Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-30 / 203. szám
2 \ P < O 1953 AUGUSZTUS 30 R4 i? 1 ÉS PAR I hPl I ÉS vy A pécsi városi páribizottság aktívaérlekr/ieíeá larloü Szombaton kibővített pártválaszt- mányi ülést tartott a pécsi városi bizottság, amelyen saját területükre, munkájukra alkalmazva megvitatták a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatát. A pártválasztmány tagjai és a meghívott elvtársak nagy figyelemmel hallgatták Moór József elvtárs, s városi pártbizottság titkárának beszámolóját. A beszámoló megmutatta, hogy az utóbbi években hatalmasat fejlődtek Pécs város dolgozói, hős bányásza ink,akik nagy si kereket értek el a munkában. Moór elvtárs elmondotta, hogy a pécsvi- déki bányászok teljesítették júliusi tervüket, a Bőrgyár élüzem lett. Ezután pedig részletesen ismertette dolgozóink munkához való megvál tozott viszonyát, azt a fejlődést, amit elértek a kommunisták vezetésével. A beszámoló feltárta a pártmunka fogyatékosságait, bírálta a városi pártbizottság és titkárának munka- módszerét, magatartását A hozzászólók is keményen bírálták a városi pártbizottság munkáját, személy szerint az egyes elvtársak helytelen magatartását. Szop- ka Mihály elvtárs, a Soplana Gépgyár helyettes párttltkára elmondta hogy a pártbizottság egyes munkatársai a hozzájuk intézett kérelmeket nem intézik el időben. Előfordult az, amit más elvtársak is kifogásoltak. hogy néhány esetben elutasították a dolgozókat azzal a kifogással, hogy „nem érnek rá“, vagy azzal az indokkal, hogy „nem tartózkodik bent az elvtárs", akit keresnek, holott ez nem minden eset ben felelt meg a valóságnak. Több elvtárs foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy nem kielégítő az instruá lás, alaposabb segítést várnak a pártbizottság munkatársaitól, hogy konkrétabb segítséget adjanak az üzemi pártszervezeteknek. Gungl János elvtárs, a Bőrgyár egységes pártvezetőségének titkára, — és más elvtársak is, — kifogásolták, hogy a pártbizottság politikai munkatársai a kapott útmutatásokat mereven, bürokratikusán, a helyi viszonyokat figyelmen kívül hagyva, akarják érvényesíteni, „ráültetni“ az üzemekben. Azt kérte több elvtárs, így a 73/1 Építőipari Vállalat párttitkára is, hogy a városi párt- bizottság tagjai tanulmányozzák a helyi körülményeket, így nyújtsanak segítséget a párttitkároknak, de beszélgessenek el a dolgozókkal is, kérjék ki azok javaslatát, véleményét. Azért, hogy a kellő segítés elmaradt, a városi pártbizottság részéről helyesen abban látták az elvtársak a hiba forrását: a kollektív vezetés nem érvényesült eddig a munkában. Ezekből adódtak azok a hibák, melyet kifogásoltak az elvtársak felszólalásaikban. De nem csak ez, hanem a kommunista bírálat, önbírálat helyes alkalmazása sok esetben elmaradt, ami szintén abból fakadt, hogy nem volt kollektív a vezetés. A beszámoló és a hozzászólók egyaránt megállapították, hogy komoly hibák vannak ezen a téren. Mindez azt mutatja, hogy lazult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. A tömegkapcsolat csorbításáról beszélt Lantos János elvtárs, az Ist- ván-aknai pártbizottság titkára is, aki elmondotta, hogy nem egy esetben a városi pártbizottság egyes munkatársaitól eltanult „módszereket'1 alkalmazta, ami abban is megnyilvánult, hogy sok esetben ráerőszakolta más elvtársakra elképzelését: akár helyes, akár pedig helytelen volt az. Taggyűléseken, népnevelőértekezleteken, ha a termelésen kívül más kérdéseket érintő problémákkal hozakodtak elő a dolgozók, akkor leintették, azzal, hogy „ez a kérdés nem ide tartozik." Az ilyen és hasonló esetek rontották a kommunisták, dolgozók igazságérzetét. A kommunistáknál ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy egyesek közömbösen viselkedtek a legfontosabb kérdések, feladatok megoldásában, végrehajtásában is. Ezek a hibák a városi pártbizottság helytelen munkájából eredtek. önelégültség, elszigetelődés veszélye ütötte fel a fejét, amit betetőzött az, hogy türelmetlenek voltak a városi pártbizottság tagjai, politikai munkatársai. Sok esetben parancsolgatásokkal, utasítgatásokkal akarták végrehajttatni a feladatokat. Hogy milyen mély volt az önelégültség, elbizakodottság, a bírálat elől való kitérés, azt mutatta Puskás Sándor elvtársnak, a városi pártbizottság ágit. prop. osztály munkatársának felszólalása, aki ugyan elismerte. hogy hibákat követtek el, de ezeket a hibákat már a pártszervezetekre igyekezett áthárítani azzal, hogy ők voltak, akik nem hajtották végre az utasításokat. Helyes lett volna, ha Puskás elvtárs arról is szólt volna, hogy milyen segítséget adott a feladatok végrehajtásához. Az ilyen és hasonló „visszavágás" nem erősíti, hanem gyengíti a bírálatot, önbírálatot, a dolgozók alulról jövő bírálatának kibontakozását. A pártválasztmányi ülés helyesen értékelte, hogy a pártmunkában meg mutatkozó hibák a gyenge politikai felkészülésből, az ideológiai képzettség hiányából fakadtak. Nagyrészt az elméleti felkészültség hiánya az is, hogy a tömegszervezetek vezetői sem kaptak megfelelő segítséget munkájukhoz. Ez leginkább a szak- szervezet, a DISZ és az MNDSZ- szervezetek munkájában érezteti hatását. Kevés és főleg nem volt alapos a tömegszervezeteknek adott segítség. Ha a városi pártbizottság tagjai többet tanultak volna, ha meg beszéltek volna alaposan egy-egy elvi kérdést, akkor nagyobb segítséget nyújthattak volna a pártszervezeteknek, tömegszervezeteknek. A pártválasztmányi ülés helyesen mutatott rá a hibákra, hiányosságokra, utat mutatott azok kijavításához. Az elhangzott bírálatok, önbírálatok, nagy lépéssel előrevitték a városi pártbizottság munkáját, segítséget adtak a hibák kijavításához, a munka megjavításához. F. E. MI ÚJSÁG BAR KETEZER UJ SZOVJET HANGLEMEZ Érkezik a horizonthoz A Horizont pécsi könyvkereskedésbe a jövő héten 2000 új szovjet hanglemez érkezik. Javarészük művész-lemez és igen olcsón, 8—13 forintos árban kapható. Ugyanitt hozzák forgalomba a legújabb szovjet hanglemezeket is, amelyek egészen kis alakúak és „levél“-hanglemez néven ismeretesek. Számos új szovjet könyv is érkezett. Kapható Malenkov elvtárs aug. 8-i beszéde brosúrában, továbbá Vera Ketlinszkaja: „Az ifjú város“, Fjodor Kravcsenko: „Az új legyőzi a régit“ című regénye, valamint Pod jacsev: „Győztünk“ című elbeszélés- kötete is. Értékes munka Popov: Takarmányozástan“ című szakkönyve, amely a takarmányozás terén elért legújabb szovjet módszereket ismertet. A Horizont könyvesboltban a szovjet írók legújabb művei mellett francia, angol, német és magyar írók művei is megtalálhatók. SZOCIÁLIS BERUHÁZÁSOK A VENDÉGLÁTÓIPARBAN A pécsi Vendéglátóipari Vállalat a közeljövőben 50.000 forintot fordít szociális beruházásokra. A vállalat melegkonyháiban összesen tizenhárom ventillátort szerelnek fel, a nagyobb üzemekben pedig öltözőszekrényeket építenek a dolgozók részére. az építők napja műsorából Ma, vasárnap tartják Pécsett is az építőipari dolgozók ünnepét. Ez alkalommal a Séta-téren és a Balo- kány-ligetben Sztahanov falazási bemutatót tartanak. Az építők művészeti csoportja a Balokány-ligetben egésznapos műsort ad, este szabadtéri tánc, tábortűz, és tűzijáték zárja be az építőipari dolgozók ünnepét. KARINTHY EMLÉKESTET RENDEZNEK PÉCSETT Most van tizenöt esztendeje annak, hogy Karinthy Frigyes, századunk egyik legkiválóbb magyar írója, a humor és a szatira nagymestere, fia talon, ötvenegyéves korában meghalt. Halálának évfordulója alkalmából a Magyar írószövetség Pécsi Csoportja a pécsi szabadtéri színpadon — rossz idő esetén a dr. Doktor Sándor Kultúrotthonban — Karinthy emlékestet rendez. Az emlékesten Karinthy műveit ismertetik és vidám jeleneteket adnak elő az író darabjaiból. Nit kell tudni a tsz elnököknek a gebcna kiosztásáról? Megyénk egyes termelőszövetkezeteiben, csoportjaiban az elnök elvtársak és intézőbizottságok nem látják elég világosan tennivalójukat a kenyérgabona szétosztásával kapcsolatosan. Néhány helyen a tsz elnök elvtársak úgy számolnak, hogy csak annyi gabonát osztanak szét a tagoknak, amennyi kenyérre körülbelül elég lesz a családnak. A többit különböző „érvekkel“ tartalékolni akarják. Nem megengedhető az például, amit a máriakéméndi tsz-ben akartak csinálni. Négy kiló gabona jutott volna egy-egy munkaegységre a tsz vezetői pedig csak két kilót akartak kiosztani. Az ilyen túlzott tartalékolással természetesen nem serkentjük a tagságot a még jobb eredményekre, hanem ellenkezőleg, a munkafegyelem lazulását idézzük elő. A kormány idevonatkozó rendelkezése világosan megmagyarázza a tennivalókat. A földművelésügyi miniszternek a kenyér és takarmánygabona szétosztásáról szóló utasítása részben kötelező, részben javaslat. Kötelező az utasításnak az az intézkedése, hogy a gabonát mindjárt a cséplés után osszák ki a tagok között — természetesen a kötelezettségek teljesítése után — és ne várják meg a zárszámadást. Ezenkívül a földművelésügyi miniszter javasolja, hogy a kiosztásra jutó gabona egy részét a zárszámadásig tartalékolják. A gabona egy részének tartalékolását a kormány azért javasolja, hogy a csépléstől a zárszámadásig szerzett munkaegységekre is oszthassanak kenyérgabonát. Természetesen minden tagnak egyéni érdeke, hogy becsületesen kivegye részét a cséplés utáni időben is a közös munkából, hiszen a gabonán kívül minden terményt, tehát a a kapásnövények termését is az egész évben teljesített munkaegységek arányában kell elosztani. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagok szívesebben dolgoznak, ha tudják, hogy szeptemberben és októberben végzett munkaegységükre is kapnak kenyér gabonát. A közgyűlésen, illetve a csoportértekezleten azonban a tagok maguk döntenek arról, hogy a kiosztható gabonából mennyit, 20—25 százalékot, vagy kevesebbet tartalékolnak a zárszámadásig. A siklósi, sásdi, szigetvári és sellyei járásokban haladéktalanul meg kell gyorsítani a begyűjtést A VIT-RE EMLÉKEZEM... Visszaérkeztem a V1T- röl. Bukarest távol van tőlem ismét> de mégis na. gyón közel. Képzeletem munkaközben száz- meg százezer kilométert szá. guld be, mert nemcsak Bukarestig jut el, hanem bckalandozza a világ minden táját. Újra élednek bennem a két hét alatt szerzett benyomások, meg. elevenednek az élmények. Míg kezeimmel a kesztyűt formálom, gondolataim azok felé az ifjak felé száll nak, akikkel két felejthetetlen hetet töltöttem együtt. Emlékezem .., Soha nem felejtem el augusztus 7-ét, a Fiatal Lányok Napját“. Megható jelenetnek voltunk akkor tanúi. Mi magyar leányok együtt vonultunk fel a négy világrész sok-sok ezer leányával együtt a bukaresti Köztársaság, téren, amikor 'az egiftk utcakereszteződésnél megtorpant a menet. A franciák és a németek csoportjából egy.egy nő vált ki. Az egyik. a nyúlánk, barna leány nyugodt lén- lekkel sietett a szinte feléje futó szőke német asz- szonyka felé. Megható, ba. réti kézfogásuk, ölelésük megremegtetett bennünket — elérzékenyedtünk. Az egyikben Raymonde Dien-t a másikban Ortrud Müllert ismertük fel. — Ez hát Raymond Dien — gondoltam akkor. — Boldog voltam, hoou n régebben látott képekről rá. ismertem. Olt állt közel hozzám. Ez hát az a bátor leány, aki azon a februári napon testével állította meg a toursi pályaudvaron azt a tehervonatot, amely a vietnami frontra szállt, tolta a lőszert. A. szőke asszonyról, Ortrud Miiller- ről a német leányok mond iák el később, hogy az es. seni véres vasárnap hősi halottjának. Philipp Müller nek özvegye. ' Az egyik napon, egy indonéz egyetemi hallgató, vál akadtam össze. Nem volt tolmács a közelben, így ,.nemzetközi jelekkel“, mutogatással próbáltuk megérteni egymást. Jelbe- szédéből ítélve úgy vettem észre, hogy a sztahonovis. ta jelvényem érdekli. Ezt persze már nem tudtam sehogy sem megmagyarázni, hogy micsoda Segélyfké- rően néztem körül s szin. te fellélegeztem, amikor előkerült egy tolmács. A beszélgetés értelmesebbé vélt. Amikor megtudta, hogy a jelvény, amit viselek, sztahanovista kitüntetés, nagyon meglepődött. Meg is kérdezte: „Nálatok így megbecsülik a mun- kast?“ Sokat hallott már a sztahánovistákról, de még nem látott egyet sem. ■.örülök, hogy megismerte, lek, hogy megismertem egy ,,eleven‘‘ sziahánovis- lát“ — mondta búcsúzóul. A sztahanovista jelvé. nyem másoknak is tetszett. Minden áron el akartai: cserélni velem más jelvényekért. Végül kénytelen voltam a szállodában hagyni, mert ha rajtam, volt, csak ezt akarták megszerezni emlékül. Ott ültünk a bukaresti Zenei Színház nézőterén. Éppen An Szón Hi, a ko. reai táncosnő megkapóan kecses mozdulatai kötöttéi: le figyelmünket. A koreai táncosnő a művészetnek e hangtalan eszközével, a tánccal, csodálatos érzéseket keltett bennünk. A tánc végétért, a jelenle. vök pillanatig csendben ültek, majd hangos tapsorkán töltötte be a termet. Többen észrevettük, hogy az egyik páholyban három amerikai áll: öle is tapsol, iák. Csodálkoztunk. de amikor jobban megfigyeltük őket, mát értettünk mindent. Arcukról a páholy plüsére peregtek a könnyek... Már nem csodálkoztunk, hiszen a mi torkunk is összeszorult An Szón Hi . Hazaszeretet“ című táncának láttán ... és megértettük az amerikaia. kát. Augusztus 16-a estéje volt. Bukarest egyik legnagyobb terén, a Március 28-a téren jött össze búcsúestre az ifjúság. A színpompás tüziiáték, a reflek torok nappali fényt árasztó ragyogásában álltunk ott kéz, a kézben, dalunk, a békébe vetett hitünk új. jongó öröme töltötte be az eqész teret. Másnap elindultak a vonatok, repülőgépek és hajók; vitték vissza hazájukba a világ négy tája felé, a fiatalo. kát. ... Hazaérkeztem én is. Elhoztam a világ ifjúságá, nak üdvözletét és üzenetét a Kesztyűgyár fiataljainak is. Uj erő, új kedv lüktet bennem s tudom, munkatársaimban is: most új harcra kelünk a tervért, az ifjúság még szebb jövőjéért .. . Elmondta: GARAI ANNA a pécsi Kesztyűgyár sztohánovista , dolgozója. Az utóbbi napokban dicséretes szép haladást értek el a pécsi járás dolgozó parasztjai. A pénteki napon öt és fél százalékot gyűjtöttek be, megelőzték a siklósi járás dolgozó parasztjait, a negyedik helyre törtek a mohácsi, villányi és pécsváradi járás után. 98 százalékos eredményüket még a inai napon 100 százalékra emelhetik, ha továbbra is úgy gyűjtenek be, mint tegnap, s a cséplés ütemét Mánián is meggyorsítják. A siklósi járás ötödik helyre csúszott, 93.9 százalékkal. Napi előrehaladása csak 0.8 százalék, mert a be- remendi, kelemenligeti és siklósi állami gazdaságok még mindig lassan csépelnek, Koroson és Drávapalko- nyán pedig rossz a politikai munka. A sásdi járós hatodik. Eredménye 83.5 százalék. „Dicséretes“ elmaradás, de a járási tanács egyes vezetői nem bánkódnak ez felett. Pén- eken — a jelentének alapján — nem gyűjtöttek be semmit, de úgy beszélnek, mintha már befejezték volna a cséplést és begyűjtést, közben Csikóstöttösön, Nagyhajmáson és Felsőmindszenten lassan megy az OFA-gabona cséplése. Ideje lenne már felébredni a „megelégszem“ hangulatból s észrevenni azt, hogy aZ egész járás az OFA-területek miatt van elmaradva, amit a tanácsok kezelnek, s amiért a járási tanács kétszeresen felelős. A szigetvári járásban 0.6 százalékot gyűjtöttek be a pénteki napon és 78.7 százalékot értek el eddig’ Még a csigatempónál is lassabban csépelnek a szentdénesi, tótszent' györgyi és ibafai tszcs-k. Ibafán 178 mázsa gabona hever raktárban, mert a tanács szerint „minden kocsi elromlott“. A sellyei járás kerek öt százalékkal „halad“ a csigatempóju szigetvári járás mögött. Napi előrehaladása több a sásdi járásénál — 0.1 százalékkal. A járási tanács objektív nehézségekre hivatkozik, s nem veszik észre azt, hogy a zádori tszcs-ben ellenség bomlaszt, a cséplőmunkás tszcs tagok között, géprész követelési hangulatot igyekszik elterjeszteni. Megyénk alaposan visszaesett aZ országos begyűjtési versenyben. A járási és községi tanácsok pedig ahelyett, hogy a lemaradás behozásával törődnének, objektív nehézségekre hivatkoznak. Ideje lenne már az objektív nehézségeket elhagyni, helyettük a munka végét megfogni, hogy a gabonabegyüjtést minél hamarabb befejezhessük. Elmaradt a jutalom Kis fejtésünk van Béke-aknán, a keleti táróban, tizenkettes telepen. Két harmadban dolgozunk, mindkét harmadban öt-öt beosztott munkaerő van, tehát a két harmadban tíz vájár és két csillés. Augusztus tizediké felé elhatároztuk, hogy bekapcsolódunk a verseny be, amelynek egyik szakasza augusztus húszadikáig tartott. Hallottunk olyan hangokat, hogy „mi nem versenyezhetünk, mert nem tartozunk a fejtéscsapatok közé, kis létszámunk miatt“. Ugyanakkor nem tartozhatunk sem a bővítőkhöz, sem az eiővájókhoz, sem a biztosítókhoz. Feltettük magunknak és Jantacska elvtársnak, a párttitkárnak a kérdést: vájjon akkor hová tartozunk? Jantacska elvtárstól azt a választ kaptuk, hogy mi is résztvehetünk a versenyben, sőt, ha jó eredményt érünk el, a csapatok között, díjat is nyerhetünk. Augusztus 18-ig még azt sem tudtuk, hogy hány százalékra teljesítjük a tervünket, habár mindennap követeltük a verseny értékelését az üzemvezetőségtől. Végre 19-én reggel kiszámították, hogy 226 százalékot értünk el. Aznap délben Markó üzemvezető elvtárs közölte velünk, hogy nem 226 százalékra teljesítettük a tervet, ők rosszul számoltak. Ugyanazon a napon délután fél kettőkor Garamvölgyi bányamester elvtárs ismertette a csapatvezetői eligazításon, hogy melyik csapatok nyernek jutalmat Béke-aknán. Felsorolta a csapatok neveit: Török, Lakatos, Nyíró, Vaha és Apfelcopfel,' azonkívül a szállítóbrigád, összesen hat csapat nyert díjat, Egyben az is közölték a csapatvezetőkkel, hogy augusztus 20-án délelőtt kilenc órakor a szabolcsi Puskin kultúrházban ünnepélyes keretek között osztják szét a jutalmakat. Augusztus húszadikán reggel, kiszállás után Berényi Lajos adminisztrátor mégegyszer figyeimeztett min' két: pontosan jelenjünk meg. Mi mindnyájan meg is jelentünk és örömmel állapítottuk meg, hogy érdemes volt műszakonként 110— 120 csille szenet termelni, mert nemcsak a keresetünk emelkedett, hanem még jutalmat is kapunk. De örömünk ürömmé változott, ami kot befejezték az értekezletet és mi semmit sem kaptunk. Szégyenkezve mentünk haza. Augusztus 21-én Garamvölgyi bá- nyamester és Markó mérnök elvtár- sak közölték velünk, hogy azért nem kaptuk meg a versenydíjat, mert nem volt elegendő pénz, de délután megkapjuk. Augusztus 22- én már azt mondták, hogy várjunk a szeptember 6-i bányásznapig. Ezt már nem hisszük el, mert húszadikán nagyot csalódtunk és egyes bürokraták miatt nem akarunk még' egyszer szégyenkezni. Véleményünk szerint az az eset, ami velünk történt, nem buzdíthat lelkes munka' versenyre. A Békeaknai vezetők eljárását igazságtalannak tartjuk- Vagy mondták volna meg, hogy nem érdemiünk jutalmat, vagy ha valóban jól teljesítettük az augusztusi versenyszakaszban a tervünket, váltották volna valóra ígéretüket. Lakatos János és Tóth József csapatvezetők, a csapat dolgozói nevében.
