Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-27 / 149. szám
1053 JtNirS 21 N A P L O a Az ó'eziár'ia pb zab aralását négy, a búza aratását bét nap alatt befejezzük Néhány nappal ezelőtt hívta versenyre a beremendi Vörös Csillag állami gazdaság a megye összes állami gazdaságát. Mi, a bogádmind- szenti állami gazdaság dolgozói gyűlésen beszéltük meg a versenykihívást és úgy döntöttünk: mi sem maradunk ki ebből a csatából. Alig telt el három nap, az árpa aratásának megkezdése óta, kom- bájnosaink máris szép eredményeket értek el. Kricsó József és Pontőr István kombájnosok járnak az élen. Az eddigi eredmények alapján Az ősziárpa és zab aratását négy nap, a búza aratását hét nap alatt befejezzük. Az aratással egyidőben elvégezzük a tarlóhántást és a másodnövények vetését is. Emellett nem feledkezünk meg a növényápolásról sem. Gabonabeadásunkat is határidő előtt teljesítjük. Július 5-ig öt vagon rozsot, július 10-ig 10 vagon búzát szállítunk a begyüjtőhelyre. Kovács Ferenc párttitkár, Halász István ÜB-elnök, Böröndi Lajos igazgató. bátran vállaljuk: Vajszlón 11 dob'ozó paraszt már teljesítette árpabeadási kötelezettségét A siklósi járásban napok óta búgnak már a cséplőgépek és lomha járással róják a gabonatáblákat a pirosra festett naoernyős kombájnok. A cséplőgépekről lepergő szem kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy érdemes volt időben vetni. Most ősziárpásnál 14 mázsánál kezdődik a holdanként átlagtermés és tart 18 10 mftesáig. Ebből a bőséges termésből dollgozó parasztságunk könnyedén eleget tehet beadási kötelezettségének! és bőven marad még terménye szabadpiacra. így gondolkodtak Vajszlón Loboda József. Knipl Ádám. Bazsó Sándor. Sebők Péter. Babella Laios és még rajtuk kívül hat dolgozó paraszt. amikor fürge kezekkel rakták szekérre kicsépelt árpájuk egy részét, hogy a Terményforgalmi Vállalat vajszlói telepére szállítva első gabonájukat államunknak adva teljesítsék törvényes kötelezettségüket. Még a cséplőgépnél felpántlikázták lovaikat, hosszúnyelű zászlót tűztek az ostor helyére, és megindultak a község felé. Négy kocsin 11 gazda vitte árpáját. Az utolsó kocsira Gyű ri, a prímás is felkapaszkodott kis zenekarával és mire beértek a községbe, vidám nótaszó kísérte a kocsisort. A községi tanács előtt Fe- renczi László tanácstitkár üdvözölte őket, majd begördültek a kocsik a terményforgalmi telepre. ahol diadalkapu várta az első gabonabeadókat. Farkas József telepvezető és Kovács raktáros sorra mérve a beadott árpát, megállapították, hogy a 11 dolgozó paraszt közül mindegyik teljesítette egészévi árpabeadását, Knipl Ádám és Sebők Péter pedig túl is teljesítették. Az aratással egyidőben vetik a másodnövényt a gilvánfai Alkotmány tszcs-ben A baranyamegyei Gilvánfa községben már hajnalpirkadáskor megelevenedik a határ. Az Alkotmány tszcs tagjai már harmatszáradás előtt kint vannak a mezőn, hogy mielőbb megkezdhessék az aratást. A 43 hold aranysárga ősziárpa- tábla bő termést ígér. Kaszával, sarlóval a kézben, egy-egy köteg rozskötéllel a hóna. alatt kint van a csoport apraja-nagyja. A marokrakó aratógéppel maga ifj. Takács Géza, a csoport elnöke dolgozik. A learatott tarlón egymást érik a kévék. Egy gép után hat embernek van mit kötnie. Míg végig nem érnek a renden, még fel sem egyenesednek. Csak úgy futtából szól át Raffai elvtárs szomszédjának: „Érdemes volt dolgozni. — annyit mondok. Jut itt bőven beadásra, megtelik a mi kamránk is.“ Amint egy holdat learattak, máris megkezdte a traktor a tarlóhántást és azonnal vetik a kölest, tarlórépát és a silózásra szánt kukoricát. Néhány nappal ezelőtt nagy kitün tetés érte az Alkotmány tszcs-t. „A sellyei járás növényápolásban élenjáró tszcs-je" felirattal egy gyönyörű vörös selyem zászlót kaptak. Aratásig minden növényt háromszor— négyszer megkapáltak. Cukorrépából, szakértők véleménye szerint a vállalt 260 mázsás holdankénti termésen jóval felül lesz az eredményük. A jó munkában döntő részük van az asszonyoknak, akik minden kapálást becsülettel elvégeztek. Két község versenye A határmentén lévő Bezedek község dolgozó parasztjai élenjárnak a békearatási versenyben. A Szabadság termelőszövetkezet 25 hold árpáját már csütörtökön learatta a kombájn. A szövetkezet tagjai nem is vártak egy percig sem a kötelezettség teljesítésével. A learatott és kicsépelt gabonát azonnal sze- lektorozták, a szelektor mellől pedig a begyüjtőhelyre szállítottak 87 mázsa árpát. A községbeli egyes típusú szövetkezet tagjai, de az egyénileg gazdálkodók is lelkesen harcolnak a győzelemért. Csütörtök estig ők is befejezték az ősziárpa aratását. Bezedek dolgozói a lippóiakkal versenyeznek. A két község versenyében eddig a bezedekieké az elsőség: learatták az árpát és részben teljesítették beadási kötelezettségüket is. Erősen fogadkoznak, hogy a búza aratásánál sem kerülnek a második helyre. Ez viszont a Uppói dolgozó parasztoktól is függ. Mégeevszer az ócsárdi gépállomásról A „Dunántúli Napló" június 23-i számában cikk jelent meg az ócsárdi gépállomás felelőtlen munkájáról „Miért tétováznak?" címmel. A cikk többek között azzal is foglalkozott, hogy a gépállomás nem küld aratógépet a baksai lszcs-be. A bírálatra a gépállomás e hét keddjén elküldte az aratógépet a csoporthoz, de nincs belőle sok haszon. A gép négy nap alatt négy holdat aratott le. (?) „A gép már akkor sem volt jó, amikor kihúzatták — mondják a csoport tagjai, — mert minden tíz lépésnél megálltak vele, géphiba miatt." Az ócsárdi gépállomás vezetősége úgylátszik megszívlelte á bírálatot, de egyelőre tettek is valamit, meg nem Is. A valóság az, hogy a gép áll, az árpát pedig veszély fenyegeti. A meleg napok miatt a kalászok máris töredeznek. Ne várjon tovább a gépállomás vezetősége, küldjön ki sürgősen Bak- sára egy jó szerelőt, hogy a gép üzemképes legyen és segíthesse a szemveszteségnélküli aratást. HATÁRJÁRÁSON A TANÁCSELNÖKKEL Alexovits Bála e vtárs alig | két hónapja került Birján községbe. Két tanácselnököt váltottak már le a községben, mert ezek nem segítették a dolgozó parasztokat, kiski- rályoskodtak és akadályozták a község előrehaladását. Éppen elég a munkája az új tanácselnöknek. Amit a régiek elrontottak, azt Alexovits elvtársnak kell helyrehozni, kijavítani. Nem beszélt ő még gorombán egy dolgozó paraszttal sem, nem fenyegette őket különböző paragrafusokkal, mégis megjavult a község munkája. A legelső tanácsülésen, mikor megismerkedett a községbeliekkel — úgy beszélt nekik, mintha a maga családja körében lenne: — Én nem szeretem állandóan zaklatni az embereket, ez nem is jó! Most, akik itt vagyunk, vala- mennyien tudjuk, milyen nagy áll előttünk, mert mindenki többet akar termelni... De egy tanácsülés nem biztosítja még a jó munkát. Alexovits elvtars megszervezte a mezőgazdasági állandó-bizottságot, dűlőkre osztotta fel a határt, azok élére felelőst állított, akik naponta jelentést adnak a munkákról. Emellett Alexovits elv- társ is minden nap bejárja a határt, beszélget az emberekkel, ismerkedik velük, segíti őket. Aki jól dolgozott, az bő termésről beszél, örül a nehéz kalászokkal telített búza- és árpatábláknak, a közel egy méter magas kukoricának. Búzából 12—14, árpából 14—16 mázsás átlagról beszélnek a községbehek. Oe a halár nagyon sokai elárul, sok mindent megmond, — gazdag termést ígér. Alexovits elvtárs el sem tudná mulasztani a napi látogatást, — ez a gyönyörűsége. Most éppen a járásnak ad jelentést és indul ki a földekre: „258 hold kukorica kiegyelve, meg kapálva. A második kapálást is félig befejeztük. A burgonya második töltögetése most van folyamatban, már több mint fele kész. Napraforgót harmadszor kapáljuk! 30 hold árpa aratása kész!“ Ezután közösen indultunk el a „Pirmann“-dűlő felé, erre van a legtöbb kapásnövény. A falu végén mindjárt a tanácstitkár burgonyája feltöltögetve, fél méter magas száron virágzik. Utána egy rozstábla következik: — Itt hibát követtünk el — szól Alexovits elvtárs, — nem sokat törődtünk a pótbeporzással és most nézzük meg... Igen sok kalász ablakos maradt, hiányoznak belőle a szemek. Ez az év tanulság volt nekünk ... Távo abb a dombolda on Müller Jánosné unokájával kapálgatja az alig két hold kukoricát. Van ennél szebb kukorica is a határban, nem is kell sokat keresni. Müller Jánosné földje mellett Máté Pál kukoricatáblája tiszta. Majdnem derékig érő, haragoszöld kukoricaszáraik ágaskodnak a magasba. Müller Jánosné kukoricája pedig alig ér térdig, és eléggé megsárgult már. Egymás mellett van a két tábla, mi hát az oka a nagy eltérésnek? Islőször is Müllerné későbben vetett és az eső előtt csak úgy nagvjából megsarabolta. — Igen és ezt a földet 1941 óta csuk az égi madarak trágyázzák — szól közbe Müllerné, — Máté Pali meg idén is trágyázott földbe vetett! Hz is az igazság, de azt is hozzá kell tenni, hogy Máté Pál az eső előtt kétszer alaposan megkapálta a kukoricát, az esőzések után pedig ismét kapált. Az ő kukoricájában nem lehet gyomot találni, amely akadályozná a növény fejlődését. •— A két tábla terméseredménye között is nagy különbség lesz — adja meg a szót Alexovits elvtárs Amíg Máté Pál a 30 mázsa átlagot is eléri, addig maga Müllerné csiik 18 20 mázsás átlagtermésre számíthat! Lehet, hogy többre — mondja Müllerné, mert nem engedem elgyomosodni! Misjenyác András délszláv dolgozó paraszt a falu megbecsült dolgozója — Müllerné földjétől alig 2001 méterre kapálja kukoricáját. Ott van felesége is, fia is. Elég magas emberek, de már derékig ér a kukorica. Útközben, mint a sakktáblán a kockák, úgy sorakoznak a kukoricatáblák, egyik szebb, másik gyengébb. Egyik sárga, gazos tábla szélén megszólal a tanácselnök: — Ez kései vetés, azért ilyen csökön! Igen a korai vetés nagyban hozzá- iárul a terméshez, már most is meglátszik ki vetett időben. Itt látható a valóságban, hogy milyen káros a gvom. — Mondtam — szövi a szót Alexo vits elvtárs, — hogy vannak eredményeink, de még nincs minden rendben. Most az aratás előtt, nem szabadna gazos kukoricának lenni, mert az aratás rovására megy. Másik pedig az, hogy a begyűjtéssel igen lemaradtunk! Ez bizony hiba. De hiba az i hogy az elnök elvtárs „objektív n. hézségekről“ beszél, de azt meg sen említi, hogyan hozzák be a lemaradást. Támaszkodni kellene az olyan dolgozókra, mint Misjenyác András, aki amellett, hogy példásan elvégezte a növényápolást, büszkén dicsekedik: — A beadással sem maradtam le. mór majdnem az egész évit teljesítettem. Misjenyác András azzal emelt kalapot: — Én ezután sem maradok szégyenben. Néhány lépésre az egyes típusú tszcs-nek már rendben, keresztekbe van az ősziárpa. Azaz, itt sincs rendben minden, mert egy keskeny csík húzódik végig a tábla szélén, várja hogy learassák. Bétái Dezső tanács- elnökhelyettesé a rész, aki aratás helyett permetez a szőlőben. De a íarlóhántást sem kezdte el a tszcs ! Ilyen hibák még találhatók, de j meg lehet és meg is kell szüntetni . Ez Alexovits elvtárs véleménye 1 — így ért véget a határjárás. (Lipóczki) 1 TÖBB SZENET! Már 699'4 tonna szenet adtak második negyedévi iérvükön felül a Nagymányoki Szénbányák liuszüsemei A Nagymányoki Szénbányák Vállalatának három feketeszén bányája — a szászvári, a nagymányoki és a mázai üzemek dolgozói, — vállalták, hogy együttesen 3000 tonna szenet adnak második negyedévi tervükön felül. A Béke Világtanács budapesti ülésszaka után lankadatlan erővel folytatták a második negyedévi felajánlás teljesítéséért folyó versenyt. Június 24-ig a legjobb eredményt a nagymányoki üzem bányászai érték el, akik a vállalt 1060 tonna helyett már eddig a napig 1500.9 tonna szenet küldtek gyárainknak tervükön felül. A Nagymányoki Szénbánya Vállalat üzemei június 24-ig együttesen 699.4 tonna szenet adtak második negyedévi tervükön felül, június havi tervüket pedig eddig 106.9 százalékra teljesítették. Csaknem 3000 csille szenet ad rerven felül a Jumbricsek-csapai Az én csapatom István-aknán dolgozik. Résztveszünk a péntekmozgalomban. Csapatom tagjai tudják, hogy miért kell többet termelni. Sokat beszélünk arról, hogy fejlődik hazánk, milyen hatalmas összegeket áldozunk építkezéseinkre. Csapatunkban nem tűrünk meg fegyelmezetlenséget. Már előfordult, hogy egy elvtárs, — Hősnagy Ferenc csillés — hibájából, nyolc csille szénnel termelt kevesebbet a csapatunk. Klesch elvtárs. a pártcso- portbizalmi beszélt Hqsnagy elvtárssal. Megmagyarázta neki, milyen komoly kiesést jelentett a mulasztása. De nemcsak a teljesítményünk, a fizetésünk is alacsonyabb lett. Azóta nem fordult elő hasonló eset. Minden műszakon 50—60 csille szénnel termelünk többet az előirányzatnál. Büszkén mondhatom: csapatom június 25-én is 195 csille szén helyett 353 csillét tér*, melt! Sokan kérdezhetnék tőlünk: hogy értük 'el ezt a sikert? Úgy, hogy „egyenesbe hoztuk“ a fejtésfrontot és öt készlettolót mentesítettünk ezzel a munkától, mert egyenes a csúszdánk is, a szén önmagától folyik a töltőgaratba. Segítette munkánkat az is, hogy az üzemvezetőség betartottá ígéretét, két csúszdaépítő vájárt biztosított csapatunk számára. Ezenkívül az éjieles faadóharmad minden esetben biztosítja számunkra a fát és így a munkaidő 480 percét szenelésre használhatjuk fel. Jó eredményünk „titka" az is, hogy az én csapatomban mindenki nagy réselőgéppel dolgozik. Amíg más fejtésekben idegenkednek a nagygéptől, addig mi a nagygépek segítségével rendszeresen túlszárnyaltuk napi előirányzatunkat és terven felül 2595 csille szenet termeltünk júniusban. A csúszda- átépítők és az éjjeles harmad ió munkája eredményeként megoldódott nálunk az ürescsillehiány is. Műszak elején megkezdhetjük mór a szenelést és egyenletes időközökben szállítjuk el fejtésünkből a tele csilléket. Ezeknek a módszereknek az alkalmazásával értük el. hogy a péntekmozgalom keretén belül ezen a héten már csütörtökön teljesítettük heti tervünket. Júniusi — eddig esedékes tervünket — 161.6 százalékra teljesítettük. Tervünkön és az eddig terven felül termelt 2595 csille szénen kívül július elsejéig még 400 csille szenet adunk országunk fejlődő iparának. Elmondta: Jambricsek József István-aknai csapatvezető. A Béke-aknai Varró-csapat 263 csile terven felüli szénnel erősíti az országot Varró Lajos csapatában dolgozom. Már hónapok óta súlyos nehézségekkel küzdünk. Fejtésünk a második szint nyugati keresztvágatán hármas telepen van. „öreg“ műveletben haladtunk előre. Műszakonként sok időt elrabolt tőlünk az öreg fa elvágása és ez hátráltatta tervünk teljesítését. június első napjaiban javulás mutatkozott fejtésünkben. Kiveszett az „öreg“ művelet és most olyan helyre értünk, ahol még soha nem dolgoztak. Ekkor kiadtuk a jelszót — harc a lemaradás pótlásáért, a terv túlteljesítéséért. — Csapatomban hárman vagyunk kommunisták, de mind a hárman kivesszük részünket a versenyből. Szíjártó István elvtárs például műszakonként 120- 125 százalékra teljesíti tervét. A kommunisták példamutatása a pár- tonkívülieket is többtermelésre buzdítja. Nagy József (14), Fóris András és Tóth András elvtársak június 15- én elhatározták, hogy a hónap végére ők is elérik a 120 százalékot. Ezeknek az elvtársaknak a teljesítménye, a hónap eleji négy csilléről hat csillére emelkedett. Június 21-én elértük a 100 százalékot. A dolgozók javaslatára műszak elején két vájár előbb száll le és átépítik a csúszdát. Mire mi, a csapat többi tagjával leadjuk a fát, ők is végeznek munkájukkal. Ezzel a módszerrel műszakonként és fejenként félórai munkaidőt takarítunk meg. Június 25-ig már 143 csille szenet termeltünk terven felül. A június 26-i műszakon is 20 csille szénnel termeltünk többet az előirányzatnál. A hónap végéig visszalévő néhány napban sem pihenünk meg habárainkon, hanem arra törekszünk, hogy június 30-ig még 120 csille szenet termeljünk terven felül! Ezzel a jelenlegi 106.5 százalékos tcrvtel- jesítésünket 110 százalékra emeljük. Nem feledkezünk meg a zökkenő- mentes átmenet biztosításáról sem! Dorozsmai József körletvezető elvtárs intézkedett, hogy július elsejétől külön faadó-brigád biztosítsa fejtési munkahelyeinkre a fát. A mi számunkra ez azt jelenti, hogy műszak elején azonnal termelhetünk és az előirányzott 100 csille szén helyett 150—160 csille szenet is adhatunk. Bernáth János (3) pártcsoportbizalmi Béke-akna. A termelés élenjárói Fischer János elővájási csapata Béke-aknán június 13-tól 21-ig béke- őrséget állt. Tervüket 114 százalékra teljesítik. A csapat tagjai műszakonként 20, 25 csille szenet termelnek terven felül. Néhány napja alakult a Pécsi Bőrgyárban a Komszomol bőrfaragó <fjú brigád, de máris xiváló eredményeket ér nek el, rendszeresen túlteljesítik a tervüket. —■ Képünk a brigád tagjait, Szegedi Ferencet és Bíró Gyulát ábrázolja.
