Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-04 / 233. szám
inr.T ovi- v.nt 1 NAPLÓ 5 Őrségen a közös vagyon megvédéséért ]tfár biztosra vct*ék sikerü- két. Erre volt komoly okuk is, hisz a hang, amit július 5-én kezdtek, a tagok között széltében- hosszában beszélni, szeptember 30- án estére már széles folyammá dagadt, és úgy magával ragadta a többséget, mint a száraz gályát a megáradt folyó. Azt már senki nem firtatta, hogy miért a kilépés, a szövetkezet feloszlatása a végső elhatározás. Mint a üdére, úgy nehezedett rájuk a gondolat és úgy hódította el őket, mint az ópium. ..Kilépek, én sem maradok a csoportban, hazavisszük az állatokat, a boronát, ekét... mindent hazaviszünk, értitek!“ — így beszéltek a földeken, ahol már akadozva ha- ladt a munka, ezt mondták, ha hárman összedugták fejüket. Benkö József pedig már megkereste hetekkel ezelőtt a borjút is, amit magának akart megkaparintani. A jószágok kiszaladtak az udvarra, Benkő végigmustrálta őket, majd így fordult az állattenyésztési brigádvezetőhöz, özv. Tarkó Istvánnéhoz: — Komámasszony! Melyik az én tehenem borja? 'Hadd lássam már, hogy megismerjem, amikor hajtani kell. Az állattenyésztési brigádvezető. aki már úgy megszokta a „kilépek“ és ..hazahajtom“ szavakat, rá sem hederitett és csak a kíváncsiságot elégítette ki ilyenformán: — Ez ni. ez, de a miénk! Lassan múltak a napok. Szóba is került, hogy olyan hosszú a szeptem bér második fele, mint máskor két hónap. Amikor már azt hitték azok, akik legjobban oda voltak, hogy elmúlott ismét öt nap, akkor derült csak ki, hogy szerda van és nem Péntek. Hanem a beszéd gyorsan, dagadt és ami csak rossz lehet ezen a világon, mind rátalpalták a szövetkezetre, de arról, hogy ők miben hibáztak, egy szó sem esett. — Azért maradjak a csoportban, mert ötven hold kukoricát csak egyszer kapáltak, én ... és ... aki módos középparaszt voltam? — Hát én? Én azért maradjak, mert mások egy villával, meg egy kapával jöttek ide .. . senkiháziak! Kik mondták ezeket? Azt már pontosan megmondani nem tudják, senki sem jegyezte fel és az ellen- véleményt is inkább csak odamotyogták, mint mondták azon az alapon, hogy egy faluban lakunk, hát minek haragost szerezni. így forrt minden. Azok, akiknek elsősorban kötelességük lett volna oda állni és odakiáltani, hogy a kulák istenedet, hát te akarsz bennünket tönkretenni, te... te... moslék! — azok hallgattak, meghúzták vállukat és kézlegyintve így beszéltek: „Kilép ht mindenki— hát kilép.“ Kellett ennél több? Azok, akik .lóban, rosszban úgy álltak a szövetkezet ügye mellett, mint a szikla, az°k is elkezdték. — Hát nincs igazuk? És sorolták: a Párttitkár annyira van a szövetként ügye mellett, hogy még a feleségét is távol tartja a.csoporttól, de o Papol a családtagok bevonásáról! ,.z elnök? Jó ember, becsületes, de ■ám a füle botját sem mozgatja. Törődik is vele. így jött el szeptember 30-a, október elsejének előnapja, „a kilépés Pirosbetüs ünnepe.“ Amíg az utolsó öt Pap elmúlott, Szélesi Sándorné, Benkő József, még jónéhány összeszámolta, mijük is van a csoportban. A listák pontosak voltak. Egy bo- >ona, egy eke, egy kocsi, három ló, egy borjú, két tehén és így tovább es így tovább. Végre eljött szeptem bér 30-ának estéje is. A cukorrépa földön már meg- pyultak az árnyékok, a sok hajolga- tásban is belefájdult a derék és haza indultak. ~~ Hát.,,. hát holnap elseje. Valahogy fgy kezdte Szélesi Sándorné. Balogh Gyuláné hallgatta, de a régi szavak új erővel bugyborékoltak. ~ Kilépek, ki bizony. Ősziünk! VolL- aki közbe szólt, aki má- há,. sik faluból jött, aki* még nem ítpiaí’0t,; kc a mese, akinek józan :Pességét még nem homályosí- ották el a „kilépek“ és „feloszlunk“ ■ avak. Csendesen kérdezte: „Mond- kéJT •’ aztán miért?“ Ez még azt lv„,ezi> hogy miért, ez még akadá- ellent áll? — így cikkáztak a úpva atok Szélesinében és végül is mól ?önött, hogy ennek nagyot kell mondani. csend Az idegen, aki olyan ha a ®Sen- nyugodtan beszélt, mintrjk u Khópek, érti, kilépek, ha tö- szakad! “esen, nyUg ......... ....................... ny it ^,acsoráról esne szó, csak eny- senki rn°n^ot^: ’-Ha annyira akar, háboríw.8 nem köt, ‘‘ Ez vé*le* fel" senki ii a’ kisz csaknem 12 hétié val seJ: envéleményt még egy szó- az y1 mondott és éppen ez beszél gondolta kitört"11' Mire ezt vég’s' — Kilépek, feloszlatjuk a csoportot, érti, feloszlatjuk, mert.. . mert... mert inkább megyek a Titoékhoz. Erre semmit nem szólt az idegen, de arcát, amely amúgy is piros, elöntötte a vér és arra a következtetes- re jutott, hogy itt nem egyszerű kilépni szándékozóról van szó. A beszéd félbeszakadt, a cukorrépa földről hazatérők szétszéledtek, ki-ki otthonába. , , „ Ezután már gyors léptekkel közeledett az este és senki előtt nem volt kétséges, hogy elsejére virradó éjszaka — volt csoport és nincs csoport — széthordanak mindent. Nekem mindegy módon nyugvópontra jutott minden. „Ha azok viszik, én is viszem“. Ez volt az egyöntetű vé lemény. S mire a nap lecsúszott a hegyek mögé és sötétség ülte meg a tájat, Györfi József fia indult el elsőnek és elvitte a szekeret, haza, be az udvarba. Nem a tulajdonos, a tsz-tag, hanem a fia ment érte, hisz holnaptól egyéniek leszünk, s mielőtt >más elvinné, hát gyerünk J gyorsan vele. ö sem hallott mást ^ hetek óta, csak azt, hogy kilépünk, és feloszlunk. , ... . Hanem a hír, mert ugv szetfutott, mint a tűz, megdöbbentő volt. Viszik, hordiák a közöst és ekkor bökték ki néhányan a szót. amin fennakadtak: a miénket. Öh istenem, most a szekér, pár perc múlva a tehenek — és akkor sóhaj szakadt a Wegőbe, — hogy a pókhálók a tsz irodájának plafonján fürge táncba kezdtek. De ekkor már nem voltak egyedül, ismét ott volt az „idegen , aki csak annyit mondott, hogy visz- sza kell hozni, de azon nyomban a szekeret. Ki merte mondani és maris indultak, akik ott voltak az irodában, az elnök, a tsz néhány tagja mintha Győrfiéknél máikoskalócsot is adnának azért, ha visszahozzák a szekeret. Maguk sem értik hogy a visszahozásra nem gondoltak. Halk jóestét, érdeklődés a szekér után, majd az „idegen“ néhány szava, hogy „ei hát maguk a közöst akarják széthordani“, nagy zavart váltott ki. Mit lehet mondani? Azután huszárosán, olyan hánjános- módra kivágták magukat, hogy holnap Lőrincre akarunk menni es azért kell a kocsi, a lovakat pedig reggel akartuk elkérni. V issza kellett foilani a derű t- séget a rosszul sikerült füllentésre, de tény, hogy készséggel visszaadták a kocsit. S akik következtek volna a soron. Láttak, hogy a Győrfi-gyerek elvitte a kocsit, most meg viszik vissza — itt valami nincs „rendjén". Meg is állt néhány tízpercre a „tudomány es a lélegzetvételnyi szünet alatt sok kiderüLt. Bent az irodában az „idegen" sorolta: _ Itt van, kikre hallgatnak, kikne k a véleményére adnak, kik azok akik behálózták magukat. Szélesne, aki Titóékhoz akar menni, kuláksar- jadék. Anyja Kovács Mihályné — kulák: itt él a faluban maguk között. A másik Benkő József, báty ja Benkő Dezső kulák. itt él a faluban maguk között. Ezek a hangadók, ezekre hallgatnak, ezeknek biztatására akarják széthordani a közös vagyont! S a súlyos szavak világosságot gyújtottak a fejekben, vagy legalábbis derengést. Azon nyomban kibökték, hogy tényleg Szélesné volt a Nagy-beszéd óta a fő hangadó, de Benkő sem maradt el mellette, a különbség annyi, hogy ő talán nem akar Titóékhoz menni. De az idegen tovább beszélt: — Hát világos, hogy először nem ők kezdik, hanem az olyanok, mint a Győrfi, mert „védi" a sajátját, nehogy másé legyen, aztán folytatják ezek és mi pedig — akkor már azt mondta „mi" — csak néznénk. S a fejek, amelyek a tenyerekbe borultak, a tekintetek, amelyek/ a meny- nyezetet kutatták, a szemek, amelyek tétován néztek a villanyégő izzószálaira, azt mutatták, hogy számvetés folyik a fejekben, mérlegre tették a jót és a rosszat, az eredményeket és a hibákat, hogy döntésre kerüljön az utolsó percekben az ügy. Ki lát bele a gondolatba? Csak utólag is szórványosan, vázlatosan tudják elmondani, hogy mi fordult meg az agyban és így csak töredékét lehet visszaadni annak, ami néhány perc alatt lezajlott az irodában tartózkodók fejében. _ Nem volt úgyszólván semmi ké t évvel ezelőtt. Most pedig 552 hold föld, a vagyoni érték 358.358 forint, egy családra esik 8.144 forint érték, állatállomány: 37 ló, 42 szarvasmarha, 41 sertés, 58 baromf’ 59.710 forintot '.esz ki csak a 10 százalékos beadási kedvezmény és még a többi kedvezmény, de menynyi is* az ... nem is tudom. Hiába, ezt az elnök nem tudatta velünk, még azt sem mondta el, hogy men.v- JV r.yi volt a termés, miből mennyi, hova került, hogy állunk gazdaságilag. Tegnap írta össze a járástól ez az elvtárs, ennek volt rá mindjárt gondja. Csak lenne keményebb kezű ez az elnök és határozottabb. És az a kukorica, ötven hold, ötven hold. Sok! Legalább 600 mázsa lett volna, így meg ... eh, szólni sem érdemes róla! Kapunk is kukoricát, nem is. De ha kapáltuk volna... ha kapáltuk volna. De nem jöttek rendesen dolgozni Benkőék is, meg Győrfiék is, meg a többi hangadók, a „szorgalmas" középparasztok közül jónéhányan csak dolgozgattak, de nem dolgoztak. Hát ezért, meg azért, mert a párttitkár sem nagyon törte magát. Hát ez a hiba, de... .Elekor ismét az „idegen" szólt: klem a szövetkezel az oka elvtársak, hogy maguknál hibák vannak, hanem saját maguk. Hát a szövetkezeti gazdálkodás az oka, hogy maguk nem kapálták meg a kukoricát? Nem saját maguk? — Nem a munkafegyelem lazasága? — Dehogynem! Éppen ezt akarták megfogalmazni a gondolatokban s kimondta ez a pirosarcú, vékonydonpájú „idegen", megelőzte őket és csak annyit tudtak rámondani, hogy így igaz. — Hát akkor? Tenni kell valamit, de azonnal, itt nagy ügyről van szó. Ez a szó, hogy „tenni", — felébresztette valamennyiüket és a párttitkár, az elnök, a tagok, akik eddig amolyan csipkerózsika-álmot aludtak, már készek voltak a tettre. Csak javaslat kellett, hogy mit kell tenni, de az is volt. — A földet nem viszik el, az állatokat, a felszerelést, nem szabad közprédává tenni — őrséget kell szer vezrü, aztán aki ki akar lépni, az majd módjával, úgy, ahogy a törvény előírja, megkapja, ami neki jár. Mire a másodperc mutató körülszaladt a hatvantól a hatvanig, együtt állít az őrség: Bakos János, Szabó László, Mayer Ferenc, özv. Tarkó Istvánná, özv. Németh Istvánná és özv. Kristóf Dezsőné. S amíg éjszaka volt, állt az őrség, hogy senki keze kárt ne tehessen a jószágban, senki keze szét ne hordhassa a sok munkával, drága emberi erővel megnövelt közös vagyont. A csendes, meleg, őszeleji éjtszakában szabadon szálltak a gondolatok, melyek folytatásai voltak az irodában abbahagyottaknak és ahogy múltak a percek, az órák, úgy jöttek rá saját hibáikra, s arra, hogy most helyesen cselekszenek. Ha egy pillanatra azt is hitték, hogy kár ezért az őrségért, úgysem vinnék el a jószágot, másnap rájöttek, hogy nem volt kár. Mindegyik hangadó már hajnalban tudta, hogy ki volt őr- s<r?en’ ami nem azt bizonyítja, hogy jóizüt aludtak. Benkő József is keserű mosollyal szólította meg Tar- kónét: — Mi az, maga is őrségen volt? Azért nem kellett volna, úgy sem vittünk volna szét semmit. A válasz egyszerű, de határozott volt: — Biztos, ami biztos. Heggel mindenki tudta, hogy akad tak olyanok, akik meg merték védeni a közös vagyont. A közös vagyon önkéntes őrei nem kértek senkitől véleményt, de minden szónál ékesebben beszél az, ami elsején történt. Amíg 30-án a 66 tag közül mindössze 10 vett részt a közös munkában, október elsején már 28-an dolgoztak a közös ügyért. * Pontosan leírni a gondolatokat, sorrendben a szavakat, nem lehetett, mert nem jegyezte fel senki akkor, amikor történt, de az tény, hpgf' ez történt Nagyvátyon.l a szigdvári járásban, 1953k*julius 4^töl szeptember 30-ig és október 1-re virradóra. De tény az is,. ha nem két hónap de két éven belül, azok a tagok, akik a kulákbarátok, kulákcseméték szavaira hallgattak és nem a saját ?szükkel gondolkodtak, nagyon, de nagyon megköszönik a kisszámú őrségnek, hogy megvédte nekik a közös vagyont és hozzásegítette őket, hogy előbb értek el a gondtalan élethez, a jóléthez. \ történ’ek tettre sarkallták íz elnököt, Bakos Jánost, aki most pótolja a mulasztottakat, amit röviden szövetkezeti demokráciának neveznek és beszámol a tagoknak a szövetkezet ügyeiről, a párt és a kormány hatalmas kedvezményeiről, hogy lássák a tagok, nem állnak ■gyedül, mellettük áll a párt és a kormány segítő kezével. Az elnök szavai mái- nem szólnak Szélesi Sán- dornénak és társainak, mert azokat úgy kipöndörítik a térmelőszövetke- zetből, hogy lábuk sem éri a földet. Kászon József Gondtalan bányászélet a komlói legényszállásokon Komlón, a főtér mögötti erdőben magasodik a „Ságvári Endre" bányászotthon épülete. Innen indul munkára, ide tér haza az nth on 150 boldog lakója. A hófehérre meszelt szobákat fényi - zott bútorok, patyolat- fehér -igyák, virágok tegzik otthonossá. A társalgóban lüktet az élet. Az egyik sarokban rádiót hallgatnak, az asztaloknál do- minózn.ak, sakkoznak, a könyvszekrény előtt pedig könyveket válogatnak. — Sokrétű a szórakozási lehetőség —mondja Fekete György elvtárs, az otthon kullúr- felelőse. — A sportkedvelők röplabdázhatnak, asztaliteniszversenyeket bonyolítunk le. labdarúgó csapatunk is van. — Legszívesebben azért a kultúrcsoport- ról beszél. — A csoport tagia csak az lehet, aki munkahelyén becsülettel végzi feladatát — Most készülnek a népi tánccsoportok a legényszállások közötti vensenyre. A jövő vasárnap pedig röplabda és asztaliteniszversenyen, valamint labdarúgómérkőzéseken mérik össze erejüket az otthon lakói — mondja. A legényszállás életének vezetésében nagyjelentőségű az öttagú önkormányzat, — amelynek elnöke Kiss Géza sztahánovista vájár. Feladatuk: vigyázni a rendre, foglalkozni az otthon lakóival, nevelőmunkával segíteni fejlődésüket. Az önkormányzat zárta ki az otthon lakóinak javaslatára Szabó István csillést, aki többszöri figyelmeztetés ellenére is elmaradt a munkából, munka helyett aludt a bányában. Azóta nincs rend bontó. . A szobákban ki olvasással, ki tanulással tölti szabadidejét. Az egyikben Frei Ferenc másodéves egyetemista tanul. — Mint csillés dolgoztam itt a Kossuth aknán — emlékszik vissza. — 1951-ben határoztam el, hogy bányamérnök leszek. — Most már másodéves egyetemista vagyok. — Félévet Pesten tanulok, félévet itt töltök, gyakorlatban ismerkedem munkámmal. A másik szobában Csontos Károly, a Bétaakna egyik csőszerelője olvas, — Mint toborzott munkás kerültem ide Bácsborsodból 1952- bea. Nem bántam meg. Keresetem állandóan 1500—1600 forint között mozog. Annyira megszerettem a bányamunkát, hogy magam is szívesen segítek a toborzásban. Ebben az évben közel ' 50 embert toboroztam a komlói bányák részére — mondja. A Ságvári Endre h-myászotthon lakói örömmel jönnek haza, vidáman élnek. A komlói legényszállásokban jelenleg háromezer dolgozó talál teljesen ingyenesen kényelmes otthonra. — A napi háromszori bőséges étkezésért csak 8.70 forintot fizetnek. Ebben az évben további bányászotthonok épülnek. Néhány nap múlva átadják a kö- könyösi városrészben felépült úja,bb női szállást, amelyben 170 dolgozó nő nyer elhelyezést (Garat) Nagyarányú gépesítés könnyíti tovább a komlói szénbányászok munkáját A komlói szénbányászok munkáját az ezévben érkezett nagyteljesítményű gépek tömege könnyítette tovább. A feltárás meggyorsítására, a kő- zetrakódás megkönnyítésére ezévben 15 darab Salzgitter gyártmányú rakodógép érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból. A frontok növelésén egy F—4-es elővájógép is dolgozik, amely nemrégiben kezdte meg munkáját. A fejtések szenének továbbítását számos kaparószalag, szállító- szalag beszerelésével, mozdonyvon tatásu csillézéssel, valamint emberi munkát alig kívánó aknarakó- dással, 80 százalékban gépesítették. A bányászok leszállását, a bánya szenének felszínre hozását, a kibővített, átfalazott Kossuth I. akna korszerű szállítógépe gyorsítja meg szeptember 15 óta. Még ebben az évben elkészülnek az Anna- és a Béta aknai új szállítógép beszerelésével is. Az altárón keresztül nagyerejű villanymozdonyok szénnel megtöltött hosszú csillesorokat vontatnak a szénosztályozó felé, ahol befejezés előtt áll a második széregység szerelése, amely újabb 250 vagonnal növeli az osztályozó napi teljesítőképességét. Még ebben az évben elkészül a harmadik széregység is. Az altáró-szállítás mozdonyparkjának növeléséhez 1953 végéig Csehszlovákia 10, a budapesti Klement Gottwald gyár pedig öt mozdonnyal járul hozzá. Míg az altárón mozdonyok szállítják a szenet, addig az altárótól mész sze eső aknák szenének szállítására a külszínen még ebben az évben elkészül a Béta-aknától kiinduló és a III-as, valamint a Kossuth-akna érintésével az altáróig lehúzódó kötélpálya. Az új kötélpálya háromszorosa lesz a jelenleg üzemben lévő összes komlói kötélpályáknak. A nagyszámú földalatti gép sújtó légbiztos működését sűrített levegővel biztosítják. A sűrített levegő- ellátására a Kossuth-, Anna- és Béta-aknán több kisebb-nagyobb turbókompresszort szereltek fel. — Üzembehelyezésükkel a sűrített levegő mennyisége az elmúlt évihez képest megnégyszereződött, nyomása pedig háromról öt atmoszférára nőtt. Ezzel pneumatikus gépek 100 százalékos kihasználásán kívül újabb sűrített levegővel működő gépek üzembehelyezése válik lehetővé. A nagy értéket képviselő és az emberi munkát óriási mértékben megkönnyítő gépek karbantartását eddig azonban elhanyagolták. Ezen változtatnak most a javítóműhelyek jobb megszervezésével, továbbá öntődével is felszerelt, központi javító műhely építésével. Ez hozzásegít a gépkihasználás több, mint 50 százalékos növeléséhez és alapot ad annak a tervnek megvalósításához, hogy a komlói szénbányák 1953. végéig elérjék a fel szabadulás előtti termelés ötszörösét. ,/Vem volna oly értékes a kölcsönöm, ha nem kisérné jó, eredményes munka“ Tillman József elvtárs elővájási csapata Kossuth aknán dolgozik a hetedik szint nyolcas telepén, gurító kihajtáson. Negyedévi tervüket már határidő előtt teljesí- *et*ék. mert júLiusban 236, augusztusban 160, szeptemberben 180 szá ’’Akot értek el. Tillman elvtárs példamutatóan, az elsők között jegyzett békekölcsönt. 1500 forintot akart jegyezni, de nem fogadtak el többet tőle, mint félhavi fizetése. — így jegyeztem én 1350 forintot — mondja Tillman elvtárs, szép kökönyösi lakásában. — De tudom, hogy nem volna oly értékes a kölcsönöm, ha nem kísérné jó, eredményes munka. — Most elhatároztam, hogy Váczi Béla csillédből ió szakmunkást nevelek. TiLlmanék már két éve laknak Kökönyös egyik legszebb házában. Lakásukban öröm mel mutatnak meg minden bútordarabot. A nagy rádiót, a szőnyeget, a függönyt, a rekamiét, a festménye két a falon, mindmind azóta vették, mióta Komlón laknak. De nemcsak szép lakásuk, közvetlen terveik is vannak. Kom- bináltszekrényt vesznek hamarosan a szobába és kristályokat. Ezek a tervek valóban azt követelik Tillman Józseftől, hogy dolgozzék még jobban és 1350 forintos kölcsöne mellett segítse az eddiginél is szorgalmasabb munkával a kormány programmjá- nak megvalósításét. Magát, családját, terveik gyors megvalósulását segíti vele. Portalanítsák a Brasső-utcát is! Mi Brassó-ulcaiak örömmel álla- pitoltnk meg, hogy több utcái portalanítottak, olajozással. Azt reméltük, bogy a Brassó-utcúre is sor kerül, mert forgalmas és nagyon poros. Ebben az utcában van a Gazdép lerakata, a Tiizép forgalma is jelentékeny, ebhez még hozzájön u Begyűjtési és Szárítási Vállalat teherautó-garázsa. A szűk utcában egy-egy gépkocsi után vastagon száll a por a lakásokba. Kérjük, hogy az utcák olajozásánál vegyék figyelembe az utca forgalmát és olajozzák a mi utcánkat is. VÁRNÁI IÁSZLÖ tudósító.
