Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-16 / 192. szám

•i JY A P L O J353 AUGUSZTUS J6 h népnevelő munM harca* mik a begviMésiíerveí haimlő e!ctis tel esltéséert Nem sikerült még eför^töWin**0s 0•.•«ágos begyűjtési versenyen. Me­gy ;rik továbbra is csak hetedik, 68 9 százalékkal. Előttünk van Hajdu m.'gyc. 68.7 százalékkal. A különb­ség tehát mindössze 0.8 százalék. Marii eredményekben a pécsi járás hódította "1 vz eiső helyet. A pécs- 'árás dolgoz' '-’rafzHai ’orr ti esti .te intések sze­rint öt száza­lékkal haladtak előre. Igen szép ez az emelkedés, de még gyorsabb le­ltéi no. ha minden községben, min­den gépnél megvalósítanák a pécs- váradi iárás tapasztalatait. A pécs- váradi járásban a termelőszövetkeze­tek vezetői előre kiszámították, hogy es:v tagra rr\ennyi búza jut. Ezt a p írtszervezetek népnevelői ismertet­ték a tagokkal. — ha cséplőmunká­sok kerültek ki közülük, elsősorban is velük — ami természetesen ösz­tönzően hatott a cséplésre és a bc- g.viiitésre. A pécsváradi járás ter­melőszövetkezeteinél amint megvan ar beadás, azonnal szállítják a tagok részesedését is, közvetlenül a gép­től. Ez óira meggyorsítja a cséplést. begyűjtést. Ezeket a tapasztalatokat megvaló­sították már a pécsi járásban is, de korántsem mindenütt. A belvárd- gyulai tszcs-ben a pártszervezet és a tszcs vezetősége azt hangoztatja, hogy ez nem fontos. Meg is látszik az eredménye. A cséplés lassan ha­lad. Napi előrehala- lásban második a sásdi járás 4.9 százalékkal. Ez is szép eredmény, de még több kellene, art a sásdi járás r. összgabona be- /üjtésben utolsó nelyen van. A sásdi járásban a behordásban nine» hiba, de még mindig lassú a cséplés üteme. Még mindig sok az indokolatlan gépállás, géptörés, és a körzeti szerelők többsége sem dolgo­zik lelkiismeretesen. Ezt kellene már végre megszüntetni, hogy a cséplés, begyűjtés >s gyorsabban menjen. A siklósi járás harmadik, három százalékkal. A sik­lósi járás dolgozó parasztjai közeled­nek a begyűjtési kötelezettség tel­jesítése felé. A szigetvári járás ne gyedik napi 2.3 százalékos hala­dással, a sellyei járás ötödik két­százalékos napi eredménnyel. 1.6 százalékos eredményével napi begyűjtésben utolsó a pécsváradi já­rás. A pécsváradi járás dolgozó pa­rasztjai rövidesen teljesítik beadási kötelezettségüket. It úr» megye vezet n megyék gabot abegyüjlési versenyében A nagy ünnep közeledtével meg­gyorsult a begyűjtés üteme. Az országban eddig kétszázhúsz község ka pia vissza a gabona szabadpiaci értékesítésének jogát, nyolcszázöt­ven tszcs dolgozói vihetik szabadon piacra gabonafeleslegü'ket. Hét vá­ros ugyancsak megkapta a sz.abad- niacot, legújabban Mezőtúr, szövet­kezeti város is. Eddig tíz járás nyerte vissza a gabona szabadpiaci értékesítése nek jogát. Az elmúlt napokban a kiskunhalasi, a szobi, a nyírbátori, a letetiyei és a szentendrei járás teljesítette százszázalékra gabona- begyűjtési tervét. Az augusztus 20-i begyűjtési bé­keversenyben a megyék rangsora a következő: 1. Bács, 2. Somogy, 3. Pest. 4. Fejér, 5. Szabolcs, 6. Haidu, 7. Baranya. 8. Szolnok, 9. Békés, 10 Tolna, fi. Heves, 12. Vas, 13. Ko­márom, 14. Csongrad, 15. Zala, 16. Győr, 17. Nógrád. 18. Veszprém, 19; Borsod. Az állatbegyűjtésben a megyék rangsora a következő: í. Komárom, 2. Somogy, 3. Szolnok, 4. Baranya, 3. Zala. 6. Tolna. 7. Vas, 8. Szabolcs, 9 Békés. 10. Fejér, 11. Borsod, 12. Győr, 13 Veszprém, 14. Heves, 15. Pest, 16. Nógrád. 17. Hajdú, 18. Bács, 10. Csongrád. A kálolyi December 21 tez-ben most mra terveznek A minisztertanács határozata a termelőszövetkezetek esedékes hiteltartozásai elengedéséről, egyes hitelek visszafizetési határidejének meghosszabbításáról — a termelőszövetkezeti tagság jövedelmének tokozása érdekében A kormányprogramm végrehajtá­saként a minisztertanács újabb nagy jelentőségű határozatot hozott a termelőszövetkezetek megszi árdí tása és tagjai jövedelmének foko­zása érdekében. A minisztertanács határozata kimondja, hogy mind­azoknak a termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportok­nak, amelyek 1953. október 31. utón is szövetkezeti gazdálkodást folytat­nak, hiteltartozásaik egy részét el kell engedni, esedékes tartozásaik egy részénél pedig « visszafizetési határidőt több évre meg kell hosz- szabbítani. 1. El kell engedni a multévi zár- szamadásokná' adott különleges kö- zép’ejáratú hitelek ez évi esedékes részét, mintegy 66 millió forint ösz- szegben. 2. El kell engedni továbbá az idei gazdasági évben a termelőszövetke­zetek részére adott szabadpiaci ve­tőmag és szahadniaci takarmány vá sár'ásnra felvett hite’ összegének azt a részét, amely a hivatalos ár és a ténvleges ár közötti különbö­zeiként jelentkezik. Ez további 40 millió forint hitelengedést jelent. 3. A termelőszövetkezeteknek az 1952. december 3<-én fennálló közép és hosszúlejáratú beruházási hite- 'eikből a fo'yó évben visszafizetni semmit nem kell. A tartozásokat 1953-tól kezdve n hosszúlejáratú hi­teleknél húsz év alatt, a középlejá­ratú hiteleknél pedig hat év alatt ke’l megfizetni. Ezzé’ az intézkedés­sel a termelőszövetkezetek ebben az évben további kétszázötvenhat mil­lió Forint hitel visszafizetéstől men­tesülnek. 4. Az. 1953. január t-től felvett és a későbbiekben nyújtandó közép­es hosszúlejáratú beruházási hite­lek eddigi 'ejárnti határidőit az !9d3. űiiius 1. uf ’-n nyújtott tési hitel kivételével — a miniszter tanács határozata jelentősen inegj hosszabbítja: így az állatvásárlási hiteleket négy évről, hat évre, a ser­tésvásárlási hite’eket két évről há­rom évre, az építési, villamosítási, fásitási hiteleket az eddigi tizenkét év helyett húsz év alatt, az öntöző- te'ep és halastó létesítésére szol­gáló hiteleket az eddigi hét év he­lyett tíz év n'ntt kell visszafizetni. Ez a kedvezmény je'entősen csök­kenti a szövetkezetek következő években jelentkező terheit. Jelentős kedvezmény továbbá, hogy a visszafizetést a legtöbb He; ruházási hitelfajtánál nem az első évben, hanem csak a későbbi évek során kell megkezdeni. A miniszertanács ál*ul adott ked­vezmények nem érintik a termelő- szövetkezetek egyéb fo'yó évi h:tel- visszafizetési köteVzettségét A minisztertanács határozata biz" tosítja a termelőszövetkezetek ál­lammal szemben fennmaradó köte­lezettségeinek maradéktalan tejesí­tését. ugyanakkor elősegíti, hoev tagságuk már ebben az évben sok­kal nagvobb készpénzbeli részese- désber jusson, mint az elmúlt esz­tendőben. Négy, munkában eltelt kemény esztendő van a kátolyi December 21. tsz mögött. Nagy bizakodás­sal kezdtek 1949-ben mun­kához, hitték, hogy nem marad el az eredmény. Akkor még 27 család, 38 tag alkotta a tszcs-ét és 360 hold földet műveltek. A következő években bi­zakodásuk és munkaked­vük még növekedett, hi­szen szép eredményeket értek el. Látva fejlődésü­ket, minden évben újabb meg újabb család lépett be, úgyhogy ma már 87 család, 178 tag dolgozik a közben 931 holdra szapo­rodott földön. Nemcsak földjük, állat- állományuk nőtt meg az eltelt négy esztendő alatt, fianem megnőtt tekinté­lyük is. Az idei bő ter­mésből már eleget tettek beadásuknak és adta* elő leget is a tagoknak. Bú­zából 3 kilót utaltak ki munkaegységenként, ár­pából 1.13 kilót. Általában elszámoláskor 5—6 kilo­gramm kenyérgabonára számítanak a tagok mun­kaegységenként. A tsz-tagok életszínvo­nala sokat emelkedett, amióta bent dolgoznak a December 21-ben. Hor­váth Antal és családja eddig már 802 munka­egységet szerzett, de év végéig még jön hozzá. Egyik leánya, Katalin a növénytermesztésnél dol­gozik, felesége fejőnő, a másik lánya pedig állat- gondozó. Katalinnak bú­tort, kerékpárt vásárol­tak, a családnak meg rádiót. Nem panaszkodhat Mu- fics Milán sem, aki 1950- ben 7 holddal lépett a szövetkezetbe. Családjá­val eddig 678 munkaegy­séget teljesített, de meg­lesz — mint számítja — a 800. Amióta tsz-tag, rádiót vett, házat építte­tett magának. A szomszéd ja, Zétz Mátyás, 13 hol­das egyénileg dolgozó pa­raszt már a háború előtt készült az építkezésre, de még mindig nem jutott hozzá. Persze Mufics Mi­lán, ha megtörténik a vég leges elszámolás, körülbe­lül 32—35 mázsa kenyér- gabonát visz haza tisztán, míg Zétz Mátyás 19 má­zsa 82 kilogrammot vihe­tett kamrájába. Ez is szép eredmény, de a Mufics Milán keresetén meglát­szik, a nagyüzemi gazdál­kodás előnye. Ez csupán a kenyérgabona kereset, vissza van még a kuko­rica, burgonya, bab já­randósága, nem is szólva a körülbelül 8—10 forint készpénzről. — ennyit számítanak ugyanis mun­kaegységenként a gazda­sági év végén. A December 21. tsz-ben most újra terveznek. Azon igyekeznek, hogy a következő gazdasági év­ben még jobban növeljék eredményeiket és ezzel együtt tekintélyüket. Ter­veik között szerepel, hogy azokon a földterületeken, ahol nehezebb a művelés, ott évelő növényeket vet­nek, ezzel fellendül az állattenyésztés ami eddig még lényegében nem sok hasznot hozott. Ezért a következő gazdasági év­ben erre is nagy gondot fordítanak. A jó állatállo­mány növeli a jövedelmet s ezzel együtt növekszik a tagság életszínvonala is. A búzánál, ősziárpánál tervbevették a keresztso­ros vetés alkalmazását is. Ez a módszer növeli a termésátlagot, búzából mintegy 2—3 mázsával, ami 2 kilogramm gabo­nával többet jelent a tag­ságnak munkaegységen­ként. A December 21 tsz tag­sága bizakodva, jó tervek­kel kezdi majd meg az új gazdasági évet. céljuk, hogy minél gazdagabbá, virágzóbbá tegyék szövet­kezetüket, növeljék a szö­vetkezet vagyonát és fokozatosan emeljék élet- színvonalukat is. 4 minisztertanács határozatna „Népművészet mestere“ kitüntető cím létesítésére A minsztertanács a népművészet fejlesztése terén kimagasló érdeme­ket szerzett népművészek kitünteté­sére a „népművészet mestere“ cím létesítését határozta el A minisztertanács által minden évben augusztus 20 alkalmából adó mánvozásra kerülő kitüntető cím s a vele járó háromezer forintos pénz jutalom a népművészet bármely ágában (mese man dós. éneik, zene, tánc. faragás, fazekasság, mintaírás. hímzés, szövés, stb.) nvujlott egyes kiváló alkotásokért, valamint hosz- szabb időn át kifejtett kimagasló munkásságért adományozható. A minisztertanács határozatot ho- zott arra vonatkozólag is, hogv * ■•Népim)vészét mestere“ címmel .ki­tüntetett népművészeket — indokolt esetben — nyugdíjban lehet része­sítem. A határozat egyfelől kifejezésre Hittatja azt a fokozott figyelmet és megbecsülést, amellyel oártunk éf kormányunk az egvre dúsahban ki­virágzó^ népi művészetek felé fordul másfelől minden bizonnyal újabb lendiile*et ad szabad népünk mű" 'eszi alkotó erejének még szélesebb kii.ion tokozása hoz. a dolgozók életét népi művészetek további fejlődéséhez A „Dunántúli Nap'ó" elin’ézte A „Dunántúli Napló“ július 25-1 számában megjelent „Udvariasabb bánásmódot a rendelőintézetben“ cí­mű cikket kivizsgáltuk s a panasz- tevő M. Molnár János bírálatát he­lyénvalónak találtuk. Dr. Mcstyán Gyula túlzottan és helytelenül rea­gált és szerintem a többi beteg ér­ti ajnalodott. A mélyenfekvő réteket fehé- rés köd ülte meg, a selymes por nyir­kos illatot lehelt magából. Hűvös, borzongós idő volt. Az éjjeli baglyok meleg vackaikba húzód­tak, a nappali madarak még nem keltek fel. A mezőn csend honolt, de a falvakban már ébredezett az élet. Pécsre igyekvő asszonyok hí­vogatták egymást a kocsihoz, az istállóból ki- hallatszott az almozók rekedt nógató kiáltozá­sa, a tehenek békés bőgetése. így, almozás közben beszélgettem az egyik pécsbagotai emberrel. Villanyélre támaszkodott és úgy mondta, hogy mi van a zóki tszcs-ben. — Valóságos kánaán. földi paradicsom, — minden, amit elképzelhetünk. Napkeltekor értem Zókra. Ebben a faluban már élénk sürgést-forgást láttam. Kocsik húztak a mezők felé. cséplőgép búgott a határban, a tszcs-iroda előtti villanydróton fázósan gubbasz­tottak a fecskék. Azt vártam; hogy a tszcs-iroda is olyan kü­lönleges lesz. mint egy kánaán bejáratához il­lik. Csalódtam. A tszcs-iroda — így kívülről, — olyan volt, mint a többi. No, meglátjuk majd belül... Az iroda elülső szobájában gabonával tele­tömött hasas zsákokat láttam. A középső szobá­ban egy kövér ember írt. A hűvös idő ellenére kék trikót hordott. Amint láttam, nem fázott. — Az öröm hevíti — gondoltam, amint körülnéz­tem a szobában. Háta mögött, fel a tarlóhántá- sos plakátig bűzahegy emelkedett. Csak azért nem szakadt rá, mert kideszkázták .... Az elül­ső szobában már rakoncátlanabb volt a búza, ki­tört, egészen az asztal lábáig. Az elnök úgy se­gített ezen. hogy körülbástyázta magát zsákok­kal A sok búza már sejtetett valamit a kánaán- ból. Csak az elnök arca nem. Izzadt, gyötrődő tekintettel suttogta maga elé: — Jaj. jaj. Mit csináljak ezzel a sok tei- ménnyel7 _ Ossza szét! — ajánlottam. _ Már szétosztottam — válaszolta. — Ez itt a vetőmag, — mutatott a lába elé ömlő búza­folyamra, — az. meg a további részesedés — mondta a deszkázottra. — amit majd október­ben osztunk szét. — És mennyit kaptak a tagok? Hajnal a zóki Villám tszcs-ben Rám emelte tekintetét. — Azt ne tőlem kérdezze az elvtárs. Ezt a tagoktól kérdezze. Mindjárt behívok egyet... Karancsi! Karancsi József egyenes, büszke testtartásé magas ember. — Számításom megvan — magyarázta. —- Az pedig az volt, hogy kapjunk elég terményt, ne kelljen kenyeret venni... Nekem nem is kell. Eddig 30 mázsa búzát kaptam — még eladásra is jut... Disznót is tudunk vágni, — megint kettőt — a teheneknek is kapunk takarmányt. — Nem akar kilépni? Csodálkozó tekintettel néz rám. — Kilépni? Még csak nem is gondoltam rá. Itt senk’ sem akar kilépni. Eszem ágában sincs — mondja. — 11 és fél katasztrális hold szán­tóm volt. mielőtt beléptem, de örültem, ha a vetőmag, géprész és beadás után megmaradt a negyede, fele, annak, amit itt kaptam. Gondolkozik egy pillanatig, majd * minden átmenet nélkül mondja: — A kukorica is fölüt a háztájival 45 má­zsára, — azelőtt ha 20 mázsa volt. Pénzt is ka­pok munkaegységenként egy forint 35 fillért, ma is kapunk egységenként egv húszat... — Tíz forintra feljön az előleggel együtt — szól az elnök. Karancsi bólint. — Igen ... Amit most kapok, az meglesz a nyolcszáz felé. Hozzájön, ami még van... És mit csinálnak a pénzzel? Újra csodálkozik. — Elköltjük majd a Vidám Vásárban. A avet ekek már úgyis nyúznak hogy menjünk... Meg amúgyis elmennénk. Nem csak mi me­gyünk, megy az egész tagság. Mapa e'é néz és úgy folytatja: — Mondom elvtárs, nincs itt semmi baj, csak kívülről ne áskálódnának. Kulák már nincs a csoportban. volt, de a járási pártbizottság segítségével kitettük — lógós se maradhatna meg közöttünk, — belülről már nincs baj. csak kívülről. Vannak néhányan, akik azon vannak, hogy fölbomlasszák a csoportot. Itt van a Bn- rics Vince. Parasztember, mint én, mégis azt kiabálja, hogy lépjünk ki a csoportból, mert ha egy-kettő kilép, megy utána a többi is... Tud­ja, a kulák most úgy csinál, hogy ezeket fogja meg magának. De majd rájuk ütünk ezekre a kulákokra. Kemény kézzel fogjuk őket! A mi csoportunkat senki sem fogja bomlasztani! — mondja és búcsúzik. — Viszontlátásra, mindjárt reggel lesz és még sok a munka! Nevetős szemű ember léo az irodába Karan­csi József után, Kajsza György tanácselnök. A tszcs-elnök változatlanul ír. Kajsza György ug­ratja: van-e kilépő? A csoportelnök rosszaidén tekint rá. Kajsza György elvtárs is a csoportról be­szél. Nagyon szereti, sokat jár a tagok közé. — „Nagy családinak hívja őket. Most a megalaku­lás idejéről mesél. — Két évvel ezelőtt még sokan mosolyogtak. Csoportot akartok? Itt? Olyat, mint Bicsérden? Mi? — mondták. No, megálljatok, majd megmu­tatjuk nektek, — gondoltuk, akik csoportot akar­tunk. Meg is mutattuk ... Ha van csoportunk, akkor ne szégyenkezzünk. — Nagyon örülök, mikor köztük lehetek — folytatja. — Ezek tréfálkoznak, dolgoznak, iga- rán jó közöttük lenni ebben a „nagy családban." Nem mondom, itt sincs tányér zörrenés nélkül de hát ez nem veszélyes, mindenütt előfordul... A csoportelnök rendületlenül ír. félszemmel azért a tanácselnökre pislant. Megkérdezem, hogv miért nevezik ezt a cso­portot „Villám“-nak. Furcsa név, nincs is talán több ilyen a megyében. — A biztosító, a Koppányi Jenő javasolta, — mondja Kardos elvtárs. csoportelnök. — Azt mondta, hogy ismeri jól a tagságot, nevezzük Villámnak. — És rászolgált erre a névre? — Nem egészen — mondja a tanácselnök és kacsint egyet. Kardos elvtárs méregbe jön. — Micsoda, nem egészen? A cséplés kész, a beadás megvan, a tarlóhántás is, gyapotunk szép. most kaptunk 1.400 forint tiszteletdíjat. Ezer négyszáz forintot! — mondja tagolva. Kajsza György tanácselnök csitítgatja: — Nem azért mondtam, csak, tréfáltam ... Már me­gyek is. Itt a reggel, sok a munka. Magyar László dekeit is sértő, a rendelést meg*»' “aró magatartásával. A megyei rendelőintézet vezető fá' orvosa köiratban ismertette a reH' 'előintézet szakorvosaival az esetül ss az esettel kapcsolatban rámol*' dr. Mestyán helytelen viselke' ’lésére. Egyben felhívta a szakorv"' ■lók figyelmét a munkaidő al»B‘ higgadt, nyugodt, magatartás fontos' ’‘agára. DR. ABÁDI GYULA osztályvezető. •4 dunántúli Napló augusztus t3-i 4tárnában kifoaásolt Pécs-barcsi szakaszról irtokat kivizsgáltuk * bírálatban javasolt figyelmeztető tdb' nkat feldílíttatjuk. Ennek az útsza‘ tosznak a kijavítását csak oly ú", ’Ion tudjuk eszközölni, hogy az n‘4’t bevonjuk kátránnyal. Az út lesül!/' 'i/esztése pillanatnyilag leheteti "■[vei nagymértékben akadályozná 41 "áros vízellátását, mert a fövízvei1' ‘ék ezen az útszakaszon van. EPER.IESSY FERENC VB. IX. osztályvezető Válaszolva az augusztus 6-i szán1' ban a szigetvári 28. számú boltunk' ról írt bírálatra közöljük, hogy p vélben írtakat kivizsgáltuk és meS' állapítottuk, hogy az abban írtak megfelelnek a valóságnak. Az egérrágott kekszet magába11 foglaló csomagot a legutóbbi tárkor elkülönítve a bolt raktárát1® tették félre. Azonban a boltvezető szabadsága ideje alatt helyettesének hanyagságából az eladhatatlanná minősített keksz a bolt eladótert11® be került és a figyelmetlen kisz°‘ gáló eladta. Mind a helyettes bob vezetőt, mind a kiszolgálót ezért ? felületes munkáért súlyos megrovó ban részesítettük. Reméljük, hogy et tanulság lesz számukra és a jöv^ Jen több figyelmességgel szolgálj®11 ki a vásárló dolgozókat. tő Somogyvári László igazg31 Délbaranyamegyei Népbo'1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents