Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)

1953-04-22 / 94. szám

2 NAPLÓ 1K3 ÁPRILIS 2? Ch. E. Bohlen, ez Amerikai Egyesüli Afíamok rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átadta megbízőlsvelét K. J. Vorcsiíovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének Moszkva (TASZSZ): K. J. Vorosi­lov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke április 20-án a Kremlben fogadta Ch. E. Bohlent, az Amerikai Eqvesüit Államok rend­kívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövetét. A nagykövet átnyúj­totta megbízólevelét és bemutatta a követség munkatársait K. J. Vörös:" lovnak. A megbízólevél átadásánál jelen volt: G. M. Puskin, a. .Szovjetunió külügyminiszterhelyettese is. A megbízólevél átnyujtásakor K. J. Vorosilov és Ch. E. Bohlen be­szédet mondott. Ch. E. Bohlen kijelelhette: Az Egyesült Államok kormánya reméli, hogy a két kormány között rende. zésre szoruló valamennyi kérdés ba. rátsemosan megoldható lesz, majd hangsúlyozta: — Arrn fog töreked­ni, hogy becsületesen kiíejezze a Szovjetunió népei iránt őszinte ba­ráti érzéseket tápláló amerikai nép reményeit és vágyait. K. J. Vorosilov válaszában kije­lentette hogv a szovjet külpolitika a béke politikája, amelv a Szovjet­uniónak 'más államokkal kötött szer­ződései és egyezményei feltétlen tiszteletbentarlásán alapul. Kiíejezte meggyőződését, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Szc- cialistr, Köztársaságok Szövetsége között rendezést kívánó valamennyi kérdést barátságos módon Iahet meg­oldani. K. J, Vorosilov befejezésül megjegyezte, hogy a nagykövetnek az Egyesült Államok és a Szovjet, unió közti barát; kapcsolatokat fej. lesztő tevékenysége a szovjet kor­mány részéről megértéssel és teljes támogatással találkozik. A megbízólevél atnvujtása és a beszédek elhangzása után K. J. Vo­rosilov elbeszélgetett Ch. E. Bohlen­nel. A beszélgetésben G. M, Puskin is résztvett. A hete^ és a sebesült hadifoglyok kicserélésének első napja Keszoii (Uj Kína) Hétfőn reggel kilenc órakor sor került ötven ko­reai, harminc amerikai, tizenkettő angol, négy török, továbbá egy ka­nadai,. egy fűlöpszigeti, egy délafri­kai és egy görög, valamint a koreai néphadsereg fogságba esett négyszáz tagjának és a kínai népi önkéntesek foglyul ejtett száz tagjának felcseré lésére. A koreai néphadsereg 'hazatelepí. tett tagjai között sokan voltak olya­nok- akiknek karja, vagy lába hiány­zik. Egyesek közülük az amerikai hadifogolytáborban vesztették el vég­tagjaikat. Az egyik hazatelepített akkor vesztette el jobbkarját, amikor ak amerikaiak, műit év május 7-én, páncélosokkal. lángszórókkal, gáz­bombákkal és kézigránátokkal törtek rá a kocsedószigeti tábor . hetven- hatodik részlégének fegyvertelen ha difogiyaira, mert a hétezerhatszáz hadifogoly megtagadta a „rostálás­ban1’ való részvétek. Av ugati lapok Adenauer amerikai útjáról (MTI) A nyugati burzsoó körökben növekszik az aggodalom annak lát­tán, hogy az amerikai imperialisták egyre félreérthetetlenebbül a nyu­gatnémet reva-nslsztákat tekintiv el­sőszámú nyugateurópai partnerük­nek. A .,Líbre Belgique” című belga lap így ír a bonni diktátor amerikai uta. zásáról: ,,Mint Caesar, Adenauer is felkiálthatott: Vént, vidi. vlcil (Jöt­tem, láttam, győztem!) Ez alatt Pa­risban, Londonban és másutt is a másik latin mondásra gondolhattak: Sic transit gloria mundi! (így loszIik szerte a világraszóló dicsőség!)“ A lap Adenauer nagyhangú ame rikaj kijelentéseit elemezve megálla­pítja: „Adenauer azon a véleményen van, hogy más népeknek a német kérdéssel kapcsolatos érzelmei nem számítanak. A Német .Szövetségi Köztársaság fegyverkezni akar, és- pedig minden áron.“ „Túl avakran támad az a benyo­másunk — folytatja „ belga lap — hogy a bonni politika célja: eleve lehetetlenné tenni minden hasznos megbeszélést a Szovjetunióval. A „New Statesman and Nation” című angol burzsoá lapban Richard Crossman munkáspárti képviselő fog­lalkozik az Adenauer.rezsim jelenle­gi helyzetével és céljaival. A lap ar- -ól ír, „Adenauer a legalkalmasabb ember arra, hogy tárgyaljon azokról a katonai és gazdasági tervekről, amelyek öt éven belül lehetővé te­szik, hogy ötven'millió német uralja a Nyugatot. Majd ha megteremtették a német hatalmat, íeláMtották a 12 hadosztályt, akkor telválthatja az Adenauer-kormányt egy még sokkal keményebb rendszer.“ „Ha Németország katonailag sem­leges terület volna, elvesztené Ame­rika érdeklődését, kiapadnának c dollárok. Hidegháború nélkül tel­kopna a bonni kormány és a ruhr vidéki iparmágnások álla“ — állapít­ja meg Grossman. Imperialistaellenes tüntetés Szíriában Beírat (TASZSZ): Mint az ,,-Asz- Sarha“ című lap jelenti, április 17- én a francia csapatok Szíriából való kivonulásának 7. évfordulója alkal­mából a száriai Aleppo város lakos­ság^ hatalmas imperialista-ellenes tüntetést rendezett amelyen reszt­vettek Damaszkusz, Homsz és Ai~ Gesire városok küldöttségei iá. A tüntetők a város főútvonalain halad­tak végig és ilyen jelszavakat han­goztattak: „Le a közös védelem tér. vezetővel!“, „Le az arab—török szö­vetség tervével!“, „Éljen a sziriai népnek egységes nemzeti frontban, a demokratikus szabadság jogokért ví­vott harca!“ „Éljen a Szovjetunió politikája, a béke megőrzésének, a Tlépek nemzeti függetlensége és biz­tonsága megvédésének politikája!“ A tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került sor; tíz tüntetőt letartóztattak. fi Siov'e’unió Mwsz’ertanácsa P. F. Jugvint po!>fiFai tanácsadóvá nevez'e ki a n?me országi szövet ellenőrző bizottság elnöke me'lé Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa Pavel Fjodorovics Jugyint politikai tanácsadóvá ne­vezte ki a németországi szovjet el­lenőrző bizottság elnöke mellé. A Szovjetunió Minisztertanácsa Vlagyimir Szemjonovics Szemjomo. vbt más munkakörbe való beosztása miatt felmentette a németországi szovjet ellenőrző bizottság elnöke mellett betöltött politikai tanácsadói tisztségétől. Az sugol gyarmati terror újabb áldozatokat követelt Kenyában Nairobi (MTI) Az ,.AFPT‘ jelentése beszámol arról, hogy a >,King’s Af­rican Rifles“ ezred Kenyában, Fort fiat! körzetében hétfőn „rendőri ak­ciót“ hajtott végre, amelynek során hét bennszülöttet megöltek és 24-et foglyul ejtettek. Április 30-án mutatlak be a „Föltámaőot’ a tenger“ című új, színes magyar történelmi f Intet A „Föltámadott a tenger” című új, színes,- kétrészes történelmi játék filmet, Illyés Gyula kétszeres Kos­suth díjas író művét április 30-án vidéki filmszínházaink is műsorra tűzik. Miskolcon, Pécsett, Debrecen­ben, Komlón, Sopronban és Vese- prémben, HÁROM FÉNYKÉP Felső kép: Ilyen lakásokat építtetett a bonni bábkormány az amerikai megállóknak Középső kép: Ilyen lakásokban laknak a nyugatnémet dolgozók Alsó kép: Ilyen lakásokat építünk mi a dolgozóknak Lj-mcszesen, HATVANI BÁCSI HŐSTETTE — Novella — Az erdőben, bár a mezők fölött halványan világított a Hold, olyan