Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)

1953-04-04 / 80. szám

1953 ÁPRILIS 4 5 HfiPLÓ ŰJ ÉLET TEREM AZON A FÖLDÖN... Visszakaptuk hazánkat, falunkat Már sokan mondták nekem, hogy még soha nem láttak olyan sok új házat, annyi gyönyörű fürdőszobás, napfényes lakást egyhelyen mint amennyi Pécs új városnegyedében, Ujmeszesen épül. Még jól emlékszem — hiszen nem is olyan rég volt — arra az időre, amikor vadrepco és pipacs nőtte be Meszes és a Fehér hegy közötti út két oldalát és arra is. amikor később keskeny rövid tiadrágszijparcelJákat hasogattak a DGT urai ebbő; a területből és szét­osztották a jelentkező bányászok kö. nőtt. * Volt égy lánypajtásom, Hildának hívták. Az ő szülei közel a Malom úthoz kaotak egy földcsíkot Na­gyobbacska lányok voltunk már ak­kor, kilenc-:íz évesek és már arra kezdtek tanítani bennünket, hogyan kell belenyomni az ásót a kemény rögbe, hogy kel' lehasítani egy "egy szeletet belőle és hogyan kell szépe® megfordítani. Komolyan nem dolgoz­tunk mi még akkor mégis hólya­gos lett a tenyerünk. A Hilda ma­májának kezén pedig nagy, kemény bütykök jelezték a nehéz megeről- lető munkát. Mondta is sokszor' „Nem ér semmit sem ez a föd, még a fáradságot sem fizet; vissza. De mikor olyan nehéz a megélhetés, g, gyerek meg sok.“ Azért, amikor ösz- sze; a csípős hidegben letörtük a ku­koricájukat és hazavittük a talicska* vai túégis elhatározta, hogy a jövő ávben megint csak felásózzáft és be­vetik. így ment ez éveken keresztül, * A n«drágszdjak 1945-ben sem cserél lek gazdát és akkor akinev volt. örült, mart a háború elvitte a kenye­ret ég akinek volt Ilyen földje, az legalább többször ehetett kukorica­máiét, vagy ahogy mi mondtuk, pró- szát, Jó volt a sovány föld négy" venötben, negyvenhatban is, de ami­kor megjött a jó forint, sokan le­mondtak róla. Nem kell már nekünk az a föld — mondták. — Hiszen nem vagyunk mi földművesek. Bányászok voltunk és azok fe maradunk. Kapunk a mun­kánkért elég pénzt vásárolhatunk rajta, ami keli, meg kell a pihenée-'s. Azt hiszem akkor már Hildáék- nak sem volt meg a földjük, mert máshova mentek lakni. De sokáig nem . is Lehetett volna, mert a földe­ken elkezdtek építeni. Azt mondták, az élmunkásoknak. Az első házak gyorsan el is készültek. Igaz. nem azon az oldalon ahol a Hildáék pici földje volt, hanem a papi szőlő fe.lő- lin. Szép kis házak lettek ezek: föld* szintesek, fürdőszobásak, piros cse­réptetővel, kis virágoskerttel ház előtt. De sokat akartak építeni és kiszámították: ha minden lakás föld szintes lesz, nem lesz hely végül, ahova építhetnek. Pedig jó nagy te­rület volt az út két oldalán. * Már laktak a kis házakban az új lakók amikor állványokat készítettek az északi oldalon. Először egy ház alapját ásták meg majd egyre több és több készült el, de ezek már eme- etesek voltak, huszonnyolc vagy negyvenkét szép fürdőszobás lakással Tavaly május elsejére készült el az országút keleti oldalán — ahol a Hildáék földje vo't — az első házsor. Olyan szorgalmas emberek rakták itt gyors egymásutánban , téglaso­rokat, mint Szorg József DISZ ifjú­munkás. Ritter Ödön ugyancsak DISZ fiatal, Máhr György kőműves, Ge" ring Gyula kőműves és a többig akiknek a nevét nem lehet felsoro.- ni de akik valamennyien azért van nak, hogy új életet építsenek. új embereknek teremtsenek boldogságot az új lakásokkal. A« épülőben lévő újme#*esi Iskola. 195* őszén már nem a félórányi já­rás»* fekvő gyárvárosi Iskolába Járn ab a meszesd bányászok gyermekei, 1 hanem ebben az Iskolában fognak tanulni. Amikor * múltkor Meszesen Jár­tam, nagy csodálkozással vettem ész- r«, hogy az építkezés már egészen le­it ázó dóit a váróteremig, ahonnan a meszesl bányászokat villamos viszi minden műszak előtt a bányákra. 8e akikor láttam meg azt la, hogy ahol ml valamikor megtanultuk for­gatni az ásót ott most la ásóznak. De nem gyerekek hanem munkások. Kubikosok, akik új házak alapjait készítik. Azon M földön, ahol mi őszönként végigcsikorgattuk a kuko* ricávai megrakott talicska kerekét, most szállítószalagokkal küldik fel a magasba a téglákat a kőművesek­nek. A rúgj kis parcella egy részét nagy házak uralják. Az országút fe lőli oldalon már elkészültek a feljáró kőlépcsők is egy.egy ház között és már hordják a téglatörmelékeket, egyengetik » talajt a-facsemeték, illa­tos virágom számára. A második ház­soron még serényebb munka folyik. Amit megnéztem, az a tizenkettes épület amelyiken a Gering-brigád dolgozik. A felvonó megállás nélkül szállítja az anyagot az épület tetejére ahol „ brigád tagjai éppen a padlástéri ma" gasítá&t falazzák. Ebben a házban összesen 28 darab két- és háromszo bás fürdőszobás lakást építettek és mire mindennel elkészülnek majd, 1953 május 31.et jelez a naptár. Ezt az időt szeretnék lerövidíteni a bri­gád tagjai, Szorg József. Ritter Ödön. Máhr György, Gering Gyula, Kiss Rozália Horváth László Nőth János- né. Mester Irma és még nem tudni, hányán, akiit mind-min^ a híres Ge* ring-brigádba tartoznak. A brigád leg­Munkában a Gering-brigád. Sietni kell a 12-es épület padlástéri magasítás falazásával. Képünkön balról jobbra Szorg József DISZ ifjúmunkás. Ritter Ödön DISZ-fiatal és Máhr György kőművesek, Gering Gyula brigádvezető, Finger Károly munkamódszeráladó és Kiss Rozália segédmunkás láthaiú. Itt Fczekasboddn is a hutáitok alapították meg a volskbundot. Kelt József 40 holdas kidák, Rumszauer Ru. dolf 30 holdas kidőlt és társai. Azt mondták nekünk és még sok nincstelen társunknak, hogy ha nem lépünk be, az útszéli eperfákon fogunk' lógni. Mi azon­ban nem léptünk be. Közeledett 1940 má. jus elseje. Mi, akiknek annyi, földünk sem volt, hogy bukfencet vessünk rajta, meg azok, akik­nek kevés földjük volt, arról suttogtunk, hogy ez a mi ünnepünk, ma ne dolgozzunk. A volskbundisták megsejthették miről le­het szó, mert egy ellen- tüntetést rendeztek. Hit. lert élteóve, rikoltozva vonultak végig a falun. Ahmánn Adóm, Braun Károly, én és még töb­ben ezt már nem bírtuk nézni.. Elbújtunk a bi. kaistálló mellett és olyan hangokkal fogad­tuk a volskbundista tüntetőkei, hogy azt nem lehet leírni. Utá­na kövekkel dobáltuk őket.. A volskbundisták leálltak, utánunk futot­tak, de nem tudtak el. fogni bennünket. Igaz, hogy futnunk kellett, de megmutattuk, hogy mi is vagyunk. Egy időre megzavartuk a 'tüntetésükéi. Egy hétig nem tör­tént semmi, ügy lát. szott, hogy nem is tud­ták. kik voltak az el­lenállók. De ez csak látszat volt. Május elseje utáni vasárnap ünneplő ru. habar, mentem végia a fali than, amikor Kctt, József és négy hozzá hasonló társa megtáma­dott. Bemocskoltdh fe­hér ingem„ széthasítot­ták nadrágomat és ke. nvetleniil megverlek. Azzal bocsátottak el, honi/ maid belefojtanak q Karasicdba, A leventénél sem hagyták nyugtomat, ök voltak a parancsnokok, azt csináltatták velem, amit akartak. Nekem pedig meg kellett esi. nálnom, ha nem akar­tam a frontra kerülni. Az egyik nap bejött hozzánk Rumszauer Ru­dolf, aki bíró volt a fa- luban és így szólt: — Aki nem lép be, annak nem adunk ke. nyeret. Ilyen pásztorok nem kellenek nekünk. A faluból pedig taka­rodjatok! Addig, míg bele nem fojtanak ben. neteket a Karasicába! így volt ez akkor. Elűztek bennünket a falunkból. Amikor men. tünk, úgy éreztük, hogy nemcsak a fajunkat, #hanem hazánkat is el. vették tőlünk. Kékesden laktunk, de azért hallottuk, hogy mi történik Fazekas- bodán. A háború első hónapjaiban Rumszaue- rék szája be sem állt a dicsekvéstől, hogy né­hány hét alatt győznek a németek és ehhez ha­sonlókkal. A németek moszkvai és sztálingrá­di veresége után már alábbhagyott a hang­juk. Azt gondolták, hogy meg tudják állítani a Szovjet Hadsereget. Kctt József ezért be­vonult SS.nek. Helyet­te, volshbund vezető­nek beállt Rumszauer fia. Igaz, hogy papnak készült, de mit is szá­mított nála ez. Közvet­lenül az avatás előtt le. vetette a reverendát és ő lett a faluban a vohk bund-vezetö. A kettő úgyWszik jól megfért. De hiába csinállak ők akármit. A Szovjet Hadsereg jött és felsza­badított bennünket. * Kisbíró, postás, éjjeli őr voltunk apámmal Kékesden. Az egyik éi. jel, amikor apám volt kint a faluban, feléb­redtünk. Nem tudtuk mi történi, csak azt láttuk, hogy hull a mennyezetről a vakolat és kicsi házunk majd összedől. Apánk besza. ladt: — A németek felrob­bantották a nagypaM hidat — mondotta. KisztdadtunJ;. Újabb robbantást hal­lottunk Fazekasboda irányából. A németek felrobbantották a mi fa­lunk hídját is ... Másnap éjjel jöttek be... Egy háromcsilla­gos kozák lovastiszt volt az, akit először megláttunk közülük. Anyám kenyeret sü­tött, nem is egyet és szétosztottuk a szovjet katonáknáls. Azok meg marhahúskonzervet vet­tek elő és megkínáltak bennünket. Rövid idő múlva visz- szamentünk Fazekasbo. dára. Visszakaptuk a falunkat, Visszakaptuk a hazánkat. * A földosztáskor 10 hold földet hajdúnk. A tszcs megalakulásakor, 49-ben, természetesen mi is beléptünk. Azóta mondhatjuk el, hogy szép nyugodt az éle. tünk. Békében élünk, senki sem bánt bennün­ket, megvan minde­nünk. Mi jó munkával és a beadás teljesítésével akartuk megünnepelni április 4-ét. Ezért telje- sí', ettük szüleimmel együtt közel egész évi tojás és baromflbeadá. simkat. Édesanyámat bevá­lasztottál; a népfront­bizottságba. Bn mint népnevelő mondtam ne­ki: — Menjen édesanyám. ittenien csak a név. frontba. Mert azóta, amióta népfront vau. azóta vagyunk egyen, löek és azóta van jó életünk. Elmondta: SIKLÓSI JÓZSEF fazekasbodai német­ajkú tsz-tag. Egy és fél Éra atolt \m, mint néqy nrizsa vas3í gyűjtőitek az úttörők jobb tagjai? Ez egy kényes kérdés Ha őszintén akarjuk mondani, van­nak jobb és gyengébb képzettségű­ek. A gyengébb elér akaratával any- nyit, mint az ügyesebb, mert folyton azon igyekszik hogy előre jusson. De valamennyien meg akarják forgatni itt az idő kerekét azzal a 140 száza" lékkai amit. április 4-'g vállaltak. — Ha p kőművesek vállalták a többletmunkát, akkor mi is hozzájá­rulunk! .— így vélekedtek a segéd­munkások. — És nem egyszer nagy meglepetéssel vették észre a kőmű. vesek, hogy a munkaidő legeslegele- jén már ott volt a kezük alatt a tégla, mellettük a habarcs, csak ép­pen falazni kellett, Ilyenkor nem szól" tak semmit, de nekiv is gyorsabban mozgott a kezük ... A kéményfalazási, első emeleti válaszfalazás a második emelet ab­lakainak elhelyezése megtörtént pon­tosan határidőre de már olyan mun kákát is elvégeztek, mint az alagsor 28 fáskamrájának a kiképzése — amelynek csak a felszabadulás ünne. oe után kellett volna elkészülni. A brigád neve sűrűn szerepelt Q ver­senytáblán: Gering-brigád 132 száza" lék (ez volt mostanában a legala­csonyabb) — Gering-brigád 151 szá zalék — Gering-brigád Í79 százalék. — Gering-brigád 169 százalék... Az átlagos 140 pedig minden dekádban megvolt. * Igv érkezett el 1953. április ne" gyedike. Ma a Gering-brigád minden tagja ünnepel és ünnepet ü'.iwv az új meszes! házak lakói is. Azt ün­nepük. hogy új élet terem azon a földön, amely az én lánvpajtásom szüleinek olyan sok munkáért, oly keveset adott. Harsányt Márta A Pécsi Szénbányái! ferv'eHesítése — a legjobb körletek A Pécsi Szénbánya Vállalat nem teljesítette április első két napján tervét. Az aknák közötti versenyben továbbra is Széchenyi-akna tartja az elsőséget. A két napi eredmény alap­ján a következő a sorrend az aknák között: 1. Széchenyi-akna 108.1V« 2. Petőfi-akna , 103.4Vo 3. András"akna 100.3°/o 4. István-akrip 88.3°/o 5. Béke-akna 86.7°/« A vállalat 94.6 százalékra teljesí­tetté a havi tervét. * A felszabadulási hét legjobb kör­letei: PetőfLaknán: legjobb körlet: Grad- wohl István 139.3 százalék. Széchenyi"aknán legjobb körlet: Judt Nándor 107.8 százalék. András-aknán legjobb körlet: Obert Antal 109.9 százalék. Ietván-aknán legjobb körlet: Nagy József (8) 108.6 százalék. Béke-aknán legjobb körlet: Erdei Károly 100.0 százalék. Az 1953. évj fémgyüjtő hónap első napján a pácsbánvatelepi általános iskola tanulóinak Borbála-telepen la­kó úttörői másfél óra alatt több. mint négy mázsa vasat és nyolc kiló szí­nesfémet s ötvenhat kiló rongyot gyűjtöttek. Jó munkát végeztek az úttörők kö" afil: Fekete Ilona Berta Irén. Feke­te Gyula. Sándor László és Kozma János úttörők. Ezek a pajtásov a gyűjtés második napján is szép ered­ményeket értek el és nagyban hozzá járultak ahhoz, hogy a MÉH váll« - 'at 26->s átvevő telepe a napi tervé: ■teljesíteni tudta. Pajtások továbbra k járjatok élen a hulladékgyűjtésben segítsétek elő a fémgyüjtő hónap sikerét! A pécsbányai iskolások részére áp. rilis 8"án az új általános iskolában egéisznapos átvevőnap lesz. Ugyan­ekkor a Borbála-telep étvevőhelye szünetel. Szón tag Emil MÉH-szervező. Öl ÉKES TERVÜNK A „November 7“ Erőmű föld volt a helyén, ma pedig már ötéves . tervünk másik nagy alko­tása az inotai kooperáció (együttmű­ködés), amely ötéves tervünk egyik legnagyobb energiaszolgáltató bérén, dezéséből, a „November 7“ Erőmű" bői az erőmű szénellátását biztositó bányákból és hatalmas alumínium­kohókból tevődik össze. Az inotai kooperáció építése ötéves tervünk egyik technikai csodája. A gyárépü­letek legtöbbje harminc és hatvan tonnás előregyártott vasbetonrészek­ből készült. A hatalmas épületeleme­ket emelőgépek helyezik be a kívánt helyre. Az építkezés és a tervezés a legfej­lettebb szovjet technikai tapasztala" tok felhasználásával, a csehszlovák dolgozók testvéri segítségével ké­szült. Az erőmű gépészeti berendezé­seit a baráti Csehszlovák Köztársaság szállítja- A „November 7“ Erőmű építése a proletémemzetköziség ha talmas erejét hirdeti. A magyar és csehszlovák dolgozók közösen vég­zett.. hősi munkájának eredménye hogy míg a Mátrai Erőmű néo- év.g épü-t első üzembehelyezéséig, addig a „November 7“ Erőművet 1950 júliusában kezdtük épiteni és 1951 november 7-án már működött az első gépegysége. Három évvel ezelőtt még puszta négy gépegysége termeli a villamos, energiát. Az erőmű építésével párhuzamosan folyik a környék bányáinak kor szerüsitéíe. A munkafolyámatokat ezideig már mintegy hetven százalék­ban gépesítették: a munkák nagy ré­szét a Szovjetuniótól kapott bánya­gépek végzik. A kooperáció megváltoztatja a környék képét is. Az egykori Vár­palota. Pét és Inota összeépülésével új, szocialista város keletkezik, kul- túrházak, sporttelepek uszodák léte­sülnek. Korszerű autóbusz", majd tro­libuszjárat köti össze az újonnan született iparváros egyes részeit. Várpalotán az ötéves terv már ed­dig 441 korszerű, minden kényelem mel ellátott lakást adott bányászaink­nak. Emellett folyamatban van 136 lakás építése és még az idén újabb háromszáz lakás építését kezdik meg. A város a terv során négymillió fo­rintos költséggel kultúrházat kap. Husztantermes iskola, 44 férőhelyes bölcsőde és 75 személyes óvoda épül. Rövidesen megkezdik újabb két nagy befogadóképességű iskola építését is. A bányászifjúság részére új bányász­iskola és tanulóotthon létesül, mint­egy három és félmillió költséggel. — Épül a nyolcszáz férőhelyes filmszín" ház. Megkezdték az 1600 főt befoga­dó modern fürdő építését is. A ..November 7“ Erőmű jelentősé gát fokozza hogy kazánjait a cse­kély fűtöértékü várpalotai lignit fűti. amelyet az ipar más területén nein ■ lehet gazdaságosan felhasználni. A .November 7“ Erőmű messzeme­nően automatizált üzem. A szenet a bányától a kazánok teréig emberi kéz nem érinti. Az egész üzem kezelését kisszámú, de nagv műszaki képzett­ségű szakmunkás irányítja. A ..November 7“ Erőmű energiaszol gáltaíása igen jelentős: mi azonban ennél is többet akarunk: az ország elektromos energiatermelését az 1938. évinek több, mint ötszörösére fogjuk emelni. Hiába gyártunk fonó- és szövőgé" peke,t ha nincs elegendő áram, amely lye! a gépeket működésben tartsuk. Hiába juttatunk a falura könyvet, ha „ pislogó petróleumlámpa mellett ki-* fárad a dolgozó parasztok szeme. Hiá­ba lenne elektromos fejögép a falún, rádió a dolgozók lakásában, ha nine* áram. Elektromos áram kell az orvo­si rendelőbe, az iskolába, a moziba, a színházba is. Az elektromos ener­gia felszabadítja a dolgozókat a ne­héz munka alól, eljuttatja a kultúrát az ország legtávolbbi zugára ie. — könnyebbé és szebbé teszi az életet. Ezért fogunk az ötéves terv végén annyi villanyáramot termelni, hogy az ország minden lakosára évente közel 650 kilowattóra elektromos energia jut — másfélszer annyi mint Franciaországban.

Next

/
Thumbnails
Contents