Dunántúli Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

2 W AP LÓ 1*53 MÁJUS 3* A NEMZETKÖZI HELYZETŰÜL A „Pravda“ szerkesztőségi cikke Ealköai kombinációkra é« egyes or» nős segélynyújtási seerzödésmefc-, >é. A ..Pravda“ május 24-i száma ..A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ cím­mel egészoldala» szerkesztőségi cik­ket közöl. Alábbiakban közöljük a szerkesztőségi cikk teljes szövegét: Az utóbbi hónapokban minden or­szágban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, ame­lyeket a vitás nemzetközi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetes. Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapasztal, ható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megol­dása útján tett minden lépés csök­kentené a háborús veszélyt, előse­gítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza besziirteté.-éti. megkönnyítené fiolomillió ember hely­zetét És Viszont, a nemzetközi hely­zetben mutatkozó feszültség fenntar. tása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, a katonai kiadások tóváibbi növekedését, az adók továb­bi, emelkedését, amelyek súlya min­denekelőtt a néptömegeit vállára ne­hezedik. ■ Ilyen körülmények között bármely Ország kormányának nemzetközi té­ren megtett minden újabb lépését fi­gyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a>legszéle­sebb körökben is. Köztudomású, milyen figyelemmel ét. rokonszenvvel fogadták a szov­jet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, hogy a Szovjet­unió kész az érdekelt országok köl­csönös megegyezése alapján megol­dani a vitás vagy megoldatlan nem­zetközi kérdéseket. Ezek a nyilatko­zatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a meg- érteíödöK. nemzetközi problémák ren­dezése. a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kormány nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékai­tól. Az Í6 köztudomású, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek bé­keszerető megnyilvánulásiként fogad­ták Eisenhower elnöknek április. 16-i nyilatkozatában elmondott azon sza­vait, hogy a viták kérdések közül „legyenek azok nagyok vagy kicsi­nyek, egyetlenegy sem megoldhatat­lan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletíbentartására" és, hogy „az Egyesült Államok haj­landók igazságos részt vállalni ma­gukra“ a vitás nemzetközi kérdések megoldásában, jóllehet Eisenhower. *efc ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kel! állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újaJbb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyil­vánulásnak, nem is szólva a tettek­kel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchillnek, Nagy- Britannia miniszterelnökének nemré­giben tartott alsóházi beszéde, amely, ben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a be­széddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain túl is. A brit miniszterelnök sok tekintet­ben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédé­iben azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Kagy-Britan- nia és az Egyesült Államok állásfog­lalása között. Churchill beszédének jelentős ré­szében Nagy-Britannia és a Szovjet­unió viszonyával foglalkozott. A Szov jetiimé közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem fogadhat el min­dent bírálat és komoly ellen vetések nélkül. Most, azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy-Britannia miniszter­elnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek elő­mozdíthatják vitás nemzetközi kér dések rendezését a népek békéje .és biztonsága érdekében. Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép bé­ketörekvéseit . tükrözik és azt bizo­nyítják. hogy Nagy-Britannia minisz­terelnöke reálisan értékeli a jelen" légi nemzetközi helyzet néhány lé­nyeges mozzanatát. Ezeket a meg­állapításokat helyesléssel fogadták a béke megőrzésében érdekelt széles társadalmi körök. Ugyanakkor e meg­állapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanáso­kat intéznek azok a körök, amelyek­nek különös érdeke fűződik a nem­zetközi viszonyok jelenlegi feszült, gégének fenntartásához. Figyelmet érdemel Churchill követ, kérti kijelentése: .«Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabad­sága és biztonsága összeegyezteté­sének, rendkívül komoly problémája.“ fiz a kijelentés szükségképpen együtt érző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a meg­érlelődött nemzetközi problémák ren­dezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Chur­chill említett kijelentése országunk­ban magára vonta a figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Amikor a miniszterelnök a Szov­jetunió és a nyugateurópai országok ..biztonsága összeegyeztetésének“ le­hetőségéről nyilatkozott, természete­sen saját országának érdekeit tartot­ta «sem előtt. Ugyanakkor nem két­séges, hogy az a politika, aanoly Anglia nemzeti érdekeinek, másfelől a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érde­keinek összehangolására irányul, a Szovjetunió és a többi béksszerető nép megérté—Ível és támogatásával találkozik. Churchillnek az , a megállapítása. •imelyei a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Euróma biztonsága össze­egyeztetéséről tett- , annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit minifizt elnök e kérdés felvetésével nemcsak a Nagy-Britannia és a Szovjetunió kö­zötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját is. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémáik nagyfokú bo­nyolultsága jéílomzi és ez arra köte­lez. hogy kellő megértéssel viseltes­sünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatá­sát és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az e'őrehaladás. olyan égető kérdések rendezése terén, ami­lyen a koreai háború kérdése, vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszült ségének megszüntetését, előkészíthet, né a tabut más problémák megoldá­sára is. Nyilván, a nemzetköz,i prob­lémák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelen­tette: „Hiba volna azt gondolni, hogy semmit som lehet rendezni Szovjet-Oroszországgak ha — vagy amíg — nem kerül rendezésre minden Ivét vagy húrom nehézséget 'jelentő mozzanat" rendezése eredmény volna minden békaszerető ország számára.“ Az egyik • legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fű­ződik. a koreai kérdés. Köztudomású, hogy a Kínai Nép- köztársaság és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság diplomáciai kéz demény-exése, amelyet a Szovjetunió támogatott, reális lehetőségeket nyi­tott meg-a .koreai fegyverszünet meg. kötése és a koreai háború beszünte­tése előtt. A Koreában 'létrejött megegyezés alapján mári., megtörtént a beteg és sebesült hadifoglyok lecserélése. Áp­rilis 26-án Panmindzs-onban újra megkezdődtek a tárgyalások az ösz. s-zes hadifoglyok hazate’-epítéséről A kínai—koreai fél javaslatai és külö" nősen május 7-f legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan em­ber előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot a fegyverszünet megkö­tése útjában álló utolsó kérdés gya­korlati megoldásához köveikezés.kép pen a koreai háború megszüntetésé, hez. Churchill a koreai—kínai fél ja­vaslatának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állást. Kijelentette: „Nem ismerek most olyan okokat, am-lyek arr„ a felte­vésre késztelnek, hogy' ezek nem szolga ihatnak megegyezés alapjául,“ Churchillnek ez a kijelentése, vala­mint több képviselő alsóházi nyilat, hozatal amelyben élesen bírálták az „ENSZ-parancsnokságnak“ a pnnmin" dzsoni tárgyalásokat fékező képvi­selőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében foto. zódik az elégedetlenség „ koreai kér­dés rendezésének elhúzódás"! miatt. Phenjan és más koreai városok és falvak, valamint Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállat bombázása éppen úgy. mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzso ni tárgyalások megszakítására irá­nyuló állásfoglalása, jogos fe'háboro- dásj- és tiltakozást vált ki mind Amg. [iában, mind más országokban. Neh­ru indiai miniszterelnök az. indiai parlamentben nemrég tett nyilatko­zatában rámutatott arra, hogy Har­rison álláspontja nyilvánvalóan el. lent mond annak ., határozatnak is, amelyet a múlt év végén hoztak az ENSZ'ben a koreai hadifoglyok kér. désében. Nehru ;gvenösen kijelentet­te, hogy a koreai—kínai fél javasla­tainak „a tárgyalásoknak — és re­méljük, a probléma megoldásának — alapjául keli szolgálniuk.“ A pan- mmdzsonj tárgyalások ennek ellené re — Harrison álláspontja követkéz, tőben — újból lefékeződtek. Ebben a helyzetben teljesen ért­hető a panmindzso ni tárgyalások me­net* miatt tapasztalható határozott elégedetlenség, amelyet Attlee, a la- bouristák ismert vezér* juttatott ki. íejezésre az alsóhátban. Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma, amelyet méltán nevezett „Európa do. mináló problémájának.“ De. ha ez valóban így van, ebbő; az követke­zik, hogy Churchillnek a német problémával kapcsolatos és beszédé­ben kifejtett felfogása különös jelen­tőségre tesz szert. Churchillnek e kérdésre vonatkozó felfogása azon. ban semmiképpen sem tekinthető az említett ..domináló“ nemzetközi prob" iapa rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésén?k. Minden eke lőtt figyelemre m-éltó az a tény hogy Churchill, nem is tar­totta szükségesnek megemlíteni a yaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásé, ban ő maqa is résztvett és amelyek meglörmulázták a német kérdés tén„ leges rendezésének legfontosabb el. veit az sgységes Németország, mini békeszerető, demokratikus állam meg teremtésének alapján. A feníeoilített nemzetközi okmá­nyok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati ha­talmak és a Szovjetunió között a né­met kérdésben a háború idején e’ért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehan­goltság és konkrét szerződéses meg­egyezés, Ebben az értelemben az em­lített megegyezések, amelyek előír fák Németország mint békeszerető és demokratikus állam egye,Ejtésé­nek elősegítését. „ legfontosabb ered. menyek „Oroszország biztonsága és NyugafEurópa szabadsaga és bizton­sága Összeegyeztetésének“ ügyében. Most is feltétlenül érdekelni fog bennünket. memnyire fognak meg­felelni Nagy-Británniániaik a nemzet, közi viszonyok területén a minisztert elnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezései, alapelvei nek amelyek alatt ott állnak a nagy hatalmak aláírásai és- mennyire moz­díthatják elő a közöttük megkötött | új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását Az utóbbi évei- tapasztalatai azonban ar. ró; tanúskodnak, hogy A, vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek ke. retjében a nyugati hatalmak egyolda­lúan elvetik a megkötött megegyezé­seket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi hely­zet merőben más képet mutatna, meg. Szűnnék jelenleg,: kiéleződöttsége és feszültsége ha megvalósították vol. m a nagyhatalmak között a legfon­tosabb nemzetközi kérdésekben kö­tött megállapodásokat. ' Ezzel kapcsolatban nem lehet el­menni amellett, hogy Churchill bízó. nyos- okoknál fogva célszerűnek tar. tóttá megemlíteni a hírhedt 1925. évi locarnoi szerződést, amely — sza­vai szerint —, azon az „egyszerű té­telen“ alapúit, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot, akkor Anglia a franciák oldalán lesz ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a né­metek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locarnoi rend. szer adott szabad kezet a támadó- szellemű német imperializmusnak. — Nyugaton ugyan korlátozta Német­ország cselekvési szabadságát, Kele­ten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányí­totta a német agressziót. Mint iseve. retes a locarnoi politika volt egyike azoknak a nem csekély fontosságú . tényezőknek, amelyek előkészítették a második világháborút. A történelem tapasztalatai azt, mu. tátják, hogv amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a mi­litarista, revansvágyó elemeknek, amíg nem foganatosítanak olyan hat­hatós intézkedéseket, amelyek btóc. sitják Németország békeszerető ala­pon való fejlődését, a német milita. rizmus elég gyorsan feltámad és sem­miféle formaszerinti garanciák és kötelezettségek sttm nyújthatnak bi­zonyosságot a német állam szomszé" dainak biztonságút felől, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresz. szió fenyegetni. Meg kell jegyezni, hogy a Locarnora utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának ér" dekei szempontjából ja tarthataHen­nák látszik nem is szólva más euró­pai államok és mindenekelőtt Né. metország szomszédai — Franciaor­szág, Belgium. Hollandia, Lengyelor­szág. Csehszlovákia és mások biztonsága biztosításának érdekeiről mivel a Locamo-iervhez való vissza­térésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nem. szagok