sötét volt. mint egy zsákban. A iák rejtelmesen hajlongtak mintha bó' kohiának. Az erdő szélén terebélyes galagonyabokor sötétlett guggolva leskelődött ki a törzsek közül. A bokor hirtelen megrázkódott, egv riadt madár surranvn repült ki be­lőle — Mj az? — kérdezte egy ijedt hang. — Hallgass! Mit tudom én! — dörmögte rá ' valaki válaszul. Egy percig csend volt, csak a bo. tcor aljából hallatszott gyenge mc- corgás. Az ijedt fiúhang ismét meg­szólalt. — Stévó! Látsz ti valamit? — Igen! Ott világít valami — sut. lógta társa. — Arra van a határ? A dörmögőhangú úgy látszik meg­unta a nyöszörgést és idegesen tár­sára mordult. — Nem tudom. Ha biztos lennék a dolgomban, nem feküdnék itt. — Dühösen káromkodott. Aztán hirte­len határozott — odamegyünk. *— Nem! Ne! Elárul minket — til­takozott remegve a fiatalabb. _ Nem fog zajt csapni, akárki is az . Gyerünk!... Hatvani bácsi, — az ő háza áll az erdő közelében — ablakában hal. ványan derengett a világosság. az egyetlen lény — bármilyen gyenge is — 112 egész vidékén. A két térti odaóvakodott a ház elé Az ajtó előtt settenkedtek. _ Meni te elől — dörmögte a na­gyobbik árny. Hatvani bácsi az asztal mellett ült és olvasott Az ajtónyikorgásra fel­nézett — Ki lehet az? A járőr tél. óf múlva jön visszafelé, meg nem lehet itt — gondolta. Hunyorogva nézett ki a petróleumlámpa lény- köréből. — Jó estét — lépett előre a fia­talabb magas durvaarcú szeplős su­hanó. Társa, Stévó — zömök, széles- vállú. borostásarcú bandita, öklét zsebében tartva, az ajtóban állt. — Jó estét.— bólintott az öreg.— Mi járatban? — Ids megyünk a faluba. Itt dal. gozunk, illetve csak ní... mert... Belezavarodott a mondókába és önkéntelenül hátralépett és nekiüt­között társának. Stévó télretolta ma. ga elől a fiút. — Az állami gazdaságba jövünk dolgozni. Idénymunkásnak. Hatvan; bácsi bólogatott, majd ígv szólt: — De ez határszél ám! A nagydarab ember az asztal mel­lé lépett és leereszkedett a lócára. — Rendben vannak „ papírjaink. Határsávunk is van. A városban szerződtünk és ott kaptunk minden­féle igazolványt. Az öreg nézegette a „vendégeket — Nem nagyon tetszetlek. De ha rendben vannak a papírok akkor nem lehet kifogás. — Itt kell őket tartani amíg vissza nem jönnek a határőrök — határozta el magában. Stévó szétnézett. — Mindig itt laksz öreg? — Itt. Télen, ha nagyon logos az Idő, behúzódom a családomhoz a fa­luba. — Nem nehéz itt egyedül? A ban­dita izgatottan leste a választ, aztán még hozzátette: — öreg ember .vagy atár, nehezen megy a munka. Az öreg vállat vont, kicsit megsér. tődötten: — Nem vagyoR, még olyan tehetet­len, boldogulok magam Is. Stévó felvillanyozódott. ‘ — Merre vannak földjeid? Erre a 'határ télé? — fejével az ajtó felé intett. Hatvani bácsi ránézett, — ez nem tudja, merre van a határ — viHant át agyán. Vagy. ,. vagv éppen azt akarja megtudni? ... — Arra a határ felé — bólintott. Látta, hogy a nagydarab ember elé­gedetten mosolyog szemmelláthatóan meg van elégedve magával. Vagy csak én képzelődöm? — gondolko­zott. — Mindjárt meglátjuk! Sötét vad már — kezdte a szót. Stévó nem telelt várta a folytatást. — Nem igen tudtok eltalálni az erdőben. Eltévedni ugyan nem lehet benne, de minek kódorognátok ösz- sze-vissza? No, nem igaz? Stévó némán bólintott. — Nemsokára jönnek vissza a ha­tárőrök, azokkal bementek a faluba fejezte be. A szeplős suhanc ijedten kiáltani akart, hogy „nem!“, de Stévó közbe­vágott. — Ugv is van! Bemegyünk a jár­őrrel. Ez jó. Társa kékült-zöldült igyekezett úgy ülni, hogy a lámpa eltakarja. — Hiszsn várhatunk — nyögte ki a másik is nagynehezen. Hatvani bácsi gondolkozott. Tévé­dét- volna? Igaz a fiú nem nagyon lelkesedett a gondolatért, de az sem ellenkezett. Mindegy, nemsokára ideér a járőr, majd tisztázódnak a dolgok. ; Stévó is nyugtalankodott: — Ugye nem kall sokat várnunk? Fáradt vagyok, — tette hozzá. — Egy óra mulvn jön erre a jár­őr — mondta az öreg nyugodtan, maga is csodálkozott, hogy milyen hirtelen ötlött fel fejében a gondo­lat, hogy félrevezesse ezeket. Stévó is az időt számítgatta. Egy óra, A határ nem lehet messze, nem > kel] elsietni. At öreggel végez tíz perc alatt, aztán hajrá! Zsebében megtapogatta a pisztolyt. Egy pillanatnyi csend, — az öreg kakukkos óra kattogott csak a falon és világosan lehetett hallani kintről kél halk dobbantást. .. A fiatalabb teher szájjal rebegte: — A határőrök! Stévó előkapta a pisztolyt. Arcán Iddagadtak <jz izmok és végigcsor gott rajta a hideg veríték. Feszülten hállgatözták, de semmit sem hallot­tak. A fiú megkönnyebbülve sóhaj, tott fel, kezetejével törölve arcát. Stévó lassan az ajtó felé fordult, véreres szeme csillogott, mint n vad­állaté. Nem is bánta, hogy így for­dult. Az öreg az órára pillantott. Pár perc s Itt vannak a határőrök. Ad­dig nem mehetnek, el ezek. — Odaátról jöttök? Stévó a fejét rázta. — Nem öreg! Megyünk! De előbb... befejezzük a beszélgetést!... A fegyver csövén megvillant a tény. A fiú íelsikoltott. — Nem!... Ne! — s gyorsan hoz­zátette — meghallják! Stévó intett. — Menj ki. — Az ajtó. kivágódott, még utána szólt — ügyelj kínt! A két férfi egymásra nézett. — Meghalsz öreg. Hatvani bácsi megfogta a lám­pát. Tartóztatnom kell — gondolta. —- Nem félek, öreg ember vagyok, engem akarsz meggyilkolni? — Ne papolj! A fiú halálraváttan ugrott be. — Jönnek! Hatvani bácsj diadalmasan feine, vetett és a lámpa csörrenve csapó­dott a földre. Stévó vaktában lőtt a hirtelen tá­mad t sötétségbe, aztán az ajtó télé ugrott. Társa már a kukoricás leié futott, a derengő éjtszakában tisztán leheted látni alakját. — Állj! — hallatszott. A fiatal kém futott tovább. 4F-,’Í • • • • • — kiáltott új­ra a járőr. Aztán két éles dörrenés és n futó a löldrebukolt. Stévó derntedten nézte. Engem nem vehettek még észre — gondolta lázasan. Okosan kell menekülnöm, a ház hátamögé. Az eresz árnyékában siklott a '-sö­tétben. Hatvani bácsi kiugrott a, házból és a határőrök íelé kiabált. — Erre! Erre gyertek! Itt a társa! Nagy Jóska őrvezetö lihegve fu­tott oda. szőke haja csapzott. — Merre van? , Durr! A lövedék mellettük - csapó­dott a latba. Beugt attak az ajtóiéi Iához. — Hijnye. azt a!. . — nem kel­tett már mutatni.., Stévó még egyre eregette a., go­lyókat az ajtó • íelé. El akarta zárni a kijáratot. Nagy Jóska nevetett: — Bajba lesz a legény, társam a hátába kerül. Pár perc muha már hallhatták a felszólítást. — Fel a kezekkelI Stévó látta hogv reménytelen az Hlenállás. Kellemetlen volt hátában érem; a töltött géppisztolyt Felemel­te kezét. Nagy Jóska az . Öreg Hatvani ‘ bá­csihoz fordult: : Mi történt? Meg akarták crvil. kölni? . . óz öreg mnvolvqoit: Rámlött a bitang de én előbb , le­löktem a lámpát és a sötétben nem talált el a gazember. Nagy Jóska is megnyugodva ■ el­mosolyodott. ' — Nem történt baj. Csak a lámpa törött el, igaz? . , Ezen már csak nevettek. Boldo­gan, teleszájjal. <3ALL ISTVÁN ~

Next

/
Thumbnails
Contents