Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-13 / 215. szám
2 NAPLÓ 1953 SZEPTEMBER 13 A magyar klerikális reakció és a jobboldali szociáldemokraták szövetsége PAR J ES PA R TÉPI TÉS A mohácsi járás pártszervezeteinek taggyűléseiről 1 Ezekben a napokban igen fontos kérdések foglalkoztatják a mohácsi járás területén lévő pártalapszer- vezetéket' is. A pártbizottságok választmányi ülései után az alapszervezetek tárgyalják meg a Központi Vezetőség június 28-i határozatát, hogy ennek alapján megjavítsák munkájukat, kijavítsák az eddig előfordult hibákat, amelyek a pártélet fejlődését akadályozták. Számos taggyűlést tartottak már a járás területén. A tapasztalat azt mutatja, hogy a párttitkár elvtársak, a vezetőségek többsége helyesen, saját területükre alkalmazva dolgozták fel a Központi Vezetőség határozatát. A taggyűlések többségén helyesen tárgyalták, hogy milyen hiányosságok fakadtak a kollektív vezetés elhanyagolása miatt. Ez volt a taggyűlés központi kérdése a sátorhelyi állami gazdaságban is. Záhorzik Nándor elvtórs párttitkár helyesen bírálta saját /munkáját. így többek között elmondta, hogy egy- egy feladátot, amit el akart végezni, nem a vezetőség tagjaival tárgyalta meg, hanem a gazdaság vezetőjével, vagyis a párt előtt álló feladatokat annyira összekapcsolta a gazdasági kérdésekkel, hogy az gazdasági üggyé vált. A vizslaki üzemegység párttitkárát, Bódi elvtársit bírálták a tag- gyűlésen, mert viselkedése a dolgozókkal szemben sok esetben helytelen. A tagság helyesen tárta fel Bódi elvtárs hibáját, segítséget adott neki a kijavításhoz, amit mutat az is, hogy ott a taggyűlésen megfogadta: kijavítom a hibát. A majsi Táncsics termelőszövetkezet párttitkára, Erdélyi Ferenc elvtárs a vezetőség beszámolójában helyesen mutatott rá az eddigi eredményekre, fogyatékosságokra. Elmondotta: az eddigi munkában az volt a hiba, hogy mindent magam akartam elvégezni, a vezetőség többi- tagjait nem bíztam meg pártmun kával. Ugyanakkor, amikor a termelőszövetkezet pártszervezetének mun kájában megtalálható fogyatékosságokat feltárta a vezetőség beszámolója, arról is szó volt, hogy az egységes pártvezetőség, elsősorban Házi László elvtárs, nem ad elég segítséget a munkához. Különösen a gyenge kapcsolat volt a bírálat tárgya. Erről a taggyűlés egyik hozzászólója, Gál elvtársnő azt a véleményét fejezte ki, hogy a termelő- szövetkezet még nagyobb eredményeket ér el, ha az egységes pártvezetőség és a termelőszövetkezet között megjavul a kapcsolat. A taggyűlések számos helyen jól foglalkoztak a termelőszövetkezetek megszilárdításával is. A legtöbb helyen, harcosan, keményen kiálltak az elvtársak a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett és élesen bírálták azokat, akik akár kishitűségből, vagy akár gyengeségből a széthúzást akarják elhinteni a tagság között. A kölkedi Uj Éjét termelőszövetkezet taggyűlésén is erről beszéltek az elvtársaik. Baranyai József elvtárs felszólalásában helyesen értékelte a szövetkezet szép eredményeit, majd arról szólt, hogy ezeket az eredményeket csak akkor tudják növelni, ha a lógósokat, a széthúzókat kizárják a szövetkezetből. Ezek komoly eredményei a taggyűléseknek, azt mutatják, hogy a pártszervezetek