Dunántúli Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-08 / 57. szám

NAPLÓ 19?>3 MABCTTTS 8 A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPI HETE Bz évijén március 7 és 21 között rendezik meg Magyarországon, má­sodízben a Szovjet Könyv ünnepi He tét. A könyvhét folyamán Baranya megye üzemeiben vállalatainál és falvaiban könyvkiállftásokat, könyv­vásárokat és olvasómegibeszéléseket tartanak könyvtáraink és 'könyves­boltjaink. „A formájukban nemzeti és tartalmuk- ban szocialista kultúrák között nincs és nem Is lebet harc, hanem csak kö­zeledés, kölcsönhatás és összeforrás. Ez. a titka a szovjet kultúr., mély hatásának a mi szocialista kultúránk fejlődésére. És ez a titka annak is, hogy a szovjet kultúra is befogadja és magáévá teszi a haladó magyar kultúra nagy alkotásait“ — mondok la Révai elvtárs. Az út azonban nehéz volt eddig. Esztendők következetes kultúrpoliti­kájára volt szükség, hogy me már büszkéik lehassunk mindarra, amit Révai elvtárs szavai jelentenek. A magyar dolgozó sokáig bizalmatlan volt. a könyvekkel szemben. Ez elég­gé érthető és természetes hiszen az üzemi és falusi dolgozó csak az ügy­nöki aktatáskák „árucikkeihez“ ju'- hatott. Behálózták, rábeszélték, k> esal.ták a pénzt zsebéből. Ha azután a könyvet elolvasta, akkor döbbent rá. hogy kétszeresen csapták be, mert a könyv, melyért nehéz mun­kája bérét adta: nem hozza szól, ide­gen problémákról fecseg, milliomos urak nyári kaland kiírói hazudozik. vagy földöntúli világba akarja csá­bítani. : A felszabadulás hozta meg ezen a téren is az átalakulást. Ma már a könyvet nem jutalékos urak „árusí1- ják“. Ae' ŰZémi könyvfelelősök révén a könyv a dolgozók közvetlen köze­lébe került. — nemcsak az üzemek­be jut be, hanem egyenesen a mun­kapadokhoz. A múlt idők könyveitől Idegenkedő', bizalmatlan dolgozó saját szaktársa ke­zéből lapozhat bele az új könyvekbe, és lassan, fokozatosan bátorodott ad­dig, hogy ma már a könyv legmoghit­tebb jóbarátja. Néhány esztendővel ezelőtt még nem volt, vagy alig akadt olyan ma­gyar (ró, aki a ködösítő, hazug Hor- thy-hagyományoktól egycsapásra meg tudott volna szabadulni. így az első. magyar nyelven megjelent szovjet Írások voltak követei annak a nagy eéllkitűzésnek, hogy végre tnegiba- rétkozzék a dolgozó ember a könyv­vel. Ezek az írások azon a nyelven beszéljek, melyen a földiteke Leg­több embere beszél: a dolgozó em­ber cikornyátlan, tiszta becsületes nyelvén. Kohómunkások szövőnők, bányászok. parasztok', mérnökök, gépírónők egymásután döbbentek rá arra, hogy az új könyvben róluk van szó. Mindennapi életük millió prob'é- májáról ős azokról a lehetőségekről melyeket egészség.-.« erejük, akara­tuk és fantáziájuk teremthet. így a szovjet könyv éb résziét te fel a mi munkásainkban az elnyomott újí­tó, tbremitö, feltaláló ösztönt, miután megismertette őket orosz ukrán, grúz örmény szaktérsaikkal. — a szovjet könyv döbbentette rá hétköznapunk hőseit: hogy a gép mellett dolgozó ember, ha jól ismeri gépét, — egy- egv merész újításával többet hasz­nálhat üzemének, sőt az egész őrs zár­nak mint egy egész éven át ülése­ző szervező szövetség, így aztán Po- ’evoj, Ázsájev. Kazakevics, Grányin. Makarenko. Babajevszkij könyveit ma már nemcsak szeretik, hanem ;egjobb barátjuknak tartják dolgozó­ink. A fiatal magyar írók a szovjet írók segítsége nélkül nehezen taláPák vol­na meq az elefántcsonttoronyból a ki­vezető utat. Ahogyan dolgozó népünk öntudato­sodott Popov Avgyejev Solohov. Pervencev könyvei nyomán, úgy ve­lük párhuzamosan ébredtek fel fiala' íróink. Ma már az új magyar írók egyre sűrűsödő sora jelentkezik. A szovjet íróknak köszönheti népünk, hogy ma parasztin) tud szólni a ma parasztjaihoz magyar nyelven. — hogy ma az esztergapad mellől szól­ni és írni tud a munkás a fekete­arcú vájárhoz, a haladás, a győzni- akarás magyar nyelvén. A Szovjetunió nagy írói, Tyiho- nov és a többiek hívták fel figyel­münket lassanként elfelejtett, vagy csak meghamisítva., megszelídítve ten gödő klasszikusainkra. A Szovjet­unióban ma már éppoly közel áll a dolgozókhoz Puskin, Lermontov, Go- goly Turgenyev Tolsztoj, mintha ra, élnP közöttük. Ennek a példának nyomán bányásztuk Iá mi is a köd­ből Fazekast, Eötvöst. Zrínyit, Tol­nai Lajost, Bessenyeit, Tóthfalusi Kiss Miklóst, Vajda Jánost és kör­kinccsé tettük Petőfit, Aranyt, Vc- rösmartyt, Mikszáthot, Móriczot Mó­ra Ferencet, Juhász Gyulát Nem szabad megfeledkeznünk a szovjet szakkönyvekről ssm. Soha annyi szakmai segédkönyv nem je­lent meg, mint ma. Ezek a könyvek nem egyetemi nívón, képletes szak- nyelven íródtak, hanem érthetően, vi­lágosan. A technika minden ágából egymásután látnak napvilágot ezek a krön vvek. — bányaipar. textiltech­nika, építőipar, számvitel, növény- és állattenyésztés villamosság, stb.,stlb., a könnyű- és nehéziparban, a mező­gazdaságban és az ügyvitelben dol­gozói! egvre nagyobb bizalommal kér nek tanácsot az új szakkönyvektől. Érzik és tudják, hogy a mai szak­munkásoknak nem kell megállni a segédviizsgánáL érzik, hogy milyen hatalom kezükben a tudás, látják, egyre világosabban látják, hogy m:- lyen végtelen lehetőség nyűik pályá­jukon ha tanulnak és képezik ma­gukat. Mennyivel szebb, komolyabb és emberibb dolgozni, ha én irányí­tom a gépet és nem a szolgája va­gyok! De tudják dolgozóink azt is, hogy ezzel a tudással felvértezve nem le­het őket többé hazug útra csalni. — Ideológiai és szak tud ácsai felfegy­verkezve válaszolnak az 'ellenséges kihívásokra. A marxist?-' eninista ideoióg'a és,: annak nyomán sarjadt magyar irodalom tanításából ma már tudják: tiogy hol a helyiük ki a barátjuk és ki az ellenségük. A tudást nem hailaadók többé felese.. Fásítsuk megyénket Páirtunk, kormányunk idejében fel­ismerte, hogy az ászár v állandó le­hetőségre és a talajerőben és a víz­gazdálkodásban fennálló hiányossá­gok veszélyeztetik a mezőgazdasági termelés folytonosságát. Ezért a pártunp és kormányunk cé­lul tűzte: Népi demokráciánk hiva­tása, hogiy véget, vessen az évszáza­dos bajnak, az. oly gyakran ismétlő­dő. elsősorban az Alföldet sújtó aszálynak. Ugyanebből a célból részben az ország faeKétásároaík biztosítására tervszerű erdőgazdálkodást és nagy- arányú erdősítést kell megvalósítani. A párt útmutatása nyomán me­gyénkben is megkezdtük a mezóvédő erdősávok új erdők, fasorok, facso­port községek fásítását. 1953. tava­szán megyénkben is több. mint há­rom millió csemete kerül kiültetés­re és ezzeí megindítjuk a harcot ha­zánk megrongált, sőt sokhelyütt hasz­nálhatatlanná vált földjének vissza* hódítására. A párt és kormány .határozatát megyénk dolgozó népe is megértett,, és ezért sok üzem. termelőszövetke­zet és tanács lelkesen vállalta a ta­vaszi fásítások végrehajtását. így Fazelkasbodán a tavasz folyamán 6 kilométer hosszú mezővédő erdősá­rélni a szolgai tudatlansággal. Az ellenséges kardesörtetésre, Titó- ék hajtogatására, szakmai tovább­képzéssel válaszolnak. — hogy szov­jet szaktársiaik példáin okulya, fele-, negyedannyi idő alatt végezzék el munkájukat. Tudásukat nem zárják elefántcsonttoronyba, hanem a mun­kapadnál, a traktor kormánykereké­nél vagy a tervezőasztal fölé hajol­va, többtermsléssel válaszolnak az imperialisták agresszióira. Kende Sándor A Nagymányoki Szénbánya Vállalat üzemeinek versenye A Nagymányoki Szénbánya Válla­lat üzemei közül egyedül a szászvári üzem teljesítette március 6-ig havi tervét 103.7 százalékra. Legjobb a tcrvteljesítésben Róna Ferenc körle­te, amely 119.7 százalékot ért el. Az egyéniek között Kolip János vezet 119.7 százalékkal. Nar/ymányok 97.8 százalékot ért el. A körletek között Tóth György körle_ te az első 105.2 százalékkal. Kimagas, ló eredményt ért el az egyéni ver­senyzők közt a 2-es csapatnál Isti István, aki 142 százaiéitól ért el. Harmadik a versenyben Máza 90.6 százalékkal. Verese Mihály körlete 116 százalékot ért el. Az egyéniek közt Böröci József vezet 137.1 szá­zalékkal. Utolsó a versenyben Hidas- 71.5 százalékos tervteljesítéssel. vöt létesítenek és ezzel 18 hold ke* párosodásnak induló területet tanaik. Szederkény községben a ts” vasz folyamán 14Ó ezer darab cSemf' tét ültetnek ki főleg a gyorsan nö vő fafajokból. Hasonló fásításra ke­rül sor megyénk számos községének határában. E szép feladat megoldásához azok­ban az kelt, hogy megyén^ dolgoz®1 szeressék, védjék, ápolják a kis k" kát ás csemetéket. Tanácsok, termelőszövetkezetek, a. 'ami gazdaságok, gépállomások ve­zetői, agronómusai, fásítási felelőse) és dolgozói! A tavaszi fásítások a ti kezeitekben van, a ti munkátoktól függ a fásítási terv végrehajtása- " Vonjatok be mindenkit, legcsősor ban az ifjúságot, a tömegszervezeto két, hogy ezzel hozzájáruljatok újabb békeművünk, a nagyarányú termő* szetátalakító fásítások megvalósítá­sához. Harcotok és munkátok bőséges j®‘ taimát az aszály legyőzésében, ** ország faeüátásának biztosításában- a magyar ház« minden fia, magatok és gyermekeitek 6zebb és boldogabb jövőjében nyeritek el. Beck Antal •erdőte'epítő állomás mb, vezetője. •J w ’«á *T| £ ks hí ra to, h ly A „Tollal Komlóért“ irodalmi pályázat eredménye A komlói DISZ-bizottság, a Gorkij irodalmi kör és a komlói városi ta­nács „Tollal Komióért“ címmel iro­dalmi pályázatot hirdetett. A pá­lyázatra beküldött műveket a Ma­gyar írók Szövetsége Pécsi Csoport­ja értékelte és a bírálóbizottság a kővetkező eredményt hirdette ki: Novelláknál az első díjat 1000 fo­rintot Gábor Balázs, a második dijat 700 forintot Csákvári József kapja. További díjakat nem adinak ki Hu­szár Sándor írásáért dicséretben ré­szesül. A verseknél Róka Endre nyerte e! az 500 forintos első díjat. Második helyezett 400 forintos díjazással Ba- ricz Ottó harmadik Cserháti Gyula 200, negyedik Zádor András 100 fo­rintos , díjjal. Verseikért dicséretet érdemeltek Gyimes Zsolt, Juhász Ferenc, Nilkl Antal és Temesvári Károlyné. Színműveknél nem adtak ki pátyp* dijat, a most kifizetésre nem kerül® összegeket, újabb pályázat nyertes®1 kapják. A „Tollai Komlóért“ pályázat If] lendítette az új város kulturális éf* tét, sokan vettek kezükbe tollat, ®t tehetségek tűntek fel, így ezt. a c®‘* ját a pályázat elérte. Kevés írás szól azonban Komlóról és nem mindig elég magas eszanf" művészi igénnyel. Ennek oka el3®* sorban az, hogy a pályázat megk* hot ősén zártkörű volt, meghirdető1 nem törekedtek arra, hogy legalább megyeszerte tudjanak róla. Az eredmények alapjai lehetne^ egy új pályázatnak, a hibák pediü tanulságul szolgálhatnak. Magyar írók Szövetség* Pécsi Csoportja, Vidéki írók találkozója Pécsett Március 13*án több vidéki író- csoport küldöttei tapasztalatcserére jönnek a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportjához. így többek kö­zött városunkba érkezik Lödi Fe­renc fiatal szegedi költő, a „Tisza- táj“- című folyóirat szerkesztője, Ko- ezog Ákos, a debreceni egyetem ta­nára, az „Építünk“ című folyóirat szerkesztője, Durkó Mátyás, a deb­receni egyetem irodalomtudományi intézetének munkatársa aki a kő* | zehnultban rendezte sajtó alá Móric* ; Zsigmond „U) világot építsünk“ k®* i tótét. 13-in indul meg az írószövetség pécsi csoportjának rendezésében * , Móricz Zsigmond irodalmi tanfolyam- melven a csoport tagijain kívül 3 „Tollal « békéért“ pályázaton féltőn* te-k is résztvesznek. Az első előadá«' az irodalom társadalmi szerepérő- tartják. A XIII. században, a tatárjárás után, kezdték felépíteni a közel négy kilométeres kerületű pécsi városfalat. Ez volt a magyar feudális középkor egyik legna­gyobb rabszolga- és mhotmunká- ja ahonnan az alábbi elbeszélés írója történetét merítette. Az itt szereplő. Mecsek felé néző Vas­kapu a volt Petrezselem utcától délre néhány méterre állott a mai Sztálin úton. A TAVASZISZÉL HALÄLA D. O. ' kmányok nem maradtak lenn arról, hogy a nagy munka hány évig tartott. A teljes elkészülésig talán em­beröltők teltók el. Lehet, hogy a kez­deti iram is alábbhagyott, amikor a tatárok elmaradtak. Először a püs. pöki fellegvár építését kezdték, mert a tatárjárás fekete emlékei a köz­ponti vezetés védelmét sürgették. Ez­ótán következett a hatalmas méretű városfalak és kapuk kiépítései. ; A munka megindult. A középkor nem Ismerte a bérmunkát. A nagy építkezések egyetlen formája a robot volt.. De honnan tudtak összeszedni Üyen nagy építkezéshez megfelelő ambertftmeget, a középkor gyérlakos- ■águ Baranyájában? Elsősorban a királyi várak jobbá­gyai és a megye területén élő nem «zabad szolganépek jöhettek számí­tásba». Azonkívül köareműkjödtek a szlavóniai szláv törzsek is, akiknek •x időben társadalmi helyzetük még nem /tisztázódott. A munka szenvedéssel, verejtékkel célt volt. A középkor kezdetleges. kflUőhélkülá teherkocsijain, melyek többnyire kétkerekűek voltaic, a szál­lítás rendkívül nehezen ment. Az ak_ kori építkezési eszközök mellett sok volt az áldozat is. A XIII. századba?) a dolgozók tiz százaléka megrokkan* vagy balesetben elpusztult az építke­zés színhelyén. így vált valósággá Kő műves Kelemen balladájának- vérrel cementezett várfala. fellegvártól nyugatra i vá­már magasra emelkedett. Erről az oldalról, a hegy felől volt a város leginkább sebezhető. Innen, a város­fal legfelső pereméről, el lehetett látni messze délre, ahol a nyári napban sápadtan fénylettek az elpusztult községek falai és csonka tornyai. Kö­röttük még vetés sem zöldolt évek óla s csak barna kopárság emlékeztette mindig a pécsieket, hogy tatárok jártak ott. A városfal építése már a Bertalan templomtól (mai Széchenyí- tértől), északra tartott, ott, ahol a házak mögött közvetlenül sötéten zöldéit a Mecsek őserdeje. A munka bizonytalanul haladt. Ami_ kor Jób pécsi püspök 1078. évben hadat vezetett az országra törő Otto­kár cseh király ellen, Győrnél fog­ságba került. így a pécsi várfal épí­tését helyettesei vezették, akik vi­szont a korlátlan hatalmat egy hié” naleíkü saracénus munkafeliigyclőre bízták. A saracénus napi tizenhat órán át a várépítő robot nép megszállott ül­dözője volt. Növényindából font korbácsa úgy tudta törni a láb. vagy karcsontokat, hogy a törésnek hang", ja sem volt. Dicsekedett, hogy Egyip­tomban Ejub szultán udvarában szer- zett gyakorlatot. Egyetlen ökölcsa- násisai letörölte az ember arcáról a vonásokat 6 erre olyan büszke volt, mint az a szobrász, aki művészetével a kőnek arcvonásokat tud adni Ar­cának színe s emberre vadászó haj­lama miatt Oripelargu-snak nevezték, ami Fakókeselyűt jelent. É, ppen a Mecsek hegy felé nyíló, úgynevezett Vaskapu magas íven dolgoztak, ahová a zárópillérekhez kivésett hatalmas kőtömböket szállí­tották. Ezen a részen a szlavóniai Gerzence és Valkó megyékből hozott szláv szolganép és Baranyavár királyi vár jobbágyai dolgoztak. A hatalmas kőtömböket nyikorgó, túkolt tenge­lyen kellett átemelői a városkapu és nagyforrás közötti dombháton, hogy eljussanak a kapu nyílásához. A kapuépítés következő nagy -mű­veleténél, a hatalmas ivtömbök be­emelésénél. Fakókeselyűt szinte állal! egálom fogta el. Egy hétig építették ide az állványzatot, melyhez a hegy­ség legnagyobb ősbükkjeit vágták ki. Napokig rakták fel a kapuív boltozat- tartóját amelynél itáliai ácsok is dol­goztak. Ezekre a karvastagságu ken derkötelekkel felhúzott faragott kő­tömböket szándékoztak leereszteni, végleges helyükre. A vár-népség ma­ga is kíváncsian gyülekzett e ritka látványosságra? ami Fakókeselyűt mé-T inkább idegesítette. ^ városfal alalt a kő beemelé­sénél nem állott senki, érthető elővi­gyázatosságból. Veszélyen 'kívüli tá­volságban állott maga Fakókeselyű ís. .N ran messze tőle várt a durva mun­kától soványra karcsusodott egyik fiatal lány, a gerzencei szolgák kö aül. Még igazi nevét sem tudta senki s ha kérdezték, hogy kicsoda, azt fe­lelte, hogy ő Privina népéből való. Ezzel emlékeztetett a drávamenti szláv fejedelemségre, a magyar hon­foglalás előtti Privina birodalmára. A fehérarcu, lobogószemü lányt min­denki szerette 6 könnyed járásáért, fiatalságáért Ornitásznak, vágás Ta­vasziszélnek nevezték. A férfiak ott erősebben megragad­ták a kötelet, ahol Tavasziszél állott a huzó sorban, hogy így segítsenek a fiatal lánynak. A vállukat erőseb­ben nyomták a koosiihátnak, hogy u lánv helyett dolgozzanak. De ez nem mehetett mindig Fakókeselyű éles sze­mei előtt. így aztán az ősi szláv ruha mindjobban összeesett a Privina né­péből származó fiatal lány testén. Fent a várfal fokán, az emelőszer­kezet mellett sokan gyülekeztek, hogv az adott pillanatban kellő erő­vel igazíthassák a magasba emelt kő­tömböket rendes helyükre. Ezek ve­zetője egy Vencsetlő nevű magyar volt. Vitéz katona még nem régen har­colt a tatárok ellen a Sajó partján is. Valamiért később fellázadt Béla király ellen, mire vagyonát, szabad, ságát elvesztette s most Fakókeselyű korbácsa alatt • szolgált testvérével s annak feleségével együtt.-*z állványok recsegiek-ropog­tak amikor a hatalmas kőtömbök a szálfák között lassan a magasba emelkedtek. Csigarendszerrel harminc pár férfikar húzta a magasba őket. A városi polgárság s az építő szolga­nép lélegzetét is visszafojtva nézte a műveletet s a kíváncsi . szemek emelkedve követték mindegyik kő­tömb útját. Már vagy hat kőkocka állt fen az állvány felső tartóján, hogy megkezd, jék ezeknek a boltívekbe emelését. Fakókeselyű gyökérkorbácsát rágta és mély reszelés hangon hadart kii- Sönös "érthetetlen szavakat. Ekkor éles reccsenő» hallatszott s a kőtöm­bök nagy csattanással a mélybe zu­hantak. Érezni lehetett, hogy még a föld is megremegett. A kőtömbökkel lerántott gerenda néhány embert so. dort a mélybe, Fakókeselyű álla állati keménység­be merevedett. Üveges szeme körü!- forgott, mintha ki akarna törni ha­lántékán. Mindenki látta, hogy áldo­zatot keres fékezhetetlen dühében. Izmoí. .olajszínű karjai ragyogtak a verejtékben, melyet a szörnyű indu­lat vert ki rajta. Legközelebb Tavasziszél állt hozzá. Fakókeselyű gonosz tekintetét a lány­ra vetette. Szája szélét úgy felhúzta, hogy foginve is kilátszott. Harapni akart. Fordult egyet és gyökérkor'oá érát felemelve, lesújtott. A lány hangtalanul elterült. Simán a földhöz lapulva, mintha sovány teste inár nem is lett volna ruhájá­ban. Arcának vértelcn fehérsége el­tűnt a mészszínü kőtörmelék között. öbbent csend volt. Csak Ven­esellő szava hangzott fentröl: „Privi­li a lánya.“ Fakókeselyű most a megnyílt bot* t.ozat alá állt, ahonnan föntről a ki­áltás hangzott. A magasba nézett Ó* kereste azt, aki szólni mert Min. denki lassan, rémülten elfordította > fejét, nehogy a tekintet találkozás* nyomán szólítson !e valakit. Csak Vencsellő nézett vele farkae- izomét», le, a mélybe, az alatta állé emberáilattal. A leszámolás így vagy úgy, de közeledett. Ha nem ő, akkor ott lent az a másik. Egy pillanat alatt Vencsetlő átlátta a helyzetet a magas­ból. Ha rádob egy követ a fenevadra s az ott lent élvemarad, akkor a* agyonvereti nemcsak őt, de testvérét, annak feleségét s mindenkit, aki hoz­zá érzésben közel álL Tehát mást kel­lett tenni. Fakókeselyű felordított Venosellő felé: ..Gyere le!“ —- „Megyek 0ripelur* rus, csak az utam elől elteszem ezt * követ“ — válaszolt Venoseliő. Hang­ja mintha nagyon messziről jött voL na. Mindenki látta, hogy Venoseliő le­hajolva átölelt egy félmázsás kőtöm­böt,, mintha félre akarná rakni Iái» ‘dől. Amikor azt paár magához ölelte, először úgy látszott, hogy lépést t* egyensúlyt tévesztett, mert a mellére ■ /.ontott kővel, háttal a mélybe hul­lott. Mindenki látta, hogy kiszámítottam öntudattal tette és hogy saját tesitér vei vette célba Fakékeseivüt. * átölelt kővel együtt a sara' oénusra zuhant Ez csak annyi és olyan hangot adott a tor lóira ömlő »érétől, mint víz alá merülő ember bugyborékolása. Vencsellő még fele,me!to a fejét a »'érrel telefröe>költ törmelék között. Látta a saracénus mozdulatlan testét a kőtömb alatt. Aztán Tavasziszéh kereste, majd feje lehanyatlott, arcán az elégtétel mosolyával Vörös .Márton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents