Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-22 / 196. szám

DUNÁNTÚLI V/LÁO PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: A szovjet kormány közleménye a hidrogénbomba ki­próbálásáról (2. o.) — Gyorslista az Ötéves Tervkölcsön VII. sorsolásának első és második napjáról (2. o.) — Közel négy és félmillió forint volt a pécsi Vidám Vásár összforgalma (3. o.) — A tanítvány elhagyta mesterét (3. o.) — Könyvismertetés (4. o.) — Zádor községben is valóra kell váltani a kormány programmját (4. o.) — Még mindig nem intézkedtek (4. o.) AZ M D P BARANYÁM EGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA P J A X. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM ARA 5Q FILLER SZOMBAT, 1953 AUGUSZTUS 22 Jóminőségü árut a dolgozóknak . A lakosság fogyasztását szolgáló ’Pari cikkek gyártásának növelése ’’agy feladatok elé állítja könnyű­iparunk dolgozóit, művezetőit, igaz­gatóit. Minél jobban előrehaladunk a szocializmus építésében, minél ma­gasabbra emelkedik életszínvona­lak, a dolgozók annál nagyobb igé­nyekkel lépnek fel a fogyasztási iparcikkeket gyártó üzemek, gyá- jak munkásaival szemben. Annál ir. jább elvárják, hogy szamukra csak ^rtós, szép es finom árucikkeket Mártsanak. Különösen r. normányprogramm "fcgjelenése óta hatalmasan megnö- vekedett a pécsi üzletekben is a j’iPárkás áru" kereslete. A pécsi Al- atni Áruházban és a Ruházati Ból­ékban közkedveltségnek örvende- ■Jek a Szigetvári Cipőgyár gyártmá­nyai. Az Állami Áruházban például szandáltípust tartanak raktáron, .Valamennyit — szívesen vásárol­ja5 a dolgozók. A Szigetvári Cipó- gyártmányainak majdnem száz ,?azaléka elsőrendű minőségű, tar­szép kivitelű és ezért — nagyon ^esett. A kereskedelmi dolgozók ^szelhetnének legtöbbet arról, hogy .“ktaron maradnak a kényelmetlen, ‘esteien, rosszminőségű közfogyasz- j ®Pak szánt iparcikkek. A dolgozók kereskedelem dolgozóinak sokszor ‘Ováteszik, hogy nem elég dús a a’aszték, hogy nem elég jóminősé- yf a szövet, finomabb lehetne a ci- p szebb a konfekciós ruha. A ke- ,6skedelem dolgozóinak feladata, áJ6y közvetítsék a könnyűipar felé ^ Vásárlók kívánságait, tudomásukra az egyes, rosszminőségű áru­kkekkel kapcsolatos véleményüket. A könnyűiparban már hosszú idők 6ta előtérben áll az a feladat, hogy Irtani kell a gyártmányok minősé- bővíteni kell a választékot. A és baranyai dolgozók egyre i..P° ízléses, elsőrendű minőségű ipar [ykeket láthatnak a boltok kiraka­tban. Megjelentek a borjúboxból •Wlt férficipők és az idén már ... kkal nagyobb a választék a női I Pékből és szandálokból is, mint a . alyi esztendőben volt. A minőség k^aban egyes típusoknál még nem it’ágítő. Az olcsóbb típuscipők né- C? napi viselés után elvesztik ere- („’*■ szép formájukat, a fasarkok ^ y eső után megduzzadnak, szétre- H^nek, a kérgek eláznak, megpuhul IjiA- A dolgozók nem szívesen vise­lj az ilyen cipőket és úgy érzik: l gkárosodtak, mert pénzükért nem fák meg a megfelelő ellenértéket. ris, fogyasztási iparcikkek gyártásá­vá előforduló hibáknak egy oka Sonn etfdig nem fordítottunk kellő '■»a] ot a dolgozók jobbminőségű áru \vci való ellátására, könnyűiparunk j nem gondoltak arra, hogy a ^ mögött — amelyet gyártott t]0] kórt ellenértékűi kapnak, — e<e?°zó emberek állnak és hogy ijj.khek minden körülmények kö- nJ.ki keli elégíteniük fokozódó igé- sih , et! A meglévő hibák kijavítá- itiiv érdekében mindent el kell ^«ni. Elsősorban meg kell köve- * "ünk könnyűipari üzemeinkben is kímélés példás megszervezését. másodsorban pedig azt, hogy alkal­mazzák a legtökéletesebb gyártási eljárásokat, vezessék be a korszerű munkamódszereket. A textiliparban — országos viszonylatban — szovjet tapasztalatok alapján készült el a pamutfonal szabvány és rövidesen el­készülnek a szövetszabványok is. De a gyártástechnológia kidolgozása és a szabványokkal való összehangolá­sa még mindig nem halad olyan ütemben, sem országos, sem megyei viszonylatban, — mint ahogy azt a könnyűipar egyre növekvő feladatai megkövetelnék. Az igazgatók, a mér­nökök, a műszaki vezetők egyelőre az íróasztalfiókok számára készítik ezeket, mert nem ismertetik a dol­gozókkal, nem adják a munkások kezébe a gyártási folyamatok pontos leírását. Az igazgatók, a műszaki vezetők, a mérnökök egy pillanatra se felejtsék el: minél jobban előre­haladunk az új technológiai eljárá­sok kidolgozásában, minél erősebb lesz a technológiai fegyelem, annál jobb lesz termékeink minősége is. A termékek minőségének megja­vítása érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy könnyűiparunkban alaposabb minőségi ellenőrzést ve­zessünk be. A minőségi ellenőrök szakképzettsége sok esetben gyenge. Nem képesek megítélni igazságosan, hogy a gyártott cikkek megfelel­nek-e azoknak a követelményeknek, amelyek a vásárló dolgozókat van­nak hivatva szolgálni. Egyes üzemek­ben az igazgatók nem is bánják ezt, mert nem akarják növelni a minő­ségi ellenőrök felelősségérzetét. — Nemrég még a Pécsi Bőrgyárban is élénk viták folytak a gyár ellenőr­zési és az itt készült bőrt fogyasztá­si cikké feldolgozó üzemek átvevői között. Az átvevőkre a pécsi gyár­ban sok esetben olyan cikkeket akar­tak „sózni" elsőrendű minőségűként, »melyeket csak jóindulattal lehetett harmadosztályúnak is sorolni. A könnyűipari üzemekben a dol­gozók versenykedvét, munkalendüle­tét elsősorban a minőség megjavítá­sának szolgálatába kell állítanunk. A könnyűipari dolgozók — mint vá­sárlók — ugyancsak tartós, szép cik­keket akarnak a pénzükért. De jobb munkára serkentheti őket az a tu­dat is, hogy a kormányprogramm megvalósítása, a jólét megteremté­se végső fokon minden dolgozótól — így tőlük is — függ. Ezt kell meg- magyarázniok a könnyűipari üze­mek pártszervezeteinek, ezt kell be­levésni a dolgozók tudatába a Pécsi Bőrgyárban, a Kesztyűgyárban, a Szigetvári Cipőgyárban é.s a többi üzemben. A pártszervezeteknek irá- nyítaniok, lelkesíteniük kell a mi­nőségi gyártmányok készítéséért in­dult Zsédely-mozgalmat, amely már eddig számos követőre talált. A szocialista termelés célja: a dol­gozók anyagi és kulturális igényei­nek maximális kielégítése. Könnyű­ipari üzemeink vezetői és dolgozói nem érezhetnek fontosabb feladatot, mint azt, hogy még figyelmesebb, | lelkiismeretesebb munkával teljesít­sék a fogyasztó dolgozók kívánsá­I gait. Versenyre hívunk bennetekel a bányásznap tiszteiére ^ István-aknai Petőfi DISZ moz- yszállítási brigád tagjai nemrég et fogalmaztak, amelyben ver- ‘yre hívták a Pécs VI. kerületi 'Ií’ mozdonyszállítási brigádjait, fűkben így írtak: Aeűves Elvtársak! Pécs VI. ke- ffiozdonyszállítási brigád tagjai! ’> az István-aknai Petőfi DISZ üonyszállítást brigád tagjai el­hoztuk, hogy versenyre hívunk botokét a bányásznap tiszteleté- A Versenypontokat az alábbiak- batároztuk meg: n A mi hibánkból egy csapatnál > *osz ürescsillehiány. Iri bbször előfordult, hogy egyes jPatok csak egy órás késéssel kap- .p'Aeg a fát és a munkához szűk- tiu.esyéf anyagokat — a mi hí oól. typ a bányásznap tisztelete jp ®n is változtatunk. A mozdony r ígérik, hogy műszakkezdés- lláu0tlnal megkezdik a munkát, a j azonnal továbbítják. vállaljuk, hogy a gépek kezelé­séhez rendelkezésünkre bocsátott olaj négy százalékát megtakarítjuk. kedves Elvtársak! Már az elmúlt években is versenyezni akartunk ve- Most éberebbek leszünk és ti is azok a bürokraták, akikre a verseny ér­tékelése várt volna és akiknél a ver­senyszerződésünk mindig elveszett. Most éberebbek leszünk és ti is azok legyetek. Elhatároztuk, hogy nai meg­követeljük a szakszervezettől és az illetékes műszaki vezetőktől: támo­gassák versenyünket, rendszeresen értékeljék azt és hozzák nyilvános­ságra az eredményeket. Arra kérünk még benneteket, hogy tíznaponként küldjétek el nekünk a versenyeredményeket,, amelyeket majd tő'ünk is megkaptok. Jó munkát kívánunk a verseny­hez, a Petőfi DISZ mozd'mvszdllítáp’ '-mád tagjai nevében: Vámos Mihály sztahanovista mozdony- vezető, Buncsck János brigádvezető A KORMÁNYPROGRAMM A MEGVALÓSULÁS UTJÁN TÖBB, MINT ÖT­MILLIÓ FORINT HŰSÉGJUTALOM A bányászat fizikai és műszaki dolgozói­nak a tervteljesítés érdekében kifejtett munkáját méltányolva, a dolgozók életszínvo­nalának további eme­lése érdekében a mi­nisztertanács augusztus 18-án határozatot ho­zott a hűségjutalom­nak a szénbányászat­ban való széleskörű ki- terjesztésére. A hatá­rozat értelmében hű­ségjutalomra jogosult a szénbányászat összes fizikai és műszaki munkavállalója, továb­bá összes műszaki dol­gozója, amennyiben igazolatlan műszakmu­lasztása egy éven át nem volt. A határozat azonkívül a hűségjuta­lomra való jogosultsá­got kiterjeszti a kül­színi dolgozók széles rétegeire is. A kormány határo­zatának végrehajtását most készítik elő a pécsi szénbányáknál. Amíg az elmúlt eszten­dőben 2.970 nécsi bá­nyász részesült hűség- jutalomban, addig ez év szeptemberében csak a földalatti dolgo­zók közül több. mint 3.800 bányász kap hű­ségjutalmat. Idén. a bányásznapon több, mint 5 millió Ft hűség- jutalmat osztanak ki. A több, mint öt millió forint hűségjutalom szám­fejtését most végzik. Az összeg az egyes bányakerü­letek között a következőképpen oszlik meg: Pécsbánya- telep: több, mint egy és fél millió forint, Pécs-Sza- bolcs: több, mint két millió forint, Vasas több, mint egymillió forint. A minisztertanács határozata szerint — amíg a múlt ban a hűségjutalmak kiosztásánál csak az alapkerese­tet vették figyelembe, — addig idén már a 100 száza­lékon felüli teljesítmények alapján havonta elszámolt jutalmat is alapul veszik. A minisztertanács határozata értelmében tehát az idei bányásznapon az eddiginél több bányász részesül hűségjutalomban és az eddigi­nél nagyobb összeget kapnak. A külszíni dolgozók ezúttal is érezhetik az eddigi­nél fokozottabb megbecsülést. Kormányzatunk újabb intézkedését a pécsvidéki szénmedence dolgozói azzal hálálják meg, hogy az eddiginél is jobban megszilár­dítják a munkafegyelmet és arra törekszenek, hogy harmadik negyedévi tervüket minél előbb teljesítsék. HAVONTA 35.00« FORINT ÉRTÉKŰ ÉLETMENTŐ GYÓGY SZERT SZOLGÁL­TATNAK KI A dolgozók egészség- ügyi ellátásának meg­javítása érdekében a minisztertanács augusz tus 18-án határozatot hozott. A határozat ér­telmében a társadalom biztosításba bevont dol­gozók augusztus 18-tól a cukorbetegek számá­ra szükséges inzulint, valamint a csontrák­ban szenvedők keze­léséhez szükséges tes- tosteront tartalmazó gyógyszert az eddigi 15 százalékos térítési díj helyett, teljesen in­gyen kapják. Augusztus 18-ig egy ampulla inzulin ára 17.50 forint volt és ínnek az összegnek a ’. 5 százalékát kellett megfizetniük a betegek nek. A minisztertanács határozatának jelentő­ségét csak akkor ért­ük meg, ha figyelem­bevesszük, hogy volt olyan beteg, akinek egyszerre 10—12 am­pulla inzulinra is szűk sége volt gyógykezelte­tésére. Baranyában a minisztertanács határozata azt je­lenti, hogy augusztus 18-tól kezdve átlag napi 1.100— 1.200 forint, havonta pedig 30—35.000 forintot tesz ki — Nagy horderejű ez a minisztertanácsi határozat — mondja Linka László SZTK főorvos — nagy segít­ség ez a betegeknek. A cukorbeteget étrendi korláto­zás sújtja, éppen ezért gondot okozott a 15 százalékos gyógyszertérítés minden beteg számára. A csontrákban szenvedők kezeléséhez szükséges testosteront tartalmazó gyógyszer — amelyet augusztus 18. óta ugyancsak teljesen ingyen juttatunk a bete­geknek — a múltban drága volt, és csak korlátozott mennyiségben tudtuk kiszolgáltatni. Az új kormány­rendelkezés alapján most éppen a legrosszabb indulatu csontrákos betegek életét tudjuk meghosszabbítani. A kormány legújabb rendelete tehát egyrészt lényeges mértékben javítja a dolgozók egészségügyi ellátását, másrészt komoly anyagi segítséget is jelent, azonkívül lehetőséget nyújt arra, hogy az eddig beteg dolgozók­nak előbb adhassuk vissza munkaképességüket — fe­jezte be nyilatkozatát Linka László SZTK főorvos. Ezrek és ezrek üdülnek hazánk legszebb vidékein. A képen: a festői Lillafüred és a Hámori tó szépségében gyönyörköd­nek a pécsi, budapesti és az ország többi részéből ott üdülő dolgozók. ISMÉT GAZDAGABBAK LETTÜNK Felavatták a pécsi szabadtéri színpadot Augusztus húszadika, az alkotmány ünnepe előestéjén megmozdult a vá­ros. A fellobogózott utcákon embe­rek igyekeztek a Sétatér felé. Mint apró patakokból a zúgó folyam, úgy ömlött egybe a Káptalan utca torko­latába a sokfelől jövő népáradat, a szabadtéri színpad ünnepi megnyi­tójának közönsége. Mintha úirake’t vo’na a város1. Nem 600—800 ember indult útnak, mint egy-egy sikeres színházi estén, hanem kerek háromezer. A hatal­mas, parkkal körülölelt színpad né­zőtere minden torlódás, nehézség nél kül befogadta ezt a rengeteg embert. Pécs felnőtt lakosságának majd 10 százalékát. Hatalmas, lenyűgözően hatalmas nézőtér! A színpad mellől a lépcső­zetesen emelkedő sorok legmagasab- bikán ülő embert már csak törpé­nek mutatja a távolság és a nézőtér szélessége méltó mélységéhez. A volt Komócsy-kert, a kanonok úr mindenkitől és mindentől elzárt magánterülete egyszerre mindönkié, valóban mindenkié lett. Az első sor­ban munkaérdemrendes bányász ült A negyedik sorban vidéki tanító. A vidám vásárt jött megtekinteni és végül a szabadtéri színpadnál kötött ki. Valamivel fePebb a porcelán­gyári dalárda néhány tagja, ^alán már „felmérik a terepet“ a legköze­lebbi szerepléshez. Mellettük a me­cseki szakszervezeti üdülő portása... Mennyi, mennyi * ember! Most már övék, valamennyiünké az egykori Komócsy-kert. A nézőtér háta mögött három ha­talmas betonépítmény. Azaz csak kettő beton, a harmadik fából épült, ideiglenesen. Ezek az építmények tartják a színpadot megvilágító ref- 'ektorokat. E fényforrások valóság­gal nappali fénybe borítják a széles mély színpadot. A színpad előtt is lámpasor ég. Természetesen csak ak­kor, ha az előadás még nem kezdő­dött meg. Ez az úgynevezett fény­függöny. Tizenkilencedikén este gyúltak ki először a reflektorok a pécsi sza­badtéri színpadop. Ünnepi csendben hallgatta az emtferrengeteg az át­adóbeszédet, az átvevő szónok sza­vait és azután színpadra lépett a konferanszié, majd Gyurkovics Mária, Svéd Sándor Kossuth-díjas művészeink, Raskó Magda és Szabó Miklós, Mátrai Ferenc operaházi tag iáink fellépése mutatta, milyen sok­ra értékelik fővárosunk zenei körei­ben is a Mecsek lábánál megépült hatalmas kultúrlétesítményt. Szálltak nz ár ál?. " dalok, me.sz- :ze vitte a szél a csodálatosan szép muzsikát. Mozart, Verdi, Puccini, Erkel, Mascagni, Leoncavallo és az operairodalom más nagyjai mellett a műsor második felében az operett- tek legszebbjeinek részletei követ­keztek. Lehár, Strauss. Kálmán, Ka- csóh, műveit tolmácsolták kristály­tisztén a fővárosi vendégek és mél­tán zúgott egy-egy különösen szép szám után percekig a taps. Ismeretlen emberek suttogták egy­más fülébe: csodaszép! Akik addig sohasem látták egymást, a szünetben vagy a műsorszámok között elragad­tatva állapították meg: csodaszép! Nem tudni az előadásra vagy a sza­badtéri színpadra értették-e. Való­színűleg mindkettőre. Pedig az megnyitó előadáson akad­tak még technikai nehézségek. A zenekar sem szokott össze megfele­lően az énekesekkel. A világítással, a hangszórókkal is akadtak imitt- amott bajok. Igaz, a színpad sem olyan még, mint amilyen már jövőre lesz. De mennyire eltörpültek ezek a technikai hiányosságok a színpad hatalmas arányai mellett! Mennyire kicsinyek voltak ahhoz a művészi munkához képest, melyet a műsor szereplői nyújtottak! Érthető, hogy a közel háromezer ember lelkében egy gondolat fogamzott meg, mikor a msgnyítóelőpdás után e'hagyta he- yét: ismét gazdagabbak lettünk! G. L. i

Next

/
Thumbnails
Contents