Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-04 / 129. szám

DUNÁNTÚLI Világ proletárjai egyesüljetek! r A MAI SZAMBÁN: Mentsük meg a Iíosenberg-házasiiárt! (2. o.) — Szerető gondoskodás az ipari tanulókról (2. o.) — A pénz­reform. valamint a jegyrendszer megszüntetése nagy előnyöket biztosit a csehszlovák falusi dolgozóknak (2. o.) — A Béke Világtanács ülésére készül megyénk népe (3. o.) — Meg kell gyorsítani a növényápolást (3. o.) — Forduljanak a pécsi írók jelenünk felé és szülessenek maradandó alkotások a máról is (4. o.) X. ÉVFOLYAM. 129. SZÁM CSÜTÖRTÖK. 1953 JÚNIUS 4 Segítse a bírálat és önliírálat is a félévi terv teljesítését (B. J.) Az első félévi terv teljesí­tését egyes üzemekben és építkezé­seinknél komoly veszély fenyegeti. Bányáink júniusban újból lemara­dással kezdték tervük teljesítését: Pécs VI. kerület 80.8. Szabolcs 92.1 > és Vasas 86.8 százalékon áll. A Komló kökönyösi építkezésen nyolc­napos a lemaradás. Hogy e hibák ellenére is teljesítsük első félévi ter­vünket, erélyes harcot kell folytat­ni a negatív jelenségek ellen, a párttagok és valamennyi dolgozó fi­gyelmét, munkánk fogyatékosságai­nak megszüntetésére kell összpon­tosítani. Sztálin elvtárs azt tanítja: ,,Ha nem vesszük észre és nem tár­juk fel nyiltan és becsületesen, aho­gyan bolsevikokhoz illik, munkánk fogyatékosságait és hibáit, akkor el­zárjuk magunk elől az előrehaladás útját. S éppen azért, mert előre akarunk haladni, a becsületes és forradalmi önbírálatot egyik leg- lontosabb feladatunkká kel! tenni." A bírálat és önbírálat kiszélesíté­se terén jelentős fejlődést értünk el az elmúlt hetekben és különösen a választási békeversenyben. Funk­cionáriusaink, párttagjaink és a pár- tonkívüli dolgozók egyre szélesedő rétege jobban és bátrabban használ­ja ezt a fontos fegyverünket. Kos- suth-aknán például Meiszter elvtárs, ismételten megbírálta ezért a fele­lős műszaki vezetőket, mert a csa­patbérezést nem váltották fel har­madbérezéssel és így egyes brigá­dok a másik rovására vették fel a több fizetést. Bánkuti elvtárs. kör­letvezető helyeselte Meiszter elvtárs javaslatát, és először a Meiszter- csapatnál. majd a körlet valamennyi csapatánál bevezették a harmadbé­rezést, a termelés néhány nap alatt 109 százalékra emelkedett. Petőfi-áknán Tóth elvtárs a párt­sajtón keresztül hívta fel a műszaki vezetők figyelmét, hogy megkétsze­rezhetnék termelésüket, ha a fabe­adással nem kellene vesződniük. A bírálatnak különböző formái újultak fel a választási békeverseny­ben. Kossuth-aknán például karika­túrákat készítettek a fegyelmezetle­nekről. István-aknán hangoshíradón mondták be, kik hátráltatják a terv teljesítését. Az a tény, hogy párttagjaink és pártonkívüli dolgoz.óink ma már bátrabban vetik fel a hiányosságo­kat. nyiltan feltárják a hiányossá­gokat, — fejlődést jelent. Ez a fejlő­dés azonban, noha méreteiben igen jelentős, még nem kielégítő. Párt­tagjaink egy része és számos funk­cionárius is nem látja a bírálatnak és önbírálatnak mint egész fejlődé­sünk hajtóerejének szerepét. Sok­szor személyeskedésnek, piszkálódás- nak tekintik a bírálatot. Gyakori, hogy egyes funkcionáriusaink és gaz­dasági vezetőink megsértődnek, ha megbírálják őket. Amikor például május 29-én a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat taggyűlésén a párt­tagok megmondták Bíró Lajos igaz­gatónak, felelős azért, hogy a kulá- kok ilyen sokáig rombolhatták a fe­gyelmet, folytathattak ellenséges agitációt az üzemben, gátolhatták a terv teljesítését, — ő ezt egyszerűen személye elleni „kirohanásnak" vette. Fridrich János, volt István-aknai aknász, amikor Lukács János vájár kérte, hogy másnapra több fát ren­deljen, mert nem tud ácsolni, — rámordulf: ,.Ha magának nem tet­szik, szálljon ki. kérje a munka­könyvét, és elmehet." A bírálat elfojtása, akár nyílt, akár burkolt, akár enyhébb, „diplomati- kusabb“, akár durva formában tör­ténik. mindenképpen pártellenes, népellenes cselekedet, amely súlyos károkat okoz és amely mögött — mint Fridrich esetében is kiderült, — nem egyszer az ellenség áll. Még ma is nem egyszer előfor­dul, hogy a bírálatot csupán azért utasítják vissza, mert bizonyos ki­tételekkel nem értenek egyet, ahe­lyett, hogy a bírálat lényegét, igaz­ságát kutatnák. Helyesen mondta Torma elvtárs, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat taggyűlésén: „El kell fogadni a bírálatot, amely elő­revisz bennünket, kommunistákat a munkában. A mi erőnk a bírálatban és önbírálatban is meg kell, hogy mutatkozzék." És nyugodtan hozzá­lehetjük, a bírálathoz való viszo­nyunkban megnyilvánul szeretetünk, odaadásunk a párt, a dolgozó nép ügye iránt is. „A párttag kötelessége — mondja ki az SZKP Szervezeti Szabályzata — hogy fejlessze a bírálatot és az alulról jövő bírálatot tárja fel és igyekezzék kiküszöbölni a munká­ban a mutatkozó hiányosságokat ___ A párttagnak nincs joga. hogy el­titkolja a rendellenességeket, kö­zömbösen viselkedjék a párt és az állam érdekeit sértő helytelen cse­lekedetekkel szemben." Párttagjaink többsége bátran él ezen jogával. — Feltárja a hibákat és hiányosságo­kat, amelyek tervének teljesítését gátolják, ugyanakkor építőjellegű ja­vaslatokat is ad. Cserni István. Széchenyi-aknai fővitlás a rendszer­telen szállítást kifogásolta és java­solta, hogy csak bizonyos időközök­ben szállítsanak embereket. Tóth Henrik csillés a vágatok elhanya­goltsága miatt szólalt fel és rámu­tatott arra, hogy sokszor hátuknak kell egy csillét tolniok. Petkó elv- társ, Kossuth-aknán a szállítás von- tatottságát bírálta és mindjárt a helyes megoldásra is javaslatot tett. A bírálatnak ez a szelleme azon­ban még távolról sem általános és korántsem '■érvényesül mindenkivel szemben egyformán. Helyes, hogy párttagjaink, dolgozóink feltárják egyes műszaki vezetők hibáit, mun­kájuk fogyatékosságait, ugyanakkor azonban sokkal élesebben és erélye­sebben kell fellépniük munkatársaik hibáival szemben is. Petőfi-aknán például Varga István (21) még dél­után négy órakor is az Árvái fejtés­ben ült és a csapat egyetlen dolgo­zójának sem jutott eszébe. hogy Vargát munkahelyére küldjék. Az 5 „te se bírálj, én se bírállak" szel­lem okozta többek között azt is. hogy a „Patyolat" vezetői többezer forintos károkat okoztak és hóna­pokon keresztül szították az elége­detlenséget a dolgozók között. A tapasztalat tehát azt mutatja hogy pártszervezeteink a bírálat, ön­bírálat széliemének kialakulását nem bízhatják a dolgozók öntudatá­nak spontán fejlődésére, hanem ne­kik kell azt szívós politikai felvilá­gosító munkával a dolgozók javasla tainak, bírálatának következetes meg valósításával kifejleszteniük. Szép eredményeket értünk el ezen a téren egyes műszaki vezetőknél. Ma már bátrabban mond iák meg a hiányosságokat és hibákat egymás­nak és kezdik felszámolni a „te se bírálj, én se bírállak" szellemet. — Börzsei és Szilas elvtársak üzem­vezetők, Grósz és Garamvölgyi elv­társak főbányamesterek, nem egy esetben a pártsajtón keresztül is rá­mutattak munkájuk és munkatársaik munkájának hiányosságaira, ame­lyek a terv teljesítését gátolták. A második negyedévi terv teljesí­tése nagy feladatokat állít dolgozó­ink elé. Kétszeresen fontos, hogy most, utolsó hónapban fokozottab­ban támaszkodjunk dolgozóink ak­tivitására, ellenőrzésére. Pártszerve­zeteink továbbra is élesen őrködje­nek a bírálat szabadsága felett gondoskodjanak róla, hogy a hibá­kat, amelyekre felhívják a figyel­met, ki is javítsák. Keményen csap­janak le minden olyan kísérletre amely akár nyiltan, akár burkoltan akadályozza a bírálat, önbírálat szel­lemének további fejlődéséi. Minél szélesebben bontakozik ki az önbí­rálat és az alulról jövő bírálat, an­nál teljesebben érvényesül majd népünk alkotó ereje és energiája, annál gyorsabban fejlődik és erősö­dik majd a tömegekben az az ér­zés, hogy az ország gazdái. ELŐRE A EÉLÉVi TERE SIKERÉÉRT A uniiikaverseuy a mohácsi légi agyárba u is a lervieljesílés elöreleudilője Kik akadályozzák a gyár még jobb munkáját ? Üzemünk tavaly sok esetben szé­gyenkezett a terv nemteljesítése miatt. Ebben az évben már ideje­korán intézkedtünk, hogy ne legye­nek zökkenők a munkában. Meg­magyaráztuk a dolgozóknak, hogy a tervet már az év elején is minden nap teljesíteni kell. Hogy ezt meny­nyire értették meg, azt a következő számok bizonyítják: félévre 3 millió háromszáznegyvenezer nyerstégla gyártása volt előirányozva és mi a mai napig 5 millió 571 ezer darabot gyártottunk. Hárommillió 154 ezer téglát kellett volna kiégetnünk fél­év alatt és mi eddig 5,146.000 téglát égettünk ki. Feltehetjük a kérdést: minek kö­szönhetjük ezt az eredményt? Rög­tön adódik rá a felelet is. Megszün­tettük a gyárban a csoportos bére­zést, megszerveztük a havi munka­versenyt, a dolgozók párosversenyt kezdeményeztek, a brigádok is ver­senyben vannak egymással. Naponta értékeljük a versenyt, ismertetjük a dolgozókkal a feladatterveket is. Nyilvántartjuk az elért eredménye­ket, hangszórón, dicsőségtáblákon, faliújságon népszerűsítjük a napi munka legjobbjait. A pártszervezet és a szakszervezet népnevelői állan­dóan beszélgetnek a dolgozókkal, el­mondják nekik, milyen fontos fel­adatot bíztak ránk, hogy Sztálinvá- ros számára gyártsunk téglát. A dolgozók ezt megértik, ez látszik az elért eredményeken is, amelyeket most még tovább akarunk fokozni. Ebben a törekvésünkben akadá­lyoz bennünket a Baranyamegyei Motor és Kisgépjavító Vállalat, amelynél már körülbelül egy hó­napja egy motorunk van javításban. Mi most az újságon keresztül sze­retnénk felhívni a Motor és Kisgép­javító Vállalat dolgozóinak figyel­mét: ha nem segítenek nekünk sür­gősen, elfogy a nyerstéglánk és nem tudjuk tervünket teljesíteni! Akadályozza a munkánkat az is, hogy nem kapunk a kiégetett és szállításra váró téglák számára szál­lítóeszközt. Az üzem környékén már felhalmoztunk egy nagy készletet, az irodaépület is alig látszik ki a rengetegből. A Duna partján is több ezer téglát raktározunk és lehet, hogy Sztájinvárosban pedig éppen téglahiány akadályozza az építők munkáját. Helyes volna, ha az ÉFORG és a Balatoni Hajózási Vál­lalat és az illetékesek utána nézné­nek: miért hever nálunk már két­millió kész tégla, miért nem kapunk megfelelő szállítóeszközt, hogy Sztá- linvárosba. hazánk épülő büszkesé­gébe szállíthassuk! Elmondta: Juhász Mihály gyárvezető, Mohács, I. sz. Téglagyár. Befejezte első félévi tervét a Hírű Kcndergyar Május havi tervünket 110.1 száza­lékra teljesítettük. Ezt az tette le­hetővé. hogy műszaki átszervezést hajtottunk végre, folyamatossá tettük a termelést, megjavítottuk a gépe­ket, újabb gépeket szereltünk fel. A jó munkában, a jó műszaki veze­tés is segített. Üzemünk legjobb műszaki vezetője, Harc Miklós fő­mérnök, aki az 1952 november 7-től 1953 májusi 17-ig folyó versenyben a len-kender szakma legjobb főmér­nöke lett. Nemrég tüntették ki a „Könnyűipar kiváló dolgozója" cím­mel. Harc evtárs a pártszervezettel és a szakszervezettel együtt beszéli meg a feladatokat. Meghallgatja a dolgozók javaslatait, segít azok vég­rehajtásában. Jelenleg Pölöskei Antal gépész újításának kivitelezé­sét tervezi, aki kidolgozott egy mód- étert, gyengébb minőségű szén tüze­lésére a kazánban. Sokat segített Tarján Lajos fonodái művezetőnek, a gépipari technikum másodéves hallgatójának és Ster János előké­szítő művezetőnek abban, hogy el­nyerhessék a sztahánovista okleve­let. A fizikai dolgozók látják főmér­nökük eredményes munkáját és igyekeznek —- saját területükön — hasonló eredményeket elérni. Ger- ner Teréz vágós 138 százalékra tel­jesítette májusi tervét, Tóth Júlia 131, Németh Júlia 133. Müller Gyön­gyi 125, Csiszár János 121, Somogy- vári József 119 százalékot értek el. Június első napjaiban hasonló len­dülettel harcoltak tovább. A mű­szaki és fizikai dolgozók együttes jó munkájának köszönhető, hogy vállalásunkat jóval túlteljesítve, jú­nius 3-án. délelőtt kilenc órakor be­fejeztük első félévi tervünket! Most elhatároztuk, hogy június első felében első félévi tervünkön felül 15 tonna fonalat, gvártunk! Június második felében pedig újból nagy átszervezést hajtunk végre. Uj fonógépeket állítunk be. új munka­termet szerelünk fel és az új terem gépeinek már elektromos meghajtá­suk lesz. Most minden erőnkkel, tu­dásunkkal, a fizikai dolgozókkal összefogva küzdünk mindkét célért: a terv tizenöt tonnás túlteljesítésé­ért és az átszervezés gyors végrehaj­tásáért. Elmondta: Topái József igazgató. Hirdi Kenderfonó és Szövő­gyár. Kivá'ó minőségű cipők exportra és hazai fogyasztásra A Szigetvári Cipőgyárban is igen jó eredményeket értek el a válasz­tási békeversenyben. A gyár a gyár­tott cipők 96 százalékát tervezte első osztályú minőségűnek, de gon­dos munkával 98.8 százalékban gyár tottak elsőrendű minőségű árut. A cipőiparban ritkán történik meg, hogy akár egy napon is száz százalékos minőségi munkát végez­nek, de a békeversenyben ez is elő­fordult. A gyár dolgozói május 21-én és május 29-én csak kiváló minő­ségű cipőket és szandálokat gyártot­tak. A májusi termelési tervet is túl­teljesítették. 102.1 százalékot értek el. A száz százalékon alul teljesítők számát május elsejétől május utolsó napjáig 25 százalékkal csökkentet­ték. Ign jó munkát végeztek a Zrí­nyi-, a Minőségi-összeállító, a Máius 1, a Május 17 és a Béke-brigádok tagjai, akik valamennyien 132 szá­zalék felett teljesítették elmúlt havi tervüket. Az elmúlt havi eredmények újabb sikerek kiindulópontjai lettek a Szi­getvári Cipőgyárban. Június első napjaiban már kimagasló eredmé­nyek születtek. Lukács Vincéné két­szeres sztahánovista 177, Takács Mihály kétszeres sztahánovista pré­selő 162. Józsa László sztahánovista összeállító 165 százalékra teljesíti tervét és kiváló 1 minőségű munkát végez. Jó eredményeikkel már most készülnek a nemsokára meginduló exporttermelésre. Csak kiváló minő­ségű cipőket gyártanak a külföldi megrendelők számára is. PEDAGÓGUS-NAP ELŐTT Látogatás a Bcloianuist szakérettségis kollégiumban Az ablaknál állt. háttal az osztály­nak. méiven megaörnvedve hátratott kézzel. Múltjára fiatalabb éveire gon rlo't. Arra gondolt hogy körülbelül 14 évvr ezelőtt egv ilyen tavasz: délután került é'ele eső állásába, p pécsj Egyetemi Könyvtárba. A v:h3T utáni napfán,, nem volt ragyogóbb, mint azok a reménykedő gondolatok, ame'yekkel az élet útján elindult, oqyedül a maga erejére támaszkodva Nemsokára kiderült, hogy remény kedése bizakodása jövőbe velett hí" te csupán csalóka délibáb. Ingyenes munkaerőnek vették fel. — A nehéz körülmények, gyenge gazdasági konjunktúra — magvaráz kodott a vezető. — egyelőre nem fe­szik lehetővé hogy fizetéses állást biztosítsunk. Majd talán később. Mennvi minden történt azóta. A Mátyás-király utcai á’taiános iskola, majd a Janus Pannoniu, gimnázium tanári katedrája s az utolsó állomás a szakérettségi magyar osztálya. így futott végig gondolatban eddi­gi pályáján Tóth István, a Beloian­nisz szakérettségis kollégium magyar tanára. Hátamögölt néma c-endbrn tanul; az osztály. Komoly, megfeszített mun­kával készültek a hallgatók „ vizs­gára. Elfordult az ablaktól. Végig­nézett a termen, Egyegy lehajtott fiatal fejet hoeízan nézett. — Mennyire más sorsuk lesz ezek tick a fiatat, leendő tanároknak — tűnődött el. — Száz és száz helyen ezrek és ezrek várják, hogy kikerül­ve az iskola padjaiból, munkábaáll- jának, neveljék a lövendő kommv- nizmus polgárait. Nékik nem kell hosszú éveken keresztül ingven doi- aozniok. hogy végre valamilyen ál­lást kapjanak. Kész helyre mennek.-- Tanár elvtárs — állt fel az egyik hallgató, r- Legyen szíves meg­magyarázni ezt a tételt. Nem tudom, mi lenne a legcélszerűbb, milyen iro­dalmat olvassak hozzá. — Melyik tétel? József Attila? — Azonnal megmagyarázom. Elővette vázlatát és segített diákjának össze­állítani p. tételhez szükséges irodal­mi jegyzéket. Gyakrdr, fordulnak hozzá kérdé­sekkel növendékei és mindig a Icq- jobb tudása czerint, alaposan, részle­tesen kifejti a kérdésre a legérthetöbb feleletet, — Nagy öröm öntudatos, fegyel­mezett elvtársak köz6tt tanítani — mondja Tóth elvtárs, — Minden nap külön élményt jelent. Soha nem ta­pasztaltam még annyi odaadást, any- nyi akaratof, mint itt a növekvő új értelmiség között. Nemcsak Tóth István szereli hall­gatóit, hanem a diákok L rajonganak érte. Megbecsülik állandó segítségét, lelkesedjék — Az újtípiTsú tanárt látom Tóth elvtársban — mondja Nagy István, a kollégium DlSZ-titkára. — Azt az újtípusú tanárt, aki népünk ügye mellé állva minden erejével az új értelmiség neveléséi szolgál ja Nemkin Antal elvtárs, Tóth István egyik tanítványa is arra a sok segít­ségre gondol most amikor egyévi munka u:án érettségi és továbbtanu­lás élőt. á'i. anrt ‘anárá'ó! kanoft az elmúlt hónapok folyamán. S erre a segítségre gondol az oszíá'v több bal!gató;a is: Marjai Józser. Szilágyi János. Faragó Pál és még sokan, akiknek gyengébben ment az első időben a szellemi foqlalkozá« s Tólh elvtárs szívós munkájának is. köszön­hetik hogv elérték vagy megközelí­tették a 4-es sz'nvonalat. ami már igen szép eredménynek számít. Kü­lönösen Faragó eivtársnál. aki román anvanye'vű, -agy nehézségekké! küz­dött, amíg megtanulta alaposan -» oiaovar beszédet. Néhány nap és az idei hallgatók i*. mint az előzőéviek is, elhagyják * kollégiumot. .Szétszélednek az ország minden részébe, a különböző egyete­mekre és főiskolákra, hogv tudásit, kai tovább fejlesztve, szocialista ta­nárokká váljanak. A hallgatók ismét elmennek. I» Tóth István helyén marad, hogy s munkásosztály tanulnivágyó fiainak újabb csoportját vezesse be a tudo­mányok berkeibe; Helyén marad s még alaposabb munkát végez majd, ő ezzel szolgálja népünk ügyét. a szocializmus építését. Ezzel szolgálja. 6 ezzel viszonozza diákjai, de pár­tunk és egész dolgozó népünk részé­ről is megnyilvánuló szerelmet, amely számtalanszor megmutatkozott eddig is, de méginkább megmutat­kozik június 7-én, a második peda­gógus napon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents