Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

4

N Ä P E ö

1953 OKTÓBER 25

ARKADI] PETROVICS GAJDAR

Képek a szovjet gyermekek életéből

TIZENKÉT ÉVVEL EZELŐTT, 1941. október 26-án halt hősi halált Gajdár, a nagy szovjet ifjúsági író. Sírjára egy fatáblát erősítettek a következő felírással: ..Arkadij Petro- vics Gajdar, író és harcos, a partizánkülönítmény; géppuskása." Ukrajna védelmében éíe.tt el Kanyev városka mellett, s a Dnyeper feletti magaslaton temették el Tarasz Sev- csenko sírja közelében.

Gajdár írói álnév, tatárnyelvű jelentése: „Messze előretekintő lovas". Gajdár valóban messze előretekintő harcosa volt a szovjet életnek. Egész életműve est bizonyítja.

1904 februárjában született a kurszki kormányzóság egyik kis városában. 1924-től Gajdár már hivatásos író. Gazdag élményeit dolgozta fel regényeiben. E két évszám kicsit megdöbbentő, pedig 20 esztendős koráig valóban gazdag .tapasztalatokat gyűjtött. Az 1917-es februári po'gári forradalom idején az arzamaszi reáliskola tanulója. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban már fegyverrel a kezében harcol az ideiglenes Kormány megdöntéséért, a burzsoázia ellen. 1918-ban. 14 éves korában önként jelentkezik a frontra. Alig sikerül neki tervét végrehajtania, túl fiatalnak találják. Csak úgy válik be, hogy jelentkezésekor 16 évesnek mondja magát. 1919-ben egy katonai parancsnoki tanfolyamot végez Kievben. Nemsókára kinevezik századparancsnokká. 15 éves korában már zászlóaljat vezet a fehérgárdisták ellen, 16 éves korában ezredparancsnoki beosztásban küzd a forradalom győzelméért. A harcokban súlyosan megsebesült, alkalmatlanná vált a nefiéz katonai szolgálata. Frunze azt tanácsolta neki, hogy maradjon továbbra is a Vörös Hadsereg katonája, de ne fegyverrel, hanem tollal harcoljon. Gajdár megfogadta a tanácsot. Frunze lehetőségeket is adott, hogy Gajdár gond talanul dolgozhasson és írásai az ifjú olvasók kezeibe kerüljenek.

SEHOL A VILÁGON nem gondoskodik a társadalom úgy a gyermekekről, mint a Szovjetunióban. A szovjet gyermek megkap mindent ahhoz, hogy egészséges, erős. gerinces emberré legyen. A nagy történelmi feladatra, a kommunizmus építésére nevelik a szovjet gyermekeket. Érthető tehát, hogy mikor Gajdar tollat fogott, az ifjúságnak írt. Könyveivel hazaszeretetre és bátor helytállásra nevelte az ifjúságot. A bur- zsoá világ bértollnokai az ifjúság kalandvágyát véres gengszterhistó- riókkal a háborús gyújtogatok szolgálatába akarják állítani. Gajdar1 nem rémült meg az ifjúság kalandvágyától, fantáziájától. Kalandokra vágyik az ifjúság? Ez csak természetes! Nem kell kiölni az ifjúságból a kalandszomjat, hanem helyes irány ba kell terelni, munkába kell fogni. Gajdar ezt tette.

Az intervenciós háborúk fiatal ro.k kantja megerőltető iramban dolgozott. 1926-ban írta első ifjúsági regényét „Iskola" címmel. Gajdar e nagy szerű regénye a polgárháború és az intervenciós háborúk korszakát ábrázolja, egy kisdiáknak, Borisznak a sorsán keresztül. Borisz a regény ben kemény ha-rcoSsá, a párt tagja vá fejlődik A kis gimnazista apját a cári hadbíróság, mint katonaszökevényt kivégzi. Borisz partizánokhoz I kerül, velük együtt harcol a forradalomért. A partizánoknál hűséges barátra talál az öregedő Csubukban. Egy alkalommal ketten hajtanak végre egy vállalkozást a fehérek ál tál elfoglalt vidéken. Miután a pa roncsot végrehajtották, egy kunyhóján rejtőztek, hogy kialudják magukat. Míg az egyik aludt, a másik őrködött. Borisz az alvó Csubukot őrizetlenül hagyta, és leszaladt a folyóhoz fürödni. Boriszt, mikor visszafelé tartott, elfogták a fehérek, de egy fehér hadapródnak a zsebében maradt iratai megmentették életét. Csubukot szintén elfogták, őt azonban kínozták, verték. Borisz érezte, hogy őt terheli a felelősség, az ő mulasztása miatt szenved Csubuk. Tervet dolgozott ki, hogy megszöktesse barátját, Csubukot azonban váratlanul korábban végezték ki, s neki végig kellett néznie barátja halálát. Boriszt mardosta a bűntudat. A regénynek e jelenete az éberség hiányának drámai ábrázolása. Persze nem minden mulasztásnak vannak ilyen súlyos következményei. Borisz könnyelműsége semmitmondó kis epizóddá vált volna, ha sikerül barátját kiszabadítania. Gajdar azonban következetes. Megtanítja az ifjúságot arra, hogy egy kis hanyagság milyen súlyos következményekkel járhat.

SZINTÉN 1926-ban írta az „R. V. Sz." című kisregényt. A könyv a polgárháború egyik mozzanatát ábrázolja. Két kisfiú, Dimka és Zsigán segítik a Vörös Hadseregnek az ellenség ellen vívott harcát, és megmentik a biztos pusztulástól parancsnokukat. Ismert művei még: „A dobos története", „Csuk és Gek" és a „Háti it itok".

LEGISMERTEBB regénye, mégis a ..Timur és csapata". Timur és barátai titokban segítik a hadbavonult vöröskatonák családjait. A bevonultak házait vörös csillaggal jelölik meg, ami annyit jelent, hogy a ház Timur védelme alatt áll. Timur csapatával szemben áll Kvakinék bandája, akik a gyümölcsösöket fosztogatják. Timurék legyőzik Kvakin bandáját. Csapatuk törvénye: „Sok jót tenni az emberekkel!" Timur alakjában a szovjet úttörők tulajdonságai öltenek testet. A regénynek óriási hatása volt a Honvédő Háború idején. A gyermekek milliói kö- ették Timur példáját, és „Timur követői"-nek nevezték magukat. A mű már több magyar kiadást is meg- rt és úttörőink egyik legkedvesebb olvasmánya lett.

Gajdar művei lángoló hazaszeretetre nevelik ifjúságunkat. A „Hadititok" c. elbeszélésének szereplői árul vitatkoznak, hogy mit tennének akkor, ha megtámadnák hazájukat. A mű egyik hőse így beszél: „Elmennénk a hegyek közé, az erdőkbe. Csa- oatot szerveznénk, s egész életünkön át, egészen a halálunkig támadnánk a fehéreket, s nem lennénk árulókká, nem adnók meg magunkat soha. Sqha! — ismételte, hunyorítva ragyogó szürke szemével."

Gajdar 12 éve fekszik egyszerű katonasírjában, de művein keresztül tovább él úttörőink, fiataljaink szívépén. ,

Pék József főiskolai tanársegéd;

iktóber elejével megkezdődött a párt oktatás. — A képen: az SzKI* Mosz- vá-tcrülcti és városi bizottsága könyvtárának új olvasótermében.

A háború utáni első ötéves terv időszakában 8 millióval nőtt meg az alsóbbfoku iskolák tanulóinak száma. A szovjet állam jelenleg 35 millió ifjú polgárának biztosítja a gondnélküli tanulást. Képünkön a Moszkva, kievi kerület 79-es. számú leányiskola elsőosztályosait láthatjuk.

*

A kapitalizmus elsorvasztja a tehetségeket — a szovjet állam minden támogatást megad a fiatal tehetségek számára. — Hegedűóra az „Ipolitov Ivanov'-ról elnevezett iskola III. osztályában.

SZÁMOK ÉS

A „Hajnal*'-kolhoz (Bobrojszk-terii let, Kirov kerület) évről-évre nagyobb terméseredményeket ér el. 1951-ben a gabonafélék átlagos terméshozama 8.0 mázsa, 1952-ben pedig 12 mázsa volt hektáronként. A lenrost .termés ugyanezen idő alatt 2.5 mázsáról 4 mázsára, a lenmag-termés 0.9 mázsáról 4 mázsára, a burgonyatermés 70 mázsáról 137 mázsára emelkedett. Idén még gazdagabb termést takarítanak be.

it

A „Hajnal"-kolhozban több mint 30 hektárnyi területen van közös konyhakertészet. A kertészetben uborkát, káposztát, étkezési gyöknövényeket, paradicsomot és más Zöldségfélét termesztenek. A hektáronkénti átlagos terméshozam 1951- ben 70 mázsa, 1952-ben 216 mázsa volt, idén pedig legalább 300 mázsa lesz. Ugyanebben az időben a zöldség össztermése csaknem megnégyszereződött, az eladott . termékek mennyisége pedig körülbelül hatszorosára emelkedett. A konyhakertó- szet minden egyes hektárja utáni pénzbeli jövedelmet a következő szá mok jelzik: rubelekben:

1949 — 4.887

1950 — 5.500

1951 — 7.492

1952 — 12.215,

az idén pedig több mint 28.000 rubel várható. A kolhoz zöldségtermelését Sz. P. Korzun kolhozparaszt irányítja.

A „Hajnal’'-kolhozban minden évben kibővítik a gyümölcsöst. 1951- ben 117.5, 1952-ben' 136, 1953-ban pe, dig 166 hektárnyi területen volt gyümölcsös. Idén a gyümölcsfák már 60 hektárnyi területen teremtek. 1951- ben 637 mázsa gyümölcsöt szedtek, idén pedig legalább 900 mázsát fognak. A kolhoz a gyümölcs kilenctized részét eladja az államnak vagy a kolhozpiacon értékesíti. A gyümölcsösben tízfajta almafát találunk- 1951-ben a gyümölcsös minden egyes hektárja ( ahol már teremnek a fák) 4.488 rubel pénzbeni jövedelmet hozott. idén pedig a gyümölcsös hektáronkénti jövedelme felülmúlja a 8000 rubelt is. A kolhoz 50 tonna gyümölcs befogadására alkalmas tárolót épített. amely lehetővé teszi, hogy a kolhoz még májusban-júniusban is foglalkozhat almaeladásspl. A kolhoz gyümölcskertésze: G. A. fíakacs.

A „Hajnal"-koihoz közös gazdaságának minden ága nagymennyiségű áru-terméket ad. A kolhoz tavaly 3.500 mázsa gabonát, 230 mázsa lenrostot, több mint 2.000 mázsa burgonyát, több ipint 3.000 mázsa zöldséget, körülbelül 5.000 mázsa tejet, csaknem 1.200 mázsa húst, (élősúlyban) közte 639 mázsa sertéshúst, körülbelül 10.000 darab tojást, 16 mázsa gyapjút, 15 mázsa mézet, sok bőrt és más terméket adott be az államnak, illetve értékesített az állami és szövetkezeti kereskedelemben és a kolhozpiacon.

(

SORSDÖNTŐ NAPOK

Elbeszélés

Kicsi volt az irodahelyiség.

Utoljára szorongunk itt — lelkendezett B. Kiss Ádám, aki egy évvel ezelőtt írta'alá a belépési nyilatkozatot és középparaszt volt. Zentainé csak rábólintott és odaállt B. Kiss mellé gz ablakhoz, mert soknak nem jutott ülőhely. Még mindig jöttek, megérkezett a nagyhangú Boldizsár bácsi is, akinek fura vezetéknév szerepelt anyakönyvi lapján: Kap- pan. Már az udvarból behallatszott falatremegtető hangja:

— J-ulis! Az anyád árgyélusát. hát neked is elment az eszed? Hogy mit össze nem lötyögtök ti fehérnépek!

• összelotyogtok, összelotyogtok, mást nem tud mondani. Mesebeszéd az amit mond maga, ki hiszi el. Más nincs csak Programm, jmeg engedmény, meg kedvezmény, hát hol van?

— Nem tudod hát, hogy hol van, mert gyűlésre nem fűlött a fogad eljönni — dörgött vissza Kappan.

— Nem fűlött hát, de Békissnek fűlött és lám az sem mond mást.

B. Kiss beljebb húzódott a tömegbe és jóleső érzés futotta át; mégis nekem van igazam. Az újonnan érkezők bepréselődtek a helyiségbe, néhánynak még szorítottak helyet; a többiek pedig körösköryl támasztották a falat. Tovább nem vártak, megkezdték a gyűlést. Az elnök röviden elmondta, amit úgyis tudott mindenki, hogy azért gyűltek össze: döntsünk, marad-e a csoport, vagy nem.

— Döntünk hát! Naná, majd szerelmi vallomásért ülök itt! — pörgette nyelvét Julis, aki ott ült hallgatag férje mellett, akiről mindenki tudta, hogy asszonya parancsol neki. Tréfálkoztak ís vele eleget. Te Pali! Ki nálatok az úr? Én — moty- tyogia talán már ezredszer ismételve. Te? Te hát csak az asszony parancsol! Mindig jót nevettek a hec- eelődők Palin, aki különben jó munkás a növénytermesztésben. Most

sem szólt , csak oldalba bökte az asz- szonyt, hogy tudtára adja: várj sorodra. Ezután az elnök meg a bizottság egyik tagja ismertette, hogy milyen feltételek mellett lehet kilépni, kire mennyi adósság jut, mert a kilépőknek nem jár kedvezmény — tette hozzá a bizottság tagja.

— B. Kissnek 3000 forintot kell december 31-ig visszafizetni az államnak. Tehenét visszakapja, a lovat nem, mert azt mára tsz kifizette. Az eke is a tsz tulajdona már, a kocsi ját megkapja és a földjét is kimérik a Téglás dűlőben a nagytáblából. Egy mázsa 20 kiló búzát, 8Ö kiló árpát, 75 kiló rozsot, 90 darab tojást, öt kiló baromfit be keil szolgáltatnia, mert a tíz százalék kedvezmény a kilépőkre nem vonatkozik.

B. Kiss rövid tömörséggel vá'a- szolt: „Gyühet!" Ezután Mahos Pál és feleségének kötelezettségét ismertették, majd sorba a többiekét. Felesége Julis mindegyik ismertetés végére odabiggyesztette: Na és? — Mindenki tudomásul vette, hogy milyen kötelezettségei vannak a tsz fel oszlatúsával és végül az elnök előállt a kérdéssel:

«— Szavazzunk! Álljon fel az. aki azt akarja, hogy a tsz megmaradjon.

Tétova tekintetek jártak

körül a teremben, hát ezt meg, hogy csináljuk. B. Kiss leghamarabb feltalálta magát s mivel eddig állt a2 ablak mellett, most leguggolt és a fül mellett állók valamennyien követték. Az elnököt elöntötte a piros- ság, rájött, hogy kézfeltartással kellett volna szavazásra bocsátani a kérdést, de mit tegyen már. B. Kiss és a fal mellett guggolok hangosan nevettek, a padokról csak Kappan meg fia, Mahos, meg a Szuppanos állt fel. Mahost rángatta js felesége: ülj le, ülj le, de az durván ellökte az asszony kezét. Kínos pillanatok és a csendbe Kappan dörgött bele:

— Elnök! így nem lehet szavazni, ez így hülyeség 1 Annyit már igazán megtanulhattál volna, hogy kézfeltar tással szavazunk! B. Kiss is megunta a guggolást, mert a kínos helyzet tarthatatlanná vált, a kajánkodó fiatalabb Kappan csendben egyre csak bíztatta:

— Ádám bácsi, menjen már ki az istálló mellé és tolja is le a nadrágot, mert... Nem bent kell kimenni. B. Kiss meg is szólalt Kappan véleménye mellett:

— Nem hát, így nem lehet szavazni! Tovább nem folytatta csak gondolatban futotta át a helyzetet: biztos a felosztás. Újra rend lett a teremben, a padok megteltek az ülő hely hiányában állók pedig tovább támasztották a falat'. Äz elnök zavartan gyűrte a papírlapokat és elkezdte;

— Tényleg nem volt jó az előbb, de hát... most akkor felteszem ... Tovább egy szót sem tudott mondani, mert Mahos még Kapponon is túltéve akkorát kiáltott, hogy mindenkinek a lélegzete is elállt.

— Állj meg! — Felállt és körülnézett. Az előbbi magabiztosság elszállt belőle, lába remegni kezdett, ahogy maga előtt látta a tömeget. A B. Kiss mellett álló Balogh oda is szólt neki:

— Mi az, psak nem akar beszédet mondani? — Erre mindenki nevetni kezdett, a nagyszájú Júlis pedig így tüzelt:

— Mintien szökőévben hallom a hangját, meg akkor, ha ennivaló kell neki, hé' hát mit akarsz, csak nem akarsz beszélni? Ülj: le, ne té- tóskodj itt!

Mohos tétován csak kezével hadonászott. hogy legyen csend. így látta a Bereznaytól, amikor 37-ben választás előtt beszédet tnrtott és nagyon zajongott a tömeg- Végre nagynehe- zpn elült a hangzavar, de Mahos csak állt és lassan forgott mint a szélkakns, amikor enyhe légáramlás vgn. Hol az asztalnál ülő bizottsági tagok és az elnök, hol pedig a tömeg fejé fordította tekintetét. Kappan kezdte el a biztatást:

— Beszélj már. ha akarsz valamit! B. Kiss is odakiáltotta, hogy legyen

rájuk tekintettel, hisz csodát még nem láttak, de ha beszél, hát az csoda lesz, mert két év alatt egyszer sem szólalt még fel. Júlis is letette a garast:

— Nyögd már ki azt a három mondatot, amit akarsz. Vagy talán éhes vagy?

— Az ángyod krisztusát, fog be a szád!

A bizottsági tagok is biztatták:

— Mondja csak Mahos elvtárs, csak bátran. Mahos kisvártatva el is kezdte:

— Neked most csönd — fordult asszonyához — én a ipagam embere vagyok és voltam js... Azt mondtam az előbb, hogy állj! Hát állj is, mert... aki azt hiszi, hogy jól van ez így, akkor az nem jól hiszi. Hm. Felbomlunk! Könnyű! Kimondani könnyű, de gyerünk aztán kezd, ahun abba hagytad. Ez biztos, Meg herdálni. Ez is könnyű, de gyerünk aztán arról számolni, hogy mibe kermit ez, mennyi fáradságba. Ez biztos.-j Mi a nem biztos? — szólt B. Kiss, de Kappan ledörögte: Nem a tiéd szó!

•— Mi nem biztos? — kapta el Mahos B. Kiss kérdését segítségül. — Hót nem biztos az, hogy mint egyéni gazda jól élek. Emlékszem én jól ... harminchatban volt. Úgy elverte a gabonámat a jég, hogy csak szalmája maradt. Majd éhen döglöttem, aztán ... négy hét napszám Hosszú Hordósnál egy zsák búzáért és a fele ocsu volt.

Dermedícsend ülfrea termei

szavát soha nem hallató Mahost úgy figyelték, mintha égi csoda jelent volna meg. B. Kiss úgy fészkelődön álló helyében, mintha tetvek csípték volna, nem tetszett neki a beszéd. Mahos akadozott, de folytatta:

— Hát megint ezt kezdjem? Meg a ló. Az egvik ott rikngat a szobába mint a rádió, a másikra pedig ráülnöm sem szabad, mert Julis mindig azt nyelveli, hogy összenyomó- Viik u rugója. Az eke... Ammeg ott fityeg az ablakon íirhangnak, puliturozott tartón. A tehenet pedig az asszony hordja

__

Er

re kitört a nevetés^ a B. Kiss mellett álló Balogh odárikkan tóttá:

— Mi az? Nem is tudtam, hogy Julis néninek tehénbőr kombinéja van. Mahos folytatta;

— Nem bőr az, hanem... na • • * grebdesin,... vagy nem, hanem $e- löm. Úgy, úgy. Megkaptuk a pénzt, lett belőle vikszölt cipő, mintás ruha meg selöm kombiné. Igaz, hogy ritkán hordja, de van ... Most aztán könnyű kimondani, hogy feloszhmk. De fogjam be a nemlétező ekém elé a rádiót, vogy tologassam végig a szántón rugós fekhelyet, aztán a ház táji tehén mellé, meg akasszam oda a firhangot. Abbu ugyan nem lesz tej. Hát aztán így van. Ez biztos. Te Békiss meg keperkedsz, hogy kilépünk, kilépünk. Mi az öreganyád kínjával szántsz. A lovaidon a fiad motorozik, de az nem huzza az ekét.

— Én kapok igaerőt, amig nem lesz — vágta közbe B. Kiss.

— Kapsz hát, kapsz. Mehetsz a Hosszú Hordóshoz vagy a Feketéhez- Na köszönöm szépen. Ez biztos. —: Szóval, hogy megmondjam mit aki' rok... Ne oszlassuk fel a ’közöst emberek. Magunk alatt vágjuk a W» ha ezt tesszük. Én emmondó vagyok, én nem lépek ki. Julis meg, ha ki akar lépni, hát kilép, legfeljebb otthon marad, földje nem volt, állal3 nem volt, legfeljebb visszahozza, amit vissza kell neki, de majd meggondolja. Tegye ezt más is. Gondol)3 meg...

Ezzel visszaült helyére Mahos- Kappan meg az ifjú Kappan, Szap- . panos, az öreg Huszár néni, a felső- ' végen lakó Kovács és még többen tapsra verték tenyerüket. B. Kiss egyre csak kiabálta: „Szavazzunk, szavazzunk!" De Kappan is szót kért ás a maga módján elmondta, hogy bizony disznóság volt, hogy a tagokra a vezetik fittyet hánytak, hogy meg sem kérdezték őket, eb vagy kutya, hogy a széna ott rohadt „a réten, pedig hányszor szóltak a behou dúsról, de a kocsinak fontosabb volt öt kanna tejjel a hatodik faluba