Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-13 / 215. szám
4 NAPID 1353 SZF.rT-'IBFR 13 Határozati javaslattervezet a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozására A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szeptember 12-én ülést tartott, megtárgyalta a termelőszövetkezetek helyzetét és a szövetkezeti gazdaságok megszilárdításával kapcsolatos feladatokat s a vita alapján a következő határozati javaslatot terjeszti a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói 1953 szeptember 19—20-ra összehívott III. országos tanácskozása elé. „1948 óta a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban mély gyökeret vert, újtípusú, öntudatban megnövekedett szövetkezeti parasztság alakult ki, amelynek százezrekre menő tábora harcosan és tántoríthatatla- nul áll a szövetkezeti gazdálkodás, a verítékes munkával és közös összefogással megteremtett, sokmilliárdos értéket kitevő közös vagyon mellett, mert azt tekinti felemelkedése alapjának. Termelőszövetkezeteink jelentős része megszilárdult, tagjaik jó munkájának. eredményeként az elmúlt évi aszály nehézségei ellenére gazdaságilag megerősödtek és ebben az évben mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben jó eredményeket értek el. Ezek a termelőszövetkezeti gazdaságok tagjaik számára javuló életet biztosítottak és példát mutatnak a később alakult, még sok nehézséggel küzdő termelőszövetkezeteknek gazdaságuk megerősítésére. Ezek a termelőszövetkezetek még a jól gazdálkodó középparasztok előtt is meggyőzően bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Megszilárdult termelőszövetkezeteink eredményei bizalommal töltik el a termelőszövetkezeti tagságot, mert világosan mutatják a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Bizakodásunkat növelik pártunknak és kormányunknak mindazok az intézkedései, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok jóléte az eddiginél gyorsabban növekedjék. Már ebben az évben is a tavalyinak kétszeresére emelkedett a termelőszövetkezeti tagok kenyér- gabona részesedése és nem egy termelőszövet kezetben h a t—nyolc—tíz kilogramm kenyérgabona, sőt ennél is több jutott egy-egy munkaegységre. Ebben az évben nem volt ritkaság, hogy a szorgalmasan dolgozó tagok 40—60 mázsa, sőt ennél nagyobb mennyiségű kenyérgabonát kaptak munkájuk után. Elmondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink többsége nemcsak biztosította a tagok részére szükséges kenyérgabonát, hanem a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagoknak saját szükségletükön felül bőven jutott gabonájuk a szabadpiacra is. Megállta a helyét az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok jelentős része is és a táblás gazdálkodás előnyének felhasználásával növelte a szövetkezeti parasztok termelési átlagait. Nagy segítséget jelent számunkra az összes kenyér- és takarmány- gabona, a hízottsertés, a tej, a tojás és a baromfi, valamint az egyéb beadási kötelezettségek csökkentése és az összes beadási hátralékok elengedése. Hasonlóképpen érezteti hatását termelőszövetkezeteink gazdasági megszilárdítása terén a múlt évi hátralékok, a többszázmilliós hiteltartozások egyrészének elengedése, a gépállomási díjak csökkentése és az állatorvosi költségek és oltóanyagok fizetése alóli mentesítés. Ezek a kedvezmények lehetővé tették számunkra, hogy növeljük a tagok természetbeni és pénzbeli részesedését. Vannak olyan termelőszövetkezeti tagok — különösen az utóbbi időben alakult termelőszövetkezetekben. — akiket az elmúlt gazdasági év nehézségei elkeserítettek és az ellenség sugalmazására a bajokat, nehézségeket a közös gazdálkodásnak tulajdonítják. Felelősséget érzünk ezeknek a tagoknak felvilágosításáért, mert kilépésükkel saját maguknak és családjuknak ártanának és az ellenség malmára hajtják a vizet. A dolgozó parasztság felemelkedése útjáról, a haladás útjáról visszafordulni hátrányos volna; ezért felhívjuk ezeket a tagokat, tartsanak ki a szövetkezeti gazdálkodás mellett, marad janak termelőszövetkezeti tagok és szíwel-lélekkel dolgozzanak a szövetkezeti gazdálkodás felemeléséért, a tagok jólétének megteremtéséért, minden termelőszövetkezetben. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége «határozata alapján megjelent úi kormányprogramm után nagy örömmel valljuk, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk mjst érkezett el igazán az új élet küszöbéhez, mert államunk eddiginél nagyobb arányú (imt^aiAsa a termelőszövetkezeti parasztok számára megteremti a gyorsabb felemelkedés lehetőségét. Kötelességünk élni ezzel' a lehetőséggel. De nem várhatunk mindent az államtól. Nekünk is ki kell javítani az általunk elkövetett hibákat és a munkafegyelem megjavításával, az eddiginél jobb minőségű munkával kell biztosítanunk a magas terméshozamok elérését és a közös jövedelem növelését. Ezek alapján a termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdítása és a termelőszövetkezeti tagság életszívona- lának emelése érdekében a következő határozatot hozzuk: 1. V<rá»zó közös gazdaság — jómódú szövetkezeti parasztság! A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztése útján biztosítsuk, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala elérje, — sőt meghaladja — a jól dolgozó, földműveléshez jól értő középparasztokét. A termelőszövetkezeti gazdálkodás legfőbb célja a tagok életszínvonalának emelése, amelyet mindenekelőtt a közös gazdálkodósból származó jövedelem növelése útján kell biztosítani. A termelőszövetkezetek közös gazdaságát úgy kell fejleszteni, hogy a tagok számára jómódú életet biztosítson és minden szorgalmasan dolgozó tag nak bőségesen jusson minden terményféléből és állati termékből. — Különösen fontos a kenyérgabona, burgonya, valamint a háztáji állatoknak takarmánygabona és szálastakarmány elegendő biztosítása. Növelni kell a termelőszöyet kezetek pénzbevételeit és ezen keresztül lényegesen növelni kell a tagság egy munkaegységre eső pénzjövedelmét. Ezért a termelőszövetkezeteknek nagymennyiságben kell zöldségféléket és állati termékeket, az utóbbiak között elsősorban hízottsertést, hízottmarhát és tejet termelni, hogy a beadási kötelezettség teljesítése mellett minél többet vihessen szabadpiacra. 1. A jövőben a termelőszövetkezetek évi termelési tervével együtt gondosan el kell készíteni a termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának előzetes tervét. A termelési év megkezdése előtt a tagsággal meg kell vitatni, hogy milyen módszerekkel lehet növelni az egy munkaegységre eső természetbeni része- szedés mennyiségét és a pénzjövedelmet. Az igazgatóság minden hónapban számoljon be a tagságnak arról, hogy a tervezett természetbeni jövedelem és a pénzbevételek megvalósítása terén milyen eredményeket ért el. a) A termelőszövetkezeteket sokoldalú gazdaságokká kell fejleszteni és arra kell törekedni, hogy jelentős bevételekhez jussanak, különösen a zöldség, gyümölcs és szőlő- termelésből, valamint az állattenyész ‘ésből. A szarvasmarha, sertés, juh. és lótenyésztés, továbbá a hizlalás fejlesztése mellett növelni kell olyan magas pénzjövedelmet biztosító ágazatokat is, mint a haltenyésztés, méhészet, stb. b) A termelőszövetkezetekben ki kell fejleszteni a pénzbeli jövedelem fokozása érdekében a termeléshez közvetlenül kapcsolódó melléküzemágakat, amelyek megköny- nyítik és gazdaságosabbá teszik a termelőszövetkezetekben termelt termények és termékek értékesítését. Ennek keretében különösen nagy gonddal kell fejleszteni a tej feldolgozását. Ajánljuk ezt az I-es és Il-es termelőszövetkezeti csoportoknak is. c) Minden termelési év elején a tervezéssel egyidőben ki kell dolgozni a termelőszövetkezet takarékossági tervét és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a pénzzel, az anyaggal, a munkaegységgel való takarékosság érdekében, továbbá az adminisztratív és igazgatási költségek csökkentésére. A közgyűlés tegye az ellenőrző bizottság legfontosabb feladatává a takarékossági intézkedések, különösen a helyes munkaegységfelhasz nálás ellenőrzését. Az ellenőrző bizottság erről a közgyűlésnek minden negyedévben számoljon be. d) A termelőszövetkezetekben a tagok rendszeres és évközben! pénz ellátása érdekében biztosítani kell, hogy meghatározott időközönként (havonta, másfélhavonként) teljesített munkaegységeikre pénzbeli előleget kapjanak a tervezett jövedelmüktől függően és emellett a csalód egyéb szükségleteitől függően különféle terményeket, termékeket is. 2. A termelőszövetkezeti tagok közös gazdaságból származó jövedelmének gyorsütemű növelése mellett az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a háztáji mellékgazdaságból származó jövedelem növelésére, mind az I. típusú csoportokban, mind a termelőszövetkezetekben. a) A termelőszövetkezeti tagok már ezév őszétől kezdődően — ahol a körülmények erre megfelelőek, — telepítsenek gyümölcsfákat és szőlőt a háztáji területen. b) Célul kell kitűzni, hogy minden termelőszövetkezeti családnak legalább egy tehene és egy anyakocája legyen. A termelőszövetkezetek a közös állomány szaporulatából a közgyűlés határozata alapján megfelelő áron juttassanak állatot azoknak a tagoknak, akik állatállománnyal nem rendelkeznek. c) Más módon is segíteni kell a háztáji gazdálkodást. A termelőszövetkezetek szerezzenek be méhcsaládokat, házinyulat, selyemhernyókat az egyes csalódok igénylése alapján a háztáji gazdaságok részére. A beszerzés költségeit az egyes tagok fedezzék. Lássák el a közös gazdaságból tagjaikat a háztáji gazdaságban szükséges zöldségmagvakkal és palántafélékkel. Szervezzék meg a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságok termelvényeinek közös értékesítését és tegyék lehetővé, hogy a tagok pénzjövedelme ezúton is növekedjék. 3. A termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetét az alábbiak szerint kell megjavítani: a) javasoljuk, hogy a minisztertanács kötelezze a termelőszövetkezeteket, hogy szociális alapot létesítsenek és az öregek, betegek támogatására használják fel pénzjövedelmük két százalékát. b) Az öreg tagokat könnyebb munkára kell beosztani és lehetővé kell tenni, hogy munkaegységeket érjenek el. Az I-es típusú termelőszövetkezeti csoportokban pedig adjanak .segítséget az öregek munkájának elvégzéséhez. c) A munkaképtelenné vált öreg termelőszövetkezeti tagokat, ameny- nyiben legalább két évet rendszeresen dolgoztak a termelőszövetkezetben, évenként kötelezően legalább két mázsa búza és ezer forint támogatásban kell részesíteni. Emellett a termelőszövetkezet fizesse az SZTK díjat, hogy a tagok díjtalan orvosi kezelése biztosítva legyen és a termelőszövetkezet vásárolja meg a gyógyszereket. Ezenkívül a közgyűlés: — ha a szociális alap erre lehetőséget nyújt — egyéb kedvezményeket is juttathat. d) Az olyan huzamosabb ideig munkaképtelenné vált tagok részére, akik legalább két éven át résztvet- tek a termelőszövetkezet közös munkájában és a kötelező munkaegységet teljesítették, ha a betegségük egy hónapnál tovább tart, javukra kell írrri az előző év azonos időszakában szerzett munkaegységeiknek 50 százalékát. e) Feltétlenül érvényt kell szerezni az alapszabály azon előírásának, hogy a terhes asszonyokat és kisgyermekes anyákat könnyebb munkára kell beosztani és biztosítani kell, hogy a szülés alkalmával három hónapra mentesítsék őket a fizikai munka végzése alól. Az igazgatóság felelős azért, hogy erre az időre a szülő nők részére az előző év ugyanazon időszakában teljesített munkaegységeik ötven százaléka* ’avukra írják. f) Minden termelőszövetkezetben ? ml dolgozó nők közül három;—öttagú szociális bizottságot kell választan’ melynek feladata a szociális ügvev ;ntézése. az igénvíogosultságok elbírálása és a közgyűlés elé terjesztése E bizottságok működésének szabó 'yait a termp'őszöi«°tkezeti tanár« november végéig adja ki. II. A ifMrnlt iálétének mpstornmKc«» ,>*.ri„vzh«m növelni kell a (rf--*»-ow,>ti gazdaságok lermé«átis>-oM| é« s> közös állatién»’' hozam''-'' 1. A növénytermelés terén elsősor ban minden erővel a kenyérgabona kukorica, burgonya, cukorrépa — és a városkörüii termelőszövetkezetekben — a zöldségfélék terméshozamát kell emelni. A termelőszövetkezetekben célul kell kitűzni, hogy az elkövetkezendő két év alatt a kenyér- és takarmány- gabona, valamint a kukorica terméshozama kh-ként átlagosan legalább három mázsával növekedjék. a) E cél elérése érdekében a tagság felvilágosításával, a szövetkezetek helyes vezetésével el kell érni, hogy minden tag legalább a kötelező munkaegységet megszerezze és a családtagok erejükhöz mérten kivegyék részüket a közös munkából. Fel kell szólítani mindazokat a tagokat, akik a termelőszövetkezetből az elmúlt esztendő nehézségei miatt eltávoztak, hogy minél többen térjenek vissza a termelőszövetkezetbe. Lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó parasztok családtagjai a családfő nélkül is beléphessenek a termelőszövetkezetbe. b) Közvetlen feladatunk, hogy biztosítsuk közös földjeinken az őszi kenyérgabonavetés időben való elvégzését, mert ez a legközvetlenebb előfeltétele tagságunk, dolgozó népünk jövőévi kenyérellátásának. Ugyanakkor az őszi mélyszántás elvégzésével elő kell készíteni a talajt a tavaszi növénykultúrák alá. A kevesebb munkaerővel rendelkező termelőszövetkezeteknek ajánljuk, hogy területükön kisebb mértékben termeljenek munkaigényes növényeket és vessenek nagyobb területen gabonaféléket, szálastakarmányt, lucernát. Ugyanakkor minden tagot mozgósítani kell az őszi termények betaka- ■ítására, hogy a betakarítás késedelme miatt a tagokat anyagi veszteség ne érje és a beadási kötelezettség mielőbbi teljesítése után megkaphassák kukorica, burgonya és egyéb részesedésüket. c) Nagy súlyt kell helyezni a helyes talajművelés megszervezésére (előhántós ekével őszi mélyszántás, koratavaszi simítózás, vetés, előtti kultivátorozás, legalább háromszori kapálás, állandó gyommentes talaj biztosítása.) A fejlett növénytermelési módszerek kidolgozásánál a helyi természeti, gazdasági és üzemi adottságok figyelembevételével kell az élenjáró mezőgazdasági tudomány eddigi eredményeit alkalmazni. A vetésterv elkészítésénél ki kell dolgozni táblánként a termés fokozására szolgáló legjobb módszereket és ezek végrehajtását meg kell szervezni. Az eddiginél jobban kell figyelembevenni a földművelésben nagy gyakorlattal rendelkező termelőszövetkezeti tagok sok évtizedes tapasztalatait. d) Növelni kell a talaj termőképességét a rendszeres talajerőután- pótlással, az istállótrágya szakszerű kezelésével és alászántásával. A trágyát minden nap szállítsák ki a táblákra és ott gondosan kezeljék. Ez a szállítási eszközök számának növelését teszi szükségessé, ezért javasoljuk, hogy a gépállomások több teherautót kapjanak. A termelőszövetkezetekben a lófogatok számának további szaporítása mellett növelni kell az igásökrök számát is. A talajerő növelése érdekében fokozni, kell a műtrágya felhasználását is. mégpedig a növény szükségétéinek és a talaj adottságainak megfelelő összetételben és mértékben. e) Minden termelőszövetkezetben •és t-es típusú csoportban rá kell térni a vetésforgós gazdálkodásra A.hol a füves vetésforgó bevezetésének a feltételei nincsenek meg. ott egyszerű 4—7 szakaszos forgót kell alkalmazni. A nagyobb állatállománnyal rendelkező termelőszövetkezetekben külön szántóföldi és cülön takarmán.vos forgót kell beve- ■etni. A vetésforgó összeállításánál ügyelni kell a növények helyes sorrendjére, a jó elővetemény és a jó ale.ielőkészítés biztosítása végett. A ó elő ' vete .mény és az állatállománv akarmányszükségletének fedezésére ) pillangós virágú növények terüle- 'át fel kell emelni a szántóterület 'íz százalékára. f) Gondoskodni kell jóminőségü vetőmagvakról. Minden növényből ki kell jelölni :i megfelelő nagyságú vetőmagtermő parcellákat és a vetőmagot rendszeresen fel kell újítani nemesített, faj- ‘iszta. jóminőségü vetőmaggal. A 'erme'őszövetkezetekben évről-évre ’•etőmagalapot kel! létesíteni, amely fedezi az évi teljes vetőmagszükség- ’etet. g> A terméshozamok emelésére ki kell használni a helyi öntözési lehetőségeket. a teimelőszövetkezetek saját maguk építsenek öntözőtelepeket, víztárolókat és halastavakat. h) A termelőszövetkezetekben a terméshozamok növelése nagyrészt a gépállomások munkájától és a j° együttműködéstől függ. Ezért a gépállomások igazgatói, agronómusai, traktorvezetői érezzenek az eddiginé: nagyobb felelősséget a termelőszövet kezetek termeléséért, a termésátlagok növeléséért, az eddiginél sokkai jobb minőségben végezzék munkájukat és tartsák be a mezőgazdasági munkák minőségi előírásait. Annak érdekében, hogy a gépállomások a termelőszövetkezetek főbb gépi munkáit el tudják végezni, szükségesnek tartjuk, hogy gépparkjukat elsősorban növényápoláshoz. betakarításhoz és szállításhoz szükséges gépekkel, felszerelésekkel egészítsék ki. Javasoljuk, hogy a minisztertanács a traktorvezetők számára — a bányászokhoz hasonlóan — a hűségjutalom és a traktorosmunkában eltöltött idő tői függő kitüntetés rendszerét vezesse be. A termelőszövetkezeteknek pedig . nagyobb gondot kel! fordítani a traktorvezetők megfelelő szálláshelyeinek és étkezésének biztosítására. 2. A termelőszövetkezetek állattenyésztésében elsősorban a hozamok emelését és emellett a szarvasmarha, sertés és juhállomány számszerű nö- vaiését kell célul kitűzni. 1954 év végéig a termelőszövetkezetek érjék el. hogy a tehenészetekben a fejes istállóátlaga naponta legalább hét liter 'egyen. anyakocánként átlagosan zsírsertésnél hat malacot, hússertésnél kilenc malacot válasszanak lp egy-egy fialás után és évente minden kocát lehetőleg kétszer malacoz- tassanak, a sertéshizlalásnál pedig 'egalább húsz százalék legyen a ta- karmányértékesítés. A termelőszövetkezetek közös állatállományát. úgy kell fejleszteni, hogy a beadáson felül a közös állat- tenyésztés hozamaiból bőven jusson oiacra, hogy ezzel növekedjék a termelőszövetkezetek pénzjövedelme és az egy munkaegységre jutó pénzbeli részesedés. Felhívjuk az I-es és Il-es típusú termelőcsoportok tagjait, hogy léte-, sítsenek közös állatállományt és annak jövedelmét fordítsák a tagok életszínvonalának emelésére. a) Mindenekelőtt az állattenyésztés alapját, a szilárd takarmánybá- ?.ist kell megteremteni. A takarmány termelési terveket összhangba kell hozni az állattenyésztés fejlesztésével. Minden termelőszövetkezet dolgozzon ki hároméves tervet a rétek és legelők feljavítására. Ne legyen egyetlen talpalatnyi termelőszövetkezeti rét, vagy legelő, sem egyéb terület, amelyet ne tisztítottak volna meg a gazoktól és ne fejtrágyáztak volna. Javasoljuk, hogy a termelőszövetkezeti községekben és városokban a községi legeltetési bizottság kezeléséhen lévő legelőket véglegesen adják át a termelőszövetkezeteknek. 1954. év végéig el kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben minden szarvasmarhára öt, tíz darab juhra öt. sertések és baromfiak részére oedig három köbméter állandó jellegű siló (betonsiló) jusson. b) A jobb takarmányértékesítés "iősegítése érdekében minden terme- 'őszövetkezet létesítsen takarmány- kamrát, amelyet fel kell szerelni szecskavágó, kalapácsos daráló, répavágó. és egyéb takarmánvelőkc- szítő készülékekkel. A termelőszöve' kezet igazgatóságának eevik tagját felelőssé kell tenni a takarmányok helyes előkészítéséért. Mind a legelőn. mind az istállókban biztosítani kell az állatok állandó és rendszeres Ivóvízellátását, kutak és önitatóberendezések létesítésével. c) A közös állatállománv elhelyezésére egyszerű, olcsó és házi kivitelű istállókat kell építeni, hogy az «a ‘ermelöszövetkezet részére nagy beruházást ne jelentsen. Javasoljuk a termelőszövetkezetek gazdasági építkezéseinek építési engedély aló’: mentesítését. d) Ahol a baromfitenyésztés feltételei kedvezők, ott fejleszteni kell a közös baromfiállományt. A vizek közelében viziszárnyas-telepeket keli létesíteni. III. Ri^incttsiili a (f'i’trw'liisjövetkczetok 'llnnc’/nbálvszenl. rb'mnkratiklls vezetését. l.A termelőszövetkezetekben feltétlenül érvényt kell szerezni a sz.ft vetkezeti demokráciának. Fel kell számolni az elnökök és más veze(Folytatás a 7. oldalon)