csoportosulására más orszá­gok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, hanem kiélrződését vonná maga után. Nos ég hogyan lehetne megvaló­sítani Locamo eszméit a mai Né­metországot illetően? Churchill, fel­vetve Locamo gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németor­szág egységének helvreál Irtásáról ami ped. ' döntő jelentőségű nem­csak Németországra nézve, hanem Európa és az c"ész világ biztonsá­gának biztosítására nézve js. A bonni és párisi szerződésiek meg kötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Chur­chill az apgo; kormánypolitikát Né. metotezág -széttagoltságának lerögzí- tésére orientál i-a. Sőt. mi több, Chur­chill beszédéből az következik hogy nemcsak befejezett tényn*v tekinti Németország szé'tagoltságát, hanem olyan jelenségnek is. amelybe bele lehet és bele ka’l nyugodni. „Őfelsége kormányán'!,k politikája az, — jelenítette ki Churchill, — hogy a legbecsületesebben ragaszkod junk Nyugat-Német országgá! fennálló egyezményeink sízel leméhez és szöve­géhez.“ „Semmiíképpem sem szándé. kozunk lemondani — hangsúlyozta „ miniszterelnök — a.zon kötelezettsé­geink teljesítéséről, amelyeket Nyu. giat-Németországgiai kapcsolatban vállaltunk magunkra.“ Nem követke­zik-e ezekből a kijelentéseikből, hogy A riagyhatalirmk közöd az egységes, békeszerető, demokratikus Németo:- szág megteremtése érdekébe:: kötött egyezmények szellemé; és szövegét áldozatul vetik oda más olvan egyez, menyek széllémének és szövegének amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítik Németország széttagoltságát, Nyuoa’.-Németország újraf elf agyvérzését Németország e részénél, átalakítását a mllitarlzmus és a támadó tevansszellem tűzfész­kévé? Figyelmen k'ívü; hagyjuk Churchill nek azt a teljesen helytelep állítását, hogy a niéimet probléma kiéleződésé, nek oka a szovjet politika. A Né­metországban előállott helyzet va'ó. ságos okát ismételten is megvilágí­tották a Szovjetunió tekintélyes kép­viselői és nincs értelme itt elismá. telni őket. Nem foglalkozunk Chur- chülnek azokkal az elég erős sza­vaival, amelyeket, a kelctnémetorazá" gi helyzet negatív „jellemzésére váló gatott össze. Mi. természetesen nem. csalr hogy nem kevésbbé lecsepüiő, hanem még jóval igazab b szavakat is- találhatnánk a nyugatnémetországi helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást. Mindenki előtt világosnak kell len­nie, hogy Németország széttagolttá, gia a háborús veszély tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szívé­ben. A német nép nem nyugszik be le, hogy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb feladat az hogy megszün­tessük a német állam jelenleg fenn­álló széttagoltságát, s olyan béke- szerződést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal, amely a nagy­hatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, demokratikus békesze­relő Németország megteremtését. E téren a német' agressziótó; nem egy­szer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell. hogy legyen. Ezzel együtt minden feltétéit bizto­sítani kell a német népnek Német­ország békeiparának fejleszíéséhez. ahhoz, hogy termelési—technikai színvonalánál- .megfelelően vesztve* hesisen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nem­zeti kultúrája. Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a Versailles! rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt sem titok hogy a Ver­sailles! rendszer kidolgozóit sokkal inkább foglalkoztatta a világpiaci versenytársként szereplő Német­ország gazdaságii újjászületésének megakadályozása, semmint Németor­szág újrafelftgyverzésének tényleges tehetetlenné tétele. Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkivü; fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és. a német békeszerződés megkötése, az­zal hogy hangsúlyozta az angol kor­mány hűségét a Nyugiat-Némeiország g.ál szemben vállalt legutóbbi külön- kötelezettségei iránt, megzavarta azo. kát is, akik beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendezésére irá­nyuló tényleges törekvést szerettek volna látni. Figyelmet érdemei az „ tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett emlí­tési annak az angol-szovjet kölccö* főzéséről, amelyet. 1942“bjn Lordon ban kötöttek egv újabb német agres­szió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést egyébként mind Szov­jetunió, mind Anglia biztonsága mag erősítése érdekében kötötték és tel­jes. összhangban áll a német kérdés­sel foglalkozó legfőbb nemzetközi ok­mányokkal többek között a pots­dami megállapodással, Churchill érintette beszédében az osztrák kér. dóst. rámutatva, hogy az osztrák ál. lamszerződés megkötése szintén e!ö mozdítaná a jelenlegi nemzetköz: helyzet feszültségének megszünteté­sét. Ezzel kapcsolatban alá kell húz­ni, hogy az osztrák államszerződés kérdésében a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terheli az Egye sült Államok. Nagybritanrvia és-Fran. ciaország kormányait, amelyek nem csak komoly ingadozást mutattak hanem egyenesen el i* fordultak ■- négy hatalom között korábban ossz - hangol; állásfoglalástól. A dolog odáig fajult, hogy a há­rom nyugati hatalom elutasította y osztrák áilániis'zerzödésnei. azt a sző vegét, amelyben hosszas tárgyalásai; után majdnem teljesen meeregveze ! a négy hatalom. A szerződés össze­hangolt szövegével szerobeá'.'itotf«.’-: a Szovjetunió részvétele nélkül le­dolgozott salát, úgynevezett rövidí­tett szerződést,“ amely durván sá-- ba tiporja a Szovjetunió jogait, yá. '•amint az osztrák nép demokratikus jogait. Mindez megmutat te. kitől födő .az osztrák államszerződés megkötésé­nek útjában álló akadályok kiküszö­bölésének lehetősége. Az alsóházi vita során több kép­viselő felhívta a f'gyeimet „rra, horv a luit miniszterelnök eo-ész beszá­moló iábaai nem tett említést Kína. ról. Ez.kr.ek a .megjegyzéseknek volt a'apj-a. Az a ténv. hogy a kínai nép a tár. c.adakni fejlődés széles útjára lépett, lényeges változást jelentett az égé z nemzetközi helyzetben. Ez magától értedődő módon nem kerülhette él a brit mln-isz-ereiiiök figyelmét, iía Churchill ezúttal nzm érintette Kína kérdését Attlee, a labouristák alsó­házi vezére emlékeztetek arra, hogy nem szabad semmibe venni a nagv Kírni Népköztársaság törvényes jo­gait és érdekeit, „Kínának — mondotta Attlee — el­keli foglalnia jogos helyéi a Bizton­sági Tanácsban. Minden arra mu. tat, hogy Kín0 számba veendően nagy hatalommá válik: Joga van ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen.“ Ez a megállapítás természetesen nem Attle-enek a kommun-iamue iránt táp. Iáit rokonszenvére támaszkodik, a.m: vei talán csak McCarthy gyanúsít­hatta meg őt, hanem Anglia reális gazdasági érdekeire, amelyek, mint ismeretes, a politikai érdekek alapjai. Attlee igen észszerűen fejtegeti, mi­ért érdekelt Anglia „ Kínával való viszony rendezésében. Hangsúlyozza hogy Angliának az Egyesült Álla­mokkal folytatott kereskedelem fo­kozásához fűzött reményei erősen megcsappantak, az Egyesült Állvnok „segélye“ pedig nem kepea jóváten. ni a kereskedelemi összezsugorodásá­ból származó kárt. „Kereskedelmet, nem segélyt“ — ez; az álláspontot védelmezi Attiee, s ezt az álláspon­tot észszerűnek kell 'elismerni! Ang­lia és nem csak Anglia létérdekei szempontjából. Attlee eléggé keserű, en így fakad ki a tengerentúli szö­vetségesek ellen: „Állandóan unszol­nak bennünket, hogy ne keresked­jünk Kínával — még olyan cikkek» ben sem, amelyeknek alig van Kö. zü,k a háborúhoz. Nekünk éppannyi­ra életbevágó érdekünk hogy , ren­deződjék a kínai ügy, mint báréul, más országnak.“ Egy másik tekintélyes labourista. Be­van a la-bourista párton belül fellépő,e' lenzák vezére, nemrégiben nyilatko­zatokat tett. amelyek még jobban hangsúlyozzák a "Nagy-Britannia és Kína közötti viszony problémája megoldásának halaszthatatlanságát. ’ Lehet, hogy Churchill kommunista, ellenes érzületében nem marad el Nyugat néhány más államférfia mö­gött, akik „Moszkva kezét“ látják a gyarmati és félgyarmati népek ősz' szes nemzeti—felszabadító mozgalmai ban. Amint azonban beszédéből ki- tüfük. nem hagyta szabad jár-, ezt az érzületét. Ezt bizonyítja többek kö­zölt a következő kijelentése: „Meg kelj mondanom, hogy véleményem szerint — bátorkodom kimondani vé. .eményemet, — a Vietminh csapatai­nak a sziámi határ felé irányuló vá­ratlan előretörése nem kell, hogy annak a következtetésnek levonásá­ra késztessen bennünket, miszerint a szovjetek által sugalmazott lépésről van szó.“ Miné! több nyugati állam­(F oly (a lás a 3. oldal cm) * i

Next

/
Thumbnails
Contents