Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-27 / 227. szám
6 NAPLÓ 1953 SZEPTEMBER 37 THOMAS FAWBER HAZATÉR Mi tagadás köanyek csillogtak Thomas Fawbei. szemében, amíg az átvevőhelyről az amerikai tábor felé menetelt. Messziről lobogott feléje a bejáratnál elhelyezett hatalmas amerikai zászló. A koreaiak nem bántak velük rosszul, rendes ételt kaptak, könyveket, mindent amire szükségük volt, de a fogság mégiscsak fogság. Ott, avval a csillagos lobogóval integet feléje a haza a? otthon. Kate és a kicsi Kate. Hazamegy, nemsokára hazaszállítják őket biztosan, még néhány hét, és szívére ölelheti őket. Szinte már érezte, asszonya ráomlő boldog könnyeit s kicsi lánya simogató kis kezét. Hazamegy! Zenészek dagadó arccal fújták a kapunál a himnuszt. Thomas Fawber felnézett a röpködő, zászlóra. Hazaért! — Nem tudta, hogy belérett a pokolba. * Az ezredes, az amerikai tábor parancsnoka már várta ókét. Met- letté törzskara és egy szárazáron szürkeruhás férfi Dobogó állott a tábor főterén. Zászlóval letakart asztalt helyeztek el rajta, kétolda- Ián a new-yorki szabadságszobor mása és Washington György szob- ra. Az emelvény fölött hatalma* drapériát feszítettek ki. „Hazatértetek“— olvasta rajta Fawber, s meghatódott. Amikor mindannyian felsorakoztak . a térsége az ezredes fe do- rögött az emelvényre. Tarkakockas, rikító zsebkendőjével megtorolte izzadó. kopasz koponyáját, aztan rövid beszédet mondott. — Hallo Hiúk! Hát hazatértetek... Hm szóval vegyétek úgv, hogv... izé •. • az édes haza földiére léptetek ebben az amerikai táborban, és itt mar mindannyian az amerikai demokrácia védelme alatt álltok ettől a pillanattól kezdve Szabad amerikai polgárok! Üdvözöllek tite ‘ most, hogy ismét szabadokká let- 'Ctek. Az amerikai demokrácia, itt fe'emelte hangját, s úgv mondta a következő szókat, mintha varrni ellenkezőt akarna cáfolni velük. — mipden erejével azon lesz hegv elfeledtesse veletek mieloho azokat a szenvedéseket, amelvekCi az. átkozott vörösök között elszer- vedtetek. A volt hadifoglyok kicsit furcsán kezdték érezni magukat, mert hiszen odaát senbbem okozott nekik szón vcdésekíT, de azért lelkesen mer- élteneziék az ezredest; mégiscsak amerikai ez a túlkövér öregfiu ott fönt a dobogón, s ők is nmeink aimk. A követi erő perc azonban haltet- lan meglepetéssel szolgált, s beléjük fojtotta a szót! Amikor az ezredes elhallgatott, mégegvszer körültörölte dinnyefejét és krákogva lelépett az emelvényről, vezényszavak Hangzottak, s a teret négyszögben lezáró csapatok — akiket a fogságból jövők díszőrségnek véltek — megmozdultak és gyorsan körülvették őket. Megrökönyödés, zavar, felháborodás vett rajtuk erőt. de nem sóik idejük maradt gondolkodásra Újabb vezényszavak harsan- t.ak. most már számukra is, — ei keltett indulniok. A vezérkari sátrakon túl, a csapatok tábora mögött szögesdróttal bekerített kiilöntábor várt rájuk. Tde vezették be őket. Aki tiltakozott, nem akart bemenni, .annak nem túlfinoman „segítettek" az ölestermetű táboricsendőrök. Afire felocsúdtak volna a szörnyű meglepetésből, már mögöttük csattant a kapu zárja. Az emberek egyszerűen képtelenek voltak elhinni, hogy ami most velük történik a - valóság. Hiszen ők „hazaiöttok*'! NVm találtak szavaikat megdöbbenő síik kifejezésére, úev hallgattak percekig, • mint akit hunikós bottal fejbecsaptak s megszédült. n ■ ' Revolvere* prilice-mnn jött egv •óra múlva n kapu e'őtt sétáló gén- ‘ pisztolyos őrhöz, s Fawbert kiszólították a többiek közűig A táboricsendőr az. ezredes sátrába kísérte. Az a hidegképű férfi fogadta, akit az ezredes megtett látott a térén. Az ideven égv kartotékról felolvasta Fawber személyi adatait, s ud- ' varia Kin megkérdezte. hogy cgvez- nok-c? Szótilan bólintására hosszan fürkészve, vizsgálgatta. s közben száraz kezeit dörzsölhette. Végül megszólalt. — On és társai hizo- nvárn meglepődtek emiatt a hm... elkülönítés miatt... Hát... erre azért volt szükség, hogv egeszseg- ' ligvi szempontoknak eleget tegyünk...' Hugálvos betegségek ugyebár... Szóval egv-két heti megfigvelés után mehetnek haza. de az óvatosságra szükség van ezt beláthatják. Mégis igaza lett Har- risnek, — gondolta Fawber. A clu- kágói pék segéd megjósolta, hogy az amerikai zónába visszatérésük után szürőtáborbn veti őket nz. Amerika- oIíIctk^s Tevékenységet Vizsgcilo ßi eottság. (Elbeszélés) Az ismeretlen folytatta. — Node most másról van szó. ön író. író és szociológus, ön, hogy úev mondjam, szakember szemlével látta mindazt, ami odaát van Elhallgatott, s némi szünet után hirtelen megkérdezte: akar pénzt keresni? Fawbert meglepte a kérdés, nem értette összefüggését az elhangzottakkal. A másik elnevette magát. — Nem érti ugye, mi köze ennek ahhoz, amiről eddig beszéltünk? Meg- magvarázom. Kinyújtózott s karos- székben. s mint ha gépbe diktálna, olyan hangon „megmagyarázta“. — ön odaátról jött, a vörös pokolhó!. Fawber közbe akart szólni, hogy ..odaát" csak az amerikai nehéz- bombázók idéznek elő poklot, de nem jutott szóhoz, mert a músik azonnal folytatta. — Az amerikai közönséget rendkívül érdekli, hogv milyen a/ élet ott, ahol a kommunizmus felüti átkozott fejét. Az amerikai kormányzat kötelességének tartja, hogv tájékoztassa erről Amerika néoét. Ehhez kéri az ön segítséget Természetesen nem ingyen. Csinos összeget kereshet, mondjuk tízezer dollárt Azt hiszem ez elég szép pénz a maga otthoni viszonyai között. Szegény Fawber nem akart hinni Fülének- tízezer dollár!? Ennvi nénzt még sohasem látott együtt Ennvi pénzért megveheti •„ boldogságot! Egy kis kertes házat Ok takarna külvárosában kiadhatja líj tanulmányát s kicsi Katónak egv egész sereg babát vehet! . . Nem. ez nem lehet igaz. ez olyan szép, hogy nem is lehet elhinni Kinevette vo'nn azt, aki azt találta mondani: neki, a kezdő tudományos írónak csak úgv tízezer dolláros ajánlatot tesznek csupán azért, hogv leírna tapasztalatait. Ki kíváncsi az ő tapasztalataira?... Az ismeretlen úgylátszik előre gondosan felépítette ezt a beszélgetést. s ezenfelül jó emberis- merő is lehetett, mert mintha gondolataira felelne. ígv folytatta: Csodálkozik úgye? Nehezen hiszi el. hogy ennvi pénzt kínálunk a véleményéért? Az ördögbe, csak nem képzeli: azért utaztam ide nz Államokból, hogy magával tréfálkozzam!? A kormánynak éppen a maga meglátásaira van szüksége, mert azt akarja megmutatni az at- lagamerikalak tömegének: mi látott odaát egy áttegamerikai. Maga tudományos munkásságával kapcsolatban amúgyis az emberek életéve! foglalkozik. írói kósz'éggel is rendelkezik. Most az eddigi ártatlan tanulmányai után végre valami komolyat írhat, s ezzel nagy szolgálatot tehet hazájának. "Viszont a haza is szép szolgálatot tesz magának. — s ezzel csckkönyvet veti elő zsébéből. — Egyenlőre kétezer dolláros csekket kan előlegül, további háromezer a könyv elkészülése után. öt nedig a megjelenéskor esedékes. Vállalja? — Vállalom, — mondta gyorsan Fawber. mert félt, hogy az ismeretlen visszavonja ragyogó ajánlatát. — Rendben! — mondta elégedetten a másik! — Ezt vártuk öntől, mint jó amerikai hazafitól... Az asztalról, felvett egv gépírásos papírosomét, s Fawbernek nyújtotta — Tessék, olvassa el! Mivel tudjuk, hogy a rossz bánásmód, a nélkülözések nem tettek jót emlékezőtehetségének, ezeket a jegyzeteket segítségül adjuk. Fawber csodálkozott: nem értein — Maga valóban olyan naív cm bér, amilyen csuk egv tudós lehet! Tehát beszéljünk érthetőbben: megkapta tőlem könyve tervezetét. A mi kormányunk annyira előzékeny, hogy előre elkészíttette a maga számára n könyv részletes vázlatát. Ezt már csak színezni, részletezni szükséges. Természetesen ragaszkodni kell ehhez a tervezethez!- Honnan tudja a kormány, hogy én miket tapasztaltain odaát? Nyersen fölnevetett a sziirkeru- lás. — Gyermeteg ember! Hát valóban azt hiszi, hogy kíváncsi valaki a maga tapasztalataira? — Akkor miért velem iratnak könyvet? — Azért, méri maga most jön a front másik oldaláról. Mert fogságban volt és lehetősége nyílott tanulmányozni á kommunizmus álkos hatását közvetlen közelről. Ezért hitelesnek Ital a tömegek _előtt mindaz, amit erről a témáról ír. Na, most már világos? Nézze, en nem érek rá papolni magának itt lélévig. Különben is. a könyv sürgős. Mos mindjárt bele kell fogni! Majd kap egy sátrat, gépírót, már ma dolgoznia kell! Kiállítom a rsekkjét, elküldheti bébijének Ok- tuhanvába. Sző tcsavarta töltőtollát, azonban valami hiba volt a tollal, s amíg piszmogott vele, Fawber kíváncsian belelapozott a jegyzetbe. Az elsp oldalnál megó.Vt a keze. Fejezetcímeket sorolt lel itt az ismeretlen Vasárnapi gondolatok — Móricz Zsigmord nyomában Kitűnőek iskolája szerző, a megírandó könyv fejező leit I. feiezet: A vörös pokol ma- gábazár. II. fejezet: Hogyan kínozták halálra amerikai katonák ezreit a bolsevista fenevadak orosz ügynökök irányításával? III. fejezet: Miként láttam meg embertelen kénysi rmunkák során a koreai polgári lakosság kollektív gazdál- kodás-okozta szörnyű nyomorát?... És így sorakoztak tovább a háziig, aljas címek: Szovjetorosz bolsevisták igájában Észak-Korea. Hogyan készíti elő Koreában a Szovjetunió a harmadik világháborút? És tovább, ígv tovább! Fawber kezében megremegett a papír. Izgalommal’ döbbent rá. hogv mit akarnak tőle. mire óhajtják felhasználni. — Várjon, — szólt keményen a megbízóra, akinek sikerült eddig üzemképes állapotba hozni töltőtollát, s éppen ki akarta tölteni a csekklapot — Mit akar még? — nézett. föl bosszankodva a szóra — Ne írja meg a csekket! Én sem írom meg a könyvet. — Megbolondult? Nem írja meg9 — Nem; S miért, ha szabad érdeklődnöm? — kérdezte erőltetett, szinte fenyegető nyugalommal az iígvnök. — Mert ez „ szemét — lökte elébe Fawber a tervezetet, — elejétől végéig hazugság! — Hogyan:, masa az amerikai kormány intencióit hazúgságnak nevezi?! — A hazugságok akkor is hazugságok. ha a kormánvtól származnak. — Ezért a kijelentéséért felelni fog. És egyébként azt ajánlom: gondolkozzék. mielőtt véglegesen megtagad'a a könyv megírását! — Nvugodtan véglegesnek tekintheti válaszomat. Én azt az aljas hazúg könyvet, amit maguk akarnak. soha nem írom meg. Az északkoreai hadsereg foglya voltam. Amikor sebesii’ten fogságba estem, kórházba vittek, gondosan ápoltak gyógyulásomig. A hadifogolytáborban tisztessé "■esen bántak velünk, mindennel elláttak, amivel a háborús viszonyok között lehetséges volt. Magam kértem sok társammal együtt, hogy osszanak be valamilyen munkára, legalább egy parányi részét jóvá akartam tenni annak a szörnyű gonoszságnak, amit hadseregünk elkövetett ez ellen a kis nép ellen napalm-bombáival, légi akr>á''rí>! — Hallgasson! Hiszen magát át- nevelték a bolsevisták!. — Az' igazságnak nincs szüksége semmiféle átnevel ősre. Én láttam kommunistákat fáradhatatlanul dolgozni azért, hogy felépítsék, amit yn i te rom bojtunk. Beszéltem tudósokkal, munkásokkal, parasztokkal, s lőttem: azoknak az embereknek egyetlen vágyuk az. hogv mi békében hagyjuk őket. Megértettem, hogy egyetlen vágyuk: a béke. — Piszok kommunista! — Nem vagyok kommunista;. Csak becsületes ember vagyok. És sohasem tudnának rákényszeríteni, hogy hazugságot írjak. — Azt majd meglátjuk! Megvannak az eszközeink hozzá. — Hé, te odakint! — kiáltott a bejárat felé. A táboiiesendőr belépett. — Kísérd a kettes bunkerbe! — Te pedig — fordult most már tegezve, durván Fawberhez, — gondolkozz! Hat órát adok. Ha ezalatt nem változik meg a véleményed, megátkozod az anyádat is, aki megszült. És gondolj azokra is. akiik odaát várnak rád Oklahoma ban! Az FBI ügynökének nem lett igaza. Thomas Fawber sohasem átkozta meg . édesanyját. Áldotta, amiért ilyen erősnek nevelte, hogv a szem védések között is meg tudta őrizni becsi! letét. .Az alkony csillagai már fültiino- rfeztek Kelet ege fölött, amikor föld - beásott börtönéből ismét az iigvnök elé kóórték. Nem sokat Íves' Tick — Nos? _ Nem. felelte egyszerűen Fawber. A znap étiéi egy jeep fékezett le a közeli folyó hídjait. Tehetetlen emberi testet emeltek le róla táboricsendőrök. nieglóbáltúk. s amikor az egyik azt mondta: hórukk! — a korláton .út a folyóba dobták. Az ezredes remekvilágítású sátrában levelet diktált. „Mély hazafias fa idolommal értesítjük, hogv férje: Thomas Fawber tizedes a bolsevisták által okozott sebeibe belehalt. Férje hősihalaIa feletti fájdalmában osztozik az Egyesült Államok kormánya, és biztosítjuk... stb ... stb . •1 Ezalatt lassan vitte, ringatta _ az idegen víz Thomas Fawbert a távoli csillagok alatt, Thomas Fawbert aki néhány nappal ezelőtt azt hitte: hazatért. Vasvári László P'n mindig nagyon szerettem a ii*-J mezőn gyalogolni. Mikor pa. tahi diák voltam, az időm nagyrészéi a hegyekben csavarogtam el. Ha tovább nem mehettem, legalább az akasztófadombig elmentem s a puszta mezőn álló magános kősziklára fel mászva szavaltam és daloltam.“ A magyar nép szerelmese írta ezeket a sorokat: Móricz Zsigmond. Az a nagydarab, tömötibajszú, bekecses, báránybőrkucsmás író, aki végiggyalogolta, végigutazta az egész országot, akinek leghűségesebb utiiársa jegyzőkönyve és ceruzája volt. Drága kincseket őrzött zsebkönyvében! Magával hordta, szívén viselte vele az ormánysági egykés falvak minden bánatát, a harmincas évek magyar kubikosának sóhajtásait, az erdélyi népek keservét, a népkonyhák áporodott káposztaszagú levegőjét, — egy egész nép fájó életét nyo. morúsáyát, kilátástalan sorsát. Ez a szépszámú, melegszívű író, ak: fiatalságában úgy, olyan nagyon- nagyon szeretett a magánoson álló kőszikláról szavalni, aki úgy szeretett a pusztán énekelni, egész munkás életében kősziklához szólt, a pusztába harsogott hangja. Szava nem jutott el a néphez, akikhez pedig eljutottak könyvei, azok valóban kősziklából valók voltak. Csak manapság, az általa megénekelt és várt új világiban támadtak fel ezek a szavak. És az egykori halo- vány mécslángocskák ma hatalmas, vöröstüzű fáklyaként világítják be a múlt ezerarcú nyomorát. Vasárnaponként ünnepi hangulatban veszem elő legkedvesebb könyve. met és forgatom lapjait. Címe: „Gyalogolni jó“. És ilyenkor, olvasás közben de jó a nagy íróval mérföldjáró csizmában együtt gyalogolni! De jó az ő szellemének fáklyalángja mellett belepillantani a ma emberének megváltozott arcába, Világos, derűs, mész szetekintő szemébe! Gyalogolni jó__Különösen Móricz Zs igmonddal lépkedni például elsőnek a hódmezővásárhelyi ,,kitűnőek iskolájába“... Az ötvenéveseket már nem lehel síd tanítani — írja. — Azok már mindent tudnak, s oly közel van a tetterő határa, hogy nem is képesek többé, hogy magukat új célok felé irányítsák. A negyvenéveseket is alig, mert azok már készen vannak, s tetterejüknek csúcsán. Nem. lehet őket megállítani, hogy végre ne hajtsák, amire évtizedek óta készülnek. Legfeljebb megértik az új gondolatot. A harmincéveseket nehezen, mert a harmincéves éppen most ragadja meg a gyeplőt, ha csak hozzájut. Talán annyit elfogad, ami még segít neki. A húszéveseketV Azok még bizonytalanok, de az. igazi fejlesztésre_ alkalmas emberanyag az emberpalánta, a húsz év alattiak. Az ember aztán, ha száz évig él, akkor is csak az lesz, ami húsz éves koráig lett. A gyermekeket keresd meg, a gyermekek kftébe tedd le az . igazság krajcárját, az fogja <tzt aranylökévé változtatnia Kisfiam hét éves. Most ismerkedik az igazság: a tudás első fényes arany krajcátrkáival. Tegnap az ma az ,L“: holnap az „E“ betűvel gazdagodik tarsolya és ezt nem csupán átvitt értelemben gondolom. Kicsiny hátitáskájának legfel1 ettebb kincse egy sok rekeszre osztott betűtábla, melyben az iskolaév végére minden belii — kicsi és nagy egyaránt — meg találja majd helyét. Igen, a gyerekek szives örömest ismerkednek a tudás, sál. Elnézem őket, ahogyan hangos csivUelésscl baktatnak az iskola felé, és mint a jóltcrmő föld a búzasze- macskát, várják, hogy a tmítónéni beléjük plántálja a tudós magnót. Ma még csak betűket tanulnak. Kerckszáju Ó-kat, apró. fordított szék nek rajzolt négyeseket, düledező 1- betűket. De néhány hét múlva már olyan riadót fújhatnak a be'űkatonák nah, hogy azok szószakaszokká, moir datszázadokká, dolgozat-hadtestekké állnak össze. Hű katona a betű. Végig kíséri az embert egész életén és aki tud bánni velük, az nem jár rosszul. De mi van a húszévesekkel? Móricz Zsigmond még bizony!alánoknak, fejlesztésre alig-alig alkrnmasaknak ismerte őket. Igenám, de a mi húszéveseinket már más fából faragták. Egy éve sincs, hogy a Ságvári szál“ érettségis diákotthonban jártam. A folyosón önkénytelenül csak suttogva mertem kérdezősködni, lábujjhegyen óvafiodiam előre a mély csendben.. Az ajtók mögött a húsz.huszonötévesek, lányok ás fiúk az egyetemre vértezték fel magukat tudás páncéllal, összetalálkoztam egy zalamegyei legénnyel. Kezén még árulkodó bütykök mutatták: nemrégiben még az ekeszarvát szorongatta könyv és ceruza helyett. De szemében már csillogott a szikra, a tudás lob- bannivágyó zsarátnoka. Éppen levelet írt a Zalai Néplapnak: ,,Pécsről, a szakérettségis tanfolyamról írok. Tudósítom a szerkesztőséget, hogy készülök a tudomány várának meghódi. fására ... “ A héten, a Szikra Nyomdában jár^ va, egy rég nem látott ismerős be ütköztem. A posta lapterjesztő. részlegének egyik dolgozója: Iharasi elvtársnő volt. Éjjel dolgozik: gondos kodik róla, hogy az újság a legkisebb, legeldugottabb baranyai faluba is idő. ben. jókor érkezzék: Az első szavai ezek voltak: — Elvtárs, képzelje! Iskolába járok! Hathónapos segédtiszti tanfolyamra ... Együtt örültem vele. És elképzeltem, hogyan teríti ki otthon könyveit, jegyzeteit és hogyan tavul együtt gyermekével. Ki tudja, talán még segítenek is egymásnak? A negyvenévesek. A Pécsi Porcelán gyár gyönyörű, új kultúrházának folyosóin jártam. A fehér és zöld esem pével fedett falak között egyedül hit tem magam, mikor az egyik ajtó mögül halk szófoszlányok verődtek fülemhez. Benyitottam a szakmunkás- képző tanfolyamra. Hórihorgas ,szemüveges technikus krétával kezében ma gyarázta a fekete tábla előtt a tér- ábrázolást, Jól magyarázta, mert magam is ott tanultam meg: mi nz. Azután javakorbeli, negyvenésnek tűnő férfi lépett az iskolatábla elé. Biztos kézzel húzta a vonalakat, bátran, han gos szóval, magabiztosan magyarázott. A többiek iskolafü'%'ilk fölé hajoltak, jegyeztek fárad/uetrutfanul, szorgalmasan. Tanultak ők is, akár. csak a tudásra szomjas gyermekek.,. És megváltoztak az ötvenévesek is. Őket is érdekli minden, ők is szomjasak a dudásra. Pécsváradon egy természettudományos előadást hallgat iám vagy hétévé. Az atomenergiáról beszélt az előadó, arról, hogy hogyan készítenek belőle fegyvert a, vergő- zösfejű amerikai fegyvergyárosok és hogyan használja fel ugyanezt a hpl- liflamtl nagy itechnikai felfedezést a béke országa: a Szovjetunió. Fejken dós, törődöttarcú néni, bélzésen alvó, tcjcsmosolyú unokájával a karján lépett a tanárhoz az előadás után. — Jöjjön máskor is hozzánk, — kérte — Szeretnék még többet tudni a világ folyásáról! 17' s voltam alapismereti tanfolyat J mon is a villányi járásban7 Itt írni-ólvasni nem tudó emberek kucorogtak a kicsiny, hatéves gyermekekre szabott, össze-vissza faragott iskolapadokban és írtak, körmöltek szorgalmasan. Kaftribajszú, galambősz parasztbácsi ült az első sorban. Azért ott, mert gyenge volt a látása, iffy jobban láthatta a táblát. — Virág Dömötörnek hívták, ha jól emlékszem. A tanító titokban rámutatott: — ö a legszorgalmasabb tanítványom. Elsőnek jön és utolsónak meny. Mindig van valami kérdése... Pedig már till van jóval a hatvanon... — Azután mcgy.e a tanulás bácsi, kám? — Már hogyne menne! — felelte vr dámán. — Hiszen együtt tanulók A dédunokámmal! Igen ... 1940 februárja, n hódmezéi vásárhelyi kitűnőek iskolája óta meg változott a világ körülöttünk és megváltoztunk benne mi magunk is. Móricz így fejezte be riportját A hódmezővásárhelyi kis iskoláról: ..Kivétel nélkül mindannyian színjei esek. Mentségük, hogy csak első és második gimnazisták. Már a harmadikkor azután ki is lökik az intend tusból. Mert ahhoz, hogy valaki örökké színjeles maradjon, mégis kf^ egy jóadag alkalmazkodási képesség• Nem tehetség kell, hanem behódo“ lás.“ , Ma éppen fordítva van: Csak tehetség kell a tamddshoz és kemény, kitartó akarat. GARAMI LÁSZLÓ
