Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

2 \ P < O 1953 AUGUSZTUS 30 R4 i? 1 ÉS PAR I hPl I ÉS vy A pécsi városi páribizottság aktívaérlekr/ieíeá larloü Szombaton kibővített pártválaszt- mányi ülést tartott a pécsi városi bizottság, amelyen saját területük­re, munkájukra alkalmazva megvi­tatták a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatát. A pártválasztmány tagjai és a meg­hívott elvtársak nagy figyelemmel hallgatták Moór József elvtárs, s városi pártbizottság titkárának be­számolóját. A beszámoló megmutat­ta, hogy az utóbbi években hatal­masat fejlődtek Pécs város dolgo­zói, hős bányásza ink,akik nagy si kereket értek el a munkában. Moór elvtárs elmondotta, hogy a pécsvi- déki bányászok teljesítették júliusi tervüket, a Bőrgyár élüzem lett. Ezután pedig részletesen ismertette dolgozóink munkához való megvál tozott viszonyát, azt a fejlődést, amit elértek a kommunisták vezetésével. A beszámoló feltárta a pártmunka fogyatékosságait, bírálta a városi pártbizottság és titkárának munka- módszerét, magatartását A hozzászólók is keményen bírál­ták a városi pártbizottság munká­ját, személy szerint az egyes elv­társak helytelen magatartását. Szop- ka Mihály elvtárs, a Soplana Gép­gyár helyettes párttltkára elmondta hogy a pártbizottság egyes munka­társai a hozzájuk intézett kérelme­ket nem intézik el időben. Előfor­dult az, amit más elvtársak is kifo­gásoltak. hogy néhány esetben el­utasították a dolgozókat azzal a kifogással, hogy „nem érnek rá“, vagy azzal az indokkal, hogy „nem tartózkodik bent az elvtárs", akit keresnek, holott ez nem minden eset ben felelt meg a valóságnak. Több elvtárs foglalkozott azzal a kérdés­sel is, hogy nem kielégítő az instruá lás, alaposabb segítést várnak a pártbizottság munkatársaitól, hogy konkrétabb segítséget adjanak az üzemi pártszervezeteknek. Gungl János elvtárs, a Bőrgyár egységes pártvezetőségének titkára, — és más elvtársak is, — kifogásolták, hogy a pártbizottság politikai mun­katársai a kapott útmutatásokat me­reven, bürokratikusán, a helyi vi­szonyokat figyelmen kívül hagyva, akarják érvényesíteni, „ráültetni“ az üzemekben. Azt kérte több elv­társ, így a 73/1 Építőipari Vállalat párttitkára is, hogy a városi párt- bizottság tagjai tanulmányozzák a helyi körülményeket, így nyújtsanak segítséget a párttitkároknak, de be­szélgessenek el a dolgozókkal is, kér­jék ki azok javaslatát, véleményét. Azért, hogy a kellő segítés elma­radt, a városi pártbizottság részéről helyesen abban látták az elvtársak a hiba forrását: a kollektív veze­tés nem érvényesült eddig a mun­kában. Ezekből adódtak azok a hi­bák, melyet kifogásoltak az elvtár­sak felszólalásaikban. De nem csak ez, hanem a kommunista bírálat, ön­bírálat helyes alkalmazása sok eset­ben elmaradt, ami szintén abból fa­kadt, hogy nem volt kollektív a ve­zetés. A beszámoló és a hozzászó­lók egyaránt megállapították, hogy komoly hibák vannak ezen a téren. Mindez azt mutatja, hogy lazult a párt és a tömegek közötti kapcso­lat. A tömegkapcsolat csorbításáról beszélt Lantos János elvtárs, az Ist- ván-aknai pártbizottság titkára is, aki elmondotta, hogy nem egy eset­ben a városi pártbizottság egyes munkatársaitól eltanult „módszere­ket'1 alkalmazta, ami abban is meg­nyilvánult, hogy sok esetben ráerő­szakolta más elvtársakra elképzelé­sét: akár helyes, akár pedig helyte­len volt az. Taggyűléseken, népne­velőértekezleteken, ha a termelésen kívül más kérdéseket érintő problé­mákkal hozakodtak elő a dolgozók, akkor leintették, azzal, hogy „ez a kérdés nem ide tartozik." Az ilyen és hasonló esetek rontották a kom­munisták, dolgozók igazságérzetét. A kommunistáknál ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy egyesek kö­zömbösen viselkedtek a legfontosabb kérdések, feladatok megoldásában, végrehajtásában is. Ezek a hibák a városi pártbizott­ság helytelen munkájából eredtek. önelégültség, elszigetelődés veszé­lye ütötte fel a fejét, amit betetőzött az, hogy türelmetlenek voltak a vá­rosi pártbizottság tagjai, politikai munkatársai. Sok esetben parancsol­gatásokkal, utasítgatásokkal akarták végrehajttatni a feladatokat. Hogy milyen mély volt az önelégültség, el­bizakodottság, a bírálat elől való kitérés, azt mutatta Puskás Sándor elvtársnak, a városi pártbizottság ágit. prop. osztály munkatársának felszólalása, aki ugyan elismerte. hogy hibákat követtek el, de eze­ket a hibákat már a pártszervezetek­re igyekezett áthárítani azzal, hogy ők voltak, akik nem hajtották vég­re az utasításokat. Helyes lett vol­na, ha Puskás elvtárs arról is szólt volna, hogy milyen segítséget adott a feladatok végrehajtásához. Az ilyen és hasonló „visszavágás" nem erősíti, hanem gyengíti a bírálatot, önbírálatot, a dolgozók alulról jövő bírálatának kibontakozását. A pártválasztmányi ülés helyesen értékelte, hogy a pártmunkában meg mutatkozó hibák a gyenge politikai felkészülésből, az ideológiai képzett­ség hiányából fakadtak. Nagyrészt az elméleti felkészültség hiánya az is, hogy a tömegszervezetek vezetői sem kaptak megfelelő segítséget munkájukhoz. Ez leginkább a szak- szervezet, a DISZ és az MNDSZ- szervezetek munkájában érezteti ha­tását. Kevés és főleg nem volt alapos a tömegszervezeteknek adott segítség. Ha a városi pártbizottság tagjai többet tanultak volna, ha meg beszéltek volna alaposan egy-egy el­vi kérdést, akkor nagyobb segítséget nyújthattak volna a pártszervezetek­nek, tömegszervezeteknek. A pártválasztmányi ülés helyesen mutatott rá a hibákra, hiányosságok­ra, utat mutatott azok kijavításához. Az elhangzott bírálatok, önbírálatok, nagy lépéssel előrevitték a városi pártbizottság munkáját, segítséget ad­tak a hibák kijavításához, a munka megjavításához. F. E. MI ÚJSÁG BAR KETEZER UJ SZOVJET HANG­LEMEZ Érkezik a horizont­hoz A Horizont pécsi könyvkereskedés­be a jövő héten 2000 új szovjet hanglemez érkezik. Javarészük mű­vész-lemez és igen olcsón, 8—13 fo­rintos árban kapható. Ugyanitt hoz­zák forgalomba a legújabb szovjet hanglemezeket is, amelyek egészen kis alakúak és „levél“-hanglemez néven ismeretesek. Számos új szovjet könyv is érke­zett. Kapható Malenkov elvtárs aug. 8-i beszéde brosúrában, továbbá Ve­ra Ketlinszkaja: „Az ifjú város“, Fjodor Kravcsenko: „Az új legyőzi a régit“ című regénye, valamint Pod jacsev: „Győztünk“ című elbeszélés- kötete is. Értékes munka Popov: Takarmányozástan“ című szak­könyve, amely a takarmányozás te­rén elért legújabb szovjet módszere­ket ismertet. A Horizont könyves­boltban a szovjet írók legújabb mű­vei mellett francia, angol, német és magyar írók művei is megtalálhatók. SZOCIÁLIS BERUHÁZÁSOK A VENDÉGLÁTÓIPARBAN A pécsi Vendéglátóipari Vállalat a közeljövőben 50.000 forintot fordít szociális beruházásokra. A vállalat melegkonyháiban összesen tizenhá­rom ventillátort szerelnek fel, a na­gyobb üzemekben pedig öltözőszek­rényeket építenek a dolgozók ré­szére. az építők napja műsorából Ma, vasárnap tartják Pécsett is az építőipari dolgozók ünnepét. Ez alkalommal a Séta-téren és a Balo- kány-ligetben Sztahanov falazási be­mutatót tartanak. Az építők művé­szeti csoportja a Balokány-ligetben egésznapos műsort ad, este szabad­téri tánc, tábortűz, és tűzijáték zár­ja be az építőipari dolgozók ünne­pét. KARINTHY EMLÉKESTET RENDEZNEK PÉCSETT Most van tizenöt esztendeje annak, hogy Karinthy Frigyes, századunk egyik legkiválóbb magyar írója, a humor és a szatira nagymestere, fia talon, ötvenegyéves korában meg­halt. Halálának évfordulója alkalmá­ból a Magyar írószövetség Pécsi Csoportja a pécsi szabadtéri színpa­don — rossz idő esetén a dr. Dok­tor Sándor Kultúrotthonban — Ka­rinthy emlékestet rendez. Az emlék­esten Karinthy műveit ismertetik és vidám jeleneteket adnak elő az író darabjaiból. Nit kell tudni a tsz elnököknek a gebcna kiosztásáról? Megyénk egyes termelőszövetkeze­teiben, csoportjaiban az elnök elv­társak és intézőbizottságok nem lát­ják elég világosan tennivalójukat a kenyérgabona szétosztásával kapcso­latosan. Néhány helyen a tsz elnök elvtársak úgy számolnak, hogy csak annyi gabonát osztanak szét a tagok­nak, amennyi kenyérre körülbelül elég lesz a családnak. A többit kü­lönböző „érvekkel“ tartalékolni akar­ják. Nem megengedhető az például, amit a máriakéméndi tsz-ben akartak csinálni. Négy kiló gabona jutott volna egy-egy munkaegységre a tsz vezetői pedig csak két kilót akartak kiosztani. Az ilyen túlzott tartaléko­lással természetesen nem serkent­jük a tagságot a még jobb eredmé­nyekre, hanem ellenkezőleg, a mun­kafegyelem lazulását idézzük elő. A kormány idevonatkozó rendelkezése világosan megmagyarázza a tenni­valókat. A földművelésügyi miniszternek a kenyér és takarmánygabona szét­osztásáról szóló utasítása részben kötelező, részben javaslat. Kötelező az utasításnak az az intézkedése, hogy a gabonát mindjárt a cséplés után osszák ki a tagok között — ter­mészetesen a kötelezettségek teljesí­tése után — és ne várják meg a zár­számadást. Ezenkívül a földművelésügyi mi­niszter javasolja, hogy a kiosztásra jutó gabona egy részét a zárszáma­dásig tartalékolják. A gabona egy részének tartalékolását a kormány azért javasolja, hogy a csépléstől a zárszámadásig szerzett munkaegysé­gekre is oszthassanak kenyérgabo­nát. Természetesen minden tagnak egyéni érdeke, hogy becsületesen ki­vegye részét a cséplés utáni időben is a közös munkából, hiszen a gabo­nán kívül minden terményt, tehát a a kapásnövények termését is az egész évben teljesített munkaegységek ará­nyában kell elosztani. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagok szíveseb­ben dolgoznak, ha tudják, hogy szep­temberben és októberben végzett munkaegységükre is kapnak kenyér gabonát. A közgyűlésen, illetve a csoportértekezleten azonban a tagok maguk döntenek arról, hogy a ki­osztható gabonából mennyit, 20—25 százalékot, vagy kevesebbet tartalé­kolnak a zárszámadásig. A siklósi, sásdi, szigetvári és sellyei járásokban haladéktalanul meg kell gyorsítani a begyűjtést A VIT-RE EMLÉKEZEM... Visszaérkeztem a V1T- röl. Bukarest távol van tőlem ismét> de mégis na. gyón közel. Képzeletem munkaközben száz- meg százezer kilométert szá. guld be, mert nemcsak Bukarestig jut el, hanem bckalandozza a világ min­den táját. Újra élednek bennem a két hét alatt szerzett benyomások, meg. elevenednek az élmények. Míg kezeimmel a kesztyűt formálom, gondolataim azok felé az ifjak felé száll nak, akikkel két felejthe­tetlen hetet töltöttem együtt. Emlékezem .., Soha nem felejtem el augusztus 7-ét, a Fiatal Lányok Napját“. Megható jelenetnek voltunk akkor tanúi. Mi magyar leányok együtt vonultunk fel a négy világrész sok-sok ezer leányával együtt a bukaresti Köztársaság, téren, amikor 'az egiftk utcakereszteződésnél meg­torpant a menet. A fran­ciák és a németek cso­portjából egy.egy nő vált ki. Az egyik. a nyúlánk, barna leány nyugodt lén- lekkel sietett a szinte fe­léje futó szőke német asz- szonyka felé. Megható, ba. réti kézfogásuk, ölelésük megremegtetett bennünket — elérzékenyedtünk. Az egyikben Raymonde Dien-t a másikban Ortrud Müllert ismertük fel. — Ez hát Raymond Dien — gondoltam akkor. — Boldog voltam, hoou n ré­gebben látott képekről rá. ismertem. Olt állt közel hozzám. Ez hát az a bátor leány, aki azon a februári napon testével állította meg a toursi pályaudvaron azt a tehervonatot, amely a vietnami frontra szállt, tolta a lőszert. A. szőke asszonyról, Ortrud Miiller- ről a német leányok mond iák el később, hogy az es. seni véres vasárnap hősi halottjának. Philipp Müller nek özvegye. ' Az egyik napon, egy indonéz egyetemi hallgató, vál akadtam össze. Nem volt tolmács a közelben, így ,.nemzetközi jelekkel“, mutogatással próbáltuk megérteni egymást. Jelbe- szédéből ítélve úgy vettem észre, hogy a sztahonovis. ta jelvényem érdekli. Ezt persze már nem tudtam sehogy sem megmagyarázni, hogy micsoda Segélyfké- rően néztem körül s szin. te fellélegeztem, amikor előkerült egy tolmács. A beszélgetés értelmesebbé vélt. Amikor megtudta, hogy a jelvény, amit vise­lek, sztahanovista kitünte­tés, nagyon meglepődött. Meg is kérdezte: „Nálatok így megbecsülik a mun- kast?“ Sokat hallott már a sztahánovistákról, de még nem látott egyet sem. ■.örülök, hogy megismerte, lek, hogy megismertem egy ,,eleven‘‘ sziahánovis- lát“ — mondta búcsúzóul. A sztahanovista jelvé. nyem másoknak is tetszett. Minden áron el akartai: cserélni velem más jelvé­nyekért. Végül kénytelen voltam a szállodában hagyni, mert ha rajtam, volt, csak ezt akarták megszerezni emlékül. Ott ültünk a bukaresti Zenei Színház nézőterén. Éppen An Szón Hi, a ko. reai táncosnő megkapóan kecses mozdulatai kötöttéi: le figyelmünket. A koreai táncosnő a művészetnek e hangtalan eszközével, a tánccal, csodálatos érzé­seket keltett bennünk. A tánc végétért, a jelenle. vök pillanatig csendben ültek, majd hangos taps­orkán töltötte be a termet. Többen észrevettük, hogy az egyik páholyban három amerikai áll: öle is tapsol, iák. Csodálkoztunk. de amikor jobban megfigyel­tük őket, mát értettünk mindent. Arcukról a pá­holy plüsére peregtek a könnyek... Már nem cso­dálkoztunk, hiszen a mi torkunk is összeszorult An Szón Hi . Hazaszeretet“ című táncának láttán ... és megértettük az amerikaia. kát. Augusztus 16-a estéje volt. Bukarest egyik leg­nagyobb terén, a Március 28-a téren jött össze bú­csúestre az ifjúság. A szín­pompás tüziiáték, a reflek torok nappali fényt árasz­tó ragyogásában álltunk ott kéz, a kézben, dalunk, a békébe vetett hitünk új. jongó öröme töltötte be az eqész teret. Másnap el­indultak a vonatok, repü­lőgépek és hajók; vitték vissza hazájukba a világ négy tája felé, a fiatalo. kát. ... Hazaérkeztem én is. Elhoztam a világ ifjúságá, nak üdvözletét és üzenetét a Kesztyűgyár fiataljainak is. Uj erő, új kedv lüktet bennem s tudom, munka­társaimban is: most új harcra kelünk a tervért, az ifjúság még szebb jövő­jéért .. . Elmondta: GARAI ANNA a pécsi Kesztyűgyár sztohánovista , dolgozója. ­Az utóbbi na­pokban dicsé­retes szép ha­ladást értek el a pécsi járás dolgozó parasztjai. A pénteki napon öt és fél százalékot gyűjtöttek be, megelőzték a siklósi járás dolgozó parasztjait, a negyedik helyre törtek a mohácsi, villányi és pécsváradi járás után. 98 százalékos eredmé­nyüket még a inai napon 100 száza­lékra emelhetik, ha továbbra is úgy gyűjtenek be, mint tegnap, s a csép­lés ütemét Mánián is meggyorsít­ják. A siklósi járás ötödik helyre csú­szott, 93.9 százalékkal. Napi előreha­ladása csak 0.8 százalék, mert a be- remendi, kelemenligeti és siklósi ál­lami gazdaságok még mindig lassan csépelnek, Koroson és Drávapalko- nyán pedig rossz a politikai munka. A sásdi járós hatodik. Eredménye 83.5 százalék. „Di­cséretes“ elmara­dás, de a járási tanács egyes veze­tői nem bánkód­nak ez felett. Pén- eken — a jelenté­nek alapján — nem gyűjtöttek be semmit, de úgy beszélnek, mintha már befejezték volna a cséplést és begyűjtést, köz­ben Csikóstöttösön, Nagyhajmáson és Felsőmindszenten lassan megy az OFA-gabona cséplése. Ideje lenne már felébredni a „megelégszem“ han­gulatból s észrevenni azt, hogy aZ egész járás az OFA-területek miatt van elmaradva, amit a tanácsok ke­zelnek, s amiért a járási tanács két­szeresen felelős. A szigetvári járásban 0.6 százalé­kot gyűjtöttek be a pénteki napon és 78.7 százalékot értek el eddig’ Még a csigatempónál is lassabban csépelnek a szentdénesi, tótszent' györgyi és ibafai tszcs-k. Ibafán 178 mázsa gabona hever raktárban, mert a tanács szerint „minden kocsi el­romlott“. A sellyei járás kerek öt százalék­kal „halad“ a csigatempóju szigetvári járás mögött. Napi előrehaladása több a sásdi járásénál — 0.1 százalékkal. A járási tanács objektív nehézségekre hivat­kozik, s nem veszik észre azt, hogy a zádori tszcs-ben ellenség bomlaszt, a cséplőmunkás tszcs tagok között, géprész követelési hangulatot igyek­szik elterjeszteni. Megyénk alaposan visszaesett aZ országos begyűjtési versenyben. A járási és községi tanácsok pedig ahelyett, hogy a lemaradás behozá­sával törődnének, objektív nehézsé­gekre hivatkoznak. Ideje lenne már az objektív nehézségeket elhagyni, helyettük a munka végét megfogni, hogy a gabonabegyüjtést minél ha­marabb befejezhessük. Elmaradt a jutalom Kis fejtésünk van Béke-aknán, a keleti táróban, tizenkettes telepen. Két harmadban dolgozunk, mindkét harmadban öt-öt beosztott munkaerő van, tehát a két harmadban tíz vá­jár és két csillés. Augusztus tizediké felé elhatároz­tuk, hogy bekapcsolódunk a verseny be, amelynek egyik szakasza augusz­tus húszadikáig tartott. Hallottunk olyan hangokat, hogy „mi nem ver­senyezhetünk, mert nem tartozunk a fejtéscsapatok közé, kis létszá­munk miatt“. Ugyanakkor nem tar­tozhatunk sem a bővítőkhöz, sem az eiővájókhoz, sem a biztosítókhoz. Feltettük magunknak és Jantacska elvtársnak, a párttitkárnak a kér­dést: vájjon akkor hová tartozunk? Jantacska elvtárstól azt a választ kaptuk, hogy mi is résztvehetünk a versenyben, sőt, ha jó eredményt érünk el, a csapatok között, díjat is nyerhetünk. Augusztus 18-ig még azt sem tud­tuk, hogy hány százalékra teljesít­jük a tervünket, habár mindennap követeltük a verseny értékelését az üzemvezetőségtől. Végre 19-én reg­gel kiszámították, hogy 226 százalé­kot értünk el. Aznap délben Markó üzemvezető elvtárs közölte velünk, hogy nem 226 százalékra teljesítet­tük a tervet, ők rosszul számoltak. Ugyanazon a napon délután fél ket­tőkor Garamvölgyi bányamester elv­társ ismertette a csapatvezetői el­igazításon, hogy melyik csapatok nyernek jutalmat Béke-aknán. Fel­sorolta a csapatok neveit: Török, Lakatos, Nyíró, Vaha és Apfelcopfel,' azonkívül a szállítóbrigád, összesen hat csapat nyert díjat, Egyben az is közölték a csapatvezetőkkel, hogy augusztus 20-án délelőtt kilenc óra­kor a szabolcsi Puskin kultúrházban ünnepélyes keretek között osztják szét a jutalmakat. Augusztus húszadikán reggel, ki­szállás után Berényi Lajos adminisz­trátor mégegyszer figyeimeztett min' két: pontosan jelenjünk meg. Mi mindnyájan meg is jelentünk és örömmel állapítottuk meg, hogy érdemes volt műszakonként 110— 120 csille szenet termelni, mert nem­csak a keresetünk emelkedett, ha­nem még jutalmat is kapunk. De örömünk ürömmé változott, ami kot befejezték az értekezletet és mi semmit sem kaptunk. Szégyenkezve mentünk haza. Augusztus 21-én Garamvölgyi bá- nyamester és Markó mérnök elvtár- sak közölték velünk, hogy azért nem kaptuk meg a versenydíjat, mert nem volt elegendő pénz, de délután megkapjuk. Augusztus 22- én már azt mondták, hogy várjunk a szeptember 6-i bányásznapig. Ezt már nem hisszük el, mert húszadi­kán nagyot csalódtunk és egyes bü­rokraták miatt nem akarunk még' egyszer szégyenkezni. Véleményünk szerint az az eset, ami velünk tör­tént, nem buzdíthat lelkes munka' versenyre. A Békeaknai vezetők eljárását igazságtalannak tartjuk- Vagy mondták volna meg, hogy nem érdemiünk jutalmat, vagy ha való­ban jól teljesítettük az augusztusi versenyszakaszban a tervünket, vál­tották volna valóra ígéretüket. Lakatos János és Tóth József csapatvezetők, a csapat dolgozói nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents