Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-20 / 195. szám

b

NAPLÓ

It’jü AUGbbAliJS 2947 ÖlUEISEDIK PARAGRAFUS

Egy bányászcso ád otthonában

Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek." (Alkotmány)

Két napja kedden délután is- aierkedtem össze Tóth Jánosnéval. Bérezi elvtárs. a Bőrgyár igazgatója úgy ismertetett vele össze, mint az üzem legfiatalosabb, legfürgébb dolgozójával. Már a találkozás első pillanatában meggyőződtem róla: igazat mondott. Az állig gombolt fekete ruhába bujt asszony szeme frissén, fiatalos üdeséggel csillogott a kendő alól. a törékenynek látszó kicsiny kéz férfias erőről tanúskodott. Csak a két szemöldöke között ágaskodott két párhuzamos felkiáltójel, két mély ránc, melyet 51 év keserve, súlya égetett oda és amit nyolc év öröme sem tudott elsimítani.

A bemutatás így történt:

— Tóth Jánosné elvtársnö üzemünk büszkesége. Kétszeres sztahanovista és ma este utazik Pestre, hogy átvegye a Szakma Kiváló Dol- gozója-kitüntetést.

Néztem az alacsony, sovány asz- szonyt, egy sereg hatalmas gép urát és parancsolóját. Mert megtudtam, hogy néhány év alatt Tóthné a nagy gyárnak szinte valamennyi gépe mel lett megfordult, azazhogy nemcsak megfordult, hanem dolgozott is. — Megismerte a húsolót, a taszítót, a hengereiét. Pedig néhány évvel ezelőtt, 1942-ben még talán azt sem tudta, hogy mi fan teremnek azok a 'furcsanevű, ormótlanul nagy gépek.

Tóthné kezét az ölébe ejti, mesz- szenéz, úgy beszél a múltról. Talán ismét maga előtt látja a somogyme- gyei Sántos-községbeli uradalmat, ahol annyit verejtékezett semmiért, tglán derekában érzi még a Vidák- pusztaj kapálás súlyát, ahogyan a félhold harmados kukoricával bajlódott, vesződött. Baranyai fülnek szokatlanul nyújtja a szavakat, — amúgy északmagyarországi módra — és-festi, festi sötét színekkel a régit:

— A fél holdat én munkál- J tam. magam, de a termésnek csak a harmada volt az enyém. Hisz ezért hívták harmadosnak a kukoricát. De ezzel még nem telt ki a bérlet. Mikor leghosszabbak voltak a napok és se égen, se földön nem akadt olcsó napszámos, akikor a ku- iák fél hold után kilenc napi ingyenrobotot kért. Mit tehettünk volna? Mentünk. Én kilenc napra, aki egy holdat vett ki, az 18-ra ... Ilyen volt akkoriban a törvény!

Ilyen volt a falu törvénye. De a gyáré se volt különb. 1943-ban lépte át először Tóthné a Bőrgyár küszöbét. Ezen a kapun járt be annakidején Róth igazgató és ezen jártak be a munkások is, A munkásnők azonban talán még a kapunál is előre engedték a férfiakat. Hát hogyne! Feleannyit nyomott akkoriban a nő, mint a férfi, ha munkája ugyanazt is érte. Tóthné 18 filléres órabérért törte magát és ha ugyanezt a munkát férfi végeztéi már 35 fillért kapott.

Nem csoda hát, hogy otíhon szűkösen élt a család. A kevés pénzen könnyű összeveszni, csak 'élni nehéz belőle. Nem jutott, nem telt még a legszükségesebbre sem. Ahogyan mondani szokták: az élethez kevés, az éhhalálhoz sok.

Móricz Zsigmond jutott eszembe. Ö írt 1919-ben az új világ hajnal hasadásakor az eljövendő új világ képéről. Ezeket írta:

„Uj világot kell teremteni. Ennek az új világnak olyannak kell lenni, hogy minden emberre jusson annyi föld, amennyi juthat. Mindenkinek iusson annyi étel, amennyi teste táp lálására elégséges, annyi ruha, amennyi teste védésére szükséges, annyi önérzet, amennyi lelke egészségére elengedhetetlen. Uj világ legyen!"

Ez volt Móricz Zsigmond álma. De vájjon megelégszik-e ennek az álom nak a valóraváltásával Tóthné 1953- ban? Bizony nem. ö többet akar. Ezt mutatja a két sztahánovista jelvény. Ezt bizonyítja a kiváló dolgozó cím és erről beszél ő maga is.

— Még mindig spekulálok, hogyan tudnék többet és többet elérni. — Mert igyekeznie kell az embernek, ha már ennyire megbecsülik. Ha 30 éves lennék, bizony másképpen ki tudnám használni az eszemet, mint tettem. Sokat, sokat tudnék csinálni... No, de így se maradok hátul. Látszatja van a munkámnak!

Milyen büszkén sorolja a szép lakást, a 180 kilós hízót, az új bútort, a galyatetői üdülést, a fél hold csemegeszőlőt, össze-vissza egymásha- öltve a szót. Talán legtovább a galyatetői csodálatosan szép két hétnél időz:

— Jaj, az gyönyörű volt! Nem is

lehet elmondani, hogy milyen szép! Kiszolgáltak bennünket, pihenhetr tünk, — a grófoknak nem volt ..ilyen életük, mint nekünk, odafenn!

Pádig ez a galyatetői üdülés csak ráadás volt. F.áadás a sztahánovista oklevél 500 forintos jutalmára, a kétszeri jelvény mellé adott szép summára, a rendszeres havi 1100— 1300 forintos fizetésre. És ez már férfifizetés! Sőt, sok;’férfi nem keres meg ennyit, aki nem fogia meg úgy a munka végét, mint Tóthné. Pedig nem erő kell az ő munkájához, vagyishogy az is, de főképpen ügyesség, jó beosztás — egyszóval ész. Merthát hiába mondja, jól felhasználja Tóthné az eszét, megtakarítja a mozdulatokat, a felesleges beszédet, a hiábavaló járká'ást és a százalék nála csak emelkedik. 175 alá ritkán csúszik, de volt már. éppen 13-án — 288 is.

:— Mert hét ezekből a százalékokból épül minden — mondja csillogó szemmel. — Nemcsak az enyémből, mindenkiéből. Ezekből épülnek a bölcsődék, az óvódák, az iskolák, a gyárak és minden, minden ...

A csillogó szem ismét messze néz, nem olyan messze ugyan, mint az imént, mikor Tóíhné a múltról beszélt. hanem csak át a gyár falain. Marika jutott eszébe a kiváló munkásnak. Marika, az unokája, a tiszta ötös-tanuló, azután Gyuszika. a mé- sik unoka, aki most ismerkedik majd össze a napköziben a közösségi élettel. És ... igen, igen. már arra Is gondol, hogy nemsokára igénybeve- hetik majd a harmadik unokává] a bölcsődét is ...

De nem merül el az ábrándozásba ez a fiatalos, fürge néni. Csak úgy pattognak szavai, látszik, hogy tud ja: az egész' üzem nevében beszél:

— A csillagot, az élüzemcsillagot pedig nem engedjük! Azt el nem viszi tőlünk senki! Ha kell. lánccal kötözzük magunkhoz!

Ahogy Tóth nénire néztem, úgy éreztem, nem kell ehhez lánc. Ahol ilyen asszonyok, ilyen dolgoz.ók vannak, mint ő, ott nem kell félteni az élüzemjelvényt, az embereket, az egész édes, boldog jövőt.

Garami László

lobb versenynyilvánosságot

a 73/7 Segédipari Vállalóinál!

Sok bírálat érte már a 73/7. Segédipari Vállalat üzemi bizottságát azért, mert nem törődik a verseny- nyilvánossággal, nem gazdája a versenynek. Az üzemben dolgozók jól teljesítették alkotmányunk ünnepére tett vasalásukat, de a verseny-táblán csak a gépészek teljesítményei láthatók, a segédmunkásoké nem. Pedig azok között Is nem egy van, aki 120—121 százalékra teljesíti előirányzatát.

Az üzem dolgozói most az augusztus 20-i verseny utón tovább akarják fokozni eredményeiket.

GARAMSZEGI GYÖRGY tudósító.

Az újmeszesi élmunkas házak egyikében laknak Benczegék.

— Nagy munkában va gyünk — fogad a háziasszony, — de hiába, most van a paradicsom szezonja, most olcsó, forint kilója. Idén gazdag termés van, bőségesen jut mindenből a konyhára, — mondta az asszony és fürgén a tűzhelyhez sietett, hogy a paradicsomot megkavarja, Főzés közben sok minden szóba kerül, így többek között a hűség- jutalom. is, ami mostanában a len- főbb beszédtéma a bányászcsaládoknál.

— Két ezer forintot kap majd a férjem, — mondja az asszony — ami- bői egy szép, 'hízót veszünk. A paradicsomot most főzöm, savanyúságot is eltettem már, ne hiányozzon ez sem a hús mellől. Meg aztán a férjem nagyon szereti a kolbászt, — teszi, hozzá mosolyogva, — no meg a sonkát sem veti meg. Régen úgyis ritkán futottunk jobb falathoz.

— Mi mást. is vehetnénk hamarjában, — fűzi tovább a gondolatot — Íriszen az 1800—2000 forintos fizetésekből szépen bevásárolhatunk már ruhafélét is, búiort is. Utolsó fizetéskor is kaptam egy szép szövetruhát — mondta és már nyitotta is a szobaitól.

A lesötétíte'f szobában a bútorok- nnk csak a körvonalai látszottak, de a széiáradó villanyfényben szép kép (árult az ember szeme elé.

— Ezt a szobabútort az előző hír ség ju 'alomból vettük, természetesen hozzátettünk néhány ezret a fizetésből is, régen ilyen szépet el -df* tudtam képzelni, nem ám, hogy n‘‘ keni, bányászasszonynak ilyen'legUf"

Valóiban a szoba gyönyörű. Sötét- egybeépített, telt háló, egy asztalos- műhely remeke, melynek szépség még jobban kiemelik a szép szö""í futószőnyegek és a krémszínű, hast' szú csipkefüggöny. A háziasszony ügyességét dicsérik n parányi, fin°'v. kézimunka térítők, melyek az aj*? dísztárgyak, alatt a vitrinen és az G" jeliszekrényeken egyaránt megtalálhatók. Szépérzékét ’ dicsérik a set'0' non elhelyezett matyó és sárköz’ hímadsü párnák között helyetfogla’0 babák.

— Mindezt azért tudtuk megver*1, mert a férjem mindig szorgalmasa|' ér tói dolgozott. Büszke is vágnák rá és arra is, hogy tervét állandóét 125—130 százalékra teljesíti.

Három óra, körül járt. az idő. a»1** kor megérkezett Benczeg Ferenc * munkából.., Szeme jólesően járt k^ rür a. tiszta, csinosan berendezel1 lakáson, — az ő otthonán-,..

S. EA Vidítm Vásár mai lui’tárnuísorából

A Vidám Vásár mai kultúrműsora a következő: reggel 7 órakor a Honvéd-zenekar a város területén zenés ébresztővel köszönti Pécs város dolgozóit. 9 órakor a Balokány ligetben a bányászzenekar ad műsort, 9.15 órakor pedig a vajszlói rigmusbrigád szerepel. 9.20 órakor sor kerül a villányi népi tánccsoport táncbemutatójára, míg 9.30 órakor a szalántai délszláv tánccsoport lakodalmas táncot mutat be. 9.50 órakor a pécsi népi zenekar szórakoztatja^^ vásár közöp^pgéí,. Ez alkalommal fellép Gyurkovics Mária, Kossuth-díjas operaénekesnő is. Tíz órakor sor kerül a ruhabemutatóra.

Tíz óra 15 perckor a villányi tánccsoport bemutatja a „Hóvihar" c. Szovjet táncot, majd 10.30 órakor ismét ruhabemutató következik. 10.45 órakor a vasasí rigmusbrigád szerepel a szabadtéri színpadon, majd ezt

követi 10.55 órakor az újabb ruha- bemutató. 11.15 órakor a hosszukét tényi tánccsoport lép fel, utána 11.?® órakor ismét ruhabemutató kövek kezik. 11.40 órakor a vajszlói tár.C' csoport szerepel, maid utána 11.5® órakor a népi zenekar szolgáltat ze' nét.

Délután 15 órakor a Baiokánv íi' geti szabadtéri színpadon a villán}’' énekkar két mozgalmi, négy nép' dalt és egy jódlert ad elő. majd utána az MNDSZ rigmusbrig'di8 szerepel. 15.35 órakor a közalkalv>B" 'ottak énekkara lép fel. 16.10 őrskor a véméndi székely tánccsop"rt vendégszerepei, befejezésül pedig 8 szalántai délszláv énekkar éneke- Ezután sor kerül a szabadtéri szí"' pádon a nyeremények kisorsolósár«

A Balokány ligetben délutánt"' kezdve utcabál lesz. Este 8—12 óráig a Dr. Doktor Sándor kultúrházba" belépődíj nélküli táncmulatság leszOlyan »ürü a vén erdő lombsátra, hogy még napfényes délután is párás félhomályba burkolóznak a kis ösvények, soarixcsjárta keskeny csapások. Harkály csattog egy öreg tölgy kor- hadi: törzsén. Kopdcsolása visszhang. zik a völgyben. Virgonc mókus ugrál egy évszázados faóriás ágai között. Nyomában száraz galy hull keringve a bokrokra. A váratlan zörej nézelődő őzikét riaszt meg. A félénk Halai állat rémülten futásnak ered. A vágtáidéban hosszan elnyúlt rozsdabarna karcsú teste még előbukkan egy.egy bokor mögül, amint a domb (Maion felfelé csörtet.

Fönt a dombon, jókora park közepén várkastély terpeszkedik. Tlep* kénnyel befutott szögletes tornya kik hivóan magasllk a gyönyörű erdős táj és a domb aljában húzódó Bakóűfi község fölé. Szinte emléke a baKóém Majlá1 h grófok letűnt, földesúri hoc talminak, A kastély hetven szobájában nyári hüsülésre és őszi vadász- élőké'szilietekre gyűltek össze a kör. nyék - uraságai. Ahogy az öreg bokor caiak mesélik, gyakran még n faluba is lehallatszott az éjszakákon át tartó duhaj úri tivornya lármája.

Ma 150 árva, vagy azelőtt rossz sorban élő. államgondozta fiúgyerek takja a sokatlátott ódon várkastélyt. Nevelők felügyelete mellett, iskolába jirva. tanulva, dolgozgatva töltik >' gyermekéveiket. Megszeretik a munkát, a tanulást, s a gyermekotthonból .kikerülve, hasznos tagjai lesznek éphlő társadalmunknak.

Vidám, kellemes, gondtalan itt "■ fiatalok élete. Nem kell koldulva keresztül-kasul esotangolniok az országot, hogy így biztosítsák élelmükéi. Sem kell rongyoskodnMt. fáz. »dók, ha ion az őszi hideg szél. cső s téléit a velőkit/ hasító, me*sző fa""

A háború ytáni első étűkben lé' tam a ..Valahol Európában'' című magyar (finnt, rímelt/ az árván maradt, diüUö t gyermekek életéről szólt. Akaratlanul is összehasonlítás kivan.

A VÁRKASTÉLY LAKÓI

kozik a film és a bakócai Állami Gyermekotthon lakóinak élete között. A filmben a gyermekek élete nyomor> éhezés, csavargás, züllés, szám kive- tettség.

És a gyermekotthonban1

Éppen szabadfoglalkozás van. A kicsinyek fönt a domboldalon, a .magas puha fűben jókedvűen hancuroz. nak. A nagyobbak az épület előtt röplabdáénak nevelőikkel. Egy csapat nagyobb fiú — a kertész-brigád — az otthon gazdaságában szorgoskodik. S mindenütt, a gyermekotthon egész területén kellemes zeneszó hallatszik: a torony tetejére szerelték \i hangszórót. A röplabdátoktól nem messze fehér ingben, piros nyakken. Jövel a, napos ül a főbejárat mellett és mindenre vigyáz.

Az udvarról széles kőlépcső vezet fel a dombon, a gerincig terjedő parkba. Két oldalán dúsan zöldelő és virágzó bokrok illatoznak. Jó magasan, ahonnan mindent lehet látni, kis társaság ül a lépcsőn. Vasvári húszló nevelő, a fiúk .-Laci bácsi'*- ja, s néhány nagyobb gyerek: Zömkor Gyuszi, Balatonyi Károly, Ka. szap Lajcsi. Ezek n fiúk már kijár- uik az általános iskolát, utolsó nap“

'óikat töltik üt. s kiröppenek az ■le be: ősszel középiskolába mennek.

Xombor Gyuszi Budapestre megy.

Mélyépítési Technikum vasútépítési ■agozátára. Néha. gondolatban <lörr- "öppen, csapongó fantáziáin, ezer színben rajzolja meg a jövőt: Pest, "skala• színház, a tanulás és szórakozás ezer lehetősége.

Míg a többiek vidáman hancuroz- kergetik, püfö’ik a labdát, a épesőn ülök beszélgetni kezdenek.

— Elvágyakozol Gnszi? — kérdezi Vasvári elvtárs a kis neveltjét.

V.ombor Gyuszi — zömöt:, nyugodt- mozgású barna gyerek — nem válaszol rögtön. Térdét magasra felhúzza, s r&nehézkedik fejével. Szeme kikerekedik, távolba néz. Csontos, mongolos arcán megfeszül a barna bőr — gondolkodik. A többiek is csendben ülnek, várják a választ. Gyuszi lassan, megfontoltan, nagyos komolysággal felel:

— Még többet tanulhatok. Érdekesebb lesz az életem.

— Ránk, akik ittmaradunk■ gondolsz majd néha?

— Nehezen lehet ezt. elfelejteni. — kapcsolódik be hirtelen a beszélgetésbe Kaszap Lajcsi is.

— Sokmindent pótolt az otthon, a. kollektíva — loldja meg Balatonyi Karcsi, is a fiúk szavát.

Míg társai beszélgetnek, Gyuszi elmereng. Hangja egy kicsit fátyolos, mikor újra, megszólal:

— Néha-néha, amikor clgondolkod. tűm egy csendesebb percemben a sorsomon, elszomorodtam. Hat. éves voltam, amikor édesanyám meghalt. Még emlékszem rá.

Mély sóhajtás remegteti meg mellét, majd tovább folytatja:

— Néha elhagyatottnak éreztem magam, igazán árvának. Úgy vágy- tani anyám után, szeretet és meleg ölelés után.

— Ilyen nehéz percekben sokat se. gitettek a fiúk. a barátok■ a kollektíva. Igaz? — próbálja, kicsit derűsebbnek mulatni a helyzetet a nevelő.

— Igaz! — hagyjál: a gyerekek.

— Az biztos, hogy a fiúk sokai segítettek — folytatja Gyuszi. — Közöttük nem. lehet szomorkodni. Mindig vidámak, derűsek, jókedvűéi:. Nem is fogom egyhamar elfelejteni, ’Iglatonyi Karcsit. Vörös Lalit, Papp ‘iyuszít, meg a többieket.

— És a kis Satya hol marad? — kérdezik a fiúk nevelve.

— Súlya? Hamarabb elfelejt ö ben. nini: / azzal n rövid kis eszével.

Mintha csak megrendelték volna,

a széles lépcsőn egy négyéves forma szőke kis ,,srácbukdácsol felfelé hangos nevetéssel. Apró kezében rögtönzött „ltardP, fából. A nagyobbak készítették neki.

— A Satya! Feljött a Satya! — szól hirtelen Kaszap Lajcsi.

— Bala! Bala! — kiabál a kisfiú, s Balatonyi Karcsihoz igyekszik.

Vasvári elvtárs ölébe húzza a kis csöppséget, s játékosan megdörzsöli a kopasz fejecskét. A gyerek örvendezik a szeretetnek, s pajkosan átmászik Karcsi ölébe. A fiúk felélénkülnek. Mindegyikük egyszerre akarja, ölbevenni a kis Árvái Sanyit.

— Vagy kél hónapja jött ide —- tájékoztat Vasvári elvtárs. Gyusziék vették pártfogásba.

— Olyan ügyetlen volt. mint egy gyámoltalan kis nyúl — szól Gyuszi.

— Mi helyettesítjük az édesanyját, még éjszaka is vigyázunk rá. nehogy valami baj történjék, — mondja mo. solyogva Balatonyi Karcsi. Satya szeretettel viszonozza a gondoskodást. Most is úgy ül Karcsi térdein, hogy apró karjaival átöleli idősebb pajtása izmos nyakát.

A közelben a kertészetből jövő fiúk haladnak. Az egyik jókora targonca káposztát tol a konyha irányába. Az emelkedőnél kőbe. iiiődik a kerék, s elakad a szállítmány.

— No, mi az Ferit Nem bírod? —■ lép oda a fiúhoz Vasvári elvtárs. — Add csak ide!.

Nagy lendülettel áttolja az emelkedőn a holnapi ebéd második lógósát, a kelkáposztát,

Erről jut eszembe. A múltban ez sem így volt. Egy barátom mesélte, aki szintén gyermekotthonb"‘i ,öhiitt néhány hónapot kicsi korú' < Úgy írom te, ahogy mesélte:

,,Egyszer, úgy késő ősszel megjött

az otthonba a féli tüzelő. A rengeteg szén elbontotta a szűk kis udvart. Le kellett volna hordani a pincébe, d* a szállítómunkások „clfeledkeztek róla. Mi kihasználtuk a szokat lel játszási lehetőséget, s vidáman görgettük n hatalmas széntömböket.

Hélután lejött hozzánk az egyik rt"' velőnő, Sári néni.

— Gyerekek! Tudjátok-e, hogy/ f szénben arany van? — kérdezte 1°' lünk.

Mi csodálkozva elhallgattunk.

— Pedig van! — folytatta — csak szét kell törni, mert a belseiébea ran. Az apróbb darabok pedig a lehullott szénporban húzódnak még.

Páran, a nagyobbak, összenéztünk• A házmestertől baltát, kalapácsok vasrúd at kértünk. Nem telt bele eg/l fél délután, összetörtük a szenet, A kisebbek még le is hordták — ho0 hasznot hajtsanak, hálából az értéke* közlésért — a pincébe. Este fáradtat'. mocskosán, porosán ott ültünk udvar közepén. Sírással küszködve, csalódottan néztünk egymásra:

— Nincs arany!

Ekkor jött le Sári néni, s szokao gúnyos, egyeduralmát, hatalmát éret' tető és élvező hangon megkérdezte:

— No? Nincs arany?

örökre meg gyűlöltük..

Lásson leszáll a nap. Elnémul * beszélgetés. Szürkülni kezd. A vÖ'‘ gyekből lomha mozgással feljebb k’P szik a homály. A faluból még fe{- hallatszik a hazaiérő csorda tárm'1' ia. majd elcsendesül a. környék: * falu. a sötét erdő. A várkastély r nyei felragyognak, Az udvaron fc‘ gyeltne,zetten, egyenes sorokban Aim avermekek ajkán felcsendül <j? eSÜ dal:

— Hej halászok, halászok,

Mii fogott a hálótok? . ..

A kellemes, friss énekhanq messzé száll a dombról, rcgighuUámtik * ködbe, sötétségbe burkolózó táj W lölt.

TENKELY MIKLÓS