Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-29 / 228. szám

t953 SZEPTEMBER » NAPLÓ 3 Akik a jólét, a boldog élet ellen törnek megkapják méltó büntetésüket toásnM aíemelöszöyei'-ezete'í és gépállomásoV vezetőinek és élen árő doigozóinsk III. megyei tanácskozásán A ltulákak és dolgozó népünk min den rendű és rangú ellensége a fal­vakban azon mesterkednek, hogyan tudják megkörnyékeani a dolgozó parasztokat, hogy letérítsék őket a termelőszövetkezeti gazdálkodás ál­tal biztosított jóléthez, boldogulás­hoz vezető útról. Néhány karcolat Vámpli Miklósról Ez a célja Vámpli Miklós ranód- fai volt tsz elnöknek is, akire igen nehéz lenne azt mondani, hogy a dolgozó parasztok soraiba tartozik. Erről az oldaláról kevesen ismerik, — viszont többen tudják azt, hogy a fuvarozás mellett kupeckedéssel is foglalkozott. Vámpli Miklós külö­nös adottságokkal rendelkező ember, olyan, mint a Csinn-Bumm cirkusz­ban a Bukfenc, aki mindent tud. A ranódfai Uj Élet tsz tagjai közül néhány an sajnos, minden tréfa nél­kül ezt így is hitték és eszükbe sem jutott, hogy megnézzék, miért keve­redett a tsz annyi adósságba, miért nem szeretett dolgozni, milyen „nagy tettek“ miatt lett Vámpli a tsz el­nöke és milyen „mártíromságból“ járta a járás községeit, hogy sze­génynek, mint Müller József, az Uj Elet egyik brigádvezetője mondta: „A sok szaladgálásban, az ügyek in­tézésében prár tönkre ment a motor­ja". Aki egyszer beszél Vámpli Mik­lóssal röviden, tömören így fejezheti ki véleményét: „Minden hájjal meg­kent“. Általában a kupecek soha sem voltak „csiszolatlanok“ és ezzel a „csiszoltságával“ vezette félre Vámpli az Uj Élet tsz tagjait, akik eddig nem láttak át a ravasz elnök kártevő munkáján. Már a kezdet kez­detén sem állt Vámpli a termelőszö­vetkezeti mozgalom mellett. Amikor 1952 őszén a ranódfai dolgozó pa­rasztok — akik a földosztáskor kap­ták meg jussukat „báró“ Biedermann földjéből, ahol cselédeskedtek — el­határozták, hogy közösen dolgoznak a szebb életért, Vámpli volt az egyik, aki ellene volt a tsz megalakításá­nak. Végül is, hogyan hogyan sem, amikor már nem volt erő, amely meggátolta volna a többség elhatá­rozását és Vámpli minden „érve" hiábavalónak bizonyult, ő is tagia lett a tsz-nek. Ekkor már Vámpli „nagy barátja lett“ a tsz-nek, ő adta a „legokosabb“ tanácsokat és veze­tővé, elnökké, „küzdötte“ fel magát, mivel őt „bekényszerítették“ a tsz- be. (Hogy ki, arról senki nem tud és nem is tudott.) A tsz-be földjét be­vitte, de lovait nem, amelyeket ta­vasszal adott el és árán 125-ös Cse­pelt vásárolt. Ez ellen sem mertek szólni a tsz tagjai, átadták magukat annak, hogy az elnök „rosszat nem csinál“. Amiatt sem szóltak, hogy a bevitt állatokért és gazdasági felsze­relésért nem kaptak a mai napig egy fillért sem, hisz az elnök „jól tudja, mit csinál". Még az sem tűnt fel a tsz tagjainak, hogy Vámpli mi­ért éppen Tantos Béla szigetvári la­kossal tartotta fenn szoros kapcso­latát, akit nemrég ítéltek 14 évre fegyver és robbanóanyag rejtegetés­ért. Általában azt is el lehet monda­ni, Vámpiival kapcsolatban, hogy „báró" Biedermann is, meg az inté­zői is alacsony színvonalú iskolá­ban tanulták meg a parancsolgatást, basáskodást, — Vámpli ezt náluk sakkal jobban csinálta. A tagok ezt azért nem vették észre, mert Vámp- Ü valóságos glóriát vont feje köré, és a fényben úgy tűnt mindenki­nek, mintha a tsz mozgalom egyik legagilisabb alakja lenne. Az ilyen vélemény kialakításához nagyszerű­en értett lázas tevékenységével. Igaz, ami igaz, Vámpli félrevezette a ra­nódfai Uj Élet tsz tagjait. Ez csak néhány karcolat Vámpli Miklós ma­gatartásáról, tevékenységéről, életé­ről. 1953 július 4-e után eljött az idő szak — Vámpli szerint, — amikor igazán kiforrhatta magát és élére állhatott annak a tevékenységnek, ami minden kuláknak, léhütőnek, kupecnek, ingyenélőnek a célja: le­téríteni a termelőszövetkezetek tag­ságát a boldogulás útjáról. Romboló körúton a járásban A 125-ös motor gyorsan járt Vámpli Miklóssal a kormányprog- famm megjelenése után. Az út min­dig odavitte (helyesebben a célja) ahol termelőszövetkezet volt. Az egyik ilyen állomás Kárászpuszta volt, itt a tagok Tavasz-nak nevez­ték el közös gazdálkodásukat. Ide is ellátogatott Vámpli. A látogatás­ról Szentgyörgyi János elvtárs, a tsz elnöke így beszél: „Amikor Vámpli Miklós ellátogatott ide, első útja — miért — miért nem — Böngyik Já­nos és Böngyik József kulákokhoz vezetett. A kulákokat nemrég zártuk ki a szövetkezetből, mert bomlasztó munkát végeztek. Vámpli, amikor kijött a kulákoktól, azt mondta, hogy azért ment be hozzájuk, mert a csoport holléte után érdeklődött. Kárászpusztán a legkisebb gyerek is tudja, hol a csoport. Vámpli megje­lenése után néhány nappal csopor­tunk tagjai közül többen beadták kilépési nyilatkozatukat azzal, hogy kilépnek, mert a ranódfai Uj Élet is felbomlik.“ Az ingadozókat kereste Katádfára már nem csak egyszer ment el Vámpli. Egyszer kuglizni, máskor motorgyertya ügyben, har­madszor pedig szüreti mulatságon vett részt. Jó alkalmak voltak ezek Vámpírnak. Sok emberrel lehetett kis helyen beszélni és az emelkedett hangulat méginkább megoldotta nyel vét. Kiss László elvtárs, a katádfai Kossuth tsz elnöke a következőket mondta: „Vámpli látogatása után, de különösen a szüreti mufhtság után nálunk is az a hír járta, hogy a ra­nódfai Uj Élet felbomlik. A sűrű lá­togatásnak az lett a következménye, hogy 11 tag ki akart lépni csopor­tunkból.“ Lukács Sándor, a tsz egyik brigádvezetője így beszél Vámpiival való találkozásáról: „Tőlem is azt kérdezte, hogy „mi lesz a csoporto­tokkal? Megmaradtok?“ Én azt a választ adtam, hogy szó sem lehet felbomlásról, hiszen sokkal több a jövedelmünk a közösben, mint az egyéni gazdálkodásban volt". Ezzel Vámpli tovább is állt, Lukács Sán­dor sem volt „könnyű dió", mint ahogyan nem voltak még sokan. Ez­ért Vámpli azokat kutatta fel, akik valamilyen oknál fogva ingadoztak a nagyüzemi gazdálkodás és a régi, a kisparcellás földművelés között. Lu­kács Sándornak egy szót sem szólt Vámpli a ranódfai felbomlásról. Hóból községbe is ellátogatott. Szigetvár felől érkezett, amikor a községbe ért, a főúton leállította mo­torját és Kelemen Pálnéval, a tsz egyik tagjával kezdett beszélgetni. Erről Kelemenné így beszélt: „Azt kérdezte tőlem, hogy felbomlik-e csoportunk? Én azt válaszoltam ne­ki, hogy még nem tudom, majd meg látjuk. Erre azt mondta, hogy nem muszáj bentmaradni a tszcs-ben, hi­szen a mi csoportunk is felbomlik. Ezzel felült motorjára és elporzott Gyöngyösmetlék irányában“. Járt ezen kívül Szentdénesen, Szigetváron ahol ugyanúgy a tsz-ben megtalál­ható ingadozókát kereste és ranód­fai tsz felbomlásáról beszélt. Félrevezette a tsz tagjait Ezek a látogatások nem egy napon történtek. Közben a ranódfai tsz tagjai kapáltak, arattak, betakarítot­tak és úgy tudták, hogy az elnök a csoport ügyét intézi. Közben airól terjesztett rémhírt, hogy szétbomlik szövetkezetük. Ha becsületes ember lenne Vámpli, akkor ha a hír igaz is lett volna, arról kellett volna be­szélnie, hogyan szilárdítják meg a tsz-t és nem magának az elnöknek kellett volna a nagydobosnak lenni. Vámpírnak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy valamit is tegyen a tsz mellett. Mindent ami az ő céljainak malmára hajtotta a vi­zet, elbeszélt fűnek-fának, de arról egy szót sem szólt például a szövet­kezet tagjainak, hogy mit jelente­nek nekik a megjelent kormányren­deletek és határozatok, és ezért nem tudta azt sem megmondani senkinek, hogy miért bomlik fel az Uj Élet tsz. Nem beszélt arról, hogy a tagok egy munkaegységre 4 kiló búzát, egy és fél kiló árpát kaptak csak előleg­ként. A tsz tagjai a mai napig sem tudják, hogy például az új begyűjtési irányelvek szerint 175 mázsa gabo­nával, 8.22 mázsa élőállattal és 2310 liter tejjel növekszik jövedelmük. Október 1-vel a háztáji tehén utáni beadási kötelezettség eltörlése egy- egy tagnak 660 liter többletet jelent. Sőt mindazokat, akik a tsz-be akar­tak menni, hogy segítsenek a tagok­nak, Vámpli megfenyegette, hogy „oda senki be nem teheti a lábát, mert...“ C’Ija nem ei1'érült — megkapja méltó büntetését így kiskirályoskodott, így vezette félre Vámpli Miklós a termelőszövet­kezet tagjait és így próbálta szétrom bolni a járás területén a termelőszö ■ vetkezeteket. Célia nem sikerült. Kárászpusztán, Katádfán és Szent­dénesen egy tag sincs, aki a kilépés gondolatával foglalkozna. A napok­ban éppen azért indítottak harcot a tsz-ek tagjai, hogy határidő előtt be­fejezzék az őszi munkákat. Célja nem sikerült Vámplinak és oda ke­rül, ahova komája, a szigetvári Tan­tos Béla, mert a dolgozó nép nem tűri, hogy a Vámpli félék a ióléf, a boldog élet ellen törjenek. Legyen ez tanulság a ranódfai tsz és minden tsz tagiainak, legyenek éberek, te­gyék lehetetlenné az ellenség min­den kísérletét. (Folytatás az 1. oldalról) lefonon felhívtak, hogy másnap reg­gel 8 órára bélyegzővel együtt jelen­jek meg a Terményforgalmi Válla­latnál. Ott azzal fogadtak, hogy van egy újabb rendelkezés és tekintettel arra, hogy nem október 1-én, hanem 14-én adtuk le a ricinust, nem 250, hanem 170 forinttal számolják el mázsáját. Kértem, hogy mutassák meg ezt a rendeletet. A rendeletet nem tudták megmutatni és világos, hogy nem voltam hajlandó aláírni a számlát. 2700 forintról volt szó. Amikor látták, hogy nem vagyok hajlandó aláírni a számlát, azt .mond ták, hogy „ilyennel még nem volt szerencséjük, rosszabb vagyok egy fafejünél.“ Amikor ki akartam men­ni az irodából — mert nem volt semmi intézni valóm — egy nő oda­ugrott és bezárta előttem az ajtót és csak nagynehezen nyitották ki. Ezután az állatbegyüjtéssel kap­csolatban mondott el hasonló esetet, amikor jelentős összeggel károsítot­ták meg a termelőszövetkezetet. — Biztosítsák ezek a vállalatok, hogy a jövőben ilyen esetek ne for­dulhassanak elő. Kúszik Károlyné a mnjii Táncsics tsz elnöke: Jobb munkát kell végezni a gépállomásoknak Felszólalásában először a gépállo­mások munkájában található büro­Résztvettem a pécsszabolcsi ter­melési értekezleten. Teljesen egyet­értek Szilas László elvtárs, Szabolcs kerületi üzemvezető elvtársnak az­zal a megállapításával, hogy az együttműködés „felül", a párt, a szakszervezet és az üzemvezetés kö­zött megvan, de lenn a bányában, a körletekben, csapatokban ez már kevésbbé tapasztalható. Nálunk, Pécs VI. kerületben a pártbizottság, a szakszervezet és az üzem vezetőségének kapcsolata jó­nak mondható — kisebb hibáktól eltekintve. Ma már nagyon ritkán fordul elő olyan eset, hogy az üzem vezetőség a pártbizottság és a szak- szervezet megkérdezése nélkül dönt például dolgozók fegyelmezése ügyében. Sajnos, lent a bányában már nem mondható kielégítőnek a párt, a szakszervezet és az üzem megbí- zottainak — a pártcsoporfcbizalimi- nak, a szakszervezeti bizalminak és a csapatvezetőnek, illetve körletve­zetőnek — együttműködése. Ez ter­mészetesen nem vonatkozik minden egyes csapatra, vagy körletre. Van­nak olyan munkahelyek, mint pél­dául a Páncél, Brindza és Kiskovács fejtések, ahol „ ->n szoros az együtt működés a pártcsoportbizalmiak, szakszervezeti bizalmiak és csapat- vezetők között. Ez meglátszik a ter­melésben is. Páncél elvtárs csapata első az országos versenyben és Brin­dza, Kiskovács elvtársak csapatai is jó eredményeket érnek el a tervtel­kratikus intézkedésekről beszélt. El­mondta, hogy termelőszövetkezetük három traktorost adott a gépállomás­ra, hogy azok a tsz-ben jól elvégez­zék a munkákat. A gépállomás pe­dig mind a három traktorost egyszer re elküldte iskolára és ott maradt a tsz traktoros nélkül, ami a tagság megrövidítését jelenti. A továbbiak­ban arról beszélt, hogy van egy kom- bájnosuk, aki szántott, de azt is be­vitték a gépállomásra, hogy javítsa meg a kombájnokat, mert most van rá keret. Tehát — mondotta — há­rom traktorosunk, egy kombájno- sunk volt, de egy sincs. Nem lehe­tett volna az iskolázást szakaszosan megoldani? így kellett volna, akkor nem lenne a tsz-nek ilyen nehézsége. — Ezen kívül is bírálatot kell mondani a gépállomás minőségi mun kájáról. A traktor olyan egyenetle­nül dolgozta meg a földet, hogy az aratáskor a kombájnnal dolgozók majd tengeri betegséget kaptak. Az idén kértünk egy Zetort a vetéshez. •Jött is a Zetor, de csak fél órát ve­tett és 10 órát állt. Bevitték a gép­állomásra, hogy megjavítsák, ahol azt mondták, megjavítanák, de nincs rá keret. Jobb munkát kell vcgez- niök a gépállomásoknak! Ezután a tsz-ben lévő nehézségek­ről, megoldatlan kérdésekről beszélt Kúszik Károlyné és kérte a megyei tanács, valamint a minisztérium se­gítségét azok elintézéséhez. jesítésben. Nálunk a hiba főleg ott mutatkozik, hogy a körletek szak- szervezeti bizalmijai nem tartanak fenn jó kapcsolatot a körletvezetők­kel s meg kell mondani, a körlet- vezetők egy, része nem is igyekszik ezt megteremteni. A körletvezetők javarésze nem kérdezte meg a kör­letbizalmiak véleményét, nem kérte segítségüket a munkaverseny szer­vezéséhez, a munka megjavításához. A jó kapcsolat hiánya miatt első­sorban mi, a szakszervezet vezetői vagyunk a hibásak, mert mi sem adtunk elóg támogatást a bizalmiak­nak, nem láttuk el őket feladatok­kal, tanácsokkal. Az újonnan megválasztott és még megválasztandó bizalmiak követel­jék a szakszervezeti vezetőség segít­ségét munkájukhoz. Kérjenek fel­adatokat, tanácsokat és igyekezze­nek jó kapcsolatot kialakítani a bá­nyában a pártcsoportbizalmiakkal, csapat-, illetve körletvezetőkkel. A harmadik negyedévi terv teljesítése után is azért kell harcolniok, hogy a dolgozók zömét bevonják a mun­kaversenybe és új sikereket érjenek el a IV. negyedévi terv teljesítésé­ben. Pillanatnyilag 104.4 százalékra teljesíti kerületünk a tervét. Ez az eredmény jónak mondható, de még jobb lehet, hogy ha szorosabbá tesz- szük lent a bányában is az együtt­működést a pártcsoportbizalmiak. a szakszervezeti bizalmiak és a csapat, ületve körletvezetők között. Elmondta: Szandtner J. ÜB-elnök Kurilla Vince A kormányprogramm megvalósítsa új feladatok végrehajtását je enti a Porcelángyár dolgozóinak is Szorosabb egyiittmuködist apart-, szakszervezeti bizalmiak csapat- és körletvezetok között Kukorieabegyűjtésben a pécsváradi, napraforgó és burgonyabegyiijtésben a szigetvári járás vezet A kukorica, napraforgó és burgo- nyabegyüjtésben néhány járás szép eredményeket ért el. A 26-i értékelés szerint a járások sorrendje a követ­kezőképpen alakult: Kukoricabegyüjtésben: első a pécs- váradi járás, második a mohácsi, harmadik a villányi, negyedik a sik­lósi, ötödik a sellyei, hatodik a sásdi, hetedik a pécsi, nyolcadik a sziget­vári járás. Napraforgóbegyiijtésbcn a sziget­vári járás vezet, második a sásdi, harmadik a seliyei, negyedik a mo­hácsi, ötödik a pécsi, hatodik a pécs­váradi, hetedik a siklósi, nyolcadik a villányi járás. Burgonyabcgyüjtésben ugyancsak a szigetvári járás érte el a legjobb eredményt, második a mohácsi, ha- madik a Sellyéi, negyedik a pécsvá­radi, ötödik a sásdi, hatodik a pé­csi, hetedik a villányi, nyolcadik a siklósi járás. Ez több, mint pazarlás Az országutat járva mindenütt szorgos betakarításban és a szép rmésben gyönyörködik az utas. »gy halomba szedve vár elszól­ásra a kukorica, burgonya és cukorrépa. A cukorrépából is ár régen volt ilyen bő termés, 1 ez nem jogosít fel arra, hogy vasútra szállítás közben az utat «igszórják vele. Amerre a kő­ik haladnak, próbaképpen fel­edtük egy kilométer hosszban az szórt cukorrépát. Bizony na- ron szép eredménnyel járt a fa- óságunk (de annál szomorúbb), gyanis a Pécs—barcsi út 76-os lométerkövétől a 77-esig ponto- « 83 kiló 75 deka répa volt elszórva. Ez pedig több, mint 4 kiló cukornak felel meg, ha elért volna a cukorgyárba. Megyénkben többszáz mázsára tehető az így megsemmisült répa mennyisége. Ebből a mennyiségből egy nagyobb község cukorellátását meg lehetne oldani, azonfelül a szállítót, — le­gyen az akár állami gazdaság, ter­melőcsoport vagy egyéni gazda, — érzékeny veszteség is éri ezáltal, Ezt könnyen el lehetne kerülni, •csak a szekereket kell gondosab­ban megrakni, hogy arról ne hull­jon le, akkor még több cukor jut a dolgozók asztalára és még több cukorka a gyerekek szájába. —pef—i A Pécsi Porcelángyárra a kormányprogramm meg valósításával kapcsolatban jelentős feladatok hárul­nak. Újfajta, eddig még nem gyártott, ködös idő­ben is üzembiztos 100 kilowattos szigetelőket kell gyártanunk a Mátra- vidéki Centrálénak. Ezek a szigetelők — gyártás szempontjából — a legké­nyesebb típusok és súly­ban is meghaladják az eddig gyártott legnagyobb szigetelőket. A kormány­programm megjelenése óta exportgyártásra vál­laltuk — üzemünk profil­iába nem tartozó, rendkí­vül munkaigényes — kis­feszültségű szigetelők gyártását. A dolgozók szükségleteinek megfele­lően pedig több és jobb­minőségű színes háztar­tási készletedóny gyár­tását vállaltuk évi tervün­kön felül. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítását nehezí­tette az a körülmény, hogy két alagútkommcén- ket a tervezettnél hama­rabb kellett átépítés és iavitás céljából leállítani. Az átépítést és javítást a kőművesek határidő előtt elvégezték s a fent megje­lölt feladatok végrehajtá­sában is említésremél tó eredményeket értünk már el. A korongosműhely dol­gozói például kiváló mun­kát végeztek a ködszigete­lők gyártásában. A rend­kívül -kényes szigetelők nyersgyártásában alig volt több selejt, mint az egyéb, sorozatban gyártott 100 kilowattos szigetelőkben. Kiváló eredményt értek el ifjú Eicher József, Lon- gauer Károly, Rein Lajos és Katona Ferenc koron­gosok. A korongosok ered ményeit elősegítette ifjú Villányi Lajos és Krum- paph Ferenc műszakiak újítása, amely a többmá­zsás szigetelők kézierővel való emelgetését megszün tette a korongosműhely­ben. Jó eredmények szü­lettek a kényes szigetelők szárítása területén is. Legnehezebb feladat itt a körkemence dolgozóira jutott, mert ott még most sem volt elkerülhető az óriásszigetelők kézi át­emelése. Habár voltak kezdetben kiesések, mégis elérjük, hogy a megjelölt határidőn belül elszállít­hatjuk a szigetelőket a Mátravidéki Centrálé ré­szére. Az exoortterv teljesítő* sénél már nem értünk el jó eredményt. Ennek az a legfőbb oka, hogy a technológiát nekünk kel­lett kidolgoznunk és az üzem lei melésének kárá­ra — menetközben Kellett változtatnunk rajta. Gya­korlott szakmunkások sem álltak rendelkezésünkre, az utolsó évben szabadult fiatal korongos-segédek­kel kellett megoldanunk a problémát. A fiatal ko­rongosok nem tudtak rö­vid idő alatt nagy gyakor latra szert tenni és ezért — tekintettel a szigetelők nagy munkaigényességére — elmaradtunk a tervtel­jesítéssel. Annyi ered­ményt értünk el, hogy a negyedév második felé­ben a selejt a minimális­ra csökkent, mert a fia­tal korongosok tudásuk­hoz mérten kitettek ma­gukért. Most minden igyekezetünk azon van, hogy a harmadik negyed év visszaléyő napjaiban megszorítsuk ezen a te­rületen is a munkát és pótoijuk az elmaradást. A negyedik negyedév­ben főleg az edénygyár­tásban hárul a gyár dol­gozóira még fokozottabb feladat. Hogy végrehajt­hassuk ezt, tervbe vettük egy zsengéid (alacsony- tüzü előégető) kemence építését. Ennek megépíté­se lehetővé teszi, hogy fokozhassuk az edény­gyártást és amellett a mi­nőséget is javíthassuk. A minőség megjavítására is számos műszaki intézke­dést tettünk. Megnövekedett az igény a készülék szigetelőkben is. Hogy ezt az igényt jól kielégíthessük, a több szaktudást igényló mun­kák elsajátítására már be állítottunk több korongost akiket régi szakmunkások segítenek a fogások elsa­játításában. A IV. negyed évi terv teljesítése érde­kében a gyár már üzem­behelyezte az új massza­malmot, amely biztosítja a korongosok zavartalan anyagellátását. A jövő negyedévben a termelé­kenység emelése érdeké­ben meg akarjuk oldani a nyersgyártás kézi mun­káinak fokozatos gépesíté­sét. Most az a feladatunk, hogy teljesítsük a harma­dik negyedévi tervet és jó! kezdjük meg negyedik negyedévi tervünk telje­sítését, s ha nagyok is a feladatok, megoldjuk azo­kat. Richter Vladimir '"mérnök, "’écsi Porcelángyár)

Next

/
Thumbnails
Contents