Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-04 / 207. szám
1953 SZEPTEMBER 4 M A V í o LEVELEINK NYOMÁBAN A hidasi termelőcsoportban sürgősen rendet kell teremfeni, — ott sem tűrhető a bírálat elfojtása Egyre több dolgozó van városon és falun, aki — ha eddig nem szólt, vagy nem tartotta fontosnak, hogy szóljon az előforduló hibákról, — Host bátran megírja, szóváteszi, mert erőt és bátorságot merített a kor- rnónyprogrammból, mert az eddiginél is nagyobb felelősséget érez, hogy mindenütt jól menjen a munka, min denütt jó eredmények segítsék a kormányprogramul megvalósítását. A kormányprogramul megvalósításának egyik alapkérdése a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Erről az [gén fontos kérdésről írt levelet a hidasi Petőfi termelőcsoportból Juhász Mihály. Levelének elején arról h\ hogy a termelőcsoport a megalakulás óta ért el szép eredményeket és többek között meg- említi, hogy ezévben búzából három kilót osztottak ki egy munkaegységbe előlegként. Ezután arról szól a levél, hogy hibák akadályozok a még szebb eredmények elérését, a közös gazda- ság gyarapítását, a szövetkezeti demokrácia kifejlesztését. „Csoportunk han laza a munkafegyelem, a családtagok nem járnak dolgozni, a föld terület nincs felosztva munkacsapatokra, egyénekre. Rossz a szakirányítás. a vezetők kiskirályoskodnak a csoportban“ — írja Juhász Mihály. A levél igazságot ir, olyan hibákról számol be, amelyeket már régebben ki lehetett v o 1 n a j a v í t a n i, ha a pácsvára- * járási tanács mezőgazdasági osztálya szeretettel, gonddal foglalko- 2?tt volna a csoport tagjainak jelentésével, kérésével. Annak ellenére, hogy a hiányosságokról tud a pécs- váradi járási tanács mezőgazdasági Osztálya, eltűrte, hogy a levélben leírt hibák gyengítsék a csoportot. ® csoport dolgozóinak munkakedvé'. „Csoportunkban laza a munkafegyelem ..." — kezdődik a levélben a hiányosságok felsorolása. Mit csinálnak most a csoporttagak? Erre a kérdésre Varjas Vendel ,a tszcs elnöke és Veress Gyula, a nö- vénytermesztési brigád vezetője pontos választ adni nem tud. Valamit csinálnak. Most az őszi munkákat kellene végezni, de m é g a k észülés sem mondható jónak. — "t hold földre kihordták ugyan a trágyát, ott kupacokba rakták és több, mint egy hete fújja a szél, szárítja a nap, mossa az eső. Ezen kívül nem sok történt. . A csoportban nagy szükség volt ás van a családtagok munkájára, de ^ 20—25 munkabíró nőből csak hat járt a közösbe dolgozni. A többi családtag elhúzódásának oka, hogy az elnök, V a r j a s Vendel felesége, hem mutat példát. Azt ugyan senki nem mondaná rá, hogy soha nem dolgozott a csoportban, de viszont csak akkor dolgozott, ha sört kellett mérni. „Érti, mert kocsmáros volt“ — mondják a tagok. A „munkaerőhiány“ következménye, hogy 60 hold kukoricából csak 40 holdat kapáltak meg és emiatt legalább 400 mázsával lesz kevesebb a termés. A kukorícakapálás elhanyagolásának másik oka az, amivel a levél folytatódik: „...a földterület nincs felosztva munkacsapatokra, egyénekre.“ Ez annyiban „módosul", hogy felosztották a földterületet, de csak papíron és emiatt sokan nem éreznek felelősséget a végzett munkáért. „Rossz a szakirányítás“ — sorolja a levél a következő hibát. Ennek igazságát bizonyítja már az őszi munkákra való „készülés“ a fentebb leírt „trágyázás", de bizonyítja más is. A csoport elnöke elsősorban, de a vezetőség sem törődik az új módszerek alkalmazásával. Az elmúlt év őszén csak 10 hold búzát vetettek keresztsorosan. Itt négy mázsával volt magasabb az átlagtermés, mint az egyirányú vetésnél. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a 108 hold őszi vetésből 300 mázsával lett volna több a jövedelem, ha legalább 80 százalékát keresztsorosan vetik. A másik terület az állattenyésztés, ahol komoly mulasztások tapasztalhatók. A fejőstehenek egész nyáron az istállóban állnak holott a csoportnak van legelője. Emiatt az olyan tehenek, amelyek 12—17 liter tejet adhatnának — két-hárcm litert adnak. Az átteleltetésről sem gondoskodtak a csoportban, még egy köbméter silótakarmányuk sincs. vezetők kiskirályoskodnak41 — fejezi be a felsorolást a levél írója. E három szó magában foglalja mindazt, ami forrása a hibáknak, annak, hogy a csoport egyes tagjainak felelősségérzete eltompult, A csoportgyűlésen szólni sem lehet, mert Varjas Vendel a tszcs elnöke megtiltotta a hasznos bírálatot. Ez a tagok egyöntetű véleménye. így volt ez a legutóbbi csoportgyűlésen is. A felszólalók bírálni akarták a vezetőség munkáját, mire Varjas Vendel csoportelnök így beszélt: „Ne térjünk el a tárgytól, mert az új programmról van szó“ (!?) Úgy gondoljuk, felesleges hangsúlyozni, hogy a kormányprogramul megvalósításának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy bátran feltárják mindenütt a vezetésben, a munkában eddig megtűrt hibákat és kijavítják azokat. A tagok szólni akartak más esetben a munkaegységbeírásnál lévő — enyhén szólva — lazaságról is. Ekkor is letorkolták őket és ennek oka van. Varjas Vendelnek ezévben már közel 500 munkaegysége van, pe dig mindenki tudja a csoportban, hogy többet volt otthon, mint a közös gazdaságban. Ezt betetőzi az, hogy a csoport elnöke ahelyett, hogy elsősorban a közös érdeket tartaná szem előtt, haverkodást honosított meg, ismerőseire „támaszkodik". így például fiának apósát bízta meg a magtár kezelésével, Veres Gyula hrigádvezető pedig testi- lelki, sőt poharazó barátja is. Ez sok visszás helyzetet szült már a csoportban. Ezekről a hibákról tudnak a csoport tagjai, de már-már nem mernek szólni, mert az elnök goromba szavakkal utasítja vissza minden kísérletüket és lassan arra az álláspontra helyezkednek, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Ez természetesen már nem következhet be. Eddig a csoport tagjai nem érezték, hogy jogos panaszaikban és észrevételeikben mellettük áll a járási tanács mezőgazdasági osztálya. Most az a fontos, hogy sürgősen érezzék a mezőgazdasági osztály segítségét, támogatósát. Eddig a csoport tagjai nem érezték, hogy a pártszervezet ve zetői és annak titkára, Horváth Istvánná elvtársnő segíti, bátorítja a hibák feltárását, — ami komoly mulasztás volt. Most az szükséges, hogy ezt a hibát sürgősen javítsa ki a pártszervezet vezetősége, segítse a bírálat és önbírálat széleskörű kibontakozását. Eddig a csoport kom munistái közül többen meghátráltak, visszavonultak. Most elengedhetetlenül fontos, hogy a kommunisták élére álljanak a hibák kijavításáért induló harcnak, élharcosai legyenek a csoport megerősítésének. „A hidasi csoportban sürgősen ren det kell teremteni“ — írja a levélben Juhász Mihály. Ez a vélemény is helyes és a járási tanács mezőgazdasági osztályának, a pártszervezetnek, a kommunistáknak és a csoport ügye iránt odaadó tagoknak a feladatuk, hogy ne késlekedjen ez a rendcsinálás: a munkafegyelem megszilárdítása, a családtagok bevonása a munkába, a földterület felosztása (nem csak papíron), a szakirányítás megjavítása, a kiskirályoskodás megszüntetése, mert csak így lesznek az eddiginél sokkal nagyobb eredmények a csoportban, csak így lehetséges, hogy a hidasi Petőfi termelőcsoport is megszilárduljon, megerősödjön, a tagjai pedig az eddiginél sókkal nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Kurilla Vince TERVEK, AMELYEK MEGVALÓSULNAK Családomnak mindig: voltak tervei. Amikor tizenkilenc évvel belőtt megházasodtam, semmi nélkül álltunk a nagyvilágban. Elhatá- róztuk a feleségemmel, hogy bútort vásárolunk. Nehéz volt megszerezni 6 konyhába és a szobába a berendezést* A bőriparban annakidején részleges munkanélküliség volt. 14 kengőt kerestem hetenként, a szobabútor ára pedig 700 pengő voll, fagyon szűkösen éltünk. A felszabadulás után nagyon meg- változott az életünk. A gyár a miénk lett. Teljesen megszűnt a munkanélküliség, érezzük, hogy megbénulnék minket. Erről tanúskodik a s°k szociális létesítmény is üzemünk ken. Korszerű ebédlőt, öltözőket, új fürdőket kaptunk. Évről-évre többen megyünk a gyárból üdülni, igaki pihenésben van részünk. Az idén ® bolgár tengerparton, Sztálinváros- ban nyaraltam. Egyszóval igazi értelme lett az életünknek, bátran ter- vezhetünk és rövid idő alatt meg is Valósítjuk terveinket. Különösen az- nta, hogy megjelent az új kormány Programmja. . ■— Családom — amely tizenkilenc év alatt megnépesedett, — most boldogan és bizakodással tervez. Egyik lányomnak most vásároltunk 4000 forintért új konyhabútort. Ugyanilyen összeget fordítunk arra. hogy a meglévő szobabútort átalakíttassuk és megvásároljuk hozzá a hiány darabokat. A közeljövőben ágyneműt akarunk vásárolni és függönyt, meg egyéb apróságot leendő sztálinvárosi lakásunkba. Mos- \ inában sokszor gondolunk arra feleségemmel, mennyivel könnyebben vásárolunk a felszabadulás óta bútort, és mindent, mint amikor mi házasodtunk. Három hónap alatt fizettük ki a 4000 forintot lányom konyhabútorára és most már megint van 1500 forintunk félretéve. Pedig nem szükösködünk, mint fiatal korunkban, hetenként kétszer-há romszor húst is eszünk. Még nincs együtt minden holmi, amit asszonylányunknak akarunk vásárolni, de már most gondolunk egy újabb konyhabútor és szobaberendezés vásárlására. Hamarosan megint esküvő lesz nálunk. Márta nevű lányom férjhez megy egy leendő repülőtiszthez, öt sem akarjuk üres kézzel elengedni a házból. Nagyok a mi (érveink — mert hamarosan még saját részünkre is új bútort veszünk, — Megvalósításuk azonban azt követeli, hogy dolgozzunk becsülettel. Feleségem két éve vállalt munkát a Vendéglátó Vállalat egyik üzemében, vejem a Pécsi Szénbánya Vállalat pécsújhe- gyi üzemében dolgozik, mint technikus, én a Bőrgyár hengerlőmunká sa vagyok. Keresetünk átlagosan és összesen havi 3.200—3.300 forint. Fizetésünk jelentős részét „beruházásokra“ fordítjuk. Alkotmányunk ünnepére elhatároztam, hogy elérem az átlagos 150 százalékot. Százhetven százalékra teljesítettem az ígérettel szemben augusztusi tervemet, 99.8 százalékos minőség mellett. De nem elégszem meg azzal, hogy én jól dolgozom. Szeretném, ha a mi műhelyünkben és a mi gyárunkban minden dolgozó elérné azt a termelési szintet, amelyet én. Nemrégiben elhatároztam, hogy segíteni és tanítani fogom Kiss Géza fiatal tímársegédet. Azóta rendszeresen beszélgetek vele a munka tapasztalatairól, tanácsokat adok neki. Gondolom, ennek is része van abban, hogy Kiss Géza elvtárs az elmúlt hónapban az átlagos 105—110 helyett elérte a 142 százalékot, ö is örült ennek és jólesett családjának a több kereset. De ezen túlmenően még talán jobban örültünk annak, hogy sikerült az átlagosnál jobban dolgoznunk és ezzel hozzájárulnunk ahhoz, hogy ne- csak egyéni terveink valósuljanak meg határidő előtt, hanem azok a tervek is, amelyeket az üzemben közösen készítettünk. Ilyen terv az új napközi létesítése, a bölcsőde áthelyezése egy új, napfényes épületbe és a többi, amit hosszú lenne felsorolni, de mégis célt és értelmet ad az egyéni érdekek mellett a munkának. A magam részéről az egyéni és a közös tervek megvalósulása érdekében még jobb munkát akarok végezni. Ezért határoztam el, hogy szeptemberi teljesítményemet 172 százalékra emelem, a minőséget pedig 100 százalékra javítom. Fogadom: szeptemberben egyetlen selejtes bőrdarabot sem gyártok és azután is tartom ezt az eredményt. Úgy érzem, hogy ez kötelességem, mert a kormány pro- grammja az én mukámra is épült és előbb fog az megvalósulni minden területen, ha úgy dolgozom, ahogy azt elvárja tőlem a közösség és a család. Bárdosi Lajos Munka Érdeméremmel ki-’ tüntetett kétszeres sztahánovista, Pécsi Bőrgyár. 5 VAR 1 ÉS PÁRTÉPI TÉS « A Pécs VI. kerületi pártbizottság választmányi ülése segítséget nyújt a pártmonka megjavításához A pécsbcmyatelepi bányászok, mint a felszabadulás óta mindig, most is jól megállják helyüket a több szénért folyó harcban. Az új kormány intézkedéseire még jobb munkával válaszoltak. Addig míg júliusban messze elmaradtak a terv mögött, augusztusban már 103.3 százalékra teljesítették előirányzatukat. Tudják, hogy a kor- mányprogramm végrehajtása, az abban előirányzott több ruha, cipő, élelmiszer, a magasabb életszínvonal — az eddigieknél is jobb munkát, keményebb helytállást, -nagyobb munkafegyelmet követel meg. Világos előttük, hogy nem pihenhetnek meg habáraikon s különösen nem a kommunisták, akik elsősorban felelősek, mindazért, ami ebben az országban történik. Ebben a tudatban zajlott le szerdán délután a Pécs VI. kerületi párt- bizottság választmányi ülése, ahol Beck Ferenc elvtárs, a pártbizottság nevében, pécsbányai viszonyokra alkalmazva ismertette a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatát, A beszámoló és a hozzászólások sok hasznos javaslattal segítették a pártbizottságot abban, hogy a jövőben megjavíthassa a pártvezetés munkáját, hogy mindinkább betölthesse politikai irányító szerepét a tér melésben, a munkaversenyben. Többen felvetették, hogy maga Beck elvtárs is, ahelyett, hogy minden erővel a pártélet megjavításán dolgozott volna, inkább jobb szeretett „gazdasági“ kérdésekkel foglalkozni, ami úgy nézett ki gyakorlatban, hogy több esetben átnyúlva a műszaki elvtársak feje fölött* a bányában ürescsille ügyben, stb. intézkedett. Vagyis szívesebben vállalta egy kör- letaknász szerepét. Ezt a módszert természetesen átvették a többi függetlenített pártbizottsági tagok is, mert „könnyebb“ volt ilyenirányú kérdéssel foglalkozni, mint az alapszervezetek titkárainak, a pártcsoportok vezetőinek és a népnevelőknek türelmes nevelésével. A pártbizottság vezetési munkájának megjavításához hangzott el a legtöbb javaslat. Vi- dákovics Károly népnevelő elvtárs javasolta, hogy a pártbizottság a jövőben sokkal bátrabban támaszkodjon az alapszervezetekre, az alapszervi párttitkárok és a népnevelők véleményére, észrevételeire, kezdeményezésére, mert azzal sokkal szélesebb alapokra tudja helyezni a vezetést, s nem utolsó sorban nagyban növelné az alapszervezetek és azok vezetőinek tekintélyét is. Ha az alapszervezetekben is megteremtik a lüktető mozgást, nagymértékben meg javul a pártélet, a népnevelők munkája és így sokkal nagyobb segítséget tudnak adni a kommunisták, a műszaki vezető elvtársaknak, ami a termelés emelkedő számaiban érezteti hatását. Az augusztusi 103.3 százalékos terv teljesítés azt mutatja, hogy komoly eredményeket értek el a kommunisták Pécsbányatelepen Is a párthatározat megjelenése óta. De érhettek volna el szebb teljesítményeket is, ha a pártbizottság sokkal nagyobb gondot fordított volna a tömegszervezetek munkájának ellenőrzésére, segítésére. A jövőben a pártbizottság tagjainak nem csak a termelés százalékait kell látni, hanem minden esetben észre kell venniük a százalékok mögötti embert is. Pruzsina Ferenc, a DISZ bizottság titkára hozzászólásában elmondotta, hogy állandóan azt hallotta csak, hogy ilyen, meg olyan rosszul dolgoznak a bányászfiatalok, hogy nem segítenek a pártnak, nem töltik be a termelés rohamcsapata címet stb., de amikor segítségért fordult Fischer János elvtárshoz, a pártbizottság ágit. prop. titkárához, — az a tanács és segítés helyett „ledorongolta“. Az ilyen és hasonló eseteknek természetesen nem szabad a jövőben előfordulnia. Hasonló „segítségben" részesültek a szakszervezeti bizottság tagjai is. A pártbizottság felvetette ugyan, hogy nem dolgoznak kielégítően, de hogyan javítsák meg munkájukat, ahhoz már a legkevesebb segítséget kapták. Ezért fordulhattak elő olyan esetek, hogy a dolgozók jogos kérései, panaszai több esetben egyszerűen megakadtak a szakszervezetnél. Tóth Béla, András István sztahánovista vájár, Balatoni Antal már közel két év óta járnak a szakszervezet és az üzemvezetőség „nyakára“, hogy javíttassák meg lakásukat. De erre még csak most került sor. El lehet képzelni, hogy azok a bányászok, akik hasonló ügyekben hiába járták a szakszervezeti helységet és az üzemvezetőség irodáját — milyen szívvel dolgoztak, hogyan fogadták a munkaversenyt, hogyan propagálták, — mert kötelességük lett volna — a több szénJ ért folyó harc, az új kormányprogramra végrehajtásának jelentőségét. A jövőben tehát a pártbizottságnak sokkal rendszeresebben kell ellenőrizni a szakszervezet munkáját is annak érdekében, hogy az ilyen és hasonló esetek még csak véletlenül sem fordulhassanak elő. Mindenkor orvosolják a dolgozók kéréseit* amennyiben jogosak. A pártbizottság eddigi „vezetési módszere“— hogy teljesen beletemetkezett a termelési ügyek közvetlen intézésébe, — szinte lehetetlenné tette a területi alapszervezetekkel való foglalkozást* azok segítését. Erről a kérdésről beszélt hozzászólásában Nagy István elvtárs, az erzsébettelepi pártszervezet szervező titkára. A pártbizottság a választások óta semmi feladatot nem adott az erzsébettelepi alapszervezetnek, pedig a területi pártszervezetek jó, vagy rossz munkáján is múlik a több szénért folyó harc sikere. „Nem mindegy az — mondotta Nagy elvtárs, — hogy a bányászasszonyaink között milyen politikai munka folyik, hogy azok hogyan fo* gadják a bányából hazamenő férje« két.“ Javasolta, hogy a pártbizottság a jövőben ne csak kampányok idején, hanem állandóan segítse és kísérje figyelemmel a területi szervek munkáját is. Pécs VI. kerület pártbizottságának választmány ülése segítség, a beszámoló és a vita alapján hozott határozat végrehajtása pedig alapja annak, hogy a pécsbányatelepi pártbizottság munkáját megjavítsa és a kommunisták élen járásával a párt- bizottság fokozott segítségével megőrizhessék régi hírnevüket, a jövőben is mint eddig, mindig élen harcolhassanak a még szebb és boldogabb élet megteremtéséért a kerület bányászai. Az építőipari dolgozók egészségének megóvásáért A kormányprogramm felhívta a figyelmünket arra is, hogy feltétlenül érvényt kell szerezni a munkatörvénykönyv munkavédelemre vonatkozó előírásának. A 73. számú Építőipari Tröszt ennek megfelelően már megtette a szükséges intézkedéseket. Műszaki vezetőink június 30-ig mindenütt letették a biztonsági technikai vizsgát, ami máris erdménye- sen mutatkozik a balesetek csökkenésében. Bizonyítja ezt az, hogy Trösztünk területén 1952 első félévében az átlaglélszámhoz viszonyítva 4.7 ezrelék volt a baleseti arányszám, viszont 1953 első félévében ez lecsökkent 2.7 ezrelékre és a műszaki vezetők vizsgái után 2.3 ezrelék lett. Nagyobb gndot fordítunk a munka védelmi újítások kötelező bevezetésére. Nem engedhető meg az, mint például a 73/1 és a 73/3 vállataink munkahelyein, nem alkalmazzák Vránovics István elfogadott újítását, amely a betonkeverőgép szállító- puttonyához önműködő védőkorlátra vonatkozik. Az oktatás területén szeptember hónaptól valamennyi vállalatunknál több gondot fordítunk a balesetelhárítási oktatásra és az eddigi összevont oktatástól eltérően szakosítjuk, vagyis külön oktatjuk az ácsokat, állványozókat, kőműveseket, és segédmunkásokat. A jelentősebb építkezéseinknél és üzemrészeinknél bővítjük az oktatószobák és oktatósarkok anyagát. Fényképfelvételeket is készítünk, amellyel szemléltetővé tesszük az oktatást s ugyanakkor munkavédelmi keskenyfilmek vetítéséről is gondoskodunk. Ezek nemcsak tervek maradnak, hanem meg is valósítjuk azokat, ahogy dolgozóink munkavédelmét, balesetelhárítását a legjobban biztosíthassuk. Kőműves Imre munkavédelmi megbízott.
