Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-18 / 141. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! BÉKÉT KOREÁBAN! | A X MD P B ARAN VA M ECYEI PÄ.RTBI ZOTT ÁGÁN A K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1953 JÚNIUS 18 Jó versenyuyilvánossággal biztosítsuk a „pónlek-mczgalom“ elterjedését, a félévi terv teljesítését Most, amikor az első félévi terv teljesítéséért folyik a harc minden területen, a szakszervezetek főfel­adata, hogy megszervezze és irá­nyítsa a versenyt. Megyénk bánya­üzemeiben május első felében még az üzemi bizottságok tagjai is együtt siránkoztak egyes műszaki vezetőkkel, hogy „magas a tervelő­irányzat", „úgysem tudjuk teljesíte­ni". A május második felében foly­tatott verseny bebizonyította, hogy a tervek reálisak, teljesíthetők, ha a szakszervezet karöltve a pártszer­vezettel és az üzemvezetőséggel vég­zi munkáját. Májusban elősegítette a tervteljesítést a műszaki vezetők párosversenye. Petőfi-akna, amely­nek üzemvezetője, Béke-akna üzem­vezetőjével versenyzett, májusi ter­vét 102.24 százalékra teljesítette. — Szabolcs kerület 100.6 százalékot ért el, Pécs VI. kerület 102.17, a Pécsi Szénbánya Vállalat 101.5 szá­zalékra teljesítette havi tervét. így a Pécsi Szénbánya Vállalat dolgozói májusban 1820 tonna szenet termel­tek terven felül. Júniusban még lelkesebb verseny hangulatot kell teremteni minden bányaüzemünknél. Most nemcsak egyszerűen a második negyedévi terv teljesítéséről van szó, hanem arról, hogy pótoljuk az ezévi lema­radást. Ennek elérése érdekében to­vább kell szélesíteni az üzemek, körletek, csapatok és egyének közti párosversenymozgalmat. Műszaki és fizikai dolgozóink nagy része június­ban a Béke Világtanács ülésének tiszteletére újabb felajánlásokat tett. hogy meggyorsítsa a széntermelést. Béke-aknán a Kertész sportbri­gád havi 500 méter elővájást vál­lalt. Június 12-ig 119.5 százalékra teljesítette tervét. A Kertész-csapat csatlakozott a péntek-mozgalomhoz . és csatlakoztak egyben B e n c z e g, Selmi, Keinreiter és Kónya elvtársak is. Valamennyien száz szá­zalék felett teljesítik tervüket. Pécs VI. kerületben a P á n c z-é 1 fejtési csapat tagjai is lelkes versenyt foly­tatnak a Béke-Világtanács ülésének tiszteletére. Csatlakoztak a péntek-mozgalom­hoz, ennek keretében 129.1 száza­lékra teljesítették június 12-ig be­zárólag vállalásukat. K r a i n c z elvtárs fejtésének dolgozói 116.4 szá zalékra teljesítették vállalásukat. Sokáig lehetne sorolni azoknak a csapatoknak a nevét, amelyek csat­lakoztak a péntek-mozgalomhoz és vállalásukat teljesítették. Az a len­dület azonban, amely a felsorolt Csapatok munkáját jellemzi, nem ál­talános. István-aknán például csak két csapat — a Jambricsek és a Mehlmann - csapat tagjai vesznek részt a péntek-mozgalom­ban, mert az üzem vezetői úgy vé­lik, a péntek-mozgalomban csak a tervüket jólteljesítő csapatok kap­csolódhatnak be. Ezzel azokat a csapatokat, amelyek nem teljesítik száz százalékra a tervet, vagy csak egy-két százalékkal haladják túl előirányzatukat, egyszerűen kizárják a munkaversenyből. A félévi terv sikeres teljesítése ér­dekében minden bányaüzemünknél az eddigieknél jobban fel kell ka­rolni a péntek-mozgalmat, be kell abba vonni a csapatok zömét. A szakszervezeti bizottságoknak ebben a munkában, az a feladatuk, hogy a verseny eredményeit értékeljék, népszerűsítsék, nyilvántartsák. Kü­lönösen Béke-aknán van erre szük­ség, ahol az üzemi bizottság elnöke, Ragoncsa József elvtárs kevés gondot fordít a verseny nyilvántar­tására. Három-négynapos, sőt sok esetben egyhetes eredmények dísze­legnek a versenytáblákon. Pécs VI. kerületben valamikor rendszeresí­tettek egy lakótelepi versenytáblét, de ezt az utóbbi időben elhanyagol­ják, csak késve írják ki rá az ered­ményeket, sok esetben csak akkor, ha erre az üzem versenyfelelősét külön figyelmeztetik. A.zokban az üzemekben, ahol elhanyagolják a verseny nyilvántartását, — fékezik a verseny kiszélesedését. Éppen ezért szigorúan fel kell lépni azokkal szemben, akik hanyagságból, nem­törődömségből ilyen módon gátolják a tervek teljesítését, illetve túltelje­sítését. A Bányász Szakszervezet Trösztbizottsága tagjainak meg kell érttetni a szakszervezeti bizottsá­gok vezetőivel, hogy nem végeznek ió munkát, ha a verseny nyilvántar­tására, az élenjárók népszerűsítésé­re, az elmaradók ostorozására nem fordítanak gondot! Szakszervezeti bizottságainknak igen fontos feladata a verseny jó nyilvántartásán keresztül is a má­sodik félévi terv teljesítésének elő­készítése. A második félévi terv teljesítésének egyik alapvető felté­tele, hogy az első félévi tervet ma­radéktalanul teljesítsük. Gerő Ernő elvtárs 1952 november 29-i beszédében részletesen rávilá­gított mindazokra a tennivalókra, amelyekkel a tervet maradéktalanul teljesíthetjük és az elkövetkezendő tervidőszakot is sikeresen beindít­hatjuk. A most folyó versenyszakasz ban — amelyben újabb és újabb ki­magasló eredményekkel kell köszön tenünk a Béke Világtanács buda­pesti ülését, — Gerő elvtárs beszé­de alapján dolgozzunk, használjuk fel a terv teljesítésében a párt ta­nácsait. Teljesítenünk kell minden bányában a párt tanácsait. Teljesí­tenünk kell minden bányában a fél­évi tervet. Ha ezt elérjük — győz­tünk! A győzelem kivívásához szí­vós, áldozatkész munkára van szük­ség. A pécsvidékí bányászokban van erő, van akarat, van áldozatkész­ség. Ezeket a jótulajdonságokat gyümölcsöztesse minden bányász az első félévi terv sikeres teljesítése és a második félévi terv jó előkészíté­se érdekében! Csicsók János bér- és term, felelős, Pécsi Szénbánya Vállalat szakszervezeti trösztbizottság. Egy érthetetlen intézkedés és következménye A takarékosság és az önköltség­csökkentés érdekében a Komlói 49, sz. Építőipari Tröszt igazgatója, Erős elvtárs felülvizsgálta a tröszthöz tartozó vállalatok munkáját. A felül vizsgálat célja volt, hogy megálla­pítsák: mi okozza a béralap soro­zatos túllépését. Ez történt a tröszt Regédipari Vállalatánál is. Eddig érthető és rendben látszónak tűnik az intézkedés. A furcsaság ezután következik. A Segédipari Vállalat szíjártó műhe­lyében hét dolgozó van. Eddigi bé­rük egy órára 4.62 forint volt. El­rendelték, hogy részükre a 4.62 fo­rint helyett 4.20 forintot fizessenek alapként és erre adjanak a terv túl­teljesítése esetén prémiumot. Még ez is rendben van. Ezután a tröszt igazgatósága két rendeletet hozott. Egyik: a vállalat tervét 28 ezer forintról 35 ezerre kéll emelni. Talán még ez is rend­ben lenne, de most jön a kérdés, hogy miből teljesítsék ezt a tervet? Ugyanis a második intézkedésben kimondták: a szíjártó műhely dol­gozói új tárgyakat nem készíthet­nek. De a nem új tárgyak készíté­séhez sem biztosítják az anyagot, holott enélkül elképzelhetetlen a terv teljesítése és egyelőre sem az ott dolgozók, sem mi nem tudjuk elképzelni, hogy miből gondolták a terv teljesítését a tröszt igazgatósá­gán. Ilyen intézkedéssel csak az tör­tént, hogy a dolgozók tervüket 60- 65 százalékra teljesítik és ilyen az eredménye a műhelynek is. Az ilyen béralapcsökkentés valóságban nem csökkentés, mert amit a réven nyertek, azt elvesztették a vámon. Vagyis a terv nem teljesítése, a dolgozók megrövidítése nem szolgál­ja a népgazdaság érdekeit. Anyagot kell biztosítani a Komlói Segédipari Vállalat dolgozóinak és akkor a bér­alap is és terv is rendben lesz. Le­gyen erre gondja a tröszt igazgató­ságán kívül az üzemi szakszervezet­nek is. Sir Sahib Ssingh Sokhi javaslata: Intézzen a Béke-Világtanács felhívást a hatalmakhoz: tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok! Sir Sahib Szingh Sokhi indiai ve­zérőrnagy, az egészségügyi világ- szervezet volt vezérigazgatója kö­vetkezett szólásra. Sokhi India egyik leghíresebb tudósa, a Királyi Tudós Társaság tagja, parlamenti képvi­selő. Sokhi bevezető szavaiban megál­lapította: kétségtelen, hogy megvál­tozott a nemzetközi légkör, hogy az új nap hajnala egy újabb háború állandóan kísértő rémétől való sza­badulás Ígéretét hozza a világnak. Elmondotta, hogyan erősödött a né­pek bécsi kongresszusa óta Indiá­ban is a béke mozgalma, milyen hatalmas tömegek gyűltek össze mindenütt az indiai békemozgalom vezetőjének, a Sztálin-díjas dr. Szaj- fuddin Kicslunak meghallgatására. Az egész országot bejárták azok a szavak, amelyekben Kicslu elmon­dotta: milyen nagy erők tömörül­nek a háború ellen, mennyire meg van győződve arról, hogy a Szov­jetunió és a népi demokráciák őszic- tén és szenvedélyesen kívánják a békét. Sokhi méltatta Nehru indiai mi­niszterelnök külpolitikáját és India közreműködését a koreai fegyver- szünet létrehozása érdekében. Ki­fejtette, hogy a népek békemozgal­mának növekvő ereje a koreai fegy­verszüneti tárgyalások folyamán is határozottan érezhető volt. Hang­súlyozta annak jelentőségét, hogy bizonyos európai hatalmak, amelyek a legutóbbi néhány esztendőben ak kor is behódoltak az amerikai po­litikának, amikor meg voltak győ­ződve annak veszélyes voltáról — ezúttal, a Kínai Népköztársaság em­lékezetes nyolc pontból álló. s az ellenségeskedések megszüntetését in­dítványozó javaslata után, nyilváno­san elhatárolták magukat minden esetleges amerikai visszautasítástól. Hangoztatta, hogy ennek az állás­pontnak a megszületésében rendkí­vüli érdeme van a békemozgalom­nak. A következőkben rámutatott arra. hogy még alapvetőbb tényezője a békének a teljességgel szabdd Kína megjelenése. A Kínai Népköztársa­ság — mondotta — félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a béke oldalán áll, hogy egyetlen ország ellen sincsenek agresszív ter­vei, hogy minden vágya: ne zavar­iák békéjét, segítsék hatalmas erő­forrásainak kihasználásában, abban, hogy jólétet adhasson népének. Rend kívül súllyal húzta alá Sokhi. hogy honfitársai óriási csodálattal fordul­nak Kína felé, s hogy Kína „legna­gyobb csodálója Nehru miniszterel­nök.“ Elmondotta, hogy az emberek a legtávolabbi indiai falvakban is. meg akarnak ismerkedni azzal az élettel, amelyet az új Kína ad né­pének, szomjazzák a Kínából érke­ző híreket. Nemrégiben nem keve­sebb, mint 67 indiai-kínai baráti tár­saság alakult, teljesen a tömegek kezdeményezése nyomán. Hangoz­tatta, hogy minden osztályhoz tar­tozó honfitársai, de különösen a tö­megek jogosan úgy tekintenek Kí­nára, mint drága és kedves szom­szédra, akivel mindig jóviszonyban éltek, s a jövőben még jobb, még bensőségesebb viszonyban akarnak élni. Kína megjelenése a béke ha­talmas őrének, a Szovjetuniónak oldalán — a világbéke legdöntőbb biztosítéka. Sokhi kiemelte, hogy a Szovjetunió, az utóbbi években öt ért nemzetközi fenyegetések ellené­re is, türelmesen és állhatatosan visszautasított mindenféle háborús provokációt. Még legmegátalkodot- tabb ellenségeit is meg kellett, hogy győzze arról, nem akar háborút, no­ha eléggé erős ahhoz, hogy minden hatalmat legyőzzön, ha az megtá­madná. A Szovjetunió békeszerete- téről Neh'ru is tanúságot tett. ami­kor nemrégibeií úgy értékelte a Szovjetunió új békekezdeményezé­seit, hogy azokat „üdvözölni kell, mert segítséget nyújtanak a nem­zetközi feszültség csökkentésére.“ Ilymódon — hangoztatta Sokhi — „a Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság, a népi demokráciák és a ba­ráti India — a béke hatalmas erőit jelentik. _ Nyugodtan mondhatom — anélkül, hogy ellentmondástól kelle­ne tartanom — hogy India sohasem csatlakozna egy szovjetellenes, kína- ellenes háborúhoz. India valójában egyetlen ország ellen sem fog elkö­vetni agressziót.“ Ezután Sokhi a béke erőinek rendkívüli előretörését vázolta, meg­említve, hogy véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok népe is lassan meggyőződik a Szovjet­unió békés szándékairól. Figyelmez­tetett arra. hogy a béke erőinek nem szabad elbízniok magukat. — Rendkívüli élességgel fejtette ki. hogy a békét csak az egész világ valamennyi népének együttműködé­sével lehet szilárdan biztosítani. Az úgynevezett „keresztény civilizá­ció" európai és amerikai védelme­zőivel, akik minduntalan vérontás­sal szennyezik be a világot, meg kell érttetni: az emberiség az ame­rikaiakon és európaiakon kívül Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok­sokmilliónyi lakosát is jelenti. Eze­ket a milliókat éppen az úgyneve­zett keresztény civilizáció védelme­zői döntötték nyomorba és szolga­ságba sokévszázados átkos működé­sükkel. Feltétlenül emlékeznünk kell mindig arra, hogy a világ számára sorsdöntő jelentőségű ezeknek a kétségbeejtő életfeltéte­lek közé szorított tömegeknek a fel­emelése. Sokhi beszéde befejező részében hangoztatta, hogy az egész világ ag­gódó várakozással tekint a mostam találkozás felé. iránymutatást vár a Báke-Világtanácstól. s ezért ő — Sokhi — javaslatot terjeszt elő: „Bocsássunk szárnyra — mondot­ta — a békének c gyönyörű váro­sában tartott tanácskozásunkról egy felhívást. Szövege legyen egyszerű, s szólítsa fel az egész emberiséget: csatlakozzék ahhoz a nagyszerű harchoz, amely a tárgyalások szel­lemének diadaláért folyik — a há­borúval szemben. Terjessze ez a fel­hívás azt a biztató üzenetet, hogy a nemzetek között nincs olyan vi­tás kérdés, nincsen olyan, bárminő rémületet keltő probléma, amelyet ne lehetne tárgyalások útján meg­oldani. Korea megmutatta nekünk a tárgyalások mindent legyűrő ere­jét. A budapesti felhívás így szól­jon: Tárgyaljatok, tárgyaljatok, tár­gyaljatok minden egyes kérdésről amely ma nemzetközi súrlódásokat okoz. Ne kíséreljük meg, hogy min­den problémára merev és szára* megoldást keressünk. A hatalmak­hoz intézett, tárgvalásra szólító fel­hívásunkhoz ne fűzzünk semmiféle feltételt. Üdvözölnünk kell minder, olyan rendezést, amely békét hoz, minden békeindítványt — bárhon­nan jöijön is. Minden országban tö­rekedjünk arra, hogy a magunk kormányát meggyőzzük: tegyen meg mindent, ami hatalmában van. se­gítse elő azoknak a tárgyalásoknak megindulását, amelyek békét kell, hogy hozzanak — s fognak is hoz­ni az egész emberiség számára." * Szingh Sokhi beszédét gyakran szakította félbe a küldöttek tapsa. Amikor beszédét befejezte, ismét hosszantartó tapssal üdvözölték. — Egymás után siettek fel a népek küldöttet, hogy üdvözöljék az indiai küldöttség vezetőjét és az általa előter jesztett javaslatokat. Ezután Ema­nuel d'Astier de la Vigerie lépet*: a mikrofonhoz és javasolta, hogy holnap reggelre hívják össze a Bé­ke Világtanács Irodájának ülésé*-. Az ülésen tárgyalják meg a vita során eddig felmerült javaslatokat, különösen a Sokhi vezérőrnagy által felvetett problémákat. Ezután Gabriel d'Arboussíer, a Béke-Világtanács alelnöke. Antoine Tabet mérnök, libanoni küldött, a Béke-Világtanács Irodájának tagia és Oskar Jansson kereskedő. Svéd­ország nacifista tanácsának alelnöke szólalt fel. \ Béke-Világtanács szerdai ülése Szerdán délelőtt tél 10 órakor folytatódtak a Béke Világtanács budapesti ülésének tanácskozásai. Az ülés elnökségében helyet taglaltak: Kuo Mc-zso a kínai központi népi kormány köziga'bgatásj tanácsának alel­nöke és Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség elnöke, a Béke Világtanács nemzetközi Sztq/in békedíjjal kitüntetett alelnökei, Branca Fialho, Ikuo Ojama, a Béke Világtanács Irodájának nemzetközi' Sztálin békedíjjal kitüntetett tagjai, valamint a Béke Világtanács elnökségének, irodájának év, titkárságának valamint a Béke-Világtanács számos más tagja. Rész tvettek az ülésen a magyar békeharcosok kép­viselői Is. Ellőtt Darvas József, a Magyar Írók Szövet­ségének elnöke, közoktatásügyi miniszter, Andics Er­zsébet Kossuth-díjas akadémikus az Országos Béké- tanács elnöke, a Béke Világtanács tagja, lukács György Kossutlrdíjas akadémikus, a Béke Viíáafanács tagja, Mihály ft Ernő népművelési miniszterhelyettes, Nánási László, az Országos Béketanács alelnökei, Ber­ke Valéria, az Országos Béketanács lőtitkára, vala­mint az Országos Béketanács számos más tagja. Ott volt az ülésen Dénes István. a DISZ lőtitkára. Jelez voltak a magyar értelmiség kiváló képviselői: Kónya Lajos kétszeres Kossuth-dí ius költő, a Magyar Írók Szövetségének lőtitkára, Illyés Gyula kétszeres Kos­suth-díjas költő Aczél Tamás Sztálin-díja, és Kosshth- díjas író, Illés Béla, Kossuth-díjas író. Bóka László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyelem bölcsészettudományi karának dékánja Keleti Márton, kétszeres Kossuth-dí­jas filmrendező. Mészáros Ági. Kossuth-díjas színmű­vésznő és még sokan mások. Az egyházak vezetői kö­zül megjelent Czapik Gyula egri érsek. Papp Kálmán győri püspök. Szabó Imre, címzetes püspök. Péter Jm nos református püspök, a Béke Világtanács tagia. Be- reczky Albert református püspök Vető Lajos és De­zsőn László evangélikus püspökök, Máthé János vesz­prémi püspöki helynök vikárius, országgyűlési képvi­selő, Beresztóczy Miklós. a Katolikus Papok Orszáqo* Békebizottságának elnöke, Babócsa Endre apátplébános és többen mások. A tanácskozásokat Kuo Mo-zso nyitotta meg. A szerdai ülés első Lilian Vien kanadai Lilian Vien kanadai küldött arról szólt, hogy „Az első békekongresszus nyitotta az első rést a nemzetközi feszültség falán. A további kon­gresszusok ezt a rést ajtóvá szélesí­tették és a népek egyszerre remény­kedni kezdtek. I felszólalója Lilian Vien kanadai kül- I dött volt. küldött felszólalása A nemzetközi feszültség enyhülé­sének kulturális következményét vizsgálva, síkraszállt a költők, írók, filozófusok, művészek, muzsikusok és tudósok műveinek kölcsönös ki­cseréléséért. Ugyanakkor elítélte a ponyvairodalomnak, az úgynevezett „Comics“-oknak a terjeszté|ét. A normális nemzetközi légkör elősegí­tené minden országban művészszö­vetségek létesülését. Ezek a szövet* ségek nemzetközi kulturális szövet* ségekbe tömörülhetnének, ami szin* tén kedvezően hatna az emberiség kulturális előrehaladására — mon* dotta Lilian Vien. (Folytatás a 2, oldalon) J ' (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents