Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)
1953-04-08 / 82. szám
1953 ÁPRILIS 8 NAPLÓ 3 A felszabadulási hét munfeaversenyének gazdag tapasztalatait hasznosítjuk a választási békeverseny során Kossuth-akna dolgozói a felszabadulási héten megfogadták, hogy be" hozzák márciusi lemaradásukéi. Vállalását az akna nem teljesítette, —• tervteljesitése csak 85.5 százalék. Ennek ellenére mégis eredményesnek mondhatjuk a felszabadulási hetet. Hihetetlen mértékben kibontakozott dolgozóink alkotókészsége, ;iw teremtő ereje. A, Rajnai—Bámkuti-körlet 115 százalékra teljesítette tervét a felsaaba. dulásj héten, Somogyvári elvtárs csapata 156 méteres gurítót hajtott ki, ebből több mint 60 métert március 20 és április 4 között. A 18-as elővá. iási csapat 490 százalékos Pfeiffer Alajos a volt bumlizó pedig 265 százalékos tervteljes-itéssel köszöntötte április 4-ét. A felszabadulási hét gazdag tapasztalatokkal járt a szakszervezet munkájában is. Ezeket „ tapasztalatokat most a május 1 és a választások tiszteletére indított verseny megszervezésében és vezetésében fsi kell használnunk. A felszabadulási hét tapasztalatai mutatják, milyen hatalmas jelentősége van a párosversenynek. A felszabadulási héten párosversenyre léptek egymással a Somogy vári és Tülmann brigádok. Március 20-án Tidlmannék voltak délelőttösök: két és fél mezőt bájtotok ki. Amikor délután Somogyvári elvtárs leszállt, csak ennyit mondott: lehúzom őket, És megtette. Az eredmény — a 136 méter, A párosversenv erejét későn ismertük fel. Nem fektettünk kellő gondot a párosversenyszerződéseik kötésére, megelégedtünk egyéni fel ajánlások gyűjtésével. Nem rögzítettig a párosverseny szerződéseket és így nem is tartottuk, de ne® is tarthattuk nyi'tváp napról-napra az ered. menyeket. A mostani versenysziakasz ban ezen gyökeresen változtatni fogunk. Bebizonyította a felszabadulási hét, hogy hatékony munkaversenyt csak akkor tudunk szervezni, ha a műszakiak időben rendelkezésünkre bocsátják a csapatokra felbontott terveket. Március 20"a előtt 2—3 nappal már mindem _ osapaf papíron megkapta, hány csillét kell kiadnia. Bizalmjaink ennek alapján hozzáfoghattak a vállalások szervezéséhez. Februárban—márciusban azonban nem így történt, s ugyancsak nem így történt áprilisban sem. A műszakiaknak minden hónap 25-ére fel hedene bontaniok a következő havi tervet, hogy m! elsejére meg tudjuv szervezni a vállalásokat. Ez azonban sohasem történt meg. Mo-st is már. cius 31-én kaptuk meg az áprilisi ter- yet, de ezt is rosszul. Természetesen átfogó munkaverseriyröl az első dekádban már szó sem lehet. A felbon tett terv alapján a súlyponti csapa- tekná-l — az 1-es, a 220-as, a 101 -of csapatoknál — megkezdtük ugyan a vállalások szervezését, ne a versenyt ‘C-3 előtt mindenütt megszervezni 'ttár nem tudjuk. A felszabadulási hét tapasztalatai azt mutatják, nem elég csak a csapatvezetőkkel megbeszélni a felajánlást, minden egyes dolgozó val kell beszélgetni. Az egyének vállalásaiból kell a csapat felajánlásának összetevődnie. Az egyének egymásközötti versenyének kell az egész csapat munkaversenyének alapjává válnia. A 21’es csapatnak 190 csillét kellett kiadnia, — vállalt 230-a-t. Szilas elvtárs a csapatvezető, és Krakkó elvtárs. szakszervezeti bizalmi végigjárták a fejtést minden dolgozótól megkérdezték ő mivel járul hozzá a csapat eredményének növeléséhez. Lovrenosics Ferenc 20 köbmétert vállalt, Leprich János 10-at, Sabján János ugyancsak lC-rt. Ezek az elvtársak azután teljesítették is szavukat. Lovrencsics elvtáxs 194, Leprich elv- társ 168, Sabján János 160 százalékra teljesítette tervét. Meg kell állapítanom, hogy vállalást aránylag so,k dolgozó tett közel 900 de papíron lefektetett, konkréten ellenőrizhető felajánlása csak 260-nak volt. Hogy ilyen sok volt az általános, nem ellenőrizhető vállalás, annak egyik oka, amit m-ost ki kell küszöbölnünk, hogy a párt- osoportbizalmiak ahelyett, hogy feladataikra megtanították volna őket — maguk gyűjtöttek felajánlásokat. Igen sok dolgozó egyáltalán nem tett vállalást, nem vett részt a versenyben. Ennek oka, mindenekelőtt a szakszervezrti bizalmiak túlságosan gyenge munkájában rejlik. Az üzemi .bizottság tagjai, valamennyien új emberek, a szakszervezeti munka pedig amikor mi idejöttünk közelállóit a nullához. Legelső feladatunk az volt és még ma is az, hogy megszervezzük a bizailmihálózatot. A legfontosabb csapatokra máris beosztottunk szakszervezeti bizalmit, a 21-es csapatr, Krakkó. Békeffi és Szabó elvtársakat, a 220"asra Kistarr János és Petrovics János elvtársa.kat. Megkezdtük a szakszervezeti biza’- miak rendszeres instruálását. Többen ugyanis még mindig abban látják feladatukat, hogy eladják a bélyegeket, most meg kell tanítani őket, hogyan szervezzenek versenyt és mit kell tenniök a verseny ellenőrzése érdekében. Jelenlegi apparátusunkkal az első dekádban még csak a súlyponti csa pataknál tudjuk megszervezni a versenyt. Április 15-lg azonban minden csapaton beállítunk egy-egy bizalmit és így a kisegítő személyzetet i« bevonjuk a versenybe. Megkönnyíti itt a munkánkat, hogy most már ők sem időbérben, dolgoznak vagyis jobban érdekelve vannak a csapat eredményeiben. A felszabadulási hét tapasztalatai másik fontos feladatunkká a műn- kaverseny ellenőrzésének megjavítását tették. Horváth Márton elvtárs mondotta, hogy nem elég csak szervezni a mun- kaversenyt, ellenőrizni is kell a _ vál 'alésok teljesítését. Igen jól bevált a felszabadulási héten Krakkó elvtárs módszere. Krakkó elvtárs műszak végén a csapatvezetővel együtt átveszi a munkát és kiskönyvébe bejegyzi a vállalások mellé a teljesítéseket is így állandóan figyelemmel kísérhet jük, ki miért nem teljesítette tervét A rendszeres ellenőrzés a dolgozók javaslatainak tömegét hozta felszínre. A jövőben a pártbizottsággal együtt minden javaslatot ismertetünk a műszaki vezetőkkel és következetesen ellenőrizzük, hogyan valósítják meg. Krakkó elvtárs módszerének elter. jesztése érdekében máris adtunk ki, jegyzetfüzetet valamennyi bizalminak. Javítanunk kell a verseny nyilvánosságán is. Eddig általában mindig ugyanazok a nevek szerepeltek a táblákon. A vállalást tett dolgozók többsége sohasem értesült arról, hogyan áll válla lása teljesítésével. Ezentúl felváltva minden dolgozó eredményét kiírjuk. Igen hasznosnak bizonyultak azok a népszerűsítési formák, amelyeket a felszabadulási héten alkalmaztunk. Ezért a zenekar továbbra is köszönteni fogja lakásukon a legjobb dolgozókat, továbbra is kikerülnek a legjobb dolgozók fényképei a Főtéren a dicsőségtáfolára. A felszabadulási hét tehát gazdag tapasztalatok forrása volt. Ezeket a tapasztalatokat további munkánkban fel fogjuk használni: megerősítjük és kiszélesítjük a bizal- mihálózatot, bevonjuk a munkaver senyhe rajtuk keresztül azokat is, akik eddig kívülmaradtak a versenyen, elsősorban a segédmunkásokat. Nagyabb gondot fordítunk a páros- verseny szerződések kötésére, a szakszervezeti bizalmiakon keresztül rendszeresebben ellenőrizzük a vállalások teljesítését. Elmondta: Bátai Jakab a Kossuth-afcna üB-elnöke. A NÉPNEVELŐK MUNKÁJÁHOZ Megyénk népnevelőire szép és megtisztelő feladatok várnak, hogy tartalmas, lelkesítő agitációval harcoljanak a választások sikeréért a tervek maradéktalan teljesítéséért, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésével pedig a bő termésért és a hozam növeléséért. — Az előttünk álló feladatok megkövetelik né pnevelőinktől, hogy gyarapítsák tudásukat helyi és országos agitációs érvek használatával. Népnevelőinknek ismerniök kell eddig elért eredményeinket és azokat a hatalmas távlatokat. amelyek ötéves tervünk megvalósításával elérk tárulnak. Ahhoz, hogy agitátoraink jó munkát végezhessenek, szükséges a nép- nevelőíüzstek használata, a napisajtó olvasása, melyek nagy segítséget adnak a népnevelőknek. Az ötéves tervet és annak eredményeit ismertetni, népszerűsíteni annyit jelent, mint a párt következetes békepolitikáját ismertetni. Ötéves tervünk a béke terve, amelyért érdemes és kell is harcolnunk. Miről beszéljenek népnevelőink a dolgozóknak? A sás-di népnevelők is sokat be- 1 hogy a múltban nem beszélhettek szülhetnek a múlt átkáról, bajáról. | kulturális igényekről. Ezt Js fel kej!l Elmondhatják hogy községükben is sok olyan dolgozó párását van, mint Horváth Vendel, aki a múltban m'nl cseléd húzta az igát. A múltban semmit sem mondhatott magáénak de ma már elmondhatja, hogy öt szarvasáéba. rádiója, kerékpárja van. Sütő József a múltban ugyancsak cseléd volt. Ma kilenc hol(] juttatott földön gazdálkodik, négy szarvasállata, rádiója van. Mindezek, ről beszélni kell a népnevelőknek, hogy mások is megértsék: mit jslen tett a mult a családjuk számára és milyen összehasonlíthatatlanul más a jelen. Sásd község dolgozóit a népneveiknek emlékeztetni kelj arra is, eleveníteni a népnevelőknek. Ma minden dolgozó paraszt művelődhet — a kultúitház is ezt a célt szolgálja. Az elmúlt évben 226 vezetékes -ádiót is szereltek be a lakóházakba, de ezenfelül 249 rádiókészülék van még a község lakosainak birtokában. Ha a múltról beszélnek népnevelőink egyezer sem felejtsék el a jelent és a jövőt. Országszerte hatalmas építkezések folynak: épül Sztálinvá- ros, Komló — a két szocialista városunk. De nagy építkezés folyik Meszesen is. Beszélhettünk-e a múltján hasonló építkezésekről? Mindenki előtt világos, hogy nem. Nézzük mi volt a helyzet , múltban? 1935. július 27. Kereskedelmi miniszter 10.766/93 3. sz. rendelele. Másodfokú iparhatósághoz. A miniszter elrendeli, hogy a na gyíokú munkanélküliség következte- ben az építőiparban csak szakmánk ásókat lehet alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az' építkezésnél lévő napszámosokat el kell bocsátani és valamennyi aprómunkát amely semmiféle szaktudást nem igényel, szakmunkásokkal kell végeztetni. Akkor nem volt műnk- a segéd I segédmunkásra van szükség csak a munkások, de a többi dolgozók szá- pécsi 73/1 Építőipari Vállalatnál, mára sem. Ma ezzel szemben 150 • • Ötéves tervünk alkotása: új Sopiana Gépgyár Robnz Miksa egykori ,,kócerájából‘‘ is liataln\us gyártelepet fejlesztett az ötéves terv. A mai Sopiana helyén a felszabadulás előtt néhány zsindelye«, diilcdező viskó rejtette el naponta napfény és frisslevegő elől a Horlhy. rendszer páriáit — a munkásokat. 1947-ben a „gyár" leégett, s ami megmaradt belőle, jó lett szeneskamrának és lomtárnak. Uj csarnok, irodahelyiségek, fürdő épült a romokon. A volt 10x5 méteres szerelőműhelyt egy 80x25 méteres csar nők váltotta fel, hatalmas ablakokkal, üvegtetővel. Az új gépeket már mind idehozták. Először a szovjet Horizon- tál gép érkezett, (120.000 forintért), azután már sűrűn követték egymást a síkcsiszoló, a tengelycsiszoló, a marógép, fúrógép, fűrészgép, esztergapad, daru és harántgyalu, közel öl- millió forintos költséggel. Régen transzmissziós meghajtással működtek a gépek, ma minden gépnek külön villanymotorja van. Régen négyméteres vályúnál mosakodtak az emberek, ma 300 személyes fürdő, tusoló, hideg és melegvíz, külön öltöző áll rendelkezésükre. Régen három ap_ ró viskóban üdüngtek a munkások, ma két hatalmas csarnokban aratják győzelmeiket. Az ötéves tervben ugyanis felépült '2 milliós költséggel) a második csarnok is, elkészült a fürdő, emeletén az irodahelyiségekkel. (A második emeletet a közeljövőben kezdik el építeni.) De ezzel még kornálsincs befejezve az építés. Eddig „kimaradlak“ az öntők. Nekik külön gyárat létesítenek a Kokszmüvek környékén, kUlön be- hötőúttal, iparvágánnyal. A felszabadulás előtt csak nagyobb javítóműhelynek számító Sopiana ma népgazdaságunk jelentős üzeme let;. Kábelszövőgépei, csőhajlító és esiszo lógépei nemcsak hazánkban, hanem messze külföldön is keresettek. Minőségi munkával, tervük teljesítésével köszönik meg a Sérv ajándékait, az új Sopiana dolgozói. A Sopiana Gépgyár új csarnokának egy részlete A SÁTORHELYI KARDOS-CSALÁD A sátorhelyi állami gazdaság most -íz államé, a dolgozó népé. Felszabadult;, boldog emberek laknak a pusztán, Itt lakik a Kardos-család is, ;l*it 'mindenki jól ismer a pusztán. Szorgalmas, becsületes emberek, derekasan megállják helyüket a műn kábán. A hármas iker is a gazdaságban dolgozik, akik 1606-ban születtek- Kardosáé hármas ikret hozott a ydagra, két fiút és egv leányt. Most Jelentős összeget — 2000 forintot — J'isz haza a három gyermek minden •'°nap elsején az apával együtt, ami gondtalanabbá teszi az életüket. Az ®»yik fiú traktoros, a másik kocsis, Gabriella a növénytermelési brigád Rttk a tagja. Nem kell már félniük Kardosoknak, hogy a sok gyermek £s*k szegénységet, nagyobb nyomort I'0* a családra Kardos Istvánrté este boldogan vária 'haza férjét, gyermekeit a munkából. Ilyenkor sok szó esik a gyermekek jövőjéről. Amikor a három, gyermek megszü tetett,, nem volt ilyen az élet Sátor, bolyén, .mint most. A 7000 holdas puszta, még nem a dolgozóké volt. lamem Albrecht főherceg fenséges Reggel három órától este 10— 1 óráig közel 900 lerongyolódott cse- pd robotolt megállás nélkül. Albrecht t2ílerce? Pe,dig kasszájába süllyesz- a dolgozó kezek, a zsíros fekete töldek jövedelssáu Ezekről a nehéz évekről beszél Kardosné. Férjével együtt ők is hosz szú esztendőkön keresztül dolgoztak a sátorhelyi uradalomban. Kardos István, mint konvenció« béres volt alkalmazva a pusztán. Az évi konvenció 12 mázsa búza, két mázsa ár pa, három mázsa kukorica. 100 pengő és' egy hold kukoricafftld termése volt. Akárhogyan próbálták is beosztani az évi keresetet, nem volt élég. így határozta el a Kardos család hölgy a feleségnek is dolgozni kell. A hetedik apróság útban volt és ez kicsit megnehezítette Kardosné munkáját. De Kardosné vállalta a feladatot. Kardosnét alkalmazta Szilágyi jó sz,ágigazgató úr tehenésznek. Ez kü- ’ön haszon volf az uraságnak, mert amig a férfiak egy pepgő 60 fillér napszámot kaptak, addig a nők csak egy pengőt. Kardosaiénak is 21 tehén volt gondozására bízva, 21 tehenet kellett etetni, ápolni, fejni és alóluk a trágyát reggel, este. kihordani. így dolgozott Kardosné 1936 február 10 én is. 1936 február ll-én reggel a 21 tehenet még megfejte, kitrágyázott, de délben már nem bírt dolgozni. Délután három órakor egyszerre három apróság érkezett a családba. Kardosné kieseti a munkából, 30 pengővel csökkent a havi kereset. Ezután egy embernek kellett meg keresni a kenyérrevalót, már kilenc gyerek számára. A nehéz helyzetüket látták a többi cselédek is. Néhányan vigasztalták, hogy „majd csak megéltek valahogy“, mások azt mondott t&k: „Hívják meg a herceget keresztapának, az majd vesz ruhát a gyerekeknek, meg aztán ad is valami juttatást, hogy enyhítsen a szükségen." így is történt. Másnap távirattól küldtek a hercegnek. „Fenséges főherceg úr, február 10-én gyerekünk született, két fiú és egy leány. Aláz'a- tosan kérjük uraságát, hogy fogadja el a keresztapaságot.“ Alig telt el egy hét, Szilágyi jószágigazgató úr irodájába hivatta Kardos Istvánt és közöltté vele a fenséges főherceg úr válaszát: „A fenséges főherceg úr elfogadja a keresztapaságot azzal a feltétellel, ha az egyik fiút Frigyes, a másikat Albrecht, a leánynak pedig Gabriella nevel adnak" így tetszelegtek ebben az időben az Albrecht fő hercegfélék „jóságukról". Kardoséig beleegyeztek a főherceg kívánságába, mert még babakelengyére sem volt pénzük és számítottak arra, hogy a fenséges» úr adni fog. A fenséges főherceg úr adott is min den újszülöttre 100 pengőt, amivel el is intézte a keresztapa-ságot. A Kardos családnak azonban nem volt minden elintézve. Nőttek a gyerekek, több kenyérre volt szükség, több volt a család, több lett a gondjuk. Kardosné egyszer meghallotta, hogy a .fenséges főherceg úr a kaparancsai üzemegységbe érkezett repülőgépével és kérelemmel akart hozzáfordulni, hogy legalább negyedévenként egy mázsa búzával emeljék férjének a a konvenciót. Kardosné engedélyt kért Szilágyi jószágigazgató úrtól, hogy elmehessen a fenséges főherceg úrhoz. Dé Szilágyi jószágigazgató úr csak annyit mondott gúnyosan: „Mii akarnak? Talán egy pusztát minden gyereknek?“ Kardosék nem akartak vagyont, nem akartak pusztát, csak kenyeret. De hiába való volt a kérettem, a konvenció nem lett több. a kérés csupán ígéret maradt. Mehettek Kardosék fűhöz, fához, Szilágyitól csak azt kapták, hogy „minek kellett az a sok gyerek, most csináljanak velük, amit akarnak“. így a Kardos családnak még nehezebb esztendőkre kellett számítani. Ilyen volt a főherceg „keresztapa". • 1943. A zsellérek megszabadul tak a szolgásomtól Megszabadultak a fenséges főherceg úr nehéz jármától, ..bőkezű jóindulatától.“ A fenséges főherceg zsellérei a maguk gazdái lettek. A Kardos család is bizalommal tekinthetett a boldogabb jövő elé. Megszűnt a kenyérgond, a megalázkodás, könyörgés, a fenségek és a méUóságos urak előtt. Megszűnt a látástól vakulásig való munka, a napi égy pengős napszámért. Telik már a Kardos családnak a kenyér mellé minden évben két hí- zotlsertés, ami biztosítja az évi z&ír és húsellátást is. De minden hónapi keresetükből tudnak vásárolni valamelyik gyermeknek, az apának, vagy az anyának egy-egy öltözet ruhát. A gyerekekre már nem olyan élet vár, mint amilyen életet a szüleik éltek. Tanulhatnak, olyan pályát választhatnak, amilyent éppen akarnak. Lehet belőlük orvos, tanár, mérnök, vagy éppen amihez kedvük van. Nem- élhettek ilyen joggal szüleik a múlt rendszerben, amelynek az lett a következménye, hogy szavazati joggal sem rendelkezhettek, mert 6em írni, sem olvasni nem tudtak. De a felszabadulás után ez az úri törvény megszűnt. Most boldogan készül a Kardos család a választásra, mert tudják, hogyha a Függetlenségi Népfrontra szavaznak, akkor a békére, a gyermekeik boldogabb élete mellett tesznek hitel KurÜW Ytace
