Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

6 N A P C 6 1953 OKTOBER 18 Vasárnapi gondolatok— MóriczZsigmondnyomában AZ UJ GYŐZEDELMESKEDIK 4 z óriási nagy teremben ünnepi a csend. A látogatók lassan, bandukolva haladnak a latra rajzolt nyilaik mutatta irányban. Egyszer egyszer megállnak valamelyik asz tat előtt közelhajobuii. hozzá, az után előkerül az egyik zsebből a ceruza, a másikból a zsebkönyv vagy papír és megkezdődik a jegyzetelés. Az MSZT-székházban történt mind ez. Ott jártam egyik este, az újító- kiátításon. A nagytermet, színpadot, sőt a színpad hátamögötti kistermet is körülrakták asztalokkal, állvá­nyokkal és elhelyezték rajtuk a gaz­dag kiállítási anyagot: a magyar nép alkotóerejének, kezdeményező ked vének, ötletességégek ezernyi bizo, nyilékát. Mennyi ötletet, újítást, találmányt gyűjtöttek egybe itt a kiállítás ren dezői! A szem is nehezen telik be velük hát még az agy! Az egyik asztalon finom, precíziós műszerek fekszenek. Körzőt azelőtt is gyártott a magyar ipar, de nem ilyen kivitelezésüt és lóként nem ilyet, amilyenhez sokkal kevesebb réz keil, mint az eddig ismertekhez. A körző- készlet mellett az orvos gyógyító munkáját megkönnyítő műszerek, esz közök. Még a nevük is különleges: ,.öalvanosziát'‘, „Cisztoszűcóp“ — de gyógyító íeladatuk igen nagy és mint a magyarázó tábla mutatja: már nem kell ezeket sem küllőidről beszereznünk drága valutáért. Gyá­raink jó minőségben elegendő szám­ban gyártják őket... Másik asztal, más érdekességek ... Tűzoltó fecskendő, mely 12 kilo grammal könnyebb, mint az eddigiek «— és kicsi a bors, de erős — mégis 25 százalékká! nagyobb a teljesítmé­nye, hamarabb oltja a tüzet, emellett háton könnyen hordozható . A nyíl a színpadra, ormán a kis terembe kalauzol. — Itt egyszeriben közelivé ismerőssé váhk minden. A talra erősített fényképekről isme rős, kedves arcok mosolyognak ránk, kíváncsiskodókra: pécskörnyéki bá nvászaink, önkéntelenül is visszamo solygofr Búzást Mátyás képmására, aki mintha biztatóan mondaná: — No, eredj! Nézd csak meg mit tuduhk! Bizony, sok mindent. Ezen az egy, dúsan rakott asztalon íj látni, mennyire kivirágzott „ bányászlen­dület a Mecsek tövében — és elég rápillantani a többi asztalra hogy meggyőződjünk róla: másutt is — Dorogon, Tatán és mindenütt, ahol csak szabad, országépítö bányásza­ink étnek — újítanak, alkotnak, meg­gyorsítják a termelést. Nézzük C9ak a pécsieket vasasla­kat! Hitzl István lámpamester újí tasa a lámpák pislogását akadályoz ta meg. Rábai Lajos Szabolcsról be togókeszüléket szerkesztett. Sebes, tyén Sándor szivattyújának I apró modelljéből bárki megértheti gyár­tás j módját, működési elvét. Olyan Szivattyú ez, amely jobban dolgozik áz eddig ismerteknél és kezeléséhez jóformán ember sem keli. t~\ e feleslege» tovább sorolni a pé-fv esi bányászok újításait. El ken jönni, megnézni valamennyit, minden égyes bányásznak. És nem- csa,, ezeket, hanem a többi bánya idekiUdötf hasznos üzenetét: minden újítását! Hozzáértők kezében olya­nok erek az újítások, mint televény földbe ültetett palánták: szaporán új hajtásokat növelnek gazdag, érié kés termést, hoznak. Es bőkezűen kínálja a kiállítás a többi szakmának is a jobbnál jobb tapasztalatokat. As építőipar előre­gyártón épületelemei, az önvezetás kéményépítő szerkezet modellje, a világítástechnika, elektromosipar, ne héripar, műanyaggyártás és mező- gazdaság területéről összegyűjtött újítások valóságos tárháza kínálko­zik- itt annak, aki szereti az újat. aki haladni akar a korral ét nem utolsósorban annak, aki többet, job­ban akar keresni. JZ atomikor nem így volt. Nem ' szívesen újított a bányász, a munkás, hiszen munkája gyümölcsét nem ő, hanem a részvények szelvé nyeit vagdosó, semmittevő tőkés é? vezte. Es aki újított is, dehogv mu­tatta dehogy tárta volna lel más előtt újítását. Titokban, dugva élt csak vele, lopva alkalmazta, mint aki tilosban jár — nehogy leszállítsák az amúgy is nyomorúságos béreket. Ma pedig... A Pécsi Porcelángyár újításait bemutató anyag között sze­rény tábla hirdeti: ,,Újításaink nyomán ebben ez év­ben 1,494.000 forintot takarítunk meg“. Es az ismerős, lágy pasztellszínek­ben pompázó szobrok, a ,,Falatozó juhász“ mellett ott büszkélkedik az új típusú íaragógép, a íémszórás síké rés alkalmazásának bizonyítéka és sok más, melynek, íelhasználása, -al­kalmazás n meghozza egyetlen ' év alatt a másfélmilliót. Mi minden éjiül hét a megtakarításból! Mi mindent vásárolhattak újításaik jutalmából, díjaiból n találékony porcelángyá­riak! Mert a tni államunk örül az újí­tásoknak, hisz a nép látja hasznu­kat, Igen, mi örülünk az újításoknak és szívesen alkalmazzuk őket, nem úgy mint valamikor. Móricz Zsig­mond 13 évvel ezelőtt meglátott ép­pen Pécsett egy újítást: a szénporos téglaégetést. Megkísérelte elterjeszte­ni ezt a téglaégető módszert, mert olcsónak, jónay. találta. A kísérlet .,eredményéről“ így panaszkodik: Ún ennek elég nagy pro s* ••• Lj pagandát csináltam. — Szétküldtem például 12.000 levelet, amiben a téglaégetés módszere le van írva. Ezt megküldtem minden építésznek, építőmérnöknek, kőmű­vesnek. akinek- a neve valamilyen szervezetben benne található volt. Azonkívül a képviselőhöz minden tagjának, a lőrendeknek a várme­gyék főispánjainak, mérnökeinek. Soha, senkitől egyetlenegy sornyi választ nem kaptam Azóta már Sándor Károly pécsi építész találmánya közkinccsé lett. Szerte Baranyában égetik termelő­szövetkezeteink a szénporos téglát és már el sem hozták ezt a módszert az újítókiállításra — annyira régi! Es ma már az újítók a legmegbe­csültebbek közé tartoznak. Megye szerte ismert Krouman Lajos neve a Sopiana Gépgyárból, hazánk vala mennyi porcelángyárában beszélnek Pábri elv társ ró! még a Szovjetunió ban is tudnak a Kaszapovicsféle ku­koricáról. A tőkés világban bérrab­szolgák. cselédek — tna pedig felta­lálók! És példájukat bárki követheti — megvan rá a lehetőség! Móricz Zsigmonj írta: „ ... mindaddig amíg ez a nép ezt „ magárahagryott szinte állati munkái minden magasabb tanulás le­hetősége nélkül végzi: addig folyton a jobbágy gazdálkodás folyik. Míg nem tehet senkivel szóbaállni, csak ha n hatóság, az állam parancsol rá, még. akkor sem, mert hiszen, ha sen­kinek s?m hisz, legkevéshhé hisz a jegyzőjének és a szo’gabírójának: ad­dig Ht kolónián vagyunk ha senki urunk nincs is. Es mégis hiszek benne, hogy én még el tpdok addig élni., míg a „ma­gyar tégla“ mindennapi kenyere lesz a magyar íalvaknak TV em sikerült megélnie ezt a kor L " szakot, „az individuum valód/ kivirágzdsának nagyszerű korszakát". De „ magyar nép megélte és él a korral. Bizonyítéka ez q ^nagyszerű kiállítás és bizonyítékai lesznek e kiállítástól megihletett, újítók seregé­nek új, egyre szaporodó alkotásai. melyek könnyebbé, szebbé teszik éle­tünket és közelebb hozzák azt a kort azf a boldog korszakot, amelynek szocializmus a neve. GARAMI LÁSZLÓ ÓVÓNŐK NAPJA A megyei tanács oktatási osztálya te elmúlt héten rendezte meg Pé­csett az övénök Napját. K a 1 o t a i Emma tanulmányi felügyelő kö­szöntötte az újonnan kinevezett óvónőket, akik elsőizben jelentek meg, hogy a nevelés területén mu­tatkozó nehézségeikre megkapják a szakszerű tájékoztatást. Az Óvónők Napját Martonos- Sy József, az oktatási osztály veze­tője méltatta és rámutatott arra. hogy a kormányprogrammal kapcso­latban mi a feladata az óvónőnek, hogyan kapcsolhatja össze a neve­lést a szülők felvilágosításával és ezen keresztül hogyan kapcsolódik bele az óvónő a soronlévő feladatok megoldásába. Martonossy elvtárs beszéde ntán Fekete Gyuláné oktatókáder elő­adást tartott „A gyermekek foglal­kozása, játéka a szabadidőben" cím­mel, majd S z a 1 a y Mária tanul­mányi felügyelő az elmúlt oktatási év eredményeire és hiányosságaira mutatott rá. Értékelte a továbbkép­zés eredményeit, amelyek döntő vál tozást hoztak a nevelésben. Hang­súlyozta. hogy az óvónők igen jó munkát végeztek, a megyei kiállítás tartalmilag és formailag tükrözte eredményeiket. A hozzászólásokat vita követte, majd kultúrműsor zárta be az óvó­nők Napját. I röefitn£izeiL aLafdämim^ek Az embert foglalkoztatja környezetének dó változása, a lejátszódó sokféle je­lenség. Már a primitív ember is igyekezett magyarázatot keresni ar­ra, miért kel fel és nyugszik le a nap, miért fúj a szél, miért villám- lik. Mivel ezeknek igazi okát még nem tudta kideríteni, azért tételez­te' fel a természet felett álló isteni erő létezését, mely mindezeket elő­idézi. Ha befolyást akart gyakorolni a számára félelmetes természeti je­lenségekre, akkor az isteni erő se­gítségét igyekezett igénybe venni könyörgésekkel, áldozatokkal és sok egyéb módon. Hosszú évezredek során azonban az emberiség mind több és több je­lenségben ismerte fel az igazi okot, amely azt létrehozza. Beigazolódott, hogy a természet minden legkisebb megnyilvánulása is szigorúan meg­határozott törvények szerint megy végbe és ezeket a törvényeket is meg ismerhetjük. Lehetetlenség volna felsorolni azt a sokfajta törvényt, amelyről ma már tudunk és amelyek irányítják az óiő és élettelen természetet. It,t most csak a legfontosabbakat vizs­gáljuk meg, amelyek mintegy alap­ját képezik az összes többi törvé­nyeknek, minden területen érvénye­sülnek és ezért a természet alaptör­vényeinek nevezzük ezeket. Egy'*ilyen alaptörvény az anyag megmaradása. Mindennapi életünk­ben állandóan tapasztaljuk, hogy semmiből nem tudunk valamit te­remteni. A mester sem a semmiből hozza létre készítményét, hanem csak átalakítja a meglévő nyersanya got. A forró levesbe tett só, vagy a teába dobott cukor látszólag el­tűnik. Az Izéről azonban érezzük, hogy benne van. sőt, ha lemérjük, grammnyi pontossággal láthatjuk, hogy éppen a só vagy a cukor sú­lyával gyarapodott a leves, vagy a tea. De még az olyan jelenségeknél is érvényes ez a törvény, ahol még ne­hezebb igazolni, hogy az anyag meg­maradt. Például, ha a kályhában elégetünk egy kosár fát, utána csak egész kevés hamu marad vissza, ami­ből igazán úgy látszik, mintha el­tűnt volna az anyag. Egészen más ké­pet nyerünk akkor, ha teljesen zárt térben égetjük el a fát és így fel­foghatjuk a keletkezett füstöt és a keletkezett gázokat. Azt látjuk, hogy így lemérve az elégetett anyag- mennyiséget és az égéshez szükséges oxigént, az pontosan egyenlő súlyú a keletkezett hamu, a füst és az égéskor termelődött gázok súlyával. Az itt elmondott néhány példa is, de ezeken kívül még számtalan la­ * ** boratóriumi kísérlet, melyeket tu­dósok végeztek, igazolják, hogy anyagot teremteni, semmiből létre­hozni nem lehet. De ugyanúgy nem lehet megsemmisíteni sem, legfel­jebb átalakítani egyik formából a másikba. Az itt kifejtett törvények ikertest­vére az energia megmaradásának törvénye. Az energia szó maga mun­ka végzésére való képességet jelent. A folyóvíz, miközben folyik, mozog, energiát képvisel, hiszen munkát tudunk vele végeztetni, amikor tur­binák kerekeit hajtja. Ugyanezt az álló víz nem tudja megcsinálni, te­hát csak mozgása közben képes ener giát kifejteni, amiért is ezt az ener­giafajtát mozgási energiának nevez­zük. A szén elégetésekor felszaba­duló hő szintén tud munkát végez­ni, hiszen a szénnel fűtött mozdony hatalmas szerelvényeket húz el, ami bizony elég tekintélyes munkavég­zést jelent. Az anyagok elégetésekor jelentkező hő munkavégző képessé­gét hőenergia néven ismerjük. A villanyáram szintén munkát végez akkor, amikor elhajtja a villamost és a minden munkában alkalmazott villanymotort. Tehát az elektromos áramnak is van munkavégző képes­sége, energiája. Az itt kifejtett mozgási, hő- és villamos energián kívül még meg­említhetnénk néhány energiafajtát, mint például a helyzeti, a kémiai, az atomenergia és még mások. Minden anyagnak van ener­giája ilyen, vagy olyan formában: mozgási energia a víznél, hőenergia mint a forró gőznél, villamos ener­gia a villanyáramnál Az a kérdés, hogy honnan veszi az anyag az ener giáját és mi történik akkor, ha mun­kára használta fel ezt a képességét, vagyis az energia elhasználódott. Vegyünk egy ilyen példát. Amint már említettük, a folyó­víznek mozgási energiája van. Ezt a turbinakerék hajtására felhasználva, a vízturbinával dinamót hajtatha­tunk, mely elektromos áramot ter­mel nekünk. A mozgási energiát te­hát így villamos energiává alakítot­tuk át. Nézzük tovább. A villamos árammal rezsót izzíthatunk, tehát hőenergiát nyerhetünk belőle. De a rádiónkban az elektromos áram meg ■izolálásra kényszeríti a hangszórót, Így az elektromos energiát bang- enefgiává alakítottuk át. Az izzóban a villanyáram fényt termel, itt te­hát fényenergiát hoztunk létre a vil­lamos energiából. Tehát a hő-, a hang- és a fényenergiát nem a sem­miből teremtettük, hanem egy másik energiafajtából, a villamosenergiából kaptuk. A villamos energia viszont a víz mozgási energiájából keletke­zett. Természetesen, a víz mozgási energiája is valamilyen más ener­giából származott és a sor végem lét-, if rejött hő-, hang- és fényenergia sem tűnik el nyomtalanul, hanem ezek is ismét csak átalakulnak más energia fajtákká és azok ismét másokká. Ez az átalakulási folyamat sohasem ér véget. A felsorolt példák alapján megfo­galmazhatjuk a második alaptör­vényt is, amely az energia megma­radásáról és átalakulásáról szól E- szerint tehát energiát sem lehet te­remteni, de megsemmisíteni sem, csupán átalakítani egyik, formából a másikba. Az itt kifejtett két tör­vényt együtt Is szokták emlegetni: „anyag és energia megmaradása" néven. Az anyag és energia meg­maradásának törvénye alapján tudo­mányosan állíthatjuk, hogy a vilá­got sohasem teremtette senki sem, de eltüntetni sem lehet. Az anyag és az energia öröktől fogva létezett és örökké létezni is fog, csupán egyik formából a másikba átalakul. Most pedig még egy olyan alap­törvényről emlékezünk meg, amely minden fajta anyagnak tulajdonsá­ga. Ez pedig nem más, mint az u. n. egyetemes tömegvonzás törvénye. Azt jelenti ez a törvény, hogy min­den anyag vonz minden anyagot. Ez a vonzóerő annál nagyobbnak bizonyul két anyagi test között, mi­nél nagyobb tömegüek és minél kö­zelebb vannak egymáshoz. Nem té­vesztendő össze ez a vonzás a mág neses vonzással, sem az elektromos vonzással. Ennek az erőnek a fel­fedezése a csillagászatban jelenteit hatalmas forradalmat. Ez a magya­rázata ugyanis a bolygók Nap-körüli keringésének. Földünk a Nap körül megközelítően körpályán kering. A körmozgásánál pedig minden eset­ben fellép egy kifelé húzó erő, a centrifugális erő. Hogy ezen kifelé húzó erő hatására a Földünk nem repül el a világűrbe, hanem mindig a Nap körül marad, ennek az az oka. hogy a Nap vonza magához a Föl­det — éppen az általános tömegvon- zás törvényének eredményeképpen. A három alapiörvény, meiy­ról itt szóltunk, egyrészt a világ örökkévalóságáról győznek meg ben- ; niinket, másrészt pedig azt bizonyít- j jak-be előttünk, hogy a természet törvényei, az anyag törvénye, az oka minden jelenségnek és nem valami természetfeletti erő irányit.ia a *er- mészet sokféle mozgását-, változását. Kis Miklós T. T. I. T. fizikai szak­osztály titkára. AZ UJ MUNKÁS ősidőktől kezdve állan­Ai építés veze’ös ég irodája előtt ** vitt el az útja. Amint meg­szokott, kimért lépteivel elhaladt a gyalulatlan deszkából ácsolt aj'tó előtt, hangos beszéd ütötte meg a fülét. Ismerős volt a hang, de hir­telen nem tudta hovátenni. Nagyon vitatkozhattak, mert inkább kiabál­tak, mint beszéltek. Kerekes meg­újít, de csak egy pillanatra, mert kivágódott az ajtó, hogy belényikör- gott a tokja. Ott állt előtte Varga István, kőműves társa, felhevülten, csapzott hajjal, idegességében alig találta fején meszes, kopott sapká­ját. Csak igazgatta, előre meg hát- rahuzigálita, közben folyt a szájából a feltorlódott gondolat, érzés. Igen, igen, feldúlt volt. —• Megmondtam nekik, már jó előre, ne adjanak új munkást, elég nekem a régi brigád. Dehát ők min­dig okosabbak, itt az irodában, — és magyarosan elcifráz'.a. Kerekest meglepte Varga feldúlt állapota, akaratlanul is hozzásze­gődött. Nem tudta mire vélni a dol­got. Szaktársak voltak a szó szoros értelmében, a különbség csak any- nyi, hogy Varga az északi falat húz­ta, ő meg a keletit. Még soha vita nem volt köztük. Békében éltek, se­gítettek egymáson, igaz, Varga ki­csit szűkszavú ember lévén, rövi­den beszélt, éppen ezért furcsállotta ezt a kitörést. Annyit már megér­tett, hogy valami új munkás köré fonódik Varga beszédjének minden mondata. Teleszőve haraggal, elke­seredéssel és daccal, mert folyton csak azt emlegette, hogy nem és nem kell, azért se, inkább... Szóval az új munkás ellen van kifogása Var­gának. De hiszen tegnapelőtt kapta, még a keze alá sem szokott. Jó­formán meg sem ismerkedtek és máris ennyi átkot zúdít rá. Bizo­nyára nyomósak az okok, véleke­dett Kerekes. Varga csaik fújta a magáét. Egy- egy keserves kitörésnél Kerekesre nézett min.ha őt okolná mindenért. — Hát így van ez ... dolgozik az ember, rakja a falat, hogy már gyor sabban nem is lehet... a táblán is az első a neve. Egyszer aztán oda­löknek egy új segédmunkást neki, nesze (bolond, tanítsd . ,. 'kínlódj veié... aztán, hogy mi lesz a szá­zalékkal, meg a (keresettel, azzal már nem törődik senki. Hát innen fúj a szél? Alacsonyabb a százalék, kevesebb a fizetés... és ez mind az új munkás miatt... De hiszen Varga nem is sokat törődik vele? Tanítani? Minek. Úgy volt vele, hogy nem marad az meg. Meg­szökik az innen, egy hét nem sok, de azt sem éri meg ... Nem bi­zony ... nem olyan egyszerű áz ... Varga pedig csak a kezével magya­rázott, az új munkásnak... abból nem valami sokat lehet megérteni... A száját semmi kincsért ki nem nyitotta volna ... — Aztán olyan rossz munkás az? — kérdezte Kerekes, de a válasszal azonnal tisztában volt. __ /gyerek még, meggondolat- ^ lan. Mondja, mit kezdjek vele? Nem merem az állványról elküldeni, leesik, valami baja lesz és az anyja engem átko? világéleté­ben ... — Zsebébe nyúl, cigarettát kotort elő és idegesen morzsolgatta az ujjai között, míg végül elszakadt és méngesen eldobta. Ujjat húzott elő. Rágyújtott. — Mi is voltunk fiatalok, sokkal fiatalatofoan kezdtük. Még 14 éves sem voltamyfis kőműves mellett ke­restem a Kenyeret — ezt Kerekes mondta, ismeretlenül is úgy érezte, nem hagyhatja a fiút. Mindjobban megérlelődött benne a gondolat: a fiú nem hibás. — Éppen ez az — vette át a szót Varga és az eloltott gyufaszállal Ke­rekes felé intett, — ez az, hogy mi korán kezdtük, tégla mellett szület­tünk, az volt a vánkosunk, a ke­nyerünk. De ez csak 3 napja, hogy az állványra került. Mikor szokik bele? Addigra megőszülök, bíz'isten megőszülök. — Pedig ha tanítaná, talán kezes gyerek, és hamar betanulna, — Ugyan már, hiába bajlódom vele. El sem kezdem, csak nem mérgelődöm; van nekem egyéb dolgom is. — Az utolsó szónál meg­állt, és mélyen Kerekes szemébe né­zett. — Nem jól gondolkodik... én másként fenném, az bizonyos. — Kerekes most valóban érezte is a kimondott szót Varga felbőszült, mint a sebzett vad. — Hát tegyen ... ott van ... nem sírok utána ... vigye, csak aztán meg ne bánja ... nehogy időelőtt megőszüljön, — ennek egy kis éle volt, csípős, szúró, Kerekes meg­érezte. — Az én hajamon nem fog tói ilyen csekélység; én annál nősebb ember vagyok. Megvillant a szeme, összeráncolt homlokán kiült a visz- szavágás árnyéka, azért sem hagy­ja magát. Varga éppen szólásra nyitotta szá­ját, valami olyanféle volt az ajkán, hogy majd elválik, meg ő sem utol­só ember a szakmában, és mégsem boldogul az új munkással, ekkor ha­ladt el mellettük a személyzeti fe­lelős. — Hazafelé? — mosolyogta el ma­gát a magas, barna fiú. — Arrafelé ... hanem éppen jó­kor jött — ezt Kerekes mondta és megfogta a fiú karját úgy, hogy az kénytelen-kelletlen megállt, — Mi baj van? * — Éppenséggel semmi, csak azt az új munkást, aki Vargánál dolgozik, holnaptól tegye át hozzám, én majd betanítom — és hunyori szemmel leste a hatást Vargánál. Az nyu­godtan állt, olyan ábrázalta], mint­ha azt mondaná: kár a végződés, a fáradság ... minden hiábavaló. — Hát ha csak ennyi az óhaj« — mondta a fiú, — misem könnyebb — holnaptól átteszem magához. * > A «móka nagyon könnyen ösz- szehozza az embereket, akár­milyen Is a gondolkodásuk, koruk*

Next

/
Thumbnails
Contents