vezetői és tagjai az előttük lévő feladatok jelentős részét helyesen látják. A járási pártbizottság tagjai és politikai munkatársai segítették az elvtársakat a taggyűlések előkészítő- sében, a titkár elvtársaknak segítséget nyújtottak a beszámoló elkészítéséhez, megmagyarázták, hogyan alkalmazhatják a Központi Ve zetőség határozatát saját területükre. A segítségadás azonban szervezeti kérdésekre nem terjedt ki és emiatt a taggyűlések néhány helyen nem egészen töltötték be feladatukat. A másik ilyen hiányosság, hogy nagyrészt csak a kollektív vezetés kérdéseivel foglalkoztak a taggyűlések, ami magában nem volna hiba de hiányosság emellett, hogy nem fordítottak közel sem any- nyi gondot a soronlévő feladatokra. az őszi szántásra-vetésre, mint kellett volna. Ugyanígy számos helyen a kollektív vezetés kérdései mögött háttérbe szorult a termelőszövetkezet megszilárdítása is. Alig egy-két helyen volt szó a tag- és tagjelöltfelvételről. A taggyűléseken a beszámolók során helyesen bírálták az elvtársak saját munkájukat, de nem szóltak arról, hogy a járási pártbizottság munkájában milyen hibák, fogyatékosságok tapasztalhatók. A járási pártbizottság feladata, hogy a hátralévő taggyűlések nagyobb sikere, eredménye érdekében sokkal nagyobb segítséget adjon az előkészítéshez és ne csak a titkár elvtársakkal, hanem a vezetőség többi tagjaival is beszéljék meg a teendőket, de nyújt sanak segítséget a párttagságnak is, hogy hozzászólásaikkal előmozdítsák a taggyűlés sikerét. E munka során a pártcsoportbizalmi elvtársak segítése kerül előtérbe. Ha sikerül a meglévő fogyatékosságokat kijavítani, a Központi Vezetőség határozatát tárgyaló taggyű lések még inkább erőforrásokká válnak, hogy az előttünk lévő feladatokat sikeresen végrehajthassuk. Frank János a mohácsi járási pártbizottság politikai munkatársa. A „Nemzeti Újság" ioi9 docember 7-i számában olvassuk hogy Friedrich ellenforradalmár miniszter" elnök estélyén „mindenkiben az az érzés támadt, hogy Magyarors.ziág (a T tnácsköz!‘ártsasáq leverése után) újra felvette az élet fonalát a művelt Nyugattal... Az estélyen a legfeszto- i emebb társalgásiban a következők maradtak együtt: Horthy, Friedrich, Klebelsberg (a hírhedt későbbi kultuszminiszter), „gróf" S.omsiich; Cho "im Ferenc; Ulilman Adolf; Fenyő MikSp (iparmágnások), Peyei Károly, Miákits Ferenc (szociáldemokrata ve- -íutők), Szmrecsányi György, Nemes Antal, Raffay Sándor; Petri E’nik (püspökök) és sokain másak.“ Peyer és M'álkits az eHeníorradalmár vezető körök estélyén, egy asztalnál az an- tanftmiesziók vezetőivel, a nyugati diplomatákkal, a pénz- és ipairmágmá* sakká; és a klerikális, reakció számottevő egyéniségeivel! — nincs ezen semmi csodálkozni való: Payer ds Miákníis már régen ide tartoztak, már régóta az elnyomó osztályon, mun káeellienes és népéi an,es céljait szol gál'ták. Tudvalévő ugyanis, hogy a Két állítólagos „elleniéi“ a klerikális reakció és a haladó frázisokat puf/og tató jobboldali szociáldemokrácia a közélet kulisszái mögött sőt később nyílt színen is nagyon jól megértei- lék és kölcsönösen támogatták egymást. A klciri'kál'is reakció, amikor a inon nirchia korhadt épülete már minden eresztékében recsegett-ropogoít, szó rosabbra. kezdte fűz ni kapcsolatait az uralkodó osztályoknak azon csoport jaival, amdyekre az elkövetkező for dulatnál iontos szerep várt. Ezek a polgári radikálisak és a burzsoázia se gédcsapata. - jobboldali szociáldemo kraták voltak. Prohászka, aki már ekkor vezető egyéniség volt (püspök csak a Hor- thy-korszakban lett), idejében haltat ta hangját: ..Manapság —. mondotta egyik előadásában — egyet ért, egyet akar érteni a tőke és a munka, s kapitalizmus és a szocia'izmu-,. Ez. iránt teljes a megegyezés a szociáldemokrácia és a keresz/Jénység kő zött.“ (Kultúra és terror). Prohászka néhány hónappal már az októberi for radialem kitörése előtt Garamival. Pe yeirel társai vall a jobboldali szociáldemokrácia opportunista elméletéi hirdeti a kapitalizmus békés belenő vésőről a szocializmusba. Szerinte a kapitalizmus csak ,„egy divat és a kapitalisták — saját magát és püs- pöktársaiit beleértve — csak olyan diivatkapitiallásták, akik teljesen tiszta ban lehetne;, a fejődés gondolatával, meg lehetnék róla győződve, hogy a világ alakot cserél, s vannak kapitalistáik, alkilk 0 szociáldemokrata irányzatot s gazdasági prognammot tartják igaznak." (Kultúra és Terror). A hatás nem maradt el: a püspöki k-’r magáévá teilte Prohászka nézeteit, alkátmiazteodott az adott körülmények* hez és hajlandó volt együttműködni a szociáldemokratákkal. Ezt írják a püspöki konferenciáról: ,,A római katolikus püspöki kar f. év (1918) no vernbCr 20 ón megtartott értekezletéből tisztelettel üdvözli; a magyar köztársaság népkormányt,.. Ezt az átalakulást a püspöki kar meleg, ha zaíias érzéssel fogadja, azt íenntar tás nélkül elismeri és biztosítja a ... kormányt..., hogy a független, önálló Magyarország építésében minden erejével támogatni lógja.1' Károlyi nam késik válaszolni: ,.A püspöki kar ezen állásfoglalását vártam s támo gat ás ára bizton számítottam." A jutalom sem marad el. Károlyi „ ha* talmás összegekkel rendelkező Vallás és Tanulmányi Alap felügyelő bizottságába Csernoch hercegprímáson kívül a legreakciósaibb és elleni orra dalmár egyéniségeket hívta meg. — Ezek többek között a Vatikánban nagy közkedveltségnek örvendő Esz berháziy Móricz, Túr; Béla a „Nemzeti; Újság“ alapító szerkesztője és az élten forradalom korszakának leg- iasisatább uszító papja és mások. A jobboldali szociáldemokratáik és a klerikális reakció már ekkor egymás, ra találtak, A klerikális reakciónak gén nagy része volt a Bethlen—Pe* yer paktum előkészítésében. Prohász ka megjövendölte hogy „a szociál demokrácia rá fog térni a helyes út. ra1' tehát teljes bizalmat érdemel. A „Nemzeti Újság“ pedig a jobboldali szociáldemokrat ák félé azt a ki jel entésit tette, hogy „igen tévednek a szociáldemokrata párt vrzetői, ha azt hinnék, hogy belekapcsolód ás uk ellenzőit bennünk, keresztényszociai.b 'ákba,n kell latinok." Erről persze szó sem volt hiszen a szociáldemokraták isziában voltak azzal, hogy a kiéri, káiis reakcióra bátran támaszkodhat* nak. A klerikális reakció további lépéseket tett a jobboldali szociál demokraták felé: „Ernst preCátua Borostáin re és Kauts-kyra hivatkozik és felszólítja őket hogy P m-mzetgy ülésen fog látják el méltó helyüket“ Vaiss, a korrupt prelátus miniszter a nemzet- gyűlésen mondott beszédében o ke resztényszociatisták és a jobboldali szociáldemokraták közös plaUiormját hangoztat),, és megnyugtatja az aggály of Iko dó képviselőket: „A magán' /u'!ajdon tagadását — mondotta *" nem keil tragikusan venni. Hisz a szociáldemokrata gyakorlat nem volt e téren olyan éles min; az elmélet s az elméletben is p.het közöeen elfogadható pontokat találni." Ugyanez a Vasg jelent; ki, mint „ kormány képviselője, a Bethlen—Peyer paktum megkötése előtt, „hogy a job15, oldali sízociál demokrata kik a! va.ó együttműködés ... igenis kizárja 3 munfcásosztálynaik a jövő szuverénjévé (uralkodó elemévé) való kikiáltását és kizárja a marxi osztályharc osztáiygyűiöletes propagálását.“ " (Nemzet; Újság, 1920 január—március hó). A klerikális reakció csábító száza.' 'a nem taélt süket fülre a ConJ- utcai szerkesztőségiben. A „Népszava," hamar és ügyesen felkapta a hangot: ..A dolgos polgár és a nem lceze mu" kája után élő polgár között különb ség ne legyen“ — írta néhány napnál szerkesztőinek Somogyinak és B3 csónak megigyilkoláea után. Vanczák az új szerkesztő ismét felajánl ja szó* gálát,ut Horthyőkuak. A ..Nemzed Újság" — érthető „elismerését“ fej0" z-i ki mindjárt másnap: „Megelégedés" sei vettük tudomásul a Népszava nap; számának új hangját és koncr 'ián,s (békülékany) tendenciáját (iránV Tatát), am' nyilván Vanczák szerke3* ő érdeme." A magyar uralkodó osztályod eleinte nem viseltetitek osztatlan 'Jl' zajommal a hirtelen feltörő Hitler” fasizmussal szembon. Bár mindenbe*1 helyeselték antiikommunista és szoV' jistellenes beállítottságát nem bízták újeiittetű módszereiben- A klertk-a’*35 reakcióra és ezövetségésére, a jobbok dali szociáldemokráciára hárakt 3 „megtisztelő“ feladat hogy egyenget sék Magyarországon ir a iasizmus végzetes útját. A Nemzet; Újság július 9-én a weimari Németország szociáldemokrata pártjának történelmi érdemiéire való méJiésikerűit h’*' vaíkozással kezdi meg akcióját: éppen a Centrum (német ki®13' ká'üis párt) mentette meg Európát 3 bolsevizmus rémségeitől azáltal, hogí a józanabb szociáldem okra iákkal ö-^ szefogva-, helyreállították a Biroda” lomban (Németországban) a polgár1 rendet. A weimari koalíció (centrum -szociáldemokrata paktum) azok ban a nehéz hónapokban történőin11 szükségszerűség volt. Minden gát e volt szakadva minden tekintély 'le volt rombolva,, romokibam hevert 3 német állam és forradalomban éged az egész társadalom. Minden preszt1" zsüik (tekinitélyük) latbavet.ésével rá tudták venni a Centrum Párt vezér01 a Szodáídemokrata Párt tagjait, hogí gépfegyverekkel segítsenek leverni f Spartakus lázadást (kommunista f0*’ kelést)....“ A cikk megállapítás3 annyiban téves, hogy a nagyobb el jemfoTradalim,; ,,érd:m" a szófiáidén13 krata párt és nem a klerikális CeA- ‘rum oldalán van, A klerikális reakció és a jo$ oldali szóciá'idemakrát ák kitartó & gieztabarál propagandája meg'hozt3 eredményét, a harmincas évek kő' Topén a polgári osztályok már be*f törődtek a fordulatba: ,.A diktatúra val most már azok az intollig0113 osztályok is kezdenek megibéküto1-:' amelyeknek éltető eleme a polgári szabadság .., Észrevették ugyan10; hogy a r.nd nyugalom, közbiztonság nagyobb feltételei a polgáriasult éle*1" nők, mint a közszabadságok és választaraiok kellene ezek között,13 káibb az előbbit választják, mert 02 viszonylaq nyugalmasabb életet bi* ősi tisizáimukra“ — írta Bethlen októberében („Budapest; Újság“.) A klerikális reakció ée a jobból- dalli szociáldemokrácia szövetség3 egyik alappillére volt a HortbV” rendszernek. L-;hette> — és volta'' ts — közöttük nézeteltérések, „határ víljongások“ de a lényegben egy6'5 voltaik. A lényeg számukra pedig 3 kommunizmus és a Szovjetunió e1' eni ádáz gyűlölet, vezette harc vöd- Mindketten a kommunizmus 3 Szovjetunió ellen küzdöttek a kap1' ta izmus megmentéséért mert tudták- hogy ez számukra létkérdés, hi a kommunistp társadalomban, a s.t°v jet államban nincs és nem is lebe| hely hozzájuk hasonló népárulóks®8 mára. Egy versenytábla panaszos levele Kedves szerkesztőség azért iordulok hozzátok, mert hallottam, hogv több ügyes-bajos dolgot elintéztetek. Re mélem, hogy az én ügyemben is sikerre eljártok. En eddig nagyon szerény versenytábla voltam de miótn az országos begyűjtési versenyben községem Bé ke termelőszövetkezete negyedik lett, úgy ér zem, hogy nagyobb megbecsülést érdemiek. Amikor meghallottam a Béke termelőszövetkezet dicsőségét, meg a tízezer forintot a bo/ dogságtól majd szét. repedtem. Gondoltam: ezután csodámra jár az ország negyedrésze. De sajnos, tévedtem, mert még „ községi tanács sem vett észre, csak egy röpke pillanatra amikor rámír- tát. o betűket. Én vártam, hogy — mint egy rendes versenytáblához illik, — valami díszhelyen lüg gök majd és hirdetem a tsz szép eredményét, meg az élenjáró dolgo lókat. Tévedtem. Az a kérésem hogy segítse nek ki abból a vizesárokból, ahova jutót tam, hogy eljog’.alhas- sam jól megérdemelt helyemet, mondjuk a tanácsház falán bár jobb helyet is tudnék. Amíg a segítség megérkezik várlak benneteket a tanácsház előtti vizesárokban — és mivel fáradt vagyok már, a — villanyoszlophoz támaszkodom. Segílségteket várva, — de remélem, hogy nem sokáig a vizesárokban — maradok tisztelettel: a sombereki versenytábla (—pef—) Egy jó munkással több a Cementáruipari Váltalainál Nyolc havi javító, nevelő munkára Ítélte a bíróság Pusztai Mártát. Huszonöt százalékos fizetés- levonással régi munkahelyén, a Cementáruipari Vállalatnál kellett eltölte- pie ezt az időt. Több munkahelyen is feltünedezett kockás szövetkendőjével, míg végül is kikötött a korongozó gépnél. Alacsony, hosszú helyiségben állnak ezex a gépek. A lányok gumicsizmában tocsognak körülöttük, ez a pinceszerű helyiség nedves és hűvös. Az elmúlt télen először fűtötte kazán. Itt kapják meg a cement lapok végleges formájukat. Reggelente minden géphez odaáll kezelője, a lakatos megindítja, ők meg rakják a lapokat, a másik oldalon csiszoltan szedik ki. Homokkal, vízzel is dolgozik a gép, a lányok előtt gumiköténv feszül, kezükön kesztyűk, akár az orvosakén. Jónéhány reggelen a fogason maradt egy kötény, jónéhány reggelen mozdulatlanul állt az ötös gép. Pusztai Márta nem jött be. Ezt is, azt is találgatták, hogy miért marad otthon, de ő maga konokul Hallgatott. Beszéltek vele az üzem vezetői, csak a vállát vonta. — Ajaj... Nem ültem börtönben ... Levonnak a béremből és kész ... Ezernél több cementlap hiányzott a szállításra kész halomból, ezeken a napokon. A meszesi, komlói építkezéseken a lapozok szívták a fogukat és borsosakat mondogattak. Anyaghiány miatt a küszöbön üldögéltek, vagy elmentek segíteni a beton- keveréshez. Két lakásban siváran tátongott a feltöltés. Nem kezdhettek hozzá a munkához, a beköltözés is későbbre marad. Várhat még a lakó ott, ahol van. Pusztai Mártának az üzemben még külön is minduntalan levontak a béréből, mégis sokszor gazdátlanul állt az ötös korongozó. Vasárnap jelent meg az újságban a párt és a kormány új programmja. Hétfőn munkakezdés előtt már jócskán álldogáltak a tarka-barka anyaghegyekkel, csövekkel, faragott kövekkel teli udvaron. Márta frissen, fürgén lépdelt el a sokadalom mellett, nem nézett senkire. a helyére igyekezett. Az egyik idősebb lakatos fejcsóválva fordult utána. — Ennek aztán befelleg zett. Mert eddig még csak valahogy, de most aztán nem lesz amitől tartson.... Amnesztiát kap és akkor marad otthon, amikor akar. Néhány napig még beszélgettek a műhelyekben erről, aztán valahogy elfeledkeztek róla. — Tényleg, — mondják most. — Megjavult a Már ta ,azelői> sokat hiányzott, de már megkomolyodott. Cuppog a víz a csizmája alatt. Nagy torony cement lapot ölel a kötényéhez. Térül, fordul a gép egyik sarkától a másikig, a szeme mosolyog és az egy*k szemhéján vidáman táncol egy kicsiny kis fehér habarcspötty. Soha ennyi cementlapot nem gyártott. 1600—1700 darab kerül el tőle naponta. Ez már három lakásra elég. Háromszáz forinttal többet keres, mint az előtt. Ez nem sok, de ha az árleszállítást is hozzászámítja, akkor 4—500 forinttal is emelkedett a fizetése. Pontos a munkában, egy percet sem késik soha. Mi történt vele? Válasz helyett csak a tenyerét nézi. Ujjával kíséri azokat a vonásokat, amelyekre azt mondják, hogy a jövőről árulkodnak. Pusztai Mártának nem változott a tenyere, mégis sokkal derűsebb jövő áll előtte, mint azelőtt bármikor. Nem panaszkodott ő senkinek, de azért félfüllel tudtak róla az ii/.em ben, hogy a szülei, különösen az anyja méltatlanul bánt a gyerekkel. A hat testvér közül kisebb is, nagyobb is, útnak indult, hogy megálljon a lábán. 16—20 éves lánynál ez nem mindig olyan egyszerű. Néha hiányzik a kellő komolyság, aztán meg konoksággá, daccá fajul a hiba, ha nem tapasztal kellő szeretetet. Pusztai Márta hibáját elfelejtették, büntetését elengedték. Nem is maradt hálátlan, bár áldozatot sem . kellett hoznia. Rájött már magától is, hogy néki a legjobb, ha becsülettel dolgozik. Többet keres, jobban él, inkább megbecsülik. Azért még nem mindenki értette meg az üzemben, hogy mi is az új Programm lényege. Ha az állam és a párt módot ad Pusztai Mártának a meg- javulásra és elengedi a büntetést, akkor az üzemi bizottság, Dragovetz István se játssza tovább a „haragszom rád“-ot, hanem adja ki a megjáró szabadságot, mert Mártának fizetés nélküli szabad ságon kellett elutaznia vőlegénye meglátogatására. Az most katona, különben a pedagógiai főiskolát végezte és történelem-földrajz szakos tanító. Olyan munkáslányt vesz el feleségül, aki jól dolgozik. Akire majd büszke lesz az üzem, aki mór megkomolyodott. Bizonyára jó feleség is lesz belőle. Szántó Tibor
