Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-27 / 252. szám
1953 OKTOBER 27 r NAPLÓ Délszlávok, németek és magyarok egyemberként dolgoznak a közös célért a nagykozári termelőszövetkezetben Nagykozár, október 25. . Reggel hat óra körül járhat az 'dö. Éjjel igen Lehűlt a levegő, reg- plre az udvaron lévő szalmaszála- *at, füveket, fehér dér lepte be. A Mgykozári Szabadság termelőszövet kezet tagjai jókedvűen beszélgetnek az istállóban, etetnek. Minden regie! ilyen vidáman halad a munka. korán kelnek és még elő sem bújik a, nap, itatni hajtják az állatokat, rajuk rakják a szerszámokat és indulnak ki a határba. Ma, (pénteken) kukoricaszár hordáshoz készülődik. Ez is fontos munka, mert kell s takarmány és ha nem takarítják a szárat, a vetés is megáll, leállnak a traktorok, vetőgépek és minél tovább állnak, annál nagyobb kára * szövetkezetnek, mert annál későben kerül a földbe a mag. A nagykorának pedig azért dolgoznak, af>gy a jövő esztendőben is bőven torijának mit a „tejbe aprítani“. Délszláv, német és magyar anya- Uyelvű dolgozók egyaránt szorgal- uiasan végzik munkájukat. Megértik Egymást, mert a közös érdek .közös íj*rc eltéphetetlen kapocsként fűzi °ket egymáshoz. Nincs olyan erő. amely megzavarhatná ezt a nyugodt »("kés gazdálkodást. ^agy Imre elvtárs beszédét egyesek itt is igyekeztek félremagya- fazni, el akarták hitetni a becsüle- tos tagokkal, a szövetkezet híveivel: ”'Jgy feloszlik a tsz minden község- in. mintha nem is lett volna.“ Nem ^tették el „megjósolni*, hogy »Nagykozáron sem lesz tsz.“ A leg- bagyobb szóvivő Vrancsics János v°jt, aki lucernaszéna gyűjtéskor 10ár azt mondta az asszonyoknak: ”'•31)18 rosan én is elviszem a „Csi- bosomat“ ... Ezután én fogok be és toagamnak szántok.‘‘ Előfordult, hogy más termelőszii- vet kezet ben az ilyen hangokra így 'viaszoltak volna: „Jó. ha te viszed a ' sinosodat, én is viszem a lovaitok“ D(. ,a nagykozári asszonyok tudják nem olyan könnyű me- ftot új életet kezdeni és a szővet- *ezet mellé álltak: , Nem Lesz abból semmi — ve- j.'ték oda Vrancsics Jánosnak. — ■’°l is néznénk ki. Mit szólna, ha a Jbvga istálló iáira bemenne valaki, T°yué a kötőféket és elvezetné a lo- ,ab A szövetkezethez sem így ju- ‘tot-tf-Csinos... főleg Sajnovics Miklósné és Vran S|es Mihálvné védték a szövetkezet 'tovét, a közös vagyont. Azután a >> rmelőszövetkezet vezetői is gyű- W hívtak össze.hogy az igazsággal /to/ázzá.k a hazug híreket, i tozinkovics Antal elvtárs tartott I‘'számolót. Először elmondotta, miiben átlagterméseket takarítottak bf Búzából 12.70 mázsát .de volt 0|yan terület, amely a ló mázsa átla Kto is megadta. Árpából 21 mázsa 52 kilós holdanként! átlagot értek el Ezután így beszélt: — Egyesek azt híresztelik, hogy jobb az egyéni gazdáknak? Hasonlítsuk össze a tsz tagok iövedelmét és a középparasztokét. Sztolyáki vies József, Pasics János és Kis Kovács Vince középparasztokat mindenki ismeri a faluban, a legjobb dolgozók. Közülük is Pasics Jánosnak termett legtöbb búzája — 55 mázsa. Ebből teljesítette a beadást, kiadta a géprészt, félretette a vetőmagot és maradt neki 30 mázsa. — Ortlip József családja, — akik öten 1157 munkaegységet szereztek — 4ó mázsa 28 kiló búzát vittek haza, de még kapnak 11.57 mázsát. Ezenkívül hazavittek 28 mázsa 92 kiló árpát, *1.57 mázsa burgonyát és 46 mázsa 28 kiló kukoricát, 74 kiló szappant és 74 liter étolajat ezután kapnak. A gyűlés végén hárman a kilépés meLlett döntöttek, a többi tag pedig megfogadta: ezután még jobban dolgoznak: „Én megtaláltam a számításomat — mondta Nagy János is — Igaz, voltak hibák, de ezért nem lehet a szövetkezetei okolni .nekünk kell jobban dolgozni, hogy ezután még jobb legyen, még többet kapjunk.“ Ettől kezdve még vígabban folyik a munka. Három pontba foglalták a tennivalókat, amelyeken javítani kell és megkezdték a hibák kijavítását. Az első pont a munka minőségének megjavítása. Tervbe vették, hogy idén négyszer kapálják meg a kukoricát, ugyanakkor egyszer bo- ronálták és osak kétszer kapálták, sok helyen pedig csak azt mondták megvan kapálva. Az egyelésnél sem dolgozott mindenki lelkiismeretesen Egy szál kukorica helyett többen ket-háram szálat hagytak. Ennek az lett a következménye, hogy legalább egy mázsa kukoricával termett kevesebb holdanként, amely a 64 hold nál 64 mázsa kukoricaveszteséget jelent. A kocsisok sem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna. Az asszonyok még most is beszélnek róla, hogy igen összehúzták a lókapa kapáit és ezzel megnehezítették a gyalogosok munkáját, mert a kukoricaszálak tö veinél széles terület maradt kapá- latlan, többet kellett dolgozni. Határozatot hoztak a közös vagyon fokozottabb védelmére, főleg az állattenyésztésben. Bőven aka< munka a lovaknak, mert egv lóra 70 hold föld jut. Mégis előfordul, hogy Daics Mihály is olyankor zavarja a lovakat, mikor nem is olyan sürgős a munka. Előfordult az is, hogy kifognak a kocsisak és a rudit bent hagyják a kocsiban. Látszatra ez semmiség, de komoly következményei Lehetnek mert megeshet, hogy kiszabadul egv tehén vagy ió és nekifut a rúdnak, amely könnyen keresztül szúrja. Az istállók és állatok. tisztántartása, a gazdasági eszközök karbantartása körül is akad tennivaló. Ezek mind igazolják Nagy János tsz tag szavait, hogy az eddigi hiányosságokért nem lehet a szövetkezeti gazdálkodást okolni. A nagykozári Szabadság tsz tagjai megtalálták a hibák forrását és nem kétséges. hogy ki js javítják, mert szerelik szövetkezetüket. > A már zöidelő árpa és rozsvetések azt bizonyítják, hogy jövőre még szebb eredményeket érnek el, meg gazdagabbak lesznek a Szabadság tsz tagjai. De kell, hogy a búzát is mielőbb földbe tegyék. Á falvak jobb árué látásáért Járási szövetségeink és földműves szövetkezeteink munkájuk megjavítása érdekében elhatározták, hogy az eddigieknél sokkal szorosabb kap csolatot tartanak fenn a szövetkezeti tagokkal és a kiváló dolgozó pa rasztokkal. Felkeresik őket lakásukon és nemcsak megkérdezik, hogy milyen áruféleségekre van szükségük és mit szeretnének venni a szövetkezeti boltban, hanem azt is megbeszélik, liogv milyen hibákat vettek észre a szövetkezet munkájában, nmeivel a szövetkezet dolgozóinak ki kell javítaniok. A földművesszövetkezetek csak ak kor tudnak jó munkát végezni, ha a szövetkezeti tagok és a dolgozó parasztok bátran felvetik a hibákat, oeak akkor lesz kielégítő a közsi gek áruellátása, ha szövetkezeteink dolgozói szoros kapcsolatot tartanak a dolgozó tömegekkel, figyelembe veszik azok kívánságait. A tömegekké] való foglalkozás igen jó eredményt hozott a mohácsi járásban ,ahol Weisz László járási titkár irányítja a szövetkezeti dolgozókat a tömegikapcsolat szorosabb kiépítésére. Jó munkát végez nek a pécsi járásban Lukács József, a pécsváradi járásban Kocsis Aranka, a szigetvári járásban Benkő Fe renc elvtársak , Imre István Mészöv, oszt. vezető. A lorgyári Béke-brigád példát mulat a technológiai fegyelem betartásában is A Pécsi Bőrgyár legjobb brigádjai közé tartozik az „üveglapos szárító műhedy"-ben dolgozó Bé'ke- brigád. A brigád tagjai 150 százalékos átlagteljesítménnyel dolgoznak, a minőségi munkában pedig 99.7 százalékos eredményt érnek ei. Ezzel azonban nem elégszenek meg. A negyedik negyedévi terv határidő előtti befejezése érdekében vállalták, hogy eddig elért teljesítményüket tartják, a minőségi munkában 99.7 százalék helyett 99.9 százalékot teljesítenek és ezenkívül megtakarítanak öt kilogramm keményítő-ragasztó anyagot. A Béke-brigád tagjai mind sztahanovisták, de vannak olyanok is, akik már kétszer is elnyerték a szta- hánovista jelvényt, mint Sutyor Jáno6 vagy Nyuli Gyöngy. Nyuli György a „Könnyűipar kiváló dolgozója" cím tulajdonosa is. A szép eredményeket azonban nem lehet csupán a lelkesedés számlájára írni. A lelkesedés mellé szaktudás is kell, ismerni keM a gyártási előírásokat, be kell tartani a technológiai fegyelmet, mert csak igy lehet számítani arra, hogy jó, minőségi munka kerül ki a dolgozó keze alól. Az üveglapos szárítóműhelyben a felszabadulás előtt nem lehetett technológiai fegyelemről beszélni. Minden dolgozó úgy csinálta akkor a munkáját, ahogy parancsolták, és ahogy jónak látta. Nem is kellett akkor nagy szaktudás. A legfontosabb munka, a marha- és sertésbőrök szárogatása úgy történt, hogy vaslkampóra akasztották a bőröket forró helyiségben. Ma egész másképp csinálják. A víztelenített bőröket ma hatalmas üvegtáblára akasztják, kifeszítik és csak azután viszik a szárítóba. Ez a munka már megköveteli a gyártási folyamatok pontos ismeretét, a technológiai fegyelem betartását. A ragasztót megfelelő arányban kell keverni, mert ha ritkára keverik, a bőr a szárítóban leesik az üveglapról és tönkremehet, ha sűrűre keverik, annyira hozzáragadhat, hogy szinte le sem tudják szedni. A bőr odaragasztá- sánál ismét vigyázni kell, mert ha nem feszítik ki jól, púposodás, „légzsák" marad száradás után. Ai üveg táblákon való szárogatást pedig éppen azért vezették be, hogy a gyűrődést elkerüljék, sima felületű bőrt nyerjenek és hogy több bőrt kapjanak. Az újfajta üveglapos szárítási módszerrel ugyanis 9—11 százalékkal több bőrt nyernek, mint a régi vaskampós szárítási módszerrel. Az üveiglapos szárító műhely dolgozói csak január óta alkalmazzák ezt az új módszert, mégis kiváló ered ményt értek el, mint azt 99.7 százalékos minőségi eredményük és 99.9 százalékos minőségi vállalásuk is bizonyítja. Aránylag hamar megMió ^om vette a szívére ezt a megállapítást. — hev/1 ne lenne joga az eljövendő nagy tettek Danen?to magasabbra emelkedni, mint a hétköziig!1 szürke közkatonáinak? Biztos volt ab- s g' Rogy egyszer csak eléje kerül az alkalom, a?. ^űzsef nevét napiparancsban ismeri meg toiph^ CSa^t’ söt toment lesz ez a név az egész Sv**Br a*'in nagyot dobbant a szíve. iii,„ .az alkalom, itt a nagy feladat!" — ujjongott nden porcikája. tonv történt, hogy kiképzési idő után a lak- hog\,a~udvar°n ácsorgott, éppen azon tűnődött, s?-erc a kiultúrszobába menjen-e, vagy a tomato rr, ,,02- Egyenlő súlyú érvek szóltak mindkettő illett, mert a kultúrszobában tíz perc mul- ’SérL- Zddd?M volna egy rendkívüli érdekesnek ez° előadás Bem tábornok erdélyi hadjára- beijj ’ ytazont a tornaszereken néhány szakaszig * Ismerkedett a sporttiszt segítségével a kó- Són ^gyakorlatokkal, amelyek neki elég gyen- hall07lenlek. Ott állt tehát és habozott. Ekkor a hangot, amely megdobogtatta nagyra- szívét: 77 Bakó elvtárs! •^zani Cs ^hadnagy állt ott, pár lépésnyire. A Eonv^aParancsnokI Es nevén szólítja ői, Bakó ^ rr.Taet! Tudja a nevét, tehát fontosnak tartótja mfvsí€;eyeznl- Es miért? Mert feladattal akar- elvtár?°IZn*' ^on:os parancsot akar adni. Bakó íett m vi8yázzba vágta magát és nem tisztel- ’__n"lerí elfelejtette, hogy sapka van a fején. *®k*lta ”®len! — rebegte és valahogy furcsának SZ01itn}fv.°8y így kell válaszolnia. Hiszen nevén tofUj ltak, szemmellátható, hogy itt van. Vá- ^4szei?tyant kel'ene mondani: ;,Itt állok tettre- 6inc • vagy ehhez hasonlót. De mivel ily»n kezett a- szahályzatban. ebbe az egy szóba igye- 1 °sszes‘>rít©ni minden szolgálatkészségét. tornj'r~ Ugy látom, ráér! Meg akarom kérni va- *ett R szólt a parancsnok, közben rá sem né- ^szott ° elvtársra, hanem a táskájában kotofc°'atoik^ elvtárs fejében úgy kergetőztek a gon- fhppo mint szerelmes macskák a háztetőn: Vo«. jhgem választott ki. Ez azt jelenti, hogy d°Iogról van szó. (Rajta kívül más har- v®lt ötven méternél közelebb, de ez e;5 ?rn tűnt fel neki.) Gondjaiba van merülve * szahá^ 3 ^e'adat fontosságát bizonyítja. Nem előírásai szerint ad parancsot, hanem kér — a „Nappalok és éjszakákéban Gorbatov századosnak is így adták a parancsot, hogy csússzon át az ellenség mellett és teremtsen ösz- szeköttetést a szomszéd ezreddel. Világos, hogy ez lesz az a nagy feladat, amiért érdemes kaio- nának lenni. Takács főhadnagy papírt, borítékot, töltőtollat vett elő és nagy, energikus betűkkel írt valamit, majd borítókba zárta, s a borítékot gondosan leragasztotta. — Futárszolgálat! Hírvivő-feladat! — ismerte fel a lényeget Bakó elvtárs. Az ábrándjaiból és olvasmányaiból összetevődő gondolatok fáradhatatlanul űzték egymást, vieg az is eszéh« *u- totrt, hogy elküldték a futárt üres borítékkal, hogy megtévesszék a leselkedő ellenséges kémeket és míg a kémek tűzharccal igyekeznek megszerezni a fontos titkot, ő az ártalmatlannak látszó borítékkal a kezében sértetlenül eléri a célt és átadja az üzenetet amely rendkívül fontos lehet. Ezt a trükköt valamikor régen, valami ponyvaregényben olvasta, de most úgy érezte, hogy valami ilyesmi történik. A löhadnaev végre átadta a borítékot, s még egy kis cédulát. — Menjen át a „Kossuth"-lak‘.anyába, — tudja hol van? — Ott keresse meg Orosházi százados elvtársat a második zászlóaljnál, adja át a borítékot és várja meg a választ. Én itt leszek a századirodán. A cédula a kapuőröknek szól. — Ha siet, visszaér még az előadásra, — gondolom, oda igyekezett. — Értem, — válaszolt Bakó elvtárs és megint bosszankodott, hogy ilyen rövid, sablonos szavakkal kell kifejeznie a mondanivalóját. Szívesen elmondta volna, hogy bizony érti. Előkeríti azt a századost a pokol fenekéről is, épségben átadja a borítékot, fontos tartalmával együtt, pontosan megjegyzi a választ és visszaér vele nem tíz, hanem öt perc alatt. Indult is futva. — Ne fusson. Kényelmesen visszaér — szólt utána a főhadnagy. — Érthető — gondolta Bakó —, ha futok, az feltűnő. Amennvire tőle telt nyugodt, hosz- szúranyujtott léptekkel ment tovább. A kapunál simán kiengedték, miután felmutatta a cédulát, a „Kossuth" laktanyába beengedték, s mindez Bakó elvtárs feltevését látszott igazolni. A baj csak ott kezdődött, hogy mire odaért, elfelejtette a nevet, „..názadoa, második zászlóalj,.. ennyi maradt a fejében. A második zászlóaljat könnyű volt megtalálni, hanem ott már egészen tanácstalanná vált. Kitől, hogyan kérdezze meg, hogy ki az, akinek a nevét elfelejtette? Vissza nem mehet, az borzalom lenne. A borítékon nincs címzés. S mindennek tetejébe egyszerre három százados is áll ott folyosón. Megpróbált elsurranni mellettük, hogy a napostól kérdezősködjék. De egyikük meg szólította:. — Kit keres, elvtárs? — E-eegy százados elvtársat a második zászló aljból — nyögte megszégyenültem — No szerencséje van, — mondta amaz jókedvűen, — mert itt hárman is vagyunk. Uznetet hozott? Szó nélkül, szinte öntudatlanul nyújtotta át a borítékot. Megrémült, amikor azt vettq* éfezre, hogy már nincs a kezében. Hátha éppen nem ő az? — Jól van, nekem szól — állapította meg a százados — mondja meg Takács főhadnagy elvtársnak, hogy ott leszek a családdal együtt. — Tudjátok, — fordult most a másik két századoshoz — meg szoktuk beszélni, hova megyünk este és most a tiszti klubba hív. Ti is jöhetnétek, érdekes műsor lesz. Bakó elvtárs katonásan „lelépett." A visszafelé vezető úton ököllel szerette volna verni a fejét. — Szamár vagyok — mormolta. — De enyhének találta az önbirálatot és így folytatta: — Ökör vagyok. És még én akarok „hőstetteket" végrehajtani. Ha ez most tényleg komoly feladat lett volna ... de nem merte véggigondolni. Rendben átadta a választ, a századparancsnak meg is köszönte, s Bakó elvtárs figyelmét az sem kerülte el, hogy két híradókatona serényen javítja a parancsnok telefonját. Most már végleg világos volt, hogy a rossz telefon miatt kérte meg egy szívességre a századparancsnok, s azért éppen őt, mert ő volt a közelben. p'Ivt&rsai napokig csodálkoztak Bakó elv- társ szórakozottságán. Egy világ omlott össze benne és ezt nem volt könnyű elviselni. De elviselte emberül. Azóta, ha ábrándjai megpróbálnak visszatérni, egy név jut eszébe, amit valamikor elfelejtett,,, . Mészáron Ferenc szerezték a szaktudást, mert Mauári János művezetőjük sokat segíti őket. Keresztes Mária brigádvezető elmondotta, ha nem értettek valamit, még tízszer is megmagyarázta nekik, de nem nyugodott addig, míg meg nem bizonyosodott afelől, hogy jól értik munkájukat. Keresztes Máriának és dolgozó társainak meg kellett ismerniök azokat a munkafolyamatokat is, amelyeket a . közvetlenül előttük és a közvetlenül utánuk dolgozók végeznek a bőrökön. Ez is jó és helyes volt. Keresztes Mária elvtársnő és társai mindig meg tudják állapítani azt, hogy jól, megfelelően előkészítették-e a bőrt nekik, és tudják azt is, hogy milyen minőséget kívánnak az utánuk következők. Az ilyen jó módszerek bevezetése után érthető is, hogy a Béke-brigád tagjai bíznak tudásukban és majdnem 100 százalékos minőségi munkára tesznek vállalást. Makári 3ános művezető és a Béke brigád tagjai között nagyon jó az együttműködés. A dolgozók szeretik, mert nemcsak termelési problémáikban, hanem személyes ügyeikben is segítő őket. Sokat beszélget a dolgozókkal, úgy ismerí családi körülményeiket, mintha az apjuk volna. Azonnal észreveszi, ha valamelyik dolgozó kedvetlenül áM munkát«, mindjárt odamegy, hogy segítsen. A technológiai fegyelem pontos, szigorú betartása, és ami ezzel együtt jár, Makári János műszaki vezető elvtársi segítsége nyomán érnek el egyre szebb eredményeket a Békebrigád dolgozói. Ez a titka szép ered ményüknek s ez követésre méltó példa lehet minden dolgozó és műszaki vezető számára. A technológiai fegyelmet pontosan szigorúan betartják a Béke-brigád tagjai, de nem tekintik örökérvényű, megváltoztathatatlannak az előírásokat. Ha újat és jobb módszert találnak, sajnálkozás nélkül dobják el a régit, de ezt sem önkényesen. Legelőször is megbeszélik műszaki vezetőjükkel, a gyár vezetőivel észsze- rűsítésüket, újításukat és ha azok helyesnek találják, bevezetik. Ez történt nemrég Sutyor János elvtárs esetében, aki javasolta, hogy a gépi puhításra kerülő bőröket ne a ragasztási felén, hanem a színfelületen puhítsák, mert akkor gyorsabban megy a munka és a minőség is jobb Ezt és még egy hasonló tárgyú ész- szerűsítési javaslatot nyújtott be Sutyor elvtárs. A gyárvezetőség elfogadta, Sutyor elvtárs már azzal dolgozik, teljesítménye 14 százalékkal emelkedett és a minőség is javult. A technológiai fegyelem megváltozott, mert a gyártási folyamatot ma már Sutyor János elvtárs javaslata alapján végzik. A Pécsi Bőrgyár dolgozói lelkes vállalásokat tettek negyedik negyedévi tervük határidő előtti befejezésére, és gyári viszonylatban 376.000 forint megtakarításra. Mint a Béke-brigád példája is bizonyítja, vállalásuk teljesítéséért harcolnak, a technolóciai fegyelem betartása út- ián is. A dolgozók szép termelési eredményeit azonban nem értékeli •íz üzemi bizottság. Október 26-án, egy héttel a második dekád befejezése után még mindig nem ismerik i dolgozók egymás termelési eredményeit, mert az üzemi bizottság nem értékelte még a második deká- 001. Sulyor János elvtárs talán már ötéves tervét is befejezte, de az üzeni bizottság előtt úgy látszik ez is érdektelen. Sürgősen javítani kell ■>zen a helyzeten, mert ha sokáig ;gy lesz, nagyon leronhatja a dolgozók versenykedvét az üzemi bizottság hanyagsága. A dolgozók lelkesen harcolnak a negyedik negyedévi terv haláridő előtti befejezéséért, s *az üzemi bizottság is tartson velük lé- oést, lelkesítse, buzdítsa a dolgozókat még szebb eredmények elérésére. Magyar László Mésfé'millió furn’ot (ordítanak a bányász üzem' konyhák (elszerelésének korszerűsítésére Hosszú' ideig a bányász üzemi konyhákra nem fordítottak kellő gondot, s ennek következtében a 1 nyászok ellátása nem volt a kívánal maknak teljes mértékben megfelelő Ezt a hiányosságot most pótolják, s a legrövidebb időn belül másfél- millió forintot fordítanak a bányász üzemi konvhák felszerelésének korszerűsítésére. Ennek során például hat főzőiisf, huszonnégv tűzhelyet, kilenc sütőkemencét, nyolc elektr» mos sütőkészüléket, tíz nagyméretű húsdarálói, 105 darab jégszekrényt juttatnak az egyes szénmedence iia mi konyháihoz.
