Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-06 / 209. szám

N a p r; ó 1953 SZEPTEMBER 6 KOMLÓ TÖRTÉNETE Minden von, csők dolgozó kéz (egyen, amelyik erősen megfogja a munka végét Rtzs'tvVi nénivel. ezrei nz ősz- hajú. Icedvesroosölyú idős vásáros- dombéi . asszonnyal még tavasszal találkoztam a Pécsi Takarékpénztár bari. Akkor húzták ki 50.000 forint­tal a békekölcsönköt vényüket, s a menyével, Annussal jöttek be u pénzért Aznap indultak Pestre, hogy bevásároljanak az egész csa­lásinak. Nagy volt az öröm. a napotf bon isméi tata * or. on’ , de ekkor már az egész, családdal si­került megismerkednem. Dél körül jártam náluk. Házuk magasan a falu fölött van, a gyümölcsfákkal díszített domboldalon József, Bazsinka néni idősebb fia, feleségével együtt napraforgót csé­pelt. Égy új eljárással próbálkoz­tak, azt nézegették éppen. — Szorítsd a bngát jó erősen a deszkára — szólt a férfi feleségé­nek, s forgatni kezdte a kukorica- morzsoló kerekét A napraforgó ma gok szaporán peregtek, s a szemek nagy lia.owött gyuuek u hazaspar lábai előtt. — Jó lesz ez gyermekeim — szólt Bazsinka néni, amikor megnézte m es te rkéd ésü ket. ö szokta jóváhagyni, hu valamit csinálnak a fiatalok. — napraforgó kicsénlésének úi eljárását József a vonatban hallotta egy idős parasztbácsitól. Az egész­nek az a fortélya, hogy a kukorica morzsoló lendkerekére egy aprósze- ér.kkel kiveri deszkát kell «■rosi- teni, s a kerék forgatása közben a , deszkára ra kell szorítani a napra­forgó bugát, s a szegek kidörzsöLik a szemeket. Egyszerű az egész. De jellemző Bazsinkúékra, hogy azon­nal bevezették a munkát könnyítő eljárást. Könnyebb és gyorsabb a munka — magyarázza Bazsinka József — az ..újítás** előnyét. Egv hold napra­forgó kéziesépléséhez a régi módon öt nap kellett: így pedig egy nap alatt elintézzük — Szükségünk van nekünk arra a megtakarított régy napra — teszi ho/.zá nevetve. Valóban. Bazsinkáéknak szüksé­gük van minden percre, mert állan­dóan annvi tennivalójuk van, hogy alig győzik. A sok munkának meg is van a haszna. Nincs is panaszuk. — Az egésznek az a titka, hogy dolgozunk, megfogjuk a munka vé­gét — mondja Bazsinka néni. A községi tanácselnök, aki éppen szabadságon van. felkisért a család­hoz, Most figyelő szemmel „mustrál ja“ az „újítást“, majd megfontol­tan tömören kifejezi helyeslését: — Hát ez igen! Ezt elmondom a faluba, hadd csinálja más i* Összejön »1! ege«-* o «Iád. Ba- zsin.ka néni fiatalabb fiának, Lajos­nak a felesége is előkerül Ők a fa­luban laknak, de minden reggel fel­jönnek, felhozzák az állatokat is. Itt fennt a domboldalon van a csa­lád központja a szülőknél. Betessékelnek .bennünket a tiszfa- szobába, s megindul a beszélgetés. Egymás szájából veszik ki a szót, úgy mondják el az eddigi munká­jukat. terveiket, vágvaikat. A be­szélgetést csak a családfő beteg kö­högése zavarja meg néha. Bazsinka bácsi ugyanis súlyos, fekvőbeteg már évek óta Igv a munkát fH'°- sége irányítja, s ahogy a falubéliek mondják nem is olvan rosszul A szülők és a gyermekek szavai­ból kibontakozik a család múltja, a szülők, nagyszülők élete. Bjzonv. az nem volt olyan jó, olvan gond­talan. mint a jelen. A család eredeti foglalkozása a vúndoijuhászat. Ahogy szokás mon­dani: „se istene, se hazáin1* nem volt Bazsinkáéknak. Uradalomról, uradalomra, cselédként juhászkod- ták végig a dunántúli dombokat, legelőket. A hosszú vándorlás után végre t9?iS-ban letelepedett Bazsinka Jó­zsef. Vásárosdomhó községben, az ódombói részen, fent az emelkedőn, ott, ahol most laknak állt egv kis nádfedeles, roggyant viskó. Megvet­ték a sok éhezéssel megtakarított pénzecskéből, s évről-évro összeku- porgatfák a bővítéshez a Ültére két. A letelepedés után még folytatták a juhásza tot Ugyanakkor a házzal vásárolt négv é« fé! —1 • I f-'biön gazdálkodni kezdtek. A felszabadu­lás után földjüket kiegészítették hét holdra. Ezután már lobban gya­rapodott a Bazsinka család vagyona. Jóil jövedelmezett a juhászat is az. állami támogatással, a föld pedig, !>ár elég gyenge, sovánv, kiszipolvo zott feriilet volt, biztosította a nagv család élelmét Évről-évre módosai) bak lettek, bár nagyon sok nehéz­séggel kellett megküzdeni. Helyzetük javulásának titka, bogv a Család — szülők és a két megházasodott fiú családja — min dig együtt dolgozott. Az egyetértés, és az egy célért végzett megfeszí­tett közös munka eredményezte a család állandó emelkedését. Most még nagvobb eredm»nve- ket érnek el. még jobban kifizető dik szorgalmas munkájuk. Jelenleg a 7 holdon kívül, amibe szőlő is van, tulajdonukba tartozik 380 bir­ka, 2 ló, két tehén, néhány sertés és sok aprójószág — Most — mondja Bazsinka Jó­zsef — úgy tervezzük, hogy növel­jük a föld hozamát. FeljavjHnk még job ban. hogy biztosítsa az álla­tok részére az elegendő takarmányt, s még jobban igyekszünk a juhok­kal . — Sertést is veszünk még néhány darabot — szól közibe Bazsinka néni —azzal nagyon jól ki lehet jönni. Régebben is az segített raj­tunk. Úgy gondolom, ha sikerül, ak­Hozzáezólás az építészeti vitához Pártunk és kormányunk szerető gondoskodását, a munka megbecsü­lését bizonyítják azok a tények, me­lyek napról-napra szemünk elé tá­rulnak. Ilyen hatalmas segítség, bi­zonyíték dolgozóink számára az ál­landó építkezés is, amit Ujmeszesen ig tapasztalhatunk. Mi, Ujmeszes asszonyai, bányász feleségek, 1952 augusztusában kerül­nünk* családunkkal egy nagyon szép épületbe. Két.-, három-szoba, kony­ha, mellékhelyiségek adnak kelle­mes otthont. Igazán kellemes ilyen helyen tölteni napjainkat, érezzük, hogy érdemes dolgozni. Gyönyörű parkéttes, világos, egészséges, nap­sütötte a lakhelyünk. Azonban a sok jó mellett van egy-két megje­gyezni való, amit a jövőben mind a iTervező Iroda, mind a városi ta­nács és az illetékes szervek figyel­mébe ajánlunk. A belterület hiány osságai közé felsorolhatjuk a szobák problé­máját. Helyesnek tartanánk, ha a későbbiekben ilyen építkezéseknél (kétszobás lakásnál a belső szobát készítenék nagyobbra. Ugyanis nap­közben nagyon megfelelő a kis szo­bában való tartózkodás. A mostani helyzet szerint csak a nagyobb szo­bán való átjárással oldható ez meg Sokkal kellemesebb lenne, ha mind­járt a kis szobába juthatnánk. Hi­ba még a fáskamrák kicsinysége. Nem lehet benne semmit tárolni, annyira szűk a hely. Javasolnánk a padlás részekre osztását is. Ugyanis a külön részek, külön kulcsokkal, megkönnyítenék munkánkat. nem kellene az egész háztömböt, bejárni kulcskeresés végett. Nagyon meg­felelő lenne,, ha az éléskamrákat is tágasabbra készítenék. Nehézségek vannak a mosókonyhával, mivel egy üstön kívül -semmiféle berendezés nincs. Ez arra kényszerít bennünket, Látogatás Bazsinkáélsnál hogy a fürdőszobát használjuk mo­sásra. Komolyabb munkát kíván a vízvezeték szerelése, beépítése. Gya­kori eset, hogy a fürdőszobában el­romlik a csap, ömlik a víz. A WC- ben már többször letört az úszódob. ami szintén kellemetlen számunkra. A szép otthon még mindig ennyi ja­vítani valót takar belülről. A külsőről: jó lenne, ha nem ilyen skatulya épületeket készítenének, hanem négy szög alakban, hogy középen udvar állhasson gyermekeink rendelkezé­sére. Ezzel biztosíthatnánk magun­kat arról, hogy gyermekeinket nem fenyegeti a járművek veszélye. Ját­szóteret is létesíthetnének. Magáról az épületről még annyit szeretnénk megjegyezni, hogy az ablakokat ne kissebbítsék. Amint újabb és újabb tömbök emelkednek, annál szőkéb­bek lesznek az ablakok. Sok tenni­való van az óvoda kérdéssel kapcso­Nagy sürgés-forgás volt a Leőwey Klára leánygimnázium folyosóin és tantermeiben. Kíváncsi leányfejek kandikáltak ki az ajtók mögül. Meg­érkeztek a tankönyvek! — hangzott a kiáltás. Bár már vége volt. a ta­nításnak, nem sietett senki sem ha­zafelé. Mindenkit érdekelt az új tan­év számukra még ismeretlen anyaga. Tavaly ilyenkor még nem is láttam a könyveimet — mondta az egyik ta­nuló. Emlékeztek hányszor kellett megsürgetnünk akkor a megrendelt könyveket? — erősítette a másik. Mindez már a múlté! A Széchenyi- téri Állami Könyvterjesztő Vállalat vezetőjének és dolgozóinak: Hering kor néhány darabot eladásra hiz­lalunk. Legjobban az állat jövedel­mez. Legalább is mi ezt tapasz.ta.l- I luk eddig — fejezte be tervezge­I téset. Miközben folyik a beszélgetés, egy 13—14 év körüli hosszúcopfos leánvka jön be. Kezében aktatáska, csuklóján karóra. Ugv néz ki, mint ha legalábbis egy városi korzóról csöppent tolna ide Friss, üde, s csi­nos. — (j a Juliska — mondja Ba­zsinka néni. —- Lajos fiamnak a leánya. Most jár nyolcadik általá­nosba Az apja oda van Zalába a pinkákkal s nálunk vannak most a menyemmel együtt. A kislány nagvkomolvan megáll a szülei mögött és figyelő szemmel hallgat. — Van egy nagyobb unokám is — tájékoztat a nagymama. — A Józsi Komlón, az új gimnáziumban tanul. Ügyes gyerek. Verseket ír. Ba7s'nka néni szemmel látha­tóan büszke, amikor az unokáiról beszél. Igaza is van. Jogos a büsz­kesége. Hiszen ha azt nézzük, hogy nem is olyan régen a Bazsinka csa­lád még vándorolt faluról-falura. otthon nélkül, szegénységben, ma pe­dig már gimnáziumba járnak az unó kák. akkor meg is lehet elégedve. A nagyszülőktől az unokákig ha meg vizsgáljuk a Bazsinka család fejlődé­sét, akkor benne láthatjuk az egész magyar falu fejlődését, növekvő jó­létét, a magyar falu kultúrálódását. De itt még nem áll meg a fejlődés. Még most jön az igazi jólét, az igazi fejlődés, hiszen a kormányprogramm segíti a Bazsinka család gazdálko­dását is. — Egyik legnagyobb segítség, amit a kormányprogramm adott, az a nyu godt hangulat, a gazdálkodás bizton­sága, — mondja Bazsinka József. Édesanyja helyeslőén bólint. —. Most még jobban igyekszünk. Olyan gazdaságot teremtünk, hogy na! Jól esik hallgatni ezt a bizakodást, amire minden alapja megvan Ba- zsinkáéknak. Mindig szorgalmasan dolgoztak. A munkában példát ad­hatnak a megye bármelyik gazdájá­nak. A munkájuk után gazdagodtak. De most, hogy szinte megérdemelt jutalomként a tavaszon nyertek a békekölcsönön és a kormányprog­ramm is kitűzte a dolgozó paraszt­ság fokozottabb támogatását, még jobban haladnak majd. — Mert minden az embertől függ — mondja mosolyogva Bazsinka néni, — aki dolgozik, az nyugodt most, az elvetett mag kikéi, a nyiladozó gyü­mölcsvirágok gazdag termést hoznak, bundát eresztenek a birkák. Minden van, csak dolgozó kéz legyen, ame­lyik erősen megfogja a munka végét. T. M. latban. A rengeteg gyerek az utcán, mert nincs egy tágas hely, ahol el- töltenék napjaikat, amíg a szülők dolgoznak. Az egy 50 személyes óvo­da nagyon kevés, amikor csak egy lépcsőházban van 40 gyerek. Ugyan­ez vetődik fel az iskolánál is, szin­tén a tanterem, felszerelés a létszám hoz viszonyítva kevés. Az ujmeszesi bányásztelep dolgo­zói nevében kérjük, hogy az óruház építését gyorsítsák meg, mert nagy nehézségeket állít munkánk elé, hogy csak egy népbolt, egy hentes és zöldségüzlet van a környéken. — így nagyon gyakran Pécsre kell be­menni vásárlás miat^, ami sok időt igényel. Bányászaink jobblétét úgy biztosít­hatják az illetékes szervek, ha figye­lembe veszik kívánságaikat és azok nyomán végzik a teendőket. Tóth Jánosné (30) Tóth Jánosné (39) Alagi Károlyné Henrikné, Gál Józsefné, Kovács Jó­zsef szocialista munkafegyelme, pon­tossága és határtalan előzékenysége, valamint az iskolai tankönyvfelelős, Bikfalvy Irén áldozatos munkája folytán a megrendelt tankönyvek leg nagyobb része már tanulóink birto­kában van. Tankönyvvel és írószer­rel így ellátva, időveszteség nélkül, tervszerűen láthatunk hozzá az új tanév megkezdéséhez. Ezúton is kö­szönetét mond a Könyvterjesztő Vál­lalat határidőre teljesített ügybuzgó munkájáért a Leőwey Klára ált. leánygimnázium nevelőtestülete és tanulóifjúsága, Részlet, a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat Baranyamegyei Szervezete szer kesztésében megjelenő „Komló, a feketeszén városa“ című ismeretter­jesztő anyagból. (Babies András tu­dományos kutató által készített váz­lat a „Komlói Kőszénbányászat“ cí­mű készülő könyvéhez.) * Komló történetét, mint igen sok más magyarországi települését, tör­téneti forrásaink segítségével a XIII. századig tudjuk követni. A falu nevének oklevélben történt említése azonban már önmagában is korábbi keletkezésre utal. Komló nevét megemlítő első okle­velünk kelte 1256. Itt a falu Comp- lor néven együtt szerepel a vele ma is szomszédos Battyán és Jánosi fal­vakkal. Komló ekkor a pécsváradi bencés apátság birtoka volt. A falu neve 1320-ban Kemle, 1321- ben Komlód, 1414-ben Komlow, a pápai tizedjegyzékben pedig mint Komlód, Konlód, Cumulód szerepel. Az elírásokból megállapítható, hogy Komlót már a középkornak e szá­zadaiban „Komló“ elnevezéssel illet­te a nép, s csali az oklevélszerkesz- tők és összeírok írták le a hallás után olyan változatosan. Komló a XV. században már a pécsi káptalan birtoka. Ebben az idő ben kapja első kőtemplomát, amely­nek romjai még ma is láthatók a falu temetőjében. A falu valószínű­leg Pécs elestével egyidőben (1543- ban) török hódoltsági terület lett. A török idők alatti életéről nem sokat tudunk. Közigazgatásilag a pécsvára­di kerület (nahié) keretébe tartozott, s a török fejadó-defterben 10 lakó­házzal szerepel. Tekintettel arra, hogy a török in­kább pusztított, mint épített és meg­szállása általában nem kedvezett a települések fejlődésének, Komló mé­reteit a korábbi időben sem becsül­hetjük kisebbre. A török hódoltság alatt a pécsi püspökség, igyekezett fenntartani a jogfolytonosságot alattvalóival, oly­módon, hogy a jobbágyoktól adót szedett. A török megszállás ugyanis lehetőséget nyújtott arra, hogy az elmenekült földesurak adószedőiket időnként beküldjék a hódoltsági te­év: lakosság: 1695 10 család 1714 5 család 1828 491 fő 1836 415 fő 1851 384 fő 1869 421 fő 1880 417 tő A lakosság számának ugrásszerű növekedését századunkban a szénbá­nya jelenléte idézte elő. Komló karakterét az utolsó 60 esz­tendőben kimondottan a szénbányá­ja adta meg. Jelenlegi és további fejlődésének is ez az alapja, ezért Komló történetével kapcsolatban szénbányászata áll a figyelem közép­pontjában. A XIX. század elején a komlói szénelőfordulás — a kibúvások ré­vén — már ismertté váltak, de tar­tós bányászatot a kellő kőszénfogyasz tás hiányában elkezdeni nem lehe­tett. Indulásához két főtényező kel­lett: 1. a hazai gyáripar nagyará­nyú fejlődése, hogy a komlói szén is piachoz jusson, 2. vállalkozó, aki leküzdi a szénbányanyitás és a for­galmi szempontból kedvezőtlen föld rajzi helyzet nehézségeit. Mindkét adottság együtt volt a millenium ko­rában, a múlt század utolsó évtize­dében. Az erőteljes ütemben fejlesztett ipar minden hazai szenet felvett, sőt 10—15 millió mázsa szenet külföld­ről kellett behozni. A szénnek jó konjukturája volt s a profitot egyet­len tiőkés sem utasítja vissza. így Engel Adolf, aki kereskedelmi tény­kedése és könnyűipari vállalkozásai révén nagy vagyonra tett szert, mint a Jánosi uradalom tulajdonosa, Kom­lón 1892-ben szénbányát nyitott. A bányaművelés táróműveléssel in­dult s csak 1898-ban tériek rá a függőleges aknarendszerű bányászat­ra. Az első akna a ma is meglévő Anna-akna volt. A tulajdonos, Engel Adolf és Fiai cég által végeztetett mélyfúrások fel­tárták azokat a vastagabb szénréfe- geket, amelyek egy tartósabb bá­nyászatnak szolgáltattak alapot. — Azonban az Engel cég, mivel egyéb vállalkozásokban is voltak érdekelt­ségei, nem kívánt egyedül belemen­ni a komlói szénbányászat korsze­rűsítésébe és fejlesztésébe: tőkés tár­sat keresett. 1907-ben az Engel cég a Magyar Általános Hitelbank segítségével, a komlói szén kitermelésére részvény- társaságot alapított. Ez a Dunántúli Kőszénbánya RT. A két főrészvé­nyes azonban csupán nyerészkedés céljából végeztetett itt feltáró és ku­tatómunkálatokat. Miután a komlói szénbányának kellő reklámot csap­tak, a bányát 1909-ben eladták a rületekre, s az amúgy is tönkrement népen az úrbéri járandóságnak fa6" alább egy részét behajtsák. Külön­ben Komló ura a hódoltság alak rendszerint valamely pécsi török fór tiszt volt. A török uralmat Baranya megye- ben Szigetvár visszafoglalásával es a nagyharsányi csatával zárjuk le- Komló is ekkor került vissza régi földesurai kezébe, — ideiglenese;! (1687). ­Miután azonban a bécsi udvar-» felszabadított területet „fegyverre: meghódított“-nak minősítette, a refP tulajdonosoknak birtokjogaikat iga­zolni kellett, az úgynevezett újszer- zeménybizottság előtt. Ez a bizottság visszautasította a püspökség igénye( Komlóra s így a birtok — kincstár’ kezelésbe jutva — eladhatóvá és ad° mányozhatóvá vált. Komló, az 1710-es években a §rot Tranu-család, ettől a családtól P®" dig 1747—1751 között a Battyhányi- család tulajdonába került. Battyh»' nyi Júlia Komlót, a környékbeli Já­nosival és Battyánnal együtt hozQ- mányként vitte a Baranya megyébe0 nagybirtokossá vált Montenuovo- család uradalmaiba. Engel Adolf P**' esi. tőkés vállalkozó Montenuovo Alfréd hercegtől vásárolta . me'& (1880-ban) a nevezett három község határában elhelyezkedő uradalma- A komlói urasági birtok — termé­szetesen — ekkor már nem v0, egyenlő Komló község egész területi­vel. mivel a telkes jobbágyok aZ 1848 évi úrbéri törvény értelmébe0 jobbágytelkeik tulajdonosaivá lettek A falu határából azonban így is Óm kát. hold esett az uradalmi bixtoK>: testre. ’ . Komló 1892. előtt teljesen aSra,’,’ jellegű volt. Települését, építkezése^, műveltségét és népességét a mező­gazdálkodás .sajátos tényezői határol­ták meg: völgy hosszmenti települő- terméskőből, vályogból, vagy s»r" ból rakott falazatú, cserép és fa­zsindelyes, szalmatetős házak adta? a régi falu képét. A lakosság °°lJ" veltsége a korabeli hegy if ál vak mű­veltségét tükrözi vissza, magas sz°- zaléku analfabétizmussal. Nem utolsó sorban jellemző a Jel' lődésre a lakosság-számának • növe­kedése, ez a következő: \ év: lakosság: 1890 427 fő 1900 988 fo 1910 1513 tó 1920 1977 fő 1930 ÍW M 00-1 oi 19 41 1949 4117 fd* magyar államnak. A komlói szénbá­nya ettől kezdve a magyar álfa0’ kincstár tulajdonában és művelésé­ben állt egészen a felszabadulás’»­A komlói szénvonulat sem a nj®' gúnkapitalisták, sem az állam, m)° tőkés vállalkozó idejében nem tolj0*' te be maximálisan azt a szereP°_ amit jelentőségéhez mérten betölt n?' tett volna. Ma a Magyar Népközt-00 saság kormányzata által szorgalm3,'.; zott bányakutatás komlói eredmény­hez mérten a régebben megállapít® szénkincs csak elenyészően csekély volt, amely nem is tette — kap.0® , lista szempontból —- lehetővé a na­gyobb arányú beruházást. Enpé megfelelő a technikai berendezés ?■.' a termelési eredmény is. lOOO-ba- például az egész évi termelés 30.™ tonna, ami 280 munkanapot ve' ^ alapul — napi 11 vagon szénnek lel meg. Ugyanebben az időben a köve* kező fontosabb technikai berende­zést találjuk Komlón: egy g£zJcaW — 22 négyzetméter fűtőiélülétícU6*’;, gőzvitla, — 20 lóerővel, egy thington-szivattyú — 14 lóerővel- Volt továbbá 250 csilléjük. Ä szál' tópálya hossza 4325 métert tett ki- Engel, azaz az Engel-cég és a Hifa. bank álnál létrehozott RT utolsó év , ben a termelés 35.850 tonna, a tec«*, ni kai berendezés pedig a köve tke­ző: egv gőzgép — 50 lóerővel- «7, gőzkazán — 212 négyzetméter f"-1? felülettel; egy dinamó — 29 kilów* tál; egy szállítógép 50 lóerővel! e/~ vizemelőgép 14 lóerővel; egy szeli0 , telő gép, egy osztályozógép, 27.,' méter hosszú szállítópálya, 1572 vo­ter lóvasút, 365 csille. A termelés a kincstári szénbánya^ szat korában egyre jobban növelő­det!. Az eredmény: cv tonna: 1910 43.309 1919—20 56.644 1929—30 .02.840 1940 197.981 1944 219.710 A kincstári szénbányászat 36 . é? alatt a komlói kőszénbánya terrn0^ eredménye ötszörösére emelkedett ^ 36 év alatt összesen — kereken .. hárommillió 761 ezer tonna. 37.36 millió métermázsa kőszenet te1 meltek. (Folytatása következik) Megérkeztek az új tankönyvek a Leöwey-gimnáziumba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents