Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-10 / 212. szám

f r DUNÁNTÚLI | *■ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJÉTEK! . A MAI SZAMBÁN: ! > 1 A nyugatncmetországi Riasztásokról (2. o.) — Csökken az életszínvonal a tőké« országokban (2. o.) — Tag­gyűlésre készül az Andvás-aknai m. számú alapszerve­zet vezetősége (3. o.) — Kuspaiék számvetése (3. o.) — Összefoglaló az építészeti' vitáról (4. o.) — Lakásépítés Beremewden (4. O.) AZ M D P BAR AN YAM EGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK | f APJ A X. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1953 SZEPTEMBER 10 Termelj többet, jobban élsz! ®gy és félmiLliárd forint... E ha- a'rcias szám mellett az árcsökken- *st-ől szóló határozatot olvasóik nagy éhsége elslklott. Valóban első pil­“Aatban fontosabb volt; milyen cikk­ek mennyivel csökkent az ára és 1 ceruzák nyomán kikerekedtek a ’tárnok, a 700 vagy 1200 vagy ennél ßbb forintok, ami az évi megtaka­rt jelentette egy-egy családnál. Jbből a 700—1200. forintokból tevő­ik össze az egy és fél milliárd, ami 1 nagy családnak, az ország népé- ?*k megmarad. Hatalmas összeg ez. na az egy és félmilliárd forintból ^k családiházat építenének a dol­gozók, 41.667 olyan családi ház ké­tülhetne, mint amilyen Komló- üésztenyésen épül a bányászoknak j}. nragánházakció keretében. Ha pe- csak rádiót vásárolnának a dol- az egy és félmilliárd forint­ul akkor 750 ezer darab kerülhet- j*8 az otthonokba, ha egy rádiót 2000 Ofintért számolunk. Az egy és fél- t|'lliiárd forinton 125 ezer darab 12 tyr forintos szobaberendezést, vagy millió 500 méter szőnyeget vá­dolhatnak a dolgozók, ha egy mé- k‘rt 80 forintért számolunk. Az em- minőségű szőnyeg ára kb 20 falókkal csökkent, így a megvá­sárolható mennyiség még öt millió ^éterrel emelkedik. Ha például a ■1.667 családi házat egy helyen épí- ;8aénk, az új város lakóinak száma jobb lenne, mint Pécs és Mohács ^kosainak száma együttvéve, a ki- erjedése pedig elérné csaknem Deb­recen városáét. A felsorolt né- jjány szám is mutatja, hogy milyen 1'»talmas összegű megtakarítást je- ent az árleszállítás, hogy milyen ha­jmás eredményeket képes elérni e6y szabadságban élő nép, amely blinden erejét az ország építésére, ** élet megszépítésére, a jólét erne­uere fordítja. Érthető, ha népünk felszabadult, “főmmel, boldogsággal fogadta az “leszállítás hírét, a másfél milliárd '°rint megtakarításának hírét. El­ölik ez a hatalmas összeg. Bán­kút! Ferenc bőrgyári munkáshoz egy ávben 1200 forint, Arany Ferencné borcelángyári munkásnőhöz 965 fö­hnt kerül belőle és nincs olyan csa- iád, ahol ne jelentene egy évben 400, «00, 1000 és ezen felüli összegű meg- ^karítást a dolgozók érdekében tör­ött hatalmas jelentőségű határozat. Oe érthető néhány embernél a csüg- Sedés is, — mert vannak, akik a hír illatára csüggedtek lettek. Elcsüg- fedtek azok, akik — nem véletlenül örökké kételkednek abban, hogy a Párt és kormány célkitűzései való­ba válnak-e. Elcsüggedtek az olya- n°k, akiket nemrég lepleztek le a Gádorban, akik 100 forintos alapon Játszották az ultit, míg a becsületes emberek dolgoztak. De csüggedésü- /et hamar felváltotta az árleszállítás ielentőségének lekicsinylése, hogy '•csak a bóvli dolgok ára ment le“. Emberére akadt vasárnap este az a 'alapos kisasszonynak öltözött hölgy 'z Állami Áruház kirakata előtt, aki az előbbi kijelentést tette. A kiraká­st nézegető férfi csak ennyit mon­dott neki: „Ide figyeljen nagyságos iszony. Ha magára raknám azokat árukat, aminek lement az ára. a'igha hiszem, hogy „elviselné. Két vUág találkozott ekkor egy pillanat- fa szavakban is egymással: a mun- 'ás, aki joggal érzi munkája győ- Elmének az árleszállítást, a íetunt világ képviselője, aki legszívesebben azt látta volna, hg nem le, hanem Elmennek az árak. ét emelése a dolgozó nép ke- an lerakva. Ezt újabb ezrek k értették meg az arleszallt- ,mán. Ezt bizonyítják azok az ;k, amit a gyárak üzemek jai a falvak dolgozói küldtek ént. Horváth István (18) pecs “lepi váiár rövid üzenete így c: „A Kotoucs-csapat ebben pban is teljesíti tervét.“ A Pé- írelőlpari Vállalattól a negved vtúlteljesítésre tettek fogadat i ünnepélyes röpavűlésen a >k. Csóka János délszláv do araszt pedig amellett hogy e- időben az őszi ™unk.fki£’,va ónapban már a begyüjtőhely­re szállítja a hízottsertést, hogy hús­ból és zsírból is több legyen. Ezek a nagyszerű megmozdulások, ame­lyek kísérői az árleszállításnak, meg­mutatják, hogy egyre világosabbá válik a dolgozók előtt a többterme­lés és a jobban élés szoros, elválaszt­hatatlan összefüggése, az, hogy a „Termelj többet, jobban élsz!"-jelszót az alkotó munka váltja valóra. Ha eddig többet termelt egy bá­nyász, egy munkás, egy paraszt, — jobban élt. Azok a bányászok, üze­mi munkások, akik 130, 150, 170 szá­zalékra teljesítették tervüket, lénye­gesen, 400, 500, 700 és ennél több forinttal vittek haza többet, mint azok, akik csak 80—90 százalékos eredményt értek el. Most az árleszál­lítással a forint értéke megnőtt és ebből következik, hogy aki többet termel, az még jobban él az árleszál­lítás nyomán. Aki többet termel, annak több fi­zetés jár, annak több leszállított áru ruha, cipő, élelmicikk jut, több le­hetősége van a szórakozásra. A több­termelés azonban nemcsak egyéni érdek és különösen nemcsak egyéni érdek az árleszállítás után. Minden­ki érdeke, hogy minden bányász, üzemi munkás, dolgozó paraszt töb­bet termeljen, a legjobb tudása sze­rint végezze munkáját. Ha többet termel a bányász, több a szén, ha többet termel a gyári munkás, több a gép, a különböző ipari cikk, ha többet termel a falusi dolgozó, több az élelmiszer. Éppen ezért — mert a do1 gozó nép kezébe van letéve a jólét további emelkedése — min­den ember, minden dolgozó szemé­lyes érdekévé kell tenni, hogy mara­déktalanul teljesítse tervét, hogy a bánya, az üzem maradéktalanul tel­jesítse tervét, ha iléhet teljesítse túl. Ennek jelentőségét megérttetni a dolgozókkal, elsősorban népneve­lőink feladata, akiknek kezében az árleszállításról hozott határozat ha­talmas mozgósító erő. A népnevelő­kön kívül nagy feladat hárul az élen járó bányászokra, üzemi munkások­ra, a föld művelését jól értő dolgo­zókra. Ha eddig nagyon fontos volt a kevésbbé képzett munkásokat, fa­lusi dolgozókat megtanítani a szak­ma alapos ismeretére, tudatni velük a munka és termelési módszereket, úgy ez most kétszeresen fontos fel­adat. Nem lehet közömbös egy bá­nyásznak, egy üzemi munkásnak sem, hogy társa 100 százalék felett teljesíti tervét, vagy azon aluli ered­ményt ér el. Nem lehet közömbös egy dolgozó paraszt számára sem, hogy szomszédja milyen módszerrel és időben végzi-e el -az őszi mun­kákat, nem lehet közömbös egy ter­melőszövetkezet tagságának sem, hogy a szomszéd szövetkezet hogyan dolgozik és milyen eredményeket ér el. Ezért az eddiginél jobban, a többtermelés érdekében ki kell szé­lesíteni, fel kell éleszteni az új, a jobb módszereik átadását. Sok olyan kezdeményezésnek kell lenni a kö­vetkező napokban, mint amilyen a palotabozsoki körzeti agronómus kezdeményezése, hogy fokozott se­gítséget nyújt a termelőszövetkeze­teknek, hogy ismerteti a dolgozó parasztokkal az élenjáró agrotechni­kai módszereket, segíti őket azok al­kalmazásában. UJ lendületet kell ad­ni az ipar területén is a gyengébb teljesítményű dolgozók segítésének. Aki túlteljesíti tervét, aki jól dolgo­zik, többet termel, az élenjáró kato­nája a jobblétért folyó munkának, de aki emellett az elmaradókat is segíti, az kétszeresen katonája ennek a nagyszerű harcnak. Hatalmas megtakarítás az, amit az árleszállítás jelent a magyar nép­nek, nagy lépés ejőre a bőség, a jó­lét megteremtésének útján. A továb­bi tettek a dolgozók eddiginél jobb munkájától függnek, a további ered­mény azon is múlik, milyen mérték­ben sikerül népnevelőinknek, az élenjáró dolgozóknak, a népi demo­krácia minden igaz hívének széles­körű mozgalommá fejleszteni egy­más segítését, a „Termelj többet, iobban élsz!“ jelszó jelentőségét meg érttetni minden dolgozóval, JOBB MUNKA A VÁLASZ Áz árleszállítás még jobb munkára lelkesíti a bólyi gépállomás dolgozóit \ Baranya megye 16 gépállomásának közel félezer gépe közül mindössze 280 végezte az őszi szántás-vetést szeptember első hetében. Nem mutatott példát a munkában a megye legnagyobb gépállomása, a bólyi sem. A gépállomás vezetői és traktorosai legtöbbször belenyugod­tak abba, ha a termelőcsoportok az időjárásra hivatkozva, elküldték a gépeket. Ahelyett, hogy meggyőzték volna a csoportok vezetőit az időben végzett őszi munkák fontosságáról, átvitték gépeiket a körzetükbe tar­tozó állami gazdaságok tábláira. így a csoportok földjén az első hetekben csaik itt-ott indult meg az őszi talajművelés. Pedig akadt pél­da a gépállomás területén arra, hogy jó politikai felvilágosító munkával a csoportokat is meg lehet győzni. A nagynyárádi Dózsa termelőszövetke­zeti csoportban még ezelőtt két hét­tel azt hajtogatták: „Minek ide a gépállomás, ősszel úgyis feloszlik a csoport...“ Amikor azokban a gép­állomás itt dolgozó traktorosa lelep­lezte az ellenséget: Nagy Antalné csoporttagot, aki munka helyett lá- zított, egyszeriben megváltozott a hangulat. Nagy Antalné elnyerte méltó büntetését, kizárták a csoport­ból, a Dózsa földjén pedig már javá­ban folyik azóta a szántás. A jövő héten hozzákezdenek a takarmány­vetéshez. Egyre többen követik a gépállo­más körzetébe tartozó termelőcsopor­tok közül a nagynyárádiak példáját: igyekeznek behozni az elmaradást. — Most a gépállomáson a sor, hogy az eddiginél jobb munkával segítse őket. Erre tetteik ígéretet a bólyi gépál­lomás dolgozói szombaton este, ami­kor a rádió ismertette az árleszállí­tásról szóló új kormányrendeletet. A közös rádióhallgatás után nem oszlottak szét. Egyesek tervezgetni kezdték: mit-vásárolnak majd a sok­féle árucikkből az új, leszállított ára­kon. Legtöbben azonban azon tanács­koztak: hogyan viszonozza a kor­mánynak. a pártnak ezt az újabb gondoskodását a gépállomás? A vezetőség elhatározta, azonnal kijavítja a még használhatatlan gé­peket és rríinden gépnél biztosítja a két műszalfcot. A traktorosok a bá­nyászok , .rnele gc sáká n yv ált ásának" példájára felajánlották: bevezetik a „meleg kornaányváltáet“: amikor az egyik traktoBos leszáll a gépről, azt azonnal jó, használható állapotban átadja az őt\ felváltó társának, aki nyomban továbbfolytatja a munkát. Az elhatárolások valóraváltása so rán hétfőn reggel már három bejá­ratás és javítás alatt álló gép kivé­telével valamennyi gép kiindult a bólyi gépállomásról a határba. Ki­osztották a meleg és vízhatlan ruhá­zatot is a traktorosok között. A lelkes murika eredménye nem maradt el.. Ezen ta napon 260 normál­hold talajmunkával készültek el a bólyi traktorosok s a terv szerinti hétről 8.9 norméfiholdra növelték az egy gépre eső teljesítményt. Huszonnyolcezer tégla helyett, több mint negyv*enezret készének naponta a 111-as számú téglagyár dolgozói A kormány Programm megvalósí­tásáért folyó lelik es munkából a pécsi hármas számú téglagyár dol­gozói sem akarnak kimaradni, sőt nem is a középtájon, hanem az élen akarnak haladni Tudják, hogy csak úgy építhetnek Komlón és a megye többi részén mielőbb több lakóházat, ha teljesítik, túltel­jesítik a tervet. A téglát, amit gyártanák, Komlóra szállítják, de a Baranyamegyei Tatarozó Válla­lat is innen kapja az anyagot. A gyár dolgozói az árleszállítás után, hétfőn megfogadták, hogy napi tervüket, ami 2b ezer téglát jelent, 10 ezerrel túlteljesítik. Más­nap, 8-án fogadalmukat nem csak teljesítették, hanem annál többet, 40.020 darab téglát készítettek. A gyár dolgozói büszkék erre az eredményre, de büszkék arra is, hogy évi tervüket szeptember 8-án már 90 százallékra teljesítették, te­hát lesz mód a túlteljesítésre. Büszkék az eddigi eredményre a Novotai-brigád tagjai is, akik le­rakók. Szeptember 9-én a munka közben előfordult kis szünetben is arról beszéltek, hogv kinek mennyit jelent az árleszállítás. Uj erőt ad ez a munkához. — Én egyedül vagyok és mégis minden hónapban 50 forintot taka: ríthatok meg — fűzte a szót a bri­gádvezető Novotni Jánosné Csömör Istvánné, a brigád egyik tagja is csatlakozni akart az igen fontos beszédtémához, de Krémmer László, Nagy János és Kovács Ádám meg­érkeztek a kocsikkal, amelyen 74—74 tégla van. Ekkor a brigádon volt a sor, de nem is késlekedtek. A hat asszony pillanatok alatt megszabadította a kocsikat terhűk­től, s míg az újabb szállítmány megérkezett, tovább folytatták a beszédet. Csömör Istvánné kezdte, elmondta: , — Eddig havi keresetem 1100 fo­rint volt. Most az árleszállítás után olyan, mintha 1250 forintot keres­nék. Ennyivel emeLkedett fizetésé­nek értéke. A beszélgetés ismét megakad, mert megérkezik az újabb tégla száll rtbnánv, amit gyor­san le kell rakni. Az óra mutatója! a munka befeje­zése, 4 óra felé hMlad, de a munka­lendület nem csökken, hanem gyor­sabb lesz. A fokozott igyekvés okára a brigádveáitó adja meg a választ. — Kétszáz darab1 hiányzik a negv- venezerből. így hagyjuk ezt asszo­nyok? — fordul a brigád tagjai felé. — Neim! — hangzik a válasz és máris nyúlnak tégkíkért, hogy le­rakják. Amikor végeznek, elégedet­ten adják össze, hogy ismét' elérték a 40 ezret — a fogadalom az 5 munkaszakaszukon ás megvalósult. „Ncvemlier 7-re egészévi tojás-és baromfibeadásunlcat teSjesltjük(‘ A szentlőrinci MNDSZ-asszonyok versenyfelhívása Szinte napról-napra tapasztaljuk, hogyan valósul meg a miniszterta­nács határozatai alapján az új kor- mányprogramm. Az utóbbi két hó­napban alig múlott el hét, hogy kor­mányunk egy-két határozattal, ked­vezményekkel ne sietett volna dol­gozó népünk segítségére. Ingyenes­sé lett az állatorvosi szolgáltatás, in­gyenes a gyógyszerellátás, 10 száza­lékkal csökkentették a kapásnövé­nyek után a beadási kötelezettséget, 15 százalékkal csökkent a jövedelem- adó és mindezt betetőzte a vasár­napi nagy árleszállítás. Mi, szentlő­rinci MNDSZ-asszonyok, kormá­nyunk intézkedéseire azzal válaszo­lunk, hogy megjavítjuk munkánkat a tojás- és baromfibegyüjtésben. — Vállaljuk, hogy november 7-re egész évi baromfi- és tojásbeadási kötele­zettségünknek 100 százalékig eleget teszünk. Ugyanakkor versenyre hív­juk megyénk minden MNDSZ asszo­nyát tojás- és baromfibegyüjtésben. Kovács Mária szentlőrinci MNDSZ-titkár. „ügy készülök fel az őszi munkákkal, hogy jövőre még többet termeljek“ Sokan ismerik Ujpetrén Szekeres Gyula hétholdas dolgozó parasztot. Tudják róla, hogy szereti földjét, s ez a szeretet a föld iránt jó munkájában nyilvánul meg. Nem is panaszko­dik, hiszen termett min­den bőven. Hét holdjából két és fél holdon búza ter­mett. Nem is akármilyen! Tizenkét mázsa holdan­ként. Ebből a beadáson kívül maradt Is jócskán. Gyönyörű a burgonya ter­mése is. Még nem szedte fel mind, de a 354 négy­szögölről 44 zsákkal hor­dott haza. — Olyan a burgonyám, hogy négy-öt tesz ki egy kilót. Egy zsák elvetett burgonya most tizenkettő­vel fizetett. Látszik Szekeres Gyu­lán a megelégedettség, az az öröm, amit csak a jó munka eredménye válthat ki a dolgozó emberből. — A jövő héten már Unom a feleségemmel a tengerit is. Az első sze- kérrrel a beadásba vi­szem. Szép termésem lesz — holdanként számítok úgy 28—30 mázsára. Lehet az is, hogy több lesz, mert egy fél hold korai kuko­rica termése — amit már letörtem, — 17 mázsa lett. Szekeres Gyula és fele­sége már a múlt hetek­ben tervezgettek, hogy mit vásárolnak az ősziek betakarítása után. Minde­nekelőtt házitűzhelyre van szükségük, no meg ruhá­ra, cipőre, az asszonynak meg a gyereknek. Amikor Szekeresékhez is eljutott az árleszállítás híre, szá- mítgatásuk mindjárt mó­dosult. Az árleszállítás után Szekeres Gyula elha­tározta, hogy azon a pén-. zen, amit a vásárolt hol­mikon megtakarít — ke­vés pótlással ■—> vesz egy rádiót is. A kormány és párt ha­tározata örömmel töltötte el azért is, mert tudja, hogy az olcsóbb' tűzhely­ben, rádióban, ruhaanyag­ban, benne van az ő be­csületes munkája is. — Többet, jó minősé­get termeltem — jobban élek. így van ez rendjén. Az idén úgy készülök fel az őszi munkálatokkal, hogy jövőre még többet termeljek. Számításom, hogy három hold OFA földdel megtoldom a hét holdamat, így aztán meg­növelem a búza vetéste­rületét, hogy a jövő év­ben még több, még na­gyobb szelet kenyér jus­son minden dolgozó aszta­lára. —- Ezenkívül az állat­tartást sem hanyagolom el. Tavaly is volt egy szer ződött bikám. Eleinte meg is szólták igyekvésemet egyesek, de amikor meg­tudták, hogy nyolcezer fo­rint ütötte a markom a bikáért — akkor már in­kább irigykedtek. Most is van három bikám. Kettő szerződött, egyet pedig szabadon adok el. Hízóim is vannak. Egy a beadás­ba megy, egyet eladok, kifizetem az árából az adót, kettőt pedig levá­gunk. Szekeres Gyula biza­kodva beszél a jövőről, Ezt a bizakodást még fo­kozta az a sok kedvez­mény, amelyben a kor­mányprogramra eddig ré­szesítette s amelynek már is érzi hatását. Úgy gon­dolja, hogy a kormány­programra megvalósításá­ból még jobban kiveszi ré­szét, hogy elmondhassa; nemcsak kapott, hanem adott iSj

Next

/
Thumbnails
Contents