Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-26 / 174. szám
4 Ni A P L o #S3 JÜL.IU8 2» TANULJUMÍ AZ SZKP TAPASZTALATAI HÓI. A propagandisták nyári továbbképzésé A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig nagy figyelmet fordított ós fordít a marxizmus-leninizmus mindent legyőző eszméinek propagálására; hogy a káderek elsajátítsák az élenjáró forradalmi elméletet. A párttagok és a funkcionáriusok politikai továbbképzése a kommunista építés feladatai sikeres megoldásának elengedhetetlen feltétele. A párttagok politikai oktatásának színvonala elsősorban a propagandis táktól függ. Az SZKP a propagandisták egész hadseregét nevelte fel. Elegendő megemlíteni, hogy a pártoktatás rendszerében több. mint 600 ezer párttag foglálkozik propagandista munkával. A kommunisták elméleti tudásának .színvonala állandóan emelkedik és ezért egyre nagyobb követelményeket támasztanak a propagandistákkal szemben. A oropagandistónak szüntelenül szélesítenie kell politikai látókörét, állandóan gazdagítania kell a marxiz- tnus-teninizmus terén szerzett ismereteit Alaposan ismernie kell a párt kongresszusok, központi bizottsági ülések határozatait, amelyekben kifejezésre jut a párt politikája. A propagandista feladata, hogy felfegyverezze hallgatóit a marxizmus- leninizmus tudományával, megmutassa nekik a forradalmi elmélet és a kommunista építés gyakorlati feladatai közti szilárd kapcsolatot, alkotó módon, élénken és érdekesen adja elő az anyagot. A pártszervezetek kötelessége minél behatóbban foglalkozni a propagandistákkal, tökéletesíteni elméleti tudásukat, segítséget nyújtani nemes és megtisztelő munkájukhoz. A pártoktatási év végén már megkezdődnek az új tanév előkészületei. Ezen a téren igen nagy jelentősége van a propagandisták helyes kiválogatásának és továbbképzésének. A nyári időszakban a Szovjetunióban továbbképző tanfolyamokat szerveznek a propagandisták számára. A nyári tanfolyamoknak célja, hogy komoly segítséget nyújtsanak a propagandistáknak a marxizmus-leninizmus elméletének alapos tanulmányozásához, hogy megvilágítsák előttük az iskolák, körök és szemináriumok gyakorlati munkájával kapcsolatos kérdéseket és megismertessék a propagandistákkal a helyi pártszervezetek gazdasági és kulturális feladatait. A pártszervezetek fontos feladata, hogy a propagandisták nyári tanfolyamaira szakképzett előadókat és szemináriumvezetőket hívjanak meg a pártiskolák, főiskolák. pártbizottsági előadók és funkcionáriusok közül. A pártbizottságoknak biztosítaniok kell a tanfolyamok munkájának helyes megszervezését, a tanterv maradéktalan végrehajtását, az eredményes tanulmányi előmenetel feltételeit. a hibák időben történő kiküszöbölését. A propagandistákat viszont a rájuk háruló nagy felelősség arra kötelezi, hogy kitartóan képezzék tovább magukat, tökéletesítsék tudásukat. A propagandisták gondos kiválogatása. nevelése és irányítása eredményeként a pártszervezetek még magasabbra emelik a pártoktatás és a propagandamunka színvonalát. A SZIG IONASZ DOVIDAJTISZ litván író elbeszélése (Rövidített fordítás) uk&e Skirman aitcoek h>v‘&k az üzemi orvosunkat. Kerek- arcú. vidámtekintetű nő; szája szélén mindig ugyanazt a jóindulatú mosolyt látom, amely már önmagá- bah is felér a leghatásosabb gyógyszerrel. Aki nem ismeri őt közelebbről. azt gondolná róla, hogy jó háziasszony és gondos mama, akit legalább 4—5 gyerek vár otthon. Pedig nem érdemes hinni a látszatnak. Skirmantaite 30 éves már, de nem ment még férjhez, nincsenek gyerekei. Ami pedig a jóindulatát illeti, legjobb, ha erről Cernialis mérnöktől kérünk felvilágosítást. Cernialis- nek ugyanis gyakran akad dolga a doktornővel, mivel ő az üzem biztonsági felelőse. — Ördög az, nem asszony! Nyelné el a föld! — kiáltja Cernialis. — Hihetetlenül makacs és kötekedő nő. Cernialis valóban fél az orvosnőtől. Hiszen valahányszor átlépi ez a nő a küszöbét, egykettőre heves vita kerekedik közöttük az üzem egészségügyéről és a biztonsági berendezésekről. Az lenne tulajdonképpen Skirmantaite feladata, hogy az előírt időben fogadja a betegeket, megállapítsa a diagnózist, receptet és jelentést írjon... De nem, Skirmantaite nyughatatlan, mint a higany, mindig a legalkalmatlanabb időben fut végig a műhelyeken és sohasem jön vissza anélkül, hogy valami súlyos hibát ne talált volna, amelyért őt, Cernialist terheli a felelősség. — Maga felel a biztonsági berendezésekért, — ront neki, minden bevezetés nélkül. — Nézze meg mi van az öntődében! Mikor hozzák már rendbe azt a füstcsövet a szárítóban? Magát kellene arra a füstre tenni, tudom egy-kettőre gondoskodna róla, hogy rendbehozzák a csövet! De nem, maga csak ül' itt ebben a papírkereskedésben az aktái között és nem törődik a munkások érdekeivel. Hát van magának lelkiismerete?! * hogy erről is megírta már a jelen-1 rú hangú feljegyzést írjon a gazdaá^arnialic «est e«r««V m’r halán- tékán őszülő hajjal, de olyan leckéket még sohasem kanott életében. mint Skirmantaitétől ezekben a hetekben. Kétségbeesetten védekezik. — Dehát mit tehetek én? Ha tudná. hány jelentést Írtam már*... Cernialis ki akarta nyitni irattartóját, amelyben gondosan összefűzve együtt voltak a jelentések másolatai, amelyeket az utóbbi időben írt az igazgatónak és a főmérnöknek. — Engem ez a sok saláta nem érdekel, arra feleljen inkább, rré van a miniumfestékkel. Találtak-e már megfelelő helyet a miniumfes- fék tárolására'’ Hiszen tudia. hogy az mérgező anyagokat tartalmaz? tést. sőt személyesen is volt az igazgatónál, aki meg is ígérte, hogy ... De nem járhat folyton a nyakára ezekkel az ügyekkel. Nem szeret terhére lenni a vezetőségnek. ' De a doktornő nem hagyja ennyiben. — Követelni kell! Érti, Akkor meglesz! követelni! De Cernialis csak a fejét alázza. Ennek a nőnek halvány sajtelme sincs arról, mit jelent az, hogy itt — ahol néhány évvel ezelőtt még kietlen pusztaság volt, s a talusi emberek tudatlanságban éltek — ma egy hatalmas, korszerű üzem áll. Egyáltalán nem helyénvaló, tehát belekötni liven apróságokba, gátolni a termelési folyamatot, bosz- szantani az üzemvezetőséget és lármázni a .biztonsági felelőssel. Skirmantaite, azonban hajthatatlan. — Miért burkolózik most füstfelhőkbe? Mondja meg, miért nem állították még be a vízforraló-beren- dezéseket? Cernialis lemondóan legyint. — A „Titánokat“? Már csaknem készen vannak, mindössze egy kevés ón kellene hozzá a hézagok kitöltésére. Csak félórai munka lenne. De még nem érkezett meg az ón. — Persze maga nem iszik forra- latlan vizet? Félti a drágalátos ha- sikáját. Persze, hogy a munkásoknak nem jut forralt viz, az nem számít! Cernialis meg. sem várja a doktornő utolsó szavait, elmenekül. Lesiet az öntődébe, hogy lekapja a műhely- fnököt, mert nem öntözték fel a műhely padlóját és az alkatrészek még mindig ott hevernek az útban, akárki elbotolhat benne. Anlanas Silas, a műhelyfőnök azonnal kiadja a rendelkezést és Cernialishez fordul. sági részleg vezetőjének, amiért nem ad mindennap teherautót a szódavíz szállításához. Mire azonban elkészül a feljegyzés, már nem is olyan szigorú a hangja, mint ahogy azt Cernialis előbb akarta. Mindössze egy óvatos, udvarias figyelmeztetés, miszerint bizonyos rendellenességek mutatkoznak a szállításban, amennyiben lehetséges, jó lenne, ha szem előtt tartanák, hogy . . . Hiába, Cernialis- nek ilyen a természete, szeret mindenkivel békességben élni. Nem úgy, mint ez a doktornő, ez a Skirmantaite. D IVo látja, mindjárt rendben is 1 ^ lesz minden. Most már csak Cernialis ijedten dadog valamit, azt mondja meg, hol vannak az ígért nemezkalapok és csizmák..az öntödei munkások számára. És miért nem kaptuk meg ma reggel a szódavizes ballonokat? — Mert nem érkeztek meg ... — Nem érkeztek meg9 — emdi fel hangját Silas vésztjósióan. — De a saját szobájában ugye ott áll egy szódavizes ballon, kartonlappal letakarva? Jól esik a frissítő, ugye? — Hát ezt meg honnan veszi?! — próbál védekezni Cernialis. — A doktornő mondta. Akkor látta, amikor bent iári magánál. Cernialis a .méregtől k^U^n-zöl- den megy vissza irodádba. Ez a Skirmantaite még a falakon is keresztül lát? De Cernialis most azonnal intézkedik: átviteti a ballont az öntődébe, aztán nekiül, hogy szigoe lássuk, mi a véleménye a doktornőről a főkönyvelőnek. Bim- berisnek. Skirmantaite még olyankor is betör az igazgatóhoz, amikor az fontos pénzügyi kérdésekről tárgyal Bimberis főkönyvelővel. Képes pa- táliát csapni csak azért, hogy az ú.i étkezdét ne a kúpolókemencék mellé. hanem valahová távolabb építsék. Bimberis főkönyvelő láthatóan barátságtalanul néz az orvösnőre, bo rotvált állát simogatja. Aranykeretes evikkere idegesen ugrik egyet az orrén. Eszébe jut az a jelenet, ■'.mit Skirmantaite annak érdekében rendezett, hogy az üzemi orvosi rendelőt fehér bútorokkal, szőnyegekkel és műszerekkel lássák el. — Igazán felháborító igényei van- rk ennek a nőnek. Pedig én magam go ndoskodtam arról, hogy a tervezőirodából kimustrált két asztal és három szék az ő rendelőjébe kerüljön. Persze neki az rozoga és gusz- ustalan vblt. Neki mindenáron üveges szekrény kellett... De hát ki tehet arról, hogy annyi minden kell s a rendelő felszerelésére szánt pénzt másra költötték. Hiszen Skirmantaite meg is mondta, ki tehet er- ml. Én, én! — üt saját mellére Bim- b-Tis. — Borzasztó... És addig iárt Skirmantaite az igazgató nyakára, amíg meg nem lett. amit akart... Miután Skirmantaite úgy, a saját •zíve szerint eligazította az étkezde 'gvét is az igazgatóval, visszament 1 r°nde’őbe hogv evogyitsa, vißasz- n1_ia betegeit. Ott igen, ott tud tü elmes lenni, ki hinné róla . .... Cernialis irigykedve néz ki 'z t ablakon. A tervezőiroda egyik mérnöke, aki egyáltalán nem látszik betegnek, naponta lemegy a rendedbe. Cernialis értesülései szerint ’^zel a mérnökkel npm gorombásko- 1ik Skirmantaite, sőt még színházba s elmegy vele. Cernialis nagyokat ■óhajt, lógatja a fajét és szomorúan mosolyog ... És ha Skirmantaite ismét megjelenik nála az irodában, Cernial" szíve hevesen ver: milyen újabb viharokat zúd't a fejére ez a ször- ''Vő, nyughatatlan és olyanannyira rokonszenves nő. Nemzeti ielszdbatüió mozgatom Afrikában Afrika óriási területe nemrég még a gyarmatvilágban is a legeldugottabb, legsötétebb helynek számított. Az utolsó évtizedben azonban itt is 'ényegesen megváltozott a helyzet. Végétért Afrika elszigeteltségének hosszú időszaka. A fekete világrész a nagy kapitalista országok nyersanyagszállítója lett. Az afrikai országokban bekövetkezett gazdasági felélénkülés, az Afrika és a többi vi- 'ágrész közötti kereskedelmi forgalom kiszélesedése azonban korántsem az afrikaiak életszínvonalának emelkedésére, hanem még fokozottabb kizsákmányolására vezetett. Az afrikai népek életszínvonala jelenleg csaknem a legalacsonyabb a világon. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 1951. évi jelentésében az afrikai országok nemzeti jövedelmének nagyságára és megoszlására vonatkozóan közölt adatok megmutatják az itteni őslakosságnak a gyarmati kizsákmányolás okozta szörnyű nyomorát. A jelentés adatai szerint Észak-Rodéziában ahol 98 6 százalékban afrikaiak élnek, a nem afrikai lakosságnál az egy lélekre eső jövedelem 292 font, ezzel szemben az afrikai lakosságnál mindössze öt font. Dél-Rodéziá- ’oan ez az arány 306. illetőleg 9 font. Kenyában 206, illetőleg 6 font. A gyarmati elnyomás erősödése erőteljes ellenállást vált ki Afrikában. Ez az ellenállási mozgalom ma lényegesen különbözik a gyarmati rendszer ellen régebben is hol itt, hol ott elvétve fellobbant megmozdulásoktól. A „fekete világrész" mai antiimperialista mozgalma csaknem mindenütt szervezett jellegű. Ez az afrikai lakosság társadalmi struktúrájában bekövetkezett változásokból folyik. A bányászat, a nagy ültetvények és a közlekedés fejlődése a munkásosztály gyors növekedését vonta maga után. Az ENSZ adatai szerint a munkásság száma a háborúelőttihez képest Kenyában 85 4 százalékkal, Belga-Kongóban 67 százalékkal, Észak-Rodéziában 65.6 jzázalékkal, Tanganyikában pedig 62.5 százalékkal nőtt. A városokban és a bányatelepeken élő afrikai munkástömegek a gyarmati hatóságok üldözése ellenére létrehozzák saját szakszervezeteiket és más társadalmi szervezeteiket. Egyre erélyesebben harcolnak életviszonyaik megjavításáért, politikai jogaikért, a faji megkülönböztetés ellen, A proletariátus kiterjeszti befolyását a lakosság más rétegeire — a parasztságra, az értelmiségre és a kisburzsoázia egy részére — is és az afrikai felszabadító mozgalom vezető erejévé válik. „Ma nincs egyetlen olyan gyarmat sem Afrikában, amely ne venne részt ebben a harcban" — írja Piero Tedeschi. haladó olasz publicista „Afrika ébredése" című könyvében. Az afrikaiak az Atlanti óceántól az Indiai óceánig és a Földközi tengertől a Jóreménység fokáig mindenütt harcra kelnek a/ imperialista uralom ellen. Egyiptomban folyik a harc, hogy az angol megszálló csapatokat kiűzzék a Szuezi-csatorna övezetéből és megszüntessék a külföldi monopóliumok uralmát *az ország gazdasági életében. Szudán lakossága nemzeti függetlenséget követel. Tuniszban Algírban és Marokkóban, mely országokat évtizedek óta elnyomja a francia imperializmus, erősödik a felszabadító* 1 mozgalom. Algírban 1952-ben 250 ezren vettek részt a sztrájkokban, s követelték a bérek emelését és a faji megkülönböztetés megszüntetését. Tunisz és Marokkó formálisan Franciaország protektorátusai, vagyis francia védnökség alatt álló országok. Ám sem Tunisz, sem Marokkó néne nem kérte ezt a „védnökséget". A francia gyarmatosítók ■durva erőszakkal tették protektorá- . üjsukká ezt a két országot. Milliárdos profitot szivattyúznak ki Tunisz bői. Marokkóból és Algírból, s nyomorra ítélik ezeknek az országoknak lakosságát. 1951 óta itt rendkívül ki- szélesedett a gyarmati uralom elleni és függetlenségi mozgalom. Franciaország vezető körei harckocsik, repülőgépek és ágyuk segítségével terrorral pórbálják elfojtani a tuniszi, marokkói és algíri hazafiak harcát. A gyarmatosítók valóságos hadműveleteket folytatnak a fegyvertelen, de bátor és álhatatos lakosság ellen. Ezernyi agyonlőtt és felakasztott hazafi vére, tízezer meg tízezer börtönbe vetett és koncentrációs (á- bc'ba hurcolt ember szenvedés» terheli „számlájukat." Mégsem dicsekedhetnek el azzal, hogy térdre tudták kényszeríteni ezeknek az országoknak népeit. A francia „fekete Afrikában", — amely 12 gyarmatot és két gyámsági területet foglal magában, az afrikai demokratikus tömörülés mögé felzárkózott afrikai földművesek és munkások milliói állnak szemben a gyarmatosítókkal. Ezek a milliók mind aktívabban tiltakoznak a kény szermunka és a francia kereskedelmi társaságok rablása ellen, küzdenek a demokratikus átalakulásért, a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásukért. Francia Nyugat- és Egyenlítői- Afrika dolgozói rákényszerítették a gyarmatosítókat, hogy munkatör- vénykönyvet léptessenek életbe. — amely előírja a kényszermunka meg szüntetését, a rövidebb munkahetet, a szervezkedési szabadság biztosítását, a sztrájkjog elismerését, stb. A '•akosság követeli a munkatörvény- könvv rendelkezéseinek teljes való- raváltását. A Délafrikai Szövetségben — amely °ngol dominimum. — saneol Kelet- és Közép-Afrikában rendkívül kiéleződött a helyzet az utóbbi időben. A Délafrikai Szövetséeben maroknyi fehér tőkés és nagyfarmer a faji megkülönböztetés alapján valóságos rabszolgarendszert kényszerí- ‘ett. rá az ország túlnyomórészt nem “urópai eredetű lakosságára. Az afrikai eredetű lakosság 25 százaléka kötelezően rezervációban él, ame- ’vek területe összesen is alig halad- ’a meg az ország egész területének 9 százalékát. ..A legjobb, amiben az emberek a rezervációkban még reménykedhetnek — íria B Davidson envoi újságíró. — az. hogy nem halnak mindert éhen. hanem csak lassan.“ A városokban és a bánya' ’elepeken az afrikaiak nyomortanya' kon. rendőri felügyelet alatt élnek- Ti!o? • lvan utcákba költözniük, ahol fehérek laknak, vasúton, villamoson és autóbuszon nem utazhatnak fehérekkel együtt. A faji elnyomás politikájának céllá az. hogy az elnyomott tömegek ne tudjanak egyesülni jogaik közö* védelmére és a gyárosoknak, az Ültetvényeseknek és a földbirtokosoknak legyen elég munkaerejük és. az uralkodó kisebbség maximál'5 nrofitia érdekében a minimum''8 süllyedjen a dolgozók életszínvo' nala. A faji terror a nép erős ellenállásába ütközik. A demokratikus szervezetek — a afrikai nemzeti kongresszus, a dél afrikai indiaiak kongresszusa és délafrikai szakszervezeti tanács - meghirdették a polgári engedetlen ségi mozgalmat, amely már töb| mint egy éve tart. Mindenfelé t£ meggyűléseket és tüntetéseket ren deznek. s követelik a politikai ® gazdasági egyenlőséget a bőr szín* tői függetlenül az ország egész la kossága számára. Az afrikaiak, if diaiak és félvérek a kegyetlen met toriások ellenére tüntetőén megszt gik a számtalan különféle tilalm8 os a rá.iuk nézve lealacsonyító kot 'átozásokat. Anglia középafrikai gyarmataiba1 Észak- és Dél-Rodéziában, valamit Nyasszaföldön az afrikai lakossá már harmadik éve harcol az űlV nevezett Középafrikai Szövetség lé1 * rehozásának terve ellen. Ez a terv finánctőkések, a rézbányatulajdonf sok és az angol telepesek érdeké szolgálja, akik az afrikai felszabadd mozgalom erősödése ellenére is fe" 9karják tartani uralmukat. Kenyában (Ifeletafrikai angol gy®1 mat) rendőri terror uralkodik. A k£ tonaság és a rendőrség nap-nap uÚ* tömegesen lő agyon, akaszt fel ^ tartóztat le embereket a „rendfenf tartós" ürügyével. A gyarmatosít*1 * r‘\ akarják fojtani az afrikai lak®; rágnak elrabolt földié visszaszerZÉ sér“ indított mozgalmát. amely* a . Kenvai Afrikaiak Szövetsége" ^ a haladó szakszervezetek vezető®* Kenya népe nem enged az erős nak, bátran szembeszáll az anF büntetőosztagokkal. A gyarmatod ’ók terrorista módszerei csak m®£ erősítik a népnek azt az elhatáé'1' zását, hogv lerázza magáról a gyl‘ lölt rabigát. A „fekete világrészen" át- r**® átcsapnak a nemzeti felszabad" mozgalom hullámai. Az észak- * délafrikai, valamint kenyai esett1' nyék világosan mutatják, hogy gyarmati rendszer gyökeréig roth8“ és semmiféle erő nem állíthatja d1* a népek szabadságmozgalmát. A ^ ág egyszerű emberei mélyen egyd, ereznek Afrika hősiesen harcoló 8 oeivel. Sz. Datli"
