Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-05 / 156. szám
6 1953 JC'LIUS 5 N A P I ó SZÜNIDEJÜKET TÖLTŐ DIÁKOK KÖZÖTT A z évvégi vizsgák után megyénk sokszáz diákja nyári munkára jelentkezett. Ezek a Hatolok most ffz állami gazdaságok gyapotföldjein, Kotfiló épülő házsorainál gyárainál, gazdasági életünk tontos helyein segítik elő munkájukkal a nagyobb, még szebb eredmények elérésé/., a tervek teljesítését. A munkában lévő. fiatalokról a lehető legjobban gondoskodnak a vállalatok, valamint a DlSZszervezetek. Életük vidám, s gondtalan, Erről a vidám életről közlünk néhány riportot, amely egy-egy órájukat, vagy érdekes kalandjukat örökít meg. KÁROLY MAJORBAN Gyors nyári zápor ver végig a határon. A gya- ootfötdön. dolgozó pécsi lányok SikongVa futnak a fák § a közeli pajták ere sze alá, Fürgeségük ellenére jókora ízelítőt kapnak ar üdítő esővízből A menedék biztos védelmé- bő.', külatóa-n figvelik az eget, maid elunják a vizs. qálódást.' szállásuk leié igyekeznek, be Károlymo- jorba, . Szerencse. hogy ideiében hazaérnek mert ameddig a szem ellát, — mindenütt felhők árnyékol fák az eget. ,szomcr rúftfíA fordul az idő. , Bent a szálláson annál vidámabb a. hangulat — Mint mindenütt, „hol sok fiatal, életvidám lány tar. lózkodik egvütf, megindul a beszélgetés nótázás — Kii ben egymás kezéből i.aokndva a mosdótálakat, mosakodni kezdenek Később vidám nótaszó veri te' az udvar csendjét. A szomszéd épületben vacsorázó emberek az állami aazdaság dolgozói, jókedvűm kacsintanak ősz*!P' — Nincs semmi baj! A kislányok megszokták a hr7vet. vidámak! "Mert' bizony az első órákban, de az egész hétfői nap. amikor még pa- avon szokatlan volt a ka, pa.vvél. gok panasz hangzott el: — Nekem melegem von — igy az egyik. — Feltörte a kezemet a kapa — panaszolta a másik. — Én nem tudom melyik a gaz. s melyik a gyapot — tanácstól anko- dotl a harmadik Ez csak az első nap volt így. Laki István aa- ronómus elvfárs megtanította a lánvokat. hogyan kell kapálni, hogyan könnyebb melyik a gyapot, melyik „ gaz. A meleggel nem tudott m<t esi nálni. Erre csn.k a hűvösben való heverés az orvos ság. de a lányok nem azért 'öttek — örömmel készülődtünk ide Károlvm.aiorha. Az állami gazdaságban nagyon összefutott most a növényápolás, meg az aratás — mondja egy kislány nagy szakértelemmel — segíteni akarunk az itteni dolaozóknak, „z becsül"*boli kötelességünk — ezért jöttünk. Nem lóg juk el oz időt. Persze keresni is akarunk ~ l®szi hozzá nevetve. Hogv becsületes munkát végeznek azt Ivanics József elvtárs. az üzemegység vezetője is bizonyítja: Jól dolgoznak a kislányok. sokat segítenek ne. künk Elvállalták a gyc- potiöldek kezelését és eny nyivel js kevesebb a gondunk, teljes erőnkből arathatunk Az első nap kiváló eredményei is bizonyítják a becsületes munkál. Hétfőp ugyanis már három ..élmunkás“ is került ki a csoportból. Éppen most érkezne?„ meg, kissé ázottan, mert jócskán elmaradtak a többiek tői. kint a gazdaság végén lesték az időt kiderül-e. vagy véglegesen el- ronti„ a mai munkát? Ahogy a három kislány a három Ilonka — Hegyi. Faust és "Varga-Ma ior ,— víztől nvönqyözö hajjal, sáros lábbal kapával a vállukon beállít „ szállásra, kitör a társasáéból a nevetés, amihez különben sem kell nagv biztatás. A három sároslábú kislány valóban komikusán hat a többiek között, akik mór rendbeszedték magukat é$ olyan csinosak, akárcsak vasárnap délelőtt a pécsi, korzón. — Hol jártatok gyéreitek — neheztel rájuk a vNük lévő tanár elvlárs- nő. — miért nem vigyáztok magatokra, még megfáztok — lordul aggodéra a hangja és maga igy' i. szik gyors kézzel hogy a később érkezettek minél előbb megmosakodjanak, átöltözzenek. A kis ..élmunkások“ rá sem hederítenek n meg ázásra. — Hozzá vagyunk szokva az ilyesmihez — mondja Hegyi Ilonka —, én például nem először vagyok vidéken. Hetedikes koromtól minden nyáron mezőgazdaságban dolgozom. — így könnyű élmunkásnak lenni — támad-, nak rá a többiek, akik abban a hitben voltak, hogy Hegyi Ilonka is először fogott az idén kapát a kezébe, úgy, mint ők, — ezért vagv hát első! — Majd megtanuljátok ti is — vigasztalja őket jókedvűen a versenykapás. Lassan elcsendesednek a lányok A későnjövők öltözne], a többiek pedig levelet írnak szüleiknek. Kint a szabadban, még utolsó rohamra indul a szél, megrázza a vizes Iákat, végigsepri az ázott országutat, maid végkép elcsendesül eláll az eső. A lánvok elkészülve az öltözködéssel s a Ie.vélírós- sal. felszedelőzködnek. E'- indúlnak szokott esti sétá jakra, be Kislippóra. Egy- másbakarolnak, s m^ssze- csengő induló hangjára egyszerre lépnek az esőtől pormentesített úton. KOMLÓN A dombok mögött lassan lecsúszik a nap. Sorra kigyúlnak a villanylámpák. s rövid idő múlva teljes s’ánD’>mpájukban ragyognak Komló fényei, ■ * A város központja fö ött, 8 Ikueg-dombon tangóharmonika hangját sodor ja a szél. Később friss fiútorkokból felcsendülnek a legszebb magyar népdalok. ' majd nép- szert^ slágerekre térnek át. Pihen a DISZ-tábor. Az egésznapi munka után jól esik a heverés, nótázás. zenehallgatás. Mert akármilyen kemény legények a somogyi, zalai, tolnai, meg a baranyai diákok, az egésznapi munka után mégis szívesen heve- rednek le. Jogos is a fáradság, mert ahogy a statisztika mutatja, szép ereméhyeket érnek el a fiúk. — A nagykanizsai—zalai brigád például a 73/3-as épületszerelő vállalatnál 150 —rlfiO százalékot is elér a munkában. De nem sokkal maradnak le a szigetvári diákok, meg a csurgói és szekszárdi brigádok sem. Az idő múlásával egyre sűrűbbé válik a sötétség. A dombon, a tábor körül, egy méterre sem lehet látni, mert ide már nem jutott elegendő1 villany. Elhalkul a nótaszó. lefekszenek a fiúk. A sátrak mellett sötét árnyak suhannak el. Viharkabátban, lámpával és bottal felszerelve, 5—6 fiú igyekszik a tábort körülvevő drótsövény irányába. A távolban szürke ruhában sim- léderes sapkában, nagy táskával a hóna alatt feltűnik a postás bácsi, amint az -iskola felé ballag. A figyelmesszemű lányok azonnal észreveszik s a gyapotföldek felől sül- dónyulat megszégyenítő fürgeséggel futnak az öreg után. hogy hamarabb megkapják a levelüket. — Postás bácsi, nekem jött levél? — Az enyémet tessék nézni! — A csomag az enyém — zajong- ják körül az öreget, aki hirtelen a nagy rohamban azt sem tudja, hogv melyik lábára álljon. A lányok egy-kettőre megkapják a levelet, s olvasni kezdik mohó szemmel. Aki most nem kapott, az sem szomorkodott, hiszen holnap is nap, akkor meg ő örül majd a szülői levélnek. Az elolvasott oldalak hamar a zsebbe kerülnek, s lányok napirendre térnek a posta fölött, s ügyes kezükben dolgozni kezd a kapa. — Gyorsán fogy egyik gyapotsor a másik után, s szinte szemlátomást születnek meg a szép, kiemelkedő ered mérlyék, 'amelyek az állami gazdaság gyakorlott kapásainak is becsületére válna. A bérelszámolókönyv — őrségváltás! — harsan a kiáltás. A leváltott őrök kopogása, szösz- mötölése hallik még kis ideig, majd csend borul a táborra. Alszik a sok fiatal keménykötésű fiú, hogy reggel pihenten újra munkába lendüljön. Álmukra vigyáz az őrség, mely éber szemmel, figyelmes füllel lesi, nincs-e valahol rendzavarás. nem akar-e idegen béfiatolni a tábor területére. Az éj sötétjébe minden kis zaj erősebben * hallatszik, s az óvatos léoteket is meghallja a vigyázó fül. — Ki járkálhat itt ilyenkor — tűnődik Götthe Viktor, az egyik legügyesebb őr. Még jobban figyel. — Semmi kétség, itt valaki jár — állapítja meg határozottan, s megszorítja sajótkészítményű „lándzsáját", a zsebkéssel ellátott hosz- szú botot. Csendesen a hang irányába igyekszik. Lépteire elcsendesül az előbbi zörej. Tanácstalanul megáll, s kerekre nyitott szemmel néz a vaksö- fét éjtszakába. A másik oldalon, most már sokkal csendesebben, az őrség parancsnoka, Várnai Ferenc elvtárs. a tábor vezetőségi tagia kúszik az őr felé Próbára akarja tenni beosztottját Amikor az őr tanácstalanul megáll kissé csalódottan állapítja meg: — Nem elég éber, nem veszi észre közeledésemet1 MAJSl ISKOLÁBAN hirdeti is a munka sikerét: Kárászi Mária 130, Szomják Mária 152. März Anna 120 százalék. Mellette oedig ott büszkélkedik a szép napi kereset. Bármi yen hosszúnak s tűnik a oap, mégiscsak alkonyodni kezd, s negpihennek a kapák. A lányok hazamennek. A szállásukon, a majsi skolában kezdődik meg igazán a vidám diákélet. Este, annak ellenére, hogy ráadtak, csak eltagadják egymás elő' sötétedésig kint „zakatolnak" az udvaron. Az énekhangra, s a friss, fiatal lánykacagásra közelebb húzódnak a falusiak, s mosolyogva nézik bécsi vendégeik mulatozását. A lányok annyira belefelejtkeznek a zakatolásba, hogy észre sem veszik, amint feljönnek a csillagok, s jelzik: .későre jár az idő. Velük lévő osztályfőnökük. Arató László- né elvtársnő figyelmezteti őket: — Késő van gyerekek, gyerünk lefeküdni, mert reggel nem lesz. ak: ‘‘elkeljen — Csak egy kicsit maradjunk még! — Fel tudunk kelni! — Nem lesz semmi baj — ptóbaiUjra kúszni kezd. — Állj! Ki vagy?! — csattan fel a kiáltás. — No végre! — mosolyög a sötétben a parancsnok. — Állj! Ki vagy?! — harsan fel másodszor is, de most már fenyegetően. Várnai elvtárs csendben meghúzódik, várja a fejleményeket. Kíváncsi, milyen leleményes Götthe elvtárs. Mégegyszer vészjóslóan elhangzik a kiáltás, s az őr közelebb lép a lopakodóhoz. Éles zseblámpafény csapódik arcába. Egy pillanatig megvakulva áll, majd megvillan a fényben a nyitott zsebkés a bot végén.- Megállj te! Meg ne szúrj! — riad meg az örs- oarancsnok. — Ellenőrző vagyok. Saját arcába világít, hogy megismer je a diák. — Akkor jó! — nyugszik meg a fiú. — Ügyes vagy Götthe elvtárs, — dicséri meg Várnai Ferenc, — csak ilyen ügyesen őrködj továbbra is. — Nem lesz semmi baj parancsnok elvtárs! — válaszol a másik, s újra méregetni kezdi lépteivel a tábor hosszát. Az ellenőrző visszahúzódik sátrába. s most már véglegesen csend borul a dombra. Csak néha hallatszik fel idáig egy-egy távoli vonat- fütty, vagy valamelyik építkezésről a habarcskavaró gép lármája. iák a lányok kikérni az engedélyt, de nem sikerül. Majd hirtelen eszükbe jut valami, s- tüneményes gyorsasággal lefekszenek. Tanárnőjük el sem tudja képzelni, hogy hirtelen mi lett velük. A turpiság este tizenegy után derül ki. amikor a szomszéd terem külső ablakai alatt felcsendül a szerenád. A mellettük lévő szobában ugyanis a Pécsi Tanítóképző Intézet csoportja fekszik, s ők már több, mint két hetet töltöttek a gazdaságban, s a Leőwey gimnázium szere- nádozó lányait itthagyva, reggel útiak indulnak. A búcsúzás tiszteletére száll hát a dal. Ezért feküdtek le olyan hamar, hogy meglepetést készíthessenek elő színlelt almásukkal. De őket is meglepetés éri. Vem gyertyafény gyúl ki az ablakok mögött, hanem maguk az ün- lepeltek jelennek meg az ajtóban lizsamában. vállradobott kabátban. \hogv az éne’sss* elhalku', az ígész falura mély csend borul. Alszik a vidék, csupán a határőrjá’rőr ■si.zmáinak halk koppanása hallik. -unint őrködve sétál a közeli országúton. Tenkcly Miklós AFRIKÁBAN Hangos kiabálás, ha- jódudálés, 'SzáUítódaruk csikó rgása, hajóláncok csörömpölése töltötte be a kikötő levegőjét. Feihérburnuszos sovány magas ben néz rfc öttek igyekeztek a dokkok felé. A szokatlan tolongás odavonzotta a kíváncsi bámészkodó semmittevőket, küllői, dieket, katonákat, csavargókat. Az egyik sikátorból hangos rikol- tozáeeal egy csapat gye rek rohant ki érdekességre lesve. — Mi lesz Ht Uram? — kérdezte egy torzon, borz csavargó a törnek élén az egyik férfit. — Most jönnek MIL dötteink a Békekongresszusról. A kikötő raktárai előtt két angol katona nézte a hajó érkezését, s a hazatérő küldöttek fogadtatását. — No, Joe fiam láttad? Ezek voltak a békeküldöttek — szólalt meg egy idő múlva az idősebb, egy deresedé bajuszu zömök, széles, váílú őrmester. — Láttam Vili apó. Elég ágrólszakadtak szegények — válaszolt a fiatalabb, egy magas, karcsú, szőke közle. gény. — Az igaz, hogy eleg szegények, de boldogabbak, s gazdagabbak mint mi, mert. nagy terveik, eszméik vannak. önállóságért küzdenek. Mi pedig? Jobb róla nem beszélni. Alábbvalóak vagyunk az alábbvdióknál. — No-no apó, kicsit csendesebben, mert az ilyesmiért lefokozás és rács jár. — Nohiszen, akkor dicső Mrálynőnknek jő. néhánnyal kevesebb fegyverese lenne! — Az bizony lehet, de mégis jobb lesz halkabban. Lassan ballagva in. dúltak el a város felé. Hosszas séta után, fáradtan ültek le egy kocsma hűvös teraszán. — Joe! — No * * — Mi is voltál te odahaza? — Motorszerelő. — Hol? — A Reynolds Mo. tors cégnél, Londonban — Mennyit kerestél? — Valamivel mindig kevesebbet, mint ameny- nyi a családnak kellett volna. — No látod? S tudod-e, hogy miért vagy katona és miért vagy Afrikában? — Hogy védjem a Birodalom érdekelt. — Fenét! Azért, hogy fegyveresen törd le az itteni nép mag- mozdulásait, hogy be. lelőj a tüntetőkbe, hogy a dzsungel mélyén pa. roncsra kutasd és megöld azokat, a benszülöt. tekét, akik nem tetszenek őfelsége, a királynő helyi hatalma, sóinak. _ Dp apó ez lázit ás! — Hát ha Idzitás, akkor legyen lázitás. De ez az igazság, s szeretném, ha te is meg látnád, Mondd fiam sztrájkoltál te már? (Elbeszélés) — Mikor? — Tavaly, a bevonulásom előtt. — Miért? — Béremelésért. — S tüntettél mái:?., — Igen. — Mikor? — 1951-ben, amikor nem akarta a kormány kiadni az utazási engedélyt a Berlinbe induló ifjúsági küldőt, t cinknek. — No és mit szólta, tok volna, ha belétek lő a rendőrség, — Szembeszálltunk volna, s azonnal sztájk- ba állt volna a londoni ifjúság. — No látod? — Hát nekünk pedig bele kell lőnünk a, tüntetőkbe. Rosszabbak va gyünk, mint a londoni rendőrök, pedig azok is kitesznek magukért., ha a munkást kell ütni. — De Vili apó, a Parancs az parancs. — Lári.fári, a parancsot ki lehet jáiszanj! — Ez igaz. — S mondd hadseregünk büszke mester- lövésze, mit csinálsz majd, ha leszerelsz? — Dolgozni fogok, meg talán megnősülök, — mondta pirulva a hosszú szőke legény, s ügyetlen kézzel előhúz, ta a messze honban várakozó menyasszonya fényképét. — Hát bizony jobb volna szépen csendesen éldegélni, felnevelni nagynehezen egy pár gyereket, s majd foly. látnák azok, ahol mi abbahagyjuk, — Egy szóved hát hall gass mindig énrám édes fiam. Légy emberséges, ne vakítson el az okosok szajhózáia. Tudd mindig, hogy mit csinálsz. Hiszen londo. ni munkás vagy te, vasas! — Rendben van fiam? Mindenesetre, gondolkozz a dolgon. — Jó. — Nézd csak Joe! Ott jön a kis fekete barátod! — szólt az őrmester a fiatalabb ka' fonónak. — Halló boy! A 10—12 év körüli gyapjas hajú fekete gyerek hirtelen megállt a hangra, majd villogó hófehér fogsorral kö. zelehb nyargalt a katonákhoz. Régi ismerősök voltak. A tengerparton barátkoztak össze nem régen. A gyerek ragaszkodott a jószívű közlegényhez, aki egyszer megmentette a ki. kötőbeli csavargók kemény kezéből. — Megjöttek édes. apám rokonai! Az éjjel összejönnek a nagy tisztáson, a tóparton. — Pszt. Csendesen te kis buta — szólt rá feddő hangon Vili apó — ne mond senkinek te csacsi! Ezt nem szabad. A gyerek, aki tisztában volt azzal, hogy mit mondott, csodálkozva nézett rájuk: — Nektek sem? — Senkinek! Te ne tudj semmit. — Jó! — húzta fel a vállát a kis legény, — de most elmegyek. A mombaszi angol laktanya kapui döngv* bezárultak, A környék elcsendesült. Éjfél kö„ rül _ történhetett. Aa alvó katonákat riadó verte fel mély álmuk“ hói. Kapkodva lcészü. lődtek. — Kezdődik, — súgta oda Vili apó fiatal barátjának. — Az, a! — mérgedő. dött a közlegény. A laktanyából három irányba indult el futó. lépésben a riadókészuh- sóg. Az őrmester és Joe, Harrison főhadnagy, vezetésével indultak a, dzsungel irányába. A két barát megsejtette, hogy a nagy tisz. fáshoz mennek, a katonai hatóságok megtudták. hogy ott béke. gyűlés van. Mindkettőjüknek torkában vert a szive az izgaiiomtói. Ahogy közeledtek az erdő felé, feljött a hold. Vészes gyorsasággal közeledtek az ösvényen az angolok. Kíméletlen osörtet'ésükkel felzavar, ták az alvó madarakat! kisebb vadakat. MásJ kor szívesen álltak volna meg egy.egy szép madár lepuffantáisára, de most nem volt szabad lőni, nehogy eL árulják magukat. Már csak negyven, ötven méterre járhattak az erdő szélső fáitól, amikor megzörremtek a közeliben lévő bokor ágai. Egy alacsony, vékony futó alak tűnt fel a holdfényben. Az erdő felé igyekezett. — Joe! Mesterlövész! Lelőni! — adta ki a parancsot a főhadnagy. Joe a szokottnál 'lassabban vette le válláról a puskát. — Gyerünk már, mert megelőz bennünket, e kirepülnek a csapdából, a madarak! A fiatal mesterlövész ahogy vállához emelte fegyverét megdöbbent, s pillanatig ingadozott. A futó alakban kis néger pajtását vélte felismerni. Az őrmester zilálva figyelte a közlegényt. — Vájjon mit fog csinálni1 Lő-e? Vagy megtagadja a párán, csőt? A lövés eldördült. A futó alak fölött, ott ahol az ösvény beleszalad a duzsungelbe, egy száraz galy zörögve le. esett a bokrok közé. — A szentségét magának mesterlövész! — káromkodott Harrison főhadnagy, — hát azért kapta maga a kitüntetést ? •— Dühösen rán. tóttá elő a revolverét s a menekülő után lőtt de az már eltűnt a síi rűben. — Na ezt jól megcsi, nálta maga mafla. Me. hetünk vissza, ügyit meghallották a lövést De csak várjon, kaf. még ezért az ügyetlenségéért, — dohogott i tiszt. Vili apó nagyot só hajtott. Remegő kezévé megtörölte hideg hóm lokált, majd észrevétlc, nül melegen megszórt tóttá fiatal barátja ve mos karját. T. M. — Igen. Újabb vidám szórakozóhely nyílt Komlón Komlón. a kökönyösi Vidám parkban — az új szabadtéri színpad és az épülő sportpálva közelében — július 4-én, szombaton délután újabb vendéglőt adtak át a város dolgozóinak: az ötszáz személy befogadására alkalmas Vadászkert halászcsárdát. A mintegy százezer forint értékű berendezés, — bútorok, vázák és egyéb dísztárgyak, háziszőttes térítők — népművészeti munka A felszolgáló dolgozók kasmir paraszt ruhát viselnek. A csárda egyik legszebb dísze a budapesti Budagyöngve stílusár* tervezett függőkért, amely főváros kertészek szorgos munkája nyomár valósult meg. A Vadászkert nyárivendéglőbei ital- és ételkülönlegességek — cse megeborok, nyársonsült, hal-külön legességek, esetenként disznótor fagylalt, feketekávé várják Komi« bányászait és építőit. A vendégek szórakoztatását bu dapesti zenekar biztosítja, a köze! jövőben pedig neves fővárosi szóló énekeseink látogatnak el az új vén déglőbe.
