányagépes' ^ ..szénosztályozós" dolgozót helye Az egyes, kettes, hármas és pgyes szobában összesen mintegy •so—40 olyan dolgozó él, aki a bá- eyagépjavító üzem alkalmazottja, j özt.ük Ruzsinsziki Gábor. Ángyán I Jós, Zoltánfi László. Takács Gyu- p- Németh Imre, Sóti Lukács és j°^ór Itnre. A szobák tiszták és *j®ttö meleg is, megkezd .ék a fűtést, j másik két szobában csak a tég- tefalát készítették el abban a sa- .okban ahova majd a kályhákat ál- tlák. ha az Elszállásolási Vállalat kijavíttatja a folyosón heverő ké: ajyhát. Szén néhány nappal ez- ’ott érkezett — fa nélkül. Ha fára van szükségünk, hát ■ ^érzünk"! — mondják a dolgo- gj ■ A szavaikból kióradó gúny az g<isÍ'lásolási Vállalat és a bánya- g-Pjavító üzem vezetőit bírálja. — j^Syik helyen sem törődnek azzal. a Sy a szén mellé fát is kapjanak. Ve ^barakk lakói. A fürdőnek ne- jj i helyiségbe négy szoba kollek­aja jár tisztálkodni. Mindössze 8 cüm? egy zuhanyozó áll itt ren 'kezesre. Sajnos, hideg víz folyik r^fk a csapokból, mert itt sem sze- s? ok fel időre a vízmelegítőket! A Vá “^kban asztalok — tiszta viaszos- v ózonnal letakarom — és padok is 01 nr*ak. A dolgozók szeretnek olvas- kön Az ötvenkötetes kiskönyvtár a oyveit éppen most cserélték. De umielen beállott hidegben. fűte‘- va szobákban kinek van kedve ol- Sznü' ° ,A két fűtetlen szoba lakói a ^.”)82«dban melegednek a . szer­áf ‘ tüzénél. saiát szobájukban -ónnal a takarók alá bújnak. Minderről nem tudnak a bánya- Sépjavítő üzem vezetői. ®djg az elhanyagolt szállás lakói, cm ° ^°'8°zóik. az ő üzemükben har- nvn&k a tervek teljesítéséért, a bá- e;?8ePek gyors megjavításáért. — Komlóért, a szocializmusért.. f csak egy töredéke a hibáknak *ács Gyula kovács é< társai a Paszok egész sorát m t fiák el. honta csak ö: darab (2—3 deka) I0€8,k«k«zet kapnak védőételként h- » . deka sóskeksz helyett. Zoltánfi L.^zló kovács 220 kilométernyire uí*. Komlótól, távol otthonától, fe- gyermekei,jól. ö is azt sé- mezi, amit minden vidéki dolgo- • nem kapnak fizetésnélküli sza­vezetoinek is badságot, pedig havonta csak egy napot kérnek. Ángyán Lajos kovács­nak egy alkalommal teljesen szét- feslett a felsőruhája. Azzal a kérés­sel fordult Piegl Ferenc munkaügyi osztályvezetőhöz: adjanak neki egy nap fizetett szabadságot a vasárnap mellé, hogy hazautazhasson Csoko- nyavisontára. — Nincs! — mondta tömören Piegl. — Ilyesfajta szabadság csak a to­borzottaknak jár, maga pedig nem az. Akar még valamit? Mit kérhetett volna még ezenkí­vül a lelketlen osztályvezetőtől, aki még attól is elvette a kedvét, hogy akár az ÜB-be. akár a pártirodába beforduljon ezután? Ugyanígy jártak mindazok, akik bemerészkedtek a munkaügyi osztályvezető szobájába hasonló kéréssel. Nemrég még a kökönyösi vájár­iskolában működő üzemélelmezési részlegtől hordták az üzembe az ebédet. A koszt bőséges volt, minő­ségére azonban többször esett pa­nasz. Egy alkalommal idegen anya­got is találtak az ételben. Az lett volna a rendje és a módja, hogy fi­gyelmeztessék az üzemélelmezési dolgozókat a hibára és felszólítsák őket akár a sajtón keresztül is. áz ételek minőségének megjavítására. Nem ez történt, hanem az. hogy a vezetők elhatározták: ezentúl a kom­lói ..Sport vendéglődből hozzák az ebédet. A „Sport-vendéglő" két de­ci levest és körülbelül két deci fő­zeléket. vagy tésztát ad egy adag­ban. Vendéglőben lehet, hogy ez elég. de természetesen kevés a fizi­kai dolgozóknak. A.z ára pedig ugyanannyi, mint az üzemélelmezés­nél volt. A dolgozók egyre-másra el­maradoztak az üzemi konyháról. M° oedig már csak néhányan étkeznek ott a fabarakk lakói közül. A napi munkában elfáradt férfiak arra kényszerültek, hogy „otthon" főzze­nek maguknak. így tesz Németh Im­re, Zoltánfi László, Takács Gyula és Ángyán Lajos is. A bányagép javító üzem vezetői "■rről sem tudtak. Most már tudnak. De: — Mi ezért nem vagyunk félelő- ök — hárította el magától a kér­déseket Csapó János elvtárs üzem­vezető. — A szállásügyeket az El­szállásolási Vállalat intézi. Ök tud­nának talán felvilágosítást adni a hiányzó tüzelőről és a kályhákról. — De ha Csapó elvtárs telefonál­na nekik... — Kérem, hát azt megtehetném. De honnan tudjak a hibákról, ami­kor nekem nem mondják meg? — Volt már a munkások szállásán szeptember 1 óta? — Ha nekem arra is jutna időm?1 Különben szétszórtan vannak egész Komlón. Az Elszállásolási Vállalat­Nem érdemes folytatni. Az arany- igazság az, hogy Csapó elvtárs üzem vezető, Keffel Róbert elvtárs, a volt vezető, aki most a helyettese, Nagy Béla elvtárs, a párttitkár, Király József elvtárs az ÜB-elnök, még soha sem látogattak el a munkásszállásra, azt sem tud­ják, hogyan élnek ott a dolgo­zók. — „Egyszer jöttek valami WC- problémával" — mondja az ÜB-ei- nök, — „de úgy tudom ,a tröszt sze­rencsésen és kedvezően nagyon ha­mar elintézte az ügyüket. Azóta nincs semmi baj." Valóban: WC már van. De igen távol a szállástól. Ha esik az eső bokáig érő sárban lehet csak meg­közelíteni és ezért inkább nem is használják olyankor. Az „elintézés" semmiesetre sem ,.szerencsés" és kedvező"! Sokkal kedvezőbb lenne a dolgozóknak, ha vezetőik többet tö rődnének velük, meglátogatnák őket és elintéznék, orvosolnák problémái­kat. — Hat hétig is járhatnék akkor, elkophatna a lábom. Szanaszét lak­nak ezek! — kifogásolja Király elv­társ és agyba-főbe dicséri azt a munkásszállást, amelyet kétszobás lakásának egyik helyiségéből alakí­tottak Pécseit. Azt mondja, az tisz­ta, rendes. Csak éppen azt nem tudja, milyenek azok a szállások ahol az ő dolgozóik laknak és élik le szabadidejüket. Helyes volna, ha a Komlói Szén­bányászati Tröszt bányagépjaví­tó üzemének vezetői alaposan megismerkednének a kormány Programm javai, aszerint szer­veznék a munkát és kezelnék a dolgozók problémáit. Csapó János elv.’árs fiatal, eléggé tapasztalatlan még az üzemvezetés­ben, mégis sok minden megváltozott már a bányagépjavítónál, mióta ő vette kezébe a vezetést. Visszavonat- a az irodai alkalmazottaktól a jog­talanul viselt esőkabátokat és csiz­mákat, a dolgozók kérésére bevezet­ték a szállításnál is a normát, elké­szítették a fürdőt, az üzemorvosi rendelőt. De ez nem elég. Nem tu­dott még egészen közelférkőzni a dolgozókhoz, akik bizalmatlanok ve­le és általában vezetőikkel szem­ben. Ezt fokozza még az, hogy a fe­lelősség jórészét elhárítja magától ebben az ügyben. A dolgozók — és elsősorban a vidékiek — többet vár­nak tőle. Azt várják, hogy gondos­kodó, a munkásokat szerető vezető legyen, az ő problémáikban gond- iaikban éljen és segítsen nekik. A dolgozók kéréseinek teljesítése nem lehetetlen feladat, csak szív, meg­értés, megbecsülés és szeretet kel! hozzá. A Komlói Szénbányászati Tröszt bányagépjavító üzeménél ez még hiányzik. Ha meglesz, csökken majd a mun­kásvándorlás, kevesebb lesz az ön­kényes kilépő, a „hozzájárulással tá­vozott" és nagyobb lesz a munka­kedv, az akaraterő, amely hegye­ket tud megmozgatni, ha kell. Kom­lón pedig erre van szükség. A napi 400 vagon szénért a bányagépjavító üzem vezetői is felelősek. Harsányi Márta — Ha tizen maradunk a tsz-ben, akkor sem hagyjuk, hogy felbomol­jon! — Ez a mondat sokszor elhang­zót! a,-6eremend: Dózsa tsz kovács- műíielyében a kormány új programm jának megjelenése után. Ez azonban már a múlté. Most egészen másról beszélgetnek a tsz tagjai. Terveket szőnek, amelyek szebbé és boldogabbá te­szik mindannyiuk életét. Tervezik a kertészet kibővítésév amely ebben az évben szép jövede’met hozott a tsz-nek. Megkezdték a szénporos tégla égetését, ahol egyszerre 50.000 darabot égetnek, de jelentős jöve­delmet biztosít a tagoknak a mész- égetés is. Most már így beszélnek a tsz tag- •ai: „Erősek vagyunk". Különösen az új programm meg­jelenése után került felszínre sok probléma a szövetkezetben, amely­ről Nyúl Ferenc elvtárs, a tsz kovács mestere így beszél: „Ha az új prog­ramm megjelenése után egy hónap­pal kipróbáltuk volna a tagságot, hogy ki akar kilépni, akkor több mint 70 százaléka a feloszlatás mel­lett foglalt volna állást. Sokan azon voltak, hogy felosztani a közöst. A két és fél millió forint értékű közös vagyont egyesek Csáki szalmájaként akarták széthordani. De én és raj­tam kívül még többen, olvanok. mint luhász Józkef, Konrádt Jakab és Lai szám János, akik szilárdan álltuk a sarat, azt mondtuk; mégha tizen ma­radunk, akkor is megmarad a Dó­zsa." Érdemes közelebbről megnézni hogy kik voltak azok. akik szilár­dan ragaszkodtak a tsz további mű­ködéséért. Hogyan buzdították a ki­lépni akarókat a mezőn, az istál'ók- han, a kovács és a bosnárműhely- ben. Sokszor elmondták a kilépni akaróknak. hogy ne bomolianak. gondolják meg. hogy mit cse’eksze- nek, hiszen már megvan mindenük kár volna felosztani. Juhász József erről a következőket mondta: „Már nem is nagyon akartak ve'°m be­szélni. ha meg'áttak.. mesémről kike­ni'tek. hogy ne is találkozzanak velem". Juh»«:* József volt középparaszt ezelőtt három évvel még 19 holdon gazdálkodott. Pontosan három éve 'esz tavasszal, amikor úgy határozott hogy a közös gazdaságot választja, így történt aztán, hagy az akkori családi megbeszélés után nesvedma- gával belépett a tsz-be. A 19 hold­ját hozzácsatolták a 600 holdhoz és megkezdődött a közös munka. Az első két esztendő nem vo't könnyű Juhászéknak. Akik fö’d nél­kül léptek be a tsz-be. a volt közép parasztokat, köztük Juhászokat is háttérbe szorították. „Sokszor még azt is a felünkhöz vágták, hogv kulákok" vagyunk —- mondia Ju­hász elvtárs. — Mindig azt mondták, hogy mi középparasztok úgvsem so­káig maradunk a tsz-ben. Ha vala­mit javasoltunk, egyszerűen figyel­men kívül hagyták." Most azonban már egészen más­ként beszél Juhász elvtárs is a tsz- en belüli egyetértésről, a megválto­Hlrek az őszi munkákról BEFEJEZTÉK A VETÉST (Távirat) A gilvánfai és sósverti- kci tanács november 2-án jelentette, hogy a község termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztsága befejezte a vetést. NOVEMBER 7-RE NEM LESZ ŐSZI VETETLEN TERÜLET A vókányi Törekvés termelőszövet kezet udvarából búzával rakott kocsi indul a földre, ahol a gépállomás ve­tőgépe dolgozik. November 2-án dél előtt 10 órától délután 4 óráig 12.5 holdat vetett el Nagy Mária trakto­ros, aki a munka kezdésekor kijelen­tette: „Ma 17 holdat akarok vetni". A termelőszövetkezet biztosítja is a munka elvégzéséhez a feltételeket. Nem kell a traktorosnak vetőmagra várakoznia, odakészítik azt a dűlő végére, hogy egy percre se akadjon meg a munka, mert már úgyis meg­késtek a vetéssel. A termelőszövetkezetnek 320 hold az őszibúza vetési terve, amelyből •xidig 180 holdat vetettek el. A tag­ság hétfőn úgy határozott, hogy ked den négy pár lóval is gyorsítják a vetést. A saiát erő felhasználásává' 20 holddal növelik a naponta elve­I tett területet és november 7-re elké­szülnek a vetéssel. UJPETRÉN NEM BIZTOSÍTJÁK A TERÜLETET A SZÁNTÁSNAK- VETÉSNEK Az újpetrei Dózsa termelőszövet­kezetben lassan halad a kukorica be takarítása. Naponta 30 tag végzi ezt a munkát, de munkájuk eredménye .-.em biztosítja, hogy a traktorosok megállás nélkül szánthassanak, vet­hessenek. Az újpetrei tsz-ben is el­követték azt a hibát, amit megye- szerte tapasztalunk, hogy nem biz­tosították időre a letakaritott terüle­tet és emiatt lassan halad a szán­tás, de különösen a vetés késik. Ez­ért van az, hogy a búza vetéstervét csak 38.5 százalékra teljesítették. Gyorsabbá kell tenni a betakarí­tást az újpetrei Dózsa tsz-ben. mert a jelenlegi „ütem" mellett, még no­vember 15-én sem végeznek a búza­vetéssel, holott a határidő már ok­tóber 30-án lejárt. /OERAGON NECSAK A BEGYŰJ­TÉSSEL, HANEM A VETÉSSEL IS TÖRŐDJÖN A KÖZSÉGI TANÁCS Egerág község dolgozó parasztjai rövidesen befejezik a betakarítást. A cukorrépát már behordták, a ku­korica betakarítása is 75 százalékra kész. Az ősziek aló 339 hold földet szántottak. A vetőszántás eredménye gyenge, mert a vetési tervnek csak 50 százalékát teszi ki. Ennél is gyen­gébb a vetési eredmény. A 120 hold ősziárpa vetéstervből csak 50. a 624 hold búza vetéstervből pedig 132 hold kész. E súlyos elmaradás ellenére sem szorgalmazza a községi tanács a ve­tést. Vasárnap ugyan a tanácsülésen foglalkoztak a vetés helyzetével, de az eredmény ettől még nem válto­zott. Az állandóbizottság elnöke, Erős János elvtárs elvégezte már az őszi vetést, de a dolgozó parasztokat az állandóbizottság nem serkenti gyorsabb munkára, nem szervezi az egymásközötti segítést, mert a ta­nács sem fordít erre elegendő gon­dot. Most „egyszerre egy munkát végzünk" jelszóval csak a begvüités a fontos, holott a begyűjtés va'óban fontos feladata mellett még fonto­sabb a vetés mielőbbi befeiezése A '■legyűjtés mellett tehát az eddiginél óbb gondot w fordüania a közsé­gi tanácsnak a vetésre is. zott helyzetről. „Két hónapja tőé- tént. A vezetőség, az üzem- és a ve­tésterv készítésénél meghívott ben­nünket, volt középparasztokat és ki­kérte véleményünket. Ugyancsak most az állatok selejtezésénél is ér­vényre jutottak javaslataink". A volt középparasztok véleményének kiké­rése, javaslatuk hasznosítása azt eredményezte, hogy az ősziek vetésé nél már alkalmazták a vetésforgó ki­alakítását. Javaslataik nyomón a tér melőszövetkezet áttért a minőség; állattenyésztésre is. Ezzel lehetőség nyílik arra. hogy a következő évben még jövedelmezőbb lesz a föld és az állattenyésztés a Dózsa tsz-ben. Vájjon mi ösztönözte a volt közép­parasztokat arra, hogy szilárdan ki­tartsanak a közös gazdaság mellett? — erről Juhász József a következő­ket mondotta el: „Amíg egyéni'eg gazdálkodtam, dolgozhattam látástó. vakulásig a 19 hold földön, de m're a beadásomat, az adómat, a vető­magomat biz‘osítottam, a tiszta 'ö- vedelmem soha nem volt annyi, mint amennyit ebben az évben kaptam a tsz-től. Negyedmagammal egész éven át 1320 munkaegységet szereztem, agy-egv munkaegységre három ki'ó búzát, két kiló árpát, két kiló kuko­ricát, egy kiló burgonyát, három k"ó takarmányrépát, öt forintot, 25 deka szilvát és 100 munkaegységenként három liter étolajat és 8Ó deka szap oant kaptunk. Az elosztásnál 66 má­zsa kenyér- és takarmánygabonát. 36 mázsa kukoricát, 13 mázsa bur­gonyát, 40 mázsa takarmányrépát, három mázsa szilvát, 40 liter étolajat 'öbb mint 10 kilogramm szappant és közel hétezer forint készpénzt vittem haza. Annvi terményem van. hogy ennyire soha n^m emlékszem és még meg sem kellett szakadnom a mun­kában." Az eddigi eredmények józan meg- télése, az idei bő osztalék, a szövet­kezetben kialakult egyetértés a volt •zegény- és középparasztok között, a 'övőbe való bizakodás váltotta ki a volt középparasztokból azt, hogy szi- 'árdan kitartanak a közös gazdálko- 4ás mellett. Juhász József. Konrádi Jakab, Lajszám János és a többi vol; középparasztok azért agitáltak a tsz megszilárdítása érdekében, mert mindannyian tudatában vannak, hogy a boldogulás útját egyedül a közös gazdálkodásban találják meg. A szilárd helytállásnak az lett az eredmény* hogy egyetlen kilépni •■karó sincs a tsz-ben. „Most már jól megy nálunk a munka“ — mondja Nyúl Ferenc elvtárs, ame lyet erősítenek a kovácsműhelyben tartózkodó tagok is. — A tagok jó munkáját bizonyítja az, hogy a be- remendi Dózsa tsz tagjai végeztek a betakarítási munkákkal, az ősz- vetésüket elvégezték. így most bőven van idő a tervezgetésre, a még jöve­delmezőbb gazdálkodás megteremté­se érdekében, amely szebbé és bol­dogabbá teszi az életüket. A tsz tag­jai előrelátó tervezéssel alapozzák meg, hogy a következő évben a kö­zös vagyonuk értéke jóval túlhalad­ja majd a 3 millió forintot. A cél elérésében nagy segítséget kaptak és kapnak a jövőben is. Kurilia Vince Á pécsi keltető állomás ezév áprili­sában kezdte meg munkáját. Azóta a00 ezer naposcsibét adtak megyénk termelőszövetkezeteinek és dolgozó parasztjainak. Jelenleg előkészületek folynak a jövő évre. A keltető állo­más dolgozóinak egyrésze a terme- ■iszöyetkezetek baromfiállományát vizsgálja, másik részük a gépi beren­dezések korszerűsítésén dolgozik. Az "IfUgi rcnAel«c;ek a’ooján íré 800.Ü0C naposcsibét keltetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents