Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-22 / 222. szám
Diimímthi i VUio PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! r-------------- ------------------------------—•— --------------------------------------> A M AI SZAMBÁN: Befejeződött a termelőszövetkezetek és (épállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása (1—2. o.) G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden (3—4. o.) Gyorslista a Második Békekölcsön harmadik sorsolásának negyedik napjáról (4. o.) AZ MDP BARANYAMEŰYEl PARTBI Z OTTJÁCÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM ARA 30 FILLER KEDD, 1953 SZEPTEMBER 32 Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak karmadik országos tanácskozása Ä term»1ószövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói vasárnap reggel folytatták tanácskozásukat. lA tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, « Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, az MDP Politikai Bizottságának tagja és Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Jelen voltak: G er 6 Ernő elvtárs, belügyminiszter és Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettesei, F-a r kas Mihály és Ács- Lajos elvtársak, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, az MDP Politikai Bizottságának tagjai é§ Vég Béla elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titkára. Ott volt R ón ai Sándor elvtárs az országgyűlés elnöke. Megjelent a tanácskozáson a minisztertanácsnak és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja is. A tanácskozást Tóth László sztahánovista traktoros nyitotta meg. A tanácskozás második napján felszólaltak: Fod' róczi Lajos, q mihályi Táncsics tsz elnöke, Dankő And- rúsné, a nyirtelki Vörös Csillag tsz elnökhelyettese, Hagy Ferenc, a komiósdi Terv tszcs elnöke. Belie Sándor a szabolcsmegyei gacsályi Dózsa tsz elnöke, Merez Anna, a csanádi Uttörö tsz tagja, Peidl Mihály né, a teklaíalvi Vörös őrség tsz párttitkára Kun Imre, a turkevei Harcos tsz elnöke Vida György. „ kemecsei Dózsa tsz elnöke, Király Lajos, az tgall gépállomás politikai helyettese Kovács Istvánná, a hatvani Dózsa Tóth László, z hartai gépállomás Munka sziahánovist« tsz elnöke, H. Kovács Gyula, a szeghalmi I. típusú tszcs tagja, Hanschut Lajos, az Újpesti Gyapjúszövö sztahánovista művezetője, Klenczner Józseíné, a püspökladányi Október 12 tsz növénytermesztője, Keppei Ferenc, a szepetnekj I. típusú tszcs tagja Házi Gyula, a ceglédi Nagy Sztálin tsz elnöke Molnár Dezsöné, az adorjánházi Ady Endre tsz tagja, Horváth István, az orosházi Dózsa tsz elnöke, Sziveri Kálmán, a mágo esi Rákosj tsz elnöke Éles István, a hajdúnánási Haladás tsz elnöke, Lados András, a gyöngyöspatai Arany kalász l es típusú tszcs elnöke, Varga József, a vámoscsaládi Nagy Család tsz elnöke Krizsanyik Jánosné, a pásztói Szabadság tsz tagja és Bernálh Lajos, a karcagi Április 4 tsz elnöke. Bernáth Lajos hozzászólása után a vitát bezárták. Losanczj Pál, a barcsi Vörös Csillag tszcs munka- érdemrendes elnöke ezután néhányat felolvasott a ta nácskozáshoz érkezett többszáz távirat közül, amelye két tsz-tagok, gépállomási dolgozók küldtek az ország minden tájáról. A vitában elhangzott hozzászólásokra Hegedűs András, földművelésügyi miniszter válaszolt. A tanácskozáson Dobi István elvtárs az elnöki ta- nács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke mondott zárszót. Az alábbiakban néhány, a tanácskozáson elhangzott lelszólalást közlünk. Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett traktorosa ■ „Tőlünk, sztahanovista traktorosoktól, példamutatást vár a falu népe(i dánként 19.97 mázsát adott a búza, míg a másikon csak 16.80-at. Sok nehézséggel kell megkezdenünk még állattenyésztésen |g. A fő baj az, hogy rosszul állunk szakemberek dolgában. A legtöbb szövetkezetben nincs takarmányszabvány — nálunk is ez a helyzet. De nagyon hiányzik a képesített könyvelő is, emiatt nincsenek pontos nyilvántartások. Ezen minél előbb változtatni kell. Sok bajt okoz az is, hogy az állatvásárlást az állattenyésztési igazgatóságra bízták, amely nem sokat törődik vele, milyen állatot vesz a tsz részére, neki ?sak az a fontos, hogy a tervét teljesítse. Szükségesnek tartom, hogy a tsz-eink maguk vásárolhassák a tenyészállataikat. Többször meggyőződtünk róla, hogy azért az árért, amiért nekünk egy tehenet vásároltak, mj ugyanolyan minőségben kettőt tudtunk volna venni. Meg kell mondani azt is, hogy a szak- képzettséggel ' nálunk, elnököknél is sok még a hiba, többet kell tanulnunk ahhoz, hogy jó szakemberekké válhassunk. Szeretnék még beszélni a gépállomás és a termelőszövetkezet kapcsolatáról. Elsősorban mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy ezen a téren hiányosságok vannak. Gyakran nem biztosítottunk szállást a gépállomás dolgozóinak, meleg ételről sem gondoskodtunk mindig. De hibásak a gépállomások vezetői is. Előfordult, hogy kértem a gépállomástól egy Zetor-traktort, az igazgató elindította, az agronómus közben másfelé irányította, a politikai helyettes megint más irányba utasította a gépet. Mindenhova ment a traktor, csak a mihályi tsz-be nem érkezett meg. Zavarok vannak az alkatrészellátás körül is. Gyakori pset, hogy amikor egy kis alkatrész kell a kombájnba, egy darab sincs belőle a gépállomáson. Egy alkalommal teherkocsit kellett el- küldenünk, hogy 50 kilométer távolságról hozzon egyet. Erre ráfizet a gépállomás is, a termelőszövetkezet is. Van még egy problémánk, s ezt nemcsak a mi szövetkezetünkben emlegetik sűrűn. Sokhelyen a föld aranykoronaér.éke nem felel meg a föld minőségének. Némelyik 8 aranykoronás föld minősége majdnem olyan, mint a 18—19 aranykoronásé. Meg kellene ezt vizsgálni, s az aranykoronaértéket arányba kellene hozni a föld minőségével. Kedves elvtársak! Több dologról szeretnék beszámolni, eredményekből is, hibákról is. Én 3000 normálholdas vállalást tettem, s ebből ed- fig 70 százalék üzemanyagfogyasztás mellett, 2000 normálholdat teljesítettem G—35-ös traktorommal. Gépállomásunk éves tervét globálisan 115 százalékra teljesítette. Ebben nagy része van annak, hogy btiár tizenkét sztahánovistánk van. kiagam azt ígértem, hogy három gyengébben teljesítő társam felett Védnökséget vállalok és segítem 5ket, hogy elérjék a sztahánovista Eintet. Nagyon örülök annak, hogy gépállomásunkon már tizenkét sztahanovista dolgozik. Néhány szót szeretnék szólni az éragrafikonról. Kérem a traktoros Hvtársakat, alkalmazzák bátran, ne idegenkedjenek tőle. Sokat segít ez ibban, hogy ellenőrizzük a saját munkánkat, s hogy rendszeresen karbantartsuk gépünket. Én ennek 's köszönhetem, hogy az aratásnál ''bár sok volt a dűlt gabona, s a somköró is nagy volt — mégsem Volt műszaki kiesésem. Az óragrafi- bont nemcsak a nagy területeken ^het alkalmazni, hanem még a kisebb táblákon is. Itt a traktoros lekéri, mennyi idő alatt tette meg első fordulót, s ezt az időt igyek- ?dk végig tartani. Az eredmény nem 18 marad el. Példának felhozom a sSját egyhónapi keresetemet. Augusz ;é8ban 294 munkaegységet szerezem, nem is beszélve a 2400 forintjai, amit a gépállomástól kaptam, összesen már 920 munkaegységem ken. A jó kereset persze még jobb 8edvet, nagyobb lendületet ad a ^Unkához. De nemcsak eredményekről aka- [ok beszélni. A mi gépállomásunkon például még sokszor előfordul, hogy elfogy az üzemanyagaié kell *Urvi a géppel. Máskor az éles eke- hiányzik. Schmelczer István :péktorostársam nemrég kihívott v*tsenyre; vele történt meg, hogy ? raktáros hibájából 24 órán át nem jf*pott zsírt a gépéhez, nem tudta ?Polni, végülis le kellett állnia, s 84rom kilométert kellett gyalogolnia * gépzsírért. rsak, meg kell, hogy bírál- földművelésügyi minisztériu- Az elvtársak a rádióból, a biztosan tudják, hogy pá- ärtyben vagyok Süveges Da- Én azonban nem tudom, eki hány normálholdja van hány százalékra teljesítette s tervét. Az ország minden érdeklődéssel figyelik ezt a t kérem a minisztériumot és bről az AMG központját, ie a verseny eredményeit, ha naponta, de legalább tízna- t. Hiszen vannak az orszagBeUe Sándor, a gacsályi Dózsa tsz e’nöke i A párt, a kormány minden erővel támogatja a szövetkezeteket — de a szövetkezetek fejlődéséért mi vagyunk felelősek ban még jópáran kiváló traktoristák, akik már sokszor taposták a sarkamat — mint Magyar János, Várnagy Zoltán, Sólyom Imre és mások — de nem ismerem az eredményüket. Egy másik kérésem is van a minisztériumhoz. Javítsák meg a négyzetes vetőgépek gyártását, mert ezeket a gépeket most nem lehet jól kihasználni. Amikor a gyártól kértünk szerelőt, azt a választ kaptuk, hogy nem felelnek a gépért, mert sorozatban gyártották. Hiba van a 30 soros ve tógépekkel is, s ez országos méretekben komoly vesz teséget okoz. Ezért javaslom, hogy műszakilag tökéletesítsék ezt a gépet. Elvtársak, nálam a terv kiindulóKötelességünk segíteni a Úgy gondolom, nekünk itt nem csupán az eredményeinkről kell beszélnünk. El kell mondani azokat a hiányosságokat és nehézségeket is. amelyekkel termelőszövetkezeteink küzdenek. Bizony, a kormány pro- grammját eleinte sokan nem ériették meg a tsz-tagok közül. Az ellenség ezt kihasználta, agitálni kezdett a tsz-tagok között a kilépésre. — Egyes helyeken a párttitkár és az elnök — ahelyett, hogy igyekezett volna meggyőzni az ingadozó tsz-tagokat, — maga is megingott. Ennek az ingadozásnak is része van abban, hogy sok tsz-ben még nem fogtak hozzá a soronlévő mezőgazdasági munkákhoz, a betakarításhoz, a vetéshez. Azt hiszem, a kormányprogramm alapján eddig tett intézkedések és a jól működő szövetkezetek eredményei elegendő érvet adnak ahhoz, hogy meggyőzzük az ingadozó tsz- tagokat: nem a szövetkezeten kívül, hanem azon belül találják mea a boldogulásukat. Minden tsz-elnők- nek és élenjáró szövetkezeti tagnak kötelessége segíteni ebben a felvilágosító munkában. Mi elhatároztuk, hogy patronáljuk a járás, sőt ^ ai egész megye gyengébb termelőszövetkezeteit, meghívjuk például a mosonmagyaróvári, vagy a téti járásból az ingadozó tsz-tagokat. A saját járásunkból már el is jöttek jópáran, elbeszélgettünk velük, megmutattuk gazdaságunkat, elmond - tűk, hogyan értük el eredményeinket. De mi magunk is elmegyünk majd az ilyen tsz-ekbe, s elmagyarázzuk, milyen eredményeket lehet elérni, ha a tsz-ben jó a kollektiv szellem. Az ingadozó tagnak csak a ceruzát kell előszednie, s ha számolni kezd, hamar rájön, hogy aki a tsz-bői kilép, az rosszul jár. A mi szövetkezetünkben például csupont, s a vállalás teljesítését és túlteljesítését tekintem a célnak. Ezért harcolok, s tudom, hogy ehhez a célhoz el is kell. hogy érjek. Mert a versenyfelajánlás szent ígéret, amit népünknek teszünk. Aki felajánlást tesz, komoly becsületbeli kötelességet vállal. Nekünk, szta hánovistáknak, különösen nagy a felelősségünk. Az a hivatásunk, hogy mindig feljebb és feljebb tör- iünk, szüntelen harcot folytassunk a jó munkamódszerek elterjesztéséért, a módszerek tökéletesítéséért. Tő- 'ünk vár példamutatást a falu népe Én most, itt, ezen a tanácskozáson elhatároztam, hogy a vállalásomat, amit a felejthetetlen Sztálin elvtárs 74. születésnapjára tettem, december 21 helyett már november 3h-ra teljesítem. gyengébb szövetkezeteket pán a 10 százalékos beadási kedvezmény 165 ezer forint nyereséget jelent az idén. Akadt nálunk is olyan tag. aki először aláírta a nyilatkozatot, hogy kilép, de amikor alaposán meggondolta a dolgot, visz1 szavonta aláírását. Eddig gyakran nem mondtuk ki nyíltan, hanem inkább takargattuk a hibáinkat. Felelősség terhel a meglévő hiányosságokért minket, elnököket is. Elsősorban a mi hibánk, hogy nem harcolunk eléggé a termelőszövetkezeteinkben lévő helyi adottságok kihasználásáért. A mi szövetkezetünkben már ugyancsak eljött az ideje, hogy bevezessük a füves vetésforgót. Márciusban kértem az engedélyezését, a minisztérium le is küldte a járási tanács mezőgazdasági osztályára, de ott még mindig a fiókban hever Többízben felhívtam erre a figyelmet, kértem, segítsenek bennünket a füves vetésforgó bevezetésében, de ezideig még választ sem kaptunk. Megvan a lehetőségünk az öntözés fejlesztésére is; több esetben felülvizsgálták már nálunk a talajt és mindig azt állapították meg. hogy nem lehet öntözni, mert a talajunk nem ereszti át a vizet. Ezzel sem értünk egészen egyet, mer; ha a 12 holdas kertészetben ugyanolyan minőségű talajon lehet öntözni, akkor lehet odakint a szántó- földön is. Nem tettünk meg mindent a fejlett agrotechnika alkalmazására sem. Vannak még olyan tagok, akik félnek az új módszerektől, mert attól tartanak, hogy például a keresztsoros vetés túl sok munkaegységbe kerül a szövetkezetnek. Pedig megéri, hiszen nálunk is van olyan példa, hogy az egyik táblán, ahol keresztsorosan vetettünk, holAz a véleményem, hogy az eddigi felszólalók közül igen sokan el- félejtették: mostani tanácskozásunk nak döntő fordulatot kell jelentenie termelőszövetkezeteink életében. — Ezért nem elég csak az eredmények ről beszámolni, hanem beszélnünk kell szövetkezeti mozgalmunk hiányosságairól is. Az egész dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk ránk figyel most, s várja: mit határozunk ezen a tanácskozáson, hogyan akarunk a termelőszövetkezetek hibáin javítani? Mi akkor töltjük be feladatunkat, amellyel dolgozó társaink minket megbíztak, ha nem kendőzzük el a hibákat, s javaslatokat is teszünk azok kijavítására. A mi szövetkezetünk 1800 holdon, 214 taggal működik. A föld nagy s mi még nem tanultunk meg nagyüzemi módon jól gazdálkodni. Egykét hónappal ezelőtt a mi szövetkezetünkben is megindult a bomlás, s egy ideig még a vezetők is tétlenül, tehetetlenül álltak. A tagok csak arról beszéltek, hogyan ehet kilépni a szövetkezetből. Amikor reggel kimentem a mezőre, mert hallottam, hogy az emberek nem akarnak a kombájn mellett dolgozni, s magyarázni kezdtem a kormány nyilatkozatát, csaknem elzavartak. Megmondták: nem kell nekik sem a vezetőség, sem a szövetkezet, learatják a búzát és mennek haza. A hangadó a saját sógorom volt. Gondolkoztam azon: ezek az emberek egész életükben gürcölő parasztok voltak, akik eddig minden gondban, bajban kiálltak a szövetkezet mellett — most nem maguktól találhatták ki, hogy többé nincs szükségük a szövetkezetre. Rájöttem, hogy egy volt horthysta rendőrtörzsőrmester kezdett a szövetkezet ellen szervezkedni, s mindenáron külön közgyűlést akart összehívni. A közgyűlést azonban mi, a szövetkezet vezetői hívtuk ősz sze. Ez a közgyűlés igen viharosan zajlott le. Először meg sem akarták hallgatni az elnöki beszámolót, követelték vissza a belépési nyilatkozatokat, s azt követelték, ho&y írjam alá a kilépési nyilatkozatokat. Én erre nem voltam hajlandó, s nem szerkesztettem meg — mint ahogy egyesek követelték — a feloszlást kérő jegyzőkönyvet sem. A közgyűlés után mégis elkészült egy ilyen jegyzőkönyv, 129 aláírással. Csakhogy az aláírásokból 45 hamis volt, 11 aláíró pedig egyetlen napot sem dolgozott a szövetkezet* oen. A szövetkezet hűséges tagjai e lienj egyzőkönyvet készítettek. S a szövetkezetben lassan megfordult a hangulat — at ellenjegyzőkönyvet egymásután írták alá azok is, akik korábban a legjobban hangoskodtak a szövetkezet feloszlatása mellett. Az ellenjegyzőkönyvet magam hoztam fel a minisztériumba, s a minisztérium engedélyezte továbbra is a szövetkezet működését, a szövetkezet feloszlatását kérő jegyzőkönyvet pedig visszakaptuk. Hazamenve, összehívtuk a szövetkezet hűséges tagjait. Én a beszámolómban megbíráltam saját elnöki működésemet, öt esztendeje vezetem a szövetkezetét. Elmondtam, hogy az utóbbi időben úgy gondoltam: teljhatalmú úr vagyok, én parancsolok, másnak nem lehet véleménye. Elismertem ezt a hibát, de ugyanezt a módszert tapasztaltuk a járási és a megyei mezőgazdasági osztálynál is. Amikor például nálunk jártak a megyétől, én tanácsot kértem, hogy mi legyen a baromfibeadással, mert a tagoknak nincs baromfijuk, azt a választ kaptam: Elvtárs, rugalmasan oldja meg ezt a kérdést." Hát én „rugalmasan" megoldottam, s az ilyen módszereknek az lett az eredménye, hogy el- szakadtám a szövetkezet tagjaitól, azoktól, akik vezetőjüknek választottak engem. Nem érdekelt a véleményük. A brigádmegbeszéléseken már várták, hogy milyen újabb parancsot osztok, nem volt kezdeményezés, nem is próbált senki beleszólni a vezetésbe. Mióta ezen a hibán változtattam, azóta megváltozott a tagság véleménye is. A vezetőségi ülések, közgyűlések után már azt mondják: ez a vezetés a helyes, mindenki megmondhatja a véleményét, javaslatait. Nálunk most már helyreáll a rend, de a járás több szövetkezetében még nem fordult meg a hangulat. Ma is szilárdak, erősek azok a szövetkezetek, ahol a tagság önként lépett be, de ahol a járási és megyei tanácsok versengtek, hogy hol lesz előbb szövetkezeti a község, vagy a járás, s a tagok a sertés-, vagy a szarvasmarhabeadás miatt léptek be, ott még sok az ingadozó. (Folytatás a 2. oldalon) Fodróczi Lajos, a mihályi Táncs’cs tsz Kossath-dijas elnöke